BK ÍH 2022/42.

A Be. 43. § (1) bekezdés c) pontja szerinti kizárási ok fennállása esetén a védőt az érintett terhelt vagy a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személy védelméből kell kizárni, nem az eljárás egészéből [Be. 43. § (1) bekezdés c) pont, (2) bekezdés].

A törvényszék végzésével a költségvetési csalás bűntette és más bűncselekmények miatt folyamatban lévő büntetőügyben dr. T. J. védőt az eljárásból kizárta.

A végzésben megállapított tényállás alapján, a büntetőügyben a védő V. Z. XXI. rendű és S. Z. XXVII. rendű vádlottak védelmét látta el. A vádirati tényállás lényege szerint a XXI. rendű vádlott által vezetett I.2003 Bt. egy több cégből álló, fiktív számlázási láncolat részeként fiktív számlákat állított ki, míg ezek ellentételezéseként fiktív számlákat szerzett be a I. C. Kft.-től, valamint a I. M. Kft.-től, mely gazdasági társaságokat érdemben M. T. tanún keresztül a XXI. rendű vádlott irányította. A XXI. rendű vádlott büntetőjogi felelősségét tagadta.

A XXVII. rendű vádlott vádbeli cselekvősége a XXI. rendű vádlott fenti cselekményét nem érinti, azzal nincs összefüggésben.

A XXI. rendű vádlottal szemben ugyanakkor a I.2003 Bt.-t érintően, ugyanezen időszakra vonatkozóan a Sz.-i Törvényszéken is büntetőeljárás folyik. Ebben az ügyben M. T. tanú már VII. rendű vádlottként szerepel és védelmét szintén dr. T. J. ügyvéd látja el. E büntetőügyben V. rendű vádlottként ugyancsak szerepel jelen büntetőügy XXI. rendű vádlottja. Az iratokból megállapítható, hogy e büntetőeljárás során gyanúsítotti kihallgatása alkalmával M. T. tanú (ebben az ügyben VII. rendű vádlott) a XXI. rendű vádlott védekezésével ellentétes, rá nézve terhelő vallomást tett.

A törvényszék felülbírált végzésében kifejtett álláspontja szerint azzal, hogy jelen ügyben a XXI. rendű vádlott védőjeként eljáró dr. T. J. ügyvéd a Sz.-i Törvényszéken folyamatban lévő, de jelen üggyel összefüggő ügyben M. T. tanú (ott VII. rendű vádlott) védelmét is ellátja, olyan körülmény áll fenn, amely megalapozza a Be. 43. § (1) bekezdés c) pontja szerinti kizárási okot. Ezt támasztja alá, hogy a törvényszék tanúként kívánja kihallgatni M. T.-t, akinek kihallgatása során a másik ügyben tett, a XXI. rendű vádlottra nézve terhelő vallomása ismertethető lesz.

A törvényszék végzése ellen a védő jelentett be fellebbezést, a végzés megváltoztatása, a XXVII. rendű vádlott vonatkozásában a védelemből történő kizárása mellőzése érdekében.

Kifejtette, hogy a XXVII. rendű vádlott tekintetében nem áll fenn a Be. 43. § (1) bekezdés c) pontja szerinti kizárási ok, így e körben a védelemből történő kizárása nem indokolt. Hivatkozott arra is, hogy álláspontja szerint csak a kizárási okkal érintett terhelt védőjeként nem járhat el a továbbiakban, továbbá a XXVII. rendű vádlottal szemben rendkívül méltánytalan lenne, ha a több éven keresztül tartó nyomozást követően, az eljárás ezen szakaszában kellene új védőről gondoskodnia.

A fellebbviteli főügyészség átiratában a bejelentett védői fellebbezést nem tartotta alaposnak.

Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg azt, hogy a védő tekintetében a Be. 43. § (1) bekezdés c) pontja szerinti kizárási ok fennáll. Ez pedig a főügyészség álláspontja szerint nyilvánvalóan az eljárásból, és nem csak az adott terhelt védelmének ellátásából történő kizárást hozza maga után, tekintettel a Be. 43. § (2) bekezdésére is. Mindezekre figyelemmel az elsőfokú végzés helybenhagyását indítványozta.

A főügyészség átiratára tett észrevételében a védő a fellebbezésében írtakat mindenben fenntartotta.

A bejelentett védői fellebbezést az ítélőtábla alaposnak ítélte, a fellebbviteli főügyészség által írtakat nem osztotta.

A másodfokú bíróság megállapította, hogy a törvényszék végzésével megalapozott tényállást állapított meg, melyet az ítélőtábla határozatának alapjául elfogadott.

Tévedett ugyanakkor a törvényszék, amikor az irányadó tényállás alapján a Be. 43. § (1) bekezdés c) pontjára történő hivatkozással dr. T. J. védőt az előtte folyamatban lévő eljárásból teljeskörűen kizárta.

Az ítélőtábla elsődlegesen rámutatott a Be. 43. § (1) bekezdés c) pontjában említett, illetve a Be. 43. § (2) bekezdése szerinti kizárási okok különbözőségére. Az előbbi esetén ugyanis a védő és a terhelt vagy a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személy közötti nézet- vagy érdekkülönbözőség vezet a védő kizárásához, míg ezzel szemben az utóbbi kizárási ok alapja a különböző terheltek vagy bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személyek perjogi, védekezési érdekének különbözősége. E különbségek fennállása mellett a két kizárási ok perjogi következménye természetesen ugyanaz: a védő kizárása.

A Be. 43. § (2) bekezdése szerinti kizárási ok esetén ugyanakkor a védőt az eljárásból kell kizárni, hiszen a jogalkotói szándékot tükröző miniszteri indokolás szerint a védő feladatával, bizalmi helyzetével lenne ellentétes, ha ilyen esetben a védő a terheltek között válogathatna, ezért az ilyenkor a továbbiakban egyik terhelt védelmét sem láthatja el.

Az e jogszabályhelyben foglalt „az eljárásból” kifejezésből viszont az is következik, hogy a Be. 43. § (2) bekezdésében írt törvényi rendelkezés egy konkrét (ugyanazon) büntetőeljárásra vonatkozik, ebből kifolyólag a védő kizárása mindig abban a konkrét büntetőügyben értelmezhető, ahol egyazon védő több védence között áll fenn érdekellentét.

Jelen ügyben viszont a XXI. és XXVII. rendű vádlottak vonatkozásában a főügyészség által felhívott Be. 43. § (2) bekezdésének alkalmazhatósága fel sem merülhet, hiszen ezen vádlottak érdekei nem ellentétesek, mivel a XXVII. rendű vádlottat teljesen más vádpontokban, más cégeket és más időszakot érintően vádolja az ügyészség, mint a XXI. rendű vádlottat.

A Be. 43. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt kizárási ok ugyanakkor a XXI. rendű vádlott vonatkozásában kétségtelenül fennáll, hiszen védője a vádlott érdekével ellentétes magatartást tanúsított azáltal, hogy a másik törvényszéken olyan terhelt védelmét (jelen ügyben M. T. tanúét) látja el, aki a XXI. rendű vádlott vonatkozásában ott terhelő vallomást tett, mely vallomás a törvényszék előtt felhasználható és kihatással lehet a büntetőügy kimenetelére a XXI. rendű vádlottra nézve.

Mindezekre tekintettel az ítélőtábla a Be. 579. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Be. 606. § (1) bekezdésére figyelemmel a törvényszék végzését megváltoztatta akként, hogy dr. T. J. védő eljárásból történő kizárását mellőzte, egyúttal a védőt a XXI. rendű vádlott védelméből kizárta.