PÜ BH 2022/43
PÜ BH 2022/43
2022.02.01.
Ha a károkozó fellebbezésében a nem vagyoni kártérítés összegét kizárólag abból az okból vitatja, hogy a vele egyetemleges kötelezettnek minősülő másik károkozó egyezség keretében már teljesített, a másodfokú bíróság a fellebbezésen túlterjeszkedik, ha a marasztalás összegét a káreseménykori ár- és értékviszonyokra, illetve a károsulti közrehatásra tekintettel szállítja le [1952. évi III. tv. (régi Pp.) 3. § (2) bek., 215. §, 235. § (1) bek., 239. §, 253. § (3) bek.]
[1] Az I. rendű felperes fia 2009. október 29-én hajnalban a II. rendű alperes üzemeltetésében lévő főiskolai kollégiumban a lépcső külső korlátján tartózkodva, az I. rendű alperessel egymás ellen hadonászás közben egyensúlyát elvesztette, 10,39 méter magasból a pince betonkövezetére zuhant és a helyszínen életét vesztette.
[2] A cselekmény miatt a bíróság az I. rendű alperes bűnösségét emberölés bűntettében megállapította és 5 év börtönbüntetésre ítélte.
[3] Az I. rendű felperes gyermeke, a II. rendű felperes unokája, a III-IV. rendű felpereseknek a testvére volt. Az I. rendű felperes a fia halála előtt már évek óta egyedül nevelte gyermekeit.
[4] Az I. rendű felperes korábban ügyvédként dolgozott, azonban fia halálát követően pszichés és fizikai állapota folytán folyamatosan nem tud munkát végezni, a gyászfolyamat nála krónikussá vált, és elakadt a felelősöket kereső harag fázisában.
[5] A II. rendű felperest is nagyon megviselte a korábban támaszt jelentő fiúunokája halála, amely érzelmi teher számára.
[6] A III. rendű felperes testvére halálakor 19 éves volt, nála enyhe depresszió, szorongásos tünetek alakultak ki, amely gyászával hozható összefüggésbe. Testvére halálát követően az I. rendű felperessel feszültté vált a kapcsolata, elköltözött otthonról.
[7] A IV. rendű felperes 13 éves volt bátyja halálakor. A bekövetkezett káresemény után tanulmányi nehézségei voltak, középiskolát kellett váltania, és a felsőfokú tanulmányait sem fejezte be motiváció hiánya miatt.
[8] A bíróság jogerős közbenső ítéletével a főiskola kollégiumában elkövetett emberölés bűntette kapcsán a II. rendű alperes 75%-os kártérítési felelősségét állapította meg.
[9] A II. rendű alperes felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Kúria a jogerős közbenső ítéletet hatályában fenntartotta.
[10] A felperesek és az I. rendű alperes a peres eljárás során egyezséget kötöttek, amelyet a bíróság végzésével jóváhagyott. Az I. rendű alperes 5 000 000 forintot fizetett meg a felpereseknek, amelyből 1 000 000 forint a vagyoni, 4 000 000 forint pedig a nem vagyoni hátrányok kompenzációjára szolgált.
A kereseti kérelem és a II. rendű alperes védekezése
[11] A felperesek módosított keresetükben a II. rendű alperes kötelezését kérték – a II. rendű alperessel szemben 7 000 000 forint igényből kiindulva, a rá terhesebb 75-25% kármegosztásra figyelemmel – az I. rendű felperes részére 2 625 000 forint, a II-III-IV. rendű felperesek részére pedig személyenként 875 000 forint és járulékai nem vagyoni kártérítés megfizetésére.
[12] A II. rendű alperes érdemi ellenkérelmében a saját kártérítési felelősségének jogalapját a jogerős közbenső ítéletre figyelemmel nem vitatta, az összegszerűség vonatkozásában kifejtette, hogy mint oktatási intézmény ellen megítélt kártérítés összege nem haladhatja meg az I. rendű alperes által – bíróság által jóváhagyott egyezség alapján – megfizetett kártérítés összegét. Hivatkozott a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 337. § (1) bekezdésére és a káronszerzés tilalmára.
[13] A II. rendű alperes pernyertessége érdekében beavatkozó – aki a hallgatói önkormányzat megbízásából a rendezvény hivatalos biztosítója és őre volt – a perben érdemi nyilatkozatot nem terjesztett elő.
Az első- és a másodfokú ítélet
[14] Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte a II. rendű alperest az I. rendű felperes részére 2 625 000 forint, a II-IV. rendű felperesek részére pedig személyenként 875 000 forint nem vagyoni kártérítés és járulékai megfizetésére.
[15] Indokolásában hivatkozott arra, hogy jogerős közbenső ítélet már a II. rendű alperes felelősségét megállapította, ezért kizárólag a kártérítés összegszerűségét vizsgálta, függetlenül a felperesek és az I. rendű alperes által kötött egyezség tartalmától. Kifejtette, hogy a felpereseknek a II. rendű alperestől járó kártérítés összegszerűsége volt a per tárgya.
[16] Megállapította, hogy minden felperesnél fizikai és pszichikai tüneteket okozott szeretett hozzátartozójuk elvesztése, gyászuk nem múlt el.
[17] Minden egyes felperest ért hátrányt mérlegelve a felpereseknek a II. rendű alperessel szemben előterjesztett nem vagyoni kártérítési igényét teljes egészében megalapozottnak találta.
[18] A II. rendű alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezését részben megváltoztatta, az I. rendű felperes javára megállapított nem vagyoni kártérítés tőkeösszegét 1 000 000 forintra, a II-IV. rendű felperesek esetében pedig személyenként 333 340 forintra szállította le.
[19] Indokolásában kifejtette, hogy a régi Ptk. 337. § (1) bekezdése szerint minden egyetemlegesen kötelezett az egész szolgáltatással tartozik mindaddig, amíg a jogosultat valamelyikük ki nem elégíti. Utalt az EBH 2011.2314. számú döntésre, amely szerint az egyetemlegesen kötelezettek egyikével a jogosult által kötött egyezség a többi kötelezettre csak akkor hat ki, ha az egyezség alapján a jogosult teljes követelésének kiegyenlítése megtörtént. Rámutatott arra, hogy a kötelezettek egyetemlegessége esetén nincs akadálya annak, hogy a jogosult az egyik kötelezettel egyezséget kössön, ez azonban nem zárja ki az egyezséggel meg nem térült jogos követelésének másik károkozóval szembeni érvényesítését.
[20] Fentiek alapján a másodfokú bíróság azt vizsgálta, hogy az I. rendű alperessel történt egyezségkötés időpontjában a felpereseknek milyen összegű keresetük volt előterjesztve. Megállapította, hogy a felperesek teljes követelése ekkor 1 000 000 forint vagyoni és 11 000 000 forint nem vagyoni kártérítés volt, amelyet a felperesek az I. rendű alperessel történt egyezségkötésüket követően, a II. rendű alperessel szemben előterjesztett igényükkel nem léptek túl.
[21] A továbbiakban a másodfokú bíróság azt vizsgálta, hogy a felperesek hozzátartozójuk halálával összefüggő személyiségi jogi sérelmei milyen összegű nem vagyoni kártérítés megállapítását teszik indokolttá. Kifejtette, hogy e körben az I. rendű alperes által fizetett 4 000 000 forint nem vagyoni kártérítést figyelembe kell venni. Érvelése szerint a nem vagyoni kártérítés összege nem függ a kárért helytállni köteles személyek számától, az egyes károsultat érő személyiségi jogsérelmet egységesen kellett meghatározni.
[22] Erre figyelemmel a másodfokú bíróság az I. rendű alperes által teljesített 4 000 000 forintot a felperesek között az általuk a II. rendű alperestől igényelt összegek egymáshoz viszonyított aránya szerint számolta el. Kiemelte, hogy az I. rendű alperes által megfizetett összegen felül az elsőfokú bíróság által megítélt további összegek indokolatlanul magasak, azok – figyelemmel a károsulti közrehatásra is – nem felelnek meg a 2009. évi ár- és értékviszonyoknak.
[23] Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság az I. rendű felperes esetében a már kifizetett 2 000 000 forinton felül további 1 000 000 forintban, a II-IV. rendű felperesek vonatkozásában pedig a személyenként elszámolható 666 660 forint alapján további 333 340 forintban, összesen 1 000 000 forintban találta megalapozottnak a keresetet.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[24] A jogerős ítélet ellen a felperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak részbeni hatályon kívül helyezése mellett – tartalmilag – az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérték.
[25] Megsértett jogszabályhelyként a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 235. § (1) bekezdését, 253. § (1)–(3) bekezdéseit, 206. § (1) és (3) bekezdését, 221. §-át, valamint a régi Ptk. 355. § (4) bekezdését jelölték meg.
[31] A II. rendű alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
[32] A beavatkozó a felülvizsgálati eljárásban sem terjesztett elő érdemi nyilatkozatot.
A Kúria döntése és jogi indokai
[33] A felülvizsgálati kérelem alapos.
[34] A Kúria a jogerős ítéletet a régi Pp. 270. § (2) és a 275. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között, a 272. § (2) bekezdése szerint megjelölt jogszabálysértések tekintetében vizsgálta felül.
[35] A régi Pp. 270. § (2) bekezdésének és a 275. § (3), illetve (4) bekezdéseinek együttes értelmezéséből következően az eredményes felülvizsgálat alapja lehet valamely anyagi jogi vagy eljárási szabálysértés, utóbbi azonban csak akkor, ha annak az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatása van.
[36] Mivel a felperesek felülvizsgálati kérelmükben elsősorban azt vitatták, hogy a másodfokú bíróság túlterjeszkedett a II. rendű alperes ellenkérelmén és fellebbezési kérelmén, ezért a Kúriának elsődlegesen ebben a kérdésben kellett állást foglalnia.
[37] A Kúriának azt kellett vizsgálnia, hogy a másodfokú bíróság az ügy érdemi elbírálására kiható eljárási szabályt sértett-e azzal, hogy a 2009-es ár- és értékviszonyokra történő hivatkozással – ezt kifogásoló ellenkérelem és fellebbezési kérelem hiányában – leszállította a keresetet az egyes felpereseket megillető nem vagyoni kártérítés összege vonatkozásában. A polgári eljárásban érvényesülő rendelkezési elven alapul a régi Pp. 3. § (2) bekezdésében szabályozott kérelemhez kötöttség elve, amelynek értelmében a bíróság – törvény eltérő rendelkezése hiányában – a felek által előterjesztett kérelmekhez és jognyilatkozatokhoz – azok tartalma szerint – kötve van. Ezt biztosítja a bíróság érdemi határozatának legfőbb korlátját adó Pp. 215. §-ában foglalt rendelkezés, amely kimondja, hogy a döntés nem terjedhet túl a kereseti kérelmen és az ellenkérelmen. Ezek az általános szabályok a régi Pp. 239. §-a alapján a másodfokú eljárásban is megfelelően alkalmazandók. A fellebbezési eljárásban ezért irányadó az érdemi döntés korlátainak tilalma, a kérelemhez kötöttség azonban a felek rendelkezési jogával összhangban, a régi Pp. 253. § (3) bekezdése alapján, terjedelmi korlátozással érvényesül. E rendelkezés szerint a másodfokú bíróság érdemi döntése nem terjeszkedhet túl a fellebbezési (csatlakozó fellebbezési) kérelmen és a fellebbezési ellenkérelmen. A régi Pp. 235. § (1) bekezdése alapján pedig a fellebbezésben meg kell jelölni és elő kell adni, hogy a fél a határozat megváltoztatását mennyiben és milyen okból kívánja. A másodfokú eljárás kereteit tehát a fellebbezési kérelem és ellenkérelem tartalma jelöli ki, amely a fellebbezési kérelmek indokolásában kerül kifejtésre.
[38] Jelen ügyben az iratok alapján megállapítható, hogy a II. rendű alperes – a közbenső ítélet meghozatalát követően – a nem vagyoni kártérítés összegszerűségét mindvégig az elsőfokú eljárás során, majd a másodfokú eljárásban is csupán az okból kifogásolta, hogy az I. rendű alperessel együtt egyetemlegesen kötelesek a kártérítés megfizetésére, ezért a felperesek I. rendű alperessel kötött egyezsége rá is kihat. Arra, hogy az elsőfokú bíróság által meghatározott nem vagyoni kártérítés összege ne felelne meg a 2009-es ár- és értékviszonyoknak, a II. rendű alperes a fellebbezésében vagy a fellebbezési tárgyaláson nem hivatkozott, ez okból nem támadta az elsőfokú ítéletet. Rámutat a Kúria, hogy fentiekre tekintettel a 2009-es ár- és értékviszonyoknak megfelelőség szempontjából a másodfokú bíróság nem bírálhatta volna felül a nem vagyoni kártérítés összegét, ezt a körülményt a bíróság hivatalból nem, csak erre irányuló kérelem esetén vizsgálhatta volna, ezért megsértette a régi Pp. 235. § (1) bekezdését.
[39] A másodfokú bíróság a II. rendű alperes fellebbezésében írt érveléssel szemben részletesen kifejtette az alperesek egyetemleges marasztalásával, illetve a keresetnek az I. rendű alperes teljesítésére tekintettel történt leszállításával kapcsolatos álláspontját. Rámutatott, hogy az egyezség csak abban az esetben szüntette volna meg a kárkötelmet, ha annak alapján a jogosultak teljes követelését kielégítik. A kereset leszállításának figyelembevételével úgy ítélte meg, hogy a felperesek érvényesíthették a II. rendű alperessel szembeni további igényüket, amely nem haladta meg az egyezségkötés időpontjában nem vagyoni kártérítés címén előterjesztett igényt. Ennek rögzítése mellett a másodfokú bíróság – a fellebbezésen túlterjeszkedve – kizárólag azért szállította le az egyes felperesek részére megítélt nem vagyoni kártérítés összegét, mert megítélése szerint azok indokolatlanul magasak voltak, a közrehatásra is figyelemmel nem feleltek meg a káreseménykori ár- és értékviszonyoknak.
[40] Mivel a régi Pp. 235. § (1) bekezdésének a sérelme megvalósult, és a felülvizsgálati kérelem már ez okból eredményre vezetett, a Kúria a felperesek által megjelölt egyéb anyagi jogi és eljárási jogszabályhelyek megsértését nem vizsgálta.
[41] A Kúria a kifejtettekre tekintettel a jogerős ítéletet felülvizsgálati kérelemmel támadott részében hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
(Kúria Pfv. III. 20.479/2021/5.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás