PÜ BH 2022/47
PÜ BH 2022/47
2022.02.01.
I. Amennyiben a másodfokú bíróság a felülbírálat során nem jut el az anyagi jogi felülbírálatig, fel sem merül az elsőfokú bíróság ítéletének és eljárásának anyagi pervezetéssel összefüggő vizsgálata.
II. A Pp. 172. § (3) bekezdése szerinti megállapítási kereset eljárásjogi feltételeinek vizsgálata nem tartozik az anyagi pervezetés körébe, azzal összefüggésben a bíróságot anyagi pervezetési kötelezettség nem terheli.[2016. évi CXXX. tv. (Pp.) 172. § (3) bek., 237. § (1)–(5) bek., 369. § (1)–(5) bek., 370. § (4) bek.]
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes és akkori – a perben nem álló – élettársa mint vevők, valamint az alperes mint eladó 2017. december 12-én ingatlan adásvételi előszerződést (a továbbiakban: perbeli előszerződés) kötöttek a perbeli ingatlanra vonatkozóan. A kivitelezést az adásvételi szerződés mellékletét képező műszaki leírásban meghatározott szerkezetkész állapotig az alperes, míg a befejező építési munkák elvégzését a felperes élettársa vállalta. A vételárat a szerződő felek bruttó 10 000 000 forintban határozták meg, amelyből a vevők az előszerződés aláírásakor 2 000 000 forintot teljesítettek, ebből 1 000 000 forintot foglalóként.
[2] A vételár fennmaradt 8 000 000 forint összegű részét a vevőknek a szerződés 3.3. pontja szerinti ütemezésben, részletekben kellett megfizetniük. A 3.4. pont értelmében, amennyiben a vevők a fizetési ütemek bármelyikével 15 munkanapot meghaladó késedelembe esnek, az eladó jogosult a szerződéstől a foglalóra vonatkozó rendelkezések alkalmazásával, írásban, mindennemű előzetes felszólítás nélkül elállni. Ebben az esetben az elállás közlését követő 30 napon belül elszámolásnak volt helye.
[3] A felek a szerződésben a műszaki átadás-átvétel és a birtokátruházás folyamatát is meghatározták.
[4] Az alperes és a felperes 2018. május 7-én – a szerződésben rögzített átadás-átvételi eljárás mellőzésével – jegyzőkönyvet vettek fel arról, hogy e napon a szerkezetkész épület kifogástalan minőségben és mennyiségben elkészült. A nagyszoba korlátja, az épület homlokzati vékonyvakolata és színezése azonban még nem volt készen.
[5] A vevők erre az időpontra 8 000 000 forintot fizettek ki. A fennmaradt 2 000 000 forintból a felperes 2018. július 6-ig 1 000 000 forintot teljesített, a további 1 000 000 forint kapcsán a szerződő felek szóban úgy állapodtak meg, hogy abból 500 000 forintot 2018. július 6-án, további 500 000 forintot a későbbiekben megrendelt pótmunkák elvégzését követően, a végső elszámoláskor jogosultak és kötelesek teljesíteni.
[6] A szerződők személyét a felek 2018. július 6-án a perbeli előszerződést közös megegyezéssel módosították úgy, hogy vevői pozícióban kizárólag a felperes maradt.
[7] Az alperes 2019. január 23-án valamennyi, a perbeli előszerződésben és az azt módosító okiratban megjelölt műszaki leírásban és az előszerződés 2.3. pontjában írt munkálatot, valamint a felperes által megrendelt pótmunkákat elvégezte, utóbbiakról 2019. január 30-án 563 613 forint összegű számlát állított ki, majd 2019. február 18-án – 2019. február 26-i fizetési határidővel – a jogszerűen visszatartott 500 000 forint megfizetésére hívta fel a felperest.
[8] Ezen utóbbi összeg megfizetésére – a fizetési határidő eredménytelen elteltére figyelemmel – az alperes 2019. március 11-ig póthatáridőt tűzött. Az említett számlát a felperes 2019. március 4-én kifizetés nélkül küldte vissza.
[9] Az alperes 2019. március 12-én a perbeli előszerződéstől elállt. Az elállási nyilatkozatot a felperes 2019. március 14-én átvette, annak jogszerűségét azonban nem ismerte el, és 500 000 forintot átutalt az alperesnek, aki azt visszautalta részére. Ezt követően a felperes 2019. március 20-án ezt az összeget ügyvédi letétbe helyezte, és 2019. március 26-án felhívta az alperest a végleges adásvételi szerződés megkötésére.
[10] Az elállásra tekintettel az alperes 2019. április 11-én a felperes által a beépített anyagok tekintetében teljesített 895 305 forintot, valamint 8 500 000 forint kifizetett vételárelőleget utalt vissza a felperesnek, 1 000 000 forint foglaló megtartása mellett.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[11] A felperes módosított keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes 2019. március 19-én kelt elállása nem volt jogszerű.
[12] Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.
Az első- és a másodfokú ítélet
[13] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. A perbeli igényt érdemben vizsgálva, a becsatolt okiratok és a lefolytatott tanúbizonyítás eredményeként azt állapította meg, hogy az alperes elállása jogszerű volt.
[14] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a per főtárgyára vonatkozó részében a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 383. § (1) és (2) bekezdései alapján – eltérő indokolással – helybenhagyta.
[15] Határozatának indokolásában rámutatott: a felperes kizárólag megállapításra irányuló kereseti kérelmet terjesztett elő, ezért mindenekelőtt a Pp. 172. § (3) bekezdésének második mondata értelmében e kereseti kérelem feltételeinek fennállását kellett hivatalból vizsgálni. A Pp.-hez fűzött kommentárra utalva kifejtette a megállapítási kereset mibenlétét és kiemelte annak két konjunktív feltételét: egyrészről azt, hogy a jogvédelem a felperest az alperessel szemben megillesse, másrészt, hogy a felperes marasztalást (teljesítést) a jogviszony természeténél fogva vagy a kötelezettség lejártának hiányában, vagy más okból ne kérhessen. Rögzítette, hogy bármelyik feltétel hiányában a kereset elutasítandó.
[16] A Ptk. 6:73. § (1) bekezdésére utalva a másodfokú bíróság hangsúlyozta, hogy a felperes a perbeli előszerződés alapján követelhette annak teljesítését, azaz az adásvételi szerződés megkötését, a bíróságtól pedig annak létrehozását. Miután a perbeli előszerződésben, illetve a későbbiek során a peres felek által meghatározott teljesítési határidő eltelt, megnyílt a felperes igénye marasztalási – azon belül annak speciális fajtája, a jogalakítási [Pp. 172. § (4) bekezdés] – kereset előterjesztésére. E jogszabályhely szerint a felek jogállapotának vagy jogviszonyának megváltoztatása – létrehozása, megszüntetése vagy módosítása – iránt akkor terjeszthető elő kérelem, ha azt jogszabály kifejezetten megengedi. E jogszabály pedig a perbeli esetben a másodfokú bíróság álláspontja értelmében a Ptk. 6:73. §-ának (1) bekezdése.
[17] A jogerős ítélet indokolása szerint minderre tekintettel a felperes megállapításra irányuló kereseti kérelmének egyik szükségképpeni feltétele (a marasztalásra irányuló kérelem lehetőségének hiánya) nem állapítható meg, ennek következménye a kereset ítélettel való elutasítása.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[18] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, annak hatályon kívül helyezése és elsődlegesen a keresetének helyt adó határozat hozatala, másodlagosan a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítása érdekében. Az ügy érdemére kiható jogszabálysértésként a Pp. 172. § (3) bekezdése és 369. § (4) bekezdése mellőzését, valamint a Ptk. 6:73. § (1) bekezdése és a Pp. 172. § (4) bekezdése téves alkalmazását jelölte meg.
[28] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartását célozta.
A Kúria döntése és jogi indokai
[29] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
[30] A felülvizsgálat eredményeként a Kúria azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból nem jogszabálysértő.
[31] A felülvizsgálati kérelem tartalmára tekintettel a Kúria rögzíti a felülvizsgálat kereteit és jogi természetét.
[32] A felülvizsgálati eljárás szigorú eljárásjogi szabályok szerinti rendkívüli perorvoslat, amelynek tárgya: a jogerős ítélet [Pp. 406. § (1) bekezdés]. A felülvizsgálati kérelemben – egyebek mellett – nincs helye utólagos bizonyításnak [Pp. 413. § (2) bekezdés], a felülvizsgálati eljárásban pedig bizonyítás felvételének (Pp. 422. §). A felülvizsgálat során – bizonyos kivételektől eltekintve – a Kúria a felülvizsgálati és (ha van) a csatlakozó felülvizsgálati kérelem korlátai között, az ott megjelölt jogszabályok tekintetében vizsgálja a jogerős ítélet jogszabálysértő voltát [Pp. 423. § (1) bekezdés].
[33] A felülvizsgálati kérelem tartalmával szembeni elvárásokat a Pp. 413. § (1) bekezdése rögzíti, amely szerint annak – a beadványokra vonatkozó általános szabályok mellett – tartalmaznia kell a felülvizsgálni kívánt ítélet számát; a jogszabálysértés pontos megnevezésével, a jogszabályhely megjelölésével azt az eljárási, illetve anyagi jogi szabálysértést, amely kihatott az ügy érdemi eldöntésére; valamint annak indokait, hogy a fél az új határozat hozatalát vagy a határozat hatályon kívül helyezését milyen okból kívánja, továbbá a Kúria döntésére vonatkozó határozott kérelmet, azaz azt, hogy a kérelmező milyen tartalmú döntés meghozatalát kívánja.
[34] A Kúria e ponton rámutat: a Pp. tekintetében is irányadóak az 1952-es Pp. hatálya alatt keletkezett 1/2016. (II. 15.) PK vélemény 3. és 4. pontjában foglaltak, miszerint ezen együttes törvényi feltételeknek a fél akkor tesz eleget, ha egyrészt a megsértett jogszabályhelyet konkrétan megjelöli, másrészt a hivatkozott jogszabálysértést tartalmilag is körülírja, az arra vonatkozó jogi álláspontját kifejti, vagyis, ha a jogszabálysértésre való hivatkozása indokait is ismerteti. Ha a fél a felülvizsgálati kérelmében több egymástól elkülönülő jogszabálysértésre hivatkozik, valamennyi hivatkozásának rendelkeznie kell az előzőekben meghatározott tartalmi követelményekkel.
[35] Lényeges továbbá, hogy a jogerős ítélet csak a per tárgyát érintő körben vizsgálható felül (BH1998.288.II., BH2001.222.II.), tehát csak olyan kérdésben támadható, amely az első- és a másodfokú eljárásnak is tárgya volt (BH1995.163., BH2001.172.II.).
[36] Mindennek a felperes felülvizsgálati kérelme tekintetében az alábbi jelentősége volt.
[37] Egyrészről: a felülvizsgálati kérelemhez mellékelt e-hiteles tulajdoni lap tartalmát a Kúria a Pp. fentebb rögzített, a felülvizsgálati eljárásban a bizonyítást tiltó rendelkezéseire tekintettel nem vizsgálhatta.
[38] Másrészről: az elsőfokú ítélettel szembeni fellebbezésében a felperes a másodfokú bíróságtól gyakorolni kért felülbírálati jogkört [a Pp. fellebbezés előterjesztésekor hatályos 371. § (1) bekezdésének c) és d) pontjai alapján] a Pp. 369. § (1) bekezdésére (eljárási szabálysértés), valamint a Pp. 369. § (3) bekezdésének a), c) és d) pontjaira (anyagi jogi felülbírálat a bizonyítás eredményének okszerűtlensége miatt, illetve a megállapított tényekből eltérő jogi következtetés levonása okán, illetve mérlegelési jogkörben hozott döntés jogszabálysértés nélküli felülmérlegelése) alapította (fellebbezés 1. oldal második bekezdés).
[39] A felperes az elsőfokú bíróság anyagi pervezetési hibájára az eredeti keresetlevelében előterjesztett keresethalmazat szempontjából egyáltalán nem, míg az ügy érdemét érintően kizárólag az őt terhelő teljesítési határidő tekintetében hivatkozott, azt sérelmezve, hogy nem kapott tájékoztatást arról, hogy az elsőfokú bíróság szóban módosítottnak tekinti a szerződést, amire tekintettel az alperes további késedelmére hivatkozhatott volna.
[40] Ezzel összefüggésben utalt a Pp. 237. § (3) bekezdésére, valamint erre figyelemmel kérte a másodfokú bíróságtól a Pp. 369. § (4) bekezdése alapján a fellebbezési eljárásban is lehetséges anyagi pervezetés alkalmazását. Az eljárás – perfelvételi szakban rögzített – kereteinek kérdéskörét illetően azonban a felperes fellebbezése semmilyen hivatkozást nem tartalmazott. Ebből következően a keresethalmazat – utóbb, a felülvizsgálati kérelemben felhozott – kérdéskörét a másodfokú bíróság a fellebbezési keretekre [Pp. 370. § (1) bekezdés] tekintettel nem vizsgálhatta, e körben határozatot sem hozhatott. Így e kérdés a felülvizsgálat tárgyát sem képezhette.
[41] Minderre tekintettel a Kúria csupán megjegyzi: a felperes által a felülvizsgálati kérelmében megsértett jogszabályhelyként meg sem jelölt Pp. 370. § (4) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 369. § (4) bekezdése szerinti, a másodfokú bíróság általi eltérő anyagi pervezetés kérdése okszerűen fel sem merült a fellebbezési eljárás során, így a másodfokú bíróságnak nem keletkezett kötelezettsége a saját anyagi jogi álláspontja szerint helyes anyagi pervezetés és az ezzel összefüggő intézkedések Pp. 369. § (4) bekezdése szerinti megtételére.
[42] Ugyanakkor a felperes felülvizsgálati hivatkozásaira tekintettel a Kúria az alábbiak kiemelését tartja szükségesnek.
[43] A polgári perben irányadó rendelkezési elvre tekintettel a felek szabadon rendelkeznek perbe vitt jogaikkal, a bíróság a felek által előterjesztett kérelmekhez és jognyilatkozatokhoz kötve van [Pp. 2. § (1)–(2) bekezdés].
[44] Az adott ügy perfelvételi szakában, 2019. november 14-én tartott perfelvételi tárgyaláson a felperes a keresetlevelében másodikként előterjesztett (eshetőleges kereseti kérelemként tehát másodlagos), a Ptk. 6:73. §-ára és 6:184. §-ára alapított, a felek közötti adásvételi szerződés bíróság általi létrehozására irányuló keresetétől elállt, ehhez az alperes hozzájárult. Erre tekintettel ettől az időponttól kezdődően a felperes keresete kizárólag az alperes 2019. március 12-i elállása jogszerűtlenségének, ezáltal a felek közötti adásvételi előszerződés fennálltának megállapítására irányult. Az elsőfokú bíróság e perbe vitt felperesi igényre vonatkozóan hozta meg a perfelvételt lezáró végzését.
[45] A felperes eredeti keresethalmazatban előterjesztett keresetével szemben az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult, anélkül, hogy az alperes az eredetileg elsődleges megállapítási kereset tekintetében annak eljárásjogi feltételeit külön érintette, azok fennálltát vitatta volna. Ellenkérelmében kizárólag elállási jogának az anyagi jogszabályoknak megfelelő, jogszerű gyakorlását hangsúlyozta a perbeli előszerződés tartalmából levezetve.
[46] A perfelvételi tárgyaláson történt keresetpontosítás után az immár kizárólagos megállapítási kereset tekintetében az alperes az ellenkérelmét nem egészítette ki, perbeli nyilatkozatai és bizonyítási indítványai ezt követően is kizárólag a kereset érdemét, az előszerződési tartalom teljesítésének igazolását célozták, azaz védekezése kizárólag anyagi jogi irányú volt.
[47] Az elsőfokú bíróság által ezt követően lefolytatott bizonyítási eljárás ebben a mederben haladt, és az elsőfokú ítéletben – annak indokolása egyértelműen megállapítható módon – az elsőfokú bíróság is kizárólag a perben érvényesíteni kívánt igény anyagi jogi vonatkozásaival: a feleknek a perbeli előszerződésből eredő kötelezettségeivel, a kötelem műszaki tartalmával, a felek teljesítési létszakban tett nyilatkozataival, az előszerződés módosítása, a póthatáridő és az alperesi elállás kérdéskörével foglalkozott, a megállapítási kereset Pp. 172. § (3) bekezdésében rögzített feltételeinek – hivatalbóli – vizsgálatát nem végezte el.
[48] A felperes fellebbezése a fentebb írtak szerint erre az utóbbi kérdéskörre nem terjedt ki, ugyanakkor a másodfokú bíróság – helytállóan – minden további fellebbezési érvelést megelőzően e feltételek fennálltát vizsgálta.
[49] A felperes felülvizsgálati kérelmében azt sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság e körben nem végezte el saját anyagi pervezetését, és nem hívta fel a feleket nyilatkozataik megtételére a Pp. 369. § (4) bekezdésének megfelelően.
[50] E ponton a Kúria szükségesnek tartja az anyagi pervezetés lényegének és másodfokú eljárásban betöltött szerepének rögzítését.
[51] Az anyagi pervezetés fogalmát a jogalkotó a Pp. 237. §-ának – a 2020. évi CXIX. törvénnyel (a továbbiakban: Pp. Novella) nem érintett – rendelkezéseiben rögzítette. A jogintézmény lényege, hogy a bíróság a Pp. 6. §-a szerint reá háruló közrehatási tevékenységével, a perkoncentráció elvének (Pp. 3. §) érvényesülése érdekében aktívan közreműködik a felek jogérvényesítésében, ennek során a Pp.-ben szabályozott eszközök és eljárási keretek között elősegítve azt, hogy a döntéshez szükséges peranyag – amelynek szolgáltatása a feleket terheli (Pp. 4. §) – rendelkezésre álljon.
[52] Anyagi pervezetése körében a bíróság
– a felek perfelvételi nyilatkozataiban (ideértve a keresetlevélben foglaltakat is) észlelt hiányosságok pótlását, ellentmondások, hibák kijavítását segíti elő [Pp. 237. § (1) bekezdés];
– tisztázó tájékoztatást nyújt a feleknek a bizonyítandó tények köréről, a bizonyításra köteles fél személyéről, a szükséges bizonyítékok rendelkezésre bocsátásáról, illetve a bizonyítás indítványozása elmaradásának, a bizonyítás sikertelenségének következményeiről [Pp. 237. § (2) bekezdés];
– hozzájárul a jogvita kereteinek tisztázásához azzal, hogy a felek tudomására hozza az általuk hivatkozott jogszabályi rendelkezés általa eltérő értelmezését, a hivatalból figyelembe veendő tény észlelését, illetve azt, ha a kérelemhez jogszabály szerint nincs kötve, és lehetőséget biztosít a feleknek nyilatkozataik megtételére [Pp. 237. § (3) bekezdés a), b) és c) pontjai].
[53] E feladatainak eszköztárát a Pp. 237. § (4) bekezdése az ügy körülményeitől függően a kérdésfeltevésben, nyilatkozattételre felhívásban és a tájékoztatásadásban jelöli meg.
[54] Lényeges, hogy az anyagi pervezetés a felek kérelmének és jogállításának korlátai között valósul meg, azaz a bíróság e tevékenységének kereteit a felek e körben tett előadásai, nyilatkozatai jelölik ki [Pp. 237. § (5) bekezdés].
[55] Az anyagi pervezetést tehát a bíróság egyrészről az eljárás kereteinek meghatározásával (elsődlegesen, de nem kizárólagosan a perfelvételi szakban), másrészről tartalmi oldalról, a felek nyilatkozatai, kérelmei, indítványai fogyatékosságainak (hibáinak, hiányosságainak) kiküszöbölését célzó, tehát a nyilatkozatok tartalmát irányító (orientáló) tevékenységével végzi. Lényeges azonban, hogy a bíróság soha nem veszi (nem veheti) át a felek rendelkezési jogából fakadó jogosultságait, kizárólag a felek által érvényesíteni kívánt anyagi jog keretein (a kérelmek és jogállítások korlátain) belül gyakorolhatja az anyagi pervezetést. Ez azt is jelenti, hogy a bíróság anyagi jogi kitanítást, a felek anyagi jogai és érdekei érvényesítéséhez jogi segítséget (tanácsadást) nem nyújt.
[56] Kiemelendő továbbá, hogy az anyagi pervezetés intézménye – éppen a fenti keretek és a rendelkezési elv érinthetetlensége okán – a felek és jogi képviselőjük felelősségét nem telepíti át a bíróságra, kifejezetten az általuk kijelölt eljárási kereteken belüli és az érvényesített joghoz igazodó közrehatási tevékenységet jelent.
[57] A Pp. számos részletszabályon keresztül szabályozza az anyagi pervezetést mind a perfelvételi, mind az érdemi tárgyalási szakban.
[58] A másodfokú eljárásban az anyagi pervezetés az elsőfokú bíróság ítéletének és eljárásának az anyagi pervezetéssel összefüggő felülbírálatával kapcsolatos rendelkezésekben [elsődlegesen a Pp. 369. § (4) bekezdésében és 370. § (4) bekezdésében] jelenik meg.
[59] Bár a felperes felülvizsgálati kérelmében a Pp. 370. § (4) bekezdését megsértett jogszabályhelyként nem jelölte meg, e rendelkezés és a Pp. 369. § (4) bekezdésének lényeges tartalmi összefüggései miatt nem mellőzhető e jogszabályhelyek tartalmának vizsgálata.
[60] A Pp. 370. § (4) bekezdése szerint: „Ha a másodfokú bíróság az üggyel kapcsolatos, az elsőfokú bíróságétól eltérő anyagi jogi álláspontjának következményeként azt állapítja meg, hogy az elsőfokú bíróság által végzett anyagi pervezetés az érintett kérdéshez kapcsolódóan nem volt megfelelő, ezt a felek tudomására hozza és a fellebbező fél kérelmére veszi figyelembe. Ilyen esetben a másodfokú bíróság a továbbiakban a 369. § (4) bekezdésében meghatározottak szerint jár el”.
[61] A Pp. 369. § (4) bekezdése felülvizsgálati kérelem előterjesztésekor (2020) hatályos szövege szerint:
„A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének, illetve eljárásának az anyagi pervezetéssel összefüggő részét csak az anyagi jogi felülvizsgálat részeként vizsgálhatja és minősítheti úgy, hogy egyúttal elvégzi a saját anyagi jogi álláspontja szerint helyes anyagi pervezetést. Ennek során
a) lehetőséget biztosíthat a feleknek perfelvételi, illetve a szakértői bizonyítással kapcsolatos nyilatkozat előterjesztésére, és ezekhez kapcsolódóan bizonyítást folytathat,
b) a felek tudomására hozza az általa hivatalból észlelt tényt vagy a felektől és az elsőfokú bíróságtól is eltérő jogértelmezést, a kérelemtől jogszabály alapján való eltérés szükségességét, és lehetőséget biztosít e körben nyilatkozataik megtételére, továbbá bizonyítást folytathat.”
[Megjegyzi a Kúria, hogy a felülvizsgálati kérelem elbírálásakor hatályos, a Pp. Novella által módosított 369. § (4) bekezdésének a Pp. Novella részletes Indokolása a 46. §-hoz fűzött magyarázata szerint egyszerűsített, ám tartalmi változást nem eredményező szövege érdemi változást nem idézett elő.]
[62] A Kúria rámutat, a Pp. 370. § (4) bekezdése, valamint a 369. § (4) bekezdése alkalmazásának egyező előfeltétele, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének, illetve eljárásának anyagi pervezetéssel összefüggő részét csak az anyagi jogi felülbírálat részeként vizsgálhatja és minősítheti, ennek kapcsán, ennek keretein belül kell elvégeznie a saját anyagi jogi álláspontja szerinti helyes anyagi pervezetést.
[63] Ebből az is következik, hogy amennyiben a másodfokú bíróság a felülbírálat során nem jut el az anyagi jogi felülbírálatig, fel sem merül(het) az elsőfokú bíróság ítéletének és eljárásának anyagi pervezetéssel összefüggő vizsgálata.
[64] Az anyagi jogi felülbírálatról a Pp. – Pp. Novellával nem érintett – 369. § (3) bekezdése rendelkezik:
„A másodfokú bíróság felülbírálhatja az elsőfokú bíróság ítélete anyagi jognak való megfelelőségét. Az anyagi jogi felülbírálat során
a) a bizonyítás eredményét okszerűtlennek minősítheti, és ennek alapján a tényállást módosíthatja, kiegészítheti,
b) a fél által az első- vagy másodfokú eljárásban hivatkozott tény megállapítására bizonyítást folytathat le, és annak alapján a tényállást módosíthatja, kiegészítheti,
c) a megállapított tényekből az elsőfokú bíróságtól eltérő jogi következtetést vonhat le, a megállapított tényeket másként minősítheti,
d) jogszabálysértés megállapítása nélkül is felülmérlegelheti az elsőfokú bíróságnak az anyagi jogszabályok szerinti mérlegelési jogkörben hozott döntését,
e) határozhat olyan kérdésben, amelyben az elsőfokú bíróság nem tárgyalt, illetve nem határozott.”
[65] Mindezt az adott ügyben eljárt másodfokú bíróság általi felülbírálatra vetítve az állapítható meg, hogy a fellebbezés elbírálása során a másodfokú bíróság kizárólag a megállapítási kereset Pp. 172. § (3) bekezdésében foglalt eljárásjogi feltételei fennálltának ellenőrzését végezte el, amely a törvény ugyanezen jogszabályhely második mondata szerint hivatalbóli kötelezettsége volt. Ebben a körben állapította meg, hogy a megállapítási kereset előterjesztése konjunktív feltételei egyikének („marasztalás nem kérhető”) hiányában e keresetfajta nem volt előterjeszthető, és erre tekintettel hozta meg – helytállóan – a kereset elutasítására vezető érdemi döntését (tartalmilag: eltérő indokolással az elsőfokú bíróság keresetet elutasító rendelkezésének helybenhagyását).
[66] A fellebbezési keretek között történt felülvizsgálat során tehát a másodfokú bíróság kizárólag eljárásjogi feltételek meglétét vizsgálta, de nem végzett a Pp. 369. § (3) bekezdés a)-e) pontjainak bármelyikébe sorolható, anyagi jogi felülbírálatot jelentő tevékenységet. Ennek hiányában pedig a Pp. 369. § (4) bekezdése (bármely időállapot szerinti szövege) alapján az elsőfokú bíróság anyagi pervezetéssel összefüggő eljárását nem vizsgálhatta, amiből adódóan fel sem merült, hogy saját anyagi jogi álláspontja szerinti anyagi pervezetést adjon.
[67] A Kúria ezért leszögezi: a Pp. 172. § (3) bekezdése szerinti megállapítási kereset eljárásjogi feltételeinek vizsgálata nem tartozik az anyagi pervezetés körébe, azzal összefüggésben a bíróságot anyagi pervezetési kötelezettség nem terheli.
[68] A kifejtettekre tekintettel a jogerős ítélet nem sérti sem a Pp. 369. § (4) bekezdését, sem a Pp. 172. § (3), illetve (4) bekezdését, míg a Ptk. 6:73. § [Előszerződés] rendelkezéseinek sérelme a meg nem engedett megállapítási kereset jogszerű elutasítása miatt fel sem merülhet.
[69] Minderre figyelemmel a Kúria a jogszabályoknak megfelelő jogerős ítéletet a Pp. 424. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. V. 21.336/2020/5.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás