KÜ BH 2022/337

[1] H. településen az eredendően külterületi ... helyrajzi számú ingatlan évtizedekkel ezelőtti megosztása során kialakuló.../4 és .../5 helyrajzi számú ingatlanok közös telekhatára hibásan lett térképezve, és ez a tévedés a későbbi földmérési eljárások során sem került észlelésre. Ennek következtében a 2007-ben érvénybe lépett digitális átalakítással készült Digitális Állami Földmérési Alaptérkép készítése során, .../2 és .../3 helyrajzi számú földrészletek telekhatárai továbbra is tévesen lettek térképezve.

[2] Az időközben belterületbe vont .../2 helyrajzi szám alatti ingatlan tulajdonosa az alperesi érdekelt. A .../3 helyrajzi szám alatti, szintén belterületi ingatlan megosztása után kialakított .../22, .../23, .../24 helyrajzi szám alatti ingatlanok a felperes tulajdonában állnak.

[3] A felperes a .../3 helyrajzi szám alatti ingatlan tulajdonjogának adásvétel útján történő megszerzését megelőzően az ingatlan-nyilvántartási térképi állapotot is ellenőrizte, és földmérő szakembert bízott meg a tulajdonába került, valamint az alperesi érdekelt tulajdonában lévő .../2 helyrajzi szám alatti ingatlan határvonala meghatározása érdekében.

[4] Az alperesi érdekelt ekkor fordult az elsőfokú ingatlanügyi hatósághoz jelezve, hogy szerinte az ingatlan területe a felmérés eredményeként jelentősen csökkent. Az elsőfokú hatóság ezek után a hivatalból megindult eljárásában, helyszíni szemle, és a rendelkezésére álló térképezési munkarészletek áttanulmányozása után hozta meg 2020. január 10-én kelt, 1770/2019. iktatószámú határozatát, amelyben a .../2, .../22, .../23, .../24 helyrajzi számú belterületi ingatlanok telekhatárának térképi ábrázolását és területét térképezési hiba kijavítása címén kijavította, határozata rendelkező részében a földmérési és térképezési tevékenységről szóló 2012. évi XLVI. törvény (a továbbiakban: Fttv.) 17. § (2) bekezdését idézve rögzítette, hogy a földrészlet határvonalának módosítása nem érinti és nem változtatja meg a fennálló természetbeni határvonalat és birtoklási viszonyokat.

[5] A felperes fellebbezésére eljárt alperes mint másodfokú ingatlanügyi hatóság 2020. március 10-én kelt, 44/2020. iktatószámú határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A határozata indokolásában utalt az Fttv. 17. § (1) bekezdésére, mely szerint az ingatlanügyi hatóság térképezési hiba esetén a térképi adatbázis hivatalból bármikor kijavíthatja, mely eljárásban nincs szükség az eljárásba bevont ingatlanok jogosultjainak hozzájáruló nyilatkozatára. Az indokolás utalt az ingatlan-nyilvántartási célú földmérési és térképészeti tevékenység részletes szabályairól szóló 8/2018. (VI. 29.) AM rendelet (továbbiakban: AM rendelet) 56. § (5) bekezdésére, mely szerint a hatályos térképi ábrázolás és földrészlet ingatlan-nyilvántartási adata térképezési hiba jogcímén földhivatali hatáskörben akkor változtatható meg, ha a hiba bizonyíthatóan az alaptérkép vagy a változási munkarészek készítése vagy annak átvezetése során elkövetett mulasztásból vagy tévedésből származik. Az indokolás szerint az elsőfokú hatóság helyesen állapította meg a térképezési hiba okát, s az Fttv. 17. § figyelembevételével a térképi kijavításról szóló határozat meghozatala indokolt volt.

[6] A felperes kereseti kérelmében az alperes határozatának elsőfokú határozatra kiterjedő hatályon kívül helyezését kérte, állítva, hogy a határozat megsértette az Fttv. 17. §-ában rögzítetteket.

[7] A felperes érvelése szerint az Fttv. 17. § (2) bekezdése akként értelmezendő, hogy az ingatlanügyi hatóság kijavításra vonatkozó döntéssel nem változtathatja meg a fennálló természetbeni határvonalakat és birtoklási viszonyokat, ami – álláspontja szerint – azt is jelenti, hogy amennyiben vita van a kijavítással érintett ingatlan tulajdonosai között, a kijavítás ingatlanügyi hatósági eljárásban nem lehetséges. Hangsúlyozta, hogy az alperes kijavítása azt eredményezte, hogy a korábban megvásárolt területe térmértéke az adásvételi szerződéshez kapcsolódóan beszerzett hivatalos tulajdoni lapon lévő térmértéket is lecsökkentette, ezzel tulajdont is elvett a felperestől. Azt állítani, hogy a határozat nem változtatja meg a természeti helyzetet és birtoklási viszonyokat, álláspontja szerint teljesen helytelen és megalapozatlan állítás volt.

Érvelését a Legfelsőbb Bíróság BH 2007.9.316, Kfv.37.559/2010/6. számú és a Kúria EH2019.09K17, BH 2015.5.129, BH 2012.11.49 szám alatt közzétett eseti döntéseivel kívánta alátámasztani.

[8] Az alperes védiratában a kereset elutasítását indítványozta, állítva, hogy a megelőző eljárásában hozott határozat jogszabályoknak megfelelő döntés volt.

[9] Fenntartotta a felperes részéről keresettel támadott határozatának jogi érvelését, azt kiegészítve hivatkozott arra, hogy a térképi hiba kijavításával érintett ingatlanok vonatkozásában a birtokviszonyok nem változtak, mivel sem a felperes, sem az alperesi érdekelt az ingatlanokat nem használták.

[10] Az alperesi érdekelt nyilatkozatában csatlakozott az alperes álláspontjához és szintén a kereset elutasítását indítványozta.

[11] Annak bizonyítására, hogy a felperes tulajdonába került ingatlannal határos további területek természetben soha nem voltak elkülönülve, s azok birtokbavételére nem került sor, tanúbizonyítást indítványozott.

[12] Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét alaptalannak találta, és azt a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 88. § (1) bekezdés a) pontjára hivatkozással elutasította.

[13] Ítélete indokolásában rögzítette, hogy a bíróságnak a perben arról kellett határozni, hogy az alperes az Fttv. 17. § (1) bekezdése alapján adott felhatalmazás nyomán, a vonatkozó bírósági gyakorlat és az Fttv. 17. § (2) és (3) bekezdéseiben, valamint az AM rendelet 56. § (5) bekezdésében foglaltak megsértésével olyan módon intézkedett-e a belterületi ingatlanok telekhatárai térképi ábrázolásának és területének térképezési hiba kijavítása címén történő kijavításáról, hogy a kijavítás végül ellentétes volt a természetbeni állapottal és a birtokviszonyok megváltozásához vezetett.

[14] Rögzítette, hogy a megállapítandó tények körében bizonyítékként egyrészt a közigazgatási perben elhangzott tanúvallomásokat, valamint a 18. sorszámú jegyzőkönyvhöz csatolt ortofotót vette figyelembe. Ennek eredményeként megállapította, hogy a perrel érintett ingatlanokat 2006. óta egy tagban kaszálják, így a perrel érintett ingatlanok között természetbeni, szemmel látható és azonosítható határ nem alakult ki. Emellett megállapította, hogy az ingatlanok között természetbeni határ a szomszédos ingatlanon építendő kerítés alapozásának megkezdéséig nem volt, és nem lehetett beszélni a felperes tényleges birtokbavételéről sem.

[15] Ítélete indokolásában megállapította, hogy az alperes határozata nem volt ellentétes a Kúria Kfv.37.559/2010/6. számú döntésével, mivel a perben a hatóság nem a polgári bíróság hatáskörébe tartozó terület túlhasználattal kapcsolatos jogvitát döntötte el, hanem az AM rendelet 56. § (5) bekezdése szerint a hiba kijavításáról intézkedett. Az ítélet érvelése szerint a BH 2015.5.129. számú eseti döntést a határozat nem sértette meg, hiszen a felek között nem az ingatlanok közös határvonalára vonatkozó kiigazítási igény érvényesítésére, hanem adminisztratív, technikai jellegű térképezési hiba kijavítására került sor.

[16] A jogerős ítélettel szemben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben az ítélet hatályon kívül helyezését és a kereseti kérelemnek helyt adó döntéshozatalt kért, hivatkozva arra, hogy a jogerős ítélet sérti az Fttv. 17. §-át, különösen annak (2) bekezdésében foglaltakat, és ellentétes az ezzel kapcsolatos kúriai döntésekkel és bírói gyakorlattal.

[17] A felülvizsgálati kérelem megismételte a kereseti kérelmében írtakat, és a Kúria BH 2007.9.316, Kfv.37.559/2010/6., EHB 2019.09.K17, BH 2015.5.129, és BH 2012.11.490. szám alatt közzétett joggyakorlata megsértésére hivatkozott.

[18] A felperes szerint a közigazgatási bíróság tévesen állította, hogy ténylegesen nem vette birtokba az ingatlant, ugyanis szerinte igazolást nyert, hogy az ingatlanok közötti határvonalat hivatalos földmérővel mérette ki, amellyel mintegy birtokba is vette az ingatlant. Hangsúlyozta, mivel a felperes a földhivatali adatokban és a földmérő eljárása helyességében bízva vette birtokba az ingatlant, melyet vitat az alperesi érdekelt, szükségképpen vitatott a birtokhelyzet és a természeti állapot is.

[19] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében az ítélet hatályában való fenntartását indítványozta, állítva, hogy a törvényszék ítélete mindenben megfelelt a jogszabályi előírásoknak és a Kúria korábbi gyakorlatának.

[20] Hangsúlyozta, hogy a közigazgatási jogvitában a térképezési hiba fennállta nem volt vitás a felek között. Utalt az AM rendelet kitűzés fogalmát értelmező 1. § 7. pontjára, hangsúlyozva, hogy a kitűzés minden esetben az éppen hatályos ingatlan-nyilvántartási térképi telekhatárok térképi beazonosítását jelenti, és a kitűzés fogalmából következik, hogy a kitűzés eredményével ellentétes kijavítás nem minősülhet az Fttv. 17. § (2) bekezdésének megsértésének.

[21] Utalt arra, hogy a perben a rendelkezésre álló ortofotó és tanúvallomások alapján bizonyítást nyert, hogy a természetbeni határ az érintett ingatlanok között nem alakult ki, azok egyben kerültek hasznosításra, s hogy a törvényszék ítéletében helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a telekhatár kitűzése nem jelent birtokbavételt.

[22] Az alperesi érdekelt felülvizsgálati ellenkérelmében szintén az ítélet hatályban való fenntartására tett indítványt. Megismételte azt a korábbi előadását, hogy a kijavítással érintett ingatlanokat együtt kaszálták, azaz azok természetben soha nem kerültek megosztásra, így a birtoklás is egyben valósult meg, s a felperes soha nem volt az ingatlan birtokában.

[23] Érvelése alátámasztására a Legfelsőbb Bíróság PK 265 számú állásfoglalására, és a BH 2003.5.218. BH 2007.9.316 számon közzétett eseti döntéseire hivatkozott.

[24] A Kúria a felperes felülvizsgálati kérelmét a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 118. § alkalmazásával, Kfv/4. sorszámú végzésével befogadta, majd a Kp. 115. § (2) bekezdése folytán alkalmazandó, Kp. 108. § (1) bekezdése értelmében a felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem keretei között, az abban megjelölt jogszabálysértések körében, az ott megjelölt kúriai gyakorlatot is megvizsgálva megállapította, hogy a felülvizsgálati kérelem alaptalan az alábbiak miatt.

[25] Figyelemmel arra, hogy sem a közigazgatási perben, sem a felülvizsgálati eljárásban a felek részéről nem volt vitatott, hogy egykoron földmérési és térképezési hiba történt, a Kúriának abban a jogértelmezési kérdésben kellett döntenie, hogy a közigazgatási bíróság és a megelőző eljárásban az alperes, a földmérési és térképészeti tevékenységről szóló törvény (Fttv.) térképezési hiba kijavítására vonatkozó 17. § (1) és (2) bekezdéseit helyesen értelmezte-e.

[26] A Kúria az értelmezésénél az Alaptörvény 28.cikkének megfelelően vizsgálta a jogszabály célját, melynek során figyelembe vette a normaszöveg megalkotására irányuló javaslat indokolását is.

[27] Az Fttv. 17. § (2) bekezdését 2020. január 1-jei hatálybalépéssel a 2019. évi LXXXII. törvény 10. §-a módosította. A módosításhoz fűzött törvényi indokolás szerint: „A felmérési, térképezési vagy területszámítási hiba kijavításának az a lényege, hogy az bármikor elvégezhető legyen. Az idézett – módosítás szerint törölt – mondta arra utal, hogy a természetbeni állapottal ellentétes térképi hibajavítás esetén a természetbeni határvonal (pl. kerítés) egyezséggel vagy polgári jogi úton (pl. birtokvédelmi eljárás keretében) módosítható. Ez független a térképi hibajavítástól, és félreértésre adhat okot, ezért a törlése indokolt.”

[28] Az értelmezést segíti az Alkotmánybíróság 446/B/2003. számú, az Fttv. 17. § (1) bekezdésével azonos szövegezésű normatartalmat vizsgáló alkotmánybírósági határozat indokolása is, mely szerint „a földhivatal kijavítás tárgyában hozott döntése az érintett földrészletek tulajdonosai közötti jogvitát nem dönti el, olyan tényhelyzetet teremt, amelynek alapján a tulajdoni, birtoklási viszonyok rendezése a polgári jog szabályai szerint az érintett ingatlantulajdonosok megállapításának tárgya, illetőleg ennek hiányában a bíróság hatáskörébe tartozik”.

[29] Ez utóbbi jogértelmezést követte a Kúria Kfv.II.37.121/2016/5. számú ítélete is, amikor elvi éllel mondta ki, hogy a közhiteles nyilvántartások pontossága érdekében – megállapított hiba esetén – a nyilvántartás bármikor hivatalból kijavítható. Ugyanennek az ítéletnek az indokolása ([16] bekezdése) tartalmazza, hogy az Fttv. 17. §-ában rögzített jogszabályi előírás egyértelműen azt a jogalkotói akaratot szolgálja, amely célul tűzi ki a közhiteles nyilvántartások hibahatáron belüli megbízhatóságának a megteremtését. Így bármely korábbi, már jogerőre emelkedett ingatlanügyi határozattal megállapított határvonalat ki lehet, sőt, az állami ingatlan-nyilvántartási térképi adatbázis pontossága és közhitelessége érdekében ki is kell javítani, amennyiben a hatóság az utóbb elvégzett mérések alapján felmérési térképezési vagy területszámítási hiba fennállását észleli.

[30] A Kúria vizsgálta a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott kúriai döntések vonatkozásában az ügyazonosság kérdését a Győri Törvényszék ítéletével összefüggésben. E vizsgálat alapján megállapította, hogy a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott döntések többségében 2012. január 1-jét megelőzően születettek, másrészt az Fttv. 2020. január 1-jét megelőzően hatályos 17. § (2) bekezdése szerinti normaszöveg szerint értelmezték a térképezési hiba kijavításához kapcsolódó jogintézményt.

[31] Egyebekben a fenti értelmezést támasztja alá az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény törlési és kiigazítási perekre vonatkozó 62. § (2) bekezdése is, mely szerint keresetindításnak bizonyos esetekben csak akkor van helye, ha az ingatlanügyi hatósági eljárásban a bejegyzés nem törölhető, illetve a sérelem nem orvosolható, továbbá azokat eredménytelenül kísérelték meg.

[32] A fenti jogértelmezésre tekintettel a Kúria megjegyzi, hogy indokolatlan volt a közigazgatási bíróság által lefolytatott bizonyítás a kijavítással érintett ingatlanok birtoklása és használata, valamint természetbeni határvonala megállapítása körében.

[33] A fentiek alapján a Kúria a Győri Törvényszék érdemben helyes ítéletét – az ítélet indokai részbeni módosításával – a Kp. 121. § (2) bekezdése alkalmazásával hatályában fenntartotta.