KÜ BH 2022/190
KÜ BH 2022/190
2022.07.01.
Az Ebktv. 19. § (1) bekezdés a) és b) pontjában foglaltak, vagyis a védett tulajdonság és a hátrány valószínűsítése esetén a másik félnek azt kell bizonyítania, hogy a jogsérelmet szenvedett fél által valószínűsített körülmények nem álltak fenn, vagy az egyenlő bánásmód követelményét megtartotta, illetve az adott jogviszony tekintetében nem volt köteles megtartani. Ha a sérelmet szenvedett ilyen védett tulajdonságot és hátrányt valószínűsít, a bizonyítási eljárás lefolytatása nem mellőzhető [2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.) 5. §, 8. §, 13. § (1) bek., 14. § (1) bek. a) pont, 19. § (1) bek. a), b) pont, 19. § (2) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes 2020. május 1-jétől állt közszolgálati jogviszonyban az alperesi érdekelttel gépjármű üzemeltetési koordinátor munkakörben.
[2] 2020. szeptember 16-án koronavírus-fertőzés tüneteit észlelte magán, ezért másnap nem ment dolgozni. A tünetekről telefonon értesítette a munkáltatói jogkör gyakorlóját, aki otthoni munkavégzést rendelt el számára és kérte, hogy végeztessen tesztet. A felperes 2020. szeptember 18-án megkapott COVID-teszt eredménye pozitív lett, erről késlekedés nélkül értesítette az alperesi érdekeltet.
[3] Az alperesi érdekelt Üzemeltetési és Vagyonkezelési Igazgatóság igazgatója 2020. október 5-én telefonon kereste meg a felperest és fegyelmi eljárás megindítását helyezte kilátásba vele szemben. A felperes megkeresésére a Humánerőforrás Igazgatóság igazgatója azt a tájékoztatást adta, hogy azért indul az eljárás, mert megbetegedésével összefüggésben felelőtlen volt, több helyen járt, ahol tudottan kapcsolatba került koronavírus-fertőzöttekkel. A megelőzés terén nem volt eléggé körültekintő és óvatos.
[4] A fegyelmi eljárás nem indult meg a felperessel szemben.
[5] 2020. október 7-én az alperesi érdekelt honlapján egy közlemény jelent meg arról, hogy egy munkatársuk megfertőzte a többieket koronavírussal. A tájékoztatásban a felperes neve nem szerepelt. A közleményt a felperes tiltakozása nyomán a megjelenés napján eltávolították a honlapról.
[6] 2020. október 15-én a felperes soron következő teljesítményértékelésekor megállapította az alperesi érdekelt, hogy a felperes a koronavírus-fertőzéssel kapcsolatosan nem volt együttműködő, fertőzöttségéről tudott vagy tudnia kellett, így a munkatársait viselkedésével megfertőzte, a tünetek jelentkezése előtt felelőtlenül közösségbe járt. Teljesítményét ezért a megelőző évekhez képest alacsonyabban értékelték (58%).
[7] Az alperesi érdekelt a felperest – megkeresésére – arról is tájékoztatta, hogy pozitív COVID-teszttel rendelkező személyekkel történt kontaktusa után felelőtlenül jelent meg a munkahelyén, egyik idősebb felettese emiatt 5 hetet töltött kórházban, ebből több napot az intenzív osztályon. Mindez a járványhelyzetben semmiképpen sem tekinthető felelős, kollegiális magatartásnak.
[8] A felperes az alperes jogelődjéhez fordult, mivel álláspontja szerint az alperesi érdekelt azáltal, hogy fegyelmi eljárást akart kezdeményezni vele szemben, továbbá a közlemény közzétételével, teljesítménye alacsony értékelésével, ennek következményeként a jutalom megvonásával, valamint annak elrendelésével, hogy tartsa távol magát a telephelytől, hátrányos megkülönböztetést valósított meg vele szemben egészségi állapota miatt.
[9] Az alperes EBF-AJBH-13-3/2021. számú határozatával a felperes kérelmét elutasította. Indokolásában az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (a továbbiakban: Ebktv.) 5. § d) pontjának, a 8. § h) és t) pontjainak, a 13. § (1) bekezdésének, a 14. § (1) bekezdés a) pontjának, a 19. § (1) bekezdés a)-b) pontjainak rendelkezéseire hivatkozott.
[10] Leszögezte, a felperest az általa valószínűsített hátrányok nem az egészségi állapota, hanem az alperesi érdekelt által feltételezett magatartása miatt érték, ami viszont nem védett tulajdonság, azzal összefüggésben nem állapítható meg az egyenlő bánásmód követelményének megsértése. Az alperes ezért a védett tulajdonság és a hátrány közötti ok-okozati összefüggés hiányában elutasította a kérelmet.
A kereseti kérelem
[11] A felperes keresetében anyagi és eljárási jogsértésekre hivatkozással kérte az alperes határozatának bírósági felülvizsgálatát. Hangsúlyozta, koronavírus-fertőzöttségéből mint védett tulajdonságból fakadt az alperesi érdekelt hátrányos megkülönböztetése, e csoporthoz tartozás miatt szenvedett hátrányt, kizárólag ebből az okból feltételezték azt, hogy ő fertőzte meg a munkatársait. Nem választható külön a feltételezett magatartása és a fertőzöttsége, mert az alperesi érdekelt által vélt tevékenysége kizárólag a védett tulajdonságából következett. Sérelmezte, hogy az alperes nem folytatott le bizonyítást arra, hogy más munkavállalót értek-e hasonló intézkedések.
Az elsőfokú bíróság ítélete
[12] A törvényszék ítéletében az alperes határozatát megsemmisítette és az alperest új eljárásra kötelezte.
[13] Hivatkozással az Ebktv. 19. § (1) és (2) bekezdésének rendelkezéseire rögzítette, az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt indított eljárásokban a bizonyítás három szakaszra tagolódik. A bizonyítás során először az eljárás megindítása körében a sérelmet szenvedett félnek kell eleget tennie valószínűsítési kötelezettségének. Ezt követően indul a bizonyítás második szakasza, amelynek során az eljárás alá vont személy terhére esik a kimentésének igazolása. Végül – az eljárás harmadik szakaszában – a sérelmet szenvedett félnek szükséges a kimentési bizonyításban előadottakat cáfolni. Kizárólag akkor van szükség kimentési bizonyításra, ha a sérelmet szenvedett fél a valószínűsítési kötelezettségének sikeresen eleget tett.
[14] Megállapította, hogy a perben nem volt vitatott, hogy a felperes valószínűsítette az őt ért hátrányt és a védett tulajdonságát (egészségi állapot). Ennek okán az alperesi érdekelt csak három vagylagos esetben kerülhette volna el a jogsértés megállapítását és a jogi felelősségre vonást, ha bizonyítja, hogy a valószínűsített körülmények nem állnak fenn, teljes mértékben hiányzik az okozati összefüggés, vagy nem volt köteles megtartani az egyenlő bánásmód követelményét.
[15] A közigazgatási eljárás során az alperesi érdekelt kimentése körében a bizonyítás azonban hiányos volt, a közigazgatási perben az alperes hatáskörének gyakorlását ilyen terjedelemben a bíróság nem vehette át. Mindezek alapján a megismételt eljárásra nézve előírta, hogy az alperes a bizonyítás másik két szakaszától nem tekinthet el, fel kell hívnia az alperesi érdekeltet a kimentésre, majd a felperest a kimentési bizonyításban előadottak cáfolatára. Az alperesnek különösen azt kell vizsgálnia, hogy a felperes tanúsított-e bármilyen magatartást, amely okot adott az alperesi érdekelti megállapításokra, vagy azokra a munkáltató kizárólag a betegség tényéből következett.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[16] Az alperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását, míg másodlagosan a hatályon kívül helyezés mellett az ügyben eljárt bíróság új eljárás lefolytatására, új határozat hozatalára utasítását kérte.
[17] Hangsúlyozta, a felperest nem az egészségi állapota miatt, hanem azért érték az általa sérelmezettek, mert a munkáltató szerint kifogásolható magatartást tanúsított, ami viszont nem védett tulajdonság. Álláspontja szerint a bíróság tévesen értelmezte az Ebktv. 19. §-át, a 8. § h) pontját és az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 62. §-át. Ha ugyanis a kérelmező kérelmében valószínűsíti az őt ért hátrányt és a védett tulajdonságát, az alperes a kérelmet érdemben elbírálja. Ugyanakkor amennyiben a rendelkezésre álló adatok elegendőek a döntéshozatalhoz, úgy a hatóság nem folytat le bizonyítást.
[18] A közigazgatási eljárásban az ügyfelet valamely olyan tény bizonyítására kötelezni, amely már a kérelem alapján is megállapítható, vagy amely szükségtelen a kérelem elbírálásához, ellentmondana az Ákr. 2-4. §-aiban foglalt alapelveknek. Nem mondható ki tehát általános érvénnyel, hogy az alperes eljárásában a bíróság által kifejtett módon különülnek el az eljárás egyes szakaszai, és azokat semmilyen esetben sem lehet elhagyni.
[19] Megítélése szerint az ítélet nem tartalmaz érvelést az alperes azon álláspontjára, amelyre a támadott határozatát alapozta: azaz nem védett tulajdonság az, ha a munkavállalóról a munkáltatónak az a meggyőződése alakul ki, hogy járványhelyzetben nem a tőle elvárt magatartást tanúsította. Az Ebktv.-ben meghatározott védett tulajdonságok alapvetően csoportjellemzők, az olyan egyedi helyzetek, ahol a tanúsított munkavállalói magatartás kifogásolhatósága a kérdés, védett tulajdonságot nem alapoz meg. Ezekben az esetekben munkaügyi per a munkajogi szabályok megtartása szempontjából indulhat.
[20] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartására tett indítványt.
A Kúria döntése és jogi indokai
[22] Az alperes felülvizsgálati kérelme – az alábbiak szerint – alaptalan.
[23] A felülvizsgálati eljárás kereteit a Kp. 115. § (2) bekezdése folytán alkalmazandó Kp. 108. § (1) bekezdése szerint a felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem jelöli ki. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésének, további bizonyítás felvételének nincs helye.
[24] A Kúria szerint az elsőfokú bíróság a megfelelően feltárt tényállásból végkövetkeztetésében helyes jogi következtetésre jutott, az indokolást azonban az alábbiakkal egészíti ki.
[25] Az Ebktv. 5. § d) pontja alapján az alperesi érdekelt a foglalkoztatási jogviszony alapján az egyenlő bánásmód betartására köteles.
[26] Az Ebktv. 8. § h) és t) pontja értelmében közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minősül az olyan rendelkezés, amelynek eredményeként egy személy vagy csoport valós vagy vélt egészségi állapota, illetve egyéb tulajdonsága, helyzete vagy jellemzője miatt részesül kedvezőtlenebb bánásmódban, mint amelyben más, összehasonlítható helyzetben levő személy vagy csoport részesül, részesült vagy részesülne.
[27] Az Ebtv. 19. §-a szerint az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt indított eljárásokban a jogsérelmet szenvedett félnek vagy a közérdekű igényérvényesítésre jogosultnak kell valószínűsítenie, hogy
a) a jogsérelmet szenvedő személyt vagy csoportot hátrány érte vagy – közérdekű igényérvényesítés esetén – ennek közvetlen veszélye fenyeget, és
b) a jogsérelmet szenvedő személy vagy csoport a jogsértéskor – ténylegesen vagy az eljárás alá vont személy feltételezése szerint – rendelkezett a 8. §-ban meghatározott valamely tulajdonsággal.
[28] Mindezek valószínűsítése esetén a másik félnek kell azt bizonyítania, hogy a jogsérelmet szenvedett fél vagy a közérdekű igényérvényesítésre jogosult által valószínűsített körülmények nem álltak fenn, vagy az egyenlő bánásmód követelményét megtartotta, illetve az adott jogviszony tekintetében nem volt köteles megtartani.
[29] Az eljárásban a kérelmezőnek mindösszesen azt kell valószínűsítenie, hogy rendelkezik az általa megjelölt védett tulajdonsággal és hátrány érte. A munkáltató akkor marasztalható el az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt, ha a hátrányt okozó magatartás az adott személlyel szemben tényszerűen a megállapított védett tulajdonsága miatt következett be, a védett tulajdonság és a hátrány közötti ok-okozati összefüggés megállapítható.
[30] A Kúria már több döntésében leszögezte, az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt indított eljárásban az Ebktv. szerinti bizonyítási szabályok alapján kell eljárni. (EBH 2018.K.23).
[31] Megállapíthatóan a felperes kérelmében védett tulajdonságként egyrészről egészségi állapotára, másrészről ebből fakadó egyéb helyzetére hivatkozott. Az őt ért hátrányt a fegyelmi eljárás kilátásba helyezésével, teljesítménye alulértékelésével, jutalma megvonásával, internetes közlemény közzétételével és a telephelytől történő távoltartással indokolta.
[32] A felperes SARS-CoV-2 vírussal fertőzöttsége mint egészségi állapota nem volt vitatott. A felperes az őt ért hátrányokat valószínűsítette.
[33] Az alperes döntését arra alapította, hogy a felperest ért hátrány nem az egészségi állapotából fakad, annak oka a járványhelyzetben az alperesi érdekelt által feltételezetten megvalósított magatartás volt. Önmagában pedig ez a magatartás nem minősül védett tulajdonságnak, nem egészségi állapot és nem egyéb helyzet. Ez egy egyedi körülmény, nem csoportalkotó tényező.
[34] A Kúria rámutat, ha a kérelmező kérelmében valószínűsíti a védett tulajdonságát és az őt ért hátrányt, az alperes az Ebktv. szerinti bizonyítási eljárást köteles lefolytatni és a kérelmet érdemben elbírálni. A jogszabály egyértelműen fogalmaz, az Ebktv. 19. § (1) bekezdés a) és b) pontjában foglaltak valószínűsítése esetén kell a másik félnek azt bizonyítania, hogy a jogsérelmet szenvedett fél által valószínűsített körülmények nem álltak fenn, vagy az egyenlő bánásmód követelményét megtartotta, illetve az adott jogviszony tekintetében nem volt köteles megtartani.
[35] Tény tehát, hogy ha a védett tulajdonság és a hátrány nem állapítható meg, az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt a hatóságnak nem kell felhívnia az alperesi érdekeltet a kimentésre.
[36] Jelen ügyben ez a megállapítás azonban csak a munkáltató azon meggyőződésére vonatkozik, hogy a felperes a járványhelyzetben nem a tőle elvárt magatartást tanúsította. Az alperes azonban a felperes által megjelölt védett tulajdonsággal, az egészségi állapottal nem foglalkozott. A felperes eljárást megindító kérelme ugyanakkor kifejezetten erre is hivatkozott. E körben pedig nem mellőzhető az elsőfokú bíróság által előírt bizonyítási eljárás lefolytatása.
[37] Hangsúlyozza azt is a Kúria, a felperesnek csak azt kellett valószínűsítenie, hogy az Ebktv. 8. §-a szerinti valamely védett tulajdonsággal rendelkezik és hátrány érte. A törvény nem hárította át az igényérvényesítőre a hátrány és a védett tulajdonság közötti okozati összefüggés bizonyításának kötelezettségét. Az egyenlő bánásmód megsértése esetén érvényesülő kimentéses bizonyítás alapján a munkáltató kötelezettsége a későbbiekben azt bizonyítani, hogy hiányzik ez az okozati összefüggés a hátrány és a védett tulajdonság (jelen esetben a felperes által hivatkozott egészségi állapot) között. Ehhez azonban az szükséges, hogy az új eljárás során az alperes felhívja az alperesi érdekeltet a kimentésre, majd a felperest a kimentési bizonyításban előadottak cáfolatára.
[38] Mindezekre figyelemmel a felülvizsgálati bíróság a Kp. 121. § (2) bekezdését alkalmazva a jogerős ítéletet – ezen kiegészítéssel – hatályában fenntartotta.
(Kúria Kfv.III.37.888/2021/5.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás