PÜ BH 2022/264
PÜ BH 2022/264
2022.10.01.
I. A védjegyoltalom korlátjaként a Vt. 15. § (1) bekezdés b) pontja alapján azt kell megítélni, hogy az alperes által alkalmazott összetett megjelölésben használt védjegy a termék – tisztességes ipari és kereskedelmi gyakorlattal összhangban feltüntetett - jellemzőjeként vagy önálló megkülönböztető képességgel rendelkező árujelzőként funkcionál.
II. A védjegyjogi gyakorlatban a „főmárka” és „almárka” kifejezéseknek sem jogszabályi alapja, sem védjegyjogi relevanciája nincs. A „védjegyszerű” használat fogalma önmagában nem értelmezhető. Valamely megjelölés árujelzőként történő alkalmazása a használatnak az ítélkezési gyakorlatban kialakított szempontok szerint történő vizsgálata alapján állapítható meg [1997. évi XI. törvény (Vt.) 15. § (1) bek. b) pont].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes javára áll oltalom alatt a 2016. december 5-i elsőbbségű, … lajstromszámú „F…” szóvédjegy, amelynek oltalma a Nizzai Megállapodás szerinti 32. áruosztályon belül: „sörök, ásványvizek, szénsavas vizek és egyéb alkoholmentes italok, vizek (italok), gyümölcsitalok, gyümölcslevek, szörpök és más készítmények italokhoz, izotóniás italok, zöldséglevek, energiaitalok” termékek vonatkozásában áll fenn.
[2] Az alperes üdítőitalok, ásványvizek gyártásával és forgalmazásával foglalkozik. Forgalmazza egyebek mellett az „a…+” üdítőital család egyes tagjait, ezen belül az „a…+A…” (gránátalma-acai ízesítésű), az „a…+R…” (ribizli-áfonya), valamint az „a…+F…” (alma, kivi ízesítésű) vitamin tartalmú italokat, és azokat az általa regisztrált domain nevek alatt elérhető, azonos nevű honlapokon eladásra kínálja és reklámozza. Az alperes termékein az italos palack címkéjén felül piros, nyomtatott kisbetűkkel, alatta pedig az „A…”, az „R…” vagy az „F…” feliratok láthatók, és azok alatt a termékek ízesítésére, vitamin és ásványi anyag tartalmára vonatkozó ismertetés olvasható.
[3] A felperes 2018. április 9-én írásban felszólította az alperest az „F…” megjelölés használatának abbahagyására. Az alperes válaszában nem vitatta, hogy az „a…+F…” megjelölésű terméket forgalmazza. Álláspontja szerint azonban ez nem tekinthető jogellenesnek, mivel csupán a termék egyik jellemzője, a koncentráció fokozásának elősegítésére utaló leíró szóelem.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[4] A felperes módosított keresetében a védjegybitorlás megállapítását, az alperes eltiltását, magatartásának abbahagyására, adatszolgáltatásra és elégtétel adására kötelezését, valamint a bitorlással érintett termékek lefoglalását, forgalomból való visszahívását és jogsértő mivoltától történő megfosztását kérte. Keresetének jogalapjaként – egyebek mellett – a védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény (a továbbiakban: Vt.) 12. § (1) bekezdés a) és b) pontját jelölte meg.
[5] Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Az összetéveszthetőség vitatása mellett hivatkozott a Vt. 15. § (1) bekezdés b) pontjára.
Az első- és a másodfokú ítélet
[6] Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes 2018. április 9-től azzal, hogy „a…” megjelölésű alkoholmentes italtermékének csomagolásán az „F…” megjelölést elhelyezi, e terméket forgalomba hozza, eladásra felkínálja, raktáron tartja és reklámozza, bitorolja a felperes szóvédjegyét. Kötelezte az alperest a jogsértő magatartás abbahagyására, és eltiltotta őt a további jogsértéstől. Kötelezte az alperest továbbá arra, hogy 30 napon belül szolgáltasson adatot 2018. április 9-től kezdődően a bitorlással érintett terméket birtoklók, a forgalmazásba bevont nagy- és kiskereskedők nevéről, címéről, a jogsértő termékek gyártott és forgalmazott mennyiségéről, a forgalmazással elért nettó árbevételről havi bontásban, valamint a reklámozásra használt médiumokról és az erre vonatkozó reklámköltségekről. Elrendelte a jogsértő termékeknek az alperes székhelyén és fióktelepein történő lefoglalását, a kereskedelmi forgalomból való visszahívását és az alperes költségén a jogsértő megjelölés eltávolítását. Kötelezte az alperest, hogy az ítélet jogsértést megállapító rendelkező részét 15 napon belül internetes honlapjainak kezdő oldalán 9-es betűmérettel, egy hónapon keresztül tegye közzé.
[7] Mindenekelőtt utalt arra, hogy bár a felperes keresetében a kifogásolt megjelölés és a védjegy azonosságára és összetéveszthetőségére egyaránt hivatkozott, a teljes azonosságot nem látta megállapíthatónak. Ezt azzal indokolta, hogy a védjegy az „F…” szó, míg az alperes az „F…” szóelemet más szóelemekkel együtt használta, így az azonosság nem áll fenn.
[8] Megállapította ugyanakkor, hogy az alperes termékén használt „F…” szóelem vizuális és fonetikai szempontból teljesen megegyezik a védjegyszóval, és azonos a mögöttük álló konceptuális tartalom is, mivel a szó közismert jelentése: összeszedettség, fókuszáltság, középpont, mely szó a védjegyben és a sérelmezett megjelölésben is azonosan értelmezhető. A termékek hasonlóságát illetően nem értett egyet az alperessel abban, hogy az átlagosan figyelmes fogyasztó az ízesített üdítőitalokat nem keveri össze az energiaitalokkal. Ennek kapcsán hangsúlyozta, hogy az áruhasonlóság feltétele nem az, hogy a két termék teljesen azonos legyen, hanem az, hogy az adott termék a védjegyhez tartozó áruosztályba legyen sorolható a jellemzői alapján. Mivel pedig az alperes terméke a védjegy árujegyzékében a 32. áruosztályban megnevezett alkoholmentes italok csoportjába tartozik, ezért az áruhasonlóságot, és arra tekintettel az összetéveszthetőséget is megállapíthatónak tartotta.
[9] Nem találta megalapozottnak az alperesnek a Vt. 15. § (1) bekezdés b) pontjára történt hivatkozását. Ebben a körben kifejtette: bár az f. szó az alperes termékcsomagolásán megjelenítve közvetetten utal arra, hogy a termék elfogyasztása, a termékben lévő ásványi anyagok és vitaminok szervezetbe juttatása növeli a koncentrációs képességet, ez azonban csak egy a többféle értelmezési lehetőség közül. Érvelése szerint az átlagfogyasztó az alperes termékén az „a…+” megjelölésnél csak valamivel kisebb, de ugyanúgy középponti elhelyezésű „F…” szó láttán az „A…” termékcsalád egy új tagjának elnevezésére, az „A…” védjegy jogosultjának egy új márkájára fog gondolni. Lényegesnek tartotta, hogy a termék csomagolásán a termék tartalmára, összetételére, hatására vonatkozó tájékoztatást az „a…+” és az „F…” szóelemek alatti szövegrész szolgálja, míg az „F...”, „A…” és „R…” megjelölések almárkanévként, azaz nem terméket leíró, hanem az egyes termékcsoportokat egymástól megkülönböztető elnevezésként funkcionálnak. Arra is hivatkozott, hogy az almárka, éppúgy, mint a márka vagy a védjegy kifejezések a termékeknek más piaci szereplő termékétől való megkülönböztetését szolgálja, és az az adott gyártó, forgalmazó termékcsaládján belül a bizonyos jellemzők alapján egymástól elkülöníthető, de ugyanazon főmárka alá tartozó terméknévként definiálható. Mindebből arra a következtetésre jutott, hogy az „F…” szóelem használata védjegyszerű használatnak minősül. Ehhez képest annak a körülménynek, hogy a védjegy jogosultja más szóelemekkel együtt vagy önállóan használja a védjegyét, a védjegybitorlás szempontjából nem tekintette relevánsnak.
[10] Az alperesnek a védjegy leíró jellegére történt hivatkozását ugyancsak megalapozatlannak minősítette. Ezzel kapcsolatban rögzítette, hogy az alperes által – a Vt. 2. § (2) bekezdés a) pontjára hivatkozással – indított törlési eljárás a törlés iránti kérelem jogerős elutasításával zárult, a védjegy megkülönböztető képessége ugyanakkor a védjegybitorlási perben már nem tehető vitássá. Emellett az alperes érdemi védekezésében foglaltakkal szemben a védjegybitorlás megállapíthatósága szempontjából annak sem tulajdonított jelentőséget, hogy más üdítő- vagy energiaital-gyártók használják-e és milyen szóelemekkel együtt az „F…” megjelölést.
[11] Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét – annak helyes indokaira is utalással – helybenhagyta.
[12] Egyetértett az elsőfokú bíróságnak az összetéveszthetőség fennállására vonatkozó megállapításával. Helytállónak tartotta azt az indokot is, amely szerint az „F…”, illetve az alperes hasonló termékein szereplő további megjelölések almárkanévként, azaz nem a terméket leíró, hanem az egyes termékcsoportokat egymástól megkülönböztető elnevezésként funkcionálnak. Emiatt megalapozottnak tekintette az elsőfokú bíróságnak azt a következtetését, hogy az „F…” szóelem használata védjegyszerű használatnak minősül, és ezért a Vt. 15. § (1) bekezdés b) pontja nem alkalmazható.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[13] A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását kérte.
[14] Megsértett jogszabályhelyként – egyebek mellett – a Vt. 15. § (1) bekezdés b) pontját jelölte meg.
[15] A Kúria a Pfv.IV.20.265/2022/2. számú végzésével az alperes kérelmére a felülvizsgálatot a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 409. § (2) bekezdés a) pontja alapján engedélyezte.
[16] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[17] A felülvizsgálati kérelem megalapozott.
[18] A Kúria előrebocsátja, hogy az alperes kérelmére a felülvizsgálatot a Pp. 409. § (2) bekezdés a) pontjának első fordulata alapján, a joggyakorlat egységének biztosítása érdekében, az 1/2021. (VII. 12.) PK vélemény 1. pontjára is figyelemmel azért engedélyezte, mert a felvetett elvi jelentőségű jogkérdésben az általa a Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett eseti határozatában még nem foglalt állást, és ebben a vonatkozásban a bírói gyakorlat a Fővárosi Ítélőtáblának – a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelemben és a felülvizsgálati kérelemben is felhívott – 8.Pf.20.020/2017/4. számú jogerős ítéletének ismeretében nem tekinthető egységesnek.
[19] A Kúria a Pp. 423. § (1) bekezdése szerint a felülvizsgálati kérelem keretei között eljárva, a felülvizsgálati eljárás eredményeként azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet sérti a Vt. 15. § (1) bekezdés b) pontját.
[20] Az eljárt bíróságok az összetéveszthetőséget az érintett áruk hasonlósága mellett, lényegében azon az alapon, hogy a kifogásolt megjelölés tartalmazza a védjegyszót, a Vt. 12. § (2) bekezdés b) pontja, valamint (3) bekezdés a), b), c) és e) pontjai alapján megállapították. Az alperes a védjegybitorlás alóli kimentésként arra hivatkozott, hogy a védjegyjogosult felperes nem tilthatja el attól, hogy a kifogásolt megjelölést az árun, annak fajtájára, rendeltetésére, illetve jellemzőjére utaló jelzésként használja.
(Kúria Pfv.IV.20.265/2022/9.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás