KÜ BH 2022/305

[1] Az intézmény a telephelyén és a székhelyén állami támogatás igénybevételével oktatási tevékenységet végzett. A felperes (mint intézményfenntartó) jóváhagyásával az intézmény a vizsgált oktatási feladat ellátását térítési díj fizetéséhez kötötte a 2016/2017. és a 2017/2018. tanévben. A felperes a 12/2018. (III. 16.) számú határozatával a tanulói jogviszony folyamatosságának biztosítása érdekében átvállalta a határozatának mellékletében szereplő tanulók esetében a térítési díj megfizetését.

[2] Az alperes a 2017. január 1. napjától 2017. december 31. napjáig terjedő időszakra elszámolt támogatások igénybevételének szabályszerűsége és felhasználásának jogszerűsége tárgyában ellenőrzési eljárást indított a székhelyintézmény vonatkozásában a nevelő-oktató munkát közvetlenül segítők száma – rendszergazda támogatás –, míg a telephelyet illetően a pedagógus munkakörben és a nevelő-oktató munkát közvetlenül segítő munkakörben foglalkoztatottak után járó átlagbér alapú támogatás – gimnáziumi oktatás – esti oktatás munkarendje tekintetében.

[3] Az alperes 2018. december 3. napján, BOR-ÁHI/1081-13/2018. szám alatti határozatával a felperes mint nem állami köznevelési intézmény, fenntartó terhére a pedagógus munkakörben és a nevelő-oktató munkát közvetlenül segítő munkakörben foglalkoztatottak után járó átlagbér alapú támogatás – gimnáziumi oktatás – esti oktatás munkarendje szerinti jogcímen igénybe vett támogatás vonatkozásában 19 648 148 Ft összegű finanszírozási különbözetet állapított meg.

[4] A felperes keresetet terjesztett elő az alperes határozata ellen, amelyben a határozat megváltoztatását kérte akként, hogy a hátrányos megállapítások és azok jogkövetkezményei törlésre kerüljenek. A Miskolci Törvényszék 102.K.700.896/2020/8. szám alatti ítéletével a felperes keresetét elutasította.

[5] A Kúria – a felperes felülvizsgálati kérelme alapján – Kfv.IV.35.016/2021/6. szám alatti ítéletével (a továbbiakban: a Kúria korábbi ítélete) a Miskolci Törvényszék fenti ítéletét hatályon kívül helyezte, valamint az alperes határozatát megsemmisítette és alperest új eljárás lefolytatására kötelezte.

[6] Indokolásában leszögezte, hogy az adott ügyben az első kérdés a támogatás elszámolásának módja és a kérelmet az átlagbéralapú támogatásra vonatkozóan nevelési-oktatási intézmény esetében a tárgyévet megelőző év október 1-jei gyermek-tanulói létszám, valamint a tárgyév október 1-jei becsült gyermek-tanulói létszám alapján kell benyújtani. Az elszámolás alapja a tanulói létszám meghatározott időpontban fennálló mértéke. A második értelmezési kérdés a támogatás alapegységét adó tanulói jogviszony értelmezése. Az év közbeni megszűnés nem a tanulói jogviszony megszűnése esetére, hanem a fenntartó vagy a fenntartó által működtetett intézmény által ellátott, költségvetési támogatásból finanszírozott feladat év közben történő megszűnése esetére írja elő az arányosítást. A harmadik kérdés a tanulói jogviszony folyamatosságának akként való megítélése, hogy van-e valamilyen közvetlen összefüggése a támogatásra jogosultsággal. Az összesítés alapján megállapított jogviszonymegszűnés szempontja a 20 tanóránál több igazolatlan mulasztás a félév során. Ha a tanulói jogviszonyt nem megfelelően bizonylatolták, akkor erre kellett volna hivatkoznia az alperesnek az eljárásában, nem pedig a támogatási jogalapot magát kétségbe vonni. A negyedik kérdés az volt, hogy jogszerű volt-e az ellenőrzés kiterjesztése 2018. január hónapra is, és leszögezte, hogy nem vitatható ez a kiterjesztés.

[7] A Kúria a megismételt eljárásra iránymutatásként a Kormányrendelet 37/C. § (2)–(3) bekezdésének alkalmazását írta elő az átlagbér alapú támogatás bázisának meghatározása érdekében. A tanulói jogviszonyoknak ehhez az EMMI rendelet 143. §-ának megfelelően, továbbá általában is jogszerűen kell fennállniuk. A támogatás felhasználásának jogszerűsége tisztázásához az szükséges, hogy a jogviszonyokkal kapcsolatosan az Ákr. 62. § (1) bekezdése szerinti bizonyítási eljárás keretében az esetleges bizonyítékok értékelését kell kiegészítőlegesen elvégezni. Ha a jogszerűtlenség ekként nem állapítható meg, akkor a támogatásra való jogosultság nem vitatható.

[8] Az elsőfokú hatóság a megismételt eljárás eredményeként határozatával a fenntartót 19 648 148 forint támogatás visszafizetésére kötelezte pedagógus munkakörben és a nevelő-oktató munkát közvetlenül segítő munkakörben foglalkoztatottak után járó átlagbér alapú támogatás – gimnáziumi oktatás – esti oktatás munkarendje jogcímen. Az ellenőrzés alapján a vizsgált jogcímek és intézmény tekintetében 2017. január 1. napjától 2017. december 31. napjáig terjedő időszakra 19 648 148 forint finanszírozási különbözetet állapított meg. Ezt meghaladóan 2021. június 4. napjáig felszámított 876 549 forint igénybevételi kamat, azaz mindösszesen 20 524 697 forint megfizetésére kötelezte a fenntartót, akit ezen túlmenően 2021. június 5. napjától a visszafizetés napjáig a fenntartó által megállapítandó igénybevételi kamat összegének megfizetésére is kötelezte.

[9] A határozat indokolásában az elsőfokú hatóság rögzítette, hogy a fenntartót 2017. január 1. napjától 2017. december 31. napjáig milyen támogatások illették meg, a támogatások összege 31 302 527 forint volt. Utalt arra, hogy az elsőfokú hatóság a Kúria határozatában foglaltaknak megfelelően hozta meg a határozatát és a 2017. évi hatályos jogszabályokban előírtakat is figyelembe vette (Kvtv. 7. számú melléklet I.5.a. alpontját, e) pontját, VI. kiegészítő szabályok 7. pontjának rendelkezéseit, valamint 13. pontját és 14. pontját). Hivatkozott a Nkt. 53. § (4) bekezdésére a tanulói jogviszony megszűnésével összefüggésben. Felhívta a Kormányrendelet 37/B. § (2) bekezdés b) pontját, továbbá a 37/C. § (1) és (2) bekezdését. Hivatkozott továbbá a Kormányrendelet 16/D. §-ára, 37/L. § (3) bekezdésére, valamint az EMMI rendelet 143. § (7) és (9) bekezdésében foglaltakra. Táblázatokat csatolt tanulókra lebontva, melyek tartalmazták a tanulói jogviszonyok kezdetét, végét, a térítési díjat, a térítési díj hátralékot, azokat, akiknél a fenntartó átvállalta a térítési díjat.

[10] A felperes fellebbezése alapján eljárt alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

[11] Az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 5. § (1) bekezdése és a 63. § (1) bekezdése alapján hangsúlyozta a Kúria, az új eljárás lefolytatásához nem szabta feltételként és az Ákr. sem kötelezte rá, hogy nyilatkozattételre hívja fel a felperest, illetve a felperes nyilatkozatát észszerű kereteken túl bevárja, mivel ennek hiányában is képes volt tisztázni a tényállást.

[12] Az Ákr. 62. § (1) bekezdése alapján leszögezte, hogy a Kúria nem szabta feltételként az új eljárás lefolytatásához új bizonyítékok felvételét, a meglévő bizonyítási eszközök kiegészítő értékelése vált szükségessé, ezért nem volt szükség újabb okirati bizonyítékok felvételére és az ügyfél bizonyítási eszközökkel kapcsolatos értesítése sem volt indokolt.

[13] 2021. április 15-én végzés útján az új eljárás megindításáról a hatóság a fenntartót értesítette, az új eljárásra vonatkozó ügyvédi meghatalmazás, illetve ügyvédi szerződés hiányában. A megismételt eljárás során nem rendelkezett élő meghatalmazással a felperes jogi képviselője, ez következik a fellebbezés mellékleteként megküldött ügyvédi meghatalmazás kelte (2021. július 5.) és a fellebbezés kelte (2021. július 6.) okán, tehát a megismételt eljárás megindítása és a fellebbezés benyújtása közti időszak vonatkozásában meghatalmazás hiányában nem a jogi képviselőt, hanem a fenntartót tájékoztatta a megismételt eljárást illetően.

[14] Leszögezte, hogy olyan esetekben, amikor kiemelkedő számú tanítási órát mulaszt a tanuló igazolatlanul, nem jár azzal az oktatási intézmény számára kényelmes állapottal, hogy elegendő több hónap elteltével vagy félév végén megszűntként dokumentálni a tanulói jogviszonyt. Az intézmény bír ugyanis feladatkörrel (az igazolatlan mulasztások igazolására történő felhívás) az igazolás hiánya esetén a jogviszony megszűnéséhez kapcsolódó adminisztráció alól nem mentesülhet. A jogszabály erejénél fogva szűnik meg a tanulói jogviszony abban az esetben, amennyiben az intézmény ennek hivatalos időpontját a megszűnés adminisztrálását eszközül véve kitolja, e módszer önkényesnek és jogszerűtlennek is okkal nevezhető. Amennyiben adott tanulók a 2016/2017. tanévre előírt térítési díj teljes összegét nem fizették be, csak annak egy részét, továbbá őket illetően a fenntartó az elmaradt térítési díjakat nem szedte be, azok megfizetését nem vállalta át, ezen tanköteles tanulók nem vehetők figyelembe az elszámolás során.

[15] A térítési díjak beszedéséhez kapcsolódó adminisztrációs hibák a fenntartó, illetve az intézmény érdekkörében felmerült olyan körülmények, amelyekre vitás esetben nem hivatkozhat sikerrel saját érdekében a fenntartó.

[16] A támogatás igénybevételének jogszerűsége szempontjából csak olyan dokumentumok lehettek relevánsak, amelyek a lezárt költségvetési évben, illetve a térítési díjak beszerzése körében lezárt költségvetési évet követő hónapban keletkeztek. A bemutatásuk már az első eljárásban elvárt volt a fenntartó részéről a helyszíni ellenőrzéséről szóló értesítés megismerését követően.

[17] A felperes keresetében elsődlegesen az alperes határozatának megváltoztatását kérte akként, hogy a fizetési kötelezettség kiszámítására pontos iránymutatást adjon a bíróság, és hívja fel a közigazgatási szervet arra, hogy az ítélet közlését követően haladéktalanul, de legkésőbb 15 napon belül számítsa ki a fizetési kötelezettség pontos összegét és arról tájékoztassa a bíróságot és a felperest. Kérte, hogy 8 napos határidő tűzésével hívja fel a felperest a számítás helyességével kapcsolatos nyilatkozat megtételére, és amennyiben a felperes azt megalapozottan vitatja, rendelje el a fizetési kötelezettség ismételt kiszámítását. Amennyiben a bíróság jóváhagyja a fizetési kötelezettség összegét, azt tegye az ítélet részévé. Másodlagosan az alperes határozatának megsemmisítését és a közigazgatási szerv új eljárás lefolytatására kötelezését kérte.

[18] Előadta, hogy az elsőfokú határozat a jogalap és az összegszerűség tekintetében ugyanarra a megállapításra jutott a megismételt eljárást követően, továbbá a lényeges eljárási szabálysértéseket nem küszöbölte ki és nem tartotta be a Kúria iránymutatásait, és a másodfokú hatóság sem küszöbölte ki az eljárási szabálysértéseket. A bizonyítékok kiegészítő értékelésével kapcsolatban utalt arra, hogy a Kúria döntése tartalmazta, hogy ha a tanulói jogviszonyt esetlegesen nem megfelelően bizonylatolták, akkor az alperesnek erre kellett volna hivatkoznia eljárásában, azonban az iránymutatást figyelmen kívül hagyta a hatóság. Az ügyvédi meghatalmazással kapcsolatos alperesi álláspont iratellenes és feltételezésen alapul, mert a becsatolt meghatalmazás a megismételt eljárásra is kiterjedt. A felperes nyilatkozni kívánt még az alperes tényállástisztázási kötelezettségével összefüggésben a hatósági eljárásban, azonban az alperes a jogi képviselője mellőzésével ettől elzárta. Az adminisztrációs hibára történő hivatkozását figyelmen kívül hagyta a hatóság, és nem utalt a Kúria arra döntésében, hogy megszűnt jogviszony esetén nem illetné meg az állami támogatás a fenntartót.

[19] Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően megsemmisítette és az elsőfokú hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte. Indokolása szerint a felperes elsődleges keresete nem teljesíthető, mert a tényállás nem megfelelően tisztázott, mivel az alperes az Ákr. alapelveinek megsértésével az ügyféli jogok gyakorlásától a felperest a megismételt eljárásban elzárta. Kifejtette, hogy a Kúria ítélkezési gyakorlata szerint a megismételt eljárásban a bíróság ítéletének rendelkező része és indokolása is köti a hatóságot, de ez nem adhat felmentést az új eljárásban a Ket. (jelenleg az Ákr.) rendelkezéseinek betartása alól (Kfv.IV.35.118/2017/5.). A megismételt eljárásban a jogerős ítélet iránymutatásait kell követni és a bíróság csak ennek teljesítését kérheti számon (Kfv.II.37.296/2016/6.).

[20] A Kúriának egységes a gyakorlata azzal összefüggésben, hogy a hivatalbóli eljárás megindításáról szóló értesítés elmaradásának a következménye súlyos eljárásjogi hibát eredményez, ami indokolja a hatósági eljárás megismétlését. Hivatkozott az Alaptörvény 24. cikk (1) bekezdésére és Kúria Kfv.I.35.642/2016/6. és Kfv.III.37.142/2019/3. döntésére. Utalt az Ákr. 13. § (6) bekezdésére, 5. §-ára, 63. §-ára, a 2. § (2) bekezdés a) pontjára, továbbá a 19/2015. (VI.15.) AB határozatra, és kifejtette, hogy a tényállás tisztázása a hatóságot a megismételt eljárásban is terheli, ezért az általa hivatkozott alapelvek sérültek a megismételt eljárás során.

[21] Az ügyvédi meghatalmazással kapcsolatos alperesi határozati megállapítás iratellenes, mert 2019. január 8. napján kelt a felperes jogi képviselőjének adott meghatalmazás, amely visszavonásig volt érvényes, azonban visszavonásra nem került, ezért élő meghatalmazással rendelkezett a felperes jogi képviselője a megismételt eljárás során is. Amennyiben a meghatalmazás érvényességével összefüggésben kételye merült fel az alperesnek az eljárásban, úgy fel kellett volna hívnia a felperest ennek tisztázása végett. A megismételt eljárás során a jogi képviselőnek lehetősége lett volna további nyilatkozatot, észrevételt tenni, bizonyítási indítványt indítványozni, de ettől az alperes elzárta azzal, hogy nem a jogi képviselőnek, hanem a fenntartónak küldte meg a hatósági eljárás megindításáról az alperes az értesítést. A megismételt eljárás olyan, mintha teljesen elölről kezdődne az eljárás, tehát az Ákr. szerinti eljárási garanciákat az alperesnek kötelessége betartani és biztosítani.

[22] A felperes másodlagos kereseti kérelmével összefüggésben kimondta, hogy érdemben sem tett eleget a Kúria ítéletében foglaltaknak az alperes a megismételt eljárásban. Nemcsak a Kúria ítéletének [37] pontja szerinti iránymutatásának kellett eleget tennie az alperesi hatóságnak, hanem az alperest a kúriai ítélet rendelkező része és indokolása is köti. A Kúria részletesen kitért az egyes kérdésekre – melyekre a felperes is helyesen hivatkozott – így a Kúria korábbi ítéletének [18]–[21] bekezdéseiben foglalt rendelkezésekre, mely szerint az elszámolás alapja a tanulói létszám meghatározott bázisidőpontban fennálló mértéke, azonban az alperes ezt figyelmen kívül hagyta. Az alperes nem a bázisidőponthoz igazodóan, hanem a tanulói jogviszony mindenkori állása alapján tartotta meghatározhatónak az éves támogatási jogosultságot (a Kúria korábbi ítélete [27] pont) és e körben a Kúria kimondta ([29] pont), hogy tévedett a hatóság, mikor az elszámolást nem a bázisidőponthoz, hanem a tanulói jogviszony mindenkori állapotához kötötte.

[23] Helyesen hivatkozott a kereset a Kúria határozatának [33] bekezdésében foglalt iránymutatásra is, miszerint a megengedettnél többet mulasztónak is van költsége, az oktatói létszám legalább félévre történő lekötése folytán és az alperes állításával szemben a Kúria nem rögzített olyat, hogy megszűnt jogviszony esetén ne illetné meg a támogatás a fenntartót. Utalt a Kúria ítéletének [21] és [34] pontjában foglaltakra és hangsúlyozta, hogy a Kúria ítéletében számos kérdést lezárt, számos kérdés tekintetében pedig megállapítást tett, amit az alperes nem írhat felül. A megismételt eljárásban az alperes további eljárási cselekményeket nem foganatosított, nem folytatott le további bizonyítást, nem tisztázta a továbbiakban a tényállást, hanem ugyanazt a határozatot hozta meg, mint az alapeljárásban azzal, hogy táblázatos formában egészítette ki azt és az ügytörténetet rögzítette, de figyelmen kívül hagyta a Kúria határozatának indokolásában és az iránymutatásban foglaltakat.

[24] Hivatkozott a Kúria Kfv.IV.35.453/2018/5. döntésére és a Kfv.IV.35.057/2021/5. szám alatti döntésének [21] bekezdésére. A Kúria gyakorlata szerint a jogosulatlan igénybevétel szankciója nem alkalmazható olyan, pusztán adminisztratív hibára tekintettel, amikor a felhasználás ténylegessége, rendeltetésszerűsége és a különböző jogszabályi kötelezettségek fenntartó általi teljesítése bizonyított. Az alperes a kúriai iránymutatás indokoltságát, szükségességét nem mérlegelheti, nem szűkítheti le és nem értelmezheti át [Kfv.IV.35.276/2020/3.]. Hivatkozott a visszafizetési kötelezettség arányosításának követelményét előíró egységes kúriai gyakorlatra és azt idézte is.

[25] A megismételt eljárásra az alperes számára előírta, hogy úgy kell az eljárást lefolytatni, hogy figyelembe kell vennie egyrészt, hogy a felperesnek érvényes meghatalmazással rendelkező jogi képviselője van, ezért az eljárás megindításáról szóló értesítéssel, valamint az eljárás során az ügyféli jogok gyakorlásával összefüggésben a jogi képviselőt mellőzni nem lehet. A megismételt eljárás során nem csak a Kúria ítéletének [37] bekezdése szerinti iránymutatása, hanem a Kúria rendelkező része és indokolása is köti a hatóságot. Ezért az alperesnek egyenként vizsgálnia kell azt, hogy a felperes a jogszabályi előírásoknak eleget tett-e, azaz igazolta-e, hogy a tanulókat felvette, az intézmény a szolgáltatások igénybevételét a tanulóknak biztosította-e, illetve a felperes a térítési díjat előírta és beszedte-e. Vizsgálnia kell a jogszabályi feltételek teljesülését a megszűnt tanulói jogviszony tekintetében egyenként, és nemcsak felsorolni táblázatos formában, hanem számszakilag egyértelműen le kell vezetnie. Ehhez kell hozzárendelnie az alkalmazott jogszabályokat, és határozatát részletes indokolással ellátni úgy, hogy abból kétséget kizáróan kitűnjön, hogy miből indult ki, hogyan jutott az okszerű következtetésre, amely döntését indokolja. A felmerült kérdéscsoportokban az alperes a Kúria ítéletében tett megállapításokat nem hagyhatja figyelmen kívül.

[26] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását kérte.

[27] Túlterjeszkedett az elsőfokú bíróság a kereseti kérelmen, amikor az ítélet [67] pontjában súlyosnak minősítette a kézbesítés szabálytalanságát azzal, hogy nyilatkozatot, észrevételt, illetve bizonyítási indítványt nem tudott előterjeszteni az eljárásban a felperes, holott kizárólag a nyilatkozattétel lehetőségének elmaradásában áll a jogsérelem a felperes jogi képviselőjének a 2022. február 17-én tartott tárgyaláson tett nyilatkozata szerint.

[28] Másrészt nem volt az eljárási jogaitól elzárva a felperes, mivel nem adott elő olyan indokot, amely alapján megállapítható lenne, hogy nem tudta felvenni a kézbesítést követően a jogi képviselőjével a kapcsolatot. Különbség van a jogok gyakorlásának ellehetetlenülése és elnehezülése között. Hivatkozott az 1/2019.számú KMJE jogegységi határozat II. pontjára és a Kúria Kfv.37.142/2019/3.számú ítéletére. A nyilatkozattétel elmaradása csak abban az esetben lenne érdemi jogsérelemként megállapítható, ha az elmaradt ügyféli cselekmény legalább potenciálisan alkalmas lett volna arra, hogy az eljárás kimenetelét befolyásolni tudja, azonban a fenntartói támogatással kapcsolatos ügyekben az ügyfél nyilatkozatával a hiányzó bizonyíték nem pótolható.

[29] Azzal összefüggésben, hogy eleget tett-e a Kúria ítéletében foglaltaknak hangsúlyozta, hogy a Kvtv. 7. melléklet VI. kiegészítő szabályok 14. pontjának és a Kormányrendelet 37/L. § (1) bekezdésének együttértelmezéséből következik, hogy a 37/C. § (2)–(3) bekezdése szerinti létszámadatok alapján figyelembe vehető tanulók esetében a hatóságnak vizsgálnia kell azt, hogy a Kvtv.-ben foglaltak szerint a térítési díj beszedése a tanuló vonatkozásában teljeskörűen megvalósult-e. A térítési díj, annak részletekben történő meghatározottsága esetén is egységet képez, tehát valamely részlet meg nem fizetése esetén már nem tekinthető teljesítettnek a térítési díj beszedése, mint feltétel. E körben nem enged mérlegelést a Kvtv. Az alperesnek a bázisidőpont alapján megállapított tanulói létszám meghatározását követően ezen tanulók esetén vizsgálnia kellett a hivatkozott jogszabályi feltétel teljesülését és ez alapján arra a megállapításra jutott, hogy bizonyos tanulók nem vehetők figyelembe az elszámolás során.

[30] Mivel a Kúria ítéletében a bizonyítékok esetleges kiegészítő értelmezését szabta az új eljárás feltételéül, nem írt elő további bizonyítást, illetve más eljárási cselekmények elvégzését, így nem jogszabálysértő, hogy nem folytatott le az alperes további bizonyítást. Az alperes a helyszíni ellenőrzés során a tényállás tisztázásához szükséges bizonyítékokat beszerezte. Kiemelte, hogy a vizsgálattal érintett költségvetési év tekintetében az adminisztratív kötelezettségek teljesítését és az elszámolás megtörténtét követően további okiratok benyújtására nem volt jogszerű lehetőség. A Kúria Kfv.35.403/2017/6.számú ítélete szerint a hiányzó okiratok utólagos kiállításával és pótlásával a jogsértés nem orvosolható.

[31] Kiemelte, hogy a végleges határozatban foglalt visszafizetési kötelezettség alapja nem a felperes adminisztratív jellegű mulasztása, hanem a jogszabályi feltételek nem teljesülése. Utalt e körben a Kúria ítélkezési gyakorlatára (Kfv.I.35.333/2011/8., Kfv.IV.35.792/2015/4., Kfv.IV.35.385/2020/6.).

[32] Az elsőfokú ítélet [76] és [77] pontjában foglaltakkal kapcsolatban kifejtette, hogy az alperesi határozatban megállapított visszafizetési kötelezettség nem az Áht. 60/A. § (1) bekezdésén alapul és az elsőfokú bíróság által hivatkozott falugondnoki szolgáltatással összefüggő támogatás visszatérítési kötelezettség tárgyában hozott kúriai döntések a jelen eljárásban nem irányadóak, mert eltér a vizsgálat tárgya. Az arányosítási módszer, ami a hivatkozott ügyekben használható volt, az a jelen ügyben nem alkalmazható. Az Áht. 54. § (1) bekezdés a) pontja és (1b) bekezdése, illetve a 97. § (1) bekezdése nem hatalmazzák fel az alperest arra, hogy az ellenőrzés során feltárt jogsértés esetén a visszafizetési kötelezettség egy részétől eltekintsen. Zsinórmérték hiányában az arányosítás széles körben történő alkalmazása jogbizonytalansághoz, számos peres eljárás kibontakozásához, összességben káros joggyakorlathoz vezethet.

[33] Az elsőfokú ítélet [79] pontjában foglaltak alapján leszögezte, hogy az alperesi határozat teljes körűen, minden tanuló vonatkozásában megjelöli, hogy az adott tanuló milyen körülményekre tekintettel, mely jogszabályhely alapján nem vehető figyelembe a létszám megállapítása során. A táblázatos forma alkalmazása a jobb átláthatóságot, könnyebb követhetőséget biztosítja.

[34] A felülvizsgálati kérelem nem alapos.

[35] A Kúria hangsúlyozza, hogy a közigazgatási hatóság jogszabály felhatalmazása alapján, hatáskörét a jogszabály keretei között, rendeltetésszerűen gyakorolva jár el. A hatóság a hatásköre gyakorlása során a szakszerűség, az egyszerűség, az ügyféllel való együttműködés és a jóhiszeműség követelményének megfelelően jár el [Ákr. 2. § (1) bekezdés, (2) bekezdés a) pont]. Az ügyfél az eljárás során bármikor nyilatkozatot, észrevételt tehet. A hatóság biztosítja az ügyfél számára, hogy jogaikat és kötelezettségeiket megismerhessék, és előmozdítja az ügyféli jogok gyakorlását [Ákr. 5. § (1) bekezdés, (2) bekezdés a) pont].

[36] Az Alkotmánybíróság a 3311/2018. (X. 16.) AB határozatában (a továbbiakban: AB határozat) részletesen kifejtette, hogy az eljárás megindulásáról való értesítés garanciális jelentőségű az ügyféli részvételi jogok gyakorlása szempontjából, mivel az eljárás megindulásáról való értesülés minden ügyféli eljárási jognak alapvető feltétele [lásd ehhez: Európa Tanács Miniszteri Bizottsága jó közigazgatásról szóló R. (2007) 7. számú ajánlása és függeléke, 8. cikk és – nagyszámú ügyfélre vonatkozóan – a 15. cikk; az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága R. (87) 16. számú ajánlása a nagyszámú ügyfelet érintő hatósági eljárásokról; Európai Unió Alapjogi Chartája 41. cikk a megfelelő ügyintézéshez való jogról, 2. a) pontja]. Az eljárás megindításáról való értesítés tehát a tisztességes hatósági eljáráshoz való jog egyik alapvető garanciája. Amennyiben az ügyfél nem értesül az eljárás megindításáról, az elsőfokú eljárásban biztosított számos ügyféli jogával nem tud élni, így például az iratmegismerési, nyilatkozattételi, indítványtételi jogával. A bizonyítékok megismeréséhez való jog szintén a tisztességes hatósági eljáráshoz való jog szerves részét képezi, mert az ügyfél a bizonyítékok megismerését követően tudja kialakítani a hivatalból indított, felelősséget megállapító hatósági eljárásokban a védekezését. A nyilatkozattételhez és a védekezéshez való jog érvényesülése feltételezi, hogy az ügyfél megismerhesse a hatóság bizonyítási eljárását, az annak keretében beszerzett bizonyítékokat, amelyekre a hatóság az ügyfelet érintő döntéseit alapozza (3223/2018. (VII. 2.) AB határozat, Indokolás [36] pont). A bizonyítékok megismertetése az ügyféllel – az eljárásról való értesítés elmaradása esetén – orvosolhatná az abból eredő hátrányokat, azonban annak elmaradása tovább fokozza az ügyféli jogok sérelmét. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság azt állapította meg, hogy az eljárás megindulásáról való értesítés joga, valamint a bizonyítékok megismerésének joga a nyilatkozattételhez és a védekezéshez való jogon keresztül a tisztességes hatósági eljáráshoz való jog értelmezési tartományához szükségképpen hozzátartozik (AB határozat, Indokolás [33] pont).

[37] Az Alkotmánybíróság értelmezésében a tisztességes eljáráshoz való jog alapján az egyes eljárási garanciák olyan értéket jelentenek, amelyek megszegése vagy be nem tartása kihat az ügy érdemére, az ügy kimenetelétől függetlenül. A tisztességes eljáráshoz való jog sérelme úgy is bekövetkezhet, hogy nem áll fenn oksági kapcsolat a lényeges eljárási szabálysértés és az ügy konkrét kimenetele között, azonban az ügyféli jogok érvényesíthetősége olyan sérelmet szenved, amely az eljárás egészét és körülményeit figyelembe véve eléri az alaptörvény-ellenesség szintjét. Az eljárás megindításáról való döntés, valamint a bizonyítékok ügyféllel való ismertetésének elmaradása olyan eljárási szabálysértések, amelyek – az eljárás kimenetelétől függetlenül – kihatnak az ügy érdemére (AB határozat, Indokolás [34] pont). Az Alkotmánybíróság magáról az eljárás megindulásáról szóló értesítés elmulasztását is olyan jogsértésnek tekintette, amely sérti a tisztességes eljáráshoz való jogot [lásd 17/2019. (V. 30.) AB határozatot Indokolás [38]; Kfv.IV.37.119/2021/4.].

[38] Az új eljárásra vonatkozó bírósági iránymutatás ugyan valóban meghatározza, adott esetben szűkíti a hatósági alapeljáráshoz képest a megismételt eljárás tartalmát és az eljárási cselekmények körélt, azonban ennek során az eljárásjogi jogszabályok (Ákr.) rendelkezéseit a hatóságnak be kell tartania, és ezekkel összhangban kell a bírósági iránymutatásnak megfelelő eljárási lépéseket megtennie (Kfv.IV.35.118/2017/4.). Az Ákr. hivatkozott rendelkezéseiből és az Alkotmánybíróság érveléséből levezethető, hogy a garanciális jogok érvényesülését a hatóságnak a megismételt eljárás során is biztosítania kell. Ebbe illeszkedik, hogy az ügyben érintett ügyfelet az érdekeit érintő eljárási cselekményről értesíteni kell, mindenekelőtt az új eljárás megindításáról.

[39] A hivatalbóli eljárás megindításáról szóló értesítés elmaradása megfosztja az ügyfelet az alapvető eljárásjogi jogaitól, ahogyan azt az Alkotmánybíróság fenti döntésében megvilágította, ezért nem terjeszkedett túl az elsőfokú bíróság a kereseten, amikor e körben a hatóság jogszabálysértését megállapította. Az elsőfokú bíróság helyesen értékelte azt a tényt, hogy a felperes jogi képviselőjének adott, 2019. január 8. napján kelt meghatalmazás – szövegezése szerint – visszavonásig érvényes volt, ezért visszavonás hiányában a meghatalmazás a jogi képviselő részére a megismételt eljárásra is szólt. Mivel pedig a megismételt eljárás során az alperes nem a felperes érvényes meghatalmazással rendelkező jogi képviselőjét értesítette a hatósági eljárás hivatalbóli megindításáról, hanem a fenntartót, sérültek a felperes garanciális ügyféli jogai. A felülvizsgálati kérelem szerint a felperes nem adott elő olyan indokot, amelynek alapján nem tudta felvenni a kézbesítést követően a jogi képviselőjével a kapcsolatot, azonban mivel a jogi képviselője érvényes meghatalmazással rendelkezett, alappal bízhatott abban a felperes, hogy a megismételt eljárásról jogi képviselője is értesült, aki az eljárásban a képviseletét el fogja látni.

[40] A garanciális jogok megsértése alól nem ad felmentést, az ügyfélnek az arra vonatkozó – már a jogorvoslati funkciót betöltő közigazgatási perben tett – nyilatkozata, amely megjelöli, hogy mely jogával kívánt volna élni, amennyiben jogai gyakorlásától nem zárja el a hatóság. Ezzel ellentétesen kell eljárnia a hatóságnak és a közigazgatási eljárás során kell biztosítania az ügyfél eljárási jogainak gyakorlását, sőt az Ákr. szerint azt elő kell mozdítania.

[41] Ezért hangsúlyozza a Kúria, hogy alaptalanul hivatkozott a felülvizsgálati kérelem arra, hogy a fenntartói támogatással kapcsolatos ügyekben az ügyfél nyilatkozatával a hiányzó bizonyíték nem pótolható és erre tekintettel az ügyféli jogok biztosításának elmaradása nem okoz az eljárás kimenetelét befolyásoló eljárásjogi jogsértést. Az Alkotmánybíróság az ismertetettek szerint fejtette ki az eljárási jogok mint garanciális jogok sérelmének érdemi következményeit, így az ügyfél eljárásjogi jogainak biztosításának elmaradása nem igazolható. Az Alkotmánybíróság által kifejtett, a tisztességes hatósági eljáráshoz való jog és az eljárási garanciák összefüggésén alapuló jogértelmezésen túl a Kúria utal arra is, hogy korábbi ítéletének indokolása és a megismételt eljárásra vonatkozóan adott előírás alapján az ügy érdemét tekintve sem indokolható, hogy az ügyfél ne élhessen eljárási jogaival, így például ne élhessen nyilatkozattételi jogával akkor, amikor a konkrét anyagi jogi kérdések tekintetében is indokolt lehet egyes kérdések tisztázása. Miután azonban a felperes az eljárás megindulásáról nem szerzett tudomást, így nem volt lehetősége ügyféli jogait sem gyakorolni.

[42] Mindezek alapján helytállóan jutott arra a következtetésre az elsőfokú bíróság, hogy az alperes az Ákr. alapelveinek megsértésével az ügyféli jogok gyakorlásától a felperest a megismételt eljárásban elzárta, ezért már önmagában indokolt az eljárás megismétlése.

[43] A Kúria leszögezi, hogy a korábbi ítéletében a konkrét jogszabályok mentén részletesen levezette, hogy a jelen ügyben a vonatkozó jogszabályokat miként kell értelmezni, majd egyértelmű iránymutatást adott arra vonatkozóan, hogy a megismételt eljárás során ezen értelmezés mentén hogyan kell eljárnia a hatóságnak. A Kúria egyetért az elsőfokú bíróságnak azzal a megállapításával, hogy az ügy érdemében nem tett eleget a Kúria korábbi ítéletében foglaltaknak az alperes a megismételt eljárás során.

[44] A Kúria már lefektette, hogy az elszámolás alapja a tanulói létszám meghatározott bázisidőpontban fennálló mértéke (a Kúria korábbi ítéletének [18]–[21]) pontja. A Kúria korábbi ítéletének [27] pontja szerint továbbá az alperes nem a bázisidőponthoz igazodóan, hanem a tanulói jogviszony mindenkori állása alapján tartotta meghatározhatónak az éves támogatási jogosultságot és e körben kimondta ([29] pont), hogy tévedett a hatóság, mikor az elszámolást nem a bázisidőponthoz, hanem a tanulói jogviszony mindenkori állapotához kötötte. Ezeket az elveket nem tükrözi egyértelműen és maradéktalanul a megismételt eljárás során hozott alperesi határozat. Azt is leszögezte a Kúria, hogy a megengedettnél (20 tanóra) többet mulasztónak is van költsége, az oktatói létszám legalább félévre történő lekötése folytán (Kúria korábbi ítélete [33] pont), és az alperes állításával szemben a Kúria nem rögzített olyat, hogy megszűnt jogviszony esetén ne illetné meg a támogatás a fenntartót. A Kúria rögzítette azt is ([34] pont), hogy ha a tanulói jogviszony nincs megfelelően bizonylatolva, akkor erre kell hivatkoznia az alperesnek és nem a támogatási jogalapot kell kétségbe vonni.

[45] A megismételt eljárás alapján hozott határozatában az alperes saját jogértelmezése tehát nem tükrözi a Kúria korábbi ítéletében foglaltakat, vagy nem állapítható meg abból kétséget kizáróan az a jogi levezetés, amely a Kúria egyértelmű iránymutatását követi. A Kúria korábbi ítéletében előírta, hogy a megismételt eljárás során a Korm. rend. 37/C. § (2)–(3) bekezdése alkalmazandó az átlagbéralapú támogatás bázisának meghatározása érdekében. A tanulói jogviszonyoknak ehhez az EMMI rendelet 143. §-ának megfelelően, továbbá általában is jogszerűen kell fennállniuk. A hatóságnak tehát megállapításait határozatának indokolásában úgy kell megtennie, hogy az alkalmazott jogszabályokat megjeleníti és a határozata részletes indokolásából kitűnik a tényekből és az alkalmazandó jogszabályokból levezetett, a Kúria jogi álláspontját tükröző jogi álláspont.

[46] A Kúria hangsúlyozza, hogy amennyiben a megismételt eljárásban a közigazgatási hatóság nem a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság határozatának rendelkező része és indokolása szerint jár el, úgy a közigazgatási határozat megsemmisítése nem mellőzhető. Ebben a körben a bíróságot a mérlegelés lehetősége nem illeti meg. A közigazgatási hatóságnak sincs lehetősége mérlegelni azt, hogy a közigazgatási bíróság iránymutatásában foglaltaknak eleget tesz-e. Az ítélet anyagi jogereje azt is kizárja, hogy a bíróság megismételt eljárásra vonatkozó iránymutatását a megismételt eljárás során hozott döntés elleni felülvizsgálat során megváltoztassa (Kfv.IV.38.009/2020/3., Kfv.IV.37.179/2021/6. számú ítélet).

[47] Mindebből az következik, hogy a megismételt eljárásban a hatóságnak a Kúria korábbi ítéletében foglaltak szerint kell eljárnia, az abban foglaltak megsértése a határozatának semmisségét eredményezi. A Kúria hangsúlyozza, hogy egyetért az elsőfokú bíróságnak azzal a megállapításával, hogy a Kúria korábbi ítéletének [37] pontja szerinti iránymutatásnak kell eleget tennie az alperesi hatóságnak, de az alperest a kúriai ítélet rendelkező része és indokolása is köti.

[48] A Kúria hangsúlyozza, egyetért abban az alperessel, hogy a jelen ügyben a feltárt jogsértés miatti visszafizetési kötelezettség nem az Áht. 60/A. § (1) bekezdésén alapul, amely a helyi önkormányzatok esetén szabályozza a jogosulatlan igénybevétel jogkövetkezményeit. A falugondnoki rendszer fenntartásával kapcsolatos, a visszafizetési kötelezettség arányosításával összefüggésben kifejtett elveket, megállapításokat eltérő tényállás mentén és eltérő jogszabályi rendelkezések alkalmazásával meghozott kúriai döntések tartalmazzák. A jelen ügyben a Kúria korábbi ítélete tartalmazza az alkalmazandó jogszabályok helyes értelmezését és a hatóság részére a szükséges iránymutatást. Mindezek alapján a Kúria az elsőfokú ítélet indokolásának a visszafizetés arányosításával kapcsolatos okfejtését ([76] pont) mellőzi.

[49] A kifejtettekre tekintettel a Kúria a Kp. 121. § (2) bekezdése alapján a jogerős ítéletet – az indokolás részbeni megváltoztatásával – hatályában fenntartotta. Egyben hangsúlyozza, hogy fenntartja a Kúria korábbi ítéletében adott új eljárásra szóló iránymutatást.