BÜ BH 2022/198
BÜ BH 2022/198
2022.08.01.
Az az ügyben eljáró bíró, akivel szemben a büntetőeljárási törvényben szabályozott kizárási ok nem állapítható meg, pártatlan bírónak minősül, és az ügyben eljárása ezen okból nem sértheti az Alaptörvény XXVIII. cikkében meghatározott pártatlan bíróság eljárásának követelményeit [Be. 14. § (3) bek. a) pont, 869. § (1) bek.; Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bek., 26. cikk (1) bek.; 2011. évi CLXII. tv. (Bjt.) 36. § (1) bek.].
[1] A járásbíróság a 2019. szeptember 10. napján kihirdetett ítéletében az I. r. terheltet bűnösnek mondta ki új pszichoaktív anyaggal visszaélés bűntettében mint bűnsegédet [Btk. 184. § (1) bek., (2) bek. a) pont], kábítószer-kereskedelem bűntettében mint bűnsegédet [Btk. 176. § (1) bek., (2) bek. a) pont]. Ezért őt halmazati büntetésül 2 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 200 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, egyben vele szemben 7833 forint erejéig vagyonelkobzást rendelt el. A szabadságvesztés végrehajtását az I. r. terhelt vonatkozásában 5 év próbaidőre felfüggesztette azzal, hogy a próbaidő időtartamára pártfogó felügyeletét elrendelte. Megállapította, hogy az I. r. terhelt feltételes szabadságra bocsátásának legkorábbi időpontja a szabadságvesztés végrehajtása esetén a büntetés kétharmad részének kitöltését követő nap. A pénzbüntetés 1 napi tételének összegét az I. r. terhelt vonatkozásában 1500 forintban állapította meg, rendelkezett arról, hogy a pénzbüntetést meg nem fizetése esetén fogházbüntetésre kell átváltoztatni. Rendelkezett a lefoglalt bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről.
[2] Az elsőfokú bíróság ítélete ellen bejelentett ellentétes irányú fellebbezések folytán eljárva a 2020. november 23. napján meghozott ítéletével a törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét az I. r. terhelt vonatkozásában megváltoztatta, a terhére rótt bűncselekmények minősítését társtettesként elkövetett új pszichoaktív anyaggal visszaélés bűntettének [Btk. 184. § (1) bek. IV. ford., (2) bek. a) pont] és társtettesként elkövetett kábítószer-kereskedelem bűntettének [Btk. 176. § (1) bek. IV. ford., (2) bek. a) pont] minősítette; a szabadságvesztés tartamát 3 évre súlyosította, melyet fegyházban rendelt végrehajtani; valamint az I. r. terhelt vonatkozásában a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztését, a vele szemben a pénzbüntetés kiszabását és pártfogó felügyelet elrendelését, továbbá a szabadságvesztés kiszabása körében a feltételes szabadságra bocsátással kapcsolatos rendelkezésből „a szabadságvesztés végrehajtása esetén” kitételt mellőzte. Az I. r. terheltet 3 év közügyektől eltiltásra is ítélte. Mellőzte vele szemben a vagyonelkobzás elrendelését. A törvényszék gazdasági hivatal letéti csoportjánál nyilvántartott 330 000 forint bűnjelpénzt az I. r. terheltnek kiadni rendelte azzal, hogy azt a vele szemben mind a külön, mind az egyetemleges fizetési kötelezettséggel meghatározott bűnügyi költség biztosítására visszatartotta.
[3] A jogerős, vádról rendelkező ügydöntő határozattal szemben az I. r. terhelt meghatalmazott védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt. A felülvizsgálati indítvány tartalmából megállapíthatóan a Be. 649. § (2) bekezdés d) pontjára, azon belül a Be. 608. § (1) bekezdés b) pontja szerinti okra hivatkozott. A felülvizsgálati indítvány lényege szerint a másodfokon eljáró dr. P. E., a tanács elnöke a Be. 14. § (3) bekezdés a) pontjára figyelemmel nem járhatott volna el, mert a nyomozati szakban a II. r. és III. r. terheltek előzetes letartóztatása tárgyában a törvényszék nyomozási bírája által hozott határozat ellen bejelentett fellebbezés elbírálása során a másodfokú bíróság tanácsának tagjaként eljárt.
[4] A védő hivatkozott az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében megfogalmazott tisztességes eljárás követelményére, valamint a 21/2016. (XI. 30.) AB határozatra, mely szerint az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdéséből eredő alkotmányos követelmény, hogy a büntetőügy további elintézésében ne vegyen részt olyan bíró, aki az eljárás bármely korábbi szakaszában, így akár a nyomozás során bírói feladatokat látott el. A védő álláspontja szerint a másodfokú bíróság eljárása emiatt nem felelt meg a tisztességes eljárás és a pártatlanság alkotmányos követelményének, továbbá az Alkotmánybíróság határozatában foglaltaknak, és ez a törvény előtti egyenlőség követelményével is ellentétes.
[5] Mindezek alapján azt indítványozta, hogy a Kúria az ítéletet helyezze hatályon kívül és az elsőfokú bíróságot kötelezze új eljárás lefolytatására.
[6] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt nem tartotta alaposnak. Hivatkozott arra, hogy a Be. 659. § (2) bekezdése értelmében a felülvizsgálati indítványt – főszabályként – a megtámadott határozat meghozatala idején hatályos jogszabályok alapján kell elbírálni. A törvényszék másodfokú ítéletének meghozatala időpontjában hatályos Be. 14. § (3) bekezdés a) pontja szerint a vádemelést követően a bíróság további eljárásából ki van zárva, aki az ügyben a vádemelés előtt nyomozási bíróként vagy a nyomozási bíró határozata elleni fellebbezés tárgyában eljárt.
[7] A Be. 869. § (1) bekezdése értelmében azonban a Be. 14. § (3) bekezdés a) pontjának alkalmazása során a törvényszék másodfokú tanácsának tagjaként eljáró bíró a 2016. november 30. után indult büntetőeljárásokban minősül kizártnak. Az alapügy irataiból megállapítható, hogy a legkorábbi büntetőeljárás 2015. április 14. napján indult. Így a törvényszék mint másodfokú bíróság eljárása törvényes, a Be. 608. § (1) bekezdés b) pontja szerinti abszolút eljárási szabálysértés nem állapítható meg, ezért a Be. 649. § (2) bekezdés d) pont szerinti felülvizsgálati ok törvényes alapja emiatt hiányzik.
[8] A Legfőbb Ügyészség erre figyelemmel indítványozta, hogy a Kúria a felülvizsgálati indítvánnyal támadott első- és másodfokú ítéletet az I. r. terhelt vonatkozásában hatályában tartsa fenn.
[10] A felülvizsgálati indítvány nem alapos.
[12] A Be. 648. § b) pontja értelmében felülvizsgálatnak a bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen eljárási szabálysértés miatt is helye van.
[13] A felülvizsgálat alapjául szolgáló eljárási okokat a Be. 649. § (2) bekezdése sorolja fel.
[14] A Be. 649. § (2) bekezdés d) pontja értelmében eljárási szabálysértés miatt felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a határozatát a 608. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértéssel hozta meg.
[15] A Be. 608. § (1) bekezdés b) pontja szerint hatályon kívül helyezési ok, ha az ítélet meghozatalában a törvény szerint kizárt bíró vett részt.
[20] A Be. 659. § (2) bekezdése szerint a felülvizsgálati indítványt – a jelen ügyben nem irányadó kivételekkel – a megtámadott határozat meghozatala idején hatályos jogszabályok alapján kell elbírálni. Ez pedig azt jelenti, hogy a megtámadott határozat törvénynek való megfelelőségét a meghozatalakor hatályos anyagi jogi, illetve – ha az indítvány eljárási szabálysértésen alapszik – az eljárási szabályokkal összevetve kell vizsgálni, és a határozat akkor törvénysértő, ha a meghozatala idején hatályos anyagi, vagy eljárási szabályoknak nem felel meg (BH 2019.261).
[21] A törvényszék ítéletének a meghozatala napján hatályos Be. 14. § (3) bekezdés a) pontja szerint a vádemelést követően a bíróság további eljárásából ki van zárva, aki az ügyben a vádemelés előtt nyomozási bíróként, vagy a nyomozási bíró határozata elleni fellebbezés tárgyában eljárt.
[22] Az ügy irataiból megállapítható, hogy a másodfokú tanács egyik bíró tagja részt vett a büntetőügy II. r., valamint III. r. terheltjének előzetes letartóztatása elrendelése tárgyában – a nyomozási bíró által – meghozott végzés elleni fellebbezés elbírálásában és a törvényszék végzésének meghozatalában mint a másodfokú tanács tagja.
[24] A másodfokú ítélet meghozatalának időpontjában hatályos és így felülvizsgálati indítvány vizsgálatakor is irányadó eljárási szabálynak minősülő Be. 869. § (1) bekezdése értelmében a Be. 14. § (3) bekezdés a) pontjának alkalmazása során a törvényszék másodfokú tanácsának tagjaként eljáró bíró a 2016. november 30. után indult büntetőeljárásokban minősül kizártnak.
[25] Az alapügy irataiból megállapítható, hogy az eljárás alapját három egyesített büntetőügy képezte, a büntetőeljárások 2015. április 14. napján, 2015. október 12. napján és 2016. június 21. napján indultak.
[26] A Be. jelen ügyben is irányadó 869. § (1) bekezdésére figyelemmel ezért dr. P. E. bíró nem volt kizárt a felülvizsgálati indítvány alapjául szolgáló járásbíróság ítélete elleni fellebbezés elbírálásából.
[27] Kizárási ok hiányában nem áll fenn a Be. 608. § (1) bekezdés b) pontjában meghatározott hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés, így a Be. 649. § (2) bekezdés d) pontjában írt felülvizsgálati ok sem.
[28] A Kúria a felülvizsgálati indítványban foglaltakra figyelemmel megállapította, hogy a kizárási ok fennállása esetén is csak a másodfokú ügydöntő határozat hatályon kívül helyezésére és a másodfokú bíróság új eljárásra utasításának lenne helye, figyelemmel a Be. 663. § (2) bekezdésére és (4) bekezdés a) pontjára.
[29] A Kúria a védő által az Alaptörvényre, illetve az Alkotmánybíróság határozatára hivatkozásával kapcsolatosan a következőket fejtette ki:
[30] A Kúria állandóan követett gyakorlata alapján a Be. 14. § (3) bekezdés a) pontja szerinti okból az ügyből kizárás szempontjából annak van jelentősége, hogy az eljáró bíró hozott-e korábban, 2016. november 30. után indult eljárásban másodfokon, nyomozási bíró határozata elleni fellebbezés tárgyában döntést (BH 2019.263.).
[31] Magyarország Alaptörvénye XXVIII. cikk (1) bekezdése szerint mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, észszerű határidőn belül bírálja el.
[32] A tisztességes eljárás követelménye olyan minőség, amelyet az eljárás egészének és körülményeinek figyelembevételével lehet csupán megítélni. Ezért egyes részletek hiánya ellenére éppúgy, mint az összes részlet, szabály betartása dacára lehet az eljárás „méltánytalan”, vagy „igazságtalan” avagy „nem tisztességes” [6/1998. (III. 11.) AB határozat].
[33] Az Alaptörvény által külön nevesített pártatlan bíróság fogalmának az eljárási törvények a bíró kizárására és a bíróság kizárására vonatkozó rendelkezések szabályok meghatározásával tesznek eleget. A Be. részletesen szabályozza azokat az eseteket, amikor az ügyben a kizárási okkal érintett személy bíróként nem járhat el, ezen kizárási okok hivatalbóli vizsgálata az eljárás során kötelező, és – a tisztességes eljárás garanciarendszerének megfelelően – felülvizsgálati eljárás alapjául is szolgálhat. A pártatlanság követelményét a büntetőeljárási törvény rendelkezései alapján kell vizsgálni. Az az ügyben eljáró bíró, akivel szemben a büntetőeljárási törvényben szabályozott kizárási ok nem állapítható meg, pártatlan bírónak minősül, és az ügyben eljárása ezen okból nem sértheti az Alaptörvény XXVIII. cikkében meghatározott pártatlan bíróság eljárásának követelményeit.
[34] Az Alaptörvény 26. cikk (1) bekezdése értelmében a bírák a törvénynek vannak alárendelve, a törvények betartása a bíró Alaptörvényből fakadó kötelezettsége. E kötelezettségét jeleníti meg a bírák jogállásáról szóló törvény és az eljárási törvények (jelen esetben a Be.).
[35] A bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. törvény (a továbbiakban: Bjt.) 36. § (1) bekezdése szerint a bíró hivatását esküjéhez hűen köteles gyakorolni, igazságszolgáltatási feladatainak teljesítését nem tagadhatja meg, a rábízott ügyekben folyamatosan, lelkiismeretesen köteles eljárni.
[36] Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezéseire figyelemmel mindez azt jelenti, hogy az a bíró, akivel szemben a rá irányadó eljárási törvényben meghatározott kizárási ok nem áll fenn a törvény rendelkezése alapján, a rábízott ügyben köteles eljárni, annak elintézését nem tagadhatja meg. Következik továbbá az is, hogy a bíró a büntetőeljárási törvényben meghatározott objektív kizárási ok hiányában annak meglétét nem állíthatja. Annak a bírónak, aki a rábízott ügy elintézéséből jelen esetben a büntetőeljárási törvény rendelkezéseinek megfelelően nem kizárt, mert vele szemben a törvény rendelkezéseivel szemben kizárási ok nem áll fenn, az Alaptörvényből eredő és a jogállási törvényben megjelenített alkotmányos és sarkalatos törvényi kötelezettsége, hogy az ügyben eljárjon, ellenkező esetben a rábízott ügy elintézését törvényi ok nélkül tagadja meg, ami fegyelmi felelősségét veti fel.
[37] Ugyancsak az Alaptörvényből és a jogállási törvényből eredő kötelezettsége az, hogy a hatályos törvényi rendelkezést alkalmazza, annak alkotmányosságáról nem dönthet. A jogszabály Alaptörvénybe ütközésének vizsgálatára kizárólag az Alkotmánybíróság jogosult. Amennyiben az Alkotmánybíróság eljárásában a bíró által alkalmazott vagy alkalmazandó törvényi rendelkezést megsemmisítette, az a bíró számára az érintett törvényi rendelkezés alkalmazásának tilalmát teremti meg. Ezt az esetet kivéve azonban a bíró érvényes és hatályos jogszabály alkalmazását nem tagadhatja meg, nem hagyhatja figyelmen kívül, mert ezzel az Alaptörvényben és a jogállási törvényben meghatározott kötelezettségét sérti meg.
[38] Mindezekre figyelemmel a Be. 14. § (3) bekezdés a) pontjának alkalmazása során a bíró nem hagyhatja figyelmen kívül a Be. 869. § (1) és (2) bekezdésében foglalt, rá nézve kötelező törvényi rendelkezéseket, így, ha annak figyelembevételével nem minősül kizártnak, ezzel ellentétesen saját kizártságát nem állapíthatja meg.
[39] Az Alkotmánybíróság a 21/2016. (XI. 30.) AB határozatában megállapította, hogy az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdéséből eredő alkotmányos követelmény a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 21. § (3) bekezdés a) pontjának alkalmazásakor, hogy a büntetőügy további elintézésében ne vegyen részt olyan bíró, aki az eljárás bármely korábbi szakaszában, így akár a nyomozás során bíróként járt el. Az Alkotmánybíróság ezen alkotmányos követelményét a korábbi büntetőeljárási törvény 21. § (3) bekezdés a) pontjának alkalmazásával kapcsolatosan támasztotta, e követelménynek a Be. 14. § (3) bekezdés a) pontjában szabályozott kizárási ok megfelel. A hivatkozott alkotmánybírósági határozat azonban értelemszerűen nem foglalkozott, nem foglalkozhatott a Be. 869. § (1) bekezdésében foglalt törvényi rendelkezéssel, így annak alkalmazására nincs kihatással.
[40] A Be. 869. § (1) bekezdésében foglalt törvényi rendelkezést az Alkotmánybíróság nem semmisítette meg, annak alkalmazása a bíró számára a korábban kifejtettek miatt jelen ügyben is alkotmányos és a jogállási törvényből eredő kötelezettsége volt.
[41] Mindezek alapján a Kúria a támadott határozatot nem ügydöntő végzésével a Be. 662. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv.I.1.190/2021/6.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás