BK ÍH 2022/6.
BK ÍH 2022/6.
2022.03.01.
A büntetőeljárásban a segítő egyéb érdekeltnek minősül, akinek eljárási jogaira a vagyoni érdekelt jogai az irányadók, ezért jogosult az őt érintő körben az eljárás ügyiratainak megtekintésére [Be. 59. § (1) bekezdés b) pont, 58. § (2) bekezdés f) pont, (3) bekezdés, 57. § (2) bekezdés f) pont, (5) bekezdés, 100. § (1) bekezdés c) pont].
Az elsőfokon eljáró törvényszék K. D. terhelt perújítási ügyében K. D. elítélt meghatalmazottja, T. N. segítő által előterjesztett iratok megismerése iránti kérelmét elutasította.
A törvényszék végzése ellen T. N. segítő jelentett be fellebbezést, kérve a végzés hatályon kívül helyezését.
Fellebbezésének indokai szerint a törvényszék végzése megalapozatlan és törvénysértő, tekintve, hogy korábban csatolta az iratokhoz azt az írásbeli meghatalmazást, amelyben K. D. elítélt őt mint hozzátartozóját meghatalmazta Magyarország területén a hatóságok előtti eljárásra, képviseletre, iratok átvételére. A törvényszék azonban arra az álláspontra helyezkedett, hogy segítői minőségében járt el a bíróságon, pedig hozzátartozóként a Be. 64. § (2) bekezdés b) pontja alapján, mint meghatalmazott képviselő jogosult mind az iratbetekintésre, mind iratok átvételére. Véleménye szerint az iratmegismerésre irányuló indítványának elutasítása sérti a Be. 2. § (3) bekezdésében írtakat is, miután alapvető jogokat korlátoz.
Fellebbezésében hivatkozott arra is, hogy az iratok megismerésére meghatalmazott képviselőként eljárva joga lett volna, tekintve, hogy a teljes iratanyag megismerése nem is állt szándékában. Csupán a perújítási eljárás során a perújítási kérelmet elutasító végzés kézbesítését igazoló dokumentumokat – boríték a „nem kereste” jelzést tartalmazó postai feljegyzéssel –, valamint az elutasító végzés jogerőre emelkedését megállapító bírói végzést kívánta megtekinteni.
A fellebbviteli főügyészség átiratában a bejelentett fellebbezést nem tartotta alaposnak, indokai szerint az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy az elítélt nagykorú hozzátartozója a Be. 59. § (1) bekezdés b) pontjában foglaltak alapján segítőként vehet részt a büntetőeljárásban, a terhelt jogainak és jogos érdekeinek képviselete, védelme, jogainak gyakorlása és kötelezettségeinek teljesítése érdekében. A segítő konkrét eljárási joga így abban merül ki, hogy a saját és az általa segített személy eljárási jogaira és kötelezettségeire vonatkozóan kérjen és kapjon a hatóságoktól felvilágosítást annak érdekében, hogy ő maga, valamint az általa segített személy a büntetőeljárásban a cselekvésének lehetőségeivel és határaival tisztában lehessen. Az eljárás ügyiratainak megismerésére jogosultak körében a segítőt nem nevesíti a törvény, így a főügyészség szerint helytállóan jutott az elsőfokú bíróság arra a következtetésre, hogy az elítélt nagykorú hozzátartozója nem jogosult az ügyiratokba történő betekintésre. Ezért a törvényszék helyes indokok alapján utasította el a segítő erre irányuló kérelmét, így a főügyészség az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyására tett indítványt.
A fellebbezés alapos, a főügyészi átiratban foglaltakat az ítélőtábla nem osztotta.
Az elsőfokú bíróság helytállóan és az iratok tartalmával egybehangzóan rögzítette, hogy K. D. terhelt perújítási ügyében T. N. hozzátartozóként meghatalmazást nyújtott be a törvényszékhez, és ezen meghatalmazás alapján iratbetekintési kérelmet terjesztett elő.
Nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor megállapította, hogy a Be. 59. § (1) bekezdés b) pontja alapján T. N. mint a terhelt nagykorú hozzátartozója, a büntetőeljárásban segítőként vehet részt.
Tévedett azonban, amikor arra az álláspontra helyezkedett, hogy mint segítő nem jogosult az iratok megtekintésére.
A Be. taxatíve meghatározza a büntetőeljárásban részt vevő személyek körét. Az eljárás résztvevői a Be. 37. §-ában írtak szerint: a terhelt, a védő, a sértett, a magánvádló, a pótmagánvádló, a magánfél, a vagyoni érdekelt, az egyéb érdekelt és a törvényben meghatározottak szerint az eljárás alá vont jogi személy. A törvény tehát nevesíti és rendszerezi az eljárásban részt vevőket, majd jogokat és kötelezettségeket rendel hozzájuk, konkrét eljárásjogi helyzetüket pedig a büntetőeljárás menetében szabályozza.
A Be. 59. § (1) bekezdés b) pontja alapján a terhelt nagykorú hozzátartozója, illetve a Be. 59. § (1) bekezdés f) pontja szerint a meghatalmazott képviselő a büntetőeljárásban segítőként vehet részt. A Be. 64. § (2) bekezdés b) pontja szerint a terhelt meghatalmazott képviselőjeként nagykorú hozzátartozója is eljárhat.
A büntetőeljárásban a segítők szerepe alapvetően a személyes kapcsolat bizalmi jellegén nyugszik, cselekvésük a büntetőeljárás érdekében történik. A segítők ugyan önjogon járnak el, ám meghatározott tevékenységi körre kötött mandátummal, azaz a segített személy érdekében – nem helyette – meghatározott tevékenység kifejtésére jogosultak (HVG-ORAC, Büntetőeljárásjog I. kötet 186. oldal).
A Be. 58. § (2) bekezdés f) pontjában írtak alapján a büntetőeljárásban a segítő egyéb érdekeltnek minősül. E jogszabályhely (3) bekezdése az egyéb érdekelt eljárási jogaira és kötelezettségeire lényegileg a vagyoni érdekeltre vonatkozó szabályozást rendeli alkalmazni, amikor a Be. 57. § (2) és (5) bekezdésére utal vissza.
A Be. 57. § (2) és (3) bekezdése rendelkezik a vagyoni érdekelt jogairól, ami az 58. § (3) bekezdésével összevetve valójában azt jelenti, hogy a vagyoni érdekelt és az egyéb érdekelt eljárási jogainak köre egybevág, kivéve az eljárási cselekményen való jelenlét jogát. Következésképpen a vagyoni érdekelt és az egyéb érdekelt eljárási jogai lényegesen nem különböznek.
A Be. 57. § (2) bekezdés f) pontja rendelkezik akként, hogy a vagyoni érdekelt jogosult arra, hogy az eljárás ügyiratait – az e törvényben meghatározott kivételekkel – az őt érintő körben megismerje.
T. N.-t tehát – aki a Be. 59. § (1) bekezdés b) és f) pontjai alapján egyaránt segítőnek minősül, mert az elítélt hozzátartozója és meghatalmazott képviselője – jogainak gyakorlása körében a vagyoni érdekeltre vonatkozó jogosultságok illetik meg, így az őt érintő körben jogosult az ügyiratok megismerésére is.
Megjegyzendő, hogy ezzel egyezően rendelkezik a Be. 100. § (1) bekezdés c) pontja, mely szerint az egyéb érdekelt és a vagyoni érdekelt az őt érintő körben erre irányuló indítványra ismerheti meg az eljárás ügyiratait.
A segítőt mint eljárási résztvevőt megillető iratbetekintési jog viszont nem a terhelti iratbetekintési jogokhoz igazodik, hanem csak ahhoz a körhöz, amiben a Be. 59. § (1) bekezdése szerint el kíván járni.
A Be. 59. § (1) bekezdésében írtak alapján ugyanis a segítő a büntetőeljárásban a terhelt e törvény szerinti jogainak és jogos érdekeinek képviselete, illetve védelme, valamint az e törvény szerinti jogok gyakorlásának vagy kötelezettségek teljesítésének elősegítése érdekében vehet részt.
Jelen esetben T. N. segítőként a perújítási eljárásban a végzés kézbesítésével kapcsolatos iratokat kívánta megtekinteni, ezen iratok megtekintésére pedig a Be. 59. § (1) bekezdés f) pontja alapján jogosult.
Nem osztotta azonban az ítélőtábla T. N. segítő azon álláspontját, mely szerint nem segítőként, hanem meghatalmazott képviselőként eljárva lett volna jogosultsága az iratok megismerésére, hiszen a már kifejtettek alapján a meghatalmazott képviselő egyben segítőnek is minősül. A Be. 64. § (1) bekezdés a) pontja pedig nem iratmegtekintésre vonatkozik, hanem kizárólag arra, hogy a meghatalmazott képviselő átveheti az ügyiratokról készített kivonatot vagy másolatot.
A fent részletezettek alapján az ítélőtábla a Be. 606. § (1) bekezdése szerint az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta, és T. N. segítő részére a törvényszék ügyének irataiból a perújítási indítvány elutasításáról szóló végzés kézbesítésével kapcsolatos iratok megtekintését engedélyezte.
(Szegedi Ítélőtábla Bpkf.III.552/2020.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás