KÜ BH 2022/310

[1] A Fővárosi Törvényszék a 2019. március 5-én kelt – és 2019. március 23-án jogerőre emelkedett – 22.P.23.829/2018/5. számú bírósági meghagyásában megállapította, hogy a tanulmányában a Kft. – a polgári perben alperes – több valótlan tényállítással megsértette a Közbeszerzési Hatóság – a polgári perben is felperes – jóhírnevét. Kötelezte a polgári per alperesét, hogy a tanulmányt 15 napon belül vonja vissza, és a saját költségén adjon elégtételt akként, hogy az alperes saját honlapjának főoldalán, valamint a saját költségén fenntartott internetes újságban, az első közléstől számított ugyanezen időtartamban, amelyben a valótlan tartalmú tanulmány elérhető volt, tegye közzé a bíróság által meghatározott közleményt. Kötelezte az alperest sérelemdíj megfizetésére.

[2] A felperes 2019. április 24-én a Magyar Tudományos Akadémia alperesnél tudományetikai eljárást kezdeményezett az akadémiai tudományos főmunkatárssal (a továbbiakban: panaszlott) szemben a tudományos kutatás alapvető sztenderdjeinek, etikai szabályainak megsértése miatt. Véleménye szerint a panaszlott, aki a bírósági meghagyásban elmarasztalt Kft. ügyvezetője és egyedüli tagja, a tanulmányával megsértette a Magyar Tudományos Akadémia Elnökségének 25/2010. (V. 4.) számú határozatával elfogadott Tudományetikai Kódex (a továbbiakban: Tudományetikai Kódex) megjelölt pontjait.

[3] A Magyar Tudományos Akadémia Tudományetikai Bizottsága a 2019. december 19-én hozott határozatával a felperes által előterjesztett tudományetikai eljárás megindítása iránti kérelmet a Magyar Tudományos Akadémia Elnökségének 26/2021. (IV. 10.) számú határozatával elfogadott Tudományetikai Bizottság Ügyrendjének V.1. pontja alapján érdemi vizsgálat nélkül elutasította. Az indokolás szerint a bíróság az ügyet azonos tényállás mellett elbírálta, a hatásköri kérdést ezzel eldöntötte. Ugyanazon cselekményt kétszeresen nem lehet értékelni, a kétszeres értékelés tilalmának elvét az etikai eljárásokban is figyelembe kell venni.

[4] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2021. január 19-én kelt 46/26/2020/ET. számú határozatával az elsőfokú határozatot változtatás nélkül helybehagyta, mivel a fellebbezés nem minősül alaposnak.

[5] A felperes keresetet nyújtott be az alperes határozatával szemben, kérve annak megváltoztatását. A Fővárosi Törvényszék hatáskörét a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 12. § (1) bekezdésére alapította.

[6] Az alperes a keresetlevél visszautasítását indítványozta elsődlegesen a Kp. 48. § (1) bekezdés d) pontjára, másodlagosan a 48. § (1) bekezdés c) pontjára hivatkozva. Harmadlagosan – amennyiben az elsőfokú bíróság a keresetlevelet nem utasítja vissza – az alperes a kereset érdemben történő elutasítását kérte.

[7] A törvényszék végzésében az alperes 2021. január 19-én napján kelt 46/26/2020/ET. számú határozatával szemben előterjesztett keresetlevele alapján indult pert megszüntette.

[8] Az indokolásban felhívta a Kp. 2. § (1) bekezdését, a 4. § (1) bekezdését, az 5. § (1) és (2) bekezdését, az Alaptörvény X. cikkét, a T) cikk (1) bekezdését, a Magyar Tudományos Akadémiáról szóló 1994. évi XL. törvény (a továbbiakban: MTA tv.) 3. § (1) bekezdés g) pontját, az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2006. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Módtv.) 8/A. § (1)–(4) bekezdéseit, a Tudományetikai Kódex preambulumát és az MTA Közgyűlésének 6/2009. (V. 5.) számú határozatával elfogadott Alapszabályának 3. § (7) bekezdését, valamint a 32. § (1) és (3) bekezdését.

[9] A fenti rendelkezéseket értékelve a törvényszék megállapította, hogy az alperes keresettel támadott cselekménye nem tekinthető közigazgatási tevékenységnek, mert ugyan az alperes a Kp. 4. § (7) bekezdés 1. d) pontja alapján mint köztestület közigazgatási szervnek minősül, azonban cselekménye nem a közigazgatási jog által szabályozott, az azzal érintett jogalany jogi helyzetének megváltoztatására irányuló vagy azt eredményező cselekmény.

[10] Általánosan kötelező magatartási szabályt csak jogszabály állapíthat meg. Az MTA tv. azon szóhasználata, miszerint az alperes őrködik a tudományos élet tisztaságán egy olyan általános megfogalmazása az alperes ezen közfeladatának, amely egyrészt nem tekinthető a Módtv. 8/A. § (3) bekezdése szerinti közfeladat ellátására kötelezésnek, másrészt a jogalkotó nem látta el az alperest ezen közfeladata végrehajtásához törvényben biztosított jogosítványokkal. A Tudományetikai Kódex preambuluma szerint az nem jogi norma, hanem a tudományos kutató világ erkölcsi önszabályozásának eszköze.

[11] Rámutatott az elsőfokú bíróság, a szakmai kamarai testületek fegyelmi-etikai eljárásait, a szakmai kamarák hatáskörét a jogalkotó törvényi szinten szabályozza. Azonban a keresettel támadott köztestületi döntés olyan etikai eljárás során született, amelyet jogszabály nem szabályoz, hanem az államtól független, a tudomány szabadságát biztosító, autonóm, diszkrecionális jogkörben megalkotott köztestületi határozat, amely nem jogszabályi kötelezésre alapítottan került megalkotásra, így nem minősül közigazgatási jogi szabálynak. Ezáltal a tudományetikai eljárás során hozott döntések sem minősülhetnek közigazgatási jog által szabályozott döntésnek. A keresettel támadott aktus nem felel meg a Kp. 4. § (1) bekezdésében rögzített közigazgatási tevékenység fogalmának, így közigazgatási jogvita tárgya sem lehet.

[12] A Kp. 5. § (2) bekezdésére tekintettel közigazgatási jogvitának nem minősülő közhatalmi döntésekkel szemben a bírói út csak akkor biztosított, ha annak felülvizsgálatára vonatkozóan külön törvény kifejezetten hatáskört telepít a közigazgatási bíróságok számára. Az alperes helytállóan hivatkozott arra, hogy ilyen törvényi rendelkezés nem létezik.

[13] A fentiekre figyelemmel az alperes döntése ellen közigazgatási bírói út nem vehető igénybe, a bíróság a per lefolytatására nem rendelkezik hatáskörrel.

[14] A törvényszék általánosságban zárta ki a bírói út igénybevételének lehetőségét, erre figyelemmel a felperes perindítási jogát már nem kellett vizsgálnia.

[15] Az elsőfokú bíróság a megszüntető végzését a Kp. 48. § (1) bekezdés b) pontjára figyelemmel alkalmazandó 81. § (1) bekezdés a) pontja alapján hozta meg.

[16] Az elsőfokú végzéssel szemben a felperes terjesztett elő fellebbezést, annak hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróságnak az eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítása iránt. A Kp. 4. § (1) bekezdésére és (3) bekezdés a) pontjára hivatkozva kifejtette, nem vitatható, hogy a köztestületek által lefolytatott bármely, etikai eljárás hozott döntés a jogalany jogi helyzetének megváltoztatását eredményezi. Az etikai eljárás alá vont alany jogi helyzetét az etikai eljárás kimenetele megváltoztatja akkor is, ha közhatalmi eszközökkel nem kikényszeríthető: akár úgy, hogy etikai vétség kerül megállapításra vele szemben, akár úgy, hogy a panaszt elutasítják, akár az eljárás más okból való megszüntetése esetén. Ha mindez nem így lenne, akkor például egy vasúti közlekedési hatóság által kiadott elvi típusengedély iránti eljárásban hozott határozat mint egyedi döntés sem lenne közigazgatási cselekmény, hiszen az elvi engedély alapján nincs olyan tény, magatartás, szankció vagy egyéb körülmény, amely kikényszeríthető lenne.

[17] A Kp. Kommentár szerint a közigazgatási cselekmény legfőbb tulajdonsága, hogy joghatást vált ki. Ez a joghatás nem feltétlenül követel meg tudatos cselekményt, elegendő, ha ez az eredmény. Nem vitás, hogy az alperesi határozat a panaszlottra eredményt, azaz joghatást vált ki, a határozat eredményétől függetlenül.

[18] Kiemelte a felperes, az alperes etikai eljárásának közigazgatási cselekmény mivoltát igazolja az is, hogy abban nem a mellérendeltség elve, hanem szuprematív elemek érvényesülnek. Erre figyelemmel az alperesi határozat közigazgatási cselekmény, amellyel szemben közigazgatási jogvita kezdeményezhető.

[19] Ezzel ellentétes álláspont esetén az alperesi közfeladat a társadalom számára nem lenne ellenőrizhető, kikényszeríthető és számonkérhető. Ez szemben áll a jogbiztonság Alaptörvényben is rögzített követelményeivel.

[20] A felperes álláspontját igazolandóan csatolta az Igazságügyi Minisztérium 2022. február 9-én kelt állásfoglalását, amely szerint az alperes etikai és fegyelmi eljárása nem minősül hatósági ügynek, de az ezen eljárásokban hozott egyedi döntések közigazgatási per keretein belül megtámadhatók.

[21] Az alperes észrevételében a támadott végzés helybenhagyását indítványozta.

A Kúria döntése és jogi indokai

[22] A fellebbezés alaptalan.

[23] A Kp. 112. § (3) bekezdése folytán alkalmazandó 108. § (1) bekezdésére figyelemmel a másodfokú bíróság a végzést csak a fellebbezés, a csatlakozó fellebbezési kérelem és a fellebbezési ellenkérelem keretei között vizsgálhatja felül.

[24] A Kúria álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a pontosan megállapított tényállásból túlnyomórészt helytálló jogi következtetést vont le.

[25] A Kp. 4. §-a a közigazgatási jogvita, míg 5. §-a a közigazgatási bírói út szabályait határozza meg. Az 5. § (1) bekezdése értelmében a bíróság a közigazgatási jogvitát közigazgatási perben bírálja el.

[26] A Kp. 4. § (1) bekezdése alapján a közigazgatási jogvita tárgya a közigazgatási szerv közigazgatási jog által szabályozott, az azzal érintett jogalany jogi helyzetének megváltoztatására irányuló vagy azt eredményező (3) bekezdés szerinti cselekményének vagy a cselekmény elmulasztásának (a továbbiakban: együtt: közigazgatási tevékenység) jogszerűsége. A (4) § (7) bekezdés 1. d) alpontja többek között kimondja, hogy e törvény alkalmazásában közigazgatási szerv a köztestület.

[27] Az alperes az MTA tv. 1. § (1) bekezdésében írtaknak megfelelően jogi személyként működő köztestület, ezért a Kp. 4. § (7) bekezdés 1. d) pontjából következően közigazgatási szervnek minősül.

[28] A Kúria ezt követően vizsgálta, hogy az alperes keresettel támadott döntése közigazgatási jog által szabályozott avagy nem.

[29] Az Alaptörvény T) cikk (1) bekezdésének megfelelően általánosan kötelező magatartási szabályt az Alaptörvény és az Alaptörvényben megjelölt jogalkotó hatáskörrel rendelkező szerv által megalkotott, a hivatalos lapban kihirdetett jogszabály állapíthat meg.

[30] Az alperes közfeladatait az MTA tv. 3. §-a határozza meg. A 3. § (1) bekezdés g) pontja kimondja, az alperes közfeladata őrködni a tudományos közélet tisztaságán, a tudományos kutatás és a tudományos véleménynyilvánítás szabadságán.

[31] A Tudományetikai Kódex preambuluma hivatkozik az MTA tv. 3. § (1) bekezdés g) pontjában megjelölt közfeladatra. Rögzíti, a tudományetikai elvek, illetve sérelmük tilalma alapvető és univerzális szabályok, amelyek egyetemes erkölcsi elvekből vezethetők le. A Tudományetikai Kódex nem törvény, nem jogi norma, hanem a tudományos kutatói világ erkölcsi önszabályozásának eszköze. A tudományt művelők alapvető felelőssége, hogy megfogalmazzák az erkölcsös kutatói munka végzésére vonatkozó alapelveket, meghatározzák az elfogadható kutatói viselkedés kritériumait, továbbá, hogy eljárjanak azokban az esetekben amikor fennáll a veszélye annak, hogy sérülnek a tudományos kutatás erkölcsi alapelvei, amikor etikai vétség gyanúja merül fel.

[32] Az alperes eljárásának alapját képező Tudományetikai Kódex a fentiekre alapítottan nem jogszabály, nem jogi norma, ezért a támadott döntést ugyan közigazgatási szerv hozta, azonban az nem közigazgatási jog által szabályozott, így – főszabály szerint – nem lehet közigazgatási jogvita tárgya.

[33] A Módtv. 8/A. § (6) bekezdése értelmében a köztestület, illetve szervei és a köztestületi tagok, illetve az egyes köztestületi szervek, tisztségviselők közötti jogvitában, továbbá a köztestület, illetve szervei, tisztségviselői és a köztestület felett törvényességi felügyeletet vagy ellenőrzést gyakorló szerv közötti jogvitában a közigazgatási ügyben eljáró bíróság dönt.

[34] A fellebbviteli bíróság hangsúlyozza, a Módtv. 8/A. § (6) bekezdése általános szabályt határoz meg arra vonatkozóan, hogy melyek azok a köztestületi ügyek, amelyekben közigazgatási bíróság jár el, vagyis közigazgatási bírói útra tartoznak. A perbeli jogvita, a tudományetikai ügyben hozott döntés felperes általi sérelmezése nem tartozik a Módtv. 8/A. § (6) bekezdésének hatálya alá, így ezen az alapon közigazgatási bíróság előtt keresettel nem támadható.

[35] A Kúria rámutat, a törvényszék jogszabálysértéstől mentesen állapította meg, hogy a keresettel támadott alperesi döntés olyan etikai eljárás született, amelyet nem jogszabály szabályoz, hanem az államtól független, a tudomány szabadságát biztosító, autonóm, diszkrecionális jogkörben megalkotott köztestületi határozat, amely nem jogszabályi kötelezés alapján került megalkotásra, így nem minősül közigazgatási jogi szabálynak.

[36] Az MTA tv. és más jogszabály sem tartalmaz olyan rendelkezést, amely előírná, hogy a Tudományetikai Bizottság döntése közigazgatási vagy más perben keresettel támadható.

[37] A felperes fellebbezésében azt kívánja bizonyítani, hogy a keresettel támadott döntés az érintett jogalany jogi helyzetének megváltozását eredményezi. Ugyanakkor a törvényszék végzése azon alapul, hogy az alperes döntése azért nem tekintendő közigazgatási jogvita tárgyának, mert nem közigazgatási jog által szabályozott. Ezzel a megállapítással a Kúria is egyetért, erre figyelemmel a közigazgatási jog általi szabályozottság mint egyik konjunktív feltétel hiányában az alperesi határozat nem lehet közigazgatási jogvita tárgya akkor sem, ha az az érintett jogalany jogi helyzetének megváltoztatását eredményezi.

[38] A törvényszék a pert jogszerűen szüntette meg a Kp. 81. § (1) bekezdés a) pontjára alapítottan, azonban jelen tényállás mellett nem a Kp. 48. § (1) bekezdésének b) pontja, hanem d) pontja az irányadó.

[39] A felperes által csatolt, az Igazságügyi Minisztériumtól származó állásfoglalás olyan jogi vélemény, amely jogi kötőerővel nem bír.

[40] A Kúria a Kp. 114. § (5) bekezdését alkalmazva az elsőfokú végzést helyes indokainál fogva helybenhagyta.