KÜ BH 2022/56
KÜ BH 2022/56
2022.02.01.
A kapcsolattartásra kötelezett szülő kötelezettsége a kiskorú gyermeket a kapcsolattartásra felkészíteni, ezzel biztosítani a kapcsolattartást elrendelő gyámhatósági vagy bírósági döntés teljesítését. Nem teheti attól függővé a kapcsolattartás biztosítását, hogy a jogosult be kíván-e menni a lakásba vagy sem. A gyermek érdeke azt szolgálja, hogy szülők együttműködő magatartást tanúsítsanak.[2013. évi V. törvény (Ptk.) 4:178. § (1), (2) bek.; 149/1997. (IX.10.) Korm. rendelet (Gyer.) 33. § (1), (2), (4) bek.]
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes és a perben nem álló édesapa kapcsolatából 2016. február 25-én született gyermekük.
[2] A Budai Központi Kerületi Bíróság 2017. január 26-án kelt végzésével jóváhagyta a felperes és a gyermek édesapja közötti egyezséget, mely szerint a gyermek feletti szülői felügyeleti jogokat a felperes gyakorolja. Az egyezség arra is kitért, hogy az édesapa a gyermek 3,5 éves korától 4 éves koráig kettő havonta egy hétvégén, a felek két héttel korábbi eltérő megállapodása hiányában a második hónap utolsó hétvégéjén, szombaton reggel 9 órától vasárnap este 18 óráig jogosult a gyermekkel kapcsolatot tartani az elvitel és az ottalvás jogával. A felperes köteles ezen időpontban a kapcsolattartást az édesapának biztosítani, elvitel esetén később a gyermeket fogadni. A gyermek átadásának és visszaadásának helye az anya lakóhelye. Az elmaradt folyamatos kapcsolattartás az akadály elhárultát közvetlenül követő hétvégén, azonos időtartamban és módon pótolandó.
[3] Az egyezség értelmében az édesapának 2020. január 25-26. napjain lett volna esedékes a kapcsolattartása, azonban az a gyermek megbetegedése okán elmaradt. A felperes 2020. február 6-án, majd az édesapa 2020. február 25-én az elmaradt folyamatos apai kapcsolattartás biztosítása érdekében végrehajtási eljárás lefolytatását kezdeményezte. Az édesapa kérelmében előadta, hogy a felperes a pótlás kapcsán történt megbeszélésük ellenére 2020. február 8-9-én nem biztosította részére a láthatást, a gyermeket nem vihette el.
[4] Az elsőfokú hatóság 2020. június 2-án kelt BP-12/104/0001-24/2020. számú végzésével a gyermek kapcsolattartási végrehajtási ügyében elrendelte a Budai Központi Kerületi Bíróság végzésének végrehajtását. Figyelmeztette a felperest, hogy az egyezségben foglaltakat tartsa be, továbbá előírta, hogy a végzés közlését követően esedékes kapcsolattartásnak a döntésben meghatározottak szerinti időpontban, helyszínen és módon tegyen eleget. Egyidejűleg a felperest 30 000forint összegű pénzbírsággal sújtotta, továbbá kötelezte az édesapa részére 162 008forint igazolt költségmegfizetésére.
[5] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 2020. november 13-án kelt BP/0506/00167-3/2020. számú végzésével a pótlási határidő megállapítása tekintetében megváltoztatta az elsőfokú végzést.
[6] Indokolásában felhívta a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 4:185. §-át, az 1:4. § (1) bekezdését, a 4:178. § (1), (2) bekezdését, a 4:182. § (1) bekezdését, a 4:183. § (1) és (2) bekezdését. Hivatkozott továbbá a gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról szóló 149/1997. (IX.10.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Gyer.) 16. § (1), 27. § (1), 28. § (1), 30. §, 33. § (1), (2), (4), (5) bekezdéseire, valamint a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (a továbbiakban: Gyvt.) 128. § (1) bekezdésére, valamint 130/B. §-ára. Indokai szerint az elmaradt kapcsolattartás időpontjában aggálymentesen megállapítható a felperes önhibája, hiszen kötelessége volt a gyermeket az édesapa részére átadni a folyamatos kapcsolattartás biztosítása érdekében. Köteles volt továbbá a végrehajtható és hatályos bírói határozat alapján az elmaradt kapcsolattartás pótlására, a felperes az önhiba fennállását alappal vitatni nem tudta. A kereseti kérelem
[7] A felperes eljárási és anyagi jogi jogszabálysértésekre hivatkozással keresetet nyújtott be az alperesi határozattal szemben, kérve elsődlegesen annak megsemmisítését, másodlagosan a végzés megváltoztatását.
Az elsőfokú bíróság döntése
[8] A törvényszék jogerős ítéletében az alperes végzését megsemmisítette, és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte.
[9] Az indokolásában kiemelte, hogy az alperes nem oldotta fel a felperes és az édesapa nyilatkozatai közötti ellentmondásokat, kizárólag az édesapa által előadottakat tette az ügy tényállásává. Rámutatott, hogy az alperes nem vizsgálta meg az ügy elbírálása szempontjából releváns előzményi adatokat, nevezetesen azt, hogy az édesapa korábban nem tett eleget a kapcsolattartásnak, ezért a gyermek és az édesapa között semmilyen körülmények között nem alakulhatott ki kötődés. Fontosnak tartotta azt is kiemelni, hogy ez lett volna az első alkalom, amikor az édesapa több napra elvihette volna a gyermeket.
[12] A megismételt eljárásra előírta, hogy az elsőfokú hatóságnak a tényállást teljeskörűen tisztáznia kell, törekednie kell a nyilatkozatok közötti ellentmondások feloldására, a bizonyítékok okszerű mérlegelésével kell az új döntést meghoznia és a jogszabályoknak megfelelően indokolnia.
A felülvizsgálat és az ellenkérelem
[13] A jogerős ítélettel szemben az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet annak hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítása iránt.
[14] Érvelése szerint a törvényszék megsértette a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 85. § (2) bekezdését, a 85. § (5) bekezdését, a Ptk. 2:14. § (1) bekezdését, a 4:178. § (1) bekezdését, valamint a Gyer. 33. § (2) bekezdését.
[15] A törvényszék ítélete sérti a jogbiztonság elvét, és ellehetetlenítené a kapcsolattartásra vonatkozó bírósági határozat végrehajtását. Hangsúlyozta, a bírói döntés nem az elmaradt kapcsolattartást követő hétvégén jelöli meg a pótlás időpontját, hanem az akadály elhárultát közvetlenül követő hétvégén. A szülők egyeztető üzenetei alapján, megállapodásuk szerint a kapcsolattartás 2020. február 8-án 9 órakor volt esedékes. Ebben az időpontban a felperes nyilatkozata szerint sem volt a gyermek átadásra kész állapotban.
[17] Rámutatott arra is, hogy a végrehajtási eljárás során nincs lehetősége a hatóságnak anyagi jogi kérdések elbírálására, kizárólag a kapcsolattartást szabályozó, végrehajtható hatósági döntés képezte végzése alapját. Az apának pedig nemcsak joga, hanem kötelessége is a gyermekével való kapcsolattartás. Ennek pedig az édesapa eleget tett, amikor 2020. február 8-án 9 órakor, vagyis a pótlás időpontjában megjelent a gyermek átadás-átvételének helyszínén.
[18] A törvényszék tévesen jutott arra az álláspontra, hogy az apai kapcsolattartás meghiúsulásában a felperes önhibája ne lett volna megállapítható, hiszen a felperes nem hozott fel olyan bizonyítékot, amely alappal indokolta volna azt a magatartását, hogy a gyermeket az apának a kapcsolattartás kezdetén átadja. A gyermek felkészítésének eredményessége csak megvalósult kapcsolattartás esetén állapítható meg, amennyiben az elmarad, az a gondozó anya terhére esik.
[19] Az édesapa javára megállapított költség kapcsán kifejtette, ez sem lehet alapja annak, hogy a felperes a neki felróható okból elmaradt kapcsolattartás jogkövetkezményei alól mentesüljön.
[20] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartására tett indítványt.
A Kúria döntése és jogi indokai
[21] Az alperes felülvizsgálati kérelme – az alábbiak szerint – alapos.
[22] A Kp. 120. § (5) bekezdése és a 115. § (2) bekezdése szerint alkalmazandó 108. § (1) bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye, a Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a felülvizsgálati kérelem és a felülvizsgálati ellenkérelem keretei között, a jogerős határozat meghozatalakor rendelkezésre álló iratok és bizonyítékok alapján dönt.
[23] A Kúria álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a kapcsolattartási ügy jogi kereteit helytállóan rögzítette a Ptk., a Gyvt. és a Gyer. szabályainak felhívásával, azonban azokat a felülvizsgálati kérelem korlátai közötti megállapításai alapján tévesen értelmezte és annak következményeként meghozott döntése is jogsértő.
[24] A Ptk. 4:178. § (1) bekezdése alapján a gyermeknek joga, hogy különélő szülőjével személyes és közvetlen kapcsolatot tartson fenn. A gyermeket nevelő szülő vagy más személy köteles a zavartalan kapcsolattartást biztosítani. A (2) bekezdés kimondja, hogy a gyermekétől különélő szülő – ha a bíróság vagy a gyámhatóság eltérően nem rendelkezik – jogosult és köteles gyermekével kapcsolatot tartani. A 4:185. § rögzíti, hogy a kapcsolattartásra vonatkozó határozat végrehajtásáról a gyámhatóság gondoskodik.
[25] A kérelem előterjesztésekor hatályos Gyer. 33. § (1) bekezdése értelmében a kapcsolattartásra vonatkozó határozat végrehajtása iránti kérelem benyújtásának a) a kapcsolattartás pótlására, ennek hiányában a kapcsolattartásra – a kapcsolattartásra vonatkozó határozatban – előírt határidő elteltétől, illetve b) a (2) bekezdés szerint veszélyeztető magatartás tudomásra jutásától számított 30 napon belül van helye. A (2) bekezdés kimondja, a gyermek fejlődését veszélyezteti, ha a kapcsolattartásra jogosult vagy a kapcsolattartásra kötelezett a kapcsolattartást rendező egyezségben, illetve a kapcsolattartásra vonatkozó határozatban foglaltaknak önhibáján kívül ismételten nem, vagy nem megfelelően tesz eleget, és ezáltal nem biztosítja a zavartalan kapcsolattartást. A (4) bekezdés első mondata szerint, ha a gyámhivatal az (1) és a (2) bekezdésben foglaltak vizsgálata során megállapítja az önhiba fennállását végzéssel elrendeli a végrehajtást.
[26] A közigazgatási jogvita tárgya a gyermek és az édesapja közötti kapcsolattartás körében hozott végzés végrehajtása volt. A végrehajtás célja a jogerős határozatban előírt kötelezettség kikényszerítése. Nem vitatott, hogy a gyermeki jogok fejlődésében mérföldkőnek számító, 1989. november 20-án New Yorkban elfogadott Gyermekek Jogairól szóló Egyezmény előírja, hogy az állam, annak szervei, a hatóságok, a szülők és a gyermekért törvényesen felelős más személyek kötelesek a gyermeket érintő döntéseikben a „gyermek mindenek felett álló érdekét” figyelembe venni. A gyámhatóság azonban ebben az eljárásában nem vizsgálhatja a végrehajtás alapját képező döntés jogszerűségét, azt, hogy az abban foglaltak mennyiben szolgálják a gyermek érdekét. A gyermek mindenek felett álló érdekének védelme a kapcsolattartás megvalósítása során biztosítandó, ami aktív magatartást feltételez mind a kapcsolttartásra jogosult, mind az arra kötelezett féltől.
[27] A gyámhatósági eljárás keretei, főbb szabályai és a döntési lehetőségek nagyobb részt a gyámhatóságok mérlegelési jogkörét jelentik, többféle eljárás, döntés meghozatalára adnak alapot (Kfv.II.37.179/2019/8.). Az alperes mérlegelési jogkörben járt el, így a határozatának felülvizsgálatára is a mérlegelési jogkörben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálatának szabályai az irányadók.
[28] A Kúria ismételten hangsúlyozza, hogy a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye, a bizonyítékok mérlegelésére vonatkozó jogszabályok megsértésére alapított felülvizsgálati kérelem esetében a jogerős ítélet érintésének csak is akkor van helye, ha a tényállás iratellenes, illetőleg a bíróság a bizonyítékokat azok egybevetése során nem a maguk összességében értékelte, ennél fogva a megállapított tényállás nyilvánvalóan okszerűtlen vagy lényeges logikai ellentmondást tartalmaz.
[29] A felülvizsgálati kérelemre és az ellenkérelemre figyelemmel meghatározó jelentőséggel bír az önhiba kérdése, vagyis, hogy a kapcsolattartásra kötelezett felperes a kapcsolattartásra vonatkozó határozatban foglaltaknak önhibájából vagy önhibáján kívül nem tett eleget.
[30] A Kúria megállapította, hogy a gyámhatóság az ügy körülményeit értékelve jogszerűen hozta meg a kapcsolattartás végrehajtását elrendelő végzését. Az alperes határozata – az elsőfokú bíróság megállapításával szemben – sem a lefolytatott bizonyítás köre, sem a bizonyítékok értékelése tekintetében nem sértett jogszabályt.
[31] A Kúria kiemeli, az elsőfokú bíróságot is terhelte a tényállás megállapításának kötelezettsége, és ehhez olyan terjedelmű bizonyítást kell lefolytatni, amelyből adott esetben a közigazgatási szerv által megállapított tényállás megalapozatlansága, vagy a határozat, abból következő jogsértése bizonyossággal megállapítható.
[32] Az elsőfokú bíróság ugyan okszerűen vonta a mérlegelés körébe a beszerzett bizonyítékokat, azonban iratellenesen állapította meg, hogy az alperes döntése során kizárólag az édesapa által előadottakat tette az ügy tényállásává. Mind az alperes, mind az elsőfokú hatóság ismertette az egyes bizonyítékokat, nyilatkozatokat, rögzítette, hogy a tanúvallomásokat figyelembe vette, azokat a szabad mérlegelés elve alapján értékelte. Összevetette az egyes tanúvallomásokat és megállapította, hogy mely – nem releváns – elemek tekintetében térnek el egymástól. Emellett arra is kitért, hogy a tényállás megállapítása körében elsősorban az üzenetváltások és a felek nyilatkozatai voltak irányadóak.
[33] Nem mérvadó az ügy elbírálása szempontjából az sem, hogy az édesapa korábban mennyiben tett eleget a kapcsolattartásnak, hiszen a pótlásra megbeszélt időpontban a felperes lakásánál a gyermekért megjelent.
[34] A Kúria rámutat, nem csak a különélő szülő, de a gyermek érdeke is az, hogy a különélő szülőjével tartsa a kapcsolatot. A kiskorú fejlődése is veszélybe kerülhet azáltal, ha a kapcsolattartásra kötelezett nem biztosítja a zavartalan kapcsolattartást. (Kfv.II.37.880/2017/3.)
[35] Az egységes bírósági gyakorlatnak megfelelően a kapcsolattartásra kötelezett szülő, jelen esetben a felperes kötelezettsége a kiskorú gyermeket a kapcsolattartásra felkészíteni, ezzel biztosítani a kapcsolattartást elrendelő bírósági döntés teljesítését. Nem teheti attól függővé a kapcsolattartás biztosítását a felperes, hogy az édesapa be kíván-e menni a lakásba vagy sem. A gyermek érdeke azt szolgálja, hogy szülők együttműködő magatartást tanúsítsanak. Megjegyzi a Kúria, hogy az édesapa pontosan a gyermek érdekében ajánlotta fel azt, hogy a felperes is tartson velük.
[36] Önmagában tehát az a tény, hogy az édesapa nem akar bemenni az ingatlanba, illetve, hogy a perben érintett kiskorú gyermek nem szeretne az édesapjával elmenni, nem mentesíti a felperest a kapcsolattartás megfelelő biztosítása alól. Ez a megfelelő biztosítás magában foglalja a gyermek felkészítését is az édesapával való találkozásra. Hangsúlyozza a Kúria, sem az, hogy csak az ajtóban várja a gyermekét az édesapa, sem pedig a gyermek véleménye nem teszi a meghiúsult kapcsolattartást a felperesnek fel nem róhatóvá. Arról pedig helyesen foglalt állást az alperes, hogy felperes az önhiba fennállását alappal vitatni nem tudta.
[37] A Kúria szerint az alperes az édesapa részére fizetendő költségek vonatkozásában nem hozott megalapozatlan döntést, számba vette és részletezte, melyik számla pontosan milyen költségről szól, értékelte azt, hogy az Olaszországból Magyarországra történő utazás mennyi indokolt költségvonzattal jár, és ennek megfelelően kötelezte a felperest a kapcsolattartás meghiúsítása folytán keletkezett igazolt költségek viselésére a Gyer. 33. § (4) bekezdése d) pontjának megfelelően.
[38] A Kúria megítélése szerint az elsőfokú bíróság tévesen jutott arra a következtetésre, hogy az alperes felülvizsgált határozata a jogszabályi kritériumoknak maradéktalanul ne felelt volna meg. Az eljárt gyámhatóságok az Ákr. 62. §-ának megfelelve a döntéshozatalhoz szükséges tényállást feltárták, így az elsőfokú bíróságnak arról kellett volna állást foglalnia a kereset alapján, hogy a közigazgatási tényálláshoz képest van-e további releváns körülmény, és ha igen annak értékelése hogyan befolyásolja az alperes határozatának megalapozottságát. Ilyen releváns körülményt azonban az elsőfokú bíróság nem tárt fel, azt a Kúria sem találta megállapíthatónak, ezért a Kp. 121. § (1) bekezdésének a) pontja szerint eljárva az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.
(Kúria Kfv.III.37.677/2021.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás