2022. évi XXXV. törvény indokolás

Az Európai Unió Bírósága (továbbiakban: a Bíróság) 2018. március 6. napján hirdette ki döntését a Szlovák Köztársaság kontra Achmea BV (C-284/16. számú) ügyében. A Bíróság megállapítása szerint az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: EUMSZ) 344. és 267. cikkeit úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes a tagállamok között létrejött nemzetközi beruházásvédelmi megállapodásokban szereplő választottbírósági klauzula, amelynek értelmében a tagállamok egyikének beruházója, a másik tagállamban létesített beruházásokra vonatkozó vita esetén ezen utóbbi tagállammal szemben választottbíróság előtt indíthat eljárást. A Bíróság szerint az EU-n belüli kétoldalú beruházási megállapodásokban megállapított, beruházó és állam közötti választottbírósági kikötések aláássák az uniós szerződések által biztosított jogorvoslati rendszert, és ezáltal veszélyeztetik az uniós jog autonómiáját, hatékonyságát, elsőbbségét és közvetlen hatályát, illetve a tagállamok közötti kölcsönös bizalom elvét. Az uniós jognak való megfelelés érdekében a tagállamok vállalták, hogy megszüntetik az összes kétoldalú beruházásvédelmi megállapodásukat, amelyeket más tagállamokkal kötöttek, plurilaterális vagy amennyiben úgy hatékonyabb, akkor bilaterális módon.

Figyelemmel az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás (a továbbiakban: EGT-megállapodás) azon célkitűzésére, hogy az uniós jogszabályokban foglaltakkal azonos rendelkezéseit az Európai Unió jogával egységesen szükséges értelmezni és alkalmazni, a Bíróság korábbi döntéseiben egyértelművé tette, hogy a beruházásvédelemhez kapcsolódó alapvető szabadságok mutatis mutandis vonatkoznak az Európai Unió és Norvégia, Izland és Liechtenstein között megvalósuló beruházásokra. Mindezekre tekintettel a Bíróság Achmea-ítélete hatással van a Magyar Köztársaság Kormánya és a Norvég Királyság Kormánya között a beruházások ösztönzéséről és kölcsönös védelméről szóló megállapodásra is, amelynek megszüntetése így összhangban áll az Európai Unió jogával.

A Megállapodás a Magyar Köztársaság és a Norvég Királyság között a beruházások ösztönzéséről és kölcsönös védelméről szóló megállapodás megszűnését eredményezi, biztosítva ezzel az Európai Unió jogával való összhangot, a Bíróság 2018. március 6. napján kihirdetett, C-284/16. számú ügyben hozott döntésnek megfelelően.

A Megállapodás egyik legfőbb rendeltetése, hogy rendelkezik a megszűnő beruházásvédelmi megállapodás hatályvesztésre vonatkozó rendelkezésének további joghatás nélküli megszüntetéséről. Ezáltal megfelelően biztosított, hogy a beruházásvédelmi megállapodás a megszüntetését követően ne legyen alkalmas további joghatás kiváltására.

A jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 18. §-ában, valamint a Magyar Közlöny kiadásáról, valamint a jogszabály kihirdetése során történő és a közjogi szervezetszabályozó eszköz közzététele során történő megjelöléséről szóló 5/2019. (III. 13.) IM rendelet 20. § (2) bekezdés a) pontjában foglaltakra tekintettel az indokolás közzétételre kerül.

A Megállapodás a nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos eljárásról szóló 2005. évi L. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 2. § a) pontja szerinti nemzetközi szerződésnek minősül, arra ennek megfelelően az Nsztv. előírásai vonatkoznak.

Az Nsztv. 7. § (1) bekezdés a) pontjára és (3) bekezdés b) pontjára való tekintettel a nemzetközi szerződés kötelező hatályának elismerésére akkor kerülhet sor, ha a szerződés szövegének ismeretében az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozó nemzetközi szerződés esetében az Országgyűlés erre felhatalmazást ad.

A Megállapodás hatálybalépése érdekében annak kötelező hatályának elismeréséhez az Országgyűlés – a Megállapodás kihirdetéséről szóló törvény elfogadása útján – ad felhatalmazást.

A 3. § (1) bekezdése szerint a Megállapodás hivatalos magyar nyelvű fordítását az 1. melléklet tartalmazza. A 3. § (2) bekezdése szerint a Megállapodás hiteles angol nyelvű szövegét a 2. számú melléklet tartalmazza.

A 4. § a törvény hatálybalépéséről rendelkezik.

Az 5. § a törvény végrehajtásáért felelős minisztert nevezi meg.

A 6. § a Magyar Köztársaság Kormánya és a Norvég Királyság Kormánya között a beruházások ösztönzéséről és kölcsönös védelméről Oslóban, az 1991. évi április hó 8. napján aláírt Megállapodás kihirdetéséről szóló 1993. évi LXI. törvény hatályvesztéséről rendelkezik.

A Megállapodás 1. bekezdése szerint a Norvég Királyság Kormánya és a Magyar Köztársaság Kormánya között a beruházások ösztönzéséről és kölcsönös védelméről szóló, 1991. április 8-án Oslóban aláírt megállapodás hatályát veszti.

A 2. bekezdés rendelkezik arról, hogy a megszűnő beruházásvédelmi megállapodás XIII. Cikkének azon rendelkezése, amely kiterjeszti a védelmet a megszűnés időpontját megelőzően létesített beruházásokra, szintén hatályát veszti, és nem válthat ki további joghatást.

A 3. bekezdés rendelkezik a jövőbeli, valamint a függőben lévő állam-állam és beruházó-állam közötti választottbírósági eljárásokról.

A 4. bekezdés szerint a Megállapodás az arról szóló utóbbi írásbeli értesítés keltétől számított harminc (30) nappal lép hatályba, hogy a Szerződő Felek diplomáciai úton megerősítik, hogy a Megállapodás hatálybalépéséhez szükséges nemzeti jogi eljárások befejeződtek.