KÜ BH 2022/28
KÜ BH 2022/28
2022.01.01.
A Pp. 83. § (4) bekezdése szerinti, a perköltség viselésére vonatkozó kivételszabály rögzíti azt az esetet, amikor a követelés összegének utólagos módosítására (a keresetváltoztatásra) a fél hibáján kívüli okból vagy az ellenfél per folyamatban léte alatt történő teljesítése miatt van szükség. Ebben az esetben a felet nem lehet teljes egészében pervesztesnek tekinteni, azaz a perköltség szempontjából a pernyertesség-pervesztesség kérdését a leszállított követelés és az érdemi rendelkezés egybevetése útján kell meghatározni. [2016. évi CXXX. törvény 83. § (4) bekezdés]
A fellebbezés alapjául szolgáló tényállás
[1] Az alperes a BP/0701/021499-1/2020. számú és a BP/0701/021544-1/2020. számú határozataival a veszélyhelyzet idején történő csökkentett munkaidős foglalkoztatásnak a Gazdaságvédelmi Akcióterv keretében történő támogatásról szóló 105/2020. (IV. 10.) Korm. rendelet alapján csökkentett munkaidős foglalkoztatás támogatást ítélt meg a perben nem álló F. Kft. 22 fő és a felperes 3 fő munkavállalójának. A határozatok szerint a támogatás a tárgyhót követő hónap 10-éig, havonta utólag kerül folyósításra, melynek feltétele a kitöltött elszámolólap és mellékletének tárgyhónapot követő hó 5. napjáig történő benyújtása az állami foglalkoztatási szerv illetékes szervezeti egységéhez. Az alperes a felperes 3 fő munkavállalója tekintetében kifizetést nem, az F. Kft. 22 fő munkavállalója tekintetében pedig részben teljesített, majd a megállapított támogatás folyósítását 2020. július 7-én és augusztus 14-én külön végzésekben felfüggesztette. Mivel további teljesítés az időközben a felperes számára engedményezett támogatás tekintetében a 2020. szeptember 3. napján kelt felszólításra sem történt, a felperes kérelmére dr. B. Zs. Á. közjegyző 2020. szeptember 28. napján, 14015/Ü/30910/2020/2. ügyszámon – 2 117 921 forint főkövetelés és járulékai, valamint 130 782 forint eljárási költség erejéig – fizetési meghagyást (a továbbiakban: FMH) bocsátott ki az alperessel szemben, aki 2020. október 15. napján ellentmondással élt.
[2] Az Innovációs és Technológiai Minisztérium Foglalkoztatáspolitikáért Felelős Államtitkára felügyeleti eljárásban eljárva az alperes felfüggesztő végzéseit a 2020. október 27. napján kelt MSZF/87012-4/2020-ITM és MSZF/88815-1/2020-ITM számú végzéseivel megsemmisítette. Megállapította, hogy a felek nem támogatási szerződést kötöttek, hanem az alperes határozatokat hozott, ezért a felfüggesztés – az államháztartásról szóló törvény végrehajtására kiadott 368/2011. (XII. 31.) Korm. rendelet 88. § (3) bekezdésében megjelölt – jogalapja nem állt fenn.
A felperes keresete és az alperes védirata
[3] Az alperes ellentmondása okán a felperes 2020. november 4. napján a Pesti Központi Kerületi Bíróságon (a továbbiakban: PKKB) keresetet terjesztett elő összesen 2 117 921 forint, valamint annak késedelmi kamata megfizetése iránt. A tartozás jogalapja és összegszerűsége tekintetében munkavállalónként megjelölte az elmaradt támogatás összegét, és kifejtette, hogy a saját munkavállalói tekintetében a 2020. május havi támogatás folyósításának határideje 2020. június 10. napja, a 2020. június havi támogatás folyósításának határideje 2020. július 10. napja, a 2020. július havi támogatás folyósításának határideje pedig 2020. augusztus 10. napja volt, a megítélt támogatást azonban az alperes nem fizette meg. A F. Kft. munkavállalói tekintetében a megítélt támogatásból az alperes egy havi összeget mulasztott el megfizetni. Jogi érvelésének alátámasztására – többek között – csatolta a támogatási kérelmeket, az alperes támogatást megállapító határozatait, a folyósítás felfüggesztése tárgyában született végzéseket és az azokat megsemmisítő döntéseket, az adásvételi és engedményezési szerződéseket, az engedményezési értesítőket, a fizetési felszólító levelet, az FMH-t, valamint az alperes ellentmondását és az arról szóló értesítést. A felperes a keresetleveléhez csatolt költségjegyzéken 63 538 forint FMH eljárási díjat, 67 244 forint FMH munkadíjat, 63 537 forint eljárási illetéket és 134 488 forint jogtanácsosi munkadíjat számított fel.
[4] Az alperes a kereset elutasítását kérte arra hivatkozással, hogy az FMH kérelem benyújtásának időpontjában fizetési kötelezettsége a támogatás folyósításának felfüggesztése okán nem állt fenn. A felügyeleti eljárás lefolytatását követően ugyanakkor a támogatást haladéktalanul folyósította.
[5] A PKKB és a Fővárosi Törvényszék között felmerült hatásköri vitában a Kúria a Kkk.39.337/2021/3. számú végzésével a felperes keresetének elbírálására a Fővárosi Törvényszéket jelölte ki és utasította az eljárás lefolytatására.
[6] A felperes 2021. június 4. napján keresetváltoztatással élt, melyben úgy nyilatkozott, hogy az alperes a keresetlevél benyújtását követően a tőkekövetelést maradéktalanul megfizette. Erre tekintettel a továbbiakban a keresetét a tőkeösszeg után 2020. augusztus 11. napjától 2020. november 5. napjáig járó 3776 forint, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 6:48. § (1) bekezdésén alapuló késedelmi kamatra tartja fenn azzal, hogy kéri az alperes eddig felmerült költségeiben marasztalását is, melynek összegét 194 322 forintban jelölte meg. Kérte továbbá, hogy a bíróság a még felmerülő jogtanácsosi munkadíjat a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (a továbbiakban: IM rendelet) alapján állapítsa meg.
Az elsőfokú ítélet
[7] Az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel támadott ítéletével a felperes keresetét elutasította, és kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 50 800 forint perköltséget. Megállapította továbbá, hogy a 127 075 forint kereseti illetéket a felperes viseli.
[8] Ítéletében ismertette a per előzményeit és a felperes leszállított keresetét. Az Alkotmánybíróság 3124/2015. (VII. 9.) AB határozatára utalással kifejtette, hogy a határozatot hozó szervnek késedelmi kamatfizetési kötelezettsége csak akkor áll fenn, ha ezt konkrét jogszabály előírja, a felperes azonban ilyen jogszabályhelyet nem tudott megjelölni. Az elsőfokú bíróság ítéleti álláspontja szerint a támogatás után járó kamat megfizetésére kötelezésnek marasztalási perben nincs helye, mivel a közigazgatási jogviszony és a határozati forma feltételezi, hogy a bírósághoz fordulást megelőzően erről a kérdésről az alperes rendelkezzen.
[9] A megállapított perköltségre vonatkozó ítéleti indokolás szerint az elsőfokú bíróság az alperes által költségjegyzéken felszámított igényt eltúlzottnak találta, ezért azt az IM rendelet 2. § (2) bekezdése alapján mérsékelte. E körben megállapította, hogy az alperes a tárgyaláson nem jelent meg, előkészítő iratot nem nyújtott be, továbbá a védirat elkészítésének jogi színvonala sem indokolja a felszámított perköltség megítélését. Az illeték viseléséről a tőkekövetelés összegét figyelembe véve az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 39. §-ának (1)–(2) bekezdése, a 42. § (1) bekezdés a) pontja, a 42. § (2) bekezdése, valamint a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 102. § (1) bekezdése és az 512. § (2) bekezdése alapján határozott.
fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem
[10] Az ügyben a felperes terjesztett elő fellebbezést, melyben kizárólag az elsőfokú ítélet perköltség megállapítására vonatkozó részét támadta, és kérte az elsőfokú ítélet ezen részének megváltoztatását akként, hogy a Kúria kötelezze az alperest 63 538 forint FMH eljárási díj, 67 244 FMH eljárás során felmerült kamarai jogtanácsosi munkadíj, 63 537 forint kiegészített eljárási illeték, valamint 134 488 forint elsőfokú eljárás során felmerült kamarai jogtanácsosi díj, mindösszesen 328 807 forint megfizetésére, továbbá arra, hogy az alperes részéről felmerült 50 800 forint perköltséget az alperes maga viselje.
[11] Előadta, hogy a keresetet 2020. november 4. napján terjesztette elő, melyben kérte kötelezni az alperest 2 117 921 forint tőke, és annak 2020. augusztus 11. napjától a kifizetés napjáig járó késedelmi kamata, valamint 130 782 forint összegű eddig felmerült perköltség megfizetésére, mindemellett pedig a továbbiakban felmerülő perköltség viselésére a Pp. 83. §-a alapján. Az alperes a tőkekövetelést ezt követően teljesítette, ezért keresetváltoztatással élt. Figyelemmel arra, hogy az alperes a tőkekövetelést a keresetet tartalmazó irat benyújtását követően fizette csak meg, így a perre okot adott. Az elsőfokú bíróság annak ellenére nem kötelezte az alperest a költségei megtérítésére, hogy a tőkekövetelés vonatkozásában pernyertesnek tekinthető. Az elsőfokú bíróság ezért a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 35. §-a alapján alkalmazandó Pp. 83. § (4) bekezdésébe ütközően hozta meg ítéletét. A kereset leszállításakor nyilatkozott a keresetváltoztatás okáról, azaz arról, hogy az alperes a kereset benyújtását követően térítette meg a megítélt támogatás összegét. Az elsőfokú bíróság ítélete ellentétben áll a Pp. perköltség viselésére vonatkozó szabályaival, mert nem lehet hátrányosabb helyzetbe hozni a felperest akkor, ha a keresetét a későbbi részteljesítés okán leszállítja. A jogi eljárás megindítását megelőzően az alperes nem fizette meg a követelést, így az annak megindításával összefüggésben megfizetendő költségek és a jogtanácsosi munkadíj érvényesíthetőek vele szemben.
[12] Az alperes fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Kúria döntése és jogi indokai
[13] A Kúria az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel nem támadott részét nem érintette, a támadott, perköltség viselésére vonatkozó rendelkezése kapcsán megállapította, hogy a fellebbezés megalapozott.
[14] A Kúria megállapította, hogy a fellebbezéssel érintett rendelkezés kapcsán az elsőfokú bíróság az eljárás lényeges szabályainak megsértésével hozta meg ítéletét. Az elsőfokú ítélet a támadott részében érdemi felülbírálatra nem alkalmas, mert az eljárt törvényszék a perköltség megállapítása szempontjából releváns tényállást sem állapította meg. E körben a Kúria rögzíti, hogy az elsőfokú ítélet keresetre vonatkozó része kizárólag a felperes leszállított keresetét ismerteti, azaz az ítéletből nem tűnik ki, hogy a felperes a keresetét mihez képest (eredeti kereseti kérelem) és milyen oknál fogva (keresetváltoztatás alperesi teljesítéssel magyarázott indokai) változtatta meg.
[15] A Kúria hangsúlyozza, hogy a keresetváltoztatáshoz kapcsolódó érdemi döntés meghozatala a leszállított követelésrészhez kapcsolódik. Ebből azonban nem következik az, hogy csak az elutasítással érintett, leszállított kereset tekintetében pernyertes fél költségeiről kellene rendelkezni. A fél joga eldönteni, hogy a pernyertessége esetére igényt tart-e perköltségre, vagy arról akár részben, akár egészben – a határozathozatal mellőzését kérve – lemond. Amennyiben perköltséget igényel, akkor a félnek kell a költségeit felszámítania annak pontos megjelölésével, hogy mely költségeket és milyen összegben kér számításba venni. A felperes a keresetváltoztatásával egyidejűleg a felmerült költségeit a fent részletesen ismertetettek szerint számította fel.
[16] A Pp. perköltség viselésére vonatkozó általános szabályai szerint a költségek előlegezésénél és viselésénél az ún. kiegyenlítési és kártérítési elv érvényesül, azaz a perköltséget az a fél köteles viselni, akivel szemben a bíróság megállapítja a perben állított, vitás jog fennállását, vagy éppen az, aki alaptalanul érvényesített igényt. Ezen általános szabályok szerinti alapeset, amikor a bíróság érdemi döntése nyomán (magából a rendelkező részből) a pernyertesség-pervesztesség megállapítható. Kivételszabályt jelent ugyanakkor a Kp. 35. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 83. § (4) bekezdése, amely szerint, ha a fél az érdemi tárgyalási szakban az önállóan elbírálható követelése összegét leszállította, a leszállított rész tekintetében pervesztesnek kell tekinteni, kivéve, ha a leszállításra azért került sor, mert az ellenfél a követelés egy részét utóbb teljesítette, vagy a fél a perfelvétel lezárásáig önhibáján kívüli okból nem határozhatta meg a követelése mértékét.
[17] A fenti szabályozás kiindulópontja az, hogy a leszállított rész tekintetében a fél alaptalanul perelt, ezért a leszállított rész tekintetében a perköltségviselés szempontjából főszabály szerint pervesztesnek kell tekinteni. A kivételszabály azonban rögzíti azt az esetet is, amikor a követelés összegének utólagos módosítására a fél hibáján kívüli okból vagy az ellenfél per folyamatban léte alatt történő teljesítése miatt van szükség, azaz a főszabály alkalmazása méltánytalan eredményre vezetne. Ebben az esetben a felet nem lehet teljes egészében pervesztesnek tekinteni, azaz a perköltség szempontjából a pernyertesség-pervesztesség kérdését a leszállított követelés és az érdemi rendelkezés egybevetése útján kell meghatározni. A felperes a keresetváltoztatását ez utóbbira alapította, azonban az elsőfokú bíróság ítélete erre vonatkozóan sem tényállást, sem kereseti kérelmet, sem az erre hivatkozással felszámított felperesi költség vizsgálatára vonatkozó indokolást és ebből következően döntést sem tartalmaz.
[18] A fentiek alapján a jelen ügyben az elsőfokú bíróság ítélete a megállapított perköltség és az annak alapjául szolgáló tényállás tekintetében oly mértékben hiányos, hogy az a másodfokú bíróság által nem korrigálható, mert az az elsőfokú bíróság helyetti döntés meghozatalát és nem annak felülbírálatát jelentené.
[19] Mindezek alapján a Kúria az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel nem támadott részét nem érintette, fellebbezéssel támadott rendelkezését a Kp. 110. § (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és e körben az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Az új eljárásban az elsőfokú bíróságnak a fenti követelmények alapján kell eljárnia, és a Pp. 83. § (4) bekezdésében foglaltakat vizsgálva, a mérlegelési szempontokkal ellátott indokolás mentén kell meghoznia az elsőfokú perköltség (beleértve a meg nem fizetett, avagy éppen szükségtelenül lerótt illetéket is) összegére és viselésére vonatkozó döntését.
(Kúria Kf.IV.40.777/2021.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás