KÜ BH 2022/340

[1] A perben nem álló – korábban a felperes megbízásából kereskedőként eljárt – P. K. 2018. január 29-én, vétel jogcímén megszerezte a Budapest .../45 helyrajzi számú ingatlan (a továbbiakban: ingatlan) tulajdonjogát (tulajdoni lap II/2. sorszámú bejegyzés). A tulajdoni lap II. rész 3. sorszámú bejegyzése szerint P. K. tulajdonjogát 2018. február 12-én törölték.

[2] A felperes 2021. július 21-én kelt beadványában az ingatlan tulajdoni lapja szerinti II.2. sorszámú és a II.3. sorszámú bejegyzés alapjául szolgáló iratokba való betekintés engedélyezését, valamint e bejegyzések alapjául szolgáló adásvételi szerződések tekintetében iratmásolat kiadását kérte. Kérelmét azzal indokolta, hogy az iratok megismeréséhez jogos érdeke fűződik. P. K. ugyanis jelentős összeget sikkasztott el tőle, amely bűncselekmény elkövetése miatt a Pesti Központi Kerületi Bíróság a 2018. január 10-én kelt 17.B.31.695/2016/35. számú jogerős ítéletében a bűnösségét megállapította. A büntető ítélet az említett magánszeméllyel szemben büntetést szabott ki és kötelezte, hogy fizessen meg a felperes részére 57 461 587 forintot bűncselekménnyel okozott kártérítés címén. Fizetési kötelezettségét P. K. nem teljesítette, fellelhető vagyon hiányában a végrehajtási eljárás is sikertelenül zárult. Az ingatlant nem sokkal az ítélet meghozatalát követően vásárolta, majd rövid időn belül tovább értékesítette, ezért magas a valószínűsége, hogy ezen jogügyletek fedezetelvonásra irányultak, amely miatt polgári perben a szerződések eredményesen támadhatók. A perindításhoz, az ezzel kapcsolatos döntés meghozatalához, illetőleg az esetlegesen megindított per megalapozásához szükséges a szerződésekkel kapcsolatos körülmények felmérése, az ingatlan-nyilvántartási bejegyzések alapjául szolgáló iratok, a szerződések bizonyos részeinek megismerése. Kérelmének jogszabályi alapjaként az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (a továbbiakban: Inytv.) 67. § (2) bekezdés a) pontját és (3) bekezdését jelöle meg.

[3] Az alperes a 2021. szeptember 10-én kelt 388.889/1/2021. ügyiratszámú végzésével módosított 2021. július 27-én kelt 377466/1/2021. ügyiratszámú végzésével (a továbbiakban együtt: végzés) a felperes iratbetekintés és iratmásolat iránti kérelmét elutasította. Megállapította, hogy a felperes az ingatlanra vonatkozó ügyirat tekintetében sem jogosultként, sem kötelezettként nem szerepel; a jogosult, illetve a kötelezett teljes bizonyító erejű magánokiratba vagy közokiratba foglalt engedélyét pedig nem csatolta. Nem nyújtott be olyan iratot sem, amely az engedély megadásához szükséges jogi érdekét megfelelően igazolta volna. Önmagában az a körülmény, hogy a megtekinteni kért iratok tartalma függvényében, esetlegesen a későbbiekben pert kíván indítani, nem elégséges a kérelem teljesítéséhez; a jogi érdek fennállását nem elegendő valószínűsíteni, azt igazolni kell. Döntését az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 33. § (1), (3), (4) és (6) bekezdésére, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 5:166. § (1) és (3) bekezdésére, valamint az Inytv. 67. § (2)–(4) bekezdéseire alapította. A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 322. § (1) bekezdésére utalással felhívta ugyanakkor a figyelmet arra, hogy amennyiben bíróság keresi meg az ingatlanügyi hatóságot az adatszolgáltatás tárgyában, a bírósági megkeresést soron kívül teljesíti.

[4] Az alperes végzésével szemben a felperes keresettel élt, melyben kérte, hogy az elsőfokú bíróság tárgyaláson kívül eljárva a döntést semmisítse meg és kötelezze az alperest új eljárás lefolytatására. Előadta, hogy az Inytv. 67. § (3) bekezdése, összhangban a Ptk. 5:166. § (3) bekezdésével megnyitja az iratbetekintés lehetőségét az ingatlan-nyilvántartásban szereplő adatokkal közvetlenül kapcsolatba nem hozható személyek előtt is. Álláspontja szerint hitelt érdemlően igazolta, hogy a kért okiratok megismerésére jogerős bírósági ítéletben megállapított, az ingatlan által esetlegesen fedezett kártérítési igényének érvényesítése kapcsán, az annak érdekében indított per megkezdéséhez van szüksége. Ugyanakkor az iratok ismerete nélkül nem hozható megalapozott döntés a per megindításáról, illetve nem készíthető el a keresetlevél, mivel a polgári perben a felperesnek már a keresetlevélben konkrét tény- és jogállításokat kell tennie a szerződés megtámadásáról. A Pp. 322. § (1) bekezdése értelmében elsődlegesen a jogi érdekelt feladata az iratok beszerzése, a bíróság arról csak akkor intézkedik, ha a fél a kiadását közvetlenül nem kérheti.

[5] Az alperes a védiratában a végzésében foglalt indokok alapján a kereset elutasítását kérte.

[6] Az elsőfokú bíróság a felülvizsgálni kért ítéletével a felperes keresetét – egyszerűsített perben eljárva – elutasította.

[7] Rögzítette, hogy az Ákr. 33. § (6) bekezdésének felhatalmazása alapján az ingatlan-nyilvántartási eljárások tekintetében a Ptk. és az Inytv. további szabályozást tartalmaz. A Ptk. 5:166. § (3) bekezdése, illetve az Inytv. 67. § (3) bekezdése lehetővé teszi harmadik személyek számára az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés alapjául szolgáló okiratok tartalmának megismerését, ha a kérelmező írásban igazolja, hogy az okirat megismerése jogának érvényesítéséhez szükséges. Ugyanakkor az Ákr. 27. § (2) bekezdése a hatóság számára kötelezően előírja a birtokában lévő, általa kezelt adatok védelmét is. Ez a védelmi kötelezettség magából a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2016. április 27-i (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendeletből (általános adatvédelmi rendelet, GDPR), a minősített adat védelméről szóló 2009. évi CLV. törvényből, valamint a Ptk.-ból is következik.

[8] Az iratbetekintés engedélyezéséről a hatóság az ügy körülményeire figyelemmel, a kérelemben foglaltak alapján, annak egyedi sajátosságai értékelésével kell döntést hozzon, amely eljárás során a kérelmezőnek kell igazolnia, hogy az iratok megismerése valamely jogának érvényesítéséhez vagy meghatározott kötelezettsége teljesítéséhez elengedhetetlenül szükséges.

[9] Ítéleti álláspontja szerint azon körülmény, hogy a felperes nyilatkozata szerint a megtekinteni kért iratok tartalma függvényében, eshetőlegesen a későbbiekben pert kíván indítani, nem ad kellő alapot arra, hogy személyes adatokat és bizalmas információkat tartalmazó iratokat – egy, az ingatlan tulajdonjogával nem rendelkező, tehát az ingatlan tekintetében jogokkal és kötelezettségekkel nem bíró – harmadik fél részére az ingatlanügyi hatóság kiadjon. Nem látta igazoltnak, hogy a kért iratok a felperes jogának érvényesítéséhez elengedhetetlenül szükségesek, és elzárják a polgári per megindításának lehetőségétől, különös tekintettel a Pp. 322. § (1) bekezdésében szabályozott bírósági megkeresés lehetőségére.

[10] A felperes azon érvelését jogi alap nélküli feltételezésként értékelte, mely szerint a polgári bíróság nem intézkedne a kért iratok bíróság általi beszerzése iránt, különösen azután, hogy a felperes a hatóság elutasító döntése okán nem ismerhette meg azokat.

[11] Az ügyben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben elődlegesen az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását, másodlagosan az elsőfokú ítélet megváltoztatását kérte akként, hogy a Kúria az alperes végzését helyezze hatályon kívül, és kötelezze új eljárás lefolytatására.

[12] Álláspontja szerint az elsőfokú ítélet az ügy érdemére kihatóan jogszabálysértő, egyrészt mert az egyszerűsített perben történő elbírálás feltételei nem álltak fenn, másrészt mert az elsőfokú bíróság nem kézbesítette a részére az alperes per során tett egyik nyilatkozatát, harmadrészt mert nem értékelte a jogi érveit.

[13] Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság sem az eljárás során kiadott tájékoztató végzésében, sem a per során nem nevezte meg, hogy miért az egyszerűsített per szabályai szerint járt el, amely önmagában jogszabálysértő. A közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 124. § (2) és (3) bekezdésében foglalt feltételek nem álltak fenn, és ennek következményeként elesett a fellebbezési jogától figyelemmel a Kp. 126. §-ára, mely szerint az egyszerűsített perben hozott ítélettel szemben nincs helye fellebbezésnek.

[14] Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság nem kézbesítette a részére az alperes 2021. december 9-én kelt nyilatkozatát, azt közvetlenül az alperes küldte meg a számára 2022. február 9-én, melyre vonatkozó előkészítő iratát 2022. február 14-én küldte meg a bíróság részére. Állította, hogy az elsőfokú bíróság nem értékelte a mindössze két nap múlva meghozott ítéletében az ezen beadványban felsorakoztatott érveit. Ezzel az elsőfokú bíróság megsértette a Kp. 2. § (6) bekezdésében foglaltakat, valamint az Alaptörvény XXVIII. cikkében rögzített tisztességes eljáráshoz fűződő jogát.

[15] Állította, hogy az elsőfokú bíróság ítélete sérti a Kp. 2. § (4) bekezdését is, mert a keresetben foglaltakra teljes mértékben nem tért ki, indokolása nem felel meg a Pp. 346. § (4) és (5) bekezdésében foglaltaknak. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság nem értékelte az arra vonatkozó előadását, mely szerint az alperes jogértelmezése kiüresíti a jogérvényesítéshez szükséges betekintés lehetőségét, másrészt figyelmen kívül hagyta azt az érvelést, hogy a kívánt iratok nélkül a per nem indítható meg, hiszen a keresetlevélben a fedezetelvonáshoz kapcsolódóan konkrét tény és jogállításokat kell tennie. Az elsőfokú ítélet szerinti jogértelmezés egyenesen „bátorítja” a fedezetelvonó ingatlanügyletek megkötését. Az elsőfokú bíróság továbbá az „érdekek összemérését” nem végezte el, a mérlegelésnél figyelembe vett szempontokat nem fejtette ki részletesen. Nem tért ki továbbá az ítélet az alperes által hivatkozott három bírósági döntésre, amelynek azért is van jelentősége, mert a Kúria Joggyakorlat-elemző Csoportjának véleménye szerint sem számottevő az iratbetekintési perek gyakorlata.

[16] Arra is hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság tévesen, megszorítóan, rendeltetésével ellentétesen, a célszerűségi szempontokat figyelmen kívül hagyva értelmezte az Inytv. 67. § (3) bekezdésében foglaltakat. A rendelkezés lényege ugyanis, hogy a harmadik személyek a jogi érdekük megfelelő igazolása esetén betekinthessenek az ingatan-nyilvántartás irataiba. Az alperes és az elsőfokú bíróság a felperest ésszerűtlen módon „a polgári peres eljárás igénybevétele felé terelte”.

[17] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.

[18] A felülvizsgálati kérelem érdemben nem megalapozott.

[19] A Kp. 115. § (1) bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárás tárgya a jogerős ítélet, melyet az elsőfokú bíróságnak a Kp. 85. § (1) bekezdése alapján a kereseti kérelem keretei között eljárva kell meghoznia. A Kp. 120. § (5) bekezdése alapján, a felülvizsgálati eljárásban bizonyításnak nincs helye.

[20] A Kúria mindenekelőtt a felperes eljárásjogi hivatkozásait vizsgálta, így elsődlegesen azt, hogy az elsőfokú bíróság helyesen járt-e el az egyszerűsített per szabályai szerint, avagy annak helytelen alkalmazása folytán sérült-e a felperes valamely garanciális jellegű eljárási joga, amely csak az elsőfokú eljárás megismétlésével orvosolható.

[21] A Kúria megállapította, hogy a perbeli esetben az egyszerűsített per feltételei nem álltak fenn. Ugyan közigazgatási végzés(ek) felülvizsgálatról van szó, azok azonban nem minősülnek a Kp. 124. § (2) bekezdés c) pontja szerinti járulékos közigazgatási cselekménynek. A felülvizsgálni kért iratbetekintés és iratmásolat iránti kérelmet elutasító döntés nem egy alapeljárásban született közbenső végzés, hanem a felperes kérelméről végleges jelleggel döntő érdemi közigazgatási cselekmény, amely nem szolgálja további anyagi jogviszony rendezésére irányuló közigazgatási cselekmény megvalósítását.

[22] A fentiekből kiindulva tehát az egyszerűsített per alkalmazásának nem volt helye, ezért a Kúria vizsgálta, hogy ezen eljárásrend a konkrét esetben miben tért el a per tárgyaláson kívüli elbírálásától. A felek tárgyalás tartását ugyanis nem indítványozták, a felperes kifejezetten akként nyilatkozott, hogy a per tárgyaláson kívüli elbírálását kéri. Ezzel kapcsolatban jogsérelmet a felülvizsgálati kérelmében sem jelölt meg.

[23] A Kúria megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a Kp. 124. § (5) bekezdése szerint az egyszerűsített perre a tárgyaláson kívüli eljárás szabályait alkalmazta, amely a perbeli esetben megfelelt a felek tárgyaláson kívüli elbírálásra vonatkozó akaratának. Kifejezetten az egyszerűsített perre vonatkozó eljárási szabály alkalmazására nem került sor.

[24] A felperes állítása a fentiekkel kapcsolatban az volt, hogy a téves eljárásforma megválasztása azzal a következménnyel járt, hogy a Kp. 126. § (3) bekezdésének rendelkezése miatt elesett az ítélet elleni fellebbezési jogától.

[25] A Kúria megállapította, hogy a felperes fenti érvelése téves. A közigazgatási perekben az ítélet elleni fellebbezési jogot a Kp. 99. § (1) bekezdése alapján törvényi rendelkezés teremtheti meg. Sem az Inytv., sem a Kp. nem teszi lehetővé a perbeli döntés felülvizsgálata tárgyában hozott elsőfokú ítélet elleni fellebbezést. Mindezek alapján a Kúria olyan eljárási jogszabálysértést nem állapított meg, amely az ügy érdemi elbírálására kihatott volna, illetve amely az eljárási jogok sérelme okán az elsőfokú bírósági eljárás megismétlését tenné indokolttá.

[26] A Kúria a fentiekkel összefüggésben hangsúlyozza, hogy a felülvizsgálati kérelemben megjelölt Kfv.II.37.059/2020/4. számú végzéssel elbírált ügy és a jelen ügy között ügyazonosság nem áll fenn. A hivatkozott határozatban a Kúria az ügy érdemére kiható eljárási jogszabálysértést azért állapított meg, mert az elsőfokú bíróság – a felperes tárgyalás tartására irányuló kérelme ellenére, az egyszerűsített per szabályait tévesen alkalmazva – a bizonyítékok értékelése útján állapította meg a tényállást, illetve vonta le jogi következtetéseit. A felhívott döntésében e bírói értékelés megismétlését írta elő a Kúria azzal, hogy az elsőfokú bíróságnak a feleket tárgyaláson kell meghallgatnia és a megismételt bizonyítási eljárás tükrében kell elvégeznie a tények feltárását, értékelését, majd a jogi következtetések levonását.

[27] A perbeli ügyben a fent kifejtettek szerint az elsőfokú bíróság jogszerűen járt el tárgyaláson kívül, az egyszerűsített perre vonatkozó speciális eljárási szabályt nem alkalmazott, így a Kúria Kfv.II.37.059/2020/4. számú döntésében foglaltaktól eltérően az ügy érdemére kiható eljárási jogszabálysértés e körben nem volt megállapítható. Másképpen megfogalmazva nincs olyan eljárási cselekmény, a feleket érintő eljárási jog vagy kötelezettség, amelyet az elsőfokú bíróságnak más eljárási cselekményeket követve, az alkalmazott bizonyítástól eltérően kellett volna elvégeznie, illetve biztosítania/előírnia, mint amit ténylegesen alkalmazott a tárgyaláson kívüli eljárás szabályainak alkalmazásával. Az ügy érdemére kiható eljárási jogszabálysértés nélkül az eljárás megismétlésének jogszabályi kritériuma – figyelemmel a Kp. 115. § (2) bekezdése és 99. § (3) bekezdése alapján irányadó Kp. 2. § (2) bekezdése szerinti koncentrált pervitel követelményére is – nem áll fenn (Kp. 121. § (2) bekezdés).

[28] A felperes maga sem vitatta, hogy az alperes 2021. december 9-én kelt nyilatkozatát az alperes közvetlenül a részére megküldte, arra vonatkozó nyilatkozattételi jogával élhetett, így a per iratainak megismeréséhez, a tisztességes eljáráshoz fűződő joga nem sérült. A Kúria megállapította, hogy a szóban forgó irathoz csatolta az alperes azt a – felperes által a felülvizsgálati kérelmében hivatkozott – három elsőfokú bírósági végzést, amelyek nemperes eljárásban születtek, és további jogorvoslattal nem voltak támadhatók. Az alperes ezen nyilatkozata a közigazgatási döntéshez és a védirathoz képest további érdemi érvelést nem tartalmazott, az elsőfokú bíróság a határozatát pedig nem a csatolt végzésekre alapította, ezért az ítéletben e nyilatkozatok részletes ismertetéséről nem is kellett számot adnia. A Pp. 346. § (4) és (5) bekezdésének rendelkezése az indokolással szemben a per tárgyára vonatkozó releváns tények, és nyilatkozatok ismertetését írja elő követelményként, méghozzá azokét, amelyeket a bíróság a bizonyítékok mérlegelésénél irányadónak vett, azaz amelyekre a döntését alapította.

[29] A Kúria megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az Inytv. perbeli esetben alkalmazandó 67. § (3) bekezdését helytállóan értelmezte, a felperes releváns, jogszabályi hivatkozással is társított érveire kitért. A felperes által a felülvizsgálati kérelemben kifejtettekre hivatkozással a Kúria a következőkre mutat rá.

[30] Az Inytv. fenti szabályozása alapján a jogosult, illetve kötelezett teljes bizonyító erejű magánokiratba vagy közjegyzői okiratba foglalt engedélyével nem rendelkező harmadik személy a kérdéses iratokat akkor ismerheti meg, ha írásban igazolja, hogy az irat megismerése jogának érvényesítéséhez, illetve jogszabályon vagy hatósági határozaton alapuló kötelezettsége teljesítéséhez szükséges. Az Inytv. tehát írásbeli igazolási kötelezettséget ír elő arra vonatkozóan, hogy valamely jog érvényesítéséhez a kért irat szükséges. A felperesi érveléssel szemben nem arról van szó, hogy a jogos igényét kell igazolnia, hanem azt, hogy a konkrét irat szükséges az igény érvényesítéséhez.

[31] A felperes a fentiekkel összefüggésben ellentmondásosan és következetlenül érvelt. Míg egyik állítása – és nem írásbeli igazolása – az volt, hogy éppen a per megindításához szükséges a kért irat (fedezetelvonásra vonatkozó tény- és jogállítások), addig a felülvizsgálati kérelmének végkövetkeztetése, hogy az alperes és az elsőfokú bíróság „tereli” a polgári peres eljárás igénybevétele felé anélkül, hogy „célszerűségi” szempontokat figyelembe vennének.

[32] A Kúria hangsúlyozza, hogy az Inytv. 67. § (3) bekezdése nem teszi lehetővé célszerűségi szempontok mérlegelését, sem „érdekek összemérését”, azaz azt, hogy a megtekinteni kért irat szükségessége a betekintést követően nyerjen vagy éppen ne nyerjen igazolást. Másképpen megfogalmazva nem a betekintés eredményeként kell eldőlnie annak, hogy a megismert iratot a felperes – mint szükségest – felhasználja-e vagy sem, és ha igen, akkor mire használja fel, ezért az elsőfokú bíróság helyesen jutott arra a végkövetkeztetésre, hogy a felperes az Inytv. 67. § (3) bekezdésében megkövetelt írásbeli igazolási kötelezettségének nem tett eleget.

[33] A felperes azon állítása, mely szerint az elsőfokú bíróság jogértelmezése „bátorítja” a fedezetelvonó ingatlanügyletek megkötését, egyrészt nélkülözi a jogi érvelést, másrészt nincs összefüggésben az elsőfokú bíróság helyesen elvégzett jogszabályértelmezésével.

[34] A fentiek alapján a Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat az ügy érdemére kihatóan nem sérti, ezért azt a Kp. 121. § (2) bekezdése alapján – a fenti pontosítások mellett – hatályában fenntartotta.