BK ÍH 2022/2.
BK ÍH 2022/2.
2022.03.01.
I. A választás rendje elleni bűntett elkövetési magatartása a jelöltekhez kötődik, így a cselekmény rendbelisége a jelöltek számához igazodik [Btk. 350. § (1) bekezdés e) pont].
II. Az erre irányuló kérelem hiányában nem olvasható fel azon tanú nyomozás során tett vallomása, akinek az idézéséről és tárgyaláson történő kihallgatásáról a bíróság törvényes ok nélkül nem gondoskodik [Be. 527. §, 167. § (4) bekezdés].
Az elsőfokon eljárt törvényszék a vádlottat választás rendje elleni bűntett [Btk. 350. § (1) bekezdés e) pont] miatt mint visszaesőt 1 év 10 hónap szabadságvesztés-büntetésre ítélte, melynek végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette. A szabadságvesztés-büntetés végrehajtási fokozatát börtönben határozta meg. Megállapította, hogy a felfüggesztett szabadságvesztés-büntetés próbaideje alatt a vádlott pártfogó felügyelet alatt áll. Kimondta, hogy a vádlott a kiszabott szabadságvesztés-büntetés utólagos végrehajtása esetén annak háromnegyed részének, de legkevesebb 3 hónapnak a kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.
Az ítéletet az ügyész tudomásul vette, míg az ítélet kihirdetését követően a vádlott a fellebbezés irányának megjelölése nélkül jelentett be fellebbezést. A védő az „ítélet valamennyi rendelkezésével szemben, teljes körű felülbírálat érdekében, elsősorban felmentés végett” fellebbezett.
A védő a fellebbezését azzal indokolta, hogy az elsőfokú bíróság törvénysértő módon fogadta el a tényállás megállapításánál R. A. és V. D. tanúk vallomásait, mivel a tanúk önmagukra nézve is terhelő vallomást tettek, és a nyomozó hatóság vallomástételük közben ismételten nem figyelmeztette őket arra, hogy nem kötelesek saját magukat bűncselekmény elkövetésével vádolni. Ezenkívül részletesen elemezte R. A. tanú vallomásait, mely alapján a tanú nem szavahihető. Sérelmezte V. D. tanú bíróság általi kihallgatásának elmaradását. A bűncselekmény elkövetése kétséget kizáró módon nem bizonyítható, ezért indítványozta a vádlott felmentését.
A védő a másodfokú eljárás során megtartott nyilvános ülésen ezen indítványát fenntartotta.
A fellebbviteli főügyészség átiratában a védelmi fellebbezéseket alaptalannak tartotta, azonban észrevételezte, hogy a vádlotti cselekmény jogi minősítése a rendbeliség tekintetében helyesbítésre szorul. A kialakult bírói gyakorlat szerint ugyanis a bűncselekményt jelöltenként kell megállapítani, mert az elkövetési magatartás is a jelölthöz kötődik.
Az ügyészség képviselője indítványát a másodfokú eljárás során megtartott nyilvános ülésen fenntartotta.
Az ítélőtábla a védelmi fellebbezések folytán az elsőfokú bíróság ítéletét, illetve az azt megelőző eljárást a Be. 599. §-a szerinti nyilvános ülésen bírálta felül.
A védelmi fellebbezés terjedelme miatt a felülbírálat teljes körű volt a Be. 590. § (1) bekezdése szerint. Ez kiterjedt az eljárási szabályok megtartására, a bizonyítás törvényességére, a tényállás megalapozottságának vizsgálatára, a bűnösségre vont következtetés és a minősítés helyességére, továbbá a kiszabott büntetés törvényességére is. Emellett vizsgálta az ítélőtábla azt is, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása megfelel-e a törvényi előírásoknak [Be. 590. § (2) bekezdés].
Az eljárási szabályok felülvizsgálata körében elsődlegesen azt állapította meg az ítélőtábla, hogy olyan abszolút jellegű perjogi hiba, amely az ítélet szükségképpeni hatályon kívül helyezését eredményezné, nem történt. Ilyenre a védelem sem hivatkozott. Ugyanakkor a védelmi álláspont szerint törvénysértő módon került sor R. A. és V. D. tanúk vallomásainak felhasználására, mivel a nyomozóhatóság a kihallgatásuk közben az önvád tilalmára ismételten elmulasztotta figyelmeztetni a tanúkat.
Fontos megjegyezni azt, hogy az eljárási szabályok vizsgálatánál a bírói szakban elkövetett esetleges szabálysértéseknek van kiemelt jelentősége, míg a nyomozás során megvalósult szabálysértések legfeljebb ahhoz vezethetnek, hogy valamely bizonyítékot ki kell rekeszteni a bizonyítékok köréből. Az eljárás során a védelem részéről ilyen, a nyomozás során megvalósult eljárási szabálysértésre történt hivatkozás a tanúk vallomása kapcsán. Ez azonban az alábbiak miatt nem eredményezi e vallomások kirekesztését a bizonyítékok köréből.
A nyomozóhatóság V. D. és R. A. tanúkat a választás rendje elleni bűntett gyanúja miatt ismeretlen tettes ellen folyamatban lévő eljárásban hallgatta ki. A tanúk figyelmeztetése mindenben megfelelt az eljárási törvény előírásainak. Tényként rögzíthető az is, hogy e vallomásokban a tanúk önmagukra nézve terhelő vallomást nem tettek, mert bár mindketten elmondták, hogy a vádlott részükre pénzt ajánlott fel a szavazatukért, azonban V. D. és R. A. tanú a szavazatát nem ettől tette függővé, illetve R. A. tanú a vallomása szerint nem is a kért személyre adta le szavazatát. Ilyen módon a bizonyíték felhasználhatóságát érintő védelmi álláspont, ezért a felmentésre irányuló fellebbezés sem alapos.
Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a minimálisan szükséges körben lefolytatta, a vádlott védekezését a tanúk vallomásaival egybevetette, valamint megvizsgálta az eljárás során keletkezett egyéb bizonyítékokat is. Az ítélőtábla részben osztotta a V. D. tanú bírósági kihallgatásának elmaradására hivatkozó védelmi aggályokat, mivel valóban nem szerencsés egy ilyen fontos terhelő bizonyíték közvetlen megvizsgálásának elmulasztása a bírósági eljárás során. Ugyanakkor jelen ügyben ennek elmaradása nem vezethetett még csak részbeni megalapozatlanság megállapításához sem, mivel az egyéb – részben közvetlen részben közvetett bizonyítékok alapján – az elsőfokú bíróság a tényállást kellőképpen felderítette, azt hiánytalanul állapította meg, mely összhangban volt a bizonyítást érintő iratok tartalmával, és abban helytelen következtetés sem volt tettenérhető.
R. A. tanú mindvégig terhelő vallomást tett a vádlottra, a vallomásában rejlő kisebb – a védelem által hivatkozott – ellentmondás nem eredményezhette szavahihetőségének megkérdőjelezését. E vallomás a lényeget illetően – pénz felajánlása szavazatért cserébe – mindvégig egybehangzó volt.
Mellőzte az ítélőtábla a bizonyítékok köréből V. D. tanú vallomásának értékelését, hiszen az elsőfokon eljárt bíróság maga is megállapította, hogy ezen tanú kihallgatását, bár erre irányuló indítvány volt az ügyészség és a védelem részéről is, nem tartotta indokoltnak, mert a tanú a „bírósági eljárásban nem jelenne meg”.
A bírósági eljárásban a tanú korábbi vallomásainak ismertetése vagy felolvasása azonban kötött szabályok szerint történhetett a Be. 527. §-a alapján. A bíróság ténymegállapító tevékenysége nem a nyomozás során rögzített vallomások mechanikus ismertetéséből áll, hanem az önálló és csak kivételesen mellőzhető a közvetlenség elve mentén a tanú kihallgatása és a bírói meggyőződés ily módon történő kialakítása [Be. 167. § (4) bekezdés] révén.
Abban az esetben, ha a tanú szabályszerű idézés ellenére nem jelenik meg, akkor a bíróságnak lehetősége van a Be. 116. § (1) bekezdés b) pontja alapján a tanú elővezetését elrendelni, vagy őt rendbírsággal súlytani. Ezen szabályok a Be. XIX. Fejezete alapján az eljárási cselekményen történő jelenlét biztosítását szolgálják. A másodfokú eljárásban a bizonyítás felvételét az tette elkerülhetővé, hogy közvetve Cs. J. tanú is vallomást tett abban a körben, amiről V. D.-t is tanúként kérte idézni az ügyészség.
Összességében a törvényszék mérlegelő tevékenysége megfelelő, az általa megállapított tényállás bizonyítási alapja megvan, ezért a felmentésre irányuló fellebbezés eredményre nem vezethetett.
A megalapozott tényállásból okszerűen következtetett a törvényszék a vádlott bűnösségére és cselekményének jogi minősítése is alapvetően törvényes. A fellebbviteli főügyészség indítványa a cselekmény rendbeliségére vonatkozóan viszont alapos.
Az elsőfokú bíróság helyesen hivatkozott a BH 2017.109. számú jogesetben testet öltött azon bírói gyakorlatra, mely szerint a cselekmény mindig annyi rendbeli, ahány egyéni jelölt esetében eltérítik vagy meghamisítják a választói akaratot. A cselekményt ennek ellenére 1 rendbelinek minősítette, holott a bírói gyakorlat szerint a bűncselekményt jelöltenként kell megállapítani, mivel az elkövetési magatartás is a jelöltekhez kötődik. A megalapozott tényállásban a törvényszék is rögzítette, hogy a vádlott felhívása V. S. polgármesterjelöltre és K. B. képviselőjelöltre egyaránt vonatkozott.
A fentiekre figyelemmel az ítélőtábla a minősítést akként helyesbítette, hogy a vádlott terhére megállapított választás rendje elleni bűntett [Btk. 350. § (1) bekezdés e) pont] 2 rendbelinek minősül.
Emiatt ítélőtábla a törvényszék által megállapított büntetést halmazati büntetésként tekinti kiszabottnak, mely szankció megváltoztatásának kellő indoka nem volt.
A rendbeliség megállapítása a kiszabott büntetés súlyosításának irányába mutathat, azonban a súlyosítási tilalom folytán ez fel sem merülhetett. Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság által megállapított büntetés mértékét nem látta kirívóan eltúlzottnak, az a büntetéskiszabási elveknek mindenben megfelel, ezért nem volt kellő ok annak mérséklésére sem.
A törvényszék ítéletének egyéb rendelkezései, így a próbaidő meghatározása, a végrehajtási fokozat, a pártfogó felügyelet megállapítása, illetve a feltételes szabadságra vonatkozó rendelkezések is törvényesek, ezért az ítélőtábla a felülbírált ítéletet kizárólag a minősítés pontosítása érdekében a Be. 604. § (1) bekezdés b) pontja, illetve a 606. § (1) bekezdése alapján megváltoztatta, míg az egyéb törvénynek megfelelő rendelkezéseit a Be. 604. § (1) bekezdés a) pontja, illetve 605. § (1) bekezdése alapján helybenhagyta.
Figyelemmel arra, hogy az ítélőtábla kizárólag a minősítést pontosította, a bűnösség kérdésében eltérő döntést nem hozott, ezért a határozata ellen a Be. 615. § (5) bekezdése alapján fellebbezésnek helye nincs.
(Debreceni Ítélőtábla Bf.II.340/2021/5.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás