PÜ BH 2022/324

[1] A felperes az előállítója és üzemeltetője a perbeli weboldalnak és egy további internetes hirdetőfelületnek.

[2] Az alperesek tartották fenn és működtettek egy másik internetes hirdetési aggregátor oldalt (a továbbiakban: A. hirdetési oldal) oly módon, hogy azon keresztül az I. rendű alperes nyújtott szolgáltatásokat. A domain név jogosultja a II. rendű alperes.

[3] A felperes 2017 márciusában észlelte, hogy az A. hirdetési oldalra az általa megjelentetett apróhirdetések, illetve azokból képpel, szöveggel ellátott részek kerültek fel. 2017. március 19-én írásban felhívta az alpereseket, hogy hagyjanak fel a weboldal tartalmának kimásolásával és a tőle származó tartalmat távolítsák el. Az alperesek nem tettek eleget a felhívásnak.

[4] A felperes módosított keresetében kérte annak megállapítását, hogy az I. rendű alperes a weboldal engedély nélküli többszörözésével és nyilvánossághoz történő közvetítésével, továbbá az oldal tartalmi és arculati elemeinek másolásával és ismételt közzétételével 2017. április 12. óta megsértette a szerzői vagyoni jogait. Kérte kötelezni az alpereseket a jogsértés abbahagyására, eltiltását a további jogsértéstől, valamint elégtétel adására kötelezését.

[5] Állította, hogy a weboldal és az ahhoz kapcsolódó adatgyűjtemény a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (a továbbiakban: Szjt.) 60/A. § (1) bekezdése szerinti adatbázisnak minősül. A weboldal tartalmának megszerzése, ellenőrzése, illetve megjelenítése jelentős ráfordítást igényelt, ezért megilletik az Szjt. 84/A. § (1)–(3) bekezdésében szabályozott sui generis adatbázisokra irányadó jogok. Az A. internetes oldal és a weboldal hirdetéseinek jelentős része megegyezik, ezért az alperesek az adatbázisát a nyilvánossághoz közvetítik.

[6] Az I. rendű alperes a per alatt 2019. november 19-én jogutód nélkül megszűnt, ezért a bíróság megállapította, hogy az eljárás az I. rendű alperessel szemben félbeszakadt. Az elsőfokú bíróság a felperes kérelmére 2020. október 9-én a 12/IV. sorszámú jogerős végzésével a pert az I. r. alperessel szemben megszüntette. A felperes a keresetét a II. rendű alperessel szemben a jogsértés abbahagyására, a további jogsértéstől eltiltására, valamint elégtétel adásra tartotta fenn.

[7] A II. rendű alperes a kereset elutasítását kérte. Vitatta, hogy a felperes weboldalán elérhető szolgáltatás sui generis adatbázis-oltalom alatt áll, mivel a felperes nem bizonyította a jelentős ráfordításait és a felperes által állított jogsértés bekövetkezését is.

[8] Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte a II. rendű alperest, hogy „a (…) weboldal használatának átengedését a P. S. Ltd. társaságnak – a perbeli weboldalról engedély nélkül kimásolt tartalmak a (…) oldalon való nyilvános megjelenítése céljából – hagyja abba, egyben eltiltotta ilyen szolgáltatás nyújtásától a fenti személy részére”.

[9] Az elsőfokú bíróság indokolása szerint a felperes bizonyította, hogy a weboldal tartalmának megszerzése, ellenőrzése, megjelenítése jelentős ráfordítást igényelt, ezért az adatbázis előállítójaként jogosult az Szjt. 84/A. § (1) bekezdésében meghatározott jogokat érvényesíteni. Az alperesek úgy működtették az A. internetes oldalt, hogy az I. rendű alperes nyújtott szolgáltatásokat az oldalon keresztül, a domain név jogosultja pedig a II. rendű alperes volt. Az elsőfokú bíróság a kirendelt könyvszakértő kérésére bevont informatikai szakértő szakvéleménye alapján megállapította, hogy az A. internetes portálon megjelent tartalom szinte kizárólag a felperes weboldaláról származott, ezért az I. rendű alperes tevékenysége – a felperes hozzájárulása hiányában – az Szjt. 84/A. § (1) bekezdés a) és b) pontjába ütközik. Az alperesek nyilatkozatának hiányában a jogsértést folyamatosnak tekintette és a II. rendű alperest az Szjt. 94. § (3) bekezdése értelmében közreműködőként az Szjt. 94. § (1) bekezdés b) pontja alapján kötelezte a jogsértés abbahagyására és attól a jövőben eltiltotta.

[10] A felperes és a II. rendű alperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett rendelkezését megváltoztatta, és a felperes teljes keresetét elutasította.

[11] A másodfokú bíróság nem értett egyet az elsőfokú bíróságnak az Szjt. 84/A. §-ában meghatározott, weboldalon megjelenő adatbázist megillető védelemnek, illetve a jogsértés tényének bizonyítottságára vonatkozó álláspontjával. Az igazságügyi könyvszakértő és az informatikai szakértő szakvéleménye szerint ugyanis könyvszakértői módszerrel nem állapítható meg, hogy a felperes 2010 áprilisától 2018 augusztusáig mekkora összeget fordított a weboldal adattartalmának megszerzésére, ellenőrzésére vagy megjelenítésére, amelynek igazolása esetén lenne csak megállapítható, hogy az alperes a felperes adatbázisát vagy annak egy részét másolás útján engedély nélkül többszörözte és a nyilvánossághoz közvetítette. Az alperes pedig pergazdaságossági okból pedig nem kért további szakértői bizonyítást. Ezért a másodfokú bíróság megállapítása szerint a rendelkezésre álló adatokból „ítéleti bizonyossággal” nem vonható le az a következtetés, hogy a felperes jelentős ráfordítást eszközölt, további bizonyítást pedig nem terjesztett elő.

[12] A másodfokú bíróság utalt arra is, hogy egy már nem létező gazdasági társaságnak nyújtott szolgáltatás esetén nem értelmezhető a jogsértés abbahagyására kötelezés, továbbá az sem valószínűsíthető, hogy a II. rendű alperes domain név rendelkezésre bocsátásban megtestesülő szolgáltatását a megszűnt – de az ítélet rendelkező részében nevesített – I. rendű alperes a jövőben igénybe veszi, az elsőfokú bíróság ítéletének ezt tiltó rendelkezése ebből az okból is aggályos. Ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 253. § (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és a felperes teljes keresetét elutasította.

[13] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és – tartalma szerint – az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását kérte. Megsértett jogszabályként az Szjt. 84/A. § (1) és (5) bekezdéseit, a 94. § (1) bekezdés b) pontját, valamint a régi Pp. 206. § (1) bekezdését és 221. § (1) bekezdését jelölte meg.

[14] Felülvizsgálati álláspontja szerint a másodfokú bíróság tévesen értelmezte az Szjt. 84/A. § (5) bekezdését. A jelentős ráfordítás és a jogsértés megítélése körében a bizonyítékokat – különösen a könyvszakértői és informatikai szakvéleményt – a régi Pp. 206. § (1) bekezdésébe ütköző módon értékelte és megsértette a régi Pp. 221. § (1) bekezdését is, mivel az ítélete indokolása hiányos. Hangsúlyozta, hogy a jelentős ráfordítások megítélése nem szakkérdés, hanem jogkérdés. A Kúria jogértelmezése szerint egy termékinformációs adatbázis létrehozása jellemzően több személy több hónapos munkáját jelenti, ezért az jelentős ráfordításnak minősül (Kúrai Pfv.21.175/2015/4.). Kiemelte, hogy a bírói gyakorlat jelentős ráfordításként értékeli a 30 millió forintot meghaladó ráfordítást (Fővárosi Ítélőtábla Gf.40.520/2010/7., Debreceni Ítélőtábla Pf.20.738/2009/11.). Hivatkozott arra is, hogy az Szjt. és az adatbázisok jogi védelméről szóló 96/9/EK irányelv sem határozza meg, hogy mi tekinthető jelentős ráfordításnak.

[15] Érvelése szerint az I. rendű alperes megszűnésétől függetlenül kötelezhető a II. rendű alperes a jogsértés abbahagyására és a további jogsértéstől eltiltásra. Nem vitatta, hogy 2018. augusztus 19. óta az A. weboldal nem működik, hiányolta azonban, hogy az I. rendű alperes ezen állapot végleges voltát nem bizonyította. A Kúria Gfv.VI.30.118/2012/4. számú precedens határozata szerint ugyanis a tiltott tevékenység ideiglenes szüneteltetése nem tekinthető a tevékenység abbahagyásának mindaddig amíg az csak ideiglenes.

[16] A II. rendű alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte, annak helyes indokaira hivatkozással.

[17] A felülvizsgálati kérelem alaptalan az alábbiak szerint.

[18] Az Szjt. 94. § (1) bekezdése határozza meg, hogy jogainak megsértése esetén a szerző a jogsértővel szemben – az eset körülményeihez képest – milyen polgári jogi igényeket támaszthat. Eszerint a szerző – egyebek mellett – követelheti a jogsértés vagy az azzal közvetlenül fenyegető cselekmények abbahagyását és a jogsértő eltiltását a további jogsértéstől [Szjt. 94. § (1) bekezdés b) pont]. Az Szjt. 94. § (3) bekezdése alapján a szerző az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott igényt azzal a személlyel szemben is támaszthatja, akinek szolgáltatásait a jogsértés elkövetéséhez igénybe vették.

[19] A felperes a II. rendű alperessel szemben – módosított keresetében – az érvényesített igény jogalapjaként az Szjt. 94. § (3) bekezdését jelölte meg és a 94. § (1) bekezdés b) pontjában meghatározott jogkövetkezmény alkalmazását kérte, mert állítása szerint a II. rendű alperes mint a domain név jogosultja közreműködőként vett részt a jogsértésben.

[20] Az Szjt. 94. § (1) bekezdésében meghatározott jogkövetkezmények a jogsértés megállapíthatósága esetén mindig az eset körülményeihez képest alkalmazhatók. A jogsértő (gazdasági társaság) személyének jogutód nélküli megszűnése miatt a jogsértő tevékenység folytatásának hiányában a jogsértés abbahagyására kötelezés, illetve a további jogsértéstől való eltiltás nyilvánvalóan nem alkalmazható jogkövetkezmény.

[21] Az adott esetben az eljárt bíróságok által megállapított jogsértő tevékenységet az I. rendű alperes végezte, amelyhez a II. rendű alperes biztosította a domain nevének használatát. A II. rendű alperes e szolgáltatását igénybe véve követte el a jogsértést az I. rendű alperes, a II. rendű alperes ily módon közreműködőként vett részt a jogsértés elkövetésében. A jogi személy I. rendű alperes jogutód nélküli megszűnését követően semmilyen tevékenységet, így jogsértő tevékenységet sem végzett. A felperes a felülvizsgálati kérelmében nem vitatta, hogy az A. internetes oldal 2018. augusztus 19. óta nem működik, illetve az I. rendű alperessel szemben a módosított keresetétől, annak megszűnésére tekintettel elállt.

[22] A közreműködővel szemben alkalmazható polgári jogi igény minden esetben a jogsértő részére nyújtott szolgáltatáshoz kapcsolódik, ezért érvényesíthető a közreműködővel szemben kizárólag az Szjt. 94. § (1) bekezdés b) pontjában meghatározott igény. A jogsértő (jogi)személy jogutód nélküli megszűnése esetén a jogsértő és a közreműködő között fennálló jogviszony is megszűnik, miután a közreműködőnek már nincs kinek a részére nyújtania a szolgáltatását. Ezért a jogsértő személyének jogutód nélküli megszűnése miatt fogalmilag kizárt, hogy a közreműködőt egy nem létező személy részére nyújtott szolgáltatás abbahagyására kötelezze vagy a további szolgáltatás nyújtásától tiltsa el a bíróság.

[23] A fent kifejtettekből az is következik, hogy tévesen érvelt a felperes a II. rendű alperessel szemben az Szjt. 94. § (1) bekezdés b) pontjában foglalt jogkövetkezményeknek az I. rendű alperes megszűnésétől függetlenül való alkalmazhatóságával.

[24] A szerzőt művének felhasználása tekintetében megillető kizárólagos jog abszolút szerkezetű jogviszony, a mű jogszerű felhasználásához a szerző engedélyének megléte a törvényi rendelkezések alapján mindenkit kötelez. E jogviszony a szerzői jog megsértése esetén relativizálódik, és a szerző, valamint a jogsértő között jön létre a jogsértésből eredő jogviszony, amely az igényérvényesítés esetén szankciók alkalmazását teszi lehetővé. A jogsértő jogi személy jogutód nélküli megszűnése miatt értelemszerűen a szerző és a jogsértő közötti jogviszony is megszűnik, ennél fogva a jogsértő és a részére a jogsértő tevékenységhez szolgáltatást nyújtó közreműködő közötti jogviszony is megszűnik. Ezért a továbbiakban a – megszűnt jogsértő tevékenységhez szolgáltatást már nem nyújtó – közreműködőt is a szerzőt megillető kizárólagos jog alapján az abszolút szerkezetű jogviszonyból fakadó jogsértéstől való tartózkodás kötelezettsége terheli. Konkrét jogsértés hiányában tehát az Szjt. 94. § (1) bekezdésében meghatározott jogkövetkezmények nem alkalmazhatók.

[25] A másodfokú bíróság észlelte ugyan, hogy egy már nem létező gazdasági társaságnak nyújtott szolgáltatás esetén fogalmilag kizárt a jogsértés abbahagyására kötelezés, illetve a jogsértéstől a jövőre vonatkozó eltiltás, ennek ellenére a peres felek fellebbezését érdemben bírálta el és a jogsértés, illetve a jelentős ráfordítás bizonyítatlansága miatt utasította el a keresetet. Mindezek vizsgálata azonban a fent kifejtettek szerint szükségtelen volt. Az adott esetben – az eset körülményeihez képest – ugyanis a II. rendű alperes nem kötelezhető a nem létező I. rendű alperes részére nyújtott szolgáltatás abbahagyására és attól a továbbiakban sem tiltható el. Az ilyen tartalmú – elsőfokú bíróság által hozott – ítélet nem végrehajtható. Mindezekre tekintettel a Kúria mellőzte a felperes felülvizsgálati kérelmében megjelölt jogszabálysértések és a bizonyítékok értékelését támadó hivatkozások vizsgálatát.

[26] A felperes állításával szemben, a Gfv.VII.30.11862012/4. számú határozatban kifejtett jogértelmezés a jelen ügyben nem alkalmazható. A Kúria ebben a határozatában ugyanis más jogszabályt, a tisztességtelen piaci magatartást megvalósító tevékenység ideiglenes szüneteltetetése esetén az elévülési idő kérdését értelmezte.

[27] A kifejtettekre figyelemmel a Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet nem sértett jogszabályt, ezért azt – eltérő indokok alapján –hatályában fenntartotta.