KÜ BH 2022/21
KÜ BH 2022/21
2022.01.01.
Ha a bíróság a gondnokság alá helyezést megszüntette, akkor a gyámhatóságnak a gondnokság alá helyezéssel összefüggésben nemcsak a kirendelt hivatásos gondnokot, hanem értelemszerűen a hivatásos gondnok kérelme alapján kirendelt eseti gondnokot is a Ptk.-ban foglalt, a gyámhatóságra irányadó jogcímen a tisztségéből fel kell mentenie. [1952. évi III. törvény (régi Pp.) 311. § (1) bek.; 2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:33. § (1) bek., 6:20. §]
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A Miskolci Járásbíróság – az ügyész által kezdeményezett perben – a 12.P.20.242/2014/45. számú ítéletével a felperest cselekvőképességet részlegesen korlátozó gondnokság alá helyezte a „peres eljárások, az ügyészségi és a közigazgatási hatósági eljárások indítása és vitele” ügycsoport vonatkozásában. A felperes fellebbezése folytán eljárt Miskolci Törvényszék a 2015. június 30. napján hozott és jogerőre emelkedett l.Pf.20.078/2015/32. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. E jogerős ítéleten alapuló bírósági megkeresés folytán az elsőfokú hatóság a 2015. október 21. napján kelt BO-08C/GY/7060-55/2015. számú határozatával a felperes részére hivatásos gondnokot rendelt ki.
[2] A hivatásos gondnok 2015. október 22. napján eseti gondnok kirendelését kérte, mivel jogi szakértelem hiányában a felperes érdekeit a bírósági eljárások során képviselni nem tudja.
[3] Az elsőfokú hatóság a 2015. november 17. napján kelt BO-08C/GY/7060-69/2015. számú határozatával a felperes részére eseti gondokot rendelt ki a Fővárosi Törvényszék előtt 10.P.20.578/2015/29. számú folyamatban lévő peres eljárásban történő törvényes képviselet ellátására, figyelemmel arra, hogy a felperes törvényes képviselete a peres eljárásokban különleges szakértelmet igényel, amely a hivatásos gondnoktól nem várható el.
[4] A Miskolci Járásbíróság 2016. június 21. napján megküldte az elsőfokú hatóság részére a felperes felülvizsgálati kérelme nyomán eljárt Kúria 2016. május 10. napján kelt Pfv.II.21.762/2015/14. számú ítéletét, amely a Miskolci Törvényszék 1.Pf.20.078/2015/32. számú jogerős ítéletét a Miskolci Járásbíróság 12.P.20.242/2014/45. számú ítéletére is kiterjedően hatályon kívül helyezte és a felperesi ügyész keresetét elutasította, amelyre figyelemmel az elsőfokú bíróság a gondnokság alá helyezés hatályon kívül helyezése folytán szükségessé vált intézkedések megtételére hívta fel az elsőfokú hatóságot.
[5] Az elsőfokú hatóság a 2016. július 8. napján hozott BO-08C/GY/118-257/2016. számú határozatában a hivatásos gondnokot gondnoki tisztségéből felmentette. Megállapította, hogy a gondnoki tisztségből eredő jogok és kötelezettségek a kúriai ítélet napjával megszűntek. Értesítette a gondnokságot elrendelő Miskolci Járásbíróságot a gondnokság megszüntetése tényének a gondnokoltak névjegyzékében történő átvezetésére. A hivatásos gondnokot tisztségéből felmentő határozat ellen a felperes fellebbezett, amely külön eljárásban folyt tovább.
[6] Az elsőfokú hatóság 2016. július 8. napján felhívta az eseti gondnokot jelentése előterjesztésére, amelynek az eseti gondnok 2016. július 26. napján eleget tett.
[7] Az elsőfokú hatóság a 2016. augusztus 15. napján kelt BO-08C/GY/118-277/2016. számú határozatában az eseti gondnokot eseti gondnoki tisztségéből felmentette, mivel a kirendelő határozatban foglalt feladatát teljesítette, egyben részére 7000 forint eseti gondnoki díjat állapított meg. Kifejtette, hogy a Kúria ítélete alapján a felperes nem áll gondnokság alatt, perbeli képviselete a továbbiakban nem indokolt. Az eseti gondnok felmentése és részére munkadíj megállapítása körében a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:20. §-ára, a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (Gyvt.) 133/A. § (1) bekezdésére, továbbá a gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról szóló 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Gyer.) 141. § (3) bekezdésére hivatkozott.
[8] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2016. október 24. napján kelt BOC/01/308-60/2016. számú – a jelen közigazgatási perben felülvizsgálat tárgyát képező – határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Határozatának indokolásában a Ptk. 6:20. § (1) bekezdésére és a Gyer. 141. § (2) és (3) bekezdésére utalva kifejtette, hogy az elsőfokú hatóság helyesen járt el, amikor a Kúria döntésére figyelemmel a kirendelt eseti gondnokot felmentette, és az általa elvégzett tevékenységgel arányban álló munkadíjat állapított meg számára. A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 311. § (1) és (2) bekezdése alapján rámutatott arra, hogy az elsőfokú hatóság a 2015. június 30. napján jogerőre emelkedett ítélet alapján járt el a felperes gondnoksági ügyében, továbbá, hogy a Kúria 2016. május 10. napján kelt ítélete következtében a felperes az általa kezdeményezett bírósági eljárásokban önállóan jogosult eljárni, így az elsőfokú hatóság jogszerűen rendelkezett az eseti gondnok felmentéséről.
A kereseti kérelem
[9] A felperes a közigazgatásihatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 103. § (1) bekezdésének, a 104. § (3) bekezdésének és a 105. § (1) bekezdésének megsértésére hivatkozva keresettel támadta az eseti gondnok felmentése tárgyában hozott BOC/01/308-60/2016. számú alperesi határozatot, továbbá hivatkozott arra, hogy az elsőfokú hatóságnál 2015. november 11. napján kérte az eljárás felfüggesztését, mivel a gondnoksági peres eljárás során felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, így álláspontja szerint a Ket. 32. § (1) bekezdésének megsértése is fennáll. Sérelmezte továbbá, hogy az eseti gondnok által benyújtott jelentés megküldését 2016. augusztus 19-i beadványában kérte az első fokon eljárt közigazgatási szervtől, azonban azt nem kapta meg.
[10] Az elsőfokú bíróság jogelődjeként eljárt Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 2017. május 23. napján kelt 10.K.27.029/2017/20. számú végzésével a per tárgyalását az elsőfokú gyámhatóság BO-08C/GY/118-161/2016. számú döntése ellen a felperes által előterjesztett fellebbezés jogerős elbírálásáig felfüggesztette. A per tárgyalását a továbbiakban még három alkalommal felfüggesztették, mivel az arra okot adó eljárás – a Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2019. június 6. napján hozott 21.K.27.816/2018/16. számú ítéletében elrendelt – új eljárásban az elsőfokú bíróság 21.K.700.317/2020/17. számú ítéletével fejeződött be.
[11] Az elsőfokú bíróság a felfüggesztésre okot adó eljárás jogerős bírósági ítélettel történt befejezését követően a peres eljárást folytatta.
Az elsőfokú ítélet
[12] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletében a keresetet elutasította. Hivatkozott a Ptk. 2:33. § (1) bekezdés a) pontjára, a 6:20. § (1) bekezdésére; a Ket. 103. § (1) bekezdésére, a 104. § (3) bekezdésére, a 105. § (1) bekezdésére; a régi Pp. 311. § (1) és (2) bekezdésére, valamint a Gyer. 136. § (1) és (2) bekezdésére. Rögzítette, hogy a gondnokság alá helyezés iránti kereset elutasítása után az elsőfokú hatóságnak intézkednie kellett a hivatásos gondnoki és az eseti gondnoki tisztségek megszüntetéséről.
[13] A jogerős ítélet indokolásában foglaltak szerint nem foghatott helyt a felperes azon hivatkozása, miszerint a gyámhatóságnak a gondnok kirendeléséről szóló határozat visszavonásáról, módosításáról, az alperesnek az elsőfokú döntés megsemmisítéséről, megváltoztatásáról kellett volna rendelkeznie. A hatóság figyelembe vette a Kúria döntésének visszamenőleges hatályát. Jogszerűen járt el az elsőfokú hatóság, amikor az eseti gondnokot a tisztségéből felmentette. Hangsúlyozta az elsőfokú bíróság, hogy a felperes jogerős bírósági döntés alapján gondnokság alatt állt. Az elsőfokú hatóság nem követett el jogsértést azáltal, hogy a felperes részére a peres eljárásokban biztosítandó jogi képviselet ellátására eseti gondnokot rendelt ki. Az eseti gondnok kirendeléséről szóló határozat tehát annak meghozatala időpontjában nem volt jogsértő. Időközben a Kúria döntése indokolta az eseti gondnoki tisztség megszüntetését, mivel a felperes perbeli jogi képviseletét ellátni már nem kellett.
[14] Kiemelte az elsőfokú bíróság, hogy a felperest az eseti gondnok felmentése tárgyában hozott határozat folytán semmilyen joghátrány, érdeksérelem nem érte, a felmentéssel a hatóság azt a jogszerű, a tényleges állapotnak megfelelő helyzetet teremtette meg, miszerint a felperes gondnokság alá helyezése megszűnt, így eseti gondnoki tisztség betöltése, a perbeli képviselet ellátása esetében már nem volt szükséges. Rögzítette, hogy a Ptk. 2:33. § (1) bekezdés a) pontja kifejezetten arról rendelkezik, hogy a gyámhatóság a gondnokot tisztségéből felmenti, ha a gondnokság alá helyezést a bíróság megszüntette.
[15] Az eljárás felfüggesztésére vonatkozó kifogást nem tartotta relevánsnak, mivel a per tárgyát az eseti gondnok felmentéséről rendelkező határozat jogszerűségének felülvizsgálata képezte.
A felülvizsgálati kérelem
[16] A jogerős ítélet ellen a felperes – jogi képviselővel eljárva – terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, megváltoztatását és a keresetnek való helyt adást, ezáltal az első- és másodfokú közigazgatási határozatok megváltoztatását, megsemmisítését és a BO-8C/GY/7060-69/2015. számú határozatnak a meghozatalára visszamenőleges hatályú megsemmisítését, visszavonását; másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, megváltoztatását, ezáltal az első- és másodfokú közigazgatási határozatokra is kiterjedő hatályon kívül helyezését, az első- és másodfokú közigazgatási hatóság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását; harmadlagosan az ítélet hatályon kívül helyezését és a bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását kérte. Költségigénnyel élt, 400 forint nyomtatási, másolási és telefonköltség, valamint a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. § (3) és (5) bekezdése alapján ügyvédi munkadíj megtérítésére kérte kötelezni az alperest.
[17] Előadta, hogy a jogerős ítéletet, az első- és másodfokú közigazgatási határozatot az ügy érdemére kihatóan jogsértőnek tartja, ami a régi Pp. 272. § (2) bekezdése alapján megalapozza a felülvizsgálat szükségességét. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a régi Pp. 3. § (3) bekezdését, a 206. § (1) bekezdését, a 221. § (1) bekezdését, a 275. § (4) bekezdését, a 339. § (1) bekezdését, (2) bekezdés c) pontját, (3) bekezdését, a 339/A. §-t, a 339/B. §-t; a Ket. 1. § (2) bekezdését, a 103. § (1) és (2) bekezdését, a 104. § (3) bekezdését, a 105. § (1) bekezdését; a Ptk. 2:33. § (1) bekezdés a) pontját, a 2:20. § (1) bekezdését és a 2:36. § (2) bekezdését. Sérelmezte továbbá, hogy a bíróság nem teljesítette az 1/2009. PK vélemény 4. és 7. pontjában foglaltakat, nem volt egyediesített tájékoztatás a bizonyításra szoruló tényekről, bizonyítási teherről és a bizonyítási eszközökről. Véleménye szerint sérült a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 6. §-a is, amelynek alapján a bíróság határozata mindenkire kötelező.
[18] Arra az esetre, ha a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) rendelkezése lenne irányadó, kifejtette a felülvizsgálati kérelem befogadhatóságának az indokát, és előadta, hogy a Kp. mely rendelkezései alapján tartja jogszabálysértőnek a jogerős ítéletet. Vitatta a hivatásos gondnokot kirendelő elsőfokú határozatot és egyéb gyámhatósági határozatokat, hangsúlyozva, hogy a megelőző eljárást és a korábbi határozatokat is vizsgálni kellett volna, azonban azt a másodfokú hatóság nem vizsgálta. A hivatásos gondnok kirendelése tárgyában hozott közigazgatási határozat, valamint további közigazgatási döntések vonatkozásában is hivatkozott jogszabálysértésekre.
[19] Kirívóan okszerűtlennek tartotta a bíróság arra vonatkozó hivatkozását, hogy a Kúria ítéletének visszamenőleges joghatását figyelembe vette volna az első- és másodfokú hatóság. Véleménye szerint az ítélet visszamenőleges joghatásával ellentétes a bíróság ítélete és a hatóság határozata is. Nézete szerint a kúriai ítéletre figyelemmel az elsőfokú, eseti gondnokot kirendelő határozat megsemmisítéséről, visszavonásáról kellett volna rendelkeznie a hatóságnak.
[20] Kifogásolta, hogy nincs érdemi indokolás az ítéletben.
[21] Kirívóan okszerűtlennek tartotta az ítélet [27] pontjában foglaltakat, miszerint azzal, hogy a hatóság az eseti gondnok felmentéséről határozott, őt semmilyen joghátrány, érdeksérelem nem érte. Hangsúlyozta, hogy a Kúria ítéletének visszamenőleges hatálya ellenére az eseti gondnok felmentése nem visszamenőleges érvényű.
[22] A Ptk. 2:33. § (1) bekezdésére alapított ítéleti hivatkozás tekintetében rámutatott arra, hogy a Kúria nem megszüntette a gondnokság alá helyezést, hanem a jogerős ítéletet az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedően hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.
[23] Előadta, hogy a bíróságnak a megelőző eljárást és a korábbi hatósági határozatokat is vizsgálnia kellett volna, ennek elmaradását jogszabálysértőnek tartotta. Álláspontja szerint nem fogadható el a bíróság azon hivatkozása, hogy az elsőfokú hatóság ne követett volna el jogsértést azáltal, hogy hivatásos gondnokot és eseti gondnokot rendelt ki. Sérelmezte továbbá, hogy nem kapott tájékoztatást arra vonatkozóan, hogy bizonyítania kellett volna a gondnok és az eseti gondnok kirendelésének jogsértő voltát.
[24] A régi Pp. 339/A. §-ának megsértése körében hivatkozott arra, hogy a bíróság az első- és másodfokú közigazgatási határozatokat nem a meghozatalakor fennálló tények alapján vizsgálta felül.
[25] Álláspontja szerint az ítélet tényállása hiányos, az ismertetés nem megfelelő és a bíróság az indokolási kötelezettségének nem tett eleget, mivel a per tárgyalásnak felfüggesztése alapját képező ügyben hozott bírósági ítéletről, valamint a BO-08C/GY/7060-69/2015. számú határozat nem jogerős voltáról és az az elleni fellebbezés elbírálásának hiányáról nem tesz említést.
[26] Előadta továbbá, hogy az eseti gondnok által benyújtott jelentést részére nem küldte meg a hatóság.
[27] Okszerűtlennek tartotta azt az értékelést, hogy a közigazgatási eljárás felfüggesztésére vonatkozó hivatkozása jelen eljárásban ne bírt volna jelentőséggel.
[28] A kereset elutasítását jogsértőnek tartotta, kifogásolta, hogy az ítélet nem tartalmazza a jogszabályhely megjelölését és annak értelmezését, továbbá előadta, hogy a régi Pp. 339. § (2) bekezdés c) pontja alapján a közigazgatási határozatok megváltoztatásáról vagy a 339. § (1) vagy (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezés mellett a közigazgatási hatóság új eljárásra kötelezéséről kellett volna rendelkezni.
[29] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Kúria döntése és jogi indokai
[30] A felülvizsgálati kérelem – az alábbiak szerint – alaptalan.
[31] A Kúria a jogerős ítélet jogszerűségét – figyelemmel arra, hogy a régi Pp. 275. § (1) és (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye – a rendelkezésre álló iratok alapján, a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a pontosan és törvényesen megállapított tényállásból helytálló következtetéseket levonva utasította el a keresetet. A Kúria a jogerős ítéletben foglaltakkal egyetért, a felülvizsgálati kérelem alapján a következőket emeli ki.
[32] A Kúria elsődlegesen hangsúlyozza, hogy az elsőfokú bíróság az alperesi határozat jogszerűségét – miként azt a jogerős ítéletben helytállóan rögzítette – a régi Pp. XX. fejezetében szabályozott közigazgatási per keretében bírálta el, ezzel egyezően a felperes a felülvizsgálati kérelmében is a régi Pp. alkalmazásának követelményére jutott. A régi Pp. alapján folyt peres eljárásra figyelemmel a felülvizsgálati kérelem Kp. alapján kifejtett érveit a Kúriának érdemben vizsgálnia nem kellett, mivel annak rendelkezései a régi Pp. szerinti peres eljárásban hozott jogerős ítéletre nem irányadóak.
[33] A Kúria hangsúlyozza továbbá, hogy a közigazgatási per kereteit a keresettel támadott közigazgatási határozat és a kereseti kérelem határozzák meg, így a perben nem vizsgálható felül olyan határozat, amelyet a felperes keresetében nem vitatott. Jelen per tárgyát az alperes BOC/01/308-60/2016. számú határozatának bírósági felülvizsgálata képezi, tehát a felperes nem vitathat más közigazgatási döntést, illetve közigazgatási vagy polgári perben hozott ítéletet sem. A Kúria ezért érdemben nem vizsgálhatta azokra a hatósági döntésekre és bírósági határozatokra vonatkozó felperesi hivatkozásokat, amelyek nem a keresettel támadott alperesi határozatra és a felülvizsgálati kérelemmel támadott jogerős ítéletre vonatkoznak.
[34] A régi Pp. 311. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés szerint a gondnokság alá helyezés, valamint a választójogból való kizárás hatálya a gondnokság alá helyezésről rendelkező ítélet jogerőre emelkedését követő napon kezdődik. Az ítélet mindenkivel szemben hatályos. A (2) bekezdés kimondja, hogy a gondnokság alá helyezést elrendelő jogerős ítéletet az elsőfokú bíróság a gondnok kirendelése és az esetleg szükséges egyéb intézkedések megtétele végett közli a gyámhatósággal. A régi Pp. 310. § (4) bekezdése értelmében a gondokság alá helyezést, valamint a választójogból való kizárást be kell vezetni a gondnokoltakról a bíróság által vezetett nyilvántartásba.
[35] A felperest a „peres eljárások, az ügyészségi és a közigazgatási hatósági eljárások indítása és vitele” ügycsoport vonatkozásában cselekvőképességet részlegesen korlátozó gondnokság alá helyező ítélet 2015. június 30. napján jogerőre emelkedett, így a régi Pp. 311. § (2) bekezdésére is figyelemmel a bírósági megkeresés alapján az elsőfokú gyámhatóságnak a felperes számára gondnokot kellett kirendelnie, az így kirendelt hivatásos gondnok megkeresése folytán az eseti gondnok kirendelésére is jogszerűen került sor. Ezt az elsőfokú bíróság a jogerős ítélet [20]-[22], valamint [26] pontjában jogszabályi hivatkozásokkal alátámasztva rögzítette, ezáltal indokolási kötelezettségének eleget tett.
[36] A felperes 2015. június 30. napjától a Kúria által felülvizsgálati eljárás során hozott ítélet meghozataláig, vagyis 2016. május 10. napjáig a meghatározott ügycsoportban cselekvőképességet részlegesen korlátozó gondnokság alatt állt, ez a jogi tény utólag nem tehető semmissé. E tény pedig – miként azt az elsőfokú bíróság a Ptk. 6:20. §-a alapján rögzítette – megalapozta a hivatásos gondnok kezdeményezése nyomán az eseti gondnok kirendelését, amely kirendelés ténye utólag ugyancsak nem tehető semmissé, mint ahogy a gondnok által ez idő alatt elvégzett esetleges eljárási cselekmények megtörténte sem. A Kúria rámutat arra, hogy azt a körülményt, miszerint a felülvizsgálati eljárásban hozott kúriai ítélet nem a meghatározott ügycsoportban cselekvőképességet részlegesen korlátozó gondnokság alá helyezés megszüntetéséről, hanem – a perrendi szabályok által biztosított lehetőségek alapján – a jogerős ítéletnek az elsőfokú ítéletre is kiterjedő hatályon kívül helyezéséről rendelkezett, a régi Pp. 311. §-ában foglalt rendelkezésekkel összhangban kell értelmezni. Ez az eseti gondnok kirendelése megszűnésének jogcímére is kihat, ugyanis az ebben az esetben alkalmazható jogcímet a Ptk. 2:33. § (1) bekezdés a) pontja szabályozza.
[37] A Ptk. 2:33. § (1) bekezdés a) pontja értelmében a gyámhatóság a gondnokot a tisztségéből felmenti, ha a gondnokság alá helyezést a bíróság megszüntette.
[38] A Kúria hangsúlyozza, hogy a felperes gondnokság alá helyezése a Kúria felülvizsgálati eljárás során hozott ítélete meghozatalának napjával megszűnt, erre tekintettel az elsőfokú gyámhatóság jogszerűen döntött a felperes részére kirendelt eseti gondnok felmentéséről is. Az eseti gondnok kirendelése megszűnésének jogcímeként a Ptk. 2:33. § (1) bekezdés a) pontja a felmentést szabályozza, így annak alkalmazására jogszerűen került sor.
[39] Az eseti gondnok a Gyer. 141. § (2) bekezdése alapján a tevékenységéről – ha a kirendelés célja megvalósult, vagy annak oka megszűnt, ezt követően 8 napon belül – köteles a gyámhivatalnak jelentését benyújtani. A jelentést a gyámhivatal részére az eseti gondnok benyújtotta, ezt a tényt a felperes a perben nem vitatta. Az elsőfokú hatóság a határozatában a jelentés tartalmát részletesen ismertette. A felülvizsgálati kérelemben a felperes azon hivatkozása, hogy a jelentést részére nem küldték meg, az elsőfokú bíróság ítélete vonatkozásában jogszabálysértést nem jelöl meg és nem is igazol, így a felülvizsgálati kérelem megalapozottságát nem támasztja alá.
[40] A felperes megfelelő jogi alap hiányában fejtette ki azon érvelését, hogy a keresetet elutasító kúriai döntés miatt az elsőfokú gyámhatóságnak nem az eseti gondnok felmentéséről, hanem a kirendelő határozat megsemmisítéséről, visszavonásáról kellett volna rendelkeznie. Ezzel szemben – a fentebb már részletezettek szerint – a Ptk. 2:33. § (1) bekezdés a) pontja egyértelműen a felmentés jogcímről rendelkezik arra az esetre, amikor a gondnokság alá helyezést a bíróság megszüntette. Ezt az elsőfokú bíróság az ítélet indokolásában rögzítette, jogszabályi hivatkozással alátámasztva kellő indokát adta a felperesi kereset elutasításának, egyúttal annak is, hogy az alperes a felülvizsgálati eljárásban hozott kúriai ítélet következményeként, a Ptk.-ban erre a helyzetre szabályozott eljárást követve, azaz jogszerűen rendelkezett az eseti gondnok felmentéséről. Mindezekre figyelemmel a felperes a Pp. 206. § (1) bekezdésének és a 221. § (1) bekezdésének a megsértését, a Ket. felülvizsgálati kérelemben hivatkozott rendelkezéseinek a megsértését, a kúriai ítélet figyelmen kívül hagyását, ennek kapcsán a Bszi 6. §-ának megsértését, továbbá az elsőfokú bíróság jogerős ítélete érdemi indokolásának a hiányát is alaptalanul kifogásolta a felülvizsgálati kérelemben.
[41] A felperes nevesítette a jogerős ítélet [27] pontját, azonban azzal összefüggésben sem jogszabálysértést, sem az eseti gondnok felmentése okán a felperes számára bekövetkező esetleges joghátrányt, érdeksérelmet nem bizonyított, így e hivatkozása sem foghatott helyt.
[42] A Kúria a periratok alapján megállapította, hogy a peres eljárás során a jogelőd Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 2017. április 4. napján kelt 10.K.27.029/2017/13. számú végzésében a régi Pp. 3. §-ában foglaltak alapján tájékoztatást adott a felperes oldalán fennálló bizonyítási teherről, így e tekintetben sem áll fenn az ítélet hatályon kívül helyezését megalapozó jogszabálysértés.
[43] A felperes a régi Pp. 339/A. §-ának a megsértésére is alaptalanul hivatkozott, ugyanis az alperes a felmentésről szóló határozat meghozatalakor fennálló, a felmentés szempontjából jelentős tényeket, így a kúriai ítéletben foglaltakat és az eseti gondnok jelentését figyelembe vette.
[44] A Kúria hangsúlyozza, hogy jelen közigazgatási peres eljárás kereteit meghaladja annak vizsgálata, hogy akár a hivatásos gondnok, akár fellebbezés tekintetében nyilatkozattételre kirendelt eseti gondnok mikor és milyen indokok alapján nem járult hozzá a felperes esetében a gondnokság alá helyezés ügycsoportjához kapcsolódóan meghatározott felperesi cselekményekhez.
[45] A régi Pp. 339/B. §-át az elsőfokú bíróságnak az ítélet meghozatala során alkalmazni nem kellett, mivel az a mérlegelési jogkörben hozott közigazgatási határozat jogszerűségének vizsgálatára irányadó, így ezt a jogszabályi rendelkezést az elsőfokú bíróság nem sérthette meg.
[46] A Ket. 32. §-a szerinti eljárás felfüggesztése körében a kereseti kérelemben kifejtett hivatkozást az elsőfokú bíróság nem tekintette relevánsnak, ennek indokát a jogerős ítélet [28] pontjában rögzítette, amellyel a Kúria egyetért. A felperes a Ket. 32. § (1) bekezdése alapján az eljárás felfüggesztését – a gondnoksági perben hozott jogerős ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelem elbírálásáig – a kirendelés tárgyában folyó eljárás tekintetében kérte, ugyanakkor jelen per tárgya nem a kirendelésről, hanem annak felmentés jogcímén történő megszüntetéséről hozott alperesi határozat.
[47] Az elsőfokú bíróság a jogerős ítéletben mind jogszabályi hivatkozások, mind értékelés útján számot adott a kereset elutasításának indokairól, amelyek kellően megalapozzák az ítéleti rendelkezést, így a felperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy a régi Pp. 339. § (2) és (3) bekezdése szerint kellett volna a bíróságnak rendelkeznie.
[48] A fentiekre figyelemmel a Kúria a régi Pp. 275. § (3) bekezdését alkalmazva a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Kúria Kfv.I.37.891/2021.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás