PÜ BH 2022/326

[1] A felperes kérte, hogy a bíróság kötelezze az alpereseket egyetemlegesen a perbeli ingatlan birtokba bocsátására. Az alperesek kérték a kereset elutasítását.

[2] Az elsőfokú bíróság a kereset szerint marasztalta az alpereseket. Az alperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 383. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.

[3] A jogerős ítélet ellen az alperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet, amelyhez nem csatoltak felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmet.

[4] A felülvizsgálati kérelem érdemben nem bírálható el.

[5] A Pp. 408. § (2) bekezdése szerint nincs helye felülvizsgálatnak vagyonjogi perben, ha az elsőfokú bíróság ítéletét a másodfokú bíróság azonos jogszabályi rendelkezésre és jogi indokolásra utalással hagyta helyben.

[6] Vagyonjogi pernek minősül az a per, amelyben az érvényesített igény a fél vagyoni jogain alapul [Pp. 7. § (1) bekezdés 18. pont]. A T/11900. számú törvényjavaslat a polgári perrendtartásról (a továbbiakban: Pp. törvényjavaslata) 248. oldalán írtak, valamint a felülvizsgálat engedélyezésével kapcsolatos egyes kérdésekről szóló 1/2021. (VII. 12.) PK vélemény (a továbbiakban: PK vélemény) 12. pontjához fűzött indokolás alapján a polgári jog a felek személyi állapotát, személyiségi jogait és vagyoni viszonyait szabályozza, ezért a tisztán pénzkövetelés iránt indított perek mellett a vagyonjogi perek körébe tartoznak azok is, amelyek esetén az érvényesített igény a fél vagyoni jogain – azaz valamilyen társasági jogi, dologi, kötelmi vagy öröklési jogi jogosultságon – alapul. A kereset nem a fél személyi állapotával vagy személyiségi jogával kapcsolatos, így a per vagyonjogi pernek minősül.

[7] A Pp. 408. § (2) bekezdés alkalmazása körében a Pp. törvényjavaslata 417. oldalán írtak szerint „[a] jogalkotó ezzel a szabályozással figyelembe veszi azt, hogy ezekben az esetekben a két fokon eljárt bíróság jogi álláspontja megegyezik”. A PK vélemény 11. pontja és annak indokolása szerint a másodfokú ítélet indokolásában hivatkozott jogszabályhely vagy az indokolás tartalma alapján a Kúria állapítja meg – azt hivatalból vizsgálva –, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét azonos jogszabályi rendelkezésre és jogi indokolásra utalással hagyta-e helyben. A Pp. 383. § (2) bekezdésén alapuló helybenhagyó ítélet akkor is megfelel a Pp. 408. § (2) bekezdése szerinti döntés kritériumainak, ha a másodfokú bíróság az ítélet indokolásában értékeli a fél másodfokú eljárásban megtett perbeli cselekményeit, illetőleg, ha az elsőfokú bíróság általa is helyesnek tartott és a döntését megalapozó érveit további érvekkel kiegészíti.

[8] A kereset azon alapult, hogy a felperes mint tulajdonos jogosult a birtoklásra, az alperesek pedig jogalap nélküli birtokosok, mert a felperes elállása felbontotta a felek között létrejött adásvételi szerződést. Az alperesek védekezése (anyagi jogi kifogása) szerint a birtoklásra jogalapot biztosító adásvételi szerződés jelenleg is fennáll, jogosulti késedelem miatt a felperes elállásai jogszerűtlenek voltak, ezért nem bontották fel a köztük létrejött szerződést. Az elsőfokú bíróság döntése azon alapult, hogy az alperesek nem teljesítették vételárfizetési kötelezettségüket 2018. december 30-ig és az ezt követő 90 napon belül, nem bizonyították, hogy késedelmüket a felperes késedelme okozta, ezért a felperes jogosult volt elállni. Így már az első, 2019. március 31-i elállás felbontotta az adásvételi szerződést. Az alperesek fellebbezésükben arra hivatkoztak, hogy a felperes 2019. február 6-ig késedelemben volt, mert az ingatlan eddig az időpontig nem rendelkezett valamennyi közműszolgáltatással. A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság döntésével, de a bizonyítékok és a szerződés alapján arra a következtetésre jutott, hogy az alpereseknek 2019. február 26-ig kellett volna teljesíteniük, így a felperes 2019. május 31-i elállása bontotta fel az adásvételi szerződést.

[9] Mindkét bíróság döntése azon alapult, hogy a jogalap nélküli birtoklás törvényi tényállási elemei megvalósultak, mert a jogszerű felperesi elállás felbontotta az alperesi birtoklásra jogcímet biztosító adásvételi szerződést. A jogvita lényegét illetően tehát az eljárt bíróságok jogi álláspontja megegyezik, a kereset megalapozottsága vonatkozásában nincs jelentősége annak, hogy az adásvételi szerződést melyik elállás bontotta fel. Az érdemi döntés szempontjából az a releváns, hogy az alperesek késedelme miatt a felperes jogosult volt az elállásra, amelynek gyakorlása felbontotta a szerződést. A két ítélet közötti eltérés abban áll, hogy melyik elállás eredményezte az adásvételi szerződés felbontását, ami a keresettel érvényesített jog és az érdemi védekezés által körülhatárolt jogvita érdemi eldöntése szempontjából közömbös. Mindezekre tekintettel a Kúria értékelése szerint a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét azonos jogszabályi rendelkezésre és jogi indokolásra utalással hagyta helyben.

[10] A felülvizsgálat Pp. 408. § (2) bekezdése szerinti kizártságára figyelemmel az alpereseknek a Pp. 409–410. §-ai alapján felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmet kellett volna előterjeszteniük, és azt a Pp. 412. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelemhez csatolniuk. Mivel az alperesek a felülvizsgálati kérelemmel együtt nem nyújtottak be felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmet, ezért a Kúria a Pp. 415. § (1) bekezdés e) pontja alapján a felülvizsgálati kérelmet visszautasította.