KÜ BH 2022/23
KÜ BH 2022/23
2022.01.01.
Ha a jogosult a gépkocsijának szélvédőjére a parkolási igazolványát korábban kihelyezte, majd a gépkocsit harmadik személynek átadta – minden más mentő körülmény hiányában – vélelmezhető a parkolási igazolvány használat céljából történő átadása, azaz a jogosultsággal való visszaélés a jogosult részéről megtörtént. Azonban ennek megállapítására csak az átadás körülményeinek feltárását követően van lehetőség akkor, ha az eset összes körülményéből arra lehet következtetni, hogy a felperes tudata kiterjedt, vagy ki kellett, hogy terjedjen arra, hogy a gépkocsi átadásával az igazolványát jogosulatlanul használni fogják. [2016. évi CL. törvény (Ákr.) 62. §; 218/2003. Kormányrendelet (Korm.rendelet) 8. § (4) bek.]
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes részére 2020. február 11-én, határozatlan időre mozgáskorlátozott parkolási igazolvány került kiállításra.
[2] A Budapesti Rendőr-főkapitányság X. kerületi Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztálya 2020. október 25-én kelt, 01100/2422/2020.BÜ átiratával arról tájékoztatta az alperest, hogy a felperes házastársával szemben eljárás indult a Btk. 342. § (1) bekezdés b) pontjába ütköző és az (1) bekezdés b) pontja szerint minősülő felhasználással elkövetett közokirat-hamisítás bűntettének megalapozott gyanúja miatt, mivel 2020. október 24-én délelőtti órákban a Budapest X. kerület Lidl Áruház parkolójában rendőri intézkedéskor a nevezett által használt [...] forgalmi rendszámú [...] típusú személygépkocsiban a gépjármű szélvédője mögött a műszerfalon a felperes nevére kiállított parkolási igazolvány volt található, és a helyszíni intézkedés során megállapításra került, hogy a parkolási igazolvány jogosultja nem tartózkodik a helyszínen, otthonában van.
[3] Az alperes ennek az átiratnak az ismeretében hozta meg BP/07/005/01730-3/2020. számú határozatát, amelyben a felperes parkolási igazolványát visszavonta, 1 évre, 2020. október 24-től 2021. október 24-ig.
[4] A határozat indokolása a mozgásában korlátozott személy parkolási igazolványáról szóló 218/2003. (XII. 11.) Korm.rendelet (a továbbiakban: Korm.rendelet) 8. § (4) bekezdésére hivatkozott, leírva, hogy amennyiben a jogosult maga él vissza az igazolvány biztosította kedvezményekkel, az igazolványt vissza kell vonni.
[5] A határozat indokolása szerint a felperes azzal élt vissza a parkolási igazolványával, hogy férje jogosulatlanul használta a mozgáskorlátozott parkolási igazolványt, mert úgy parkolt a személygépkocsival, hogy a műszerfalra jól láthatóan helyezte el az okmányt, annak ellenére, hogy a parkolási igazolvány használatára jogosult személyt nem szállította, és nem is a szállítása érdekében érkezett. Az indokolás szerint az okmány tulajdonosa nem jelentette be az igazolvány eltűnését, és az érintett időszakban nem tartózkodott a helyszínen.
A kereseti kérelem és a védirat
[6] A felperes kereseti kérelmében az alperes határozatának megsemmisítését vagy hatályon kívül helyezését, másodlagosan méltányosság gyakorlását kérte.
[7] Hivatkozása szerint a Korm.rendelet 8. § (4) bekezdésében tényállási elemként leírt, parkolási kártya használatra történő átadása arra jogosulatlan személynek, illetve a parkolási igazolvánnyal való visszaélés nem valósult meg, ő nem adta át a férjének a parkolási igazolványt, ugyanis a parkolási igazolvány a saját tulajdonában álló gépjárműben maradt. Álláspontja szerint a rendőrhatóság átiratából, abból, hogy a férjével szemben jogosulatlan használat miatt eljárás indult, az alperes nem vonhatta le azt a következtetést, hogy jogosulatlan személynek történő átadás és visszaélés történt az igazolvánnyal, és teljességgel életszerűtlennek vélte azt, hogy az egyébként mindig az autójában és nagyon sokszor a szélvédőn tárolt igazolvány eltűnésének az elmulasztását terhére rótták. Álláspontja szerint azt a tényt, hogy a férje a tudta nélkül használta a parkolási igazolványt, nem lehetett volna úgy beállítani, hogy ő használatra adta át az igazolványt egy másik személynek.
[9] Az alperes védiratában a kereseti kérelem elutasítását indítványozta, állította, hogy a határozat jogszerű.
[10] Védiratában kiemelte, hogy a mozgáskorlátozott parkolási igazolvány közokirat, így annak jogosulatlan használata bűncselekménynek minősül.
Az elsőfokú ítélet
[12] A Fővárosi Törvényszék a felperes keresetét alaptalannak találta, és azt a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 88. § (1) bekezdés a) pontja alapján elutasította.
[13] Az ítélet indokolása idézte a Korm.rendelet 8. § (4) bekezdését, a 11. § (1) és (2) bekezdését, ez utóbbi kapcsán megállapítva, hogy a Budapesti Rendőr-főkapitányság X. kerületi Rendőrkapitánysága jogosult volt eljárni a felperes férje által elkövetett cselekménnyel összefüggésben, és jogosult volt az alperesnek tájékoztatást adni, mindezek alapján az alperes jogszerűen járt el az átirat alapján és értékelte azt bizonyítékként az eljárásban.
[14] Az ítélet érvelése szerint a felperes azzal a cselekményével, hogy nem gondoskodott arról, hogy a szállítását követően és azt megelőzően a férje úgy használja a személygépkocsit, hogy a felperest nem szállítja, illetve nem a felperes szállítása érdekében közlekedik a személygépkocsival – a személygépkocsi szélvédőjére a parkolási igazolványa elkerüljön, „kvázi átadta” a parkolási igazolványát az annak használatára jogosulatlan férjének, azaz „kvázi visszaélt” az igazolvány biztosította kedvezményekkel.
[15] Az ítélet indokolása szerint a Korm.rendelet 8. § (4) bekezdésének rendelkezései kógensek, ezért az alperes és a bíróság sem volt abban a helyzetben, hogy figyelembe vegye a felperes állapotát és a tényállásbeli cselekmény megvalósulásának egyedi körülményeit.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[16] A jogerős ítélettel szemben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben az ítélet hatályon kívül helyezése mellett elsődlegesen az alperes új eljárásra kötelezését, másodlagosan az ítélet és az alperes határozatának megsemmisítését és az alperes új eljárásra kötelezését kérte, harmadlagosan a bíróság új eljárásra kötelezését indítványozta.
[17] A felülvizsgálati kérelem szerint az ítélet azért jogszabálysértő, mert helytelenül értelmezte a Korm.rendelet 8. § (4) bekezdés második mondatát (helyesen harmadik mondatát), valamint megsértette az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 62. §-át is, figyelemmel arra, hogy a tényállást nem tárta fel kellőképpen.
[18] A felperes érvelése szerint, mivel a Korm.rendelet nem határozza meg a 8. § (4) bekezdésében használt igazolvánnyal való visszaélés fogalmát, ezért annak értelmezésére az Alaptörvény 28. cikkét is segítségül kell hívni. Álláspontja szerint még az sem egyértelmű, hogy a Korm.rendelet 8. § (4) bekezdésének első mondata, az igazolvány átadása megvalósítja a Korm.rendelet 8. § (4) bekezdés harmadik mondatában szereplő visszaélést, és nem egyértelmű, hogy az átadás megvalósulhat-e mulasztással. Hangsúlyozta, hogy az átadásnál vizsgálni kell, hogy a rendeltetésellenes joggyakorlás megvalósult-e. E körben hivatkozott arra, hogy a tényállás nem volt feltárva, sem a bíróság, sem az alperes nem vizsgálta, hogy az célzatos volt-e. Álláspontja szerint az átadás nem valósulhat meg mulasztással, azaz az, hogy a felperes a gépkocsiban hagyta az igazolványt, maximum lehetőség a használatra, de anélkül, hogy bizonyított lenne, hogy a felperes kifejezetten tudott arról, hogy a férje jogosulatlanul kívánja azt használni, se átadásnak, se visszaélésnek nem minősülhet, azaz a visszaélés akkor követhető el mulasztással, ha a mulasztó személy tudata kiterjed a jogosulatlan használatra is.
[19] A felülvizsgálati kérelem szerint a felperes magatartásának vizsgálata további tényállás-feltárást igényelt volna, mert a Korm.rendelet 8. § (4) bekezdésének értelmezése szempontjából csak a szankció kógens, a visszaélés megállapíthatósága tényállásfeltárást igényel. Hangsúlyozta, hogy a tényállás azt is feltételezi, hogy a harmadik személy ténylegesen használja is az átadott igazolványt, de ez szerinte a büntetőeljárás folyamatban léte miatt nem volt kijelenthető az alperes részéről az ártatlanság vélelmének alapelve miatt sem.
[20] A felperes indítványt tett bírói normakontroll eljárás kezdeményezésére az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 25. §-ára hivatkozással a Korm.rendelet 8. § (4) bekezdés második (helyesen harmadik) mondatával kapcsolatban, állítva – konkrét normaszöveg és érvelés nélkül –, hogy az a körülmény, hogy a visszaélés minden formája azonos szankcióval sújtható, sérti a szankciórendszer arányossága alkotmányos alapelvét, ezáltal sérti az emberi méltósághoz, illetve a mozgásszabadsághoz fűződő alapvető jogot.
[21] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében az ítélet hatályban való fenntartását indítványozta.
[22] Az alperes érvelése szerint azzal, hogy a felperes nem gondoskodott az igazolvány gépkocsiból történő eltávolításáról, kvázi átadta használatra az igazolványát. Ebből következően önmagában az a körülmény, hogy valaki bent hagyja a gépjárműben az igazolványát, azaz mulaszt, megvalósítja a Korm.rendelet 8. § (4) bekezdés első mondata szerinti magatartást.
[23] A felülvizsgálati ellenkérelem szerint minden magatartás vagy mulasztás lehet visszaélés, ha az igazolvány nyújtotta kedvezmények felhasználását jelenti. A felperesnek úgy kellene vagy kellett volna tárolnia érvelése szerint az igazolványát, mint egyéb személyes okmányát is.
[24] Az alperes szerint kellő körültekintéssel a felperes tudatának át kellett volna fognia, hogy férje igénybe veheti a mozgáskorlátozott parkolót is. A cselekmény, azaz az átadás az adott tényálláshoz kapcsolódóan megvalósult, és annak nem feltétele a felperes férjével összefüggésben a bűnösség megállapítása.
[25] Az alperes szerint nem sérült az Ákr. 62. §-a, e körben hivatkozott arra, hogy a rendőrhatóságtól hozzá érkezett átirata bizonyította, hogy a felperes gépjárműve mozgáskorlátozottak számára rendelkezésre álló parkolóban állt.
A Kúria döntése és jogi indokai
[27] A felülvizsgálati kérelem a Kúria álláspontja szerint az alábbiak miatt alapos.
[28] Az értelmezést igénylő, Korm.rendelet 8. § (4) bekezdés a következőkről rendelkezik. „Az igazolvány nem adható át használatra az arra jogosulatlan személynek. A jogosultat szállító jármű vezetője az igazolvány által biztosított kedvezményekkel csak a jogosult szállítása esetén élhet. Amennyiben a jogosult maga él vissza az igazolvány biztosította kedvezményekkel, az igazolványt vissza kell vonni és a visszavonástól számított egy évig részére új igazolvány nem állítható ki. Ezt a tényt a nyilvántartásban fel kell tüntetni.”
[29] A Korm.rendelet 8. § (4) bekezdés harmadik mondatában szereplő visszaélés fogalmát a jogalkotó nem értelmezte. Ebből következően esetről esetre kell, tényállástól függően megállapítania azt a jogalkalmazónak, hogy a konkrét esethez kapcsolódó magatartás megvalósítja-e az igazolvánnyal való visszaélés fogalmát.
[30] A Korm.rendelet 8. § (4) bekezdése visszaélés fogalma értelmezésénél az Alaptörvény 28. cikke szerint is a jogszabály preambulumát, a jogszabály célját, az Alaptörvénnyel való összhangot kell figyelembe venni, és azt kell feltételezni, hogy a józan észnek, közjónak megfelelő erkölcsös és gazdaságos célt szolgál.
[31] A mozgásában korlátozott személy parkolási igazolványáról szóló 218/2003. (XII. 11.) Korm.rendelet megalkotására felhatalmazást az Európai Unió Bűnüldözési Információs rendszere és a Nemzetközi Bűnügyi Rendőrség szervezete keretében megvalósuló együttműködésről és információcseréről szóló törvény adott (1999. évi LIV. törvény). Az Alaptörvény XIX. cikk (1) bekezdése védi a fogyatékosok jogait általánosságban, a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény alapelvi szinten fogalmazza meg 2. § (4) bekezdésében, hogy a fogyatékos személyeket érintő döntések során tekintettel kell lenni arra, hogy a fogyatékos személyek a társadalom és helyi közösség egyenrangú tagjai, ezért meg kell teremteni azokat a feltételeket, amelyek lehetővé teszik számukra a társadalmi életben való részvételt.
[32] Arra a kérdésre, hogy a jelen közigazgatási jogvitában értékelt cselekmény esetében megvalósult-e a felperes részéről a Korm.rendelet 8. § (4) bekezdés harmadik mondatában szereplő, szankciót maga után vonó igazolvánnyal való visszaélés, a rendelkezésre álló tényállási elemekből, adatokból nem adható megfelelő válasz a tényállás feltáratlansága miatt, amivel az alperes megsértette az Ákr. 62. §-át.
[33] Azzal a Kúria egyetért, hogy a jogosulatlan visszaélés elvileg megvalósulhat a Korm.rendelet 8. § (4) bekezdés első mondata szerinti magatartással, az igazolvány arra jogosulatlan személynek történő használatra átadással is, de a jogosulatlan személynek történő használatra átadás tényét a rendelkezésre álló adatokból a Kúria nem tudta megállapítani. A Kúria egyetért azzal az alperesi érveléssel is, hogy elvileg megvalósulhat egy igazolványátadás azzal is, hogy maga az igazolvány a gépjárművön, a gépjárműben marad, azaz egyfajta mulasztással is, de ahhoz, hogy ehhez kapcsolódóan a visszaélésszerű magatartás megállapítható legyen, további tényállási elemek vizsgálata szükséges.
[34] A Korm.rendelet 8. § (4) bekezdés első mondata nyelvtani értelmében feltételezi a jogosulatlan használatra történő átadást is, azaz az igazolványnak az arra jogosult személy birtokából történő kikerülés és egy harmadik személy részéről az igazolvány birtokban tartása önmagában nem valósítja meg a Korm.rendelet 8. § (4) bekezdésének harmadik mondata szerinti visszaélést.
[35] A jogosulatlan használatra történő átadás mint az igazolvánnyal való szankcionálható visszaélés törvényi tényállásának megvalósulása az adott esetben tehát további bizonyítást igényel, azaz tényállásfüggő. Az adott közigazgatási jogvitában azonban nem került feltárásra a tényállás, nem ismert, hogy a felperes házastársa által használt gépjármű kinek az üzemben tartásában, használatában áll, a felperes házastársa vagy a felperes maga az, aki rendszeresen használja-e a gépjárművet, az adott parkolási igazolvány rendszeresen a gépjárműben marad-e, például a lakóhely melletti ingyenes parkolás érdekében, nem ismert, hogy a felperes férje ténylegesen használta-e jogosulatlanul a parkolási kártyát, azaz hol állt az alperes eljárását generáló rendőrségi intézkedés időpontjában.
[36] Itt jegyzi meg a Kúria, hogy az alperes először a felülvizsgálati ellenkérelmében hivatkozott arra, hogy a mozgáskorlátozottak parkolójában állt az érintett jármű, erre azonban a Kúria előtt ismert adatok szerint semmilyen bizonyíték nincs, az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében azt iratellenesen állította, hogy az alperes előtti eljárást generáló rendőrségi átirat ezt a körülményt tartalmazta. Megjegyzi a Kúria, hogy annak a ténynek a megállapításához, hogy hol állt a gépjármű a rendőri intézkedésre okot adó időpontban, és történt-e átadás jogosulatlan használat céljából, nem szükséges a büntetőeljárás befejezése, ugyanis a közigazgatási jogban és a büntetőjogban lényeges különbség van a bizonyítási sztenderdek között. Ebből azonban az is következik, hogy a tényállás megállapítása és a bizonyítási eljárás önálló lefolytatására van szükség, külön a büntetőeljárásban és külön a közigazgatási eljárásban. A rendőrség eljárást megindító tájékoztató levele önmagában nem lehet a tényállás megdönthetetlen alapja, különösen az átadás körülményeinek tekintetében.
[37] A Kúria a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott és a szankcionálhatóság feltételeként említett, felperes részéről megvalósított magatartás célzatossági kritériumára hivatkozással összefüggésben hangsúlyozza, hogy a célzatosság büntetőjogi fogalom. Általában a közigazgatási jogi szankció fogalmi kritériumaként a joggyakorlat – és az elmélet – nem követeli meg a szubjektív oldalt, azaz a szankció alkalmazásához nem kell vizsgálni a jogsértéshez való tudati viszonyt, mert a közigazgatási szankció célja a közérdek védelme. Az objektív felelősség jogállami szabályozásának egyik alapkövetelménye azonban, hogy legyen kimentési lehetőség [Alkotmánybíróság 60/2009. (V. 28.) AB határozat]. Mindemellett hangsúlyozza a Kúria, hogy a „visszaélés” nyelvtani értelme kétségtelenül tartalmazza azt a követelményt, hogy a parkolási igazolvány átadásának jogosulatlan használatra történő átadás céljából kell történnie.
[38] Ebből következően, amennyiben az alkalmazandó Korm.rendelet 8. § (4) bekezdés első mondatában szereplő átadásként értékeli a jogalkalmazó a parkolási igazolvány gépjárműben történő ott hagyását és a gépkocsi átadását, és ez az eset összes körülményéből következően a jogosulatlan használatra történő átadás vélelméhez vezet is, ezt a vélelmet a felperes megdöntheti.
[39] Ehhez azonban, ahogy ezt a Kúria korábban is hangsúlyozta, a tényállás további feltárására van szükség, az átadás körülményeiről a felperest és a jogosulatlanul használó személyt elkerülhetetlen meghallgatni.
[40] A bizonyítékok összes mérlegelése eredményeként juthat abba a helyzetbe az alperes, hogy megalapozottan állást foglaljon abban a kérdésben, kiterjedhetett-e vagy ki kellett, hogy terjedjen a tudata a felperesnek arra, hogy a gépkocsi átadásával az igazolványát jogosulatlanul használni fogják.
[41] Mindezért a Kúria a nagyobb részben alapos felperesi érvelésre is tekintettel nem tartotta indokoltnak a Kp. 32. §-ának alapján alkalmazandó Pp. 131. §-a szerint az Alkotmánybíróság eljárásának kezdeményezését.
[42] A fentiek alapján a Kúria a Kp. 121. § (1) bekezdés b) pontja alapján a rendelkező részben foglaltak szerint határozott.
[43] Az alperesnek az új eljárás lefolytatásakor a tényállást a Kúria jelen ítéletének útmutatása szerint kell feltárnia, annak megválaszolása érdekében, hogy a perbeli esetben megvalósult-e a Korm.rendelet 8. § (4) bekezdés harmadik mondata szerinti átadás és visszaélés.
(Kúria Kfv.II.37.291/2021.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás