3462/2022. (XI. 17.) AB határozat

Az Alkotmánybíróság tanácsa jogszabály alaptörvény-ellenességének megállapítása iránti bírói kezdeményezés tárgyában meghozta a következő

Az Alkotmánybíróság a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény 33/A. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

[1] Gazdasági társaság vezető tisztségviselőjének felelőssége iránt indított perben a Fővárosi Törvényszék az Alkotmánybíróság eljárását kezdeményezte. A Törvényszék az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 25. § (1) bekezdése alapján az előtte 23.G.41.920/2021. szám alatt folyamatban lévő ügyben a peres eljárás felfüggesztése mellett kérte a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 33/A. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítását, a rendelkezés megsemmisítését, valamint alkalmazásának kizárását a Törvényszék előtt folyamatban lévő peres eljárásban.

[2] A Cstv. 33/A. § (1) bekezdése alapján a hitelező vagy – az adós nevében – a felszámoló a felszámolási eljárás alatt keresettel kérheti az illetékes bíróságtól annak megállapítását, hogy azok, akik a gazdálkodó szervezet vezetői voltak a felszámolás kezdő időpontját megelőző három évben, a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően a vezetői feladataikat nem a hitelezők érdekeinek figyelembevételével látták el, és ezzel okozati összefüggésben a gazdálkodó szervezet vagyona csökkent, vagy a hitelezők követeléseinek teljes mértékben történő kielégítése más okból meghiúsult. A Törvényszék előadása szerint a felperes gazdasági társaság a kereseti kérelmében a Cstv. 33/A. § (1) bekezdése alapján annak megállapítását kérte, hogy az alperesek, mint a felperes volt vezető tisztségviselői a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően nem a hitelezők érdekeinek figyelembevételével látták el az ügyvezetői feladataikat, ezzel okozati összefüggésben a felperes vagyona csökkent, továbbá a hitelezők követelésének teljes mértékben történő kielégítése meghiúsult. A konkrét ügyben a felszámolási eljárás 2019. szeptember 20-án indult, melynek alapján a Cstv. 33/A. § (1) bekezdése alkalmazásával a felszámolást megelőző három év 2016. szeptember 20-án kezdődött, melyhez képest a felperes keresete a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezését 2008. december 31. napjára teszi.

[3] A Törvényszék álláspontja szerint az alkalmazandó Cstv. 33/A. § (1) bekezdése nem egyértelmű abban a tekintetben, hogy a három éves időszak csak az alperesként perbe vonható személyek körének meghatározása körében bír-e relevanciával, vagy a vizsgálandó időszakot is kijelöli. Figyelembe véve az elévülés büntetőjogi és polgári jogi területen egyaránt érvényesülő jogintézményét, egyértelmű, hogy egy-egy magatartásért adott személy meddig köteles helyt állni, ehhez képest az alkalmazandó jogszabályhely erre vonatkozó egyértelmű rendelkezést nem tartalmaz, mely a Törvényszék szerint az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdés szerinti jogbiztonság sérelmét eredményezi. Ugyanakkor az indítvány maga hivatkozott a bírói gyakorlatot megjelenítő BDT2020.4186. szám alatt közzétett eseti döntésre, amelyben a Fővárosi Ítélőtábla úgy foglalt állást, hogy a Cstv.-ben foglalt speciális határidőkre figyelemmel az elévülés általános Polgári Törvénykönyvbeli szabályai a vezető tisztségviselő felelősségének megállapítása, illetve marasztalása iránti keresetek esetében nem irányadók.

[4] Az Alkotmánybíróság az indítványt a tartalma szerint bírálta el.

[5] 1. Az Alaptörvény érintett rendelkezése:

[6] 2. Az Cstv. érintett rendelkezése:

[7] Az Alkotmánybíróságnak mindenekelőtt azt kellett vizsgálnia, hogy a bírói kezdeményezés megfelel-e a törvényi feltételeknek.

[8] Az Abtv. 25. §-ának (1) bekezdése szerint, ha a bírónak az előtte folyamatban lévő egyedi ügy elbírálása során olyan jogszabályt kell alkalmaznia, amelynek alaptörvény-ellenességét észleli, vagy alaptörvényellenességét az Alkotmánybíróság már megállapította – a bírósági eljárás felfüggesztése mellett – az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés b) pontja alapján az Alkotmánybíróságnál kezdeményezi a jogszabály vagy jogszabályi rendelkezés alaptörvény-ellenességének megállapítását, illetve az alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazásának kizárását.

[9] A benyújtott bírói kezdeményezés rögzíti az Alkotmánybíróság hatáskörére és az indítványozó jogosultságára vonatkozó hivatkozást [Abtv. 25. § (1) bekezdés]. A bírói kezdeményezés szerint az eljárás felfüggesztése megtörtént. Az indítvány megjelöli az Alaptörvény megsérteni vélt cikkét [Alaptörvény B) cikk (1) bekezdés], valamint megfelelő indokolást tartalmaz. Az indítvány továbbá határozott kérelmet terjeszt elő a támadott szövegrész alaptörvény-ellenességének a megállapítására és a megsemmisítésére, valamint az alaptörvény-ellenes jogszabályi rendelkezés alkalmazásának kizárására.

[10] Az Abtv. 25. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság gyakorlata következetes abban, hogy bírói kezdeményezés alapján folytatott egyedi normakontroll eljárásban csak az egyedi ügyben alkalmazandó jogszabály vizsgálatára kerülhet sor {3058/2015. (III. 31.) AB végzés, Indokolás [22]}. Az Abtv. 25. § (1) bekezdése szerint az alkalmazandó norma megtámadásának a lehetőségét a bíró számára azért biztosítja a jogalkotó, hogy megakadályozható legyen, hogy a bíróság a döntését alaptörvény-ellenes norma alkalmazásával legyen kénytelen meghozni. Ennek megfelelően minden olyan anyagi jogi rendelkezés bírói kezdeményezés tárgya lehet, melytől a bíróság előtt fekvő egyedi ügy érdemi eldöntése függ, de olyan eljárási jogi normák is megtámadhatók, melyek ugyan nem közvetlenül az ügyet befejező bírósági döntés alapját képezik, de alkalmazásra kerülve a felek eljárási helyzetét lényegesen befolyásolják {23/2015. (VII. 7.) AB határozat, Indokolás [18]}.

[11] A bírói kezdeményezés szerint az alapügyben a felperes gazdasági társaság a kereseti kérelmében a Cstv. 33/A. § (1) bekezdése alapján kérte annak megállapítását, hogy az alperesek, mint a felperes volt vezető tisztségviselői, a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően nem a hitelezők érdekeinek figyelembevételével látták el az ügyvezetői feladataikat, ezzel okozati összefüggésben a felperes vagyona csökkent, és a hitelezők követelésének teljes mértékben történő kielégítése meghiúsult. A bírói kezdeményezés szerint tehát a támadott szabályt az eljárásban alkalmazni kell, a norma részleges vagy teljes megsemmisítése más döntést eredményezhet a konkrét ügyben.

[12] Minderre figyelemmel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány az Abtv. 25. és 52. §-ában előírt feltételeknek eleget tesz {vö. 3058/2015. (III. 31.) AB végzés, Indokolás [8]–[24]; 2/2016. (II. 8.) AB határozat, Indokolás [26]–[28]; 3046/2016. (III. 22.) AB határozat, Indokolás [8]–[13]}.

[13] A bírói kezdeményezés nem megalapozott.

[14] Az indítványozó Törvényszék a támadott rendelkezés alaptörvény-ellenességét az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében foglalt jogállamiságból levezetett normavilágosság elvének sérelmére alapozta. Az indítvány alapján vizsgálandó volt, hogy a támadott rendelkezéssel összefüggésben a Törvényszék által sérelmesnek tartott bizonytalanság eléri-e az alaptörvény-ellenesség szintjét. Ehhez a normavilágosság követelményére vonatkozó alkotmánybírósági gyakorlat áttekintésére volt szükség.

[15] 1. Az Alkotmánybíróság legutóbb a 3041/2021. (II. 19.) AB határozatban foglalta össze az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében foglalt jogállamisággal kapcsolatos gyakorlatát: „az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében foglalt jogállamiság egyik feltétlen ismérve a jogbiztonság. A jogbiztonság pedig az államtól, és elsősorban a jogalkotótól azt várja el, hogy a jog egésze, egyes részterületei és egyes szabályai is világosak, egyértelműek és a norma címzettjei számára is értelmezhetők és követhetők legyenek” (Indokolás [25]). E határozat által is idézett 20/2020. (VIII. 4.) AB határozat szerint pedig „[a] jogalanyoknak tényleges lehetőséget kell biztosítani arra, hogy magatartásukat a jog előírásaihoz igazíthassák [25/1992. (IV. 30.) AB határozat, ABH 1992, 131, 132]. Ehhez pedig az szükséges, hogy a jogszabály szövege a jogalkalmazás során felismerhető normatartalmat hordozzon [26/1992. (IV. 30.) AB határozat, ABH 1992, 135, 142]” (Indokolás [67]).

[16] Az Alkotmánybíróság értelmezésében a jogbiztonság sérelme akkor állapítható meg, ha a szabályban rejlő belső ellentmondás a jogalkalmazás során szükséges értelmezéssel nem kiküszöbölhető [1/1999. (II. 24.) AB határozat, ABH 1999, 25, 46]. Az Alkotmánybíróság a 24/2013. (X. 4.) AB határozatában rögzítette, hogy „[a]z Alkotmánybíróságnak a norma egyértelműségének követelményével kapcsolatos eddigi gyakorlata szerint a jogszabályokat a magyar nyelv szabályainak megfelelően, világosan és közérthetően kell megszövegezni. A jogszabály-értelmezési nehézségeket általában a jogalkotói vagy jogalkalmazói jogszabály-értelmezés eszközeivel kell felszámolni” (Indokolás [49]; 3296/2018. (X. 1.) AB határozat, Indokolás [32]). Az Alkotmánybíróság a 3/2016. (II. 22.) AB határozatban kiemelte, hogy a szabályozás mindaddig nem sérti a normavilágosság elvét, amíg nem minősül a jogalkalmazó számára értelmezhetetlennek, illetőleg nem nyílik lehetőség a túlzottan általános megfogalmazás miatt szubjektív, önkényes jogalkalmazásra (Indokolás [11]). Tehát „»alkotmánysértésnek csak az minősül, ha a sérelmezett jogszabály tartalma olyan mértékben homályos, vagy rendelkezései annyira ellentmondásosak, hogy a tisztázatlanság feloldására a jogszabály-értelmezés már nem elegendő« (1263/B/1993. AB határozat, ABH 1994, 672, 673–674)” {3047/2013. (II. 28.) AB határozat, Indokolás [18]}. A jogbiztonság sérelmét jelentheti továbbá az is, „ha a normaszöveg ugyan érthető, de végrehajthatatlan [10/2001. (IV. 12.) AB határozat, ABH 2001, 123, 147]” {3041/2021. (II. 19.) AB határozat, Indokolás [25]}.

[17] Rámutatott az Alkotmánybíróság arra is, hogy „a jogbiztonság meglétének vagy hiányának vizsgálatakor differenciáltan kell eljárni. »Annak megállapítása során, hogy a szabályozás módja, a normatartalom sérti-e a jogbiztonságot, minden esetben figyelembe kell venni a szabályozás célját és a címzettek körét is.« (125/B/2003. AB határozat, ABH 2005, 1127, 1137) Más a normavilágosság és jogbiztonság alkotmányossági mércéje akkor, ha a címzettektől elvárható valamilyen speciális, az értelmezéshez szükséges szakértelem és más, ha az általánosságban érinti a jogalanyokat (395/D/2010. AB határozat, ABH 2011, 2090, 2096).” {20/2020. (VIII. 4.) AB határozat, Indokolás [68]}

[18] 2. A jelen esetben megállapítható, hogy a Cstv. 33/A. § (1) bekezdése, illetve annak a három éves időtartamot előíró szabálya, amit az indítványozó Törvényszék kifogásolt, nem minősül homályos, illetve ellentmondásos normának, aminek alkalmazásához a jogszabály-értelmezés ne lenne elegendő. A Cstv. 33/A. § (1) bekezdése – az irányadó bírói gyakorlatra is figyelemmel – nem tekinthető a jogalkalmazók számára értelmezhetetlen szabálynak. A kétségesnek vélt szövegrész 2006-tól része a Cstv. 33/A. § (1) bekezdésének. A Kúriának „[a] vezető tisztségviselők hitelezőkkel szembeni felelőssége” tárgykörben felállított joggyakorlatelemző csoportjának 2017-ben elfogadott és közzétett összefoglalója már nem is foglalkozott ezzel a kérdéssel önálló témakörként. Elfogadottnak tekintette, hogy a felelősség megállapítása iránti perben vizsgálandó tény az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzete bekövetkezésének időpontja, és az ezt követően tanúsított, hitelezői érdekekkel ellentétes vezetői tisztségviselői magatartás. A vezetői felelősség ezen speciális szabálya csak azon vezetővel szemben érvényesíthető, aki a felszámolás kezdő időpontját megelőző három évben a gazdálkodó szervezet vezetője volt, s ezen időben tanúsította a hitelezői érdekekkel ellentétes magatartást.

[19] Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdéséhez kapcsolódó gyakorlata és a Cstv. vizsgálandó rendelkezése, illetve az ahhoz kapcsolódó bírói joggyakorlat alapján megállapította, hogy az indítványozó által vélt bizonytalanság nem idézi elő a normavilágosság alkotmányos elvének sérelmét, ezen keresztül pedig az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésének sérelmét. A kifejtett indokok alapján az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy az indítványozó által kifogásolt szabályozási megoldás nem sérti az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében foglalt jogállamiságból levezetett jogbiztonság részét képező normavilágosság követelményét, ezért a bírói kezdeményezést elutasította.

Budapest, 2022. november 8.

Alkotmánybírósági ügyszám: III/1755/2022.