BÜ BH 2022/40
BÜ BH 2022/40
2022.02.01.
I. A bíróság a nyilvános ülést olyan személy távollétében tartotta meg, akinek a részvétele a törvény alapján kötelező lett volna, hiszen a terhelt büntetés-végrehajtási intézetben fogva volt, a bíróság őt idézte és előállításáról intézkedett, miután a terhelt úgy nyilatkozott, hogy a nyilvános ülésen részt kíván venni. Ilyen körülmények között a terhelt „távolmaradása” nyilvánvalóan nem saját elhatározásán alapuló.
II. A nyilvános ülés megtartása ez esetben – rendes jogorvoslati eljárásban vagy felülvizsgálat során – akkor is a határozat feltétlen hatályon kívül helyezéséhez vezet, ha az előállítás meg nem történte a bíróságnak nem felróható [Be. 649. § (2) bek. d) pont, 608. § (1) bek. d) pont].
[1] A törvényszék a 2018. április 23-án meghozott ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki emberölés bűntettében [Btk. 160. § (1) bek., (2) bek. d) pont] és 5 rendbeli zaklatás vétségében [Btk. 222. § (2) bek. a) pont]. Ezért őt – halmazati büntetésül mint többszörös visszaesőt – életfogytig tartó szabadságvesztésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy legkorábban 30 év múlva bocsátható feltételesen szabadságra. Megállapította, hogy a szabadságvesztést fegyházban kell végrehajtani. Rendelkezett a terhelt által előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, a lefoglalt bűnjelekről és az eljárás során felmerült bűnügyi költségről.
[2] A kétirányú fellebbezések alapján eljárt ítélőtábla a 2018. november 13-án meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét akként változtatta meg, hogy a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Kötelezte a terheltet a másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség megfizetésére.
[3] A jogerős határozat ellen a terhelt – a 2020. október 9-i keltezésű beadványában – nyújtott be felülvizsgálati indítványt, amelyben az elítélésének alaptalansága és jogellenessége részletes kifejtése mellett kifogásolta, hogy a tárgyalásokon nem volt jelen, azokon nem tett vallomást, így emiatt is törvénysértően ítélték el.
[4] A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta.
[5] Kifejtette, hogy a Be. 608. § (1) bekezdésének d) pontja szerinti – a tárgyaláson való jelenléttel összefüggő ok – a rendelkezésre álló iratok szerint nem valósult meg, így a felülvizsgálati indítvány erre vonatkozó része alaptalan. Az elsőfokú eljárás során a terhelt és védője jelen volt a tárgyalásokon. A másodfokú eljárás során az ügyész által indítványozott nyilvános ülésen az ügyész és a védő jelen volt. A nyilvános ülés időpontjáról a terhelt értesítést kapott, az értesítésre adott terhelti nyilatkozat a másodfokú bíróság számára kétséges volt, a kételyt a másodfokú bíróság a büntetés-végrehajtási intézet megkeresésével tisztázta, ennek eredménye szerint a terhelt nem kérte az előállítását, így eljárási szabálysértés nem állapítható meg.
[6] Kitért az ügyész arra, hogy az eljárás korábbi szakaszára vonatkozóan felvetett kifogások kizártak, ugyanis a felülvizsgálati indítvánnyal szemben továbbra is irányadó, hogy a nyomozás során elkövetett eljárási szabálysértések a relatív eljárási szabálysértések körében értékelhetők, amelyek viszont nem tartoznak a felülvizsgálat Be. 649. § (2) bekezdésében felsorolt okai közé.
[7] Az ügyészi álláspont szerint a rendelkezésre álló iratok alapján a Be. 649. § (2) bekezdésében foglalt szabálysértés nem volt megállapítható, és az eljárt bíróságok a büntető anyagi jog szabályainak megsértése nélkül állapították meg a terhelt bűnösségét, törvényes a kiszabott büntetés is, ezért indítványozta, hogy a Kúria a jogerős határozatot hatályában tartsa fenn.
[8] A védő az észrevételében azt fejtette ki, hogy álláspontja szerint is indokolt lett volna T. B. tanúkénti kihallgatása, aki az események közelében volt, azonban a vallomásai között eltérések mutatkoznak, és ezek tisztázása nem történt meg. Megjegyezte, hogy a bíróságok nem vették figyelembe enyhítő körülményként a terhelt elmeállapotát annak ellenére, hogy a beszámíthatósága korlátozó tényezőként nem értékelhető. Mindezekre figyelemmel a védő csatlakozott a terhelt indítványához.
[9] A felülvizsgálati indítvány a következők szerint alapos.
[10] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a jogerős, vádról rendelkező ügydöntő határozattal szembeni jogi – és nem pedig ténybeli – kifogás lehetőségét biztosítja. Kizárólag a Be. 648. § a)-d) pontjában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokból vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető.
[11] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a Be. 649. § (2) bekezdésének d) pontja alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a bíróság a határozatát a Be. 608. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértéssel hozta meg. Az utóbb említett törvényhely d) pontja szerint pedig eljárási szabálysértés – és ekként felülvizsgálati ok –, ha a tárgyalást olyan személy távollétében tartották meg, akinek a jelenléte a törvény értelmében kötelező.
[12] A felülvizsgálati indítványnak a terhelt jelenléthez fűződő jogát érintő tartalma szerint a terhelt az elsőfokú tárgyalásokon és a másodfokú nyilvános ülésen nem vett részt.
[13] A rendelkezésre álló iratok alapján a Kúria megállapította, hogy az elsőfokú tárgyalásokon a terhelt és védője egyaránt végig jelen volt, így az elsőfokú eljárás során eljárási szabálysértés nem valósult meg.
[14] Magyarország Alaptörvénye XXVIII. cikk (1) bekezdésének deklarációja szerint mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, észszerű határidőn belül bírálja el (tisztességes eljáráshoz való jog).
[15] A Be. 599. § (2) bekezdése kimondja, hogy a másodfokú bíróság a nyilvános ülésen
a) az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megalapozatlansága esetén megállapíthatja a hiánytalan, illetve a helyes tényállást, ha az az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok tartalma vagy ténybeli következtetés útján lehetséges,
b) az ügyben a vádlottat a büntetéskiszabási körülmények további tisztázása érdekében meghallgathatja.
A (4) bekezdés rögzíti, hogy a nyilvános ülésen az ügyész és – a (2) bekezdés b) pontjában meghatározott eseten kívül – a vádlott jelenléte nem kötelező.
Az (5) bekezdés szerint a fellebbezés a szabályszerűen idézett vádlott távollétében akkor is elbírálható, ha a nyilvános ülés eredményeként megállapítható, hogy a meghallgatása nem szükséges.
[16] A Be. az Alaptörvényben deklarált, a tisztességes eljáráshoz való jog keretében érvényesülő tárgyaláshoz való jogból kiindulva rendezi a terhelt jelenlétének kérdését. Ennek során egyfelől széles körben biztosítja annak a lehetőségét, hogy a terhelt a vádemelést követően a tárgyaláshoz való jogával éljen, másrészt elismeri, hogy e jogról bármely ügyben lemondjon, feltéve, hogy a bizonyításhoz nincs szükség a személyes jelenlétére, és a megfelelő garanciák – elsősorban a védő közreműködése – is érvényesülnek. Ennek megfelelően a bíróságnak a terhelt számára a saját ügyében, a jelenlét tekintetében érvényesülő rendelkezési jogát garantálnia kell.
[17] A jelenlét biztosításának egyik eszköze az idézés. Az idézés kibocsátására csak abban az esetben kerülhet sor, ha a megjelenésre kötelezésének törvényben meghatározott alapja van.
[18] A Be. 112. § (1) bekezdése alapján a bíróság azt idézi, akinek a jelenléte az eljárási cselekménynél kötelező, és azt értesíti, akinek a jelenléte nem kötelező, de azt a törvény lehetővé teszi.
[19] A Be. 115. § (1) bekezdése előírja, hogy ha a címzett fogva van, a bíróság az idézéssel egyidejűleg intézkedik a címzett átkísérése iránt.
[20] A terhelt jelenléte a másodfokú nyilvános ülésen nem kötelező, ami alól kivételt képez az az eset, ha a másodfokú bíróság az ügyben a büntetéskiszabási körülmények további tisztázása érdekében kívánja meghallgatni. E rendelkezés alapján tehát a másodfokú bíróságnak főszabály szerint csak értesítenie kell a terheltet, idéznie csak akkor kell, ha nyilatkoztatni kívánja.
[21] Ehhez képest aggálytalanul értelmezhető az (5) bekezdésben írt azon rendelkezés is, mely szerint, ha a szabályszerűen idézett terhelt a másodfokú nyilvános ülésen szabad akaratából nem jelenik meg, a nyilvános ülés megtartható, ha a bíróság utóbb arra a meggyőződésre jut, hogy az eljárás adatai alapján az ügy a terhelt megjelenésének elmaradása ellenére mégis befejezhető. Ez tehát azt jelenti, hogy a törvény lehetővé teszi a terhelt számára annak az eldöntését, hogy jelen kíván-e lenni a nyilvános ülésen vagy sem. Így a bíróság kizárólag a terhelt saját elhatározásán alapuló meg nem jelenése esetén kerül abba a helyzetbe, hogy a nyilvános ülésnek a terhelt távollétében való megtartásáról döntsön.
[22] Ebből következően a nyilvános ülésre megidézett – illetve az előállítani rendelt fogva lévő – terhelt nyilatkozatához a bíróság kötve van, így annak figyelembevételével kell eljárnia.
[23] A másodfokú nyilvános ülés megtartásával kapcsolatosan az iratok alapján az alábbiak állapíthatók meg.
– A büntetés-végrehajtási intézet fogvatartásában lévő terheltet az ítélőtábla a másodfokú nyilvános ülésre idézte, és egyidejűleg az előállítása iránt intézkedett.
– A terhelt az idézést átvette, az szabályszerű volt.
– A büntetés-végrehajtási intézetnek címzett, a kézbesítési ívet kísérő nyomtatványon a terhelt akként nyilatkozott, hogy a nyilvános ülésre kéri az előállítását.
– A terheltet a nyilatkozata ellenére a nyilvános ülésre a büntetés-végrehajtási intézet nem állította elő.
– Az ítélőtábla úgy tekintette, hogy a terhelt jelenléttel kapcsolatos akarata kétséges, ezért ennek tisztázása érdekében rövid úton megkereste a büntetés-végrehajtási intézetet.
– A büntetés-végrehajtási intézet alkalmazottja – a nyilvános ülésen készült jegyzőkönyv szerint – a telefonos megkeresés során akként nyilatkozott, hogy a terhelt nem kíván a nyilvános ülésen részt venni.
– A másodfokú bíróság ezt követően a terhelt terhére bejelentett fellebbezést elbírálva az ügyben érdemi határozatot hozott.
[24] A jelen ügyben az ítélőtábla által kiadott idézésének, illetve a terhelt erre vonatkozóan tett – a jelenléti jogával élni kívánó – nyilatkozatának a kizárólagos eljárásjogi következménye az, hogy a nyilvános ülést a terhelt távollétében nem lehet megtartani.
[25] Az ítélőtáblának a nyilvános ülés megnyitását követően azt kellett és lehetett volna tisztáznia, hogy a terhelt szabályszerű idézése ellenére az előállítására miért nem került sor, ugyanis a nyilatkozatában megfogalmazott akarata – miszerint kérte az előállítását – nem kétséges, ezzel ellentétes akaratot tükröző, közvetlenül a terhelttől származó nyilatkozat viszont nem állt rendelkezésre.
[26] Erre figyelemmel közömbös, hogy a büntetés-végrehajtási intézet alkalmazottja – a terhelt helyett szóban – mit közölt a bírósággal.
[27] Mindezek alapján az ítélőtábla a nyilvános ülést olyan személy távollétében tartotta meg, akinek a részvétele a törvény alapján kötelező lett volna, hiszen a terhelt büntetés-végrehajtási intézetben fogva volt, a bíróság őt idézte és előállításáról intézkedett, miután a terhelt úgy nyilatkozott, hogy a nyilvános ülésen részt kíván venni. Ilyen körülmények között a terhelt „távolmaradása” nyilvánvalóan nem saját elhatározásán alapuló.
[28] A nyilvános ülés megtartása ebben az esetben – rendes jogorvoslati eljárásban vagy felülvizsgálat során – akkor is a határozat feltétlen hatályon kívül helyezéséhez vezet, ha az előállítás meg nem történte a bíróságnak nem felróható.
[29] Megjegyzi a Kúria, hogy az eljárási cselekményen való részvételt a Be. XX. Fejezete telekommunikációs eszköz használata révén általános szabályként – járványügyi helyzettől függetlenül – is biztosítja.
[30] Mindebből egyértelműen következik, hogy a másodfokú nyilvános ülés megtartására és az elsőfokú ítélet felülbírálatára olyan személy távollétében került sor, akinek részvétele azon kötelező lett volna; ezáltal a Be. 649. § (2) bekezdésének d) pontja – és a Be. 608. § (1) bekezdésének d) pontja – szerinti felülvizsgálati ok megvalósult.
[31] Ekként a Kúria az ítélőtábla ítéletét a Be. 649. § (2) bekezdésének d) pontja szerinti okból – figyelemmel a Be. 608. § (1) bekezdésében foglaltakra –, a Be. 663. § (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasította.
[32] Egyidejűleg – a Be. 663. § (5) bekezdése rendelkezésének megfelelően – határozott a fogva lévő (a megtámadott és jelen határozattal hatályon kívül helyezett ítélettel kiszabott szabadságvesztés büntetését töltő) terhelt fogvatartása kérdésében. Megszüntette a hatályon kívül helyezett határozattal jogerősen kiszabott büntetés végrehajtását, és hivatalból döntött a letartóztatás tárgyában. Bár a Be. 663. § (5) bekezdése kifejezetten nem, viszont a 653. § (1) bekezdése értelmében eljárva a 622. § (1) bekezdése egyértelműen rendelkezik arról, hogy a hatályon kívül helyező végzésben a személyi szabadságot érintő kényszerintézkedésről – hivatalból – rendelkezni kell.
[33] Ehhez képest a Be. 663. § (5) bekezdése következtében – a Be. 653. § (1) bekezdése, továbbá a 617. § és 589. § folytán, valamint a 622. § (1) bekezdése (illetve a 602. §) egybevetett értelmében –, amennyiben a Kúria a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatot hatályon kívül helyezi és új eljárás lefolytatására utasít, a letartóztatás törvényi feltételei pedig fennállnak, akkor a Be. 622. § (1) bekezdése, illetve az 552. § (1) bekezdése szerint kell eljárni.
[34] A többszörös visszaeső terhelttel szemben az elsőfokú bíróság nem jogerős ítéletével emberölés bűntette [Btk. 160. § (1) bek., (2) bek. d) pont] és 5 rendbeli zaklatás vétsége [Btk. 222. § (2) bek. a) pont] miatt – halmazati büntetésül – életfogytig tartó szabadságvesztést szabott ki azzal, hogy legkorábban 30 év múlva bocsátható feltételesen szabadságra.
[35] A nem jogerős ítélettel a kiszabott szabadságvesztés tartama a terhelt személyére konkretizálta a felrótt bűncselekmény – büntetési tételben kifejeződő – tárgyi súlyát. Kétségtelen, hogy a Be. 552. § (2) bekezdése esetében – a Be. 276. § (2) bekezdés a) pontjától eltérően – függetlenül attól, hogy a terhelt jelenléte további eljárási cselekményeknél szükséges-e önmagában a szökés, elrejtőzés veszélyének kiküszöbölése a törvényi érdek, illetve cél.
[36] Ebben a perjogi helyzetben, tehát a – végrehajtandó szabadságvesztést kiszabó, viszont nem jogerős ítéletet követő, megismételt eljárásban való – felülbírálat során a kockázat az, hogy a terhelt esetleges szökése, elrejtőzése egyrészt nyilvánvalóan kihatással van, illetve lehet a vele szembeni eljárás lefolytatására, menetére, mivel annak addigi rendjét vagy meg kell változtatni, vagy az eljárást fel kell függeszteni. Másrészt a terhelt szökése, elrejtőzése (elérhetetlensége) következtében egyben a kiszabott szabadságvesztés esetleges jövőbeni végrehajtásának esélye is meghiúsul.
[37] A terhelt többszörös visszaeső, a neki felrótt bűncselekményeket közel egy év alatt követte el. Ilyen körülmények között esetében a bűnismétlés közvetlen veszélye ugyancsak fennáll [Be. 276. § (2) bek. c) pont cb) alpont].
[38] Mindezek ellenében számba jöhető körülmény nincs, ami egyben azt is jelenti, hogy enyhébb kényszerintézkedés törvényi lehetősége sem adott a terhelt esetében.
[39] Ezért a Kúria – figyelembe véve azt is, hogy a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére kizárólag eljárási szabálysértés miatt került sor – a Be. 663. § (5) bekezdése alapján, a Be. 277. § (4) bekezdésének a), c) és e) pontjára tekintettel, a Be. 276. § (2) bekezdésének c) pont cb) alpontjában, illetve a Be. 552. § (2) bekezdésében írt okokból a Be. 297. § (4) bekezdésére figyelemmel – a Be. 290. § (4) bekezdésében írt tartamra a terhelt letartóztatását elrendelte.
(Kúria Bfv. III. 18/2021.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás