BÜ BH 2022/285

[1] A járásbíróság a 2019. március 5-én kihirdetett ítéletével az I. r. terheltet 2 rendbeli csalás bűntettének kísérlete [Btk. 373. § (1) bek., (4) bek. a) pont], csalás bűntettének kísérlete [Btk. 373. § (1) bek., (3) bek. a) pont], 3 rendbeli hamis tanúzás bűntette [Btk. 272. § (1) bek., (2) bek. c) pont, (5) bek. I. ford.] és hamis magánokirat felhasználásának vétsége (Btk. 345. §) miatt halmazati büntetésül 2 év, börtönben végrehajtani rendelt szabadságvesztésre, 250 napi tétel – napi tételenként 1500 forint, összesen 375 000 forint – pénzbüntetésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a kiszabott szabadságvesztésből legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.

[2] Az I. r. terhelt és védője által bejelentett fellebbezés folytán eljárt törvényszék mint másodfokú bíróság a 2021. február 9-én meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta. Mellőzte az I. r. terhelttel szemben szabadságvesztés és közügyektől eltiltás kiszabását, ugyanakkor a pénzbüntetés napi tételeinek számát 540 napra, az egy napi tétel összegét 2500 forintra, a pénzbüntetés teljes összegét 1 350 000 forintra súlyosította. Egyebekben a járásbíróság ítéletét az I. r. terhelt tekintetében helybenhagyta.

[3] A bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen az I. r. terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, elsődlegesen – a Be. 608. § (1) bekezdés f) pontjára figyelemmel – a Be. 649. § (2) bekezdés d) pontjában, másodlagosan a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjában írt felülvizsgálati ok bekövetkezését állítva.

[4] A Legfőbb Ügyészség átiratában az I. r. terhelt védőjének felülvizsgálati indítványát alaptalannak tartotta, ugyanakkor a Be. 659. § (6) bekezdése alapján hivatalból vizsgálandó felülvizsgálati ok bekövetkezését észlelte.

[5] Jelezte, hogy a másodfokú bíróság a Be. 649. § (2) bekezdés e) pontja szerinti és a felülvizsgálati eljárásban hivatalból figyelembe venni előírt felülvizsgálati okot megvalósítva a súlyosítási tilalom megsértésével hozta meg ügydöntő határozatát.

[6] Kifejtette, hogy bár nem vitásan az elsőfokú bíróság két büntetési nem szerinti büntetést is kiszabott az I. r. terhelttel szemben, míg a másodfokú bíróság csak egyet, azonban az elsőfokú bíróság által kiszabott két büntetés esetén a súlyosítási tilalom külön-külön is érvényesül. Hivatkozott a BH 2020.64. számon közzétett eseti döntésére, amely kimondja a különböző büntetési nemeket és az azokkal együtt járó joghátrányokat nem lehet közös nevezőre hozni. Az ügyészi álláspont szerint a másodfokú bíróság a szabadságvesztés és a közügyektől eltiltás mellőzésével sem emelhette volna fel az elsőfokú bíróság által kiszabott pénzbüntetés napi tételeinek számát és az egy napi tétel összegét.

[7] Mindezek alapján a Legfőbb Ügyészség indítványozta, hogy a Kúria a felülvizsgálati indítvánnyal támadott ítéletet változtassa meg; az I. r. terhelttel szemben kiszabott pénzbüntetés napi tételeinek számát és az egy napi tétel összegét a járásbíróság ítéletében foglaltaknak megfelelően enyhítse, egyebekben pedig a megtámadott határozatot hatályában tartsa fenn.

[8] A felülvizsgálati indítvány – az abban foglaltaktól eltérő okból – alapos.

[9] A Legfőbb Ügyészség átiratában a hivatalbóli felülbírálat eredményeként a súlyosítási tilalom szabályainak másodfokú bíróság általi megsértésére hivatkozott.

[10] A Be. 649. § (2) bekezdés e) pontja szerint felülvizsgálati okot képez, ha a bíróság az ügydöntő határozatát a súlyosítási tilalom megsértésével hozta meg.

[11] A súlyosítási tilalom alapszabályaként az elsőfokú bíróság által felmentett vádlott bűnösségét megállapítani, a vádlott büntetését, illetve a büntetés helyett alkalmazott intézkedést súlyosítani csak akkor lehet, ha a terhére fellebbezést jelentettek be [Be. 595. § (1) bek.].

[12] A Be. 595. § (4) bekezdése szerint a súlyosítási tilalom folytán a másodfokú bíróság a vádlott terhére bejelentett fellebbezés hiányában nem szabhat ki

a) büntetést azzal szemben, akinek az ügyét első fokon önállóan alkalmazott intézkedéssel bírálták el,

b) elzárás, közérdekű munka, pénzbüntetés, foglalkozástól eltiltás, járművezetéstől eltiltás, kitiltás, a sportrendezvények látogatásától való eltiltás, kiutasítás helyett szabadságvesztést annak felfüggesztése mellett sem,

c) felfüggesztett szabadságvesztés helyett végrehajtandó szabadságvesztést,

d) végrehajtandó szabadságvesztés helyett hosszabb tartamú szabadságvesztést, annak felfüggesztése mellett sem,

e) az elsőfokú bíróság által alkalmazott büntetések számát meghaladó további büntetéseket, ide nem értve a szabadságvesztés helyett alkalmazott büntetéseket,

f) az elsőfokú bíróság által nem alkalmazott mellékbüntetést,

g) lefokozás, szolgálati viszony megszüntetése helyett szabadságvesztést, annak felfüggesztése mellett sem.

[13] Jelen ügyben az elsőfokú bíróság szabadságvesztés és pénzbüntetés kiszabásáról is rendelkezett az I. r. terhelttel szemben. A másodfokú bíróság – az I. r. terhelt terhére bejelentett fellebbezés hiányában – a járásbíróság ítéletét megváltoztatva mellőzte ugyan a szabadságvesztést, azonban a napi tételek számát és az egynapi tételösszeget egyaránt felemelve súlyosabb pénzbüntetést szabott ki vele szemben.

[14] A súlyosítási tilalom alapszabályát a Be. 595. § (1) bekezdése rögzíti, amelyhez képest a Be. 595. § (4) bekezdése csupán eligazító sarokkövet képező segédszabály.

[15] Amíg az alapvető szabály a súlyosabb büntetés – vádlott terhére bejelentett fellebbezés hiányában való – kiszabásának általános tilalmában ölt testet, addig a Be. 595. § (4) bekezdésének negatív szabályozásával a törvény kimerítően részletezi azt, hogy a felülbírálatot végző bíróság mit nem tehet meg. Az ítélkezési gyakorlatban a negatív rendelkezések a bíróság számára törvényi parancsként áthághatatlan tilalmat képeznek. Ugyanakkor az ítélkezési gyakorlatban az ellenkezőből való következtetéssel általánosan elfogadott értelmezés, hogy ami nem ütközik a negatíve meghatározott rendelkezésekbe: alkalmazható, éspedig attól függetlenül, hogy – bár nem sérti a súlyosítási tilalmat – adott esetben a terhelt terhére eshet (EBH 2018.B.14. [21] bekezdés]). Ami tehát nem ütközik az e törvényhely által felsoroltakba, az kiszabható, illetve alkalmazható (BH 2019.296. [23] bekezdés).

[16] Magától értetődő azonban, hogy a bíróság döntésének nem csupán a Be. 595. § (4) bekezdésében, de az 595. § (1) bekezdésében írt negatív szabályozásra is figyelemmel kell lennie. A (4) bekezdésben szabott korlátok hiánya nem jelenti a bíróság döntése elé az (1) bekezdésben állított korlátok áthágásának tilalma alóli kivételt.

[17] Éppen ezért a felülbírálat tárgyát képező ügyben a súlyosítási tilalom sérelme nem a Be. 595. § (4) bekezdésében foglalt kisegítő szabály alapulvételével bírálható el. A szóban forgó szabályozás jelen ügyben lényeges rendelkezései ugyanis egyfelől – a szabadságvesztés kiemelésével – az egyes büntetési nemek összehasonlítását végzi el a súlyosítási tilalom szempontjából, korlátokat állítva az eltérő büntetési nemek egymással való felváltása elé [b) pont]; másfelől pedig az első fokon nem alkalmazott büntetési nem – ide nem értve a szabadságvesztés helyett alkalmazott büntetések – kiszabásának tilalmát rögzíti [e) pont].

[18] A másodfokú bíróság eljárása azonban nem a Be. 595. § (4) bekezdés b) pontjában és nem is a (4) bekezdés e) pontjában meghatározott szabályok mentén ítélhető meg, hiszen a törvényszék nem a szabadságvesztés helyett szabott ki pénzbüntetést, hanem a már a járásbíróság által is kiszabott pénzbüntetés súlyosítása felől határozott.

[19] Önmagában az a körülmény azonban, hogy a másodfokú bíróság döntése a súlyosítási tilalom Be. 595. § (4) bekezdésében írt tételes (segéd)szabályait nem sérti, a fentiekben írtak szerint még nem képezi elégséges alapját annak a következtetésnek, hogy a súlyosabb pénzbüntetés kiszabása a büntetőeljárás szabályaival összhangban állna. E következtetés feltételeként a súlyosítási tilalom Be. 595. § (1) bekezdésében foglalt alapszabályainak vizsgálata sem kerülhető meg.

[20] A Be. 595. § (1) bekezdésének rendelkezései pedig egyértelműek: a vádlott büntetését súlyosítani csak akkor lehet, ha a terhére fellebbezést jelentettek be. A törvény kategorikus rendelkezése a Btk. 33. § (1) bekezdésében meghatározott valamennyi büntetési nemre egyaránt alkalmazandó tartalommal bír. Következésképpen, ha a másodfokú bíróság az első fokon a Btk. 33. § (3) bekezdésének alkalmazásával egymás mellett kiszabott több büntetés bármelyikét – akár más büntetés egyidejű enyhítése mellett – a vádlott terhére szóló fellebbezés hiányában súlyosítja, azzal a súlyosítási tilalom Be. 595. § (1) bekezdésében foglalt alapvető szabályait szegi meg.

[21] Ezzel összhangban a Kúria a BH 2019.296. számon közzétett eseti döntésében jelen alapügyre is vonatkoztatható elvi tartalommal szögezte le, hogy a súlyosítási tilalom az eltérő büntetési nemek egymással történő felváltásának tilalmára és az adott büntetés azonos büntetési nemen belüli súlyosításának tilalmára is egyaránt vonatkozik.

[22] Mindezekből következően a törvényszék a súlyosítási tilalom Be. 595. § (1) bekezdésében írt szabályainak megsértésével súlyosította az I. r. terhelttel szemben kiszabott pénzbüntetést.

[23] Az így beállt törvénysértés a másodfokú bíróság súlyosítási tilalmat sértő ítéletének megváltoztatásával, és az elsőfokú bíróság ítéletében írtakkal egyező, 250 napi tétel, napi tételenként 1500 forint, összesen 375 000 forint kiszabásával orvosolható.

[24] Amennyiben a rendkívüli jogorvoslat folytán hozott határozat pénzbüntetés megfizetésére kötelezést alacsonyabb mértékben tartalmaz, akkor a befizetett összeg és az alacsonyabb mértékű kötelezés különbözetét a terheltnek vissza kell téríteni, a befizetéstől a visszatérítés időpontjáig eltelt időre számított mindenkori kamatával együtt [Be. 856. § (2) bek.].

[25] Ennek megfelelően a Kúria elrendelte az I. r. terhelt által esetlegesen megfizetett pénzbüntetés 375 000 (háromszázhetvenötezer) forintot meghaladó részének – a befizetéstől a visszatérítés időpontjáig eltelt időre számított mindenkori kamatával együtt – a részére történő visszatérítését.

[26] A Kúria nem észlelt további olyan eljárási szabálysértést, amelynek vizsgálatára a Be. 659. § (6) bekezdése alapján hivatalból köteles.

[27] Ekként a Kúria – a felülvizsgálati indítványnak – a Be. 660. § (1) bekezdése szerint tanácsülésen, a 655. § (1) bekezdése szerinti összetételben eljárva – helyt adott, és a megtámadott határozatot a Be. 662. § (2) bekezdés d) pontja alapján megváltoztatva maga hozott a törvénynek megfelelő határozatot, egyebekben a jogerős határozatot a Be. 662. § (1) bekezdése alapján az I. r. terhelt tekintetében hatályában fenntartotta.