KÜ BH 2022/55
KÜ BH 2022/55
2022.02.01.
Nem feladata sem a hatóságnak, sem a bíróságnak, hogy a fél által akár valótlanul, akár tévesen megjelölt jogcímeket összhangba hozza a pontos és helytálló hivatkozásokkal, illetve fordítva. A Földforgalmi tv. által támasztott alakszerűségi előírásoknak való megfelelés ugyanis a nyilatkozatot tevő felelősségi körébe tartozik.[2013. évi CXXII. törvény (Földforgalmi tv.) 46. §, 49. §, 51. §; 2017. évi I. törvény (Kp.) 2. §]
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A perben nem álló haszonbérbeadók és a haszonbérlő 2020. január 18. napján haszonbérleti szerződést kötöttek a haszonbérbeadók 1/2-1/2 tulajdonában álló .../8, .../9, .../11, .../12 és a .../13 helyrajzi számú ingatlanokra. A haszonbérlő a szerződésben akként nyilatkozott, hogy a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: Földforgalmi tv.) 46. § (1) bekezdésének c) pontja alapján olyan földműves, aki helyben lakónak minősül.
[2] A kifüggesztett haszonbérleti szerződésre a felperes 2020. február 5. napján elfogadó nyilatkozatot tett, amelyben nyilatkozott a „vételi ajánlatot elfogadó tulajdonos” adatairól, továbbá kijelentette, hogy a Földforgalmi tv. „46. § (1) c) pontja alapján a (4) a) szerinti ranghelyen, mint helyben lakó családi gazdálkodó földművest előhaszonbérleti jog” illeti meg. Nyilatkozott továbbá, hogy a .../8 helyrajzi számú ingatlannal szomszédos ingatlan tulajdonában áll, így ezen ingatlan vonatkozásában a Földforgalmi tv. „46. § (1) b) pontja alapján a (4) pontja szerinti ranghelyen” is fennáll „elővásárlási joga”. Nyilatkozott továbbá arról, hogy „elővásárlási jogosultságát” milyen okiratokra alapozza. A felperes az elfogadó nyilatkozatot „elővásárlásra jogosult földművesként” írta alá.
[3] Az alperes 2020. április 14. napján kelt 578204/2/2020.02.12. számú határozatával a haszonbérleti szerződést a haszonbérbeadók és a haszonbérbevevő között jóváhagyta, a felperes vonatkozásában a haszonbérleti szerződés jóváhagyását megtagadta.
[4] Határozatának indokolásában megállapította, hogy a nyilatkozat a haszonbérleti szerződés elfogadásáról szólt, ugyanakkor abban a vételi ajánlatot elfogadó tulajdonos adatai szerepelnek, a felperes továbbá a nyilatkozathoz csatolt iratokat, amelyekre jogosultságát alapozza, az azonban elővásárlási jogot említ. Ezen kívül a .../8 helyrajzi számú ingatlan vonatkozásában a hivatkozási alap nem pontos, mert a Földforgalmi tv. 46. § (1) bekezdése b) pontjának (helyben lakó szomszéd) a Földforgalmi tv.-ben nem létezik a nyilatkozatban szereplő (4) pontja. A Földforgalmi tv. 46. § (4) bekezdése további a)-c)-ig pontokra tagozódik, amelyben a Földforgalmi tv. 46. § (1) bekezdése b)-d) pontjaiban, valamint a (2)–(3) bekezdéseiben meghatározott földműves jogosulti csoportokon belül az előhaszonbérletre jogosultak sorrendjét határozza meg. Rögzítette, hogy az elfogadó nyilatkozat tartalmi ellentmondásai miatt azt nem lehet figyelembe venni, ezért a felperest a megjelölt előhaszonbérleti jogosultság nem illeti meg, így nem előzi meg a haszonbérlőt a haszonbérleti jogosultak sorrendjében. Megállapította a Földforgalmi tv. 51. § (1) bekezdése c) pontjának ca) alpontja alapján, hogy az elfogadó jognyilatkozat az alakszerűségi előírásoknak nem felel meg.
A kereseti kérelem és az alperesi védirat
[5] A felperes keresetében az alperesi határozat megsemmisítését és az alperes új eljárásra kötelezését kérte.
[6] Az alperes védiratában a felperes keresetének elutasítását kérte.
A jogerős ítélet
[7] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította.
[8] Ítéletének indokolásában a Földforgalmi tv. 49. § (4) bekezdésére, az 51. § (1) és (4) bekezdéseire hivatkozva megállapította, hogy a perbeli esetben ügyvéd által szerkesztett és ellenjegyzett jognyilatkozat benyújtására került sor, amelyet először alaki és tartalmi kellékei alapján az érvényességi és hatályosulási feltételeknek való megfelelés szempontjából kellett vizsgálni. Megállapította, hogy a jognyilatkozat megjelölése szerint haszonbérleti szerződés elfogadásáról szólt, ugyanakkor több helyen keverednek benne az elővásárlási, illetve az előhaszonbérleti nyilatkozatra vonatkozó elemek. Rögzítette a nyilatkozat előhaszonbérletre és elővásárlási jogra vonatkozó elemeit, majd rámutatott, hogy a teljes bizonyító erejű magánokirat mint alakszerűségi követelmény, akkor érvényesül teljes egészében, ha az elfogadó jognyilatkozat egyértelműen és kizárólag előhaszonbérleti jognyilatkozatra vonatkozó elemeket tartalmaz, és nem vegyülnek az elővásárlásra vonatkozó elemek a nyilatkozatban. A perbeli esetben olyan mértékű ellentmondások, hibák és pontatlanságok (vagyis az előhaszonbérleti és elővásárlási jog elemei vegyesen) szerepelnek a felperesi jognyilatkozatban, amelyek alapján a felperes nyilatkozata nem tekinthető teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalt előhaszonbérleti jognyilatkozatnak. Hangsúlyozta, hogy a jognyilatkozat ellentmondásai, pontatlanságai a jognyilatkozatot benyújtó felperes felelősségi körébe esnek, ezen mulasztás jogkövetkezményei a hatóságra nem háríthatók.
[9] A Földforgalmi tv. 51. § (4) bekezdésének b) pontja, a Földforgalmi tv.-vel összefüggő egyes rendelkezésekről és átmeneti szabályokról szóló 2013. évi CCXIII. törvény (a továbbiakban: Fétv.) 81. § (1) és (2) bekezdései alapján megállapította, hogy a perbeli esetben nincs helye hiánypótlásnak, így az alperes helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy a tartalmi hibák és ellentmondások miatt a felperes jognyilatkozatát nem lehetett figyelembe venni, vagyis az nem minősült teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalt előhaszonbérleti jognyilatkozatnak, így helytállóan mellőzte a jegyzék készítését.
[10] Ítéletében kitért a felek által hivatkozott kúriai és fellebbviteli eseti döntésekre, továbbá a felperes által a keresetben hivatkozott további jogsértésekre.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[11] A felperes felülvizsgálati kérelmében az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását kérte.
[12] Hivatkozott a Földforgalmi tv. 51. § (1) és (2) bekezdéseire és kifejtette, hogy az nem írja elő a mérlegelés nélküli megtagadásról való döntést abban az esetben, ha az okirat elírást tartalmaz. Kizárólag az (1) bekezdés a)-c) pontok és a (2) bekezdésben foglaltak esetén van helye előzetes vizsgálat során a hatósági jóváhagyás megtagadásának. Utalt arra, hogy az alperes határozata nem tartalmaz abban a körben indokolást, hogy mely alakszerűségi előírásoknak nem felel meg a felperes elfogadó nyilatkozata. Azt állította, hogy az előhaszonbérleti jog gyakorlása tekintetében a Földforgalmi tv. 49. § (4) bekezdésének első mondata szerinti alakszerűségi követelmény a jognyilatkozat legalább teljes bizonyító erejű okiratba foglalása, ami a perbeli esetben megtörtént. Utalt arra, hogy az elsőfokú ítélet azon megállapítása, amely szerint a teljes bizonyító erejű magánokirat, mint alakszerűségi követelmény akkor érvényesül teljes egészében, ha az elfogadó jognyilatkozat egyértelműen és kizárólag előhaszonbérleti jognyilatkozatra vonatkozó elemeket tartalmaz, a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 2. § (1) és (3) bekezdéseibe és a Földforgalmi tv. 49. § (4) bekezdésébe ütközik, azt ugyanis az elsőfokú bíróság jogszabályi indokolás nélkül állapította meg. Azt állította, hogy a benyújtott előhaszonbérleti jogot gyakorló nyilatkozat megfelel az alakszerűségi követelményeknek, mert azt ügyvéd által ellenjegyzett okiratba foglalták. Nincs továbbá olyan jogszabályi előírás, amely a Földforgalmi tv.-ben előírtak szó szerinti idézését kötelezővé tenné, az elsőfokú bíróság által megállapítottak ezen túlmenően ellentétesek a Kúria következetes gyakorlatával (Kfv.III.37.202/2017/4., BH2020.251., BH2020.237., Kfv.III.37.916/2020., Kfv.III.917/2020. és Kfv.37.918/2020.), amely szerint a nyilatkozatok vizsgálata során nem a jogszabály szó szerinti idézése a lényeg, hanem az a tartalom, amelyet a mondat összefüggésében takar. Hivatkozott emellett a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 5:186. § (1) bekezdésére, továbbá a földhasználati nyilvántartás részletes szabályairól szóló 356/2007. (XII. 23.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) 16. §-ára, az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 90. §-ára, a Kp. 106. §-ára és a Polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 352. §-ára, amelyek szerint az előírást tartalmazó döntés, határozat, ítélet, végzés kijavítható hivatalból; a jogalkotó egyetlen eljárásban sem alkalmazza a hatálytalanság jogkövetkezményét. Kiemelte, hogy az Ákr. 1. §-át és 2. §-át, továbbá a Kp. 2. § (1) és (3) bekezdéseit sérti a bíróság azon eljárása, hogy a felperes nyilvánvaló, szimpla elírását akként szankcionálta, hogy a hatósági jóváhagyást erre hivatkozva megtagadta. A felperes előhaszonbérleti jogcíme ugyanis megelőzi a szerződés szerinti haszonbérlő által érvényesített jogcímet.
[13] Nem vitatta, hogy az elfogadó nyilatkozata elírásokat tartalmaz, azonban azt állította, hogy azok csupán nyilvánvaló elírások. A Földforgalmi tv. 51. § (4) bekezdése b) pontjának első fordulatára figyelemmel kiemelte, hogy akkor nem kell a beérkezett elfogadó nyilatkozat ellenére a rangsort felállítani, ha a nyilatkozat hiányos. A hiányosságok tekintetében pedig az érvényességi, hatályosulási feltételeket kell, lehet vizsgálnia az alperesnek, amire a Földforgalmi tv. 51. § (1) bekezdése irányadó. Az eljárás során azonban sem az alperes, sem az elsőfokú bíróság nem jelölt meg olyan konkrét okot, amelyre tekintettel a nyilatkozat értelmezésre szorulna, ezért jogszerűtlen a hatósági döntés. Hivatkozott továbbá a Ptk. 6:8. § (1) bekezdésére és kifejtette, hogy a perbeli esetben a címzett a haszonbérbeadó, illetve a hatóság lehet. A nyilatkozó pontosan azonosítható akaratára figyelemmel az elfogadó nyilatkozat nem volt félreérthető. Utalt arra, hogy az alperesi határozatból egyértelműen megállapítható, hogy az alperes megfelelően értelmezni tudta a nyilatkozatot, hiszen a határozat indokolása szerint meg tudta állapítani az előhaszonbérleti nyilatkozatot tevő személyét, azt a tényt, hogy a felperes előhaszonbérleti nyilatkozatot tett, továbbá annak jogalapját és a nyilatkozattal érintett ügyletet is be tudta azonosítani. Ezen túlmenően az alperes azt is megállapította, hogy a felperes teljes körűen elfogadta a szerződésben foglaltakat. Hivatkozott a Ptk. 6:86. § (1) bekezdésére és erre tekintettel azt állította, hogy az elsőfokú bíróság ítéleti indokolása iratellenes ([47]-[51] bekezdések). Érvelése szerint az elsőfokú bíróság nem vizsgálta kellő alapossággal a rendelkezésre álló nyilatkozatot, hanem általános igazságot kívánt szolgáltatni. Azt állította, hogy a benyújtott előhaszonbérleti jognyilatkozat megfelel az alakszerűségi követelményeknek, mivel azt ügyvéd által ellenjegyzett okiratba foglalták. Kiemelte, hogy a szerződés egészére, a többi haszonbérbevevői jognyilatkozatra figyelemmel kellett volna az alperesnek és az elsőfokú bíróságnak az elfogadó nyilatkozatot értelmeznie, amiből pedig egyértelműen megállapítható, hogy mely ingatlanok tekintetében tette meg a nyilatkozatot, pontosan megjelölte a tulajdonos személyét és hivatkozott a Földforgalmi tv. 46. § (1) bekezdése c) pontjára és a (4) bekezdés a) pontjára mint előhaszonbérleti jogát megalapozó jogszabályhelyekre, a nyilatkozat továbbá érdemi részeiben elírást nem tartalmaz, így értelmezés nélkül kétséget kizáróan megállapítható, hogy mire irányult a nyilatkozattevő szándéka. Álláspontjának alátámasztásául hivatkozott a BH2020.237 számú döntésre, a BH2020.251 számú döntésre, a Kúria Kfv.37.736/2018/8. számú ítéletére és a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság 2.Kf.650.188/2019/14. számú ítéletére.
[14] Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte, az alperesi határozatban és védiratban foglaltak fenntartása mellett.
A Kúria döntése és jogi indokai
[15] A felperes felülvizsgálati kérelme az alábbiak szerint nem alapos.
[16] A Kúria a jogerős ítéletet a Kp. 115. § (2) bekezdése alapján alkalmazandó 108. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem és az ellenkérelem keretei között, az abban megjelölt jogszabálysértések körében vizsgálta felül. Megállapította, hogy az elsőfokú ítélet helyesen megállapított tényállásból helytálló következtetések vont le, az ítéletben kifejtettekkel a Kúria teljes mértékben egyetért.
[17] A Kúria Kfv.IV.37.200/2021/7. számon a perbeli üggyel azonos tényálláson és megegyező jogi alapokon nyugvó jogvitában döntött. A Kúria jelen tanácsa az ezen döntésben foglaltakat teljes mértékben osztja, az abban foglaltaktól nem tér el [vö.: ügyazonosság fogalmát a Kúria Jpe.60.002/2021/7. számú határozatban kifejtettekkel].
[18] A Kfv.IV.37.200/2021/7. számú kúriai ítélet indokolása szerint a Földforgalmi tv. 53. § (1) bekezdésének, az 51. § (1) bekezdés d) pont da) alpontjának és 49. § (4) bekezdésének kógens előírásai kapcsán „az alperesnek és a bíróságnak is jogszabályértelmezési és -alkalmazási kötelezettsége van, amely a felperes állításával ellentétben nem foglalja magában a felek ellentmondásos nyilatkozatainak tartalmi elemzésére és a nyilatkozat egyes részeinek »kiválogatására« vonatkozó kötelezettséget”. Nem feladata sem a hatóságnak, sem a bíróságnak, hogy az igénylő által akár valótlanul, akár tévesen megjelölt jogcímeket összhangba hozza a pontos és helytálló hivatkozásokkal, illetve fordítva. A Földforgalmi tv. által támasztott alakszerűségi előírásoknak való megfelelés ugyanis a nyilatkozatot tevő felelősségi körébe tartozik.
[19] A jelen ügyben annak van jogi jelentősége, hogy felperes az előhaszonbérleti jogát mennyiben gyakorolta a jogszabályi követelményeknek megfelelően, mert az e jogához kapcsolódó privilegizált helyzete csak abban az esetben élvez védelmet, ha joggyakorlása a törvénynek egyébként megfelelt.
[20] A Kúria – az elsőfokú bírósággal és a Kúria másik ítélkező tanácsával egyezően – megállapította, hogy a felperes által előterjesztett elfogadó nyilatkozat a törvényi követelményeknek nem felelt meg, hiszen a nyilatkozatban keverednek az előhaszonbérletre és az elővásárlási jogosultságra vonatkozó elemek, a nyilatkozatot pedig a felperes, mint elővásárlásra jogosult írta alá. A Kúria hangsúlyozza, hogy ahhoz, hogy a jognyilatkozatot tevő a mások között létrejött szerződésbe privilegizált helyzeténél fogva beléphessen, szükséges, hogy az előhaszonbérleti jogosultság gyakorlása magából a jognyilatkozatból egyértelműen és félreérthetetlenül kitűnjön. E követelménynek – az Alaptörvény 28. cikkében a jogszabályok szövegének értelmezésre vonatkozóan megfogalmazott követelményre is figyelemmel – nyilvánvalóan nem felel meg az az elfogadó nyilatkozat, amely egymással keveredő jogcímeket tartalmaz, és amelyet az elfogadó nyilatkozatot tevő nem is a fent megjelölt és – előadása szerint – gyakorolni szándékozott privilegizált helyzetének megfelelő minőségében (mint előhaszonbérletre jogosult) lát el a kézjegyével.
[21] A Kúria rámutat, hogy az előhaszonbérleti jog gyakorlása anyagi jogi kérdést jelent, így a nyilatkozat esetleges „javítására” is az anyagi jogszabályt kell alkalmazni. Bármely „javítás” a korábban tett jognyilatkozat módosítását jelenti, amely új jognyilatkozatot jelent, melynek megtételére a Földforgalmi tv. nem ad lehetőséget. A felperes által e körben felhívott jogszabályi rendelkezések [Ptk. 5:186. § (1) bekezdés, Korm. rendelet 16. §, Ákr. 90. §, Kp. 106. §, Pp. 352. §] a Földforgalmi tv. szabályozásával semmilyen összefüggésbe nem hozhatók, azok az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés, a földhasználati nyilvántartás, a közigazgatási hatósági döntés, továbbá a bírósági határozat kijavítására vonatkozó rendelkezéseket tartalmaznak.
[22] A Ptk. 6:8. § (1) bekezdését és 6:86. § (1) bekezdését a felperes szintén alaptalanul hívta fel, mert a nyilatkozatát nem mint előhaszonbérletre jogosult tette meg, ezért az elővásárlásra jogosultként nyilatkozó feltehető akaratára, e nyilatkozatnak a haszonbérleti szerződés egészével való összhangjának vizsgálatára hivatkozása súlytalan.
[23] A Kúria jelen tanácsa osztotta a Kfv.IV.37.200/2021/7. számú ítélet azon megállapításait is, amelyek szerint „azon felperesi hivatkozások, amelyek pusztán megismétlik a keresetben foglaltakat, nem alkalmasak az elsőfokú ítélet jogszerűségének megdöntésére. Az alperesi határozattal szemben már felhozott és az elsőfokú bíróság által elbírált kifogások mechanikus megismétlése az elsőfokú bíróság által a Kp. 78. § (2) bekezdésének megfelelően elvégzett bizonyítékértékelés felülmérlegelésére irányul”, továbbá, hogy „az a körülmény, hogy az elsőfokú bíróság jogértelmezésével a felperes nem ért egyet, további érdemi hivatkozás hiányában nem jelenti a Kp. 2. § (1) és (3) bekezdésében foglalt alapelvi rendelkezések (hatékony jogvédelem biztosítása; eljárási jogosultságok és kötelezettségek gyakorlásának elősegítése) sérelmét”.
[24] A fentiekben kifejtettekre figyelemmel a Kúria az elsőfokú bíróság ítéletét a Kp. 121. § (2) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Kfv.II.37.204/2021.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás