PÜ BH 2022/238

[1] Az I. rendű alperes jogelődje (a továbbiakban: I. rendű alperes) mint támogató képviseletében eljáró II. rendű alperesi jogelőd (a továbbiakban: II. rendű alperes) mint közreműködő szervezet és a felperes mint kedvezményezett 2010. augusztus 23-án támogatási szerződést kötöttek 446 957 849 forint Európai Regionális Fejlesztési Alapból és hazai központi költségvetési előirányzatból nyújtott vissza nem térítendő támogatásra. Többszöri módosítást követően a projekt megvalósításának végső határideje 2015. december 15. volt. A támogatási szerződésre kiterjedő hatályú általános szerződési feltételek (a továbbiakban: ÁSZF) szabályozták a szerződésszegés eseteit (9.1.), valamint a közreműködő szervezet elállási jogának alapjául szolgáló okokat (9.2.2.). Az ÁSZF szerint a 2007–2013 programozási időszakban az Európai Regionális Fejlesztési Alapból, az Európai Szociális Alapból és a Kohéziós Alapból származó támogatások fogadásához kapcsolódó pénzügyi lebonyolítási és ellenőrzési rendszerek kialakításáról szóló 281/2006. (XII. 23.) Korm. rendeletben (a továbbiakban: első rendelet) meghatározott szabálytalanság esetén a közreműködő szervezet, illetve a támogató a szabálytalansági eljárás eredményeképpen jogosult a kifizetett támogatást visszakövetelni, a megítélt támogatást csökkenteni, valamint a vonatkozó jogszabályokban és az ÁSZF-ben meghatározott más szankciót is alkalmazni; a szabálytalansági eljárásban meghozott döntést írásban indokolni köteles (9.3.).

[2] Az I. rendű alperes 2018-ban szabálytalansági eljárást indított, majd a 2018. április 12-én kelt értesítésben (a továbbiakban: szabálytalansági döntés) arról tájékoztatta a felperest, hogy a szabálytalansági eljárást „szabálytalanság történt” megállapítással zárja le. Indokolása szerint a szabálytalanság ténye megállapítható, ezért az eljárást a 2007–2013 programozási időszakban az Európai Regionális Fejlesztési Alapból, az Európai Szociális Alapból és a Kohéziós Alapból származó támogatások felhasználásának rendjéről szóló 4/2011. (I. 28.) Korm. rendelet (a továbbiakban: második rendelet) 90. § (2) bekezdés a) pont alapján „szabálytalanság történt” megállapítással lezárta. Ezt követően rögzítette, „[t]ekintettel arra, hogy a jogsértés súlyos volt, mely jogsértés a támogathatóságot alapvetően befolyásolta, elrendelem a Támogatási Szerződéstől történő elállást, és ennek következtében a kifizetett 446 957 849 Ft támogatási összeg kamatokkal együtt történő vissza követelését”. Tájékoztatta a felperest, hogy a szabálytalansági döntés ellen a második rendelet 92. § (1)–(2) bekezdése alapján jogorvoslattal élhet.

[3] A felperes jogorvoslati kérelme alapján eljáró szerv 2018. augusztus 2-án a szabálytalansági döntést helybenhagyta (a továbbiakban: jogorvoslati döntés). Indokolása szerint fennáll a pénzügyi érdeksérelem, valamint az elállás arányos és megalapozott jogkövetkezménynek minősül.

[4] A II. rendű alperes a szabálytalansági döntésre és a jogorvoslati döntésre hivatkozva felhívta a felperest a támogatás és járulékai visszafizetésére (a továbbiakban: felszólítás), amit a felperes nem teljesített.

[5] A felperes elsődlegesen annak megállapítását kérte, hogy a támogatási szerződés fennáll. Másodlagosan annak megállapítását kérte, hogy a szabálytalansági döntés és a felszólítás elállásra vonatkozó része érvénytelen.

[6] Elsődleges keresetét azzal indokolta, hogy egyrészt az I. rendű alperes nem tett olyan elállást tartalmazó, címzett nyilatkozatot, amely megfelelne a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 320. § (1) bekezdésében írt követelménynek, mert a szabálytalansági döntésben tett nyilatkozat nem minősül ilyennek. Másrészt arra hivatkozott, hogy az ÁSZF 9.2.2. pontja alapján csak a közreműködő szervezet – a II. rendű alperes – volt jogosult elállásra. Az I. rendű alperes nyilatkozata így nem szüntette meg a támogatási szerződést, a II. rendű alperes pedig nem tett elállásra vonatkozó nyilatkozatot.

[7] Másodlagos keresetét arra alapította, hogy a szabálytalansági döntés és a felszólítás elállásra vonatkozó része nem felel meg az ÁSZF rendelkezéseinek.

[8] Az alperesek kérték a kereset elutasítását.

[9] Az I. rendű alperes arra hivatkozott, hogy az elállás a szabálytalansági döntéssel megtörtént, ahhoz nem volt szükség külön nyilatkozatra a második rendelet 90. § (2) bekezdés a) pontja alapján. Neki mint irányító hatóságnak az első rendelet 62. §-a alapján joga volt az elállásra függetlenül attól, hogy arra közreműködő szervezetként a II. rendű alperes is jogosult volt. A másodlagos keresettel kapcsolatban arra hivatkozott, hogy a szabálytalansági döntésben tett megállapítások helyesek és megalapozták az elállást.

[10] A II. rendű alperes védekezése szerint a második rendelet 35. § (1) bekezdése alapján az I. rendű alperes mint irányító hatóság jogosult volt az elállásra. Az I. rendű alperesi döntés az elállást deklaráló nyilatkozat, nem csak felhatalmazás az elállás foganatosítására.

[11] Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította.

[12] Indokolása szerint a szabálytalansági döntés tartalmazta az I. rendű alperes elállásra vonatkozó jognyilatkozatát. A régi Ptk. 207. § (1) bekezdése alapján az elállás elrendelésére vonatkozó szófordulatot a felperesnek a szerződéstől való elállásként kellett értelmeznie, ahhoz nem volt szükség további cselekményre. A szabálytalansági döntést a felperesnek 2018. április 24-én kézbesítették, így az elállás ezen a napon hatályosult, a támogatási szerződés megszűnt. Az I. rendű alperes jogszabály alapján jogosult volt a szabálytalansági döntés meghozatalára és annak jogkövetkezményeként az elállási jog gyakorlására. A másodlagos keresetet is alaptalannak ítélte, mert a felperes a szerződésszegést megvalósította, így az elállás alapjául szolgáló okok bekövetkeztek.

[13] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és megállapította, hogy a támogatási szerződés fennáll.

[14] A másodfokú bíróság a tényállást kiegészítette a szabálytalansági döntésnek az elállás elrendelésére és a támogatás visszakövetelésére vonatkozó szövegrésze idézésével. A kiegészített tényállásra figyelemmel nem értett egyet az elsőfokú bírósággal abban, hogy az elállás megtörtént. A Kúria több határozatában (EBH 2010.2237., BH 2019.227.) kifejtett álláspontja szerint a támogatási szerződés atipikus, a közjog és a magánjog határán álló szerződés. A támogatási jogviszonyban a pályáztatás, a támogatás odaítélése és a felhasználás ellenőrzése közjogi jellegű, közigazgatási típusú, míg a sikeres pályázatot követő, főként a felek polgári jogi jogait és kötelezettségeit szabályozó szerződés a polgári jog hatálya alá tartozik. A szabálytalansági eljárásban a döntés speciális eljárási rendben zajlik, annak szabályait elsősorban közjogi rendelkezések határozzák meg, az így meghozott szabálytalansági döntés ellen nincs a polgári ügyekben eljáró bíróságoknak felülbírálati jogköre. Ez azonban csak a jogviszony közjogi elemének a megítélésére vonatkozik, mert a szabálytalansági eljárás eredményeként levont jogkövetkezménynek kihatása lehet a polgári jogviszonyra, így a bíróság a polgári jog szabályai szerint vizsgálja a szabálytalansági döntés jogviszonyra gyakorolt hatását.

[15] A szabálytalansági eljárásra a második rendelet szabályait kellett alkalmazni, amelynek 90. § (2) bekezdés a) pontja és a (3) bekezdés b) pontja alapján a szabálytalansági eljárás során eljáró szervezet elrendelheti a támogatási szerződéstől való elállást. A régi Ptk. 320. § (1) bekezdése szerint, aki szerződésnél vagy jogszabálynál fogva elállásra jogosult, e jogát a másik félhez intézett nyilatkozattal gyakorolja. A támogatási jogviszony specialitásából adódik, hogy a támogatás felhasználásának ellenőrzése közjogi jellegű, az ennek lezárását rögzítő szabálytalansági döntés csak elrendeli a jogkövetkezmények valamelyikét, így az elállást, de az nem szerződéses nyilatkozat. Az „elrendelem az elállást” kifejezés a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint sem érthető a felpereshez intézett, elállási jogot gyakorló nyilatkozatként, és azt a felperesnek sem kellett így értenie. Az „elrendel” ige jelentése alapján a közigazgatási döntésben elrendelt intézkedést a jogszabályban vagy szerződésben feljogosított személynek kellett volna teljesítenie akként, hogy megteszi a felpereshez címzett, elállást tartalmazó nyilatkozatot. A régi Ptk. nem definiálta a jognyilatkozat fogalmát, azt azonban a gyakorlat már korábban is a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:4. § (1) bekezdésében írtak szerint alkalmazta: a jognyilatkozat joghatás kiváltására alkalmas akaratnyilatkozat, amely a megérkezéssel hatályosul, ekkor fejti ki joghatását, elállás esetén a szerződést felbontja. Az I. rendű alperes határozata ellen jogorvoslatnak volt helye, a szabálytalansági döntés nem volt jogerős vagy végleges, így a felpereshez történő megérkezés időpontjában a szerződés felbontását eredményező joghatást nem is válthatott ki. A jogorvoslati jog ezért önmagában is kizárta, hogy a határozat felperessel történő közlésének szerződést felbontó hatása legyen. Mindezek alapján arra a következtetésre jutott, hogy az elsőfokú bíróság a régi Ptk. 320. § (1) bekezdésének a megsértésével utasította el a felperesnek az elállás hiányára alapított elsődleges keresetét, ezért az elsőfokú ítéletet megváltoztatta. Elállási jognyilatkozat hiányában az elsődleges kereset további indokait, valamint a másodlagos keresetet nem vizsgálta.

[16] Az I. rendű alperes felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és elsődlegesen új határozat hozatalával a kereset elutasítását, másodlagosan a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását. A felülvizsgálati kérelem szerint a jogerős ítélet sérti a régi Ptk. 320. § (1) bekezdését és a 207. § (1) bekezdését, a második rendelet 90. §-át és 92. §-át, az egységes működési kézikönyvről szóló 547/2013. (XII. 30.) Korm. rendelet (a továbbiakban: működési kézikönyv) 494.3. pontját, 494.4. pontját, 504.1. pontját, 504.2. pontját és 508.1. pontját, valamint a Kúria iránymutató jogértelmezését.

[17] A II. rendű alperes felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és elsődlegesen új határozat hozatalával a kereset elutasítását, másodlagosan a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását. A felülvizsgálati kérelem szerint a jogerős ítélet sérti a régi Ptk. 320. § (1) bekezdését és a 207. § (1) bekezdését, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 618. § (1) bekezdés b) pontját, a második rendelet 90. § (2) bekezdés a) pontját, a működési kézikönyv 503.3. és 503.4. pontját, valamint a Kúria Kfv.IV.35.695/2017. számú határozatában kimunkált ítélkezési gyakorlatot.

[18] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős ítélet hatályában való fenntartását.

[19] A Pp. 413. § (1) bekezdése és a 423. § (1) bekezdése alapján a Kúria a jogerős határozatot a felülvizsgálati kérelemben megjelölt megsértett jogszabályhely, az ott előadott jogszabálysértés, illetve a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben való eltérés, valamint a kérelem jogi indokai által meghatározott keretek között vizsgálhatja felül.

[20] Eljárási jogszabálysértésként a II. rendű alperes arra hivatkozott, hogy a másodfokú bíróságnak a fellebbezést vissza kellett volna utasítania a felperesi jogi képviselő elektronikus aláírási tanúsítványának hiányossága miatt.

[21] A felülvizsgálati kérelemben hivatkozott Ügyvédi tv. 18. § (1) bekezdése akkor alkalmazandó, ha jogszabály elektronikus aláírás használatát írja elő. A polgári perben benyújtott beadványok alaki kellékeit szabályozó Pp. 114. §-a nem tartalmaz ilyen előírást. A Pp. 114. § (3) bekezdés második fordulata szerint ügyvédi képviselet esetén a beadvány első példányát a Pp. szerint meghatározott, teljes bizonyító erejű magánokirati formának megfelelően kell elkészíteni. A Pp. 325. § (1) bekezdés f) és g) pontja alapján teljes bizonyító erejű a magánokirat akkor, ha az aláíró elektronikus aláírást helyez el az elektronikus okiraton, de abban az esetben is, ha azt a Kormány rendeletében meghatározott azonosításra visszavezetett dokumentumhitelesítés szolgáltatással (a továbbiakban: AVDH) hitelesíti. Ez a szabályozás összhangban áll az elektronikus ügyintézés részletszabályairól szóló 451/2016. (XII. 19.) Korm. rendelet 12. § (1) bekezdés b) és d) pontjában írtakkal. A Kúria gyakorlata szerint, ha a papíralapú okirat elektronikus okirattá történő digitalizálása után a beadvány AVDH hitelesítéssel van ellátva, az megfelel az elektronikus úton, a jogszabályokban meghatározott módon történő benyújtás, a teljes bizonyító erejű magánokirat követelményének (Kúria Kpkf.V.35.415/2021/3. [12]). A felperes fellebbezését e követelménynek megfelelően terjesztette elő, ezért azt nem kellett visszautasítani, így a jogerős ítélet nem sérti a Pp. 618. § (1) bekezdés b) pontját.

[22] Az ügy érdemében a felülvizsgálati kérelmek alapján a Kúriának abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a szabálytalansági döntésben elrendelt elállás a régi Ptk. 320. § (1) bekezdése szerinti nyilatkozatnak minősül-e figyelemmel a régi Ptk. 207. § (1) bekezdésére, valamint a második rendelet és a működési kézikönyv szabályozására. A jogerős ítélet ezzel kapcsolatos következtetése sérti-e ezeket a jogszabályi rendelkezéseket, az jogkérdésben eltér-e a Kúria hivatkozott, közzétett határozataitól.

[23] A támogatási jogviszonnyal összefüggésben megalkotott Korm. rendeletek – többek között – az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1260/1999/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 1083/2006/EK rendelet (a továbbiakban: EK rendelet) végrehajtásához szükséges rendelkezéseket állapítanak meg [első rendelet 68. § a) pont, második rendelet 123. § a) pont], vagyis az uniós jog érvényesülését szolgálják. Az első és a második rendelet szabályait és fogalmait ezért az EK rendeletre figyelemmel kell értelmezni (Kúria Pfv.V.20.231/2018/11. [39], megjelent: BH 2019.304.). Az Európai Unió általános hatályú és közvetlenül alkalmazandó e kötelező jogi aktusa szerint a közreműködő szervezet olyan közjogi vagy magánjogi intézmény, amely az irányító hatóság nevében hajt végre feladatokat a kedvezményezettek vonatkozásában (2. cikk 6. pont). A közreműködő szervezetet arra jelölik ki, hogy az irányító hatóság feladatait – annak felelősségére – elvégezze [59. cikk (2) bekezdés]. E szabályozással összhangban a támogatási szerződést a közreműködő szervezet a támogató képviseletében eljárva kötötte meg. Az irányító hatóság a tagállam által az operatív program irányítására kijelölt nemzeti, regionális vagy helyi hatóság, illetve közjogi vagy magánszerv [59. cikk (1) bekezdés a) pont].

[24] A támogatási szerződés megkötésekor hatályos első rendelet – a második rendelet 2. § (1) bekezdés 27–28. pontjában írtakkal szemben – kifejezetten nem tartalmazza, hogy a támogatási szerződés polgári jogi szerződés, a támogatási jogviszony polgári jogi jogviszony. A régi Ptk. 198. § (1) bekezdése, a 205. § (1)–(2) bekezdése, valamint a támogatási szerződés és az ÁSZF szabályozása alapján ugyanakkor a perbeli támogatási szerződés polgári jogi szerződésnek, a támogatási jogviszony a régi Ptk. 1. § (1) bekezdése szerinti polgári jogi jogviszonynak minősül figyelemmel az 1/2012. (XII. 10.) KMK–PK véleményben írtakra is. A polgári jogi jogviszony fennállása kérdésében a felek és a másodfokú bíróság álláspontja megegyező.

[25] A 2011. március 1-jét megelőzően közzétett felhívás ellenére a szabálytalanságkezelésre a második rendelet szabályozását kell alkalmazni, amelynek részletszabályait a működési kézikönyv tartalmazza [második rendelet 122. § (4) bekezdés, 2. § (1) bekezdés 4. pont, működési kézikönyv 3. §].

[26] A 3385/2018. (XII. 14.) AB határozat [29] bekezdésében írtak szerint a szabálytalansági eljárás a támogatási szerződés szerződő felei, illetve a támogatást nyújtó fél felettes szerve közötti eljárás arra vonatkozóan, hogy a támogatott a támogatás jogszabályi és szerződésben meghatározott feltételeinek eleget tett-e, szerződésszerűen teljesített-e. Ha megállapítást nyer, hogy a támogatott a feltételeknek nem tett eleget, a másik szerződő fél (a támogató) – többek között – a szerződéstől elállhat. A támogatási szerződés sajátos szerződés, a szabálytalansági eljárás és annak jogkövetkezményei sajátos eljárási forma, amelyben keverednek a polgári jogi és a közjogi elemek. A támogatási szerződés tárgyát közpénz felhasználása képezi, a szerződés azonban nem hatósági, hanem polgári jogi szerződés. A közpénz felhasználásának módját a lebonyolításban részt vevő szervezet egy hatósági jellegű eljárásban ellenőrzi, a szerződésszegés jogkövetkezménye azonban közjogi jellegű és polgári jogi (elállás) is lehet. A szabálytalansági eljárás, amennyiben szabálytalanság megállapítására került sor, az ennek megtörténtét rögzítő tájékoztatással zárul [24]. A szabálytalansági eljáráson belül egyszeri jogorvoslatra van lehetőség [29].

[27] A támogatási szerződésekkel kapcsolatos – a felülvizsgálati kérelmekben is hivatkozott – kúriai határozatok nagy részét közigazgatási bírósági eljárásban hozták, és azok alapvetően hatásköri kérdésekkel foglalkoztak. A Kúria Kfv.IV.35.695/2017/8. számú, EBH 2019.K.10. számon közzétett határozata [35] bekezdésében írtak szerint a támogatási szerződés megkötésével a felek között polgári jogi jogviszony jön létre, amely jogviszonyban az irányító hatóság nem közigazgatási határozatot hoz, hanem polgári jogi nyilatkozatot tesz. A nyilatkozat jellegén nem változtat az a körülmény, hogy annak megtétele eljárásrendjét jogszabály határozza meg, valamint a támogató oldalán a döntés meghozatalában és az ellenőrzési feladatok elvégzésében államigazgatási szerv is részt vesz. A Kúria Kpkf.V.39.273/2020/6. számú végzésének [2], [17] és [18] bekezdése szerint a szabálytalansági eljárásban meghozott döntések – így a per tárgyát képező elállás jogkövetkezményének elrendelése – nem minősülnek közigazgatási tevékenységnek, ezért nem lehet azok jogszerűségét közigazgatási jogvitában vizsgálni. A közigazgatási eljárásokban az elállással mint polgári jogi jogintézménnyel nem foglalkoztak. A jelen ügyben ezért a megsértettként állított második rendelet és a működési kézikönyv szabályozásából kiindulva, a jogszabályi háttér figyelembevételével, a konkrét szabálytalansági döntés vizsgálata alapján kellett a jognyilatkozatot értelmezni a régi Ptk. 207. § (1) bekezdése alapján.

[28] A második rendelet szerint a szabálytalansági eljárás lezárása két aktust tartalmaz. Egyrészt a szabálytalanság megtörténtének vagy annak hiánya megállapítását, másrészt jogkövetkezmény vagy intézkedés elrendelését; szabálytalanság megállapításakor a lezárás mindenképpen tartalmazza mindkét elemet [90. § (2) bekezdés]. Szabálytalanság megállapítása esetén négyféle jogkövetkezmény rendelhető el [90. § (3) bekezdés]: az elszámolható költségek csökkentése és a jogosulatlanul igénybe vett támogatás visszafizetésére kötelezés; a támogatási szerződéstől való elállás; a támogatási rendszerből történő kizárás; uniós jogi aktusban meghatározott egyéb jogkövetkezmény alkalmazása. E jogkövetkezmények közül az elállás polgári jogi jellegű. A szabálytalansági eljárás eredményéről a kedvezményezettet a szervezet szabálytalanság-felelőse értesíti [91. § (2) bekezdés]. Az a kedvezményezett, akire nézve a szabálytalansági döntés a támogatási jogviszonyból származó jogokat vagy kötelezettségeket állapít meg, módosít, illetve megszüntet, a szabálytalansági döntés ellen jogorvoslattal élhet [92. § (1) bekezdés]. A második rendelet 90. § (2) bekezdés a) és b) pontja szabályozásából következően szabálytalanság megállapításakor a jogorvoslat kiterjed a szabálytalanság megtörténtének a megállapítására és a jogkövetkezmény elrendelésére is. A szabálytalansági döntésben meghatározott jogkövetkezmények érvényesítését a jogorvoslati eljárás végéig fel kell függeszteni [92. § (2) bekezdés]. A jogorvoslati kérelem alapján a szabálytalansági döntést helybenhagyják vagy megsemmisítik [99. § (1) bekezdés], amit a szabálytalansági eljárás során eljáró szervezet közöl a kedvezményezettel [99. § (3) bekezdés].

[29] A működési kézikönyv szerint a szabálytalansági eljárás célja annak megállapítása, hogy történt-e szabálytalanság, az milyen következményekkel jár, és ezek miként kezelhetők. A szabálytalansági eljárás az azt lefolytató szervezet vezetőjének a döntésével zárul, aki a szabálytalansági gyanú megalapozottsága esetén megállapítja, hogy szabálytalanság történt, ezzel egyidejűleg dönt a jogkövetkezmények alkalmazásáról. A jogorvoslati döntést követően az alapügyben eljárt szervezet tájékoztatja azt a kedvezményezettet, akire nézve a jogorvoslati döntés a támogatási jogviszonyból származó jogot vagy kötelezettséget állapít meg, módosít, illetve szüntet meg.

[30] A fentiekből következően a szabálytalansági eljárásban azt kell megállapítani, hogy történt-e szabálytalanság, ha igen, az milyen következményekkel jár, és ezeket miként kell kezelni. A szabálytalansági eljárás lezárása a szabálytalanság megtörténtének megállapítása mellett ezért az arról való döntést foglalja magában, hogy a szabálytalanság súlyára figyelemmel a következmények kezeléséhez melyik jogkövetkezmény milyen mértékű alkalmazása szükséges. A szabálytalansági eljárást lefolytató szervezet vezetője dönt a jogkövetkezmény alkalmazásáról, ami polgári jogi jellegű elállás is lehet. A támogatási szerződéssel létrejött polgári jogviszonyban a szabálytalanság jogkövetkezményeként elrendelt elállás polgári jogi jognyilatkozat, függetlenül attól, hogy annak eljárásrendjét jogszabály határozza meg, és abban államigazgatási szerv is részt vesz (Kúria Kfv.IV.35. 695/2017/8., megjelent: EBH 2019.K.10. [35]; Kúria Kpkf.V.39.273/2020/6. [17], Kúria Kpkf.VI.40.329/2020/2. [23], [26]). Az elállással szemben a kedvezményezett azért terjeszthet elő jogorvoslati kérelmet, mert a szabálytalansági döntés (az elállás) a támogatási jogviszonyra vonatkozik és polgári jogi joghatást vált ki [második rendelet 92. § (1) bekezdés]. A jogorvoslati eljárás megindításáról vagy ennek hiányáról szintén értesíteni kell azt a kedvezményezettet, akinek a támogatási szerződésből származó jogait vagy kötelezettségeit a szabálytalansági döntés érinti [második rendelet 92. § (4) bekezdés]. A jogorvoslati eljárás során azt vizsgálják, hogy történt-e szabálytalanság, valamint annak súlyához, következményeihez igazodó jogkövetkezmény-e az elállás. A jogorvoslati döntést végül ugyancsak közlik a kedvezményezettel, mert az szintén a polgári jogi támogatási jogviszonyra vonatkozik.

[31] A polgári jogi jogviszony keretében a szabálytalansági döntésben elrendelt elállás ezért olyan egyoldalú jognyilatkozat (régi Ptk. 199. § második fordulat), amely a másik fél tudomásszerzésével válik hatályossá [régi Ptk. 214. § (1) bekezdés]. A jognyilatkozatot ezt követően – a polgári jog általános szabályozása alapján – nem lehetne visszavonni [régi Ptk. 214. § (2) bekezdés], mert ahhoz a nyilatkozattevő kötve van [régi Ptk. 211. § (1) bekezdés]. A speciális szabályozás a jogorvoslati kérelem alapján erre mégis lehetőséget biztosít [második rendelet 94. § (2) bekezdés]. A jogorvoslat lehetősége nem zárja ki a szerződést felbontó hatást [régi Ptk. 320. § (1) bekezdés], hanem – a második rendelet speciális szabályozásából eredően – bizonytalan jövőbeli eseményt (felfüggesztő feltételt) jelent. Az elálló nyilatkozat hatálya a jogorvoslati kérelem előterjesztésének hiánya, visszavonása vagy a szabálytalansági döntés helybenhagyása bekövetkeztével áll be [régi Ptk. 228. § (1) bekezdés].

[32] A jelen ügyben az I. rendű alperes a felperesnek címzett és megküldött levélben arról tájékoztatta a felperest, hogy a szabálytalansági eljárást szabálytalanság megállapításával zárta le. A szabálytalansági döntést az ÁSZF 9.3. pontja alapján írásban indokolta. Ennek körében megállapította a szabálytalanság megtörténtét, valamint elrendelte a támogatási szerződéstől való elállást és ennek következtében a támogatás visszakövetelését. Az elálló nyilatkozatot a második rendelet normaszövegével megegyezően szövegezte meg. Az a polgári jogi jogkövetkezmény alkalmazására vonatkozott, mert az elállás a szerződést felbontja [régi Ptk. 320. § (1) bekezdés], és ezáltal válik lehetővé a teljesített szolgáltatás visszakövetelése [régi Ptk. 319. § (3) bekezdés]. Az irányító hatóság tehát ezen a módon nyilatkozott a szerződéstől való elállásról. Mindezek alapján a speciális szabályozási környezetben a fentiek szerint tett I. rendű alperesi nyilatkozatot a felperesnek úgy kellett értenie, hogy az elállásra vonatkozó egyoldalú nyilatkozat [régi Ptk. 207. § (1) bekezdés].

[33] A jogerős ítéletben megfogalmazott ezzel ellentétes következtetés – a régi Ptk. 320. § (1) bekezdése, valamint a második rendelet 90. § (2) bekezdés a) pontja és a (3) bekezdés b) pontja alapján elrendelt elállással kapcsolatban – sérti a régi Ptk. 207. § (1) bekezdését.

[34] Az ügy érdemére kiható jogszabálysértésre figyelemmel a Kúria a Pp. 424. § (3) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte. A másodfokú bíróság az elállási jognyilatkozattal kapcsolatos eltérő jogi álláspontja miatt nem vizsgálta az elsődleges kereset további indokait, valamint a másodlagos keresetet ([20]). A Kúria ezért a Pp. 424. § (3) bekezdése alapján az ügyben eljárt másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Az új eljárásban a másodfokú bíróságnak az elsődleges kereset további indokaival és a másodlagos keresettel kapcsolatos felperesi fellebbezést kell elbírálnia [Pp. 424. § (4) és (6) bekezdés]. A Kúria jelen döntésével az elállási jognyilatkozat kérdését elbírálta, amely a megismételt eljárásban köti az eljáró bíróságot és a feleket, egyúttal kizárja az e kérdésekben való ismételt határozathozatalt (Kúria Pfv.V.21.327/2020/8. [59]–[60]).