2022. évi LI. törvény indokolás

A Magyar Közlöny kiadásáról, valamint a jogszabály kihirdetése során történő és a közjogi szervezetszabályozó eszköz közzététele során történő megjelöléséről szóló 5/2019. (III. 13.) IM rendelet 20. § (2) bekezdés a) pontja alapján a törvény indokolása közzétételre kerül.

A hatékonyabb és egységes vagyongazdálkodás megteremtése céljából szükséges a kiemelt tulajdonosi joggyakorló státuszban lévő Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zártkörűen működő Részvénytársaság (a továbbiakban: MNV Zrt.) pozíciójának megerősítése a tulajdonosi joggyakorlói státuszok szakmai alapon történő centralizációjával.

A költséghatékony vagyongazdálkodás biztosítása érdekében a törvénymódosítás megalkotásának célja, hogy a feladatellátást közvetlenül szolgáló és stratégiai szempontból jelentős vagyon állami portfólióban tartása mellett, a hatékony értékesítési és hasznosítási stratégia mentén megteremtse annak lehetőségét, hogy a feladatellátást közvetlenül nem szolgáló vagyonelemek hasznosításával, értékesítésével elérhető bevételek a kritikus gazdasági helyzetben növelhetőek legyenek.

A kisajátítás után visszamaradt, korlátozottan hasznosítható, a Magyar Állam számára felesleges ingatlan vagyonelemek ingyenes átruházására irányuló módosító rendelkezéshez kapcsolódóan a szabályozás indoka, hogy az érintett ingatlannak az azzal közvetlenül határos magántulajdonban álló ingatlan tulajdonosa vagy az ingatlan fekvése szerinti településen ingatlan tulajdonnal rendelkező személy részére ingyenesen történő átruházás esetén az ingyenes juttatással érintett személy átvételi készségét növelje az a körülmény, hogy az ingatlan megszerzése nem jár további költséggel a számára.

A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak és a társadalombiztosítás szerveinek állami felügyeletéről szóló 1998. évi XXXIX. törvény módosításának célja az MNV Zrt. tulajdonosi joggyakorlói pozíciójának erősítése, ennek érdekében a rendelkezés az Egészségbiztosítási és a Nyugdíjbiztosítási Alap részeként nyilvántartott ingatlan vagyon felett a törvényben tulajdonosi joggyakorlóként kijelölt intézmények helyett az MNV Zrt.-t határozza meg tulajdonosi joggyakorlóként.

A kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény javasolt módosításának célja az állami vagyonba tartozó műemlék ingatlanok hasznosítása tekintetében a tulajdonosi joggyakorló és a vagyonkezelő közötti különbségtétel mérséklése és annak biztosítása, hogy a tulajdonosi joggyakorló is a vagyonkezelőhöz hasonlóan további jóváhagyás nélkül rendelkezhessen az állami tulajdonban álló műemlék ingatlanok hasznosításáról az ingatlan rövidtávú, 90 napot nem meghaladó hasznosítása esetén, azzal a korlátozással, hogy ugyanarra a műemlékre vonatkozóan ugyanazon felek között az így létrejött jogügylet nem hosszabbítható meg.

Az egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséről szóló 2006. évi CXXXII. törvény, a Nemzeti Földalapról szóló 2010. évi LXXXVII. törvény és a települési önkormányzatok fekvőbeteg-szakellátó intézményeinek átvételéről és az átvételhez kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló 2012. évi XXXVIII. törvény módosításának célja az MNV Zrt. tulajdonosi joggyakorlói pozíciójának erősítése. A rendelkezéssel a megyei konszolidáció során, illetve önkormányzattól átvett feladattal állami vagyonba kerülő ingatlan vagyon felett tulajdonosi joggyakorlóként kijelölt Országos Kórházi Főigazgatóság helyett az MNV Zrt. kerül kijelölésre. A tulajdonosi joggyakorló személyének módosítása nem veszélyezteti az egészségügyi feladat ellátását, ugyanakkor így érhető el, hogy egységes szemlélet érvényesüljön az állami ingatlanokkal kapcsolatos vagyongazdálkodás területén.

Az állami vagyon hasznosításának eredményesebbé tételéhez, ezáltal a központi költségvetés számára magasabb hasznosítási bevételek eléréséhez és a költségvetést terhelő fenntartási kiadások csökkentéséhez szükséges az állami vagyon hasznosítása kapcsán az állami vagyonról szóló 2007. évi CVI. törvényben megállapított versenyeztetés mellőzési okok körének bővítése.

Az állami elhelyezési célú jogviszonyra vonatkozó rendelkezések pontosításának célja, hogy rögzíthetőek legyenek az elhelyezési célú ingatlan igények olyan minimumkritériumai, amelyeket az MNV Zrt.-nek feltétlenül biztosítania kell. A szabályozás további célja az MNV Zrt. elhelyezési tárgyú döntéshozói szerepének megerősítése.

A fentiek mellett indokolt egyértelművé tenni azt is, hogy az állami elhelyezési célú jogviszony kapcsán – akár állami, akár idegen ingatlanra vonatkozik a kijelölés – az üzemeltetés és az ebből fakadó díjfizetés az MNV Zrt. kötelezettsége azzal, hogy ha az üzemeltetési feladatot az MNV Zrt. a jogszabályban megjelölt szervezet bevonásával látja el, akkor a fedezet a bevont szervezet költségvetésében marad. Az idegen tulajdonú bérletek kapcsán a módosítás biztosítja, hogy az üzemeltetési feladatokat a bérbeadó is elláthassa.

A rendelkezés olyan védett természeti területeken fekvő állami tulajdonú ingatlan értékesíthetőségének lehetőségét teremti meg, amely értékesítési potenciállal rendelkezik, ugyanakkor az értékesítés a természetvédelmi feladatok ellátását nem veszélyezteti. A rendelkezéshez kapcsolódóan olyan törvényi garanciák (a védett természeti terület természetvédelmi kezeléséért felelős előzetes jóváhagyása, beszámolási kötelezettség, a védett természeti terület értékesítési feltételei betartását célzó ellenőrzési jog) beépítésére is sor kerül, amelyek a természetvédelmi értékek védelmét az állami tulajdonból történő kikerülést követően is folyamatosan biztosítják.

A rendelkezés célja, hogy a kisajátítás után visszamaradt, korlátozottan hasznosítható kivezetésre szánt állami vagyonnak minősített ingatlanok tekintetében az ingyenes vagyonjuttatásra jogosultak körét bővítse az esetlegesen az adott településen már ingatlan tulajdonnal rendelkező személyekkel. A módosítás elősegíti az állami ingatlan állomány portfólió-tisztítását.

A módosítás lehetővé teszi a vissznyereményi anyagok (pl. mart aszfalt, uszadékfa) értékesítése kapcsán az értékesítést végző vagyonkezelő szervezetek (pl. MÁV, MK Zrt.) részére, az értékesítési tevékenység kapcsán felmerülő költségeik átalány jellegű, az elért bevétel %-os mértékében előre meghatározott összegű megtérítését a tételes költségelszámolás helyett. A rendelkezés elősegíti a vissznyereményi anyagok értékesítését, valamint ezáltal a költségvetési bevételek növekedését és egyúttal a tárolási, őrzési költségek csökkentését eredményezi.

A nemzeti vagyonról szóló törvény versenyeztetés mellőzésére vonatkozó szabályai kiegészítésre kerülnek tekintettel arra, hogy az egyes költségvetési szervek foglalkoztatottai lakhatását szolgáló lakások nem az érintett költségvetési szervek, hanem a központosított beszerző szerv vagyonkezelésében vannak, így a dolgozókkal a központosított beszerző szerv köti meg a bérleti szerződést, ebben az esetben azonban nem teljesül az a feltétel, hogy a vagyonkezelő szervezet a vele foglalkoztatásra irányuló jogviszonyban állóval köt szerződést.

A hasznosítási szerződések előkészítése során szerzett tapasztalatok alapján a hazai, illetve EU-s pályázati források kötelező fenntartási időszakként általában 15 éves időtartamot határoznak meg. A nemzeti vagyonról szóló törvényben foglalt hasznosítási időtartam korlát a kötelező fenntartási időszakot fedi le kizárólag, az 5 éves meghosszabbítási lehetőség nem automatikus, így a szerződő felek beruházási szándékaira visszavető tényezőként hat. A saját forrásból eszközölt beruházás esetében egy jelentősebb összegű ráfordítás (az ingatlanok műszaki állapota magasabb költségű munkálatokat tesz szükségessé) a növekvő építőanyag árak és munkadíjak miatt még a kisebb beruházások esetében is viszonylag magas költséget generál, így a használatba vevő érdeklődők legtöbb esetben 20–25 éves időtartamot jelölnek meg a rentábilis megtérülésre. A hasznosítási jogviszony időtartamának hosszabbítására vonatkozó rendelkezés beépítése arra tekintettel indokolt, hogy ilyen módon a hasznosítottság emelkedhet, a költségek csökkenhetnek, a költségvetés részére folyamatos és kiszámítható piaci bérleti díj bevételt generálhat, egyúttal az ingatlanok műszaki állapotában javulás válhat elérhetővé.

A sarkalatossági záradék szövegcserés pontosítása.

A javasolt rendelkezés célja a törvényes öröklésre vonatkozó rendelkezések alapvető átalakítása olyan módon, hogy a törvényes örökös és végintézkedés hiányában elhunyt – ide nem értve, ha az örökhagyónak az örökség visszautasítása folytán nincs más örököse – után hagyott belföldi ingatlant – a termőföld vagyon kivételével – és az ingatlanon található azon ingó dolgot is, amely az örökhagyó tulajdonában állt halálakor az állam helyett az ingatlan fekvési helye szerinti települési önkormányzat örökölje. Ilyen módon lehetővé válik az elhunyt személy vagyonának az ingatlan vagyon helye szerinti helyi közösség céljaira fordítása, valamint az örökösre háruló kötelezettségek teljesítése is hatékonyabban kezelhető. A törvényes örökös és végintézkedés hiányában elhunyt után maradt hagyaték részét képező termőföld vagyon tekintetében a törvényes öröklés szabálya nem módosul. A jogalkotó szándéka szerint a törvényes öröklés szabályainak megváltoztatása kizárólag az örökhagyó tulajdonát képező belföldi ingatlanra és ahhoz tartozó ingóságokra vonatkozik, a szükségképpeni törvényes örökös első sorban az ingatlan fekvése szerinti települési önkormányzat. Az önkormányzatot megilleti az örökség visszautasításának joga.

A jelen törvénymódosítással megállapított, a szükségképpeni törvényes öröklésre vonatkozó új szabályokat a 2023. július 1-jén vagy azt követően megnyíló öröklés vonatkozásában kell alkalmazni.

Hatályba léptető rendelkezés és sarkalatossági záradék.