BÜ BH 2022/4
BÜ BH 2022/4
2022.01.01.
Az előny elfogadása az értékkel rendelkező dolog átvételével (a birtokviszonyok változásával) valósul meg, és az elkövető tudatának ki kell terjednie az előny, illetve a tevékenysége közötti kapcsolatra. Az előny funkciója jelen esetben a beszerzési eljárás részrehajlás nélküli intézésének jogellenes befolyásolására irányuló akarat volt. Az előny elfogadásával (az ajándékutalvány átvételével) a bűncselekmény befejezetté vált [Btk. 291. § (1) bek.].
[1] A törvényszék katonai tanácsa a 2019. október 25. napján meghozott ítéletével a rendőr őrnagy terheltet bűnösnek mondta ki vesztegetés elfogadásának bűntettében [Btk. 291. § (1) bek.], ezért a bíróság 1 év börtön fokozatú szabadságvesztésre, 100 napi tétel pénzbüntetésre és lefokozásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 3 év próbaidőre felfüggesztette. A pénzbüntetés egy napi tételének összegét 1000 forintban állapította meg. Az így kiszabott 100 000 forint pénzbüntetés megfizetésére a terhelt részére 5 havi részletfizetést engedélyezett, rendelkezett továbbá az eljárás során lefoglalt bűnjelről.
[2] Védelmi fellebbezések alapján eljárva az ítélőtábla katonai tanácsa mint másodfokú bíróság a 2020. november 13. napján meghozott ítéletével a terhelttel szemben kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának próbaidejét 2 évre enyhítette, és megállapította, hogy a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontja – a szabadságvesztés esetleges végrehajtása esetén – a büntetés kétharmad részének kitöltését követő nap. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[3] Az eljárt bíróság által megállapított tényállás lényege a következő.
– A terhelt vonatkozásában a Nemzeti Védelmi Szolgálat illetékes főosztálya 2019. október 2. napján határozatával elrendelten megbízhatósági vizsgálatot hajtott végre.
– A megbízhatósági vizsgálat során mesterséges élethelyzetet alakítottak ki, ahol a tárgyalótiszt magát háztartási eszközök, konyhagépek kereskedelmével foglalkozó egyéni vállalkozás tulajdonosának adta ki, 2019. október 7. napján bemutatkozó levelet küldött a megyei rendőr-főkapitányság gazdasági igazgatójának e-mailben, melyet a gazdasági igazgató a terhelt részére szignált.
– 2019. október 8. napján 10 óra 8 perckor a terhelt felvette a kapcsolatot a tárgyalótiszttel, majd árajánlatkérő levelet küldött a megadott e-mail címre. A telefonos kapcsolatfelvétel során a tárgyalótiszt javaslatára megegyeztek egy személyes találkozó lebonyolításában 2019. október 10. napján.
– 2019. október 10. napján telefonos egyeztetést követően 13 óra 45 perc körüli időben a terhelt és a tárgyalótiszt Sz.-en a K. Kávézóba ment, ahol a tárgyalótiszt – a végrehajtási tervnek megfelelően – tárgyalást folytatott a terhelttel a megyei rendőr-főkapitányság részére technikai eszközök beszerzése vonatkozásában. A tárgyalás során – továbbra is a végrehajtási tervnek megfelelően – a tárgyalótiszt annak érdekében, hogy a beszerzések során előnyben részesüljön, 30 000 forint értékű vásárlási utalványt adott át a terhelt számára, aki ezt elfogadta. Az elfogadott vásárlási utalvány értékével, annak felhasználhatóságával – a tárgyalótiszt tájékoztatása alapján – a terhelt tudomással bírt, mindezek mellett azonban nem tett ígéretet arra, hogy a „legenda” szerinti egyéni vállalkozást előnyben részesíti.
– A tárgyalást befejezve 14 óra 5 perc körüli időben a terhelt a nála lévő 30 000 forint értékű vásárlási utalvánnyal a helyszínt elhagyta, azonban őt a Nemzeti Védelmi Szolgálat Rendvédelmi Szervek állományába tartozó hivatásos rendőrök feltartóztatták.
[4] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjában és b) pont ba) alpontjában foglaltakra alapítottan, hivatkozva arra, hogy a bíróság az irányadó tényállásból helytelen jogi következtetést vont le, illetve a tényállás részbeni iratellenessége miatt tévedett a büntetőjogi főkérdésben. Erre figyelemmel elsősorban a felmentését, másodsorban a vele szemben kiszabott büntetés jelentős enyhítését, valamint a lefokozás mellőzését kérte.
[5] Az esemény részletes leírása mellett kiemelte, hogy a tettenérésekor a hivatásos rendőrök feltartóztatták, így nem volt lehetősége arra, hogy a szolgálati elöljárónak a jelentéstételi kötelezettségét teljesítse.
[6] Előadta, hogy az ajándékutalvány átvétele egy kötelezettség nélküli udvariassági gesztus volt. Azzal a szándékkal tette, hogy az üzletkötőnek megmaradjon a reménye a beszerzés számára kedvező voltát illetően. Azt nem magának, hanem a rendőrségnek, a rendőrség nevében vette át. Emiatt és arra is figyelemmel, hogy a beszerzés kérdésében nem volt döntési jogköre, bízott a bíróság körültekintő állásfoglalásában és a vétlensége megállapításában. Mivel nem követett el törvénybe ütközőt, ezért az elsőfokú tárgyaláson nem is védekezett.
[7] Sérelmezte a másodfokú nyilvános ülés kapcsán azt, hogy a védekezése előadásakor a bíróság félbeszakította, jelezve azt, hogy ismerik az ügyet.
[8] Kifogásolta, hogy az ítélet indokolásában a bíróság a szolgálata ellátásához való viszonyát negatívan értékelte, annak ellenére, hogy a felettese a kiváló munkáját elismerte.
[9] Részletesen előadta, hogy az NVSZ akcióját jogsértőnek tekinti. Kitért arra is, hogy mesterséges szituációként teremtettek „csapdahelyzetet” számára, amelyben az aktív vesztegető bűncselekményének hiánya egyértelmű, így ez álláspontja szerint felveti, hogy a passzív vesztegető elkövethet-e bűncselekményt.
[10] Állította, hogy a lefokozás alkalmazása vele szemben törvénysértő, mellyel összefüggésben utalt a BH 1986.86. számon közzétett jogesetre. Kifejtette, hogy mivel a cselekménye nem jutott el befejezettség stádiumáig, a lefokozás kiszabása erre figyelemmel is jogszerűtlen.
[11] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta.
[12] Kifejtette, hogy a terhelt a felülvizsgálati indítványban állítottakkal egyrészt a tényállás megalapozottságát vitatja, másrészt a bűnösségének, valamint a cselekmény minősítésének sérelmezését részben az irányadó tényállásban megállapított tényektől eltérő, illetve az irányadó tényállásban nem szereplő tényekre alapítja, ami felülvizsgálat esetében a törvényben kizárt.
[13] Rámutatott az ügyész arra, hogy az irányadó tényállás maradéktalanul tartalmazza azokat a tényeket, amelyek a terhelt bűnösségének megállapítását, valamint cselekményének jogerős ítélet szerinti minősítését megalapozzák.
[14] Az ügyész hivatkozott arra, hogy a hatályos törvények alapján – miként arra a Kúria Bhar.l.1826/2017/7. számú határozatában is utalt – a megbízhatósági vizsgálat során a büntetőtörvénybe ütköző, tehát a tényállásszerű magatartás tanúsításának legális következménye a büntetőfeljelentés. Ebből következően téves a terhelt azon álláspontja, miszerint cselekménye kísérleti szakban maradt. A vásárlási utalvány átvételével ugyanis a jogtalan előnyt elfogadta, ezzel a cselekmény befejezetté vált. Így e részében a felülvizsgálati indítvány alaptalan.
[15] Az ügyész kitért továbbá arra, hogy ugyancsak alaptalan a felülvizsgálati indítvány a lefokozás törvényességét vitató részében. A lefokozás kiszabása a jelen esetben ugyanis semmiféle törvényi rendelkezésbe nem ütközik, ilyet a felülvizsgálati indítvány sem jelöl meg. Minősítési hiba, illetőleg más anyagi jogi törvénysértés hiányában ugyanakkor a jogerős határozatban megállapított büntetés a felülvizsgálat során önmagában nem támadható.
[16] Mindezek alapján a megtámadott jogerős határozat hatályában tartását indítványozta.
[17] A terhelt védője az ügyészség átiratában foglaltakra tett észrevételében csatlakozott a terhelt felülvizsgálati indítványában foglaltakhoz.
[18] Hangsúlyozta, hogy az indítvány nem a megállapított tényállást támadja, így az iránya nem áll szemben a Be. 650. § (2) bekezdésében foglaltakkal, továbbá nem irányul a bizonyítékok újabb egybevetésére.
[19] Álláspontja szerint megállapítható a tényállásból, hogy a megbízhatósági vizsgálat során a terheltet a hivatásos rendőrök feltartóztatták, így nem volt lehetősége arra, hogy a szolgálati elöljárónak a jelentési kötelezettségét teljesítse. A terhelti szándékról azonban sem az első-, sem pedig a másodfokú bíróság nem győződött meg.
[20] Kifejtette, hogy a kifogástalan előéletű, kifogástalan szolgálati múlttal, csak dicséretekkel rendelkező terhelt tekintetében egy leegyszerűsített és be nem fejezett megbízhatósági vizsgálat folyt. A megbízhatósági vizsgálat során a vizsgált személy tudattartalma nem terjedt ki arra – és nem is terjedhetett, mert nem foghatta át a tudata, hogy egy „megrendezett” szituációban van –, hogy a vizsgált személy ő maga vagy esetleg más személy.
[21] Egyetértett a Legfőbb Ügyészség átiratában foglaltakkal annyiban, hogy a terhelt a helyszínt elhagyta a „kártya” átvételét követően, azonban álláspontja szerint arra nem folyt le bizonyítás, hogy a helyszínt elhagyva, mi volt a terhelt célja. Ugyanis abban az esetben, ha elöljárója felé tartott jelentési kötelezettségének kívánt eleget tenni, akkor jelen ügyben befejezett bűncselekmény törvényi tényállása nem állapítható meg, sőt bűncselekmény sem.
[22] Álláspontja szerint a Kúria Bhar.I.1826/2017. szám alatti ügyében meghozott ítélet elvi konklúziójára utaló ügyészi hivatkozás téves. Abban az ügyben a megbízhatósági vizsgálat elrendelésére egyértelműen a terhelt provokatív kijelentései miatt került sor, mely jelen üggyel nem hasonlítható össze.
[23] Kitért arra is, miszerint a törvény nem határozza meg pontosan, hogy a lefokozás katonai büntetés kiszabására mely esetekben kerülhet sor, csak annyit mond ki, hogy lefokozást az elkövető rendfokozatra méltatlanná válása esetén kell alkalmazni. Előadta, hogy a Legfelsőbb Bíróság a „Legf. Bír. Eln. Tan. Kat. Törv. 193/1981. számú határozatában” adott jelenleg is érvényes iránymutatást. Ez alapján a Kúria több évtizedes gyakorlatával áll szemben a lefokozás alkalmazása, mely jelen esetben minden törvényi célon túlmutat a terhelt tekintetében.
[24] A felülvizsgálati indítvány nem alapos.
[25] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a jogerős, vádról rendelkező ügydöntő határozattal szembeni jogi – és nem pedig ténybeli – kifogás lehetőségét biztosítja. A Be. 648. § a)-d) pontjában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokból vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető.
[26] A Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja alapján a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg a terhelt bűnösségét; míg a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja lehetővé teszi a felülvizsgálatot, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt, illetve a Btk. más szabályának megsértésével szabott ki törvénysértő büntetést, illetve alkalmazott törvénysértő intézkedést.
[27] A Be. 659. § (1) bekezdéséből következően a jogkövetkeztetések helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható, a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye, a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó. Ez azt jelenti, hogy felülvizsgálatban a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mérlegelése sem külön-külön, sem pedig egymás viszonyában nem vizsgálható.
[28] Következésképpen a jogerős ítéleti tényállás támadása az eljárt bíróság mérlegelési tevékenységének kifogásolásán keresztül felülvizsgálati eljárásban eredményre nem vezethet. Ezzel összefüggésben rámutat a Kúria arra, hogy felülvizsgálat keretében nincs törvényi lehetősége a nyomozás, illetve az azt megelőző, a megbízhatósági vizsgálat során keletkezett bizonyítékok újraértékelésére, továbbá nem vizsgálhatja a megbízhatósági vizsgálat lefolytatását sem.
[29] Nem sértett törvényt az eljárt bíróság, amikor a terhelt bűnösségét vesztegetés elfogadásának bűntettében [Btk. 291. § (1) bek.] megállapította.
[30] A Btk. 291. § (1) bekezdése szerint (gazdasági passzív vesztegetés), aki gazdálkodó szervezet részére vagy érdekében végzett tevékenységével kapcsolatban jogtalan előnyt kér, avagy a jogtalan előnyt vagy ennek ígéretét elfogadja, illetve a rá tekintettel harmadik személynek adott vagy ígért jogtalan előny kérőjével vagy elfogadójával egyetért, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
[31] A passzív gazdasági vesztegetés egyik – a jelen ügy tényállása szerinti – elkövetési magatartása a jogtalan előny elfogadása.
[32] Az előny elfogadása az értékkel rendelkező dolog átvételével (a birtokviszonyok változásával) valósul meg, és az elkövető tudatának ki kell terjednie az előny, illetve a tevékenysége közötti kapcsolatra. Az előny funkciója jelen esetben a beszerzési eljárás részrehajlás nélküli intézésének jogellenes befolyásolására irányuló akarat volt.
[33] Nem tévedett az eljárt bíróság, amikor megállapította, hogy a terhelt a beszerzési eljáráshoz kapcsolódó, annak intézésével összefüggő tevékenységére tekintettel adott jogtalan előnyt fogadott el, amit az irányadó tényállás egyértelműen rögzít. A tárgyalótiszt annak érdekében, hogy a beszerzések során előnyben részesüljön, 30 000 forint értékű vásárlási utalványt adott át a terhelt számára, aki ezt elfogadta.
[34] A terheltnek lehetősége lett volna a felajánlott előnyt visszautasítani hivatkozva arra, hogy annak adása és elfogadása is bűncselekményt valósít meg, azonban ehelyett azt elfogadta.
[35] A terhelt szándékos magatartása nem pusztán a gazdasági élet etikai normáit sérti, hanem egyben jogellenes is.
[36] Az előny elfogadásával (az ajándékutalvány átvételével) a bűncselekmény befejezetté vált; további feltételt a bűncselekmény megvalósulásához a törvény nem határoz meg. Ebből következően a befejezettség hiányára történő hivatkozás alaptalan.
[37] Nem sértett törvényt tehát az eljárt bíróság, amikor a terhelt bűnösségét vesztegetés elfogadása bűntettében [Btk. 291. § (1) bek.] megállapította, és törvényes a cselekmény minősítése is.
[38] A büntetés (illetve intézkedés) törvényessége esetében a felülvizsgálat oka a Btk. – adott büntetés kiszabása (intézkedés alkalmazása) anyagi jogi alapjára, valamint a nemére, mértékére vonatkozó – mérlegelést nem tűrő rendelkezésének megszegése.
[39] Konkrét ügyben a büntetés (intézkedés) anyagi jogi alapja részint a helyes minősítést meghatározó, részint az adott büntetés kiszabására (intézkedés alkalmazására), valamint nemére, mértékére vonatkozó anyagi jogi rendelkezés.
[40] A büntetés kiszabása az eljárt bíróságok mérlegelési tevékenységébe tartozik.
[41] Jelen ügyben a terhelt esetében éppen a rendfokozattal járó rendőrségi szolgálati viszonya teszi lehetővé a terhére rótt vesztegetés bűntette miatt a lefokozás kiszabását, ami tehát nem ütközik a Btk. mérlegelést nem tűrő rendelkezésébe.
[42] A terhelttel szemben jogerősen kiszabott lefokozás ennélfogva nem törvénysértő, ezáltal felülvizsgálati ok nem valósult meg.
[43] A Kúria a Be. 649. § (2) bekezdése szerinti olyan további felülvizsgálati okot, melynek vizsgálatára a Be. 659. § (6) bekezdése alapján hivatalból köteles, nem észlelt.
[44] Ekként a Kúria a megtámadott határozatokat a Be. 660. § (1) bekezdése szerinti tanácsülésen eljárva, a Be. 662. § (1) bekezdés a) pontja alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. III. 151/2021.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás