BÜ BH 2022/37
BÜ BH 2022/37
2022.02.01.
A magánvádló jogi képviselője által benyújtott fellebbezés – mivel a magánvádló jogi képviselője a büntetőeljárásban nem önálló eljárásjogi szereplő, így ellentétben a védővel, önálló fellebbezési joga sincs – mindig kizárólag az általa képviselt magánvádló fellebbezésének tekintendő. A magánvádló jogi képviselője más nevében, mint a magánvádló nevében fellebbezést nem nyújthat be, a jogi képviselő nyilatkozata mindig a képviselt személy nyilatkozatának tekintendő [Be. 61. § (1)–(3) bek., 778. § (1) bek.; 2017. évi LXXVIII. évi tv. 34. § (1)–(2) és (5) bek.].
[1] Az ítélőtábla a 2021. május hó 18. napján megtartott tanácsülésen meghozott végzésével a magánvádló jogi képviselője által a törvényszék végzése ellen bejelentett fellebbezést elutasította. A végzés indokolása szerint a magánvádló jogi képviselője saját nevében, a magánvádló jogi képviselőjeként önállóan – és nem a magánvádló nevében eljárva – terjesztette elő a fellebbezést, ezért az nem jogosulttól származik, mivel a fellebbezésre kizárólag a magánvádló jogosult, a magánvádló jogi képviselője önálló fellebbezési joggal nem rendelkezik. A fellebbezést ezért a Be. 588. § (1) bekezdésére figyelemmel, a Be. 614. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó 598. § (1) bekezdésének a) pontja alapján tanácsülésen eljárva, a Be. 597. § (1) bekezdése alapján elutasította.
[2] Az ítélőtábla végzésével szemben a magánvádló jelentett be fellebbezést. Fellebbezésében az ítélőtábla végzésének hatályon kívül helyezését és az elutasított fellebbezés érdemi elbírálását indítványozta. A magánvádló hivatkozott arra, hogy a Be. 61. § (1) bekezdése értelmében a sértett helyett – ha e törvény nem ír elő személyes eljárási kötelezettséget – az általa vagy törvényes képviselője által meghatalmazott képviselő is eljárhat. Hivatkozott továbbá arra, hogy a Be. 10. § (1) bekezdés 7. Pontjának a) alpontja értelmében jogi képviselőnek tekintendő az ügyvéd és az ügyvédi iroda, ha a sértett képviselőjeként jár el. Álláspontja szerint nem fosztható meg a magánvádló a jogi képviselőhöz való jogtól a fellebbezési eljárásban, amely képviselet alapja a képviselő meghatalmazása. A magánvádló fellebbezésében hivatkozott az Alkotmánybíróság 14/2015. (V. 26.) AB határozatában a pótmagánvádló jogi képviseletével kapcsolatosan kifejtett követelményre, valamint az ugyancsak a pótmagánvádló jogi képviseletével kapcsolatos 3285/2017. (XI. 14.) AB határozatra. A magánvádló álláspontja szerint a hivatkozott alkotmánybírósági határozatokban taglalt, a pótmagánvádló jogi képviselőjét érintő jogorvoslati jogosultság biztosítása témakörében felvetett alkotmányos követelmények a magánvádló jogi képviselőjére is érvényesek.
[3] A magánvádló fellebbezése alapos.
[4] Az ügyben a járásbíróság a 2020. november 4. napján kelt ítéletében a vádlottat a Btk. 226. § (1) bekezdésében meghatározott és a (2) bekezdés b) pontja szerint minősülő rágalmazás vétsége miatt 2 évre próbára bocsátotta. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlott és védője felmentés érdekében jelentett be fellebbezést. A jogorvoslati kérelmek folytán eljáró törvényszék a 2021. január hó 29. napján meghozott végzésével a büntetőeljárást felfüggesztette. E végzés ellen a magánvádló jogi képviselője fellebbezést jelentett be a végzés hatályon kívül helyezése, valamint az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyása érdekében. A magánvádló képviseletében eljáró dr. S. J. ügyvéd 2021. március 11-én benyújtott beadványában, mint a magánvádló jogi képviselője élt fellebbezéssel, azt saját nevében írta alá.
[5] A Kúria megállapította, hogy magánvádló jogi képviselője által benyújtott fellebbezés a magánvádló fellebbezésének tekintendő és azt érdemben el kell bírálni.
[6] Az ítélőtábla tévesen hivatkozott arra, hogy a magánvádló jogi képviselője által benyújtott fellebbezés nem a magánvádló fellebbezése, a magánvádló jogi képviselőjét önálló fellebbezés benyújtására a törvény nem hatalmazza fel, ezért az a törvényben kizárt fellebbezés.
[7] A magánvádló jogi képviselője által benyújtott fellebbezés – éppen azért, mert a magánvádló jogi képviselője a büntetőeljárásban nem önálló eljárásjogi szereplő, így ellentétben a védővel, önálló fellebbezési joga sincs – mindig kizárólag az általa képviselt magánvádló fellebbezésének tekintendő. A magánvádló jogi képviselője más nevében, mint a magánvádló nevében fellebbezést nem nyújthat be, a jogi képviselő nyilatkozata mindig a képviselt személy nyilatkozatának tekintendő, a képviselő nyilatkozata közvetlenül a képviseltet jogosítja, illetve kötelezi; a jogi képviselet korlátozása pedig csak annyiban hatályos, amennyiben a jogi képviseletet megalapozó ügyvédi meghatalmazásból ez kitűnik. Ilyen korlátozás hiányában a magánvádló jogi képviselője által benyújtott fellebbezést minden esetben a magánvádló által benyújtott fellebbezésnek kell tekinteni.
[8] A Be. 10. § (1) bekezdése 7. Pontjának a) alpontja értelmében jogi képviselőnek tekintendő az ügyvéd és az ügyvédi iroda, ha a sértett, a terhelt, vagyoni érdekelt és az egyéb érdekelt meghatalmazott képviselőjeként jár el.
[9] A Be. 51. § (1) bekezdésének i) pontja szerint a sértett jogosult arra, hogy magánvádlóként, pótmagánvádlóként fellépjen.
[10] A Be. 53. § (1) bekezdése értelmében magánvádló az a sértett, aki az ott meghatározott bűncselekmények esetén a vádat képviseli, feltéve, hogy az elkövető magánindítványra büntethető.
[11] A Be. 61. § (1) bekezdése szerint a sértett, a vagyoni érdekelt és az egyéb érdekelt helyett – ha e törvény nem ír elő személyes eljárási kötelezettséget – az általa vagy a törvényes képviselője által meghatalmazott képviselő is eljárhat.
[12] A Be. 61. § (2) bekezdése kimondja, a meghatalmazott képviselő a képviselt személy e törvény szerinti jogait gyakorolhatja.
[13] A Be. 61. § (3) bekezdésének a) pontja alapján a büntetőeljárásban meghatalmazott képviselőként az ügyvéd és az ügyvédi iroda is eljárhat.
[14] A Be. 62. § (5) bekezdése értelmében a meghatalmazás korlátozása csak annyiban hatályos, amennyiben az magából a meghatalmazásból kitűnik.
[15] A Be. 762. § (1) bekezdése alapján a CIV. Fejezet szerinti magánvádas eljárásban, mint külön eljárásban e törvény rendelkezéseit az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. Eltérő rendelkezést a Be. a magánvádló képviseletére nem tartalmaz.
[16] A Be. 778. § (1) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítélete ellen a magánvádló fellebbezésre jogosult. Eltérő rendelkezés hiányában – a Be. 614. § (1) bekezdésére figyelemmel – a másodfokú eljárásban hozott olyan, nem ügydöntő végzés elleni fellebbezésre, amely ellen az elsőfokú eljárásban jogorvoslatnak lenne helye, a magánvádló fellebbezésre jogosult.
[17] A Be. 614. § (3) bekezdésének a) pontja szerint ezt a fellebbezést az ítélőtábla bírálja el, ha a végzést a törvényszék hozta.
[18] Mindezek alapján megállapítható, hogy a törvényszék másodfokú eljárásban hozott, eljárást felfüggesztő nem ügydöntő végzésével szemben a magánvádló fellebbezéssel élhet, amelyet az ítélőtábla bírál el.
[19] A fellebbezés benyújtása – arra figyelemmel, hogy az a Be. vonatkozó rendelkezéseire tekintettel vagy papír alapon vagy elektronikus úton is benyújtható, és a támadott végzést nem eljárási cselekményen hozta meg a törvényszék – nem tekinthető személyes eljárási kötelezettségnek, így a magánvádló (sértett) azt meghatalmazott képviselője útján is benyújthatja [Be. 61. § (1) bek.].
[20] A Be. 61. § (2) bekezdése egyértelműen kimondja, hogy a meghatalmazott képviselő a képviselt személy e törvény szerinti jogait – jelen esetben a magánvádlót megillető fellebbezési jogosultságot – gyakorolhatja. A meghatalmazott képviselő – ellentétben a védővel – nem önálló résztvevője az eljárásnak, a törvény őt saját nevében és jogán történő eljárásra nem jogosítja fel, ezért a meghatalmazott képviselő által saját nevében tett nyilatkozat mindig az általa képviselt személy nyilatkozatának tekintendő. A védővel ellentétben nem szükséges és nem is lehetséges annak vizsgálata, hogy a meghatalmazott képviselő, jelen esetben a magánvádló jogi képviselője, a nyilatkozatot saját nevében vagy az általa képviselt személy nevében tette-e, mivel a törvény értelmében kizárólag az általa képviselt személy nevében tehet nyilatkozatot, saját jogán nem.
[21] A Be. 62. § (1) bekezdése alapján a magánvádló jogi képviselője részére adott meghatalmazást írásba foglalták, az az ügyiratokhoz csatolás végett átadásra került, és a meghatalmazásban nem szerepel a fellebbezési jog gyakorlásával kapcsolatos korlátozás.
[22] Mindezek alapján önmagában a büntetőeljárási törvény hivatkozott rendelkezéseiből egyértelműen levezethető, hogy a magánvádló jogi képviselője a törvény szerinti szabályos meghatalmazás alapján a magánvádló minden olyan jogát gyakorolhatja, amely nem esik személyesen gyakorolható eljárási kötelezettség (személyes megjelenés, tanúvallomás megtétele) alá.
[23] Az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Ügyvédi törvény) 34. § (1) bekezdése szerint, ha az ügyvédi tevékenység gyakorlásához az ügyfél képviselete szükséges, a képviseleti jog létesítéséről meghatalmazást kell kiállítani a megbízott részére.
[24] Az Ügyvédi törvény 34. § (2) bekezdése értelmében az ügyvédi tevékenység gyakorlására adott meghatalmazást írásba kell foglalni, és annak tartalmaznia kell a megbízott elfogadó nyilatkozatát is. Az ilyen meghatalmazás teljes bizonyító erejű magánokirat.
[25] Az Ügyvédi törvény 34. § (5) bekezdésének második mondata alapján a meghatalmazás korlátozása bíróság, más hatóság vagy harmadik személy irányában annyiban hatályos, amennyiben a korlátozás a meghatalmazásból kitűnik.
[26] A Kúria megállapítja, hogy a magánvádló képviselete e szabályozás tekintetében nem tér el a pótmagánvádló jogi képviseletétől, ezért jelen ügyben is irányadó a BH 2020.100. hivatkozott számon közzétett, Bfv.II.771/2019/6. számú határozata. A Kúria az Alkotmánybíróság 14/2015. AB határozatában kifejtetteket alapul véve, a hivatkozott alkotmánybírósági határozat [48] bekezdésére figyelemmel ebben a határozatában megállapította: a pótmagánvádló önálló fellépési (és fellebbezési) joga azt jelenti, hogy a pótmagánvádlókénti fellépésről és az eljárásban teendő jognyilatkozatokról (beleértve a fellebbezést is) a döntést ő maga hozza meg. Mindezekből az is következik, hogy addig, amíg a jogi képviselő által kifejtett tevékenység a meghatalmazás biztosította keretek között marad, nem önállóan jár el. A képviselet ezen értelmezése van összhangban a kötelező jogi képviselet jogalkotói céljával, és ez következik önmagából a képviselet nyelvtani értelmezéséből is. A képviselet tartalma eszerint nem más, mint hogy a képviselt személy „más személy útján” teszi meg jognyilatkozatát [Ptk. 6:11. § (1) bek.]. A Kúria megállapította, hogy az az értelmezés, mely szerint a pótmagánvádlónak a jogi képviselő részére adott meghatalmazáson lévő aláírása elegendő ahhoz, hogy az eljárási nyilatkozatokat és cselekményeket a továbbiakban ő a jogi képviselője útján, míg a jogi képviselő közvetlenül tehesse meg (azt sem a Be. szabályai, sem a Kúria, sem az Alkotmánybíróság értelmezése nem kívánja meg, hogy egyes jognyilatkozatokat – ideértve jelen esetben a fellebbezés benyújtását is – a pótmagánvádló aláírásával erősítse meg) azonos módon érvényesül a magánvádló jogi képviselete esetén is.
[27] A Kúria megállapítja, hogy a jelenleg hatályos Be. 62. § (2) bekezdése ezt közvetlenül is megjeleníti azáltal, hogy kimondja, a meghatalmazott képviselő a képviselt személy e törvény szerinti jogait gyakorolhatja. Ez felel meg az Alkotmánybíróság 14/2015. (V. 26.) AB határozat 2. pontjában meghatározott alkotmányos követelménynek, az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdéséhez, a jogorvoslathoz való joghoz történő igazodásnak. Addig, amíg a jogi képviselő által kifejtett tevékenység a meghatalmazás biztosította keretek között marad, soha nem önállóan jár el [14/2015. (V. 26.) AB határozat, indokolás [48]], az ezzel ellentétes álláspont a jogorvoslati jog hatékony érvényesülésének az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében garantált alkotmányos követelményét megsértő, szűkítő értelmezése lenne.
[28] A Kúria ezért a Be. 614. § (1) bekezdése alapján, a (3) bekezdés b) pontjára és (4) bekezdésére figyelemmel, az ítélőtábla mint másodfokú bíróság végzése elleni fellebbezést tanácsülésen elbírálva, a végzést a Be. 604. § (1) bekezdés c) pont cb) alpontja alapján hatályon kívül helyezte, és az ítélőtáblát új eljárásra utasította.
(Kúria Bpkf. I. 705/2021.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás