BK ÍH 2022/5.
BK ÍH 2022/5.
2022.03.01.
A bírósági eljárásban az ügyben bíróként eljárt személy hozzátartozója védőként nem járhat el akkor sem, ha a hozzátartozói viszony létrejöttét követően a védő bíró hozzátartozója az eljárásban bíróként már nem vett részt [Be. 43. § (1) bekezdés b) pont].
A járásbíróság 2020. július 23. napján kihirdetett ítéletében F. A. vádlott bűnösségét a Btk. 339. § (1) bekezdésében meghatározott és a (2) bekezdés a) pontja szerint minősülő garázdaság bűntettében, a Btk. 164. § (1) bekezdésében meghatározott és a (3) bekezdés szerint minősülő, társtettesként elkövetett testi sértés bűntettében, és 3 rendbeli, a Btk. 365. § (1) bekezdés a) pontjába ütköző és aszerint minősülő rablás bűntettében mondta ki. Ezért őt halmazati büntetésül 10 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztés-büntetésre és 10 év közügyek gyakorlásától eltiltásra ítélte, valamint 2600 forint vagyonelkobzást rendelt el vele szemben. Rendelkezett a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról és az előzetes fogvartásban töltött idő beszámításáról.
Az ügyészség a büntetés súlyosítása érdekében jelentett be fellebbezést F. A. vádlott terhére. F. A. vádlott a rablás bűntette tekintetében felmentés végett, másodlagosan enyhítés céljából jelentett be fellebbezést.
A törvényszék mint másodfokú bíróság 2021. szeptember 10. napján kelt ítéletével a járásbíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította.
A másodfokú bíróság az indokolásában kifejtette, hogy dr. M. K. A. bíró 2018. április 3. napján tárgyaláson tett bejelentése nyomán, mely szerint vele szemben az 1998. évi XIX. törvény 21. § (1) bekezdés b) pontja (bíróként nem járhat el, aki az ügyben, mint terhelt, védő, továbbá sértett, magánvádló, pótmagánvádló, magánfél, feljelentő vagy mint ezek képviselője vesz, vagy vett részt, valamint aki ezek hozzátartozója) szerinti kizárási ok áll fennt szükségesnek tartotta tisztázni, hogy a b) pont alapján történt bejelentésre tekintettel vele szemben az 1998. évi XIX. törvény 21. § (1) bekezdés e) pontjában (bíróként nem járhat el, akitől az ügy elfogulatlan megítélése egyéb okból nem várható) írt kizárási ok mikortól állt fenn.
Rögzítésre került az indokolásban, hogy többszöri pontosítás után az eljárt bíró azt nyilatkozta, hogy a bejelentését megelőzően közte és dr. H. Gy. védő között csak szakmai kapcsolat volt, magára nézve azonban szigorúbban értelmezte az adott élethelyzetben a kizárási okokat, ezért jelölte meg a kizárási kérelmében a b) pontot. Utólag azonban már úgy látta, hogy helyesebb lett volna az elfogultság indokaként az e) pontot megjelölnie, figyelemmel arra, hogy személyes ismeretségük ekkor kezdődött a védővel.
Házasságkötésükre pedig 2019. március 7. napján került sor.
A rendelkezésre álló iratok alapján a másodfokú bíróság arra a megállapításra jutott, hogy az ügyben kizárt bíró [Be. 14. § (1) bekezdés b) illetve e) pontjai] nem járt el, mert az eljárt bíró maga jelentette be kizártságát, amint az arra okot adó körülmény felmerült. Azt is rögzítette a törvényszék, hogy a kizárási okot az eljárt bíró pontatlanul jelölte meg, mely bizonytalanságra adott okot, ezt a pontosító nyilatkozatok beszerzésével azonban tisztázta, e körülmény azonban nem érintette azt a ténymegállapítást, hogy az ügyben kizárt bíró nem járt el.
Ezzel szemben megállapította, hogy dr. H. Gy. védőként az elsőfokú eljárásban végig eljárt, még az ítélet kihirdetését követően is, 2020. október 15. napjáig, holott vele szemben a Be. 43. § (1) bekezdés b) pontjának utolsó fordulata szerinti kizáró ok állt fenn, tekintettel arra, hogy az ügyben eljárt bíró hozzátartozója volt, figyelemmel a házasságkötés tényére.
Ebből következően a vádlott védelmét olyan személy látta el, aki az ügyben védőként nem járhatott volna el, ezért eljárását úgy kellett tekinteni, mintha a Be. 44. § a) pontjában írt kötelező rendelkezés ellenére az eljárás védő részvétele nélkül folyt volna le.
Ez pedig a Be. 608. § (1) bekezdés d) pontja értelmében az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére és új eljárás lefolytatására okot adó körülmény. Erre figyelemmel a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította.
A másodfokú bíróság a Be. 611. §-a értelmében azt az iránymutatást adta a megismételt eljárásra vonatkozóan, hogy az eljárás bírósági szakaszát az elejétől meg kell ismételni, vele szemben a bizonyítást a védő jelenlétében ismételten le kell folytatni.
A törvényszék hatályon kívül helyező végzésével szemben az ügyészség jelentett be fellebbezést a hatályon kívül helyező végzés hatályon kívül helyezése és a másodfokú bíróságnak a másodfokú eljárás lefolytatására utasítása érdekében.
A fellebbviteli főügyészség átiratában a bejelentett ügyészségi fellebbezést fenntartotta.
Hangsúlyozta, hogy a rendelkezésre álló bírósági iratok alapján az állapítható meg, hogy a vádemelést követően a büntetőügy dr. M. K. A. járásbíróra került szignálásra, aki az ügyet tárgyalásra tűzte ki 2017. április 25. napján és 2017. augusztus 23. napján érdemileg tárgyalta is. Ezt követően a 2018. április 3. napján – az 1998. évi XIX. törvény 21. § (1) bekezdés b) pontját hibásan megjelölve – kizárási okot, érdemét tekintve elfogultságot jelentett be jegyzőkönyvileg, melynek következtében a büntetőügyet 2018. április 6-án dr. I. Sz. B. járásbíróra szignálták át, aki a 2018. december 3-i tárgyalási napon az addigi tárgyalások jegyzőkönyveinek ismertetésével a tárgyalást megismételte, majd folytatta a bírói bizonyítási eljárást.
Ugyancsak megállapítható, hogy újabb átszignálást követően dr. J. Cs. járásbíró a 2019. július 4. napján megtartott tárgyaláson a bíró személyének megváltozása okán, az addigi tárgyalások valamennyi jegyzőkönyvét felolvasva a tárgyalást megismételte, valamint folytatta a bírói bizonyítási eljárást, végül 2020. július 23. napján hirdetett elsőfokú ítéletet.
A fellebbviteli főügyészség álláspontja szerint az elsőfokú eljárásban nem járt el kizárt bíró. Ugyanakkor dr. M. K. A. járásbíró kizárási bejelentéséig a büntetőügyben dr. H. Gy. meghatalmazott védő vonatkozásában ugyancsak nem merült fel kizárási ok, míg a bírói kizárási ok bejelentése után az okafogyottá vált, tekintve, hogy későbbi feleségével ebben a büntetőügyben a továbbiakban nem tárgyalt együtt.
Külön nyomatékkal mutatott rá arra, hogy a járásbíróság utóbb eljáró másik két bírája az előtte folyamatban lévő büntetőügy korábbi tárgyalását, bírói bizonyítási eljárását megismételte dr. H. Gy. meghatalmazott védő jelenlétében, mely kétszer elölről kezdett eljárásban a vádlott védője az utóbb eljáró két bíró hozzátartozójaként nem vehető számba, erre érdemi adat nem mutatható fel.
Továbbá kiemelte, hogy dr. M. K. A. járásbíró saját elfogultságára alapított kizárását bejelentő nyilatkozata a 2018. április 3. előtti elsőfokú bírósági eljárási szakra nézve álláspontja szerint visszaható hatállyal a másodfokú bíróság által sem terjeszthető ki és abból a vádlott meghatalmazott védőjének kizártságára sem vonható releváns adat hiányában következtetés.
Nincs továbbá tényszerű adat arra nézve sem a bírósági iratok között, hogy dr. M. K. A. járásbíró és dr. H. Gy. meghatalmazott védő között hozzátartozói viszony keletkezhetett volna 2018. április 3. előtt, utalva rá, hogy ebben az időpontban még más személyek házastársai voltak.
Összefoglalóan tehát az ügyészség tényszerűen azt látta rögzíthetőnek, hogy dr. H. Gy. meghatalmazott védő törvényesen járt el a vádlott védelmében a járásbíróságon, vele kapcsolatban a Be. 43. § (1) bekezdés b) pontja szerinti kizárási ok nem állapítható meg.
A Be. 626. §-ára figyelemmel indítványozta, hogy az ítélőtábla a Be. 630. § (2) bekezdése szerinti eljárásában a törvényszék elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyező és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasító végzését helyezze hatályon kívül és utasítsa a másodfokú bíróságot az eljárása tovább folytatására.
A vádlott védője az ügyészségi fellebbezésre tett észrevételében kifejtette, hogy a törvényszék mint másodfokú bíróság megalapozott döntést hozott azzal, hogy a járásbíróság elsőfokú ítéletét hatályon kívül helyezte.
A védő érvelése szerint a Be. 43. § (1) bekezdés b) pontja alapján ugyanis nem lehet védő az, aki az ügyben bíróként, ügyészként vagy a nyomozó hatóság tagjaként jár vagy járt el, valamint ezek hozzátartozója.
Hangsúlyozta, hogy az ítélkezési gyakorlat – egységben a törvényhozói akarattal – egyező abban, hogy olyan védő ne járjon el az ügyben, aki az ügyben eljáró vagy eljárt bíróval hozzátartozói viszonyban van, mert a pártatlan és elfogulatlan bíráskodásba vetett hit, egyben elvárás sérülne végzetesen. A helyes értelmezés ekként kizárólag az, hogy amennyiben és amikor az eljáró védővel szemben kizárási ok merül fel, akkor – ahogy a törvény fenti rendelkezése fogalmaz – nem lehet védő, azaz kizárásának elbírálásától függetlenül olyan, mintha nem járt volna el a vádlott védelmében védő [Be. 44. § a) pont], ez pedig megalapozza a hatályon kívül helyező rendelkezést.
Rámutatott, hogy az ügyészi fellebbezés ott téved, hogy a kizárásra okot adó körülmény nemcsak az eljáró bíró, hanem az eljáró védő tekintetében is vizsgálat tárgyát kell, hogy képezze, tényszerűen ez a jelen ügyben előállt, ugyanakkor sajnálatosan ezt az első fokon eljáró járásbíróság bírái nem ismerték fel, de a korábbi védő sem.
Ha az ügyben olyan védő vesz részt, aki bármely okból az eljárásból kizárt, akkor ezt meg kell állapítania a bíróságnak, azt a korábban kizárt bíró helyébe lépő másik bíró nem kizárt személye nem teszi mintegy „meg nem történtté”, vagy elfogadhatóvá.
Megjegyezte, hogy a korábbi bíró és a védő kapcsolata nem a házasságkötésükkel indult, azt természetesen egy személyes kapcsolat, majd közös gyermekük születése, annak fogantatásának időbelisége is megelőzte.
Végül hivatkozott arra is, hogy a Be. 14. § (1) bekezdés e) pontjában írt egyéb okból való kizártságot vet fel az a tény, hogy az ügyben a korábban eljárt bíróval intim, személyes kapcsolatot, majd később házasságot is kötő védő olyan bírók által folytatott büntetőeljárásban járt el, akik a korábbi bíró kollégái a járásbíróságon.
Azon határozott véleményének adott hangot, hogy abszolút eljárási hiba állt elő – a védő kizárásáról rendelkező, a Be. 43. § (1) bekezdés b) pontja alapján – és mivel a védő az ügyből kizárásra nem került, így a Be. 608. § (1) bekezdés d) pontja, valamint a 609. § (1) bekezdése szerint olyan eljárási szabálysértés történt, mely az eljárás lefolytatására lényeges hatással volt, ekként az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezése helyes és törvényes döntése volt a másodfokú bíróságnak.
Mindezekre figyelemmel indítványozta, hogy az ítélőtábla a törvényszék végzését hagyja helyben.
Jelen ügyben a másodfokú bíróság a hatályon kívül helyezés okaként a Be. 608. § (1) bekezdés d) pontját jelölte meg, ezért a határozat ellen fellebbezésnek volt helye, és így a Be. 627. § (3) bekezdése szerinti jogosult által előterjesztett jogorvoslati kérelem joghatályos.
A másodfokú bíróság eljárását a perrendi szabályok megtartásával folytatta le, a Be. 608. § (1) bekezdésében meghatározott feltétlen eljárási szabálysértést nem valósított meg.
A bejelentett fellebbezést az ítélőtábla nem látta megalapozottnak, a másodfokú bíróság álláspontja helytálló.
A rendelkezésre álló iratok alapján az ítélőtábla megállapította, hogy a járásbíróságon a vádlott ellen rablás bűntette és más bűncselekmények miatt indult eljárás.
Az ügy 2017. március 7. napján dr. J. Cs. bíróra került kiszignálásra, majd pedig 2017. március 16. napján dr. M. K. A. bíróra átszignálásra, aki a tanács elnökeként az ügyben tárgyalást tűzött ki 2017. április 25. napjára.
E tárgyaláson a vád ismertetésére és a vádlott kihallgatására került sor A vádlott védelmében meghatalmazással dr. H. Gy. ügyvéd járt el. Ezt követően a bíróság az ügyben 2017. augusztus 29. napján tartott tárgyalást, mely tárgyaláson tanúk kihallgatása folyt, a vádlottat védelmében dr. H. Gy. ügyvéd járt el.
A 2018. április 3. napjára kitűzött tárgyaláson érdemi eljárási cselekmény nem történt. A tanács elnöke megállapította, hogy a tárgyalás megtartásának a korábbi Be. 21. § (1) bekezdés b) pontja szerint akadálya van, ezért annak elhalasztására került sor. A vádlott védelmében e tárgyaláson is dr. H. Gy. volt jelen.
A bírói bejelentést követően elnöki intézkedésként az ügy ismét dr. J. Cs. bíróra került átszignálásra, majd pedig 2018. november 5. napján dr. I. Sz. B.-re, aki egyesbíróként járt el az ügyben. A 2018. december 3. napján megtartott tárgyaláson a vádlott védelmében dr. H. Gy. ügyvéd járt el. A tanácsváltozás miatt a bíró a tárgyalás anyagának ismertetésével megismételte a tárgyalást, melyre az érintett felek észrevételt nem tettek, kiegészítést nem kértek. Az nem került megjelölésre, hogy az ismertetés konkrétan mire terjedt ki.
2019. április 30. napján az ügy ismét átszignálásra került dr. J. Cs. bíróra, aki 2019. július 4. napjára tűzött ki tárgyalást, melynek megismétlésére – a bíró személyében történt változásra figyelemmel – a Be. 518. § (3) bekezdése alapján került sor, azon dr. H. Gy. ügyvéd részt vett.
Ezt követően 2020. január 9., 2020. február 27., 2020. július 14. napján került sor tárgyalás tartására, 2020. július 23. napján pedig határozathirdetésre. A vádlott védője valamennyi tárgyaláson jelen volt, és a vádlott védelmében perbeszédet is tartott.
Mindezekre figyelemmel alappal rögzíthető, hogy az ügyben kizárt bíró nem járt el. Az kétségtelen, hogy dr. M. K. A. bíró az elfogultság bejelentésekor annak indokát nem helytállóan jelölte meg (korábbi Be. 21. § (1) bekezdés b) pontja, hiszen ekkor még nem volt dr. H. Gy. hozzátartozója), de a keletkezett, érzelmi alapokon nyugvó helyzetre tekintettel a korábbi Be. 21. § (1) bekezdés e) pontja szerinti kizáró ok fennállása nem volt kétséges, ezt követően azonban az ügyben már nem járt el. A bejelentés önkéntes megtörténte mellett nem kérdőjelezhető meg az sem, hogy az érintett bíró az elfogultságát okának keletkezésekor nyomban bejelentette.
Az átszignálást követően eljárt bírók vonatkozásában kizárási ok nem merült fel, ilyet az eljárásban érintett egyik fél sem nevesített.
Az is kétségtelenül megállapítható, hogy a bírósági eljárás során a vádlott védelmében még a nyomozati szakban, 2016. október 10. napján kapott meghatalmazással, végig dr. H. Gy. ügyvéd járt el védőként, aki az ügyben korábban eljárt bíróval, dr. M. K. A.-val 2019. március 7. napján házasságot kötött.
Az is tény, hogy a vádlott vonatkozásában a Be. 44. § a) és b) pontja, illetve a korábbi Be 46. § a) és b) pontja értelmében a védői részvétel kötelező volt.
A Be. 43. §-a kógens módon rögzíti azokat az eseteket, körülményeket, melyek fennállása esetén adott személy a terhelt védelmét nem láthatja el. Ezen okok nem szűkíthetők, de nem is bővíthetők, így önmagában annak a körülménynek, hogy 2018. április 3. napjától a korábban eljárt bíróval az I. r. vádlott védője közelebbi érzelmi viszonyba került, de hozzátartozónak ekkor még nem volt tekinthető, a védő kizárása tekintetében nincs jelentősége. Az csak a bíró kizárását alapozta meg, aki egyébként maga tett ilyen nyilatkozatot és ezt követően az ügyben már nem járt el, a bíróság elnöke intézkedett más bíró kijelölése iránt.
A Be. 43. § (1) bekezdés b) pontja kimondja, hogy nem lehet védő, aki az ügyben bíróként, ügyészként vagy a nyomozóhatóság tagjaként jár vagy járt el, valamint ezek hozzátartozója.
Megjegyzi az ítélőtábla, hogy a korábbi Be., az 1998. évi XIX. tv. 45. § (1) bekezdés b) pontja is azonos módon szabályozta a védő kizárását, amikor kimondta, hogy nem lehet védő, aki az ügyben mint bíró, ügyész vagy mint a nyomozóhatóság tagja járt el, valamint az ügyben eljárt vagy eljáró bírónak, ügyésznek vagy a nyomozóhatóság tagjának a hozzátartozója.
E rendelkezés megváltoztatásának jogalkotói szándékára a Be. előterjesztői indokolása sem utal, azaz rögzíthető, hogy a törvényi szóhasználat egyszerűsítése a szabályozásban érdemi változást nem eredményezett.
A hivatkozott törvényhely továbbra is pontosan meghatározza azon személyi kört, akik adott ügyben nem lehetnek védők, mely szabályozásnál a terhelt érdekeinek a megóvása az irányadó. A hozzátartozó személyére vonatkozó e fenti rendelkezéssel a Be. a lehető legszélesebb körben biztosítja a személyi összefüggésből eredeztethető szubjektivitás kizárását akkor, amikor leszögezi, hogy a védő eljárási feladatkörével összeegyeztethetetlen az, hogy a terhelt védelmét olyan személy lássa el, aki az ügyben korábban mint bíró, ügyész, vagy a nyomozóhatóság tagjaként járt el, vagy jár el, avagy az ilyen személy hozzátartozója. Az említett személyeket az esetleges érdekeltségük, eltérő perbeli funkciót gyakorló, vagy gyakorolt személlyel fennálló személyes összefonódásuk ugyanis akadályozhatja a védelem zavartalan ellátásában.
Dr. H. Gy. ügyvéd 2019. március 7. napján az ügyben korábban eljárt bíróval, dr. M. K. A.-val házasságot kötött, vele hozzátartozói viszonyt létesített. A Be. 43. § (1) bekezdés b) pontjában foglaltak alapján ezt követően az ügyben, az elsőfokú bíróságon védőként már nem vehetett volna részt és az ebből eredő feladatokat sem láthatta volna el. Erre figyelemmel megállapítható, hogy a vádlott védelmében kizárt védő járt el. A védő kizárását eredményező a Be. 43. § (1) bekezdés b) pontjában írt körülmények ekként maradéktalanul megvalósultak. Az pedig, hogy a védő hozzátartozója e viszony bekövetkezését követően az eljárásban bíróként már nem vett részt, a védővel kapcsolatos kizárási ok fennállására kihatással nincs.
A Be. 608. § (1) bekezdés d) pontja szerint feltétlen hatályon kívül helyezési ok valósul meg akkor, ha a tárgyalást olyan személy távollétében tartották meg, akinek jelenléte a törvény értelmében kötelező. Így akkor is, ha a tárgyaláson jelen van ugyan a védő, de vele szemben valamely kizáró ok áll fenn. Amint arra a Kúria az EBH 2017.B.12. számon közzétett határozatában is rámutatott, kötelező védelem esetén az olyan védő jelenlétében megtartott tárgyalás, aki a terhelt védelmét nem láthatná el, megvalósítja a feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértést.
Mindezekre figyelemmel a járásbíróság ítéletének hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítása törvényes volt, a fellebbezés nem bizonyult alaposnak, ezért az ítélőtábla a törvényszék mint másodfokú bíróság végzését helybenhagyta.
(Fővárosi Ítélőtábla 3.Hkf.328/2021/7.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás