PÜ BH 2022/235

[1] Az alperes mint haszonbérlő a felperessel mint haszonbérbeadóval kötött mezőgazdasági haszonbérleti szerződések alapján 2005 óta használja a felperes tulajdonában álló ingatlant. A korábbi bérlő az ingatlanon 1982 és 1984 között saját költségén épületet létesített, amelyet az alperes 2005-ben megvásárolt.

[2] A felek 2015. március 19-én új, rekreációs célú földhasználati szerződést kötöttek az ingatlan használatára 2015. január 1-től 2017. december 31-ig (a továbbiakban: szerződés). E szerint a felek a korábban megkötött haszonbérleti szerződést közös megegyezéssel megszüntették, egymással mindenre kiterjedően, teljeskörűen elszámoltak, így a továbbiakban semmilyen jogcímen nincs további igényük, követelésük.

[3] A felperes 2017. november 28-i levelében arról tájékoztatta az alperest, hogy a szerződés annak lejártával, 2017. december 31-én megszűnik; új szerződés megkötésére nincs lehetőség, ezért felszólította az ingatlan visszaadására 2018. január 31-ig. A felperes 2017. december 20-án arról tájékoztatta az alperest, hogy a helyzet tisztázása érdekében 2018. június 30-ig továbbra is biztosítja használati szerződések megkötését. 2018. március 22-i levelében azonban arról tájékoztatta, hogy az ingatlan további bérbevételére nincs lehetősége, így legkésőbb 2018. június 30-ig azt ürítse ki.

[4] Az ingatlan jelenleg is az alperes birtokában van.

[5] A felperes az ingatlan kiürítésére és birtokba adására, valamint 2021. január 1-jétől a visszaadásig évi 212 520 forint használati díj megfizetésére kérte kötelezni az alperest.

[6] Indokolása szerint az alperes 2018. január 1-jétől jogalap nélküli birtokos, nincs jogcíme a birtoklásra. A jogellenesen létesített épületen nem áll fenn tulajdonjoga. A szerződés 1. pontja szerint a felek egymással teljeskörűen elszámoltak, így az alperesnek nem lehet olyan igénye, amit el kellene számolni.

[7] Az alperes kérte a kereset elutasítását.

[8] Indokolása szerint a szerződés 2017. december 31-én megszűnt, de azóta újabb, különböző jogcímeken – bérleti szerződés alapján, a használati díj befizetése alapján és az épület tulajdonosaként – használja az ingatlant. Érvényesíteni kívánja az épület tulajdonjoga, valamint az ingatlanon általa eszközölt valamennyi beruházás megtérítése iránti igényét. Ha a korábbi bérlő nem szerzett tulajdonjogot az épületen, akkor ő sem válhatott tulajdonossá, de a bérlet megszűnésekor megilleti az épület létesítésével kapcsolatos valamennyi jog a BH 2018.333. számú határozatban írtak alapján. Ha a felperes tulajdonosként követelheti az ingatlan kiürítését, akkor köteles megtéríteni az abból eredő gazdagodását, hogy az ingatlanon olyan, időközben karbantartott és felújított épület épült, amit az ingatlan-nyilvántartási térkép is feltüntet. Amíg a felperes nem ajánlja fel a gazdagodás megtérítését, addig jogosult a visszaadást megtagadni a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:341. § (2) bekezdése alapján. A szerződés 1. pontja körében arra hivatkozott, hogy a felek folytatták a jogviszonyt, közöttük nem volt elszámolás, a joglemondó nyilatkozatot nem lehet kiterjesztően értelmezni.

[9] Az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest 2021. január 1-jétől az ingatlan visszaadásáig évi 212 520 forint használati díj megfizetésére, ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

[10] Indokolása szerint az ingatlan használatára a szerződésben meghatározott határidő lejárt, a felek között nem jött létre újabb szerződés; a használati díj megfizetésével az alperes nem szerzett jogot a használatra, az általa állított tulajdonjog vizsgálata pedig meghaladja a per kereteit. Az alperes nem terjesztett elő viszontkeresetet a tulajdonjog megállapítása iránt, és úgy nyilatkozott, hogy megállapítás iránt külön pert sem kíván indítani. Az alperes nem rendelkezik érvényes jogcímmel a használatra, ugyanakkor a kiürítés iránti keresetet elutasította a Ptk. 6:341. § (2) bekezdése alapján. A szerződés 1. pontjában rögzített elszámolás nem egyértelmű, azt nem lehet úgy értelmezni, hogy a felek a ráépítéssel kapcsolatos igénnyel összefüggésben elszámoltak egymással. A jövőre nézve járó használati díj körében a kereset szerint marasztalta az alperest.

[11] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett rendelkezését nem érintette, fellebbezett rendelkezését megváltoztatva kötelezte az alperest a kiürítésre és a birtokba bocsátásra.

[12] Indokolása szerint a másodfokú bíróság a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) alapján kizárólag a fellebbezési kérelem és ellenkérelem korlátai között járt el. A fellebbezés nem érintette az alperes marasztalására vonatkozó rendelkezést. Az anyagi jogi felülbírálat keretében a kiürítés iránti keresetet elutasító rendelkezést vizsgálta. A fellebbezés alapján abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a bizonyítás eredménye okszerűtlen-e [Pp. 369. § (3) bekezdés a) pont], illetve az elsőfokú bíróság által megállapított tényekből eltérő jogi következtetések levonásának, a tények eltérő minősítésének van-e helye [Pp. 369. § (3) bekezdés c) pont].

[13] A másodfokú bíróság nem értett egyet a kiürítés iránti kereset elutasításával. Az elsőfokú bíróság arra helytállóan mutatott rá, hogy a felek közötti jogviszony a határozott idő elteltével megszűnt, újabb megállapodás nem jött létre, önmagában az alperes által teljesített használati díjfizetés nem teremt jogcímet a használatra. Arra is helyesen mutatott rá, hogy a jogviszony megszűnését követően a bérlő köteles a dolgot a bérbeadónak visszaadni.

[14] Az elsőfokú bíróság ugyanakkor a megállapított tények alapján okszerűtlenül, a Ptk. 6:341. § (2) bekezdésébe ütköző módon jutott arra a következtetésre, hogy az alperest megilleti a visszatartás joga követelése kiegyenlítéséig anélkül, hogy visszatartási jogát konkrét tartalommal töltötte volna ki. Az alperes az elsőfokú eljárásban nem nyilatkozott határozottan és egyértelműen arról, hogy pontosan milyen jogalapon, milyen tényállítás alapján, milyen összegű a követelése a felperessel szemben. Konkrét igényérvényesítés nélkül – a visszatartási jogra történő hivatkozással – időkorlát nélkül nem mentesülhet a kiürítési kötelezettség alól. Még a fellebbezési ellenkérelem alapján sem egyértelmű, hogy az alperes a ráépítés szabályai szerint az építkezés folytán előállt gazdagodás megtérítésére, vagy a jogalap nélküli gazdagodás szabályaira kíván-e hivatkozni, valamint azt a jogelődje által épített épületre, illetve saját beruházásaira alapozza-e. Hangsúlyozta, hogy a korábbi szabályozás alapján a visszatartási jogot ingatlan és lakás bérletére nem is lehetett alkalmazni. A Ptk. 6:341. § (2) bekezdése szerinti visszatartási jog nem vezethet az alperes által is tényként előadott további használathoz.

[15] Az alperes felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását. A felülvizsgálati kérelem szerint a jogerős ítélet sérti Magyarország Alaptörvénye (a továbbiakban: Alaptörvény) XXVIII. cikk (1) bekezdését, a Ptk. 6:341. § (2) bekezdését és a Pp. 370. § (1) bekezdését.

[16] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében kért a jogerős ítélet hatályában fenntartását.

[17] A Pp. 413. § (1) bekezdése és a Pp. 423. § (1) bekezdése alapján a Kúria a jogerős határozatot a felülvizsgálati kérelemben megjelölt megsértett jogszabályhely, az ott előadott jogszabálysértés, valamint a kérelem jogi indokai által meghatározott keretek között vizsgálhatja felül.

[18] Az alperes felülvizsgálati kérelmében állította, hogy a jogerős ítélet sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdését.

[19] A Kúria Pfv.V.21.965/2018/8. számú, BH 2020.324. számon közzétett határozatában a korábbi eljárási törvény alapján kifejtettek a Pp. hatálya alá tartozó ügyekben is irányadók (Kúria Pfv.I.20.612/2021/3. [26]). E szerint felülvizsgálatot jogszabálysértésre hivatkozással lehet kérni [Pp. 406. § (1) bekezdés], a felülvizsgálati kérelemben jogszabálysértést kell előadni [Pp. 413. § (1) bekezdés b) pont], valamint a Kúria a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabálysértést vizsgálhatja [Pp. 423. § (1) bekezdés]. Az Alaptörvény R) cikk (1)–(2) bekezdéséből és a T) cikk (2)–(3) bekezdéséből következően az Alaptörvény a jogrendszer alapja, de nem jogszabály. Az Alaptörvény 28. cikke szerint a bíróságoknak a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét az Alaptörvénnyel összhangban kell értelmezniük. A felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabálysértések vizsgálata körében a Kúriának ezért a megsértettként állított jogszabályi rendelkezést az Alaptörvénnyel összhangban kell értelmeznie, és erre figyelemmel kell állást foglalnia a jogszabálysértésről. A Kúria azonban azt nem vizsgálhatja, hogy a jogerős ítélet sérti-e az Alaptörvényt, mert erre kizárólag az Alkotmánybíróság jogosult az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján. Mindezekre figyelemmel a Kúria azt vizsgálta, hogy a másodfokú bíróság az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésével összhangban értelmezte-e a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályi rendelkezéseket.

[20] Az alperes felülvizsgálati kérelmében eljárási és anyagi jogszabálysértést állított a kiürítés iránti kereset másodfokú elbírálásával kapcsolatban.

[21] Eljárási jogszabálysértésként a felülbírálati jogkör korlátainak a megsértésére hivatkozott. Egyrészt azért, mert a felperes fellebbezésében megsértett anyagi jogszabályhelyet egyáltalán nem jelölt meg, így a másodfokú bíróság döntését nem alapíthatta volna a Ptk. 6:341. § (2) bekezdésének eltérő értelmezésére. Másrészt a másodfokú bíróság az abban nem szereplő indokkal ítélte alaposnak a fellebbezést, és változtatta meg az elsőfokú ítéletet.

[22] A Pp. preambuluma, valamint a polgári perrendtartásról szóló T/11900. számú törvényjavaslat (a továbbiakban: Pp. törvényjavaslata) 233–234. és 240. oldalán írtak alapján a Pp. szabályozása a tisztességes eljárás követelményét is figyelembe véve fokozott elvárásokat támaszt a felekkel szemben a magánautonómiából fakadó önrendelkezési jog és a perhatékonyság egyidejű érvényre juttatása érdekében. Ezzel összhangban az alapelvek között rögzíti a rendelkezési elvet, amely szerint a felek szabadon rendelkeznek perbe vitt jogaikkal, valamint a bíróság kötve van a felek által előterjesztett kérelmekhez és jognyilatkozatokhoz (Pp. 2. §). Az általános rendelkezések között ugyanakkor szabályozza a tartalom szerinti elbírálás elvét is, amely alapján a bíróság a fél által előadott kérelmeket és nyilatkozatokat nem alakszerű megjelölésük, hanem tartalmuk szerint veszi figyelembe [Pp. 110. § (3) bekezdés]. A bíróságnak ezért a fél nyilatkozatát nem formálisan, hanem tartalmilag kell értékelnie. Ebből következően minden bíróságnak – így a felülvizsgálat során eljáró Kúriának is – a kérelmeket tartalmuk szerint kell figyelembe vennie. A jelen ügyben az alperes felülvizsgálati kérelmében a megsértett jogszabályhely megjelölésénél [Pp. 413. § (1) bekezdés b) pont] a Pp. 270. § (1) bekezdését tüntette fel, de felülvizsgálati kérelme egyéb részeiből és indokolásából következően – tartalma szerint – a Pp. 370. § (1) bekezdésének a megsértését állította, így a Kúriának ténylegesen ezt kellett vizsgálnia.

[23] A Pp. 370. § (1) bekezdése alapján a másodfokú bíróság felülbírálati jogkörét főszabályként a fellebbezési kérelem és ellenkérelem korlátai között gyakorolja; ilyen korlátnak minősülnek a fellebbezés tartalmi elemei [Pp. 371. § (1) bekezdés]. E rendelkezés azon a – Pp. törvényjavaslata 400. oldalán is megfogalmazott – szabályozási célon alapul, amely szerint a kérelemre történő felülbírálat áll összhangban a felek rendelkezési jogával; korlátot nem csak az képez, hogy „a fellebbező milyen tartalmú másodfokú döntést kér, hanem az is, hogy azt milyen indokkal teszi (pl. mely anyagi jogszabály megsértésére hivatkozott)”. A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény módosításáról szóló 2020. évi CXIX. törvény (a továbbiakban: módosító törvény) 2021. január 1-jétől megváltoztatta a fellebbezés szükséges tartalmi elemeit. A módosított szabályozás alapján a fellebbezésben állított jogszabálysértést nem kell jogszabályhely megjelölésével feltüntetni, elegendő a fellebbezési kérelem okát előadni. A módosító törvény törvényjavaslata szerint a módosítás célja a fellebbezés tartalmának egyszerűsítése volt: „[e] módosítások kellően tág teret adnak a másodfokú bíróság számára ahhoz, hogy a kérelemhez mérten ki tudja választani, hogy milyen körben és korlátok között gyakorolhatja a felülbírálati jogát, de arra is megfelelő garanciát nyújtanak, hogy a másodfokú bíróság ne terjeszkedjen túl a felülbírálat lehetséges keretein”.

[24] A felperes 2021. január 2-án benyújtott fellebbezésében a Pp. 369. § (3) bekezdése szerinti felülbírálatot kért, kifogásolva a kiürítés iránti kereset elutasítását, így fellebbezése egyértelműen az anyagi jognak való megfelelőség felülbírálatára vonatkozott. Fellebbezését arra alapította, hogy az alperesnek nincs olyan igénye, ami a Ptk. 6:341. § (2) bekezdése szerinti visszatartási jogát megalapozná. A másodfokú bíróság ezért helyesen értékelte úgy a fellebbezés tartalmát, hogy a felperes abban a Ptk. 6:341. § (2) bekezdésének a megsértésére hivatkozott.

[25] Az alperes írásbeli ellenkérelmében előadta, hogy megszerezte az épület tulajdonjogát, így tulajdoni igénye van, de arra is hivatkozott, hogy ha nem szerzett tulajdonjogot, akkor gazdagodás iránti igényt érvényesít. Ezek alapján a Ptk. 6:341. § (2) bekezdése szerinti – használat nélküli – visszatartási jogot állított, de egyúttal azt is előadta, hogy az ingatlant jogszerűen használja. A visszatartási jogot megalapozó követelés körében a korábbi bérlő által épített épületre és a saját maga által elvégzett felújítási munkákra is hivatkozott. Előkészítő iratában azt adta elő, hogy a korábbi bérlő által épített és általa kifizetett épület, valamint annak felújítása, továbbá az ingatlanba belefektetett beruházások nagy értéket képviselnek. A perfelvételi tárgyaláson az alperesi képviselő felvetette a tulajdonjog megállapítása és a jogalap nélküli gazdagodás iránti külön per lehetőségét is, de ettől függetlenül fenntartotta a visszatartási jogra vonatkozó anyagi jogi kifogását. A felperes fellebbezésében arra hivatkozott, hogy az alperes állítása szerint az épület tulajdonosaként használja az ingatlant, pedig annak tulajdonjogát nem szerezte meg; az épület létesítése és bővítése is jogellenes volt, így az alperesnek nem lehet elszámolási igénye, amit összegszerűen meg sem határozott, így a visszatartási jog alaptalan. E nyilatkozatok tartalmára figyelemmel a másodfokú bíróság helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a felülbírálat kereteibe beletartozott a visszatartási jog alapjául hivatkozott követelés pontos meghatározásának a hiánya, valamint az ingatlan alperes általi tényleges használatának az értékelése is.

[26] Az alperes a jogerős ítélet anyagi jogszabálysértését arra alapította, hogy a visszatartási jog gyakorlásakor a Ptk. 6:341. § (2) bekezdése alapján meg kell határozni a követelés ténybeli és jogi alapjait, de a törvény nem követeli meg az összegszerűség pontos meghatározását akkor, ha az csak szakértő útján állapítható meg.

[27] A jogerős ítélet szerint a visszatartási jogra történt alperesi hivatkozás két okból alaptalan. Egyrészt a követelés jogi és ténybeli alapjai, valamint összegszerűsége körében nem állt rendelkezésre konkrét nyilatkozat. Másrészt a visszatartási jog nem vezethet a dolog használatához. Az alperes felülvizsgálati kérelmében a második indokkal összefüggésben nem támadta a jogerős ítéletet. A Ptk. 6:341. § (2) bekezdése használat nélküli visszatartási jogot szabályoz, míg az alperes a perben visszatartási és egyidejűleg használati jogát állította. A felülvizsgálati kérelem így az első indok esetleges alaptalansága esetén sem vezetne a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére és más tartalmú új határozat hozatalára, mert a Ptk. 6:341. § (2) bekezdés ellenére megvalósuló ingatlanhasználat a visszatartási jog gyakorlását jogszerűtlenné teszi.

[28] A Ptk. 6:341. § (2) bekezdése szerinti visszatartási jogra történt hivatkozás olyan anyagi jogi kifogás [Pp. 7. § (1) bekezdés 1. pont], amelyre az alperes érdemi védekezését alapíthatja a vele szerződő féllel szemben az ingatlan visszaadása iránti kereset előterjesztése esetén. Az alperes ellenkérelme szempontjából hatályos és alkalmazandó Pp. 199. § (2) bekezdés b) pont ba) alpontja és a Ptk. 6:341. § (2) bekezdése alapján ehhez meg kell jelölni a visszatartási jog alapjául hivatkozott, a bérleti jogviszonyból keletkezett követeléseket, az ezeket megalapozó konkrét (történeti) tényeket, valamint az azok közötti összefüggés levezetésére vonatkozó jogi érvelést. Az anyagi jogi kifogás az alperesnek olyan anyagi jogi rendelkezésre történő hivatkozása (jogállítása), amely kizárja, megszünteti vagy gátolja a keresettel érvényesített jog érvényesíthetőségét [Pp. 7. § (1) bekezdés 1. pont]. A felperesnek mint jogos birtokosnak az ingatlan kiadására , illetve egyidejűleg mint szerződő félnek az ingatlan visszaadására irányuló alanyi joga érvényesíthetőségét a perbeli anyagi jogi kifogás csak akkor gátolja, ha a Ptk. 6:341. § (2) bekezdése szerinti jogállítás alapos, a visszatartási jog megalapozott követelésen alapul. A bíróság döntésének a terjedelmét a kereset és az ellenkérelem határozza meg, így az ítélet anyagi jogereje kiterjed a keresettel érvényesített joggal szemben előterjesztett és elbírált alperesi jogállításra is (Kúria Pfv.I.21.111/2019/31. [42], megjelent: BH 2022.12.; Kúria Pfv.V.21.509/2019/12. [23], megjelent: BH 2021.200.). A felülvizsgálati kérelemben írtakkal szemben az alanyi jog – így a Ptk. 6:341. § (2) bekezdése szerinti visszatartási jog – általában való gyakorolhatóságához nem kell anyagi jogi kifogás, mert az alanyi jog elvi érvényesíthetőségét maga az anyagi jogi rendelkezés biztosítja. Az egyedi ügyben viszont a felperes és az alperes egymással szembeni jogállítása (alanyi joga) megalapozottságának van jelentősége: annak, hogy a felet a másik féllel szemben ténylegesen megilleti-e az általa hivatkozott jog. Ehhez pedig a bíróságnak – az adott esetben az alperest illetően – azt kell értékelnie, hogy a visszatartási jogot biztosító anyagi jogszabályban meghatározott törvényi tényállási elemek megvalósultak-e: az alperesnek ténylegesen van-e a bérleti jogviszonyból keletkezett követelése az általa megjelölt összegben. A fentiek alapján a másodfokú bíróság helyesen jutott arra a következtetésre, hogy az alperes nem adta elő követelése ténybeli és jogi alapjait. Az alperes perbeli nyilatkozataiból nem állapítható meg egyértelműen, hogy követelését csak a korábbi bérlő által végzett építkezésre vagy az általa végzett munkákra is alapítja, valamint a követelések milyen jogszabályi rendelkezésen alapulnak. Ebből következően nem állapítható meg, hogy az alperes milyen követelései kiegyenlítéséig kívánja visszatartási jogát gyakorolni. Az alperes visszatartási joga megalapozott gyakorlásához az lett volna szükséges, hogy a visszaadás biztosítéki jelleggel való megtagadása okaként hivatkozott igények őt valóban megillessék: azok elismert vagy már megítélt vagy a perben érdemben elbírálható követelések legyenek. Az alperes részéről ilyen igényérvényesítés nem történt, a hiányosan előterjesztett és nem bizonyított anyagi jogi kifogás pedig nem gátolta a felperes alanyi jogának az érvényesítését.

[29] Mindezekre figyelemmel a jogerős ítélet nem sérti a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat, ezért azt a Kúria hatályában fenntartotta.