PK ÍH 2022/54.

Az elsőfokú bíróság a 2021. július 2. napján meghozott ítéletével kötelezte az I. rendű alperest, hogy az általa szerkesztett napilapban 2021. február 27. napján megjelent cikkel kapcsolatban az ítélet jogerőre emelkedésétől számított öt napon belül az eredeti cikk megjelenésével azonos tipográfiai jellemzőkkel közölt szövegben tegye közzé az ítélet rendelkező részében megfogalmazott helyreigazítást.

Kötelezte a II. rendű alperest, hogy az általa szerkesztett internetes portálon 2021. február 27. napján megjelent és a https://... .hu linken elérhető cikkhez kapcsolódóan önálló hírként, az eredeti cikket linkkel elérhetővé téve a főoldalon, 24 órán keresztül a megjelent cikk kapcsán, majd a sérelmezett cikk eredeti elérhetőségi helyén – a sérelmezett médiatartalomhoz hasonló módon és terjedelemben, közvetett és/vagy közvetlen kommentár nélkül – tegye közzé a cím alatt, a lead felett legalább 30 napig, illetve amíg az eredeti kifogásolt cikk elérhető, az eredeti cikk megjelenésével azonos tipográfiai jellemzőkkel az ítélet rendelkező részében megfogalmazott helyreigazítást.

Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben az I. és II. rendű alperesek terjesztettek elő fellebbezést, amelyben a másodfokú bíróság felülbírálati jogkörét a Pp. 369. § (3) bekezdés c)–d) pontjaira alapítva, az elsőfokú bíróság által megállapított helyreigazító közleményből egy szövegrész mellőzését kérték.

A másodfokú eljárásban a B. Zrt. felperesi jogutódként történő perbelépés iránti kérelmet jelentett be. A perbelépési nyilatkozat indokolásaként előadta, hogy a felperes 2021. augusztus 31-i hatállyal beolvadt a B. Zrt.-be, mely társaság a felperes jogutódja. Mindezt a 2021. szeptember 5. napján hatályos adatokat tartalmazó cégkivonattal igazolta. Kérelme alátámasztásaként hivatkozott a Pp. 47. § (1) és (3) bekezdésében írtakra azzal, hogy miután a felperes jogutódlással megszűnt, helyébe a jogutód lépett, a jogelőd beleegyező nyilatkozatának csatolására nincs szükség.

A perbelépés iránti kérelem alaptalan.

A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:54. § (1) bekezdése értelmében a személyiségi jogokat személyesen lehet érvényesíteni.

Amennyiben a személyiségi jogsértés a sajtó útján történik, az érintett a 2010. évi CIV. törvény (Smtv.) szabályozása alapján kérheti a speciális jogvédelmet. Az Smtv. 12. § (1) bekezdése szerint, ha valakiről bármely médiatartalomban valótlan tényt állítanak, híresztelnek, vagy vele kapcsolatban való tényeket hamis színben tüntetnek fel, követelheti olyan helyreigazító közlemény közzétételét, amelyből kitűnik, hogy a közlés mely tényállítása valótlan, illetve megalapozatlan, mely tényeket tüntet fel hamis színben és ehhez képest melyek a való tények.

A PK 12. számú állásfoglalás alapján a sajtó-helyreigazítás olyan sajátos személyiségvédelmi eszköz, amely közvetve egyéb érdekek védelmére is szolgálhat. Érvényesítésére csak a jogszabály által meghatározott körben és a jogintézmény társadalmi rendeltetésének megfelelően kerülhet sor. A PK 13. számú állásfoglalás szerint sajtó-helyreigazítást az kérhet, akinek a személyére a sajtóközlemény – nevének megjelölésével vagy egyéb módon – utal, vagy akinek a személye a sajtóközlemény tartalmából felismerhető. Sajtó-helyreigazítási igényt az érvényesíthet, akinek a személyhez fűződő jogait megsértették, elsősorban az, akit a sajtóközleményben név szerint megjelöltek. Valakinek a személyére egyéb módon is lehet utalni, a közlés számára ilyen esetben is sérelmes lehet, ezért az is követelheti a sajtó-helyreigazítást, akit név szerint nem jelöltek meg, ha a közlés a személyére vonatkozik, személyét érinti, feltéve, hogy személye a sajtóközlemény tartalmából valamilyen módon felismerhető.

A Pp. 495. § (1) bekezdése alapján a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló törvény szerinti helyreigazító közlemény közzétételét az érintett személy vagy szervezet az általa vitatott közlemény közzétételétől számított 30 napon belül írásban kérheti a médiaszolgáltatótól, a sajtótermék szerkesztőségétől vagy a hírügynökségtől.

A fentiekből következően tehát a sajtó-helyreigazítási igénnyel az élhet, akiről a sajtóban valótlan tényt állítanak, vagy híresztelnek, illetve akinek vonatkozásában a való tényeket hamis színben tüntetik fel. Ez az igény a sajtó-helyreigazítási eljárásban is alkalmazandó Ptk. 2:54. § (1) bekezdésében rögzített általános szabály szerint csak személyesen érvényesíthető, kizárólag az előterjesztő saját személyét ért sérelem okán.

Tekintettel arra, hogy a sérelmezett sajtóközlemény az igénnyel fellépő személyére nézve nem tartalmazott valótlan állítást, vagy a valóságot hamis színben nem tüntette fel, a sérelmezett közlések a jogelőd társaságra vonatkoztak, a jogutód személyét nem érintették, róla az írás semmit nem állított, kereshetőségi jog hiányában a jogutód a perben nem léphet fel a jogelődöt ért sérelem miatt. Perindítási jogát nem alapozza meg a jogutód azon hivatkozása, mely szerint – a cégkivonatból megállapíthatóan – a felperes jogutódlással megszűnt, és a jogutódlás ténye igazolt, önmagában nem alapozza meg. A sajtótermékben közölt állításokkal érintett jogi személy jogutódja a jogelődöt ért sérelem miatt sajtó-helyreigazítás útján nem kérhet jogvédelmet (BH 2014.176.).

A másodfokú bíróság megítélése szerint tehát a jogutódként bejelentett B. Zrt. személyes igényérvényesítési jogosultsága nem állapítható meg. A kereset tárgyává tett sérelmezett cikkrészlet, de az írás teljes egésze alapján sem lehet a jogelőd és jogutód gazdasági társaságok közötti összefüggésre utaló körülményt megállapítani. Ezért a perbelépés iránti kérelmet az ítélőtábla a Pp. 48. § (4) bekezdése alapján visszautasította.

A Pp. 240. § (1) bekezdés f) pontja szerint a bíróság az eljárást hivatalból megszünteti, ha a fél meghal, vagy megszűnik, feltéve, hogy a jogviszony természete a jogutódlást kizárja. A Pp. 379. §-a alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét végzéssel – teljes egészében, vagy abban a részében, amelyre a megszüntetés oka fennáll – hatályon kívül helyezi és az eljárást megszünteti, ha a 240. § (1) bekezdése, vagy a 241. § (1) bekezdése szerinti ok az elsőfokú, vagy a másodfokú eljárásban fennáll.

A végzés ellen a Pp. 365. § (2) bekezdés c) pontja alapján van helye fellebbezésnek.