BÜ BH 2022/320

[1] A kerületi bíróság 2020. október 13. napján kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki 2 rendbeli sikkasztás bűntettében [Btk. 372. § (1) bek., egy esetben (4) bek. a) pont, egy esetben (3) bek. a) pont]. Ezért őt halmazati büntetésül 1 év – börtön fokozatú – szabadságvesztésre ítélte, melynek a végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette. A végrehajtás elrendelésének esetére úgy rendelkezett, hogy a terhelt a büntetés kétharmad részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra, továbbá vele szemben 10 233 210 forint erejéig vagyonelkobzást rendelt el.

[2] A terhelt és védője fellebbezése folytán eljárt törvényszék mint másodfokú bíróság a 2021. november 3. napján meghozott ítéletével az elsőfokú ítéltet megváltoztatta: a próbaidő tartamát 1 évre enyhítette, míg egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

[3] A jogerős ítélet ellen a terhelt védője útján nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 648. § d) pontjára alapítottan, mely szerint „a Kúria Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett határozatától való eltérés a Be. 649. (1) bekezdés a) pontjának megsértését eredményezte, a Be. 649. § (1) bekezdés aa) pontjában foglaltak szerint”.

[4] Indokolása szerint az elkövetési idő meghatározása az egész büntetőügyben bizonytalan volt, miután a két rendbeli cselekmény közül az egyik vonatkozásában maga a vádirat még csak olyan időintervallumot sem határozott meg, melyből a cselekmény elévülése megállapítható lett volna; míg a másik összeg esetében olyan dátum került rögzítésre elkövetési időként, melyet megelőzően a hiány miatt már feljelentés megtételére is sor került, ezáltal az helytálló sem lehet.

[5] Előadta, hogy a másodfokon eljárt bíróság annyiban végzett helyesbítést, hogy mindkét cselekmény vonatkozásában lehetséges elkövetési időként kezdő és záró időpontokat is meghatározott, amely alapján az elévülés kizárhatóvá vált. Hivatkozott ugyanakkor arra, hogy a bizonyítás során védői kérdésre mindkét szakértő kizárta annak meghatározhatóságát, hogy a 2002 és 2010 között fennálló közös képviselői jogviszonya alatt a terhelt pontosan mikor és hogyan vonhatta el a társasház vagyonából a vádban meghatározott összegeket.

[6] Az indítvány idézte a BH 2012.3.60. számon közzétett, a Legfelsőbb Bíróság Bfv.II.1336/2010. számú döntését, mely szerint különleges szakértelmet igénylő és a cselekmény minősítését befolyásoló kérdésnek a bíróság által alkalmazott szakértő véleményétől eltérően más szakértő alkalmazása nélküli elbírálása a cselekmény minősítése tekintetében az indokolási kötelezettségnek az ítélet felülbírálatra alkalmatlanságát eredményező megsértését jelentheti. Kifejtette, hogy az ügyben eljárt bíróságok e határozat ellenére más szakértő alkalmazása nélkül tértek el a szakértők azon álláspontjától, mely kizárta annak megállapíthatóságát, hogy mikor és miként vonta el a terhelt a társasház vagyonát a megállapított hiányt eredményező módon. Utalt rá, hogy a szakértők véleménye szerint e körben nem határozható meg legkorábbi időpont, vagyis a sértett társasháznál keletkezett teljes hiány bekövetkezhetett akár már a 2002 és 2004 között kifejtett magatartás következtében.

[7] Az indítvány utalt arra, hogy a jelen ügyben 5 évben állapítható meg a vádbeli cselekmények elévülési ideje, vagyis amennyiben az az ügyben 2009. december 18. napján tett feljelentést megelőző 5 évnél korábbi időpontra esik, úgy a bűncselekmények elévültek. Az ügyben kirendelt szakértők véleménye szerint nem határozható meg a legkorábbi lehetséges elkövetési idő, így nem zárható ki, hogy a vád tárgyát képező cselekmények 2004. december 18. napja előtt valósultak meg. A felülvizsgálati indítvány érvelése szerint az eljáró bíróságok a hivatkozott legfelsőbb bírósági határozattól – és az ügyben adott szakértői véleményektől – eltérve állapították meg a bűncselekmények elkövetési idejét, melynek következtében az elévülésre vonatkozó anyagi jogi szabályokat figyelmen kívül hagyva állapították meg a terhelt büntetőjogi felelősségét. Mindezek alapján a felülvizsgálattal érintett határozatok megváltoztatását és bizonyítottság hiányában való felmentését indítványozta.

[8] A terhelt által védője útján előterjesztett felülvizsgálati indítvány a törvényben kizárt.

[9] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amely a Be. 648. §-a alapján csak a bíróság jogerős, vádról rendelkező ügydöntő határozatával szembeni jogi – és nem pedig ténybeli – kifogás lehetőségét biztosítja és kizárólag a Be. 649. §-ában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokra hivatkozással vehető igénybe. A felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető, ezért az azon kívül eső anyagi vagy eljárásjogi kérdések a felülvizsgálatban közömbösek.

[10] A Be. 648. § d) pontja alapján felülvizsgálatnak a bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen a Kúria Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett határozatától való eltérés esetén valóban helye van. További törvényi feltétel, hogy a felülvizsgálati indítvány – ezen okra hivatkozással – csak akkor terjeszthető elő, ha az eltérés a büntető anyagi jog szabályainak a Be. 649. § (1) bekezdésben meghatározott megsértését eredményezte vagy a Be. 649. § (2) bekezdésben meghatározott eljárási szabálysértést eredményezett [Be. 649. § (6) bek.].

[11] E perjogi szabályozás következménye, hogy a közzétett bírósági határozattól való eltérésen alapuló felülvizsgálat mindig két felülvizsgálati ok egyidejű megvalósulását feltételezi; a közzétett határozattól való eltérés mellett jelen kell lennie a felülvizsgálatot megalapozó anyagi vagy eljárásjogi törvénysértésnek is. Ebből viszont az következik, hogy ha a közzétett határozattól való eltérésre való hivatkozás nem alapos, az állított anyagi vagy eljárásjogi törvénysértés önmagában is felülvizsgálatot alapozhat meg. Az indítvány elutasítására pedig csak akkor kerülhet sor, ha az indítvány érvelése sem a Be. 649. § (6) bekezdése, sem pedig a Be. 649. § (1) vagy (2) bekezdése szerinti valamely felülvizsgálati ok feltételeinek egyaránt nem felel meg.

[12] Jelen esetben ez a helyzet.

[13] A Kúria jogértelmezésétől történő indokolatlan – a Be. 649. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott eljárásjogi vagy anyagi jogi szabálysértést eredményező – eltérés megalapozottságának az arra jogosult általi vitatását új felülvizsgálati okként a Be. 2021. április 1-jével hatályba lépett módosítása teremtette meg, összhangban az új jogorvoslati formaként létrehozott jogegységi panasz eljárással (a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény – a továbbiakban: Bszi. – 41/B. §).

[14] A Be. 649. § (6) bekezdése szerinti felülvizsgálati ok alapja – összhangban a Be. 648. § d) pontjával – a Kúria Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett határozatától való eltérés.

[15] A Bírósági Határozatok Gyűjteménye nem összetévesztendő az 1952 óta kiadott Bírósági Határozatok (2013-től Kúria Döntések), 2022. január 1. napja óta online elérhető folyóirattal, mely jelenleg a Kúria, azt megelőzően pedig utoljára a HVG–ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. szabad felhasználású kiadványa, célja pedig az, hogy – a szerkesztőbizottság által kiválasztott bírósági döntések felhasználásával – biztos tájékozódási pontot nyújtson az ügyszakok szerint fejezetbe szerkesztett legfontosabb kúriai döntések, jogegységi iránymutatások, az Európai Unió Bíróságának határozatai, továbbá a „Fórum” rovatban megjelenő szakirodalmi írások közzétételével.

[16] A Bírósági Határozatok Gyűjteménye a Bszi. által létrehozott, annak 163–165. §-aiban szabályozott, online bárki által elérhető és kereshető hivatalos gyűjtemény, ami a törvényben meghatározott bírósági határozatokat anonimizált formában, de egyebekben változtatás nélkül és a törvényben előírt körben teljes körűen tartalmazza.

[17] A Be. 649. § (6) bekezdése szerinti okon alapuló felülvizsgálatnak a Bírósági Határozatok Gyűjteményében – nem pedig más módon – közzétett határozatától való eltérésre hivatkozással van helye. Ekként nem alapozza meg a felülvizsgálatot (a kizárólag) a Bírósági Határozatok (Kúria Döntések) című folyóiratban közzétett bírósági határozattól való eltérés.

[18] További követelmény, hogy az eltérés alapjául hivatkozott határozatot a Kúria hozza meg. A Kúriát a 2012. január 1. napján hatályba lépett Alaptörvény 25. cikk (1) bekezdése határozta meg – történelmi elnevezését helyreállítva – a legfőbb bírósági szervként.

[19] Mindezt összevetve az állapítható meg, hogy a Be. 649. § (6) bekezdése szerinti felülvizsgálat alapja – az ott írt egyéb feltételektől függetlenül – csak a Kúria által (ekként fogalmilag 2012. január 1. napja után) hozott és a Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett határozat lehet. Ennek megfelelően a jogegységi panasz kapcsán a Bszi. 41/C. § (6) bekezdés f) pontja már kifejezett visszautasítási okként szabályozza azt, ha a panaszt nem 2012. január 1. után hozott és a Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett kúriai határozattól való eltérésre hivatkozással nyújtották be.

[20] Jelen esetben az indítványban hivatkozott, a Bírósági Határozatok című folyóirat 2012. évi 3. számában BH 2012.60. szám alatt közzétett, a Legfelsőbb Bíróság 2011. május 19-én kelt Bfv.II.1336/2010/5. számú határozatát nem a Kúria hozta meg és nem is került a Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétételre. Ezért az attól való eltérés felülvizsgálat alapja nem lehet, arra hivatkozással – önmagában – felülvizsgálatnak nincs helye.

[21] Bár a Kúria jogelődje, a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága által hozott határozatától való eltérés a kifejtettek szerint felülvizsgálat (és utóbb jogegységi panasz) alapja fogalmilag nem lehet, a teljesség érdekében utal arra a Kúria, hogy a hivatkozott határozatot a meghozatalakor hatályos szabályok alapján sem kellett a Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétenni. Az akkor hatályban volt, az elektronikus információszabadságról szóló 2005. évi XC. törvény 17. § (1) bekezdése szerint a gyűjteményben a Legfelsőbb Bíróság és az ítélőtáblák által az ügy érdemében hozott határozatokat kellett közzétenni. A hatályon kívül helyező és az eljárt bíróságot új eljárás lefolytatására utasító végzés azonban nem érdemi határozat.

[22] Ezt követően a Kúria azt vizsgálta, hogy az indítvány alapján önmagában a Be. 649. § (1) bekezdése szerinti anyagi jogi, illetve a (2) bekezdése szerinti eljárási jogi jogszabálysértés miatt van-e helye felülvizsgálatnak.

[23] A Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja szerinti felülvizsgálati ok valósul meg akkor, ha a bíróság jogerős ítéletében a terhelt bűnösségét a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg. A jelen indítvány szempontjából relevánsan ennek felelhetne meg az indítvány azon érvelése, miszerint a terhelt elítélésére a büntethetőséget megszüntető elévülés ellenében került sor.

[24] A felülvizsgálat alapvető szabálya azonban, hogy a felülvizsgálati indítványban a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás nem támadható [Be. 650. § (2) bek.], és a felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye, a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó [Be. 659. § (1) bek.]. Mindez azt jelenti, hogy ha a felülvizsgálati indítvány a büntethetőséget megszüntető elévülés jogi kifogására hivatkozik, azt a jogerős ítéletben megállapított tényállás alapulvételével kell elbírálni.

[25] Jelen esetben a felülvizsgálati indítvány – helyesen – maga is azt jegyezte meg, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet részleges megalapozatlanságát kiküszöbölve mindkét, a terhelt terhére rótt cselekmény vonatkozásában olyan kezdő és záró időpontokat határozott meg lehetséges elkövetési időként, amelyek alapján az elévülés kizárhatóvá vált. Ennek megfelelően a felülvizsgálatot nem is erre hivatkozással kérte, hanem az arra irányult, hogy a Kúria a tényállást változtassa meg: a cselekmény – a jogerős ítéleti tényállásban írt elkövetési időktől eltérően – az elévülési időn kívül is történhetett. E tekintetben azonban a felülvizsgálat – a korábban idézett eljárásjogi szabályozás szerint – törvényben kizárt, erre tekintettel felülvizsgálatnak anyagi jogszabálysértés okán sincs helye.

[26] Az indítványban megjelölt bírósági határozat az alapjául szolgáló ügyben az indokolási kötelezettség teljes megszegését [az akkor hatályos, a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: korábbi Be.) 373. § (1) bekezdés III/a. pont] állapította meg. Ez a korábbi Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja alapján felülvizsgálati okot jelentett. Az erre való hivatkozás az indítványban azt jelenti, hogy az indítványozó ugyanezt az eljárási szabálysértést látta megvalósulni jelen ügyben is. A hatályos törvény szerint azonban az indokolási kötelezettség teljes megszegése csak ún. relatív hatályon kívül helyezési ok [Be. 609. § (1) bek. és (2) bek. d) pont], amiatt felülvizsgálatnak a Be. 649. § (2) bekezdése alapján eljárásjogi okból sincs helye.

[27] Az indítvány tartalma alapján értelmezést igényelt az előterjesztőjének meghatározása. A Be. 651. § (2) bekezdés b) és c) pontja alapján a terhelt javára a terhelt és a védő is önállóan, külön-külön jogosult felülvizsgálati indítvány előterjesztésére; ugyanakkor az sem vitás, hogy a terhelt a felülvizsgálati indítvány előterjesztésére való jogosultságát védője útján is gyakorolhatja. Emellett nincs jogi akadálya annak sem, hogy a két jogosult közösen terjesszen elő felülvizsgálati indítványt.

[28] Az előterjesztő személyének meghatározása azért is jelentőséggel bíró, mert a Be. 652. § (6) bekezdése szerint minden jogosult csak egyszer nyújthat be felülvizsgálati indítványt kivéve, ha az újabb felülvizsgálati indítvány benyújtása a Be. 649. § (3)–(5) bekezdésén alapul. A terhelt és a védő közös indítványának elutasítása esetén tehát mindkét indítványozó elveszíti a külső szerv határozata nélkül gyakorolható indítványelőterjesztési jogát.

[29] Jelen esetben az indítvány e tekintetben ellentmondásos, mert bár annak bevezető része egyértelműen a terhelt által védője útján előterjesztettnek jelöli meg azt, azonban szövegezésében felváltva használ egyes szám első és harmadik személyt, a beadvány végén pedig előterjesztőként a terhelt és védője is feltüntetésre került (bár csak utóbbi írta alá). Összességében a Kúria úgy találta, hogy ez – az egybehangzó bevezető és záró részére tekintettel, a szövegezésbéli pontatlanságoktól eltekintve – a terhelt által, védője útján előterjesztett indítványnak felel meg.

[30] Mindezekre tekintettel a Kúria – a Be. 660. § (1) bekezdésének főszabálya szerinti tanácsülésen, a Be. 655. § (1) bekezdésének főszabálya szerint eljárva – a terhelt védője útján előterjesztett felülvizsgálati indítványt mint törvényben kizártat, a Be. 656. § (2) bekezdés a) pontja alapján elutasította.