PÜ BH 2022/325

[1] A felperes 2017. július 11-én kötött adásvételi szerződést O. I. és O. I.-né eladókkal a S., belterület 3420 helyrajzi szám alatt nyilvántartott ingatlanra (a továbbiakban: ingatlan). A felperes tulajdonjogát és a Nemzeti Eszközkezelő Zrt. (a továbbiakban: NET Zrt.) vagyonkezelői jogát a járási földhivatal 2017. augusztus 1-jén jegyezte be az ingatlan-nyilvántartásba. A korábbi tulajdonosok jelenleg az ingatlan bérlői.

[2] Az ingatlan a 2008. május 20. napjával szennyvízgazdálkodási közfeladat megvalósítása céljából megalakult alperes érdekeltségi területén fekszik.

[3] Az alperes alapszabályának IX. pontja alapján a tagok kötelesek a közfeladatok ellátásának költségeihez érdekeltségi egység arányában hozzájárulni. Ennek összegét az alapszabály V.2. alpontja természetes és jogi személyek vonatkozásában, valamint természetes személyek esetén lakás előtakarékossági szerződés megkötés időpontjához kötötten, eltérően határozza meg.

[4] Az alapszabály IX. c) alpontja értelmében, ha a tag tagsági jogviszony alapjául szolgáló érdekeltsége megszűnik, azt köteles bejelenteni. A d) alpont kimondja, hogy a megállapított hozzájárulást annak a hónapnak az utolsó napjáig köteles megfizetni, amelyben a c) pont szerinti bejelentést megtette.

[5] Az alperes 2018. szeptember 25-én víziközmű társulati érdekeltségi hozzájárulás megfizetésére irányuló felszólító levelet küldött a felperes részére, amelyben a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Vgt.) 35. § (3) bekezdése, a vízgazdálkodási társulatokról szóló 160/1995. (XII. 26.) Kormányrendelet (a továbbiakban: Kormányrendelet) 12. § (2) bekezdés a) pontja, az alapszabálya, valamint a 2/2008. (V. 20.), a 36/2010. (III. 17.), a 12/2013. (IV. 22.) és az 1/ 2018. (I. 17.) számú taggyűlési határozatai alapján felszólította 285 000 forint érdekeltségi hozzájárulás 30 napon belül történő megfizetésére. Az értesítés 4. pontja szerint: „Az Ön tulajdonát képező / használatában álló ingatlan (…) jogelőd tulajdonosával / használójával az érdekeltségi hozzájárulás fizetési kötelezettség fennállását, jogalapját, összegét és esedékességét jogszabályszerűen közöltük; a közlés ellen a jogelőd társulati tag jogorvoslattal nem élt, azonban fizetési kötelezettségét sem teljesítette.”

[6] A felperes keresetében a felszólító levélben meghatározott érdekeltségi hozzájárulás felülvizsgálata körében elsődlegesen annak megállapítását kérte, hogy nem terheli érdekeltségi hozzájárulás fizetési kötelezettség, amelynek fennállása esetére másodlagosan kérte annak arányos mértékű, harmadlagosan pedig annak megállapítását, hogy az érdekeltségi hozzájárulás fizetési kötelezettség az ingatlan vásárlásától kezdődő hatállyal, arányos mértékben terheli.

[7] Keresetét a Vgt. 35. § (1)–(4) bekezdéseire, a Kormányrendelet 12. § (2)–(4) bekezdéseire, a hitelszerződésből eredő kötelezettségeiknek eleget tenni nem tudó természetes személyek lakhatásának a biztosításáról szóló 2011. évi CLXX. törvény (a továbbiakban: NET törvény) 18. § (1)–(2) bekezdéseire és a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 154. § (2) bekezdésére alapította.

[8] A felperes hivatkozott arra, hogy az érdekeltségi hozzájárulás egyösszegű teljesítésére az alperes alapszabályának IX. pont c) és d) alpontjai szerint a korábbi tulajdonosok kötelesek. E körben utalt az alperes 2018. szeptember 28-án kelt értesítő levelének 4. pontjára, amely értelmében az alperes a jogelőd tulajdonossal/használóval az érdekeltségi hozzájárulás fizetési kötelezettség fennállását, jogalapját, összegét és esedékességét jogszabályszerűen közölte; a közlés ellen a jogelőd társulati tag jogorvoslattal nem élt, azonban fizetési kötelezettségét sem teljesítette. További keresete kérelmei kapcsán álláspontja az volt, hogy a hozzájárulás részletekben való esedékessége esetén is legfeljebb a tagváltozást megalapozó tulajdonszerzésének napját követő időszakra jutó arányos összeg (35 672 forint) megfizetésére lehet köteles, továbbá a Vgt. 35. § (3) bekezdése értelmében az érdekeltségi hozzájárulás adók módjára behajtható köztartozásnak minősül, ezért a Vht. 154. § (2) bekezdése alapján az az új tulajdonost csak az árverés napjától terheli.

[9] Kereseti kérelmének a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 172. § (3) bekezdése szerinti megállapítási keresetként történő elbírálása esetére arra hivatkozott, hogy a jogviszony természeténél fogva marasztalást az alperessel szemben nem kérhet, és az ítélettel kért megállapítás az alperessel szembeni jogainak megóvása érdekében szükséges, ugyanis az alperes a jogszabályi előírások megsértésével, elszámolás nélkül állapított meg kötelezettséget vele szemben, amelynek teljesítése esetén a jogelőd tulajdonosok érdekeltségi hozzájárulás hátralékáért lenne felelős.

[10] Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Előadta, hogy a megállapítási kereset előterjesztésének eljárásjogi feltételei hiányoznak. Arra is hivatkozott, hogy a Vgt. 35. § (2)–(3) bekezdése, 44. § (2) bekezdés a) pontja alapján a tag kötelezettsége, hogy az érdekeltségi hozzájárulást a taggyűlés által megállapított mértékben és határidőben megfizesse. A perbeli ingatlan az érdekeltségi területén fekszik, a felperes a víziközmű társulat kényszertagja, ezért érdekeltségi hozzájárulás fizetésére köteles. Hangsúlyozta, hogy fizetési kötelezettség a felperes tagsági jogviszonya alatt vált esedékessé, az soha nem volt a jogelőd tulajdonosokat terhelő kötelezettség. Az alperes állította, hogy az ingatlan jogelőd tulajdonosaival a Kormányrendelet 13. § (2) bekezdése szerint nem közölt érdekeltségi hozzájárulás fizetési kötelezettséget, az értesítő levél formanyomtatvány, így annak 4. pontja nem irányadó.

[11] Védekezett azzal is, hogy jogszabályi rendelkezés nem mondja ki a fizetési kötelezettség megosztását. A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:28. § (2) bekezdése alapján a fizetési kötelezettség nem osztható szolgáltatás, mivel annak a jogelőd és jogutód ingatlantulajdonosok és használók közötti megosztottan történő érvényesítése a társulat lényeges jogi érdekét jelentősen sértené.

[12] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest perköltség megfizetésére és rendelkezett a perben felmerült illeték állam általi viseléséről.

[13] Határozata indokolásában megállapította, hogy a felperes keresetét a Vgt. 35. § (4) bekezdésében előírt határidőn belül nyújtotta be, a felperes az ingatlan tulajdonjogának megszerzésével – a Vgt. 35. §-a alapján – a jogelődtől függetlenül lett az alperes kényszertagja. Jogszabály nem teszi lehetővé a fizetési kötelezettség időbeni megosztottságát, erről az alperes alapszabálya sem rendelkezik. A tagsági jogviszony alapjául szolgáló érdekeltségi egység megszűnésének a társulatnál történő bejelentésére a jogszabály nem ír elő határidőt, és a tagnyilvántartásban rögzített változásról a 60 napon belüli értesítési kötelezettség elmulasztásához sem fűz semmilyen jogkövetkezményt.

[14] Az elsőfokú bíróság indokolása értelmében a perbeli fizetési kötelezettség nem az ingatlant, hanem az ingatlan mindenkori tulajdonosát „vagy/és” használóját terheli. A felperes fizetési kötelezettsége tehát ipso iure a törvény erejénél fogva az ingatlan megszerzésével keletkezett, és nem a jogelőd fizetési kötelezettségéből származtatható, ezért a fizetési kötelezettség nem sérti a NET törvény 18. § (2) bekezdésében szabályozott tehermentes ingatlanszerzés követelményét.

[15] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Az elsőfokú bíróságétól eltérő jogi indokolása szerint a felperes mint az alperes tagja jogvédelmét a Vgt. 35. § (4) bekezdése szerinti keresetindítási jog biztosítja, melynek útján a víziközmű társulat tagja a vele szemben megállapított hozzájárulás felülvizsgálatát a taggyűlési határozat közlésétől számított 30 napon belül kérheti a bíróságtól, és keresetének tartalma a sérelmezett határozat hatályon kívül helyezésére irányul. Bármely okból jogsértő a határozat, annak jogkövetkezményét a bíróság a hatályon kívül helyezéssel vonja le, a Vgt. 35. § (4) bekezdése folytán azonban a felperes nem kérheti annak megállapítását, hogy nincs víziközmű érdekeltségi hozzájárulás fizetési kötelezettsége. Ebből arra is következtetett, hogy a tag jogvédelmét – speciális jogszabályi rendelkezésként – a Vgt. 35. § (4) bekezdés biztosítja, így a Pp. 172. § (3) bekezdése szerinti megállapítási kereset nem terjeszthető elő. Kiemelte: minderre tekintettel a felperesnek a vagyoni hozzájárulási kötelezettséget megállapító határozat hatályon kívül helyezését kellett volna kérnie keresetében.

[16] A felperes felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Kúria végzésével a jogerős ítéletet a Pp. 424. § (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.

[17] Határozata indokolásában rámutatott, hogy a víziközmű társulat közcélú vízgazdálkodási feladatok ellátására jön létre, érdekeltségi területe meghatározza a tagok (kényszertagok) körét. A Vgt. 35. § (3) bekezdése értelmében a víziközmű társulat tagjai kötelesek a víziközmű társulat részére érdekeltségi hozzájárulást fizetni, melyre csak a közfeladatként megjelölt tevékenységek finanszírozása céljából kötelezhetők. A víziközmű társulat és tagja közötti jogviszonyban ezért kiemelkedően fontos a taggyűlés által elfogadott hozzájárulás, amelynek a vitatására peres eljárás kezdeményezésének van helye. A perbeli keresetindítással ilyen igényérvényesítés történt.

[18] A Kúria kiemelte, hogy a másodfokú bíróság tévesen ítélte meg a felperes kereseti kérelmének tartalmát. Tévedésének alapja az volt, hogy szerinte a Vgt. 35. § (4) bekezdése alapján a felperes nem kérheti annak megállapítását, hogy nincs víziközmű érdekeltségi hozzájárulás fizetési kötelezettsége. A Vgt. 35. § (4) bekezdése értelmében a víziközmű társulat tagja a vele szemben megállapított hozzájárulás felülvizsgálatát a bíróságtól kérhet, a perben pedig – a következetes bírói gyakorlatra tekintettel – vitássá teheti a hozzájárulás összegét és jogalapját is. A társulati tag jogmegóvási érdekét az érdekeltségi hozzájárulás felülvizsgálata iránti per indítása szolgálja, így az ún. egyéb megállapítási kereset a kötelezettség kapcsán nem terjeszthető elő. A perbeli esetben azonban nem erről a jogi helyzetről van szó.

[19] A felperes által előterjesztett kereseti kérelmek részben vagylagos, részben eshetőleges jellegére tekintettel és annak tartalmára utalva a Kúria rögzítette, hogy a felperes keresetét egyértelműen a Vgt. 35. § (4) bekezdésére alapította, és a bíróságtól a fizetési kötelezettségére vonatkozó érdekeltségi hozzájárulás felülvizsgálatát kérte. A kereseti kérelmet helyesen értelmezve, a bíróság döntési jogkörét és egyben kötelezettségét a Vgt. 35. § (4) bekezdése szerint minősülő jogvédelmi eszközként igénybe vett kereset, nem pedig a Pp. 172. § (3) bekezdése szerinti ún. egyéb megállapítási kereset határozza meg. Ilyen kereseti kérelem mellett érdemben vizsgálható a Vgt. 35. § (4) bekezdése jogalapján az a kérdés, hogy fennáll-e a felperesnek érdekeltségi hozzájárulás fizetési kötelezettsége, és amennyiben nem vagy nem a határozatban előírt összegben, úgy értelemszerűen a kereseti kérelem alapján az érdekeltségi hozzájárulás felülvizsgálatának eredményeként kerülhet sor a taggyűlési határozaton alapuló fizetési kötelezettség hatályon kívül helyezésére. A felszólító levélben a taggyűlési határozat került közlésre, így a kereseti kérelem alapján érdemi döntés hozható a felperes keresete alapján.

[20] A megismételt fellebbezési eljárásban hozott ítéletével a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 383. § (2) bekezdése alapján megváltoztatta és „az alperes 2018. szeptember 28-án kelt – a felperest az alperes 2/2008. (V. 20.), 36/2010. (III. 17.), 12/2013. (IV. 22.) és 1/2018. (I. 17.) számú taggyűlési határozatai alapján 285 000 (kétszáznyolcvanötezer) forint érdekeltségi hozzájárulás megfizetésére kötelező – határozatát hatályon kívül helyezte”. Kötelezte az alperest a felperesnek 76 000 forint első- és másodfokú együttes perköltség megfizetésére, valamint rendelkezett az első- és másodfokú, valamint a felülvizsgálati eljárási illeték állam általi viseléséről.

[21] A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet érdemben bírálta felül, és azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a per érdemi eldöntéséhez szükséges mértékben lefolytatta, a tényállást helyesen állapította meg, de érdemi döntésével nem értett egyet.

[22] Indokolásában hivatkozott a Vgt. 34. § (1) bekezdését, 35. § (1)–(5) bekezdéseit, 43. § (1) bekezdését, 44. § (1)–(2) bekezdését, a Kormányrendelet 12. § (2)–(4) bekezdéseit. Utalt a 26/2001. (VI. 29.) AB határozat III.3.2. pontjában kifejtettekre, amelynek lényege szerint a Vgt. értelmében a szabályszerűen megalakult társulatnak a törvény erejénél fogva – szándékától függetlenül – tagjává válik az összes érdekelt, azaz mindazok a természetes és jogi személyek, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságok, akik/amelyek az érdekeltségi területen ingatlantulajdonnal rendelkeznek, illetve ingatlant használnak. Ebből kiindulva rögzítette, hogy a perbeli ingatlan nem vitatottan az alperes érdekeltségi területén fekszik, annak az ingatlan korábbi tulajdonosai továbbra is használói, de az alperes részére érdekeltségi hozzájárulást nem fizettek.

[23] A másodfokú bíróság döntése értelmében a Kormányrendelet 12. § (3) és (4) bekezdésének helyes értelmezése szerint a volt tulajdonosnak, használónak a társulat intézőbizottsága részére be kell jelentenie, hogy az ingatlana tulajdonában, használatában változás következett be, megjelölve az új tulajdonos vagy használó személyét is. Mindaddig, amíg ezt a bejelentést nem teszi meg, a fizetési kötelezettség őt terheli. Kifejtette, hogy a Kormányrendelet hivatkozott rendelkezései a jogutódlás esetére rendezik a fizetési kötelezettséget; a jogutódlás tényének bejelentése a jogelőd kötelezettsége, és azt szigorú formai előírások – írásbeliség – betartásával kell megtennie. Amennyiben e kötelezettségének teljesítését a volt tulajdonos elmulasztotta, ennek az a jogkövetkezménye, hogy fizetési kötelezettsége mindaddig fennáll, amíg e kötelezettségének eleget nem tesz. A peres iratokból azt állapította meg, hogy az ingatlan korábbi tulajdonosai e bejelentési kötelezettségüket nem teljesítették, ezért az alperes a Kormányrendelet 12. § (3)–(4) bekezdésének rendelkezéseit megsértve kötelezte a felperest az érdekeltségi hozzájárulás megfizetésére.

[24] A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati, valamint a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmet.

[25] Felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és a keresetet elutasító – az elsőfokú ítéletet helybenhagyó – határozat hozatalát, másodlagosan a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Megsértett jogszabályhelyként a Vgt. 35. § (4) bekezdését, a 39. §-t, a 43. §-t, a Kormányrendelet 12. § (3)–(4) bekezdését és a 13. § (2) bekezdését, a Pp. 2. § (2) bekezdését, a 4. § (2) bekezdését, a 265. § (1) bekezdését, a 266. § (1) bekezdését, a 342. § (1) és (3) bekezdését, a 346. § (5) bekezdését, a Ptk. 3:35. §-át, 3:36. §-át, a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (a továbbiakban: Ctv.) 65. § (1) és (2) bekezdését, a 70. § (1) bekezdését, továbbá az Alaptörvény 28. cikkét, a XXVIII. cikk (7) bekezdését és a B) cikk (1) bekezdését jelölte meg.

[34] A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását célozta.

[35] A Kúria a felülvizsgálatot végzésével a Pp. 409. § (2) bekezdés a) pontja alapján, a joggyakorlat egységének biztosítása érdekében engedélyezte.

[36] A Kúria a felülvizsgálat keretei [Pp. 423. § (1) bekezdés] között eljárva, annak eredményeként azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet rendelkező része az ügy érdemére ki nem ható módon az alábbiakra tekintettel jogszabálysértő, amire tekintettel annak pontosítása indokolt, egyebekben a felülvizsgálati kérelem nem alapos.

[37] A megismételt fellebbezési eljárásban hozott jogerős ítéletében a másodfokú bíróság „az alperes 2018. szeptember 28-án kelt […] határozatát” helyezte hatályon kívül. A Kúria az előzményi felülvizsgálati eljárásban hozott Pfv.V.20.290/2020/5. számú végzésének [26]–[35] pontjaiban részletesen kifejtette a felperes jelen perben előterjesztett kereseti kérelmének tartalmát, jogi természetét. Rámutatva, hogy az egyértelműen a Vgt. 35. § (4) bekezdése szerinti keresetfajtaként azonosítható, tehát nem valamely alperesi „határozat” hatályon kívül helyezésére, hanem az alperes 2018. szeptember 28-án kelt értesítése szerinti érdekeltségi hozzájárulás fizetési kötelezettség felülvizsgálatára (elsődleges keresete tekintetében a fizetési kötelezettség fenn nem álltának, másodlagos és harmadlagos keresete kapcsán az azokban foglaltak szerint részleges fennálltának megállapítására) irányult.

[38] Az alperes felülvizsgálati kérelmében helytállóan hivatkozott arra, hogy a jogerős ítélet rendelkező részében nevesített „2018. szeptember 28-án kelt […] határozat” nem létezik, ilyen határozat létét a felperes maga sem állította a per során, ilyet az irányadó – e tekintetben nem vitatott – tényállásban sem rögzítettek az eljárt bíróságok, és annak hatályon kívül helyezésére egyik kereseti kérelem sem irányult. A kifejtettek miatt a jogerős ítélet sérti a Pp. 2. § (2) bekezdését (a kérelemhez kötöttség elvét), valamint a Pp. 342. § (1) és (3) bekezdését (az érdemi döntés korlátait), amire tekintettel a Kúria annak rendelkező részéből mellőzte az „alperes 2018. szeptember 28-án kelt – a felperest az alperes 2/2008. (V. 20.), 36/2010. (III. 17.), 12/2013. (IV. 22.) és 1/2018. (I. 17.) számú taggyűlési határozatai alapján 285 000 (kétszáznyolcvanötezer) forint érdekeltségi hozzájárulás megfizetésére kötelező – határozatát hatályon kívül helyezi” szövegrészt. Ennek azonban az ügy érdemére nincs kihatása.

[39] A víziközmű társulati érdekeltségi hozzájárulás fizetési kötelezettség felülvizsgálata iránti perek alapvető kérdéseinek érdemét illetően a Kúria előzetesen – visszautalva a hatályon kívül helyező végzésében írtakra is – az alábbiakat rögzíti.

[40] A Vgt. 35. § (4) bekezdése szerinti kereset ún. sui generis megállapítási kereset. Az ilyen perben a Pp. 172. § (3) bekezdése alapján megállapítási keresetnek nincs helye (Kúria Pfv.I.20.406/2015/6., Pfv.V.20.290/2020/5., közzétéve: BH 2021.170. számon), a társulati tag jogmegóvási érdekét az érdekeltségi hozzájárulás felülvizsgálata iránti per indítása szolgálja (BDT 2016.3453.). E pertípusban az érdekeltségi hozzájárulás fizetésére kötelezett tag vitássá teheti a hozzájárulás jogalapját és összegszerűségét is (BDT 2016.3453.).

[41] Az adott ügy tekintetében a Kúria rögzíti, hogy az alperes víziközmű társulat alapszabályát és taggyűlési határozatait kereset nem érintette, így az érdekeltségi hozzájárulás fizetési kötelezettségre – a Vgt. és a Kormányrendelet vonatkozó rendelkezései mellett – az alapszabályban és az érintett taggyűlési határozatokban foglalt határozatokat kellett irányadónak tekinteni.

[42] Lényeges, hogy sem az alapszabály, sem a négy érintett taggyűlési határozat nem határozott meg az érdekeltségi hozzájárulás megfizetésére konkrét teljesítési határidőt, hanem azt – felhatalmazó rendelkezés formájában – az intéző bizottság elnöke által a Kormányrendelet 13. § (2) bekezdése szerinti értesítésre utalta [az alperes 2013. április 22-én egységes szerkezetbe foglalt alapszabálya (F/6.) V.2. pontja, és annak a 2/2008. (V. 20.), a 36/2010. (III. 17.), a 12/2013. (IV. 22.), továbbá az 1/2018. (I. 17.) számú taggyűlési határozatokkal módosított szövege – 5.G.40.421/2018/4. alatti érdemi ellenkérelem mellékletei – szerint.]

[43] Rámutat a Kúria arra is, hogy az érdekeltségi hozzájárulás fizetési kötelezettség fennállta kizárólag a konkrét peres felek relációjában volt vizsgálható, a pernek nem volt – a korábbi tulajdonosok (jelenlegi bérlők) perben állása nélkül nem is lehetett – tárgya a felperes és a volt tulajdonosok közötti jogviszony vizsgálata.

[44] Az alperes helytállóan utalt felülvizsgálati kérelmében arra, hogy a víziközmű társulati tagság és az érdekeltségi hozzájárulás fizetési kötelezettség kérdése külön vizsgálandó.

[45] Nem volt vitás, hogy a felperes – tulajdonjoga ingatlan-nyilvántartásba történt bejegyzésének időpontjától – ipso iure, minden további jognyilatkozat nélkül az alperesi társulat tagjává vált (kényszertagság) [Vgt. 35. § (2) bekezdés, 26/2001. (VI. 29.) AB határozat], továbbá az sem, hogy a korábbi tulajdonosok a felperessel kötött bérleti szerződés alapján az ingatlan használói. E minőségükre tekintettel a korábbi tulajdonosi pozíciójuk alapján keletkezett (eredeti) alperesi társulati tagságuk nem szűnt meg tulajdonjoguk törlésekor, hanem az a Vgt. 35. § (2) bekezdés második fordulatára figyelemmel („vagy az ingatlant egyéb jogcímen használó természetes […] személyek”) fennmaradt. Következésképpen a felperes tulajdonjogának bejegyzése, illetve a perben nem álló volt tulajdonosokkal történt bérleti szerződés megkötése után a felperes is, és a bérlők is az alperesi víziközmű társulat tagjai lettek, illetve maradtak. Az ilyen – egyidejűleg többes – tagság lehetősége egyértelműen következik a Vgt. 35. § (2) bekezdésének többes számot és vagylagos lehetőséget megfogalmazó rendelkezéséből: „A víziközmű társulat tagjai az érdekeltségi területen ingatlantulajdonnal rendelkező vagy az ingatlant egyéb jogcímen használó természetes és jogi személyek, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek.”

[46] Sem a Vgt.-ből, sem a Kormányrendeletből nem vezethető le olyan jogértelmezés, miszerint a tagok között a jogok és kötelezettségek tekintetében bármilyen megkülönböztetés, sorrendiség megállapítására volna mód, amiből következően a tulajdonost és a bérlőt (mint egyéb jogcímen használót) a tagságból eredően egyforma jogok és kötelezettségek illetik, illetve terhelik. Ez azt is jelenti, hogy mind a tulajdonost, mind az ingatlant egyéb jogcímen használót egyformán terheli a Vgt. 35. § (3) bekezdése szerinti érdekeltségi hozzájárulás fizetési kötelezettség. A Vgt., illetve a Kormányrendelet normatartalmából nem következtethető okszerűen a felperesnek az a felülvizsgálati ellenkérelemben előadott hivatkozása, miszerint az ingatlan tényleges használója lenne köteles a hozzájárulás megfizetésére.

[47] Mindebből az is következik, hogy az adott tényállás mellett önmagában a tagság(ok) alapján a kereset nem bírálható el, annak megválaszolása a Kormányrendelet érdekeltségi hozzájárulás fizetési kötelezettség kirovásával kapcsolatos részletszabályai [12. § (2)–(3) bekezdése, 13. § (2) bekezdése] értelmezése útján lehetséges, kiemelten az intézőbizottság elnökének az érdekeltségi hozzájárulással kapcsolatos taggyűlési határozatról szóló írásbeli értesítésének jogszabályszerű közlése, az abban meghatározott fizetési határidő, és ezen keresztül a fizetési kötelezettség esedékessége kérdésének vizsgálata alapján.

[48] Az adott ügyben azonban – más ügyhöz (Pfv.V.21.333/2021.) képest többlet tényállási elemként megállapítható – lényeges adat, hogy a felperes már keresetlevelében (6. oldal, 18. pont) hivatkozott arra, hogy az alperes a 2018. október 1. napján érkezett (azaz a 2018. szeptember 25-én kelt) felszólító levelének 4. pontjában jelezte, hogy a tulajdonát képező perbeli ingatlan jogelőd tulajdonosával az érdekeltségi hozzájárulás fizetési kötelezettség fennállását, jogalapját, összegét és esedékességét jogszabályszerűen közölte, a közlés ellen a jogelőd társulati tag jogorvoslattal nem élt, azonban fizetési kötelezettségét sem teljesítette. Ezt a felperes a keresetleveléhez F/7. szám alatt csatolt felszólítólevéllel igazolta, mely okirat a Pp. 325. § (1) bekezdés d) pontja szerint teljes bizonyító erejű magánokiratnak minősül. Az alperes a 4. sorszámú érdemi ellenkérelmében (5. oldal 10. pont) ennek ellenkezőjét állította, mely állítását jogi képviselője fenntartotta a 10. sorszámú jegyzőkönyv 2. oldal utolsó előtti és utolsó bekezdésében rögzített nyilatkozatában, arra hivatkozva, hogy „minden tagnak blanketta-nyomtatvány ment ki”. Hasonló nyilatkozatot tett az alperes a Pf. 3. sorszámon előterjesztett fellebbezési ellenkérelmében is (3. oldal 4. pont), ám e nemleges tényre vonatkozó állítását – a saját maga által kiállított okirati bizonyítékkal szemben – még csak nem is valószínűsítette.

[49] Azt csupán megjegyzi a Kúria, hogy az alperes 2018. szeptember 25-én kelt felszólító levelével csaknem egyidejűleg, ugyanezen érdekeltségi hozzájárulás fizetési kötelezettség tárgyában, más ingatlan tekintetében, de ugyancsak a felperesnek kiadott (a Pfv.V.21.333/2021. számú felülvizsgálati ügyben csatolt) értesítése szerkezetében és tartalmában is eltér a jelen perbelitől, mely utóbbi az ingatlan azonosítóját (helyrajzi szám és pontos cím) – egyértelmű egyedi kiemeléssel (vastagítva, illetve aláhúzással) – tartalmazza, így annak blanketta jellegére történt hivatkozás nem bírhatott meggyőző erővel.

[50] Minderre tekintettel a jogelőd tulajdonosok jogszabályszerű értesítése az érdekeltségi hozzájárulás fizetési kötelezettség releváns tartalmi elemeiről (fennállása, jogalapja, összege és esedékessége), továbbá annak a címzettekkel (a korábbi tulajdonosokkal) való közlése, az abban foglalt teljesítési határidőn keresztül esedékessé válása, valamint a kötelezettség általuk történt nemteljesítése tényként volt megállapítható.

[51] Az ügy egyedi tényállása szerint tehát az alperes előbb a jogelőd tulajdonosokat, majd a felperest is felszólította ugyanannak az érdekeltségi hozzájárulás fizetési kötelezettségnek a teljesítésére, és a felszólítás mindkét esetben szabályszerűen közlésre került, továbbá már a jogelőd tulajdonosok esetében esedékessé vált.

[52] A felperes keresete szempontjából ezen – az eljárt bíróságok által érdemben nem vizsgált – tényeknek ügydöntő jelentősége van az alábbiakra figyelemmel.

[53] A Kúria a Pfv.VI.20.831/2014/5. számú – azonos jogkérdést felvető – ügyében hozott ítéletében úgy foglalt állást, hogy az érdekeltségi hozzájárulás fizetési kötelezettség főszabály szerint, általában a víziközmű társulat azon tagját terheli, akivel szemben a taggyűlési határozaton alapuló, szabályszerűen közölt értesítés alapján először válik esedékessé a fizetési kötelezettség. A Kúria ezt a jogi álláspontját változatlanul fenntartotta a jelen határozatot megelőzően hozott Pfv.V.21.333/2021/5. számú ítéletében is. Az alperes a jelen ügyben nem hivatkozott olyan további körülményre, amely a Kúria jelzett határozataiban kifejtett és megerősített következetes jogi álláspontjától való eltérést indokolt volna.

[54] A fentebb írtak szerint tény, hogy az adott ügyben ez az értesítés először a jogelőd tulajdonosok irányában történt meg annak szabályszerű közlésével, így a jogelődök fizetési kötelezettsége a velük szemben kiadott értesítés szerinti határidő (a közléstől számított 30 nap) leteltével esedékessé vált.

[55] A már az első szabályszerű felszólítással a jogelődök személyéhez kapcsolódva esedékessé vált, és – az alperes felszólítólevelében írtak szerint – a Vgt. 35. § (4) bekezdése alapján bírósági felülvizsgálattal nem érintett érdekeltségi hozzájárulás fizetési kötelezettség nem teljesítése esetén a hozzájárulás adók módjára behajtható köztartozásnak minősül [Vgt. 35. § (3) bekezdés második mondata]. Ennek érvényesítése (behajtása) a víziközmű társulat intézőbizottsága elnökének az illetékes jegyzőhöz intézett megkeresése alapján történik a Kormányrendelet 13. § (3) bekezdése szerinti eljárásrendben.

[56] Ugyanazon ingatlan után, ugyanannak az érdekeltségi hozzájárulásnak a megfizetése érdekében a jogutód tulajdonos ismételt felhívása nyilvánvalóan az érdekeltségi hozzájárulás kétszeres megfizettetésével járhatna, ami nem egyeztethető össze a Vgt. és a Kormányrendelet végrehajthatóságot biztosító fenti rendelkezéseivel, mert azokat feleslegessé tenné, és végső soron az új(abb) tulajdonosok tekintetében – jogszerzésük tehermentességének bizonytalansága miatt – a jogbiztonság jogintézményét sértené.

[57] Ezt az értelmezést támasztja alá a Kormányrendelet 12. § (3) és (4) bekezdése is, melyeknek az Alaptörvény 28. cikke szerinti teleologikus értelmezésével az az okszerű következtetés vonható le, hogy e jogi norma célja egyértelműen az volt, hogy a sajátos közfeladatot ellátó víziközmű társulat szempontjából időben mindenkor biztosított legyen az adott ingatlan után már az adott tag részére megállapított (jogszabályszerű értesítésben közölt) és esedékessé vált érdekeltségi hozzájárulás tényleges megfizetése, akár állami kényszer, azaz végrehajtás útján is.

[58] A Kúria a felek további hivatkozásaival összefüggésben kitér arra is, hogy a Vgt. és a Kormányrendelet hivatkozott rendelkezéseiből nem vezethető le sem a felperes által a másodlagos, illetve harmadlagos keresete szerinti osztott, illetve arányosított fizetési kötelezettség, ugyanakkor – kifejezett, illetve utaló rendelkezés hiányában – az alperes által állított, az eltérő jogcímen tagnak minősülő személyek tekintetében hivatkozott egyetemleges fizetési kötelezettség fennállta sem.

[59] Az adott ügyben irányadó tényállás mellett a felperes mint tulajdonos és a bérlők egymás közötti (belső) jogviszonya körében az érdekeltségi hozzájárulás fizetési kötelezettség megítélése pedig – a már jelzettek szerint – a jelen felülvizsgálati eljárás (és a per) keretein kívül eső kérdés.

[60] A kifejtettekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet – annak rendelkező része szükséges mértékű helyesbítése mellett hatályában fenntartotta.