KÜ BH 2022/278
KÜ BH 2022/278
2022.10.01.
A kiskereskedelmi tevékenységhez kapcsolódó telephelyen kívüli – közterületen (rakodóhely, járda) - áruszállítás és rakodás nem minősül üzemi zajforrásnak, ezért arra zajkibocsátási határértéket megállapítani nem lehet [284/2007. (X. 29.) Korm. rend. (Kormányrendelet) 2. § i) pont].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az üzemeltető a Budapest XIII. kerületben áruházat üzemeltet, amelyben élelmiszer jellegű bolti vegyes kiskereskedelmi tevékenységet folytat.
[2] A kiskereskedelmi tevékenység folytatásához szükséges áruszállítást és rakodást a felperesi társasház épületétől mintegy 6–8 méterre közterületen – várakozóhelyen, járdán - kialakított rakodóhelyen végzik. Az e tevékenységből származó zaj a felperesi társasház lakóinak a nyugalmát zavarja, ami miatt több alkalommal panasszal éltek a kerületi jegyzőnél.
[3] Az üzemeltető az áruház üzemeltetésével kapcsolatos környezeti zajt előidéző zajforrásra vonatkozóan 2018. október 25-én zajkibocsátási határérték megállapítása iránti kérelmet nyújtott be Budapest Főváros XIII. kerület Jegyzőjéhez. A zajkibocsátási határértéket megállapító elsőfokú határozatot az üzemeltető fellebbezése alapján eljárt Pest Megyei Kormányhivatal Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Bányafelügyeleti Osztálya megsemmisítette, egyebek mellett arra hivatkozással, hogy a szállítási, rakodási tevékenység nem minősül üzemi zajforrásnak.
[4] A Budapest Főváros IV. Kerület Újpest Önkormányzat Jegyzője mint kijelölt elsőfokú hatóság a környezeti zaj és rezgés elleni védelem egyes szabályairól szóló 284/2007. (X.29.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Kormányrendelet) 4. § (1) bekezdés a) pontja szerinti hatáskörében eljárva a 2020. július 23-án meghozott KP/4784-16/2020. számú határozatával a zajtól védendő területen zajkibocsátási határértéket állapított meg. A határértéket a zajjal védendő területekre lebontva nappal 55 dB-ben, éjjel pedig 45 dB-ben határozta meg. Egyidejűleg az üzemeltetővel szemben – adatszolgáltatási kötelezettség elmulasztása miatt – 250 000 forint eljárási bírságot szabott ki. A felperesi társasház ügyféli jogállását megállapította, tekintettel arra, hogy a vélelmezett hatásterületen belüli ingatlant üzemi zaj érintheti.
[5] A határozat indokolása szerint a Kormányrendelet 2. § i) fontjában foglalt feltételek fennálltak, ezért a Kormányrendelet 10. § (4) bekezdése alapján a zajforrásra vonatkozóan zajkibocsátási határértéket kellett megállapítani.
[6] Az alperes az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 121. §-ában biztosított hatáskörében - felügyeleti eljárásban – eljárva a 2021. június 29-én kelt PE/KTFO/2448-6/2021. számú határozatával az elsőfokú határozatot megsemmisítette. Indokai szerint a megsemmisítésre egyrészt az üzemeltetői adatok hiánya miatti nem megfelelően tisztázott tényállás miatt, másrészt a Kormányrendelet 2. § i) pontjában meghatározott feltételek hiánya okán került sor, mivel a panaszolt tevékenység nem a Kormányrendelet 2. § i) pontja szerinti üzemi zajforrás. Azt ugyanis nem telephelyen belül, hanem közterületen (várakozóhelyen, járdán) végzik, ezért arra zajkibocsátási határértéket megállapítani nem lehet. Ezen kívül a telephely vonatkozásában megállapított zajkibocsátási határértéknél a KTVF: 2495-5/2009. számú határozatban foglaltakat figyelembe kellett volna venni, és a hatásterületek fedésével érintett ingatlanok esetében a zajkibocsátási határértékek megállapításának, valamint a zaj- és rezgéskibocsátás ellenőrzésének módjáról szóló 93/2007. (XII. 18.) KvVM rendelet 1. § (1a) bekezdése és 1. melléklete alapján korrekciót kellett volna alkalmazni.
A kereseti kérelem
[7] A felperes az alperesi határozattal szemben – Kormányrendelet 2. § i) pontjában foglaltak téves értelmezésére hivatkozással – keresetet terjesztett elő, kérve annak megsemmisítését. Álláspontja szerint az alperes megsértette a Kormányrendelet 2. § i) pontját, amikor csak azt a körülményt vizsgálta és értékelte, hogy a panaszolt tevékenység telephelyen kívül történik, nem pedig azt, hogy azt a kereskedelmi tevékenység folytatása érdekében végzik. Rámutatott arra, hogy a panaszolt tevékenység a szolgáltatási tevékenység megkezdésének és folytatásának általános szabályairól szóló 2009. évi LXXVI. törvény (a továbbiakban: Szolgtv.) 2. § l) pontja szerinti szolgáltató tevékenységnek megfelel. Ez pedig kimeríti a Kormányrendelet 2. § i) pont első fordulatában szereplő feltételt, ebből következően a panaszolt tevékenység üzemi zajforrásnak minősül, amelynek tekintetében zajkibocsátási határértéket kell megállapítani.
[8] Hivatkozott továbbá arra, hogy közterület áruszállítás, rakodás céljára való használata sérti a Budapest Főváros XIII. Kerületi Önkormányzat Képviselő-testületének a Budapest Főváros XIII. Kerület Építési Szabályzatáról szóló 19/2016. (IX. 15.) rendelete 12. § (8) bekezdésében foglaltakat, amelynek értelmében a 300 m²-t meghaladó áruház esetén a rakodást telken belül kell megvalósítani.
[9] Nézete szerint közlekedési zajról sem lehet szó, tekintettel arra, hogy állóhelyzetű gépkocsikról kézi erővel történik a rakodás
[10] Az üzemeltető az elsőfokú bíróság értesítése ellenére nem kívánt perbe belépni.
Az elsőfokú ítélet
[11] Az ügyben első fokon eljárt bíróság jogerős ítéletével a keresetét elutasította.
[12] Indokai szerint jogszerű volt az alperes eljárása, amikor csak és kizárólag azt vizsgálta, hogy a közlekedési tevékenységnek nem minősülő rakodás és szállítás telephelyen belül valósult-e meg, mivel csak e követelmény teljesülése esetén lehet szó üzemi zajforrásról, amely a környezeti zajvédelmi határérték megállapításának feltétele.
[13] Az ügyben alkalmazandó jogi kereteket a Kormányrendelet 2. § f) és i) pontjaiban, a 10. § (1) bekezdéseinek rendelkezésére alapította.
[14] Az alperes érvelését magáévá téve kiindulási pontnak tekintette, hogy a jogalkotó az üzemi zajforrást és a közlekedési zajforrást úgy határolta el egymástól, hogy a termelő szolgáltató tevékenységnek minősülő magatartások közül – többek között – kivette azokat, amelyek közlekedési zajforráshoz kapcsolódnak. Rögzítette, hogy a szállítás, rakodás jármű használattal, parkoló területén valósul meg, amely az úthálózat része. A Kormányrendelet 2. § f) pontja alapján azonban a közlekedési zajforrás esetén az a lényeges, hogy a tevékenység helye közlekedési útvonalra esik, nem pedig az, hogy a járműhasználattal történt szállítás rakodás milyen érdekből történik, vagy mi a célja. Nem bír jelentőséggel az a körülmény sem, hogy a parkolás okán nincs járműmozgás. Arra az álláspontra helyezkedett, hogy a parkoló jármű keltette környezeti zajt főszabályként a közlekedési zajforrások körében kell értékelni. Érvelése szerint az, hogy a járművel történő áruszállítás és rakodás nem tartozik az üzemi zajforrás körébe, következik abból is, hogy ha oda tartozónak tekintenénk, nem volna értelme a Kormányrendelet 2. § i) pontjában írt külön fordulatnak a telephelyen belüli nem közlekedési célú tevékenység esetére.
[15] Álláspontja szerint a Kormányrendelet 2. § i) pontjában foglaltakból következően csak akkor üzemi zajforrás a panaszolt tevékenység, ha azt telephelyen belül végzik. A közterületen lévő parkoló nem része az üzemeltető telephelyének, következésképpen a Kormányrendelet 2. § i) pont második fordulata az ott végzett szállításra és rakodásra nem alkalmazható.
[16] Rögzítette továbbá, hogy a perben a felperes azt is vitatta, hogy a telephelyet miként kell az ügyben értelmezni, álláspontja szerint a közterületen jogellenesen kialakított parkoló is beleértendő abba. Kiemelte, hogy az üzemeltető nem jogosult a közterület felett rendelkezni, kizárólagos használatára nincs jogcíme, azt bármely személy használhatja, még ha a használat célja korlátozva is van. Utalt arra, hogy a rakodóhely kialakításának jogszerűsége építésjogi kérdés, mely a jelen ügy szempontjából nem bír jelentőséggel.
A felülvizsgálati kérelem
[17] A jogerős ítélettel szemben – a Kormányrendelet 2. § i) pontjának a téves értelmezésére hivatkozással – a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, kérve elsődlegesen annak megváltoztatását, a határozat megsemmisítését és az alperes új eljárásra kötelezését; másodlagosan az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését, az eljárt bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását.
[18] A keresetlevelében foglalt jogértelmezést megismételve kiemelte, hogy a panaszolt tevékenység a Szolgtv. szerinti szolgáltató tevékenységnek megfelel, illetőleg azt a szolgáltató tevékenység érdekében végzik, ezért az üzemi zajforrásnak minősül.
[19] Érvelése szerint a Kormányrendelet 2. § i) pont második fordulata példálózó jelleggel – „ideértve” – határoz meg néhány zajforrást, így a telephelyen belüli közlekedési célú tevékenységnek nem minősülő járműhasználatot. Álláspontja szerint e kiemelés célja a közlekedési zaj- vagy rezgésforrás definíciójára – közlekedési útvonal üzemeltetése és kezelése – vezethető vissza, ezért az, hogy egy közlekedési útvonalnak nem minősülő telephelyen végzett járműhasználat során keletkezett és így a szolgáltatási tevékenység érdekében kibocsátott zajra, mint üzemi zajra megállapítható legyen határérték.
[20] Hivatkozott továbbá arra, hogy a Kormányrendelet 2. § f) pontjában foglaltakból következően a közlekedési zajforrás nem a közlekedés zaja, hanem a közlekedési útvonal üzemeltetése és kezelése. Ebből következően egy gépjármű által kiadott zaj önmagában nem a Kormányrendelet szerinti közlekedési zajnak minősül, akkor sem, ha a zaj a közlekedési útvonalon történő haladás során keletkezik és akkor sem, ha várakozás közben. A fentiekből következően tévesen jutott arra a következtetésre az eljárt bíróság, hogy a parkoló jármű keltette zaj közlekedési zajforrásnak minősül.
[21] Nézete szerint az az ítéleti megállapítás is téves, amely szerint a rakodás parkolóhelyen történik, így minősülhet közlekedési zajnak. Ahogy azt már a keresetlevelében részletesen kifejtette, a rakodóhelyről történő rakodás is önkormányzati rendeletbe ütközik és az semmi esetre sem minősülhet közlekedési zajnak.
[22] Nézete szerint az alperes és az elsőfokú bíróság jogértelmezése súlyos veszélyt jelent a jogbiztonságra. Ha elfogadnánk azt, ahogy az alperes és az eljárt bíróság értelmezi a jogot, úgy ma Magyarországon bármely üzlet, áruház, szolgáltató, üzem stb. megtehetné azt, hogy nem oldja meg a telephelyen belül a rakodást, mert ebben az esetben korlátozások alá eshetne a tevékenysége. Ehelyett telephelyen kívül végezne jelentős zajhatással járó tevékenységet, ugyanis ez nem esne korlátozás alá. Ez a jogértelmezés így a joggal való rendszeres visszaéléshez, a jogszabályok kijátszásához vezetne, amely nyilvánvalóan elfogadhatatlan.
[23] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Kúria döntése és jogi indokai
[24] A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
[25] A Kúria a Kp. 115. § (2) bekezdése alapján alkalmazandó Kp. 108. § (1) bekezdése szerint a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem, a csatlakozó felülvizsgálati kérelem és felülvizsgálati ellenkérelem keretei között vizsgálta felül.
[26] A Kp. 120. § (5) bekezdése alapján a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye, a Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a jogerős határozat meghozatalakor rendelkezésre álló iratok és bizonyítékok alapján dönt.
[27] A Kúria szerint az ügyben eljárt bíróság a pontosan és törvényesen megállapított tényállásból helytállóan vonta le azt a következtetést, hogy a panaszolt tevékenység nem üzemi zajforrás. Azonban az ítéletében olyan kérdésekben is állást foglalt, amelyek nem képezték a közigazgatási határozat tárgyát, következésképpen a közigazgatási per tárgya körén is kívül esnek.
[28] A Kormányrendelet 4. § (1) bekezdés a) pontja szerint zaj- és rezgésvédelmi ügyekben a hatósági jogkört – a (3)–(4) bekezdésben foglalt kivételekkel – a települési önkormányzat jegyzője, a főváros esetében a kerületi önkormányzat jegyzője, a Fővárosi Önkormányzat által közvetlenül igazgatott terület tekintetében a fővárosi főjegyző gyakorolja az alábbi esetekben: az 1. számú melléklet szerinti tevékenységek. Az 1. számú melléklet 47. pontja: A települési önkormányzat jegyzőjének hatáskörébe tartozó zaj- és rezgésvédelmi ügyek A gazdasági tevékenységek statisztikai osztályozása NACE Rev. 2. rendszerének létrehozásáról és a 3073/90/EGK tanácsi rendelet, valamint egyes meghatározott statisztikai területekre vonatkozó EK-rendeletek módosításáról szóló 1893/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerint: kiskereskedelem (kivéve gépjármű, motorkerékpár)
[29] A Kormányrendelet 2. § f) pontja alapján közlekedési zaj- vagy rezgésforrás: közlekedési útvonal (közút, közforgalom elől el nem zárt magánút, vasúti pálya, vízi út, valamint a repülőtér) üzemeltetése, kezelése.
[30] A Kormányrendelet 2. § i) pontja szerint üzemi zaj- vagy rezgésforrás: az e), f) és h) pontokban felsorolt tevékenységek kivételével a környezeti zajt, rezgést előidéző, termelő, szolgáltató tevékenység, vagy az ilyen tevékenységhez használt, környezeti zajt, rezgést előidéző telephely, gép, berendezés, ideértve a termelő, szolgáltató tevékenységhez kapcsolódó, telephelyen belüli – közlekedési célú tevékenységnek nem minősülő – járműhasználat, járműmozgás, rakodás.
[31] A Kormányrendelet 10. § (1) bekezdése alapján a környezeti zajt előidéző üzemi vagy szabadidős zajforrásra vonatkozóan a tevékenység megkezdése előtt a környezeti zaj- és rezgésforrás üzemeltetője – a (3) bekezdésben foglalt kivétellel – köteles a környezetvédelmi hatóságtól környezeti zajkibocsátási határérték megállapítását kérni, és a határérték betartásának feltételeit megteremteni.
[32] A Kúria kiemeli, hogy a Kormányrendelet 2. § i) pontja egy értelmező rendelkezés, amely az üzemi zaj- vagy rezgésforrás definícióját adja meg. Annak első fordulatában szerepelő szolgáltató tevékenység fogalmának tág értelemben a panaszolt tevékenység megfelel, mivel azt a szolgáltató tevékenység érdekében végzik. A szóban forgó értelmező rendelkezés azonban nem csupán az első fordulatból áll, hanem az tartalmaz egy vagylagos fordulatot, amely kifejezetten nevesíti a szolgáltató tevékenységhez kapcsolódó járműhasználat, járműmozgás, rakodást, mint üzemi zajforrást. E fordulat szerint a szolgáltató tevékenységhez kapcsolódó, telephelyen belüli – közlekedési célú tevékenységnek nem minősülő – járműhasználat, járműmozgás, rakodás minősül üzemi zajforrásnak.
[33] Az üzemi zajforrás megállapíthatóságához tehát a következő feltételeknek kell fennállniuk: a járműhasználatnak, járműmozgásnak, rakodásnak a szolgáltató tevékenységhez kell kapcsolódnia, telephelyen belülinek kell lennie és közlekedési célú tevékenységnek nem minősülőnek kell lennie.
[34] A perbeli esetben az áruszállítás és rakodás telephelyen kívül – közterületen (járdán, várakozóhelyen) – történik. Következésképpen a telephelyen belüliség feltétel nem áll fenn, ennek hiányában, még ha a többi feltétel fennállna is, üzemi zajforrásról nem lehet szó. A telephelyen kívüliség ugyanis kizárja az üzemi zajforrás megállapíthatóságát.
[35] A fentiekre figyelemmel a per tárgyát képező jogkérdésben a Kúria arra az álláspontra helyezkedett, hogy az ügyben eljárt bíróság helytállóan állapította meg, hogy a panaszolt tevékenység nem üzemi zajforrás, ezért arra zajkibocsátási határértéket megállapítani nem lehet.
[36] A Kúria hangsúlyozza, hogy a perben felülvizsgált közigazgatási határozat tárgyát kizárólag annak a jogkérdésnek az eldöntése képezte, hogy a panaszolt tevékenység a Kormányrendelet 2. § i) pontja szerinti üzemi zajforrásnak minősül-e. A jegyző mint kijelölt elsőfokú hatóság a hatáskörébe tartozó ügyben üzemi zaj kapcsán döntött a zajkibocsátási határértékről, mely döntés megsemmisítésére annak okán került sor, hogy a szállítási rakodási tevékenység nem minősül üzemi zajforrásnak, ezért arra zajkibocsátási határértéket megállapítani nem lehet.
[37] Az, hogy milyen egyéb zajforrásnak minősül a panaszolt tevékenység, nem volt a közigazgatási eljárás tárgya. Az alperesi határozatot felülvizsgáló bíróság a felperes által indított közigazgatási perben a támadott közigazgatási határozat jogszerűségéről foglal állást, olyan kérdések nem képezhetik a felülvizsgálat tárgyát, amely nem volt tárgya a keresettel támadott közigazgatási határozatnak. Az is az alperesi határozat, így közigazgatási jogvita keretein kívül esik, hogy a panaszolt tevékenység sérti-e a koncentrált rakodóhelyre vonatkozó, a keresetben hivatkozott önkormányzati rendeletet, ez a kérdés szintén nem képezte ugyanis a közigazgatási jogvita tárgyát. A Kúria ezért az elsőfokú ítéletből mellőzi a közlekedési zajforrás megállapítására vonatkozó és a rakodóhely használat jogszerűségével kapcsolatos az indokolási részeket.
[38] A kifejtettekre figyelemmel a Kúria a Kp. 121. § (2) bekezdése alapján a jogerős ítéletet – az indokolás fent megjelölt részeinek mellőzésével – hatályában fenntartotta, mert az nem sérti a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályi rendelkezéseket.
(Kúria Kfv.VI.37.249/2022/4.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás