2022. évi LX. törvény indokolás

Az uniós és nemzetközi kötelezettségek, az Alkotmánybíróság határozatai, illetve a jogalkalmazó szervek visszajelzései időről időre szükségessé teszik, hogy a büntetőjogi tárgyú törvényeket felülvizsgálja a jogalkotó. A büntetőjogi tárgyú és ehhez kapcsolódóan egyéb törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (a továbbiakban: Javaslat) tartalmazza

− a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.),

− a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.),

− a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény (a továbbiakban: Bv. tv.),

− a büntetés-végrehajtási szervezetről szóló 1995. évi CVII. törvény (a továbbiakban: Bvsztv.),

− a bűnügyi nyilvántartási rendszerről, az Európai Unió tagállamainak bíróságai által magyar állampolgárokkal szemben hozott ítéletek nyilvántartásáról, valamint a bűnügyi és rendészeti biometrikus adatok nyilvántartásáról szóló 2009. évi XLVII. törvény (a továbbiakban: Bnytv.),

− a jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedésekről szóló 2001. évi CIV. törvény,

− az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről szóló 2012. évi CLXXX. törvény (a továbbiakban: EUtv.) és

− a nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló 1996. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nbjt.),

valamint ezekhez kapcsolódóan az alábbi ágazati törvények módosítását:

− a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.),

− a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény,

− a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény,

− a jogi segítségnyújtásról szóló 2003. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Jst.),

− az emberi alkalmazásra kerülő gyógyszerekről és egyéb, a gyógyszerpiacot szabályozó törvények módosításáról szóló 2005. évi XCV. törvény (a továbbiakban: Gytv.),

− a menedékjogról szóló 2007. évi LXXX. törvény,

− a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvény (a továbbiakban: Szabs. tv.),

− a körözési nyilvántartási rendszerről és a személyek, dolgok felkutatásáról és azonosításáról szóló 2013. évi LXXXVIII. törvény,

− az igazságügyi szakértőkről szóló 2016. évi XXIX. törvény (a továbbiakban: Szaktv.),

− az adóhatóság által foganatosítandó végrehajtási eljárásokról szóló 2017. évi CLIII. törvény.

A büntetőeljárásnak nem akadálya, ha a terhelt vagy más személy ismeretlen helyen tartózkodik. A terhelt vonatkozásában garanciális jelentősége van ugyanakkor, hogy az eljárásnak a terhelt távollétében történő lefolytatására kizárólag akkor kerülhessen sor, ha a terhelt az eljáró hatóság számára ténylegesen elérhetetlen, és elérhetőségének megállapítása céljából az eljáró hatóságok a lehetséges eszközöket igénybe vették annak érdekében, hogy az elérhetetlen személy elérhetősége, tényleges tartózkodási helye ismertté váljon. Indokolt, hogy olyan eszközök álljanak rendelkezésre, amelyek e célt a lehető legkisebb erőforrás-ráfordítással és – a Be. 2. § (3) bekezdésére figyelemmel – a szükséges mértéket meg nem haladó jogkorlátozással képesek biztosítani.

A Javaslat célja, hogy kedvezőbb jogszabályi feltételeket teremtsen a csekélyebb jogkorlátozást és terhet jelentő eszközök hatékonyabb használatához. Ennek érdekében nagy hangsúlyt fektet a társadalom széles körében elterjedt telekommunikációs eszközök nyújtotta elérhetőség igénybevételére, amelyek a tartózkodási hely bizonytalansága vagy akár az ismeretének hiánya esetén – elektronikus úton zajló idézés vagy egyszerűsített telekommunikációs jelenlét útján – is biztosíthatják az érintett személynek az eljárás számára való rendelkezésre állását.

A Javaslat alapján lehetőség nyílik arra is, hogy a büntetőügyben eljáró szervek a körözési eljárás során elektronikus elérhetőségeket szerezzenek, amit később a büntetőeljárásban a jelenlét biztosítására is fel tudjanak használni.

A Javaslat célja, hogy a harmadfokú bírósági eljárásban kiküszöbölje a széttartó joggyakorlatot, amely a felülbírált ítélet tényállásához való kötöttség terén merült fel. A Javaslat ezért a Be. 619. § (3) bekezdésének egységes alkalmazása érdekében világosan elhatárolja egymástól a tényállás helyesbítését, kiegészítését az eltérő tényállás megállapításától. Ezzel együtt a Javaslat a fellebbezéssel sérelmezett ellentétes döntés tekintetében harmadfokon is lehetővé teszi az eltérő tényállás megállapítását, ha a helyes tényállás az elsőfokú, illetve a másodfokú bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok alapján megállapítható, vagy a helytelen ténybeli következtetés az elsőfokú, illetve a másodfokú bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok alapján kiküszöbölhető, de csak a következő korlátokkal. Az eltérő tényállás megállapítása a terhelt javára korlátlanul, a terhelt terhére pedig szűkebb körben, az elsőfokú bíróság által egyébként helyesen megállapított tényálláshoz való visszatérés érdekében megengedett.

A magánvádas és a pótmagánvádas eljárás hatályos szabályozásában a törvény vélelmezi bizonyos mulasztásokról − pl. a kötelező megjelenés elmulasztása, a kötelező jogi képviselet megszűnése −, hogy a magánvádló vagy a pótmagánvádló ejtette a vádat, ami eljárás megszüntetési ok is egyben. Ezek a jogkövetkezmények azonban a különböző eljárási szakaszokban nem következetesen szerepelnek a szabályozásban. A szabályozási hiányosságok egy esetben mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenességet is előidéztek [9/2022. (V. 25.) AB határozat]. A Javaslat egy olyan koherens szabályozás kialakítását célozza, ami egységes elvek szerint szabályozza valamennyi, a magánvádló, a pótmagánvádló, illetve képviselőjük magatartásához köthető jogkövetkezményeket, többnyire az eljárás megszüntetését.

A kábítószer fogalmának a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény 459. § (1) bekezdés 18. pont a)–b) alpontjaiban való szabályozásával kapcsolatos mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenesség megállapításáról szóló 31/2021. (XII. 1.) AB határozat [a továbbiakban: 31/2021. (XII. 1.) AB határozat] kimondta, hogy a Btk. kábítószerre vonatkozó értelmező rendelkezése nem felel meg a jogbiztonságból fakadó normavilágosság követelményének. Az Alkotmánybíróság azt kifogásolta, hogy a jogalkotó nem gondoskodott arról, hogy a Btk. olyan konkrét rendelkezéseket hívjon fel, amelyekből „maradéktalanul és közvetlenül megismerhető a hazánkban kábítószernek minősülő és ilyenként büntetőjogi felelősségre vonást megalapozó anyagok köre”. {31/2021. (XII. 1.) AB határozat, Indokolás [94]}

A Btk. 459. § (1) bekezdés 18. pont a) alpontja a New Yorkban, 1961. március 30-án kelt Egységes Kábítószer Egyezmény (a továbbiakban: Kábítószer Egyezmény) mellékletének I. és II. Jegyzékében meghatározott anyagokra, míg b) alpontja a pszichotróp anyagokról szóló, Bécsben, az 1971. évi február hó 21. napján aláírt egyezmény (a továbbiakban: Pszichotróp Egyezmény) mellékletének I. és II. Jegyzékében meghatározott anyagokra utal. Habár mind a Kábítószer Egyezmény, mind a Pszichotróp Egyezmény egyértelműen kimondja, hogy a listák nemcsak az eredeti jegyzékeket, hanem azok módosításait is magukba foglalják, az Alkotmánybíróság megítélése szerint a normavilágosság szempontját olyan utaló szabály szolgálná, amely egy, a kábítószerek teljes, hatályos listáját tartalmazó jogforrást hívna fel.

A mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenesség megszüntetése érdekében a Javaslat akként módosítja a Btk. kábítószer-fogalmát, hogy a rendelkezés az egészségügyért felelős miniszter ellenőrzött anyagokról szóló, jelenleg előkészítés alatt álló rendeletére hivatkozik, amely valamennyi – a nemzetközi, az uniós, illetve hazai szervek által – kábítószernek minősített anyagot tartalmazni fogja egy helyen. Emellett sor kerül a Gytv. több rendelkezésének kapcsolódó módosítására is.

A 31/2021. (XII. 1.) AB határozatban foglaltak szükségessé tették a Btk. további rendelkezéseinek felülvizsgálatát is abból a szempontból, hogy más értelmező rendelkezésekben hivatkozott nemzetközi szerződések utóbb módosításra kerültek-e, és ha igen, az azokra való utalás hiánya felvetheti-e a testület által kifejtett aggályokat. A felvetett probléma egyrészt a tiltott teljesítményfokozó szer fogalma, másrészt a kettős felhasználású termékkel visszaélés esetében merülhet fel, ezért a Javaslat a fenti szempontok figyelembevételével módosítja a Btk. 185. § (6) bekezdését és 330. § (2) bekezdés a) pontját is.

A módosítások egyrészt a büntetés-végrehajtási intézetekben (a továbbiakban: bv. intézet) lévő elítéltek reintegrációjának hatékonyabb elősegítésére irányulnak, például a kapcsolattartási formáknak a reintegrációs eltávozással történő kibővítésével. Emellett számos módosítási javaslat fogalmazódott meg gyakorlati oldalról a végrehajtással összefüggő szabályozás, egyes eljárásrendek egyszerűsítésére, optimalizálására, illetve a személyi állomány munkaterheinek csökkentése érdekében. A Javaslat továbbá a technikai fejlődés adta lehetőségekre támaszkodva a manuális ügyintézés kiváltását, illetve a papírmennyiség csökkentését célzó, a bv. intézetek belső ügyintézésének elektronizálását lehetővé tévő megoldásokat is bevezet.

A büntetés-végrehajtási szervezet (a továbbiakban: bv. szervezet) hatékonyabb működése, a középirányító szerv tehermentesítése, valamint a bv. intézetek gyakorlatának egységesítése, a jó gyakorlatok a teljes szervezet szintjén történő meghonosítása érdekében 2023. január 1-jével agglomerációs együttműködési rendszer kerül kialakításra a 2022. évi L. törvénnyel. Az agglomerációs vezetők az országos parancsnok által meghatározott feladatköröket gyakorolják az adott agglomerációban érintett bv. intézetek vonatkozásában, valamint törvényben meghatározott feladatokat látnak el. el.

A módosítás céljai között kiemelt jelentőséggel bír a bv. szervezet alapfeladatainak ellátását, biztonságos működését támogató, célirányos és komplex információgyűjtő tevékenység kialakítása, amely hatékony fellépést tesz lehetővé a büntetés-végrehajtás biztonságos működését sértő vagy veszélyeztető körülmények, jelenségek, folyamatok feltárására és felszámolására.

Ezen indokolás a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 18. § (3) bekezdése, valamint a Magyar Közlöny kiadásáról, valamint a jogszabály kihirdetése során történő és a közjogi szervezetszabályozó eszköz közzététele során történő megjelöléséről szóló 5/2019. (III. 13.) IM rendelet 20. §-a alapján a Magyar Közlöny mellékleteként megjelenő Indokolások Tárában közzétételre kerül.

A módosítás kiemeli a fedezetet biztosító zár alá vétel alapján fennálló bűnügyi hitelezői igényt a kielégítési sorrend utolsó elemében szereplő követelések közül, ezzel más végrehajtási jogszabályokhoz hasonlóan privilegizálja a bűncselekménnyel összefüggésben keletkező állami követelések biztosítását.

A módosító javaslat egyértelművé teszi, hogy a bűnügyi hitelezői igény nyilvántartásba vételére kizárólag az állami felszámoló jogosult. Ennek egyik fontos következménye, hogy a fedezetet biztosító zár alá vétel megszűnése [a Be. 332. § (3) bekezdése szerint] csak az állami felszámoló aktusától függően következik be.

A hatályos Cstv. 79/A. § (5) bekezdése előírja a felszámoló részére, hogy szerezze be az adós vagyonára zár alá vételt, vagyonelkobzást elrendelő, az adóssal szemben pénzbírságot kiszabó, vagy az adóst bűnügyi költség viselésére kötelező határozatot. A módosító javaslat szabályozza, hogy a hivatkozott határozat beszerzése érdekében a felszámolónak milyen határidővel kell eljárnia.

A módosító javaslat szabályozza, hogy a felszámolónak milyen határidővel kell megküldenie a beszerzett határozatot az állami adó- és vámhatóság részére.

A javaslat alapján a Cstv. 79/A. §-ában foglalt a kötelezettségeinek a megszegése esetén a felszámolót a bíróság bírsággal sújthatja, amely ismételten kiszabható.

A hatályos szabályok biztosítják, hogy a zár alá vételnek a Be. 332. § (3) bekezdése szerinti megszűnése esetén a közhiteles nyilvántartásokból való törléshez szükséges határozat megszülethessen, arra ugyanakkor nem adnak kifejezett felhatalmazást, hogy ha zár alá vétel megszűnésének a végrehajtásához más okból szükség lenne megszűnést megállapító határozat meghozatalára, akkor a bíróság azt a határozatot is meghozhassa. A módosító javaslat ezért – a joggyakorlat igényeire építve – a zár alá vétel végrehajtásának a Be.-ben szereplő másik esetére, a zár alá vétel gazdálkodó szervezet általi végrehajtása esetére is lehetővé teszi a határozat meghozatalát. Az ilyen határozatot szintén a felszámolási ügyben eljáró bíróság hozhatja meg.

A hatályos szabályok szerint ha a felszámolás elrendelésére bűnügyi igény alapján kerül sor, vagy az adós ellen folyamatban lévő eljárásban bűnügyi hitelezői igénybejelentés történik, felszámolóként a bíróság a Cstv. 66. § (2) bekezdés szerinti állami felszámolót rendeli ki, és ha korábban más járt el, a korábban kijelölt más felszámolót felmenti. A módosító javaslat szerint az állami felszámoló intézkedik a zár alá vétel közhiteles nyilvántartásból való törlése, illetve a rendelkezési jog felfüggesztésének megszüntetése, továbbá a zár alá vétel megszűnésének deklarálása iránt, azaz a korábban kijelölt – nem állami – felszámoló ezen eljárási cselekmények elvégzésére nem jogosult. A módosító javaslat új rendelkezései csökkentik a vagyon értékét veszélyeztető kockázatokat.

Ezzel a módosító javaslat megfelelő jogcímet biztosít ahhoz, hogy a közhiteles nyilvántartást nem érintő esetekben, például a pénzintézetek által kezelt, zár alá vett bankszámlák esetén is rendelkezésre álljon a zár alá vétel megszüntetéséhez szükséges bírósági határozat. A módosító javaslat a határozat meghozatalakor kizárólag az előzetes bűnügyi hitelezői igénybejelentés meghatározása szempontjából döntő jelentőségű körülmények mechanikus ellenőrzését teszi a bíróság feladatává.

A joggyakorlat felől érkezett jelzések szerint a felszámolási eljárásban kötött egyezség, annak ellenére, hogy joglemondással jár, az igény érvényesítésének egy hatékony, gyakran összegszerűen is kedvezőbb megtérülést eredményező eszköze. Erre tekintettel indokolt megteremteni annak a lehetőségét, hogy a hitelezői igényként nyilvántartásba vett, bűnügyi hitelezői igénybejelentés alapjául szolgáló követelés egy részéről a magyar állam képviselőjeként eljáró állami adó- és vámhatóság az egyezségkötés érdekében lemondhasson a felszámolási eljárás során.

A módosító javaslat alapján a törvényjavaslat egyértelműen meghatározza a módosító rendelkezések alkalmazásának szabályait azzal, hogy a folyamatban lévő felszámolási eljárásokban is alkalmazni kell majd őket. Ezzel a törvényjavaslat egyértelműen utal arra is, hogy a felszámolási eljárás a záró mérleg leadásával lezárul.

A Cstv. 79/F. § (2) bekezdése a zár alá vétel tárgyának vagyonfelosztással összefüggő kicserélődését szabályozza, amelynek a büntetőeljárási alapja a Be. 332. § (4) bekezdése. A zár alá vétel tárgyává váló felosztott vagyonrészre vonatkozóan a zár alá vétel megfelelő adminisztrációja ugyanolyan feladatok elvégzését teszi szükségessé, mint az első átalakulás során (79/C. §). A két rendelkezés közötti összhang érdekében a módosító javaslat egyértelművé teszi, hogy a zár alá vétellel kapcsolatos változások adminisztrációja céljából határozatot nem csak a közhiteles nyilvántartásokban való regisztráció érdekében, hanem más esetekben is szükséges lehet meghozni.

A módosítás eredményeként a bv. intézet a jövőben nem jár el közreműködő hatóságként a fogvatartott személyazonosító igazolványa kiadása során, ami hozzájárul a személyi állomány munkaterheinek és az adminisztratív terhek csökkentéséhez. A fogvatartott személyazonosító igazolványa érvényessége – hasonlóan a koronavírus okozta válsághelyzet időszakában lejáró okmányokhoz – a jogszabály erejénél fogva meghosszabbodik a szabadulást követő kilencven napig. A szabadulás időpontja a fogvatartott részére kiállított szabadulási igazolással igazolható a hatóságok előtt.

Az Európai Unió Bírósága által a C-821/19. számú ügyben 2021. november 16-án meghozott ítélet végrehajtása érdekében szükséges a Rendőrségről szóló törvény, a menedékjogról szóló törvény és a Btk. módosítása.

A bv. intézetekben biztonsági célból alkalmazott elektronikus megfigyelési eszköz által rögzített felvétel számos, a Bv. tv. 150. § (5) bekezdésében meghatározott további eljárásban felhasználható. Az intézkedés jogszerűségének vizsgálatát és a bv. intézetben megvalósuló jogsértő cselekmények feltárását (elkövető azonosítása) segíti majd elő az a módosítás, amely lehetővé teszi az elektronikus megfigyelési eszközhöz arcképfelismerő rendszer kapcsolását. A módosítás a bv. szervezet személyi állományába tartozó tagjának a tekintetében teremti meg a biometrikus adatok közül az arcképnek az arcképfelismerő rendszer alkalmazása során történő felhasználásának törvényi alapját.

A bv. szervezet személyi állományi tagjai titoktartási kötelezettségére irányuló rendelkezés részletesebb kifejtése indokolt, mivel a jelenlegi szabályozás kizárólag a minősített adatra és a magántitokra terjed ki, szükséges azonban az előbbi kategóriákba nem tartozó minden olyan személyes adat, titok és minden egyéb adat feltüntetése, ami nem minősül közérdekű vagy közérdekből nyilvános adatnak. A meghatározás az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Infotv.) az adatvédelmi tisztviselő titoktartási kötelezettségével megegyező módon szabályozza a bv. szervezet személyi állományára vonatkozó titoktartási kötelezettséget. A módosítás célja a bv. szervezet törvényes, külső befolyástól mentes működésének biztosítása a fogvatartás biztonsága szempontjából kiemelten fontos, érzékeny adatok megismerhetőségének korlátozása.

A bv. szervekhez az állampolgárok, szervezetek előterjeszthetnek olyan közérdekű adatigénylést, amelynek teljesítése ellentétes lenne a fogvatartás biztonságának érdekeivel, amely biztosítja szabadságelvonással járó büntetések végrehajtását, s ennek révén az állami büntetőhatalom érvényre juttatását. A szabadságvesztés, az elzárás, az előzetes letartóztatás és a rendbírság helyébe lépő elzárás végrehajtásának részletes szabályairól szóló 16/2014. (XII. 19.) IM rendelet 2. § 4. pontja szerint: „a fogvatartás biztonsága olyan állapot fenntartását jelenti, amelynél a bv. intézetben, illetve a büntetés-végrehajtási feladat teljesítése miatt a bv. intézet területén kívül tartózkodó személyek élete, testi épsége, szabadsága, a büntetés-végrehajtás anyagi javainak sértetlensége, valamint a büntetés-végrehajtási feladatok zavartalan ellátása a jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően biztosított”.

Az Infotv. 27. §-ában a közérdekű adatok megismerésének korlátjaként az (1) bekezdésben meghatározott minősített adaton túl a (2) bekezdésben taxatív módon felsorol olyan érdekeket (pl. nemzetbiztonsági érdek, bűncselekmények megelőzése és megakadályozása), amelyekre tekintettel a közérdekű adatigénylés teljesítése megtagadható, mivel annak megismerése aránytalan sérelmet okozhatna. Az Infotv. 27. § (1) bekezdése értelmében rögzített „törvény korlátozhatja” megfogalmazásból következik, hogy a közérdekű adat megismerése korlátozásának ágazati törvényben kell megtörténnie az adatfajták pontos meghatározásával.

A büntetés-végrehajtási szervezet feladatának ellátásához – mint az állami büntetőigény érvényesítése – elengedhetetlen a fogvatartás biztonságának megőrzése, e tevékenység lényeges eleme a szökések megelőzése, illetve megakadályozása és ezáltal a bűncselekmények megelőzésével kapcsolatos közérdeket is szolgálja. A módosítás a közérdekű adatok megismerésének korlátozását ezen érdekköre alapozza. A megismerés iránti igényt a létesítmény vagy az eszköz használatának időtartama alatt, de legfeljebb az adat keletkezésétől számított harminc évig ezen érdekre alapozva el kell utasítani.

A módosítás eredményeként megelőzhetővé válik a fogvatartás biztonságát érintő, minősített adatnak nem minősülő adatok közérdekű adatként való kiadása (például a bv. szervek biztonságirendszer-leírása, a fizikai vagy a dinamikus biztonságot érintő szakmai protokollok).

A módosítás célja a fogvatartás biztonságának hatékonyabb védelme érdekében a bv. szerv területén történő be- és kilépés ellenőrzése, szökés megakadályozása és rendkívüli esemény megelőzése, felszámolása céljából pilóta nélküli állami légi jármű működtetése jogalapjának megteremtése.

A pilóta nélküli állami légijármű fogalmát a légiközlekedésről szóló 1995. évi XCVII. törvény 71. § 42. pontja határozza meg, miszerint a pilóta nélküli állami légijármű: honvédelmi, vámhatósági, rendvédelmi és rendvédelmi feladatot ellátó szervek céljára szolgáló, a honvédelemért felelős miniszter rendeletében meghatározott nyilvántartásba felvett légijármű, továbbá a pilóta nélküli állami légijárművek repüléséről szóló kormányrendeletben meghatározott üzembentartó által üzemben tartott pilóta nélküli légijármű. Működtetésének szabályait a magyar légtér igénybevételéről szóló 4/1998. (I. 16.) Korm. rendelet határozza meg.

A pilóta nélküli állami légi jármű fontos szerephez jut a fogvatartás biztonságának fenntartásában, ezért a módosítással párhuzamosan a Bv. tv. biztonsági intézkedései közzé is bekerülnek a büntetés-végrehajtási szervezet által működtetett pilóta nélküli állami légijárművekre rögzített elektronikus megfigyelési eszközök alkalmazásának szabályai.

A büntetés-végrehajtási szervezet alapfeladatainak ellátását, biztonságos működését támogató, célirányos és komplex információgyűjtő tevékenységet egyik társ rendvédelmi szerv sem folytat. E szervek a büntetés-végrehajtás működését érintő információkat ugyan közvetlenül vagy közvetve átadják a bv. szervezet részére, azonban olyan, folyamatos és módszeres információgyűjtő tevékenység jogszabályi felhatalmazás híján jelenleg nem zajlik, amely a kriminalitás határát el nem érő, pusztán a bv. intézetek és a fogvatartottak munkáltatását végző gazdasági társaságok biztonságos működését, a tiltott tárgyak fogvatartottakhoz történő eljutását, belső kereskedelmét és az ezek által előidézett vagy előidézhető rendkívüli események megelőzését, megszakítását lehetővé tenné. Az elemzések eredményeként keletkező adatok célirányos felhasználása továbbá lehetővé teszi az állomány hatékonyabb igénybevételét.

Az előzőekben kifejtett biztonsági igény teljes körű kielégítését célozza – a dinamikus biztonság elemeként, nemzetközi példákból is kiindulva – a fogvatartás biztonsága feladatkört érintően bevezetni szándékozott új típusú felderítő tevékenység, a biztonsági kockázatelemzési célú információgyűjtés, amely folyamatos humánhírszerző, információgyűjtő, elemző-értékelő tevékenysége során pontosabb képet tud adni a fogvatartotti állományról, a tapasztalható folyamatokról, kriminalitás határát el nem érő illegális tevékenységekről, egyes területeket érintő biztonsági deficitekről.

Kiemelést érdemel, hogy a Be. koncepcionális változást hozott az egyes ágazati törvényekben biztosított titkos információgyűjtés szabályrendszerében, így a hatálybalépését követően már nem végezhető konkrét bűncselekményt vizsgáló bűnüldözési célú titkos információgyűjtés, ilyen célú tevékenységet kizárólag a büntetőeljárásról szóló törvény alapján, a leplezett eszközökre vonatkozó rendelkezések szerint lehet folytatni. Ebből következően, továbbá a társ rendvédelmi szervek hasonló jellegű, de más célból folytatott titkos információgyűjtése az a korlát, amely behatárolja a bv. szerv által folytatható információgyűjtés irányát, amely a bv. szervezet feladatköréhez kapcsolódóan a biztonságos működés (a végrehajtás rendjének megőrzése és a fogvatartás biztonságának fenntartása) biztosítására fókuszál. A szabályozásban tehát érvényesül a célhoz kötöttség elve.

A biztonsági kockázatelemzés eredményeként a büntetés-végrehajtás biztonságos működését sértő vagy veszélyeztető körülmények (pl. tiltott tárgy csempészútvonalai, szökés megakadályozása), jelenségek (pl. tiltott tárgyak kereskedelméhez köthető személyek vitatható kapcsolattartása, ilyen tárgyak kereskedelme), folyamatok (pl. biztonságos működést veszélyeztető szervezkedés) feltárásra kerülhetnek, és megtörténhet e tevékenységek felszámolása, megszakítása, illetve hasonló jellegű visszaélések megelőzése érdekében intézkedések történhetnek.

A módosítással beiktatott új IV/A. Fejezet további szakaszai e célok megvalósításához szükséges eszközök és módszerek meghatározásáról és az alkalmazásuk részletszabályairól rendelkeznek.

Az országos parancsnok jelöli ki az Országos Parancsnokság és az intézetek biztonsági kockázatelemzést végző szervezeti egységeit. Az erre feljogosított szervezeti egység az információgyűjtés során a következő eszközöket alkalmazhatja:

− együttműködő személyt vehet igénybe,

− a fogvatartottat, hozzájárulása esetén a szabadult fogvatartottat meghallgathatja,

− valótlan vagy megtévesztő információt adhat át,

− sérülést vagy egészségkárosodást nem okozó csapdát alkalmazhat.

A módosítás továbbá meghatározza a biztonsági kockázatelemzés során felhasználható személyes adatok körét.

A jelenlegi jogszabályi környezet a büntetőeljárásban eljáró hatóságok tekintetében – a védő személyéről és elérhetőségéről, valamint ezek változásáról történő tájékoztatás kivételével – nem határoz meg a büntetés-végrehajtási intézetek részére adandó tájékoztatási kötelezettséget a büntetőeljárás alakulásával kapcsolatban. Ugyanakkor több olyan jogintézmény is van a szabadságvesztés vagy az elzárás végrehajtásakor, amelynek engedélyezése során maga a Bv. tv. határoz meg korlátokat abban az esetben, ha az elítélttel szemben új büntetőeljárás indult, lásd pl. az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazhatóságának a kizárását vagy az intézet elhagyásával járó kapcsolattartási formákat. Számos esetben a bv. intézet a kapcsolattartás engedélyezése előtt a rendelkezési jogkör gyakorlóját köteles megkeresni, ehhez ismernie kell az új büntetőeljárással kapcsolatos adatokat, úgymint az eljáró hatóság, bíróság megnevezését és ügyszámát. Az újabb büntetőeljárás ténye és annak adatai, pl. milyen bűncselekmény miatt folyik az eljárás, a visszaesési kockázati és biztonsági besorolás szempontjából is releváns, így kihat a fogvatartás biztonságára is.

A fentebb kifejtettek érvek alapján indokolt, hogy a bv. intézet a büntetés-végrehajtási bírói előterjesztések és a megjelölt döntések megalapozása, illetve az egyedi biztonsági előírások meghatározása céljából az elítélttel és az egyéb jogcímen fogvatartottal szemben indult büntetőeljárás adatait közvetlen hozzáféréssel átvehesse a bűnügyi nyilvántartó szervtől. A bv. intézet a nyomozó hatóság értesítése, eljárási cselekmény lefolytatásának kezdeményezése, az érintett közlése vagy saját feljelentése alapján is tudomást szerezhet új büntetőeljárás megindulásáról.

A Bv. tv. 76. § (2) bekezdés m) pontja értelmében a végrehajtásért felelős szerv, vagyis a bv. szervezet jogosult az elítélt vagy az egyéb jogcímen fogvatartott jogai gyakorlásához és kötelezettségei teljesítéséhez szükséges további személyes adatokra, így különösen a bűnügyi személyes adatai kezelésére.

A Bnytv. jelenleg is biztosít közvetlen hozzáférést meghatározott adatkörre a bv. intézet számára, a módosítás ezt a kört bővíti ki a büntetőeljárás hatály alatt állók nyilvántartásának a 23. § c)–k) pont szerinti adataival.

Tekintettel arra, hogy az elítélt vagy az egyéb jogcímen fogvatartottnak az új büntetőeljárásban való felmentése, illetve a vele szemben indult eljárás megszüntetése esetén ezen adatok kezelésének jogalapja megszűnik, szükséges rendelkezni arról, hogy ez esetben a Bvsztv. szerinti fogvatartotti nyilvántartásból az erre vonatkozó adatokat törölni kell.

A rendelkezés kodifikációs technikai jellegű, szövegcserés módosításokat tartalmaz.

Az Nbjt. 36. §-a rendelkezik a kiadatási eljárás keretében történő külföldi fogvatartás beszámításának szabályáról. Az Nbjt. 36. §-a csak a külföldi fogvatartás beszámításáról szól, ellentétben az ideiglenes átadás esetén alkalmazandó beszámítási szabállyal [Nbjt. 29. § (3) bekezdés], ami kifejezetten említi a bűnügyi felügyeletet és külön utal a Btk. megfelelő rendelkezéseire. Az Nbjt. 10. §-a alapján a Btk. és a Be. az Nbjt. háttérjogszabályaként alkalmazandó, így a Btk. 92. §-ában szereplő beszámítási szabályok is, azonban az egyértelműség érdekében indokolt az Nbjt. beszámításra vonatkozó szabályainak egységesítése.

A hatályos szabályok szerint a zár alá vételről rendelkező határozatokat kézbesíteni kell a vagyoni érdekeltnek, aki a Cstv. 79/A. § (2) bekezdésben szereplő fogalmi besorolás szempontjából hiányos határozat kiegészítése érdekében indítványt terjeszthet elő. A Javaslat ezeket a rendelkezéseket azzal egészíti ki, hogy a vagyoni érdekelt mellett az indítványtételre felhatalmazza az állami adó- és vámhatóságot is, amely a Cstv. alapján a felszámolási eljárásban végrehajtható bűnügyi hitelezői igények képviseletére jogosult. A Javaslat emellett pontosító rendelkezést is tartalmaz annak érdekében, hogy ne csak a hiányos határozat kiegészítésére, hanem a törvénysértő határozat megváltoztatására is sor kerülhessen.

A Jst. 2020. július 16-ától hatályos módosítása alapján a Jogi Segítői Névjegyzék vezetésével kapcsolatos eljárás kizárólag az elektronikus ügyintézés és a bizalmi szolgáltatások általános szabályairól szóló 2015. évi CCXXII. törvény szerinti elektronikus úton automatikus információátadás keretében, emberi beavatkozás nélkül megy végbe. Az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény 189. § (1) bekezdése szerint az ügyvédi kamarai nyilvántartás – az 1. mellékletében meghatározott körben közhitelesen – tartalmazza az ügyvédi tevékenység természetes személy gyakorlója 1. mellékletében meghatározott adatait, ezért a jogi segítői névjegyzékbe vétel iránti kérelem beérkezésekor a Jogi Segítségnyújtó Szolgálat a Magyar Ügyvédi Kamara rendszerében ellenőrzi a jelentkező státuszát és a Jst. 66. § (4) bekezdése szerinti feltételeket, amelynek megfelelősége esetén a névjegyzékbe vétel megvalósul. A módosítással a jogi segítői névjegyzékbe történő felvétellel kapcsolatos ügyintézés egyszerűsítése és gyorsítása érhető el.

Tekintettel arra, hogy módosul a Btk. 459. § (1) bekezdés 18. pontban foglalt kábítószer-fogalma, amely a módosítás értelmében a hazánkban ellenőrzött anyagnak számító vegyületeket a teljesség igényével tartalmazó, jelenleg előkészület alatt álló miniszteri rendeletre (a továbbiakban: új BM rendelet) utal, szükséges a Gytv. 1. § 4–5/a. pontja szerinti kábítószer-, kábítószerként minősített gyógyszer-, pszichotróp anyag-, továbbá pszichotróp anyagként minősített gyógyszer-fogalmának, valamint a Gytv. 1. § 37. pontja szerinti új pszichoaktív anyag fogalmának módosítása.

A fentieken túl a Gytv. 1. §-a kiegészül az ellenőrzött anyag definíciójával, amely a kábítószerek, a pszichotróp anyagok és az új pszichoaktív anyagok összefoglaló elnevezése.

A pszichotróp anyag Gytv. 1. § 5. pont szerinti definíciója módosítása miatt szükséges a Gytv. 15/B. § (3) bekezdés b) pontjának a módosítása.

A kábítószer Gytv. 1. § 4. pont szerinti definíciója, továbbá a pszichotróp anyag Gytv. 1. § 5. pont szerinti definíciója módosítása miatt szükséges a Gytv. 15/C. § (2) és (3) bekezdése módosítása.

Az ellenőrzött anyag fogalmának bevezetése, valamint a kábítószer Gytv. 1. § 4. pont szerinti definíciója, továbbá a pszichotróp anyag Gytv. 1. § 5. pont szerinti definíciója módosítása miatt szükséges a Gytv. 32. §-a kiegészítése az új (5a) bekezdésben foglalt felhatalmazó rendelkezéssel.

A kábítószernek minősített gyógyszerek és a pszichotróp anyagnak minősített gyógyszerek Gytv. 1. § 4/a. pontja és 5/a. pontja szerinti definíciójának módosítása miatt szükséges a Gytv. 32. § (4) bekezdés b) pontjában foglalt rendelkezés módosítása.

Mivel a módosítás értelmében az új BM rendelet az ellenőrzött anyagok teljes körét tartalmazza, szükséges a Gytv. 28. §-a hatályon kívül helyezése.

A módosítás értelmében az új BM rendelet tartalmazza az ellenőrzött anyagok azon körét is, amelyek az Európai Unió kötelező jogi aktusa értelmében kerültek ellenőrzés alá, ezért ez a rendelet fogja tartalmazni a Gytv. 33. § k)–m) pontjában foglalt európai uniós jogharmonizációs záradékokat, valamint a Gytv. 34. § e), f), h), i) és l) pontjában foglalt, az uniós jog végrehajtásához szükséges rendelkezésekre utaló jogszabályhelyeket is, így azok hatályon kívül helyezése szükséges.

A módosítás következtében változik a Btk. 459. § (1) bekezdés 18. pont szerinti kábítószer-fogalma, amelynek c) alpontja a Gytv. 2. mellékletére hivatkozik, amelynek hatályon kívül helyezése szükséges, mivel a módosítás következtében az új BM rendelet tartalmazza az ellenőrzött anyagok teljes körét, így a Gytv. 2. mellékletében felsorolt anyagokét is.

A módosítás a hatályos rendelkezéseknek megfelelően kiegészíti a Bnytv. 16. § (2) bekezdés j) pontja szerinti adatkört a közérdekű munka és a pénzbüntetés végrehajthatósága megszűnésének tényével, az azt megállapító határozat számával, a határozat jogerőre emelkedésének időpontjával és az eljárt bíróság megnevezésével. Célszerű, hogy ezeket az adatokat a büntetés-végrehajtási bíró szolgáltassa, hiszen a közérdekű munka és a pénzbüntetés végrehajthatóságának megszűnését a büntetés-végrehajtási bíró állapítja meg a Bv. tv. 63. § és a 65/A. § szerinti eljárásban. Ez felveti a Bnytv. 16. § (2) bekezdés h) pontjának módosítását, ami a szükségtelen szövegrész hatályon kívül helyezésével történik meg.

Az egyes rendészeti feladatokat ellátó személyek tevékenységéről, valamint egyes törvényeknek az iskolakerülés elleni fellépést biztosító módosításáról szóló 2012. évi CXX. törvény 2021. augusztus 1-jei módosítása értelmében nem lehet rendészeti feladatokat ellátó személy, valamint személy- és vagyonőr az a személy, aki a törvény 5. § (2) bekezdés b) vagy c) pontjában meghatározott bűncselekmény miatt büntetőeljárás hatálya alatt áll.

Ennek ellenőrzéséhez nemcsak ebben a törvényben kell megteremteni az adatátvétel és -kezelés lehetőségét, hanem a Bnytv.-ben is. Erre tekintettel kerül kiegészítésre a Bnytv. azon rendelkezése, amely biztosítja a közvetlen hozzáférést a rendőrség számára a rendészeti feladatokat ellátó személyek és a személy- és vagyonvédelmi tevékenység hatósági engedélyezése és ellenőrzése során a bűnügyi nyilvántartás egyes adataihoz [Bnytv. 68. § (2) bekezdés e) pont].

Pontosításra kerül továbbá a Bnytv. 68. § (2) bekezdés e) pontjának nyitó szövegrésze, ugyanis az egyes rendészeti feladatokat ellátó személyek tekintetében a rendőrségnek csak ellenőrzési feladatai vannak, engedélyezési hatásköre nincsen, amelyre a hatályos szöveg félreérthető szövegezése utal.

A büntetőeljáráshoz hasonlóan a szabálysértési eljárásokban is kiemelt érdek fűződik ahhoz, hogy az eljárás alá vont személy az eljáró szerv részére elérhető legyen, vele minél egyszerűbb legyen a kapcsolatfelvétel, a részére szóló irat kézbesítése. A Javaslat ennek tesz eleget.

A Javaslat a Be. mintájára kiegészíti és pontosítja a kézbesítési vélelem eseteit, elősegítve ezzel az eljárások időszerűségét.

A Javaslat a kísérések számának csökkentésével tehermentesíti a rendőrséget, így fokozott közterületi jelenlét biztosítható, és a szolgálati gépjárművek vonatkozásában jelentős üzemanyag-megtakarítás érhető el, valamint hozzájárulhat a bv. intézetekben a fogvatartotti létszám mérsékléséhez. Összességében a Javaslat alkalmas lehet mindkét szervezet tekintetében az előállítás és szállítás költséghatékonyságának jelentős mértékű növelésére.

A közvetítők számára a szabálysértési ügyek gyors, 30 napon belüli lebonyolítása számos esetben akadályba ütközik. Amennyiben a közvetítői eljárások során a felek az első idézésre megjelennek a közvetítő előtt, a közvetítői eljárás probléma nélkül lefolytatható. A közvetítő azonban számos akadállyal találkozhat, amely miatt a közvetítői megbeszélés megszervezése elhúzódhat, esetleg a felek újabb időpontra történő idézése a közvetítői megbeszélésre nyitva álló 30 napos határidő betartásával nem vagy jelentős nehézséggel teljesíthető.

Ilyen akadályok lehetnek:

− a felek számára kiküldött idézés nem érkezik meg időben, az érintett rövid úton nem elérhető,

− az érintett megjelenésében átmenetileg akadályoztatva van (kórházi kezelés, külföldi tartózkodás).

− a szabálysértésekkel összefüggésben jelentkező konfliktusok mélysége nem feltétlen függ össze a szabálysértési értékhatárral. Ezekben az ügyekben is előfordulhat, hogy mélyebb konfliktusok feloldására lehet szükség, amely több alkalmat is igénybe vehet.

− az újabb közvetítői alkalom megszervezését az is indokolhatja, hogy a felek esetlegesen nem rendelkeznek a megállapodás megkötéséhez szükséges valamennyi információval, amelyek beszerzése rövid úton nem megvalósítható, ezért megállapodást csak egy újabb megbeszélés alkalmával tudnak megkötni.

A közvetítői megbeszélések megszervezésének eredményessége és elsődlegesen a felek érdekeinek szem előtt tartása céljából a felfüggesztési határidő 15 nappal történő meghosszabbítása szükséges.

A Btk. 45. § (1)–(6) bekezdése rendelkezik az életfogytig tartó szabadságvesztésből történő feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjának elhalasztásáról, illetve meghatározott esetekben a feltételes szabadság megszüntetéséről, ha az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt személlyel szemben, az elítélés előtt, a végrehajtás alatt, illetve a feltételes szabadságra bocsátás alatt elkövetett bűncselekmény miatt határozott tartamú végrehajtandó szabadságvesztés kerül kiszabásra. A két életfogytig tartó szabadságvesztés büntetés „találkozása” esetére irányadó szabályt a Btk. 45. § (7) bekezdése tartalmazza.

Eszerint nem bocsátható feltételes szabadságra az elítélt, ha ismételten életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélik. Ha a korábbi életfogytig tartó szabadságvesztést még nem hajtották végre, az ismételten kiszabott életfogytig tartó szabadságvesztés nem hajtható végre.

A törvény szövegéből az következik, hogy az ismételten kiszabott életfogytig tartó szabadságvesztés büntetés helyett a korábbi szabadságvesztés büntetést kell végrehajtani, ha annak végrehajtása még nem fejeződött be, de csak miután már rendelkezett arról a bíróság, hogy a korábbi életfogytig tartó szabadságvesztés valóban az elítélt élete végéig tart.

A Btk. azonban nem rendelkezik arról, hogy a korábbi életfogytig tartó szabadságvesztés büntetésből engedélyezett feltételes szabadságot a későbbi ügyben eljáró és újabb életfogytig tartó szabadságvesztés büntetést kiszabó bíróság megszüntethetné, és ez lenne az alapja a korábbi életfogytig tartó szabadságvesztés büntetés végrehajtásának. A módosítás ezt a hiányosságot pótolja.

Az Alkotmánybíróság a 24/2021. (VII. 21.) AB határozatban megállapította a Btk. 187. § (1) bekezdés b) pontjának alaptörvény-ellenességét. Kimondta, hogy a rendelkezés nem felel meg a normavilágosság követelményének, mert nem egyértelmű, hogy milyen tevékenységeket foglal magában az egészségügyi szakképesítéshez kötött pszichoterápiás gyakorlat körébe tartozó tevékenység. Az eredeti jogalkotói cél megtartása mellett a Javaslat az alaptörvény-ellenesség megszüntetése érdekében módosítja a Btk. érintett rendelkezéseit.

A jogalkotás célja, annak a megtévesztő gyakorlatnak a visszaszorítására irányul, amikor a pszichoterápiát tartó személyek megfelelő végzettség nélkül „pszichoterapeuta” szakemberként tüntetik fel magukat. A cél a pszichoterápián részt vevő kliensek védelme, és az őket megtévesztő magatartás visszaszorítása.

A tényállásszerű elkövetési magatartásnak feltétele, hogy az elkövető jogosulatlanul pszichoterapeutaként tüntesse fel magát. A nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény (a továbbiakban: Nftv.) 52/B. §-a határozza meg szakképzettségek használatára vonatkozó szabályokat. Ennek értelmében az Nftv. által szabályozott, alapképzésben vagy mesterképzésben megszerezhető szakképzettséget, tudományos fokozatot, címet vagy rövidítést csak az arra jogosult használhatja. Az egészségügyi felsőfokú szakirányú szakképesítésről szóló 22/2012. (IX. 14.) EMMI rendelet szakorvosi, illetve szakpszichológusi ráépített szakképzési programként teszi lehetővé a pszichoterápia szakképzést. Ennek értelmében Magyarországon pszichoterapeuta kizárólag az lehet, aki pszichoterápia szakorvosi vagy szakpszichológusi ráépített szakképesítéssel rendelkezik, azaz aki sikeresen letette a Pszichoterapeuta szakvizsgát. Mindezek értelmében pszichoterapeutaként feltüntetni magát az jogosult, aki pszichoterápia szakorvosi vagy szakpszichológusi ráépített szakképesítéssel rendelkezik.

Fontos kiemelni, hogy a Szabs. tv. 183/A. § (1) bekezdésének c) pontja alapján jelenleg szabálysértésként értékelhető valamely szakképzettség megtévesztésre alkalmas módon történő jogosulatlan használata. Ennek értelmében már az a magatartás is szabálysértésként értékelendő, ha valaki a „pszichoterapeuta” szakképzettségre történő utalást jogosulatlanul használja. Azonban az egészségügyi szolgáltatások területén tapasztalt visszaélések – a címeket, fokozatokat kitartó munkával megszerzők tudásába vetett bizalmat megrendítő visszaéléseken felül – a lakosság egészségét, testi-lelki jólétét is fokozottan veszélyezteti, ha a szakképzetlen „pszichoterapeuta” egészségügyi szolgáltatást is végez, erre tekintettel indokolt ezen többletmagatartás megvalósítását büntetőjogi eszközökkel szankcionálni, amennyiben arra rendszeresen vagy ellenszolgáltatásért kerül sor. Ezzel elkerülhető, hogy tisztességtelen piaci szereplők bizonytalan minőségű, tisztázatlan hátterű egészségügyi szolgáltatásokat kínálva megtévesszék az egészségügyi szolgáltatókhoz forduló ellátást igénylőket.

A 31/2021. (XII. 1.) AB határozatban foglaltak szükségessé tették a Btk. értelmező rendelkezéseinek, illetve nemzetközi szerződésekre való utalásainak felülvizsgálatát abból a szempontból, hogy – a kábítószer-fogalmon kívül – más értelmező rendelkezésekben hivatkozott nemzetközi szerződések utóbb módosításra kerültek-e, és ha igen, az azokra való utalás hiánya felvetheti-e az Alkotmánybíróság által kifejtett aggályokat. A vizsgálat eredményeként megállapítható, hogy a felvetett probléma egyrészt a tiltott teljesítményfokozó szer fogalma, másrészt a kettős felhasználású termékkel visszaélés esetében merülhet fel.

1. A Btk. 185. § (6) bekezdése szerint „tiltott teljesítményfokozó szer: minden olyan szer, amely hatóanyagára tekintettel az anabolikus szerek, peptid hormonok, növekedési faktorok és rokonvegyületeik, hormon antagonisták és modulátorok közé tartozik, és nevesítve szerepel a sportbeli dopping elleni nemzetközi egyezmény I. mellékletének kihirdetéséről szóló kormányrendeletben”.

A sportbeli dopping elleni nemzetközi egyezmény kihirdetéséről szóló 99/2007. (V. 8.) Korm. rendelet [a továbbiakban: 99/2007. (V. 8.) Korm. rendelet] I. melléklete azonban csak a 2009. évi tiltólistát tartalmazza, az azt követő években elfogadott listákat külön kormányrendeletekben hirdette ki a jogalkotó [legutóbbiról ld. a sportbeli dopping elleni nemzetközi egyezmény I. melléklete módosításának kihirdetéséről szóló 730/2021. (XII. 20.) Korm. rendeletet].

Mivel tehát a tiltott anyagok nem (csak) a 99/2007. (V. 8.) Korm. rendeletben találhatók, a Javaslat úgy fogalmazza át az értelmező rendelkezést, hogy abba mind a 99/2007. (V. 8.) Korm. rendelet, mind annak módosításai beleérthetőek legyenek.

2. A Btk. 330. § (2) bekezdés a) pontja szerinti kettős felhasználású termékkel visszaélést követi el, aki a bűncselekményt az 1997. évi CIV. törvénnyel kihirdetett, a vegyi fegyverek kifejlesztésének, gyártásának, felhalmozásának és használatának tilalmáról, valamint megsemmisítéséről szóló, Párizsban, 1993. január 13-án aláírt egyezmény 1. Mellékletének hatálya alá tartozó vegyi anyagoknak Magyarország területére vagy innen az Európai Unió vámterületére történő átadásával összefüggésben követi el.

Ezen egyezmény módosítását a vegyifegyverek kifejlesztésének, gyártásának, felhalmozásának és használatának tilalmáról, valamint megsemmisítéséről szóló, Párizsban, 1993. január 13-án aláírt egyezmény Melléklete módosításának kihirdetéséről szóló 2020. évi LXIII. törvény (a továbbiakban: 2020. évi LXIII. törvény) hirdette ki úgy, hogy a törvény melléklete az egységes szerkezetbe foglalt új listát tartalmazza.

Ez alapján megállapítható, hogy a Btk.-utalás nem megfelelő, ezért a Javaslat szerinti módosítás az egyezményt kihirdető törvény helyett a módosítást és az egységes tilalmi listát tartalmazó 2020. évi LXIII. törvény mellékletére hivatkozik.

Az európai közösségi finanszírozási üzleti szolgáltatókról, valamint az (EU) 2017/1129 rendelet és az (EU) 2019/1937 irányelv módosításáról szóló 2020. október 7-i 2020/1503/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 3. cikk (1) bekezdése értelmében közösségi finanszírozási szolgáltatásokat csak az Unióban letelepedett olyan jogi személyek nyújthatnak, amelyeket a 12. cikknek megfelelően közösségi finanszírozási szolgáltatóként engedélyeztek. A 12. cikk (1) bekezdése szerint a közösségi finanszírozási szolgáltatásokat nyújtani szándékozó jogi személynek közösségi finanszírozási szolgáltatóként történő engedélyezés iránti kérelmet kell benyújtania a letelepedési helye szerinti tagállam illetékes hatóságához, amely Magyarország esetében a Magyar Nemzeti Bank (a továbbiakban: MNB).

A tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény (a továbbiakban: Tpt.) hatálya kiterjed a közösségi finanszírozási szolgáltatásra, valamint annak alanyaira. A Tpt. 296/A. §-a kimondja, hogy a közösségi finanszírozás keretében közvetíthető, (EU) 2020/1503 európai parlamenti és tanácsi rendeletben meghatározott hitelnyújtás alatt a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 2013. évi CCXXXVII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 6. § (1) bekezdés 40. pont b) pont ba) alpontja szerinti pénzkölcsönnyújtást kell érteni.

A közösségi finanszírozási szolgáltatási tevékenység a más, de szabályozásában hasonló jellegű pénzügyi szolgáltatásokkal egyezően engedély köteles tevékenység. A befektetői érdekek védelme indokolja az engedély hiányában végzett tevékenység büntetőjogi fenyegetettségének a megteremtését. Engedély hiányában ugyanis nem kerül vizsgálat alá azon feltételek megléte, amelyek kellő garanciát biztosítanának a visszaélésszerű magatartásokkal szemben.

Tekintettel arra, hogy a közösségi finanszírozási szolgáltatás szabályozása az Európai Unió közvetlenül alkalmazandó jogi aktusával történt, szükséges ennek megjelenítése a normaszövegben a törvényi előírás mellett.

A páneurópai egyéni nyugdíjtermékről (PEPP) szóló 2019. június 20-i 2019/1238/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 2. cikke tartalmazza a fogalom-meghatározásokat a következők szerint.

2. „páneurópai egyéni nyugdíjtermék” vagy „PEPP”: a 6. cikk (1) bekezdésével összhangban PEPP-szerződés alapján jogosult pénzügyi vállalkozás által szolgáltatott olyan hosszú távú megtakarítási egyéni nyugdíjtermék, amelyre a nyugdíjba vonulásra tekintettel a PEPP-megtakarító vagy a tagjai nevében a PEPP-megtakarítók független szövetsége szerződést kötött, amely nem vagy szigorú korlátok között lejárat előtt visszaváltható, és amelyet e rendeletnek megfelelően nyilvántartásba vettek;

8. „PEPP-forgalmazás”: PEPP-szolgáltatásra vonatkozó szerződések megkötésével kapcsolatos tanácsadással, ajánlattétellel vagy ilyen szerződések megkötésének előkészítésével kapcsolatos egyéb tevékenységek, az ilyen szerződések megkötésével, illetve az ilyen szerződések kezelésében és teljesítésében való közreműködéssel kapcsolatos tevékenységek, ideértve az információk rendelkezésre bocsátását egy vagy több PEPP-szerződésről olyan kritériumoknak megfelelően, amelyeket az ügyfél egy honlapon vagy más tájékoztatási eszközön keresztül választ ki, valamint a PEPP rangsorának összeállítását, ideértve az árak és a termékek összehasonlítását, és a PEPP árára vonatkozó kedvezményt is, amennyiben az ügyfélnek lehetősége van a honlapon vagy más tájékoztatási eszközön keresztül közvetve vagy közvetlenül PEPP-szerződést kötni;

15. „PEPP-szolgáltató”: PEPP létrehozására és ezen PEPP forgalmazására engedéllyel rendelkező, a 6. cikk (1) bekezdésében említett pénzügyi vállalkozás;

16. „PEPP-forgalmazó”: a 6. cikk (1) bekezdésében említett olyan pénzügyi vállalkozás, amely engedéllyel rendelkezik más által létrehozott PEPP-ek forgalmazására, továbbá befektetési tanácsokat nyújtó befektetési vállalkozás vagy az (EU) 2016/97 európai parlamenti és tanácsi irányelv 2. cikke (1) bekezdésének 3. pontjában meghatározottak szerinti biztosításközvetítő.

A PEPP nyilvántartásba vételét csak a 6 cikk (1) bekezdésének hatálya alá tartozó, az uniós jog alapján engedélyezett vagy nyilvántartásba vett pénzügyi vállalkozás kérheti Az illetékes hatóságoknak határozatot kell hozniuk a nyilvántartásba vételről, ha a kérelmező PEPP-szolgáltató minden szükséges információt rendelkezésre bocsátott, és ha megfelelő intézkedések vannak érvényben e rendelet követelményeinek való megfelelés érdekében. Azt követően, hogy az illetékes hatóságok határozatot hoztak a nyilvántartásba vételről, arról értesíteniük kell az (EU) 1094/2010 európai parlamenti és tanácsi rendelettel létrehozott európai felügyeleti hatóságot, az Európai Biztosítás és Foglalkoztatói-nyugdíj Hatóságot (a továbbiakban: az EIOPA) annak érdekében, hogy a PEPP-szolgáltatót és a PEPP-et nyilvántartásba lehessen venni a központi nyilvános nyilvántartásban.

Az 5. cikk kimondja, hogy az Unió területén PEPP csak akkor szolgáltatható és forgalmazható, ha azt az EIOPA által a 13. cikkel összhangban vezetett központi nyilvános nyilvántartásban nyilvántartásba vették. A PEPP nyilvántartásba vétele valamennyi tagállamban érvényes.

Tekintettel arra, hogy ez a típusú nyugdíjtermék az egész unió területén hordozható nyugdíj-takarékossági forma, indokolt az esetleges visszaélésekkel szembeni védelmet a nyilvántartásba vétel hiányában végzett PEPP szolgáltatás vagy forgalmazás büntetőjogi fenyegetettségének a megteremtésével is biztosítani.

Az elektronikuspénz-kibocsátó intézmények tevékenységének megkezdéséről, folytatásáról és prudenciális felügyeletéről, a 2005/60/EK és a 2006/48/EK irányelv módosításáról, valamint a 2000/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 2009. szeptember 16-i 2009/110/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 3. cikk (4) bekezdése szerint a tagállamok engedélyezik az elektronikuspénz-kibocsátó intézményeknek az elektronikus pénz értékesítését és visszaváltását a nevükben eljáró természetes vagy jogi személyeken keresztül.

Az egyes fizetési szolgáltatókról szóló 2013. évi CCXXXV. törvény (a továbbiakban: 2013. évi CCXXXV. törvény) 3. § 6a. alpontja értelmében elektronikuspénz-értékesítő: az a személy, amely az elektronikuspénz kibocsátója nevében az elektronikuspénzt értékesíti, illetve visszaváltja. Elektronikuspénz-értékesítői tevékenység olyan, az elektronikuspénz-kibocsátójával kötött szerződés alapján, annak nevében, javára és kockázatára folytatott, az elektronikuspénz értékesítésére, visszaváltására irányuló szerződés megkötésének elősegítésére irányuló tevékenység, amely bejelentés köteles. Az elektronikuspénz-kibocsátó intézmény a 2013. évi CCXXXV. törvény 55. § (1) bekezdése értelmében köteles az MNB-nek bejelenteni, ha elektronikuspénz-értékesítőt kíván igénybe venni, és ezzel összefüggésben az 55. § (2) bekezdése szerint a pénzforgalmi intézménynek, elektronikuspénz-kibocsátó intézménynek pénzforgalmi közvetítői tevékenységet, elektronikuspénz-kibocsátó intézménynek elektronikuspénz-értékesítői tevékenységet kizárólag az végezhet, akit a Felügyelet (MNB) a bejelentést követően a 85. § (2) – helyesen (1) – bekezdése szerinti nyilvántartásba felvesz. A Felügyelet a nyilvántartás adatait a honlapján bárki számára elérhetően, napra készen közzéteszi. Ebből következően arról, hogy az elektronikuspénz-értékesítő tevékenység bejelentése és az értékesítő személyének nyilvántartásba vétele megtörtént-e az értékesítéssel megbízott személy maga is meggyőződhet, és ez a tevékenység megkezdése előtt tőle elvárható.

Megállapítható tehát, hogy lényegében azonos feltételrendszer vonatkozik a közvetítői és az elektronikuspénz-értékesítői tevékenység folytatására. Az elektronikuspénz-kibocsátás pénzforgalmi szolgáltatás, amelyhez kapcsolódó értékesítési és visszaváltási tevékenység a fogyasztókra nézve kockázatot hordozhat magában, ezért a közvetítői tevékenységhez hasonló büntetőjogi védelem megteremtése esetükben is indokolt. A cselekmény mulasztással valósítható meg.

A bennfentes kereskedelem (Btk. 410. §) és a tiltott piacbefolyásolás (Btk. 411. §) tényállásokat illetően a minősített esetköröket az európai uniós és a nemzetközi bűnügyi együttműködést szabályozó törvények, valamint egyes büntetőjogi tárgyú törvények jogharmonizációs célú módosításáról szóló 2016. évi CIII. törvény vezette be.

Az MNB által lefolytatott piacfelügyeleti eljárások tapasztalatai rámutattak arra, hogy az azokban feltár piaci visszaéléseket több esetben is a nyilvánosan forgalomba hozott értékpapír kibocsátók tisztségviselői, alkalmazottai – pozíciójukkal szükségszerűen visszaélve, az ebből eredő információk birtokában – valósították meg. Ez a körülmény a felügyeleti jogkörben alkalmazható jogkövetkezmények megválasztása szempontjából súlyosító körülménynek tekintendő. Ezek a visszaélésszerű magatartások megrendíthetik a befektetők bizalmát. A gyakran fontos pozíciót betöltő, a tőkepiac működését jól ismerő, annak gyakorlatában jártas személyektől fokozottan elvárható a tőkepiacra vonatkozó jogszabályi előírások megtartása. Ez az elvárhatóság és a társadalomra veszélyesség magasabb foka alapozza meg a fokozott büntetőjogi felelősség megteremtését, és ez biztosít kellő védelmet a tőkepiac biztonságos és zavartalan működéséhez.

A bennfentes információk jellegükből adódóan könnyebben hozzáférhetők a kibocsátók tisztségviselői és alkalmazottai számára. Az e személyekre jellemző magas szintű pénzügyi kvalifikáltság és szakmai ismeretek, illetve az e minőségből eredő magasabb szintű elvárások, valamint a cselekmények következményeként a befektetői bizalom sérülése indokolják a nyilvános értékpapír-kibocsátók bennfentes információhoz a feladatkörükből fakadóan hozzáférő tisztségviselői, alkalmazottai által megvalósított bűncselekmény szigorúbb szankcionálását. E logika mentén indokolt a tiltott piacbefolyásolás elkövetése esetén is a szigorúbb büntetőjogi fellépés.

A módosítás ennek megfelelően a bennfentes kereskedelem és a tiltott piacbefolyásolás minősített eseteként határozza meg a nyilvánosan forgalomba hozott értékpapír-kibocsátónak tisztségviselőjeként vagy alkalmazottjaként történő elkövetést. A tiltott piacbefolyásolás tényállásának logikai zártsága érdekében továbbá a módosítás a minősített esetkört kiterjeszti a (2) és (3) bekezdés szerinti cselekményekre is.

Az Európai Bizottság az információs rendszerek elleni támadásokról és a 2005/222/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló 2013. augusztus 12-i (EU) 2013/40 európai parlamenti és tanácsi irányelv [a továbbiakban: (EU) 2013/40 irányelv] nem megfelelő átültetése tárgyában 2022/2009. számú kötelezettségszegési eljárást indított Magyarországgal szemben. Az eljárás megindításáról tájékoztató, 2022. május 19-én küldött hivatalos felszólításban a Bizottság – többek között – azt állapította meg, hogy Magyarország az irányelv 9. cikk (4) bekezdés b) pontját nem megfelelően ültette át.

A Bizottság kiemelte, hogy e rendelkezéssel az (EU) 2013/40 irányelv a büntetési tétel felső határaként legalább öt év szabadságvesztés előírását követeli meg a tagállamoktól a 4. cikk szerinti, rendszert érintő jogellenes beavatkozás és az 5. cikk szerinti, adatot érintő jogellenes beavatkozás bűncselekmények vonatkozásában a súlyos károkozás esetére. A Bizottság értékelése szerint a Btk. 423. § (2) bekezdéséből az következik, hogy az irányelv 4. és 5. cikke szerinti bűncselekmények legmagasabb büntetési tétele három év szabadságvesztés. A Btk. 375. §-ából a Bizottság szerint az is következik, hogy a jogtalan haszonszerzés érdekében elkövetett számítógépes csalás jelenős károkozás esetén legfeljebb öt év, különösen nagy károkozás esetén nyolc év, különösen jelentős károkozás esetén pedig tíz év szabadságvesztéssel büntetendő. Bár a rendszert érintő jogellenes beavatkozás vagy az adatot érintő jogellenes beavatkozás bűncselekménye csalárd tevékenységekhez is kapcsolódhat, ez nem minden esetben valósul meg, mivel az említett bűncselekmények elkövetése olyan egyéb tevékenységekhez is kapcsolódhat, amelyek nem feltétlenül járnak csalással. Ennélfogva a Btk. 375. §-a a Bizottság megítélése szerint legfeljebb részben vonatkozik az irányelv 4. és 5. cikkében említett bűncselekményekre, ezért ezekre a súlyos károkozás esetén kiszabható legmagasabb büntetési tétel nem éri el az irányelvben előírt minimális mértéket.

A fentiek alapján tehát a Bizottság megállapította, hogy lehetnek olyan bűncselekmények, amelyeknél súlyos kár okozása esetén az öt éves büntetési tétel nem tud teljesülni, mivel azok a szabályozáson kívül esnek és ezért alacsonyabb büntetéssel fenyegetettek.

Megvizsgálva és mérlegelve a Bizottság kifogásait, alapvetően egyet lehet érteni azokkal, így az irányelvben foglaltak maradéktalan végrehajtása és az összes lehetséges eset lefedése érdekében valóban indokolt a Btk. 423. § megfelelő módosítása. Ezért a jogalkotó a Btk. 423. § (3) bekezdését – amely az egy évtől öt évig terjedő minősített esetet tartalmazza – kiegészíti a súlyos kárt is magában foglaló jelentős érdeksérelem okozásával. A Btk. több tényállásában is megjelenő, ezért a jogalkalmazás során megfelelően kidolgozott jelentős érdeksérelem egyaránt magában foglalja az ilyen cselekménnyel okozott vagyoni kárt, továbbá az esetleges nem közvetlenül vagyoni értékként, vagyoni kárként azonosítható káros következményeket is (például jelentős mértékű adatvesztés, elhúzódó üzemzavar stb.).

Az Alkotmánybíróság a 31/2021. (XII. 1.) AB határozatban kimondta, hogy az Országgyűlés mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenességet idézett elő azáltal, hogy a Btk. 459. § (1) bekezdés 18. pont a)–b) alpontjaiban nem az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdéséből fakadó követelményeknek megfelelően szabályozta a kábítószer fogalmát. A Javaslat a 31/2021. (XII. 1.) AB határozatban foglalt kívánalmaknak megfelelően módosítja a Btk.-t az alábbiak szerint.

1. A Btk. 459. § (1) bekezdés 18. pontja értelmében a törvény alkalmazásában kábítószer alatt az alábbiakat kell érteni:

− az 1965. évi 4. törvényerejű rendelettel kihirdetett, a New Yorkban, 1961. március 30-án kelt Egységes Kábítószer Egyezmény (a továbbiakban: Kábítószer Egyezmény) mellékletének I. és II. Jegyzékében meghatározott anyagok,

− az 1979. évi 25. törvényerejű rendelettel kihirdetett, a pszichotróp anyagokról szóló, Bécsben, az 1971. évi február hó 21. napján aláírt egyezmény (a továbbiakban: Pszichotróp Egyezmény) mellékletének I. és II. Jegyzékében meghatározott anyagok és

− a Gytv. 2. számú mellékletében meghatározott anyagok.

Az Egyesült Nemzetek Gazdasági és Szociális Tanácsának Kábítószer Bizottsága (Comission on Narcotic Drugs, a továbbiakban: CND) a Kábítószer Egyezmény 3. Cikkében és a Pszichotróp Egyezmény 2. Cikkében foglalt eljárás keretében jogosult külön módosító-szerződés megkötése nélkül, határozati formában további anyagokat az egyezmények mellékleteire helyezni.

A nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos eljárásról szóló 2005. évi L. törvény (a továbbiakban: Nksztv.) 2. § h) pont értelmében a nemzetközi szerződés melléklete a nemzetközi szerződés szerves részét képezi, amelynek kiegészítése (ideértve azt is, ha tartalmát egyszerűsített eljárás keretében változtatják meg) a nemzetközi szerződés módosításának minősül, ld. Nksztv. 2. § g) pont. Az Nksztv. 12. §-ában foglalt utaló szabály alapján pedig a nemzetközi szerződés módosítása és a nemzetközi szerződés által létrehozott szerv – Magyarország számára nemzetközi jogi jogokat és kötelezettségeket létesítő, módosító vagy megszüntető, a szerződés felhatalmazása alapján hozott – döntései is országgyűlési jogalkotási hatáskörbe tartoznak.

Mindezek értelmében a törvényben (illetve jelen esetben törvényerejű rendeletben) kihirdetett egyezmények módosításait is törvényben kell kihirdetni. Erre tekintettel került sor az elmúlt években a CND-határozatok külön törvényekben történő kihirdetésére.

A 31/2021. (XII. 1.) AB határozat szerint „a jogalkotó nem kellő körültekintéssel határozta meg, hogy a kábítószer hazai fogalmát mely forrásokból lehet teljeskörűen megállapítani. Nem gondoskodott arról, hogy a Btk. kifogásolt értelmező szabálya olyan konkrét rendelkezéseket hívjon fel, amelyekből maradéktalanul és közvetlenül megismerhető a hazánkban kábítószernek minősülő és ilyenként büntetőjogi felelősségre vonást megalapozó anyagok köre”. {31/2021. (XII. 1.) AB határozat, Indokolás [94]}.

A CND-határozatok külön törvény(ek)ben való kihirdetése tehát megfelelő jogi megoldásnak tekinthető, azt ellenben kifogásolta az AB, hogy a Btk. ezen törvényekre nem, csupán a kihirdető törvényerejű rendeletekre tartalmaz utalást, amelyen viszont nem a hatályos lista érhető el. A CND-határozatok kihirdető törvények az egyezményeket kihirdető törvényerejű rendeleteket nem módosítják, a teljes lista jelenleg csak a kábítószerekkel és pszichotróp anyagokkal, valamint az új pszichoaktív anyagokkal végezhető tevékenységekről, valamint ezen anyagok jegyzékre vételéről és jegyzékeinek módosításáról szóló 66/2012. (IV. 2.) Korm. rendelet 1. mellékletén érhető el.

A fentiekre tekintettel a 31/2021. (XII. 1.) AB határozat mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenességet állapított meg. Az AB a szabályozással szemben követelményként meghatározta, hogy az az általános ismeretekkel rendelkező állampolgár számára is egyértelmű, felismerhető üzenetet hordozzon: a szakmai ismeretekkel nem rendelkező állampolgár is meg tudja állapítani, aktuálisan mely anyagok minősülnek hazánkban kábítószernek. {31/2021. (XII. 1.) AB határozat, Indokolás [83]}

Mindezeket figyelembe véve, a 31/2021. (XII. 1.) AB határozatból fakadóan akként módosul a Btk. kábítószer-fogalma, hogy a továbbiakban nem három külön törvényre (illetve egy törvényre és két törvényerejű rendeletre) utal a vonatkozó rendelkezés, hanem megalkotásra kerül egy új BM rendelet, amely valamennyi – a nemzetközi, az uniós, illetve hazai szervek által – kábítószernek minősített anyagot tartalmazni fogja egy helyen, és erre a rendeletre való hivatkozással egyértelművé, bárki számára könnyen követhetővé válik, hogy a Btk. alkalmazásában pontosan mely anyagok minősülnek kábítószernek.

2. A Btk. 185/A. § (2) bekezdése értelmében gyógyszerhamisítás minősített esetét követi el, aki a bűncselekményt a Pszichotróp Egyezmény mellékletének III. vagy IV. Jegyzékében meghatározott pszichotróp anyag tartalmú gyógyszerre követi el. Az ún. P3 és P4 jegyzék CND-határozatokkal való kiegészítésének magyar jogban való kihirdetése vonatkozásában is irányadóak a 31/2021. (XII. 1.) AB határozatban lefektetett elvárások, ezért a kábítószer-fogalomhoz hasonlóan e tényállásban is az új BM rendeletre szükséges hivatkozni.

3. Az új BM rendelet a tervek szerint felváltja a jelenleg hatályos, az új pszichoaktív anyaggá minősített anyagokról vagy vegyületcsoportokról szóló 55/2014. (XII. 30.) EMMI rendeletet annak érdekében, hogy jól követhető módon, egy helyen elérhető legyen a kábítószerek mellett az új pszichoaktív anyagok listája is. Erre tekintettel módosítani szükséges a Btk.-ban a rendeletre való hivatkozásokat.

a) pont [Btk. 87. § d) pont)]: technikai jellegű pontosítás, amely a gyakorlat számára teszi egyértelművé, hogy a Btk. 87. § d) pontja esetében kizárólag akkor kell a felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtását elrendelni, ha a 60. § (2a) bekezdése alapján kiutasított elkövető a felfüggesztett szabadságvesztés próbaideje alatt Magyarország területére jogellenesen tér vissza. Amennyiben a visszatérés nemzeti jog, illetve nemzetközi jogi kötelezettség alapján jogszerű, abban az esetben a felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtásának elrendelésére a Btk. 87. § d) pontjára hivatkozással nincs lehetőség.

b)–c) pont: ld. a kábítószer fogalmával kapcsolatos indokolást.

d)–e) pont: technikai jellegű pontosítás.

Indokát ld. a Btk. 187. § (1a) bekezdés kapcsán írtaknál.

A gyakorlatban problémaként merült fel, hogy az EUtv. nem rendelkezik a keresett személyek átmenő átszállítására vonatkozó egyértelmű szabályokkal azokra az esetekre, amikor valamely tagállam területén egy harmadik államból kell a keresett személyt Magyarország területére szállítani. Az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló 2002. június 13-i 2002/584/IB tanácsi kerethatározat 25. cikk (5) bekezdése kimondja, hogy abban az esetben, ha az átszállítás olyan személyt érint, akit harmadik állam ad ki egy tagállamnak a 25. cikket értelemszerűen kell alkalmazni. Az EUtv. új 146/E. §-a ezen szabály gyakorlati alkalmazhatóságát segíti elő. Ezzel egyértelművé téve, hogy az ilyen, Magyarország vagy egy másik tagállam területére történő átmenő átszállítás teljesítése során az olyan átmenő átszállításokra vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni, amelyek jogalapja a tagállamok közötti átadási eljárás. Ebben az esetben azonban nincs szükség európai elfogatóparancs kibocsátására, a 146/A. § (3) bekezdésében foglalt tájékoztatás az ilyen átmenő átszállítás alapját képző kiadatási kérelemmel is teljesíthető.

A 2002/465/IB tanácsi kerethatározatnak a személyes adatok védelmére vonatkozó uniós szabályokhoz való hozzáigazítása tekintetében történő módosításáról szóló, 2022. február 16-i (EU) 2022/211 európai parlamenti és tanácsi irányelv, valamint a személyes adatok védelmére vonatkozó uniós szabályokhoz való hozzáigazítása tekintetében történő 2014/41/EU irányelvnek módosításáról szóló, 2022. február 16-i (EU) 2022/228 európai parlamenti és tanácsi irányelv átültetési határideje 2023 márciusa. A hazai büntetőjogi szabályozás az irányelvekben foglaltaknak megfelel, ugyanakkor az új irányelvek jogharmonizációs záradékban rögzítése szükséges. Ennek megfelelően a Javaslat tartalmazza a Be. és az EUtv. jogharmonizációs záradékának kiegészítését.

a)–b) pont – Technikai jellegű pontosítás.

c) pont – Téves hivatkozás miatti technikai jellegű pontosítás.

A körözött személy telefonos elérhetősége, elektronikus levelezési címe, illetve egyéb elektronikus elérhetősége a büntetőeljárás lefolytatása szempontjából kiemelt fontosságú elérhetőségi adat, ezért indokolt, hogy a körözött személyek nyilvántartása tartalmazza.

A Javaslat alapján a körözési eljárásban az azonosítást végző hatóság tagja azzal, hogy megállapítja, rögzíti és ellenőrzi is az online elérhetőséget, a tartózkodási hely bizonytalansága vagy elérhetetlensége esetére is megfelelő elérhetőséget biztosít a büntetőeljárást lefolytató szervek számára az eljárási jelenlét biztosítása érdekében.

1. Bv. tv. 3. § 1. és 1a. pont: Az arcképfelismerő rendszer alkalmazásának bevezetése szükségessé teszi e fogalom meghatározását. Ezt végzi el a módosítás, továbbá a számozásváltozás miatt szükséges a hatályos 1. pont szerinti fogalomnak 1a. pontként történő meghatározása.

2. Bv. tv. 3. § 7a. és 17. pont: A Bv. tv. számos jogintézménye (pl. a biztonsági intézkedések alkalmazása) utal a végrehajtás rendjére és a fogvatartás biztonságára, mint a büntetés-végrehajtás működésének alapvető feltételrendszerét meghatározó elemekre. E fogalmakat jelenleg a szabadságvesztés, az elzárás, az előzetes letartóztatás és a rendbírság helyébe lépő elzárás végrehajtásának részletes szabályairól szóló 16/2014. (XII. 19.) IM rendelet 2. § 4. és 5. pontja tölti ki tartalommal, de központi szerepükre tekintettel indokolt törvényi szinten történő meghatározásuk.

A büntetőeljáráshoz hasonlóan a büntetés-végrehajtási ügyszakban is bevezetésre kerültek az egyszerűsített elektronikus kézbesítési és kommunikációs lehetőségek, ezek igénybevételéhez viszont elengedhetetlen, hogy az elérhetőségi adatok rendelkezésre álljanak a bíróság, illetve a büntetés-végrehajtásért felelős szerv számára. A terheltet a büntetőeljárásban terhelő adatközlési kötelezettség kiterjesztéséhez igazodóan indokolt a büntetés-végrehajtási szakban fennálló, az elítélt elérhetőségi adataiban bekövetkező változás bejelentési kötelezettség körének a kiegészítése az elektronikus elérhetőségekkel, mint az email-cím, telefon és egyéb kommunikációs alkalmazások (Messenger, Viber stb.). A Bv. tv. hatályos rendelkezése kizárólag a lakcím és értesítési cím megváltozása esetére állapít meg az elítélt részéről bejelentési kötelezettséget, ugyanakkor pl. a közérdekű munka az elítélt kérelmére a tényleges tartózkodási helyéhez illeszkedően is végrehajtható. Ezt meghaladóan a Bv. tv. használja a kézbesítési címet is, amely főként a pártfogó felügyelet végrehajtás körében jut jelentőséghez. A Javaslat ezek megváltozása esetére is bejelentési kötelezettséget alapít.

Számos esetben előfordul büntetés-végrehajtási ügyben is, hogy az elítélt érdekében több védő jár el, azonban a Bv. tv. erre nem tartalmaz szabályt. E hiánypótló rendelkezést iktatja be a módosítás, amelynek eredményként egyszerűsödik a bv. intézet által küldött hivatalos iratok kézbesítése. A vezető védőt elsősorban az elítélt jelölheti meg, ennek hiányában a bv. intézet a meghatalmazást elsőként benyújtó védőt jelöli ki.

Az informatikai fejlesztések eredményeként a bv. szervezet a bv. intézetekben olyan elektronikus ügykezelő felületet működtet, amelyek az elítélti kérelmek és panaszok benyújtása mellett alkalmasak a belső hivatalos iratok kézbesítésére is. A Javaslat annak lehetőségét teremti meg, hogy a bv. szerv hivatalos iratainak kézbesítése, az elítélt, illetve az egyéb jogcímen fogvatartott hozzájárulása esetén e felületen keresztül történhessen. Ez a technikai lehetőség jelentős adminisztratív tehercsökkenést eredményezhet a bv. intézeteknél.

A módosítás egyrészt kapcsolódik a bv. intézetek agglomerációs együttműködésére vonatkozó szabályozás bevezetéséhez, ugyanis a bv. intézet parancsnokának döntésével szemben benyújtott panaszok elbírálására a jövőben az agglomerációs központ vezetője lesz jogosult, így szükséges mint döntéshozót nevesíteni. Másrészt kiegészítésre kerül a kérelem érdemi vizsgálat nélkül történő elutasításának esetköre azzal az esettel, ha az ugyanazon jog érvényesítésére irányuló kérelmet érdemben már elbírálták, és a kérelem tartalma, valamint az irányadó jogi szabályozás nem változott. Ez esetben ugyanis azonos feltételek és jogi szabályozás mellett a döntés érdemben nem változna, és pusztán adminisztratív terhet generálna a döntés azonos tartalommal történő ismételt meghozatala.

A technikai jellegű módosítás a papíralapú iratkezelés mellett rögzítésre kerül, hogy a másolat kiadását a belső elektronikus ügykezelő rendszerben is rögzíteni kell.

1. Az adatkezelésre vonatkozó rendelkezés kiegészítése egyrészt a kézbesítés új szabályaira és az elektronikus kommunikációs eszközök körének bővülésére tekintettel szükséges az elítélt és az egyéb jogcímen fogvatartott elérhetőségi adatait illetően. Másrészt a pártfogó felügyelet külön magatartási szabálya megtartásának
(pl. távoltartás) az ellenőrzése céljából a pártfogó felügyelő felveheti a kapcsolatot a sértettel vagy a külön magatartási szabállyal érintett más személlyel, ami szükségessé teszi a sértett vagy a külön magatartási szabállyal érintett személy meghatározott személyes (természetes személyazonosító adatok és az elérhetőségére vonatkozó adatok) adatainak kezelésére való jogosultság biztosítását.

2. A Bvsztv. 27/A. § (1) bekezdése alapján folytatott biztonsági kockázatelemzés szabályainak a beiktatása is felveti az adatkezelési jogosultság körének a kiterjesztését.

3. Az arcképfelismerő rendszer bevezetéséhez szükséges az elítélt és az egyéb jogcímen fogvatartott arcképmásának személyazonosítás céljából történő felhasználása jogalapjának a megteremtése.

A hatályos szabályozás szerint, ha a fogvatartott az előállítás költségeit nem tudja megelőlegezni, a bv. intézet kérelmére megelőlegezheti az előállítás költségeit, ugyanakkor a bv. intézet a meghallgatást telekommunikációs eszköz útján is tudná biztosítani, ami költségkímélő és hatékony megoldás, mivel elkerülhető az elítélt biztonsági kockázatot jelentő előállítása. Értelemszerűen a jelenlét telekommunikációs eszköz útján történő biztosítására akkor kerülhet sor, ha az adott eljárásban erre van jogi lehetőség, arról az eljáró bíróság [lásd a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény 622. § (1) bekezdését] vagy hatóság rendelkezett, és az eljárási cselekmény napján, pl. tárgyalás napján, az eljáró bíróságon vagy hatóságnál és a bv. intézetnél egyaránt biztosítottak a technikai feltételek.

A kábítószer vagy más pszichoaktív szer jelenléte a bv. intézetekben megsokszorozza a fogvatartási kockázatok mértékét, és jelentős egészségügyi kockázatot is hordoz, továbbá a fogvatartottak egymás sérelmére elkövetett erőszakos cselekmények valószínűségét is nagymértékben növeli, mindemellett fokozza bizonyos fogvatartotti csoportok kiszolgáltatottságát.

A pszichoaktív szerek összetétele rendszerint ismeretlen, szervezetre gyakorolt hatásuk a súlyos rosszulléttől a halálig terjedhet, a szereket fogyasztó fogvatartottak viselkedése kiszámíthatatlanná válik, így veszélyt jelentenek fogvatartott társaikra és a bv. intézet személyi állományára is. A tudatmódosító szerek által kiváltott bódult állapot gyorsan elmúlik, emiatt az gyakran nem észlelhető a személyi állomány számára, azonban a drogteszt alkalmazásával akár utólag is kimutatható a szerhasználat. Az európai börtönökben széles körben alkalmazzák a drogteszteket annak érdekében, hogy mind a kereslet, mind pedig a kínálat csökkenjen a bv. intézeteken belül.

A Bv. tv. hatályos rendelkezései két esetben teszik lehetővé drogteszt elvégzését az elítélteknél és az egyéb jogcímen fogvatartottaknál, drogprevenciós-részlegen tartózkodás esetén, valamint fegyelemsértés, illetve bűncselekmény gyanúja esetén, ha felmerül annak lehetősége, hogy a cselekményben részt vevő személy pszichoaktív szert fogyasztott.

A pszichoaktív szerek bv. intézeten belüli jelenlétének a visszaszorítását célozza a tesztek általánossá tétele, ugyanis a nemzetközi kutatások alapján a véletlenszerűen elvégzett vizsgálatok kellő visszatartó erőt jelentek azon fogvatartottak körében, akik nem függők.

A tesztek elvégzése az egészségügyi szakterület feladata lesz. A módosítás eredményeként az elítéltek kötelesek lesznek vizsgálati anyagot szolgáltatni az alkohol, bódító-, illetve kábítószer fogyasztás szúrópróbaszerű ellenőrzéséhez. Garanciális elem, hogy a mintavétel formája igazodik a vizsgálat céljához, így a legsúlyosabb beavatkozásra, vagyis a vérmintavételre csak fegyelemsértés vagy bűncselekmény gyanúja esetén kerülhet sor.

A fogvatartotti létszám növekedéséből eredő többletfeladatok szükségessé teszik a díjazás nélküli munkavégzés egy hónapra eső időtartamának a növelését, de az egy nap alatt végezhető időtartam nem változik, figyelemmel arra, hogy az elítéltek többsége munkával is foglalkoztatott.

A fogvatartotti kérelmek és panaszok elintézésének egyszerűsítése érdekében rögzítésre kerül, hogy azok benyújtására a bv. szervezet által rendszeresített nyomtatványon kerülhet sor. Jellemző ugyanis, hogy gyakorta a döntésre ráfirkált, vagy például adatkérést, kérelmet és panaszt egyaránt tartalmazó, esetenként több tíz oldalas fogvatartotti beadványok megfelelő elbírálása hatalmas terhet ró a személyi állományra, ami indokolttá teszi a kérelmek, panaszok benyújtására vonatkozó szabályok egyszerűsítését. Ennek egyik lényeges eleme a formanyomtatvány bevezetése, amit még egyszerűbbé tesz a belső elektronikus felületen történő benyújtás lehetősége, amely előre generált kérelemtípusokat kínál fel.

Annak érdekében, hogy az adminisztratív terhek csökkentése megvalósulhasson, a kérelem és a panasz benyújtására a bv. szervezet vonatkozásában a jövőben kizárólag formanyomtatványon lesz lehetőség, a formai előírás be nem tartása a kérelem, illetve a panasz elutasítását eredményezi. Elutasítható lesz a panasz abban az esetben is, ha az adott tárgykörben kérelem benyújtásának van helye, továbbá, ha a panaszt a döntés közlésétől, az intézkedéstől, illetve annak elmulasztásától számított hat hónap elteltével nyújtják be. Ez esetben ugyanis annak érdemi orvoslására kevés az esély. E szabály azonban nem zárja ki a Bv. tv. 18. §-a szerint a mulasztás igazolását.

A korszerű technikai lehetőségek elterjedésére és a papírmennyiség csökkentésére irányuló igényre való tekintettel a papíralap mellett lehetőség nyílik a fogvatartotti kérelmek elektronikus úton történő előterjesztésére, amely elsődlegesen a fogvatartottak ügyintézése megkönnyítésére a bv. szervezet által már kísérleti jelleggel bevezetett KIOSZK rendszer útján valósítható meg. A belső elektronikus felületen keresztül benyújtott kérelmet vagy panaszt, írásban beterjesztettnek kell tekinteni.

Garanciális elemként kerül rögzítésre, hogy a kérelem és a panasz tartalma nem korlátozható a sablonra, a formanyomtatványhoz kapcsolódnia kell olyan üres tartalmú lapnak, amelyben az részletesen kifejthető. További garanciális elem, hogy a tartósan vagy véglegesen olyan érzékszervi, kommunikációs, fizikai, értelmi, pszicho-szociális károsodással – illetve ezek bármilyen halmozódásával – élő, illetve írni vagy olvasni nem tudó, vagy a magyar nyelvet nem beszélő, valamint az egészségi állapota miatt akadályozott elítélt esetében két érdektelen tanú jelenlétében kerül kitöltésre vagy benyújtásra a kérelem vagy a panasz.

Újdonság a szabályozásban, hogy a kérelmek meghatározott körérnek elbírálásra a bv. intézet parancsnoka bizottságot jelölhet ki.

Az elítéltek a bv. intézet szervezeti egységének vezetőjétől a jövőben is kérhetnek meghallgatást, azonban a bv. intézet parancsnokához kizárólag írásbeli kérelemmel fordulhatnak.

Az agglomerációs központok létrejöttével szerepet kap annak vezetője a panaszok elbírálásában. A módosítás eredményeként a panaszt a jelenlegi többlépcsős rendszer megszüntetésével az agglomerációs központ vezetője bírálja el. Abban az esetben, ha a kérelemről az agglomerációs központ vezetője hoz döntést, mint pl. a félbeszakítási kérelem, a panasz elbírálására az országos parancsnok lesz jogosult.

A Bv. tv. önállóan szabályozza a munkáltatást és az ebből eredő igényérvényesítés körében is tartalmaz különös szabályokat a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvényhez (a továbbiakban Mt.) képest, a büntetés-végrehajtási jogviszonyt pedig további sajátos jogok és kötelezettségek jellemzik, ezt teszi egyértelművé a technikai pontosítás.

Az engedély nélkül tartott (tiltott) hírközlési eszközök és információs rendszerek felkutatása és használatuk megakadályozása a fogvatartás biztonsága szempontjából kiemelt jelentőségű, ilyen eszköz magánál tartásával az elítélt fegyelemsértést valósít meg. A módosítás felhatalmazást ad a biztonsági intézkedések között az engedély nélkül tartott elektronikus hírközlő eszköz vagy információs rendszer azonosítására, illetve hollétének megállapítására és használatának korlátozására alkalmas eszköz alkalmazására, amely rendszer által hatékony fellépés biztosítható pl. a tiltott mobiltelefonok használatának megakadályozására. Tekintettel arra, hogy a letartóztatás végrehajtás során eltérő rendelkezés hiányában a szabadságvesztés végrehajtására vonatkozó szabályok alkalmazandók, az eszköz fontos szerephez jut majd abban is, hogy nagyobb pontossággal megakadályozásra kerülhessen a letartóztatott engedély nélküli és a büntetőeljárás eredményességét veszélyeztető kapcsolattartása külső személyekkel.

A módosítás eredményeként az ön- vagy közveszélyes magatartást tanúsító fogvatartott az erre a célra kialakított helyiségben történő elhelyezhetősége az elkülönítés szükségességes időtartamára módosul, továbbá lehetőség nyílik esetében a behelyezés érdekében mozgáskorlátozó eszköz alkalmazására. Az elkülönítésre jelenleg rendelkezésre álló hat óra a gyakorlati tapasztalatok alapján ugyanis nem minden esetben elegendő a fogvatartott állapotának rendeződéséhez, ezért az elkülönítés lehetőségét annak szükségessége idejére indokolt kiterjeszteni.

Figyelemmel arra, hogy az intézkedés foganatosításakor nincs minden esetben jelen a bv. orvos, ezért a módosítás a távollétében lehetővé teszi, hogy a behelyezéskor az elítélt vizsgálatát szakápoló végezze, ugyanakkor garanciális elemként megmarad, hogy a két órát követő első vizsgálatot a bv. orvos végzi el, szükség esetén pszichológus bevonásával.

A végrehajtás rendjének és a fogvatartás biztonságának fenntartása, kiemelten a szökés megakadályozása, valamint a fogvatartottak életének és testi épségének megóvása céljából indokolt szélesebb körben meghatározni az elektronikus megfigyelési eszközök alkalmazási körét. A Javaslat lehetőséget biztosít egyes, jelenleg nem megfigyelhető terület, mint a fogvatartottak foglalkoztatására létrehozott gazdasági társaságok munkaterületeinek megfigyelésére. Olyan külső munkáltatási helyszínen pedig, amely nem a bv. szerv kezelésben van, a más rendészeti szerv által működtetett elektronikus megfigyelési eszköz igénybe vehető lesz.

A módosítás megteremti a lehetőségét az arcképfelismerő szoftver alkalmazásával megvalósuló személyazonosításnak. Az automatikus, folyamatos, azonnali személyazonosítás a bv. intézet területén tartózkodó személyek életének, testi épségének megóvása, valamint a bv. intézet biztonságának fenntartása, illetve a biztonsági tevékenység hatékonyságának növelése céljából szükséges. Az arcképfelismerő rendszer útján történő automatikus személyazonosítás elősegíti a fogvatartottak bv. intézeten belüli mozgásának és tevékenységének az ellenőrzését, a bv. intézetben megvalósuló jogsértések elkövetőjének azonosítását, továbbá a bekövetkezett rendkívüli események hatékonyabb felszámolását azáltal, hogy a pontos információk hatékonyabb, szakszerűbb intézkedést tesznek lehetővé. Az arcképfelismerő rendszer a humán erőforrás kíméletével, mégis gyorsabb és hatékonyabb intézkedés révén komoly segítséget jelent a biztonságot veszélyeztető cselekmények megelőzésében, illetve elhárításában.

A Bvsztv.-nek a Javaslat szerinti módosítása lehetőséget biztosít a pilóta nélküli állami légijárművek alkalmazására. Ezzel összefüggésben indokolt a Bv. tv. módosítása is, mivel ezen eszközök kiválóan alkalmasak arra, hogy elektronikus megfigyelési eszközök felhelyezésével támogassák az őrzés hatékonyságát, támogatva ezzel a bv. intézetek biztonsági rendszerét a szökés megelőzése, megakadályozása vagy rendkívüli esemény felszámolása esetére.

A módosítás továbbá lehetőséget teremt az elektronikus megfigyelési eszközzel készített felvétel személyazonosításra alkalmatlan módon oktatási vagy továbbképzési célokra történő felhasználására.

1. Az elítélt részére napi háromszori étkezést kell biztosítani. A módosítás lehetővé teszi, hogy az elítélt erre irányuló írásbeli nyilatkozattal lemondhasson meghatározott étkezésekről, pl. nem fogyaszt vacsorát, vagy meghatározott élelmiszerről, pl. nem fogyaszt kenyeret vagy más pékárut. Az étkezésről való lemondás nem azonos az étkezés megtagadásával, ugyanis jellemzően ezekben az esetekben a kiétkeztetés során vásárolt termékekből pótolja az élelmezését az elítélt. A módosítást leginkább takarékossági szempontok indokolják, ugyanis mind mennyiségében, mind értékében magas az az élelmiszer, amit az elítéltek nem fogyasztanak el, így kidobásra kerül.

A jelenlegi szabályozástól eltérően a továbbiakban a bv. intézet előzetesen felméri a fogvatartotti étkezési igényeket, és a fogvatartotti létszám helyett az igénylések számának megfelelő mennyiségű ételt készít, ami hozzájárul a fogvatartási költségek megtakarításához az el nem fogyasztott, egyébként kárba vesző ételmennyiség csökkenésével.

2. A többletszolgáltatások igénybevételére vonatkozó rendelkezésből kikerül a példálózó felsorolás. Ez nem eredményezi a nevesített szolgáltatások megszűnését, azonban azok szabályozása elegendő rendeleti szinten.

Új kapcsolattartási formaként bevezetésre kerül a reintegrációs eltávozás, amely azon elítéltek számára engedélyezhető, akik esetében a reintegrációs őrizetbe helyezés feltételei fennállnak.

A reintegrációs eltávozás elektronikus távfelügyeleti eszköz alkalmazásával engedélyezhető.

A jogintézmény a reintegrációs őrizet „előszobájaként” értelmezhető, ugyanis problémamentes eltelte bizonyíthatja, hogy az elítélt a szabad életkörülményei között jogkövető magatartást fog tanúsítani, így segítheti a döntéshozatalt a reintegrációs őrizet tekintetében.

A telekommunikációs eszköz útján történő kapcsolattartás kedvező gyakorlati tapasztalataira, az elítélti oldalon felmerülő növekvő igényekre és arra is figyelemmel, hogy az a bv. intézetek biztonsága szempontjából is egyszerűen ellenőrizhető kapcsolattartási forma, ezért indokolt az alkalmazásának alapvető szabályait törvényi szinten meghatározni.

1. A Javaslat értelmében a letartóztatott ellen folyamatban lévő büntetőeljárásban a nyomozó hatóság a rendelkezési jogkör gyakorlójának előzetes engedélye nélkül lesz jogosult végrehajtani a letartóztatott részvételét igénylő eljárási cselekményt telekommunikációs eszköz útján, azonban erről a rendelkezési jogkör gyakorlóját az intézkedéssel egyidejűleg köteles értesíteni. A telekommunikációs eszköz útján történő kihallgatás engedélyezése a rendelkezési jogkör gyakorlója részéről adminisztratív jellegű, mivel a vizsgálati szakban a nyomozó hatóság által szükségesnek tartott eljárási cselekményeket az ügyésszel előzetesen közölni kell, vagy külön ügyészi utasításra kell tervezni és végrehajtani. Ebből következően a konkrét eljárási cselekmény külön engedélyeztetése a nyomozó hatóság és az ügyészség szempontjából felesleges adminisztráció, a nyomozó hatóság és a bv. szervezet szempontjából pedig a lebonyolítás tervezhetőségét akadályozó tényező.

2. A dinamikus biztonság elvének kevésbé fellel meg az a hatályos rendelkezés, miszerint fokozott őrzés esetén automatikusan a magas szintű biztonsági kockázati besorolás szerinti szabályok alkalmazása kötelező, ugyanis egyes esetekben nem indokolt e szigorú szabályok alkalmazása. A módosítása eredményeként a továbbiakban
a bv. intézet parancsnoka dönt a fokozott őrzés elrendelése esetén irányadó biztonsági körülményekről és előírásokról.

Az 1. pont szerinti kiegészítés az adatkezelési szabályok módosulása miatt szükséges, mivel a jövőben a pártfogó felügyelet külön magatartási szabályainak ellenőrzése céljából kezelhetők lesznek a sértett vagy az egyéb érintett elérhetőségi adatai, így a kézbesítési címük is.

A 2. pont szerinti módosítás eredményként a jövőben nem lesz lehetőség arra, hogy a fogvatartott szabadulásakor töröljék a 10 000 forintot meg nem haladó azon tartozását, amelynek levonására nincs lehetőség, tekintettel arra, hogy az állami adó- és vámhatóság közreműködésével a követelések behajthatók.

A 3. pontban foglalt módosítás a hivatalból induló eljárások esetén felemeli a döntésre rendelkezésre álló nyolc napos határidőt tizenöt napra.

A 4. pontban foglalt módosítás technikai jellegű, az elzárás végrehajtására ugyanis 2022. március 1. napjától a BVOP hívja fel az elítéltet a bv. intézetek optimalizált kihasználása és a bíróságok tehermentesítése érdekében.

Az 5. pontban foglalt módosítás alapján az elítéltet az illetékes ügyészség, illetve a nyomozó hatóságnak az illetékes ügyészség engedélyét is tartalmazó írásbeli megkeresésére a továbbiakban a parancsnok helyett a biztonsági osztályvezető adja ki, mivel nem indokolt jelen esetben parancsnoki hatáskört előírni.

A 6. pontban foglalt módosítás rögzíti, hogy a szabadságvesztés félbeszakítására irányuló kérelmekről kilencven napot meghaladó tartamban a jövőben – a középirányító szerv tehermentesítése céljából – az agglomerációs központ vezetője dönt.

A 7. pont szerinti pontosítás a Bv. tv. 143. § (3) bekezdését érintő módosítással van összefüggésben.

A 8. pont szerinti kiegészítés a végrehajtás rendje és a fogvatartás biztonsága fogalmának meghatározáshoz kapcsolódik, egyértelműsítve a biztonsági intézkedések alkalmazásának általános jogalapját, amihez az egyes jogintézményekként egyedi célok is kapcsolódhatnak.

A 9. pont technikai jellegű pontosítás, szervezeti változások miatt szükséges.

A 10. pontban foglalt módosítás technikai jellegű, a többletszolgáltatások nevesített felsorolásának kivezetés miatt szükséges.

A 11. pontban foglalt módosítás felemeli a rendkívüli munkavégzés tartamát, az Mt. szabályaira is figyelemmel ugyanis az éves rendkívüli munkaidő nem haladhatja meg a 250 órát, de a munkavállaló önként vállalhat még ötven órát.

A 12. pont technikai jellegű pontosítás.

Az 1. pontban hatályon kívül helyezett szövegrészre tekintettel a továbbiakban a pénzküldemény küldése és fogadása kizárólag a jogcím igazolásához vagy kapcsolattartói minőség fennállásához köthető, kivezetésre kerül az elítélt nyilatkozata, amelynek célja a pénzküldemény továbbításával kapcsolatos eljárási rend egyszerűsítése, valamint a visszaélések elkerülése.

A 2. és az 5. pont szerint hatályát veszti a választójog gyakorlása érdekében engedélyezhető félbeszakítás jogintézménye, ugyanis a gyakorlati tapasztalatok alapján az elítélt és az egyéb jogcímen fogvatartott, ha nincs eltiltva a közügyek gyakorlásától, választójogának gyakorlása a bv. intézeten belül is megoldható (mozgó urna biztosításával).

A 3. és 4. pont alapján a jövőben egységesen a szabadságvesztés egyharmadának a letöltése lesz a kritérium az intézet elhagyásával járó kapcsolattartási formák esetén.

A veszélyhelyzet során alkalmazott elektronikus eskü kapcsán pozitív tapasztalatok mutatkoztak mind a szakértők, mind névjegyzéket vezető hatóság részéről. A módosítás lehetővé teszi, hogy a névjegyzéket vezető hatóság a veszélyhelyzet ideje alatt bevált és jól működő rendszert továbbra is alkalmazhassa, vagyis az eskü olyan módon is megszervezhető legyen, hogy az eskütételre kötelezett az erről szóló okmányt elektronikusan írja alá. A rendelkezés törvényi szintű rögzítése biztosítja a személyes megjelenéssel járó ügyintézés mellett a távollévők közötti hivatalos kézbesítés lehetőségét is, amely jelentősen csökkentené mind az igazságügyi szakértőkre háruló terheket (utazási költség és utazási idő), mind a névjegyzéket vezető hatóság adminisztratív terheit. A személyes eskütétellel ellentétben az elektronikus esküt tevő szakértő jóval hamarabb, a névjegyzékbe vételéről szóló határozat kézhezvételét követően kiküldött elektronikus esküokmány aláírásával és visszaküldésével meg tudja kezdeni a szakértői tevékenységét.

A közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványokról szóló 2021. évi IX. törvény hatályba lépését követően az egyetemek döntő többsége állami fenntartásból közfeladatot ellátó vagyonkezelő alapítvány fenntartásába került, így azok már nem minősülnek költségvetési szervnek. Erre tekintettel szükséges a Szaktv. 7. § (2) bekezdésének módosítása annak érdekében, hogy a névjegyzékbe vételi eljárás során a névjegyzéket vezető hatóság részéről az egyenértékűség megállapítása érdekében a költségvetési szervek mellett a jelenleg már alapítványi fenntartásban működő felsőoktatási intézmények megkeresése is biztosítva legyen a Szaktv. alapján.

Az elektronikus ügyintézés és a bizalmi szolgáltatások általános szabályairól szóló 2015. évi CCXXII. törvény (a továbbiakban: E-ügyintézési törvény) 25. § (6) bekezdés a) pontja alapján az elektronikus ügyintézést biztosító szerv az ügyfélnek címzett olyan nyilatkozatait, amelyek esetében az elektronikus út értelmezhető, elektronikus úton teszi meg, ha jogszabály így rendelkezik. Figyelemmel az E-ügyintézési törvény hivatkozott pontjára, szükséges a Szaktv. 44. § (1a) bekezdését kiegészíteni annak érdekében, hogy a névjegyzéket vezető hatóság által a hivatalból indított hatósági eljárás során hozott döntések kézbesítése során is egyértelművé váljon, hogy a névjegyzéket vezető hatóság jogosult a döntését a természetes személy igazságügyi szakértő hivatalos elektronikus elérhetőségére elektronikus kapcsolattartás keretében megküldeni, és a döntést az E-ügyintézési törvény alapján kell kézbesítettnek tekinteni. A Szaktv. 44. § (1a) bekezdésének módosítása ily módon amellett, hogy ösztönzőleg hatna az igazságügyi szakértők elektronikus kapcsolattartásra való áttérésére, alapvetően – összhangban a kormányzati rezsicsökkentés célkitűzéseivel – jelentős mértékben csökkenti az Igazságügyi Minisztérium adminisztratív költségeit.

A rendelkezésre álló egyszerűsített elektronikus kézbesítési és kommunikációs lehetőségek igénybe vételéhez szükséges, hogy a kommunikációs csatornák adatai rendelkezésre álljanak. Indokolt ezért kibővíteni a kötelezően közlendő adatok körét a rövid úton történő kommunikációt biztosító elérhetőségekkel, mint a telefonszám, email-cím, illetve a különböző kommunikációs alkalmazások (Facebook-messenger, Viber, WhatsApp, stb.) szerinti elérhetőségek. Az adatközlési kötelezettséget indokolt kiterjeszteni a terheltre, a sértettre és a tanúra egyaránt, és meg szükséges jeleníteni mind a terhelt és a sértett általános eljárási kötelezettségei, mind a tanú- és terhelti kihallgatás eljárási szabályai között.

A törvényjavaslat jelenlegi szövege szabályozatlanul hagyja, hogy a képviseletről milyen határidő alatt szükséges gondoskodnia a pótmagánvádlónak abban az esetben, ha a tartós, súlyos betegségére tekintettel a bíróság nem tűzi ki az előkészítő ülés vagy a tárgyalás határnapját. Ezt a hiányosságot pótolja a módosító javaslat azzal, hogy a bíróság ilyen esetekben felhívja a pótmagánvádlót a képviselet egy hónapon belüli rendezésére. Ha ezalatt megtörténik a képviselő meghatalmazása, akkor elhárul az akadály az előkészítő ülés, illetve a tárgyalás kitűzése elől. Ellenkező esetre pedig a módosítási javaslat megteremti az eljárás megszüntetésének a lehetőségét.

A Javaslat a 119. § (2) bekezdésének módosításával kifejezett felhatalmazást ad az elfogatóparancs alapján őrizetbe vett személy jelenlétének telekommunikációs úton történő biztosítására.

A Be. 39. § (3) bekezdés b) pont és az 51. § (6) bekezdés b) pontoz fűzött indokolás itt is irányadó azonban a Be. 178. § (2) bekezdés g) pont és a 184. § (2) bekezdés g) pont kihallgatásra vonatkozó rendelkezései annyiban különböznek, hogy az utóbbiak a telefonos elérhetőséget már eleve tartalmazták, így annak beillesztése nem volt szükséges.

A hatályos szabályok szerint a zár alá vételről rendelkező határozatokat kézbesíteni kell a vagyoni érdekeltnek, aki a Cstv. 79/A. § (2) bekezdésben szereplő fogalmi besorolás szempontjából hiányos határozat kiegészítése érdekében indítványt terjeszthet elő. A Javaslat ezeket a rendelkezéseket azzal egészíti ki, hogy a vagyoni érdekelt mellett az indítványtételre felhatalmazza az állami adó- és vámhatóságot is, amely a Cstv. alapján a felszámolási eljárásban végrehajtható bűnügyi hitelezői igények képviseletére jogosult. A Javaslat emellett pontosító rendelkezést is tartalmaz annak érdekében, hogy ne csak a hiányos határozat kiegészítésére, hanem a törvénysértő határozat megváltoztatására is sor kerülhessen.

A jogalkalmazói gyakorlat mutatott rá arra, hogy a harmadfokú bírósági eljárásban a felülbírált ítélet tényállásához való kötöttség kérdésében a normaszöveg pontosításra szorul. A jelenlegi törvényszöveg 619. § (3) bekezdése alapján a harmadfokú bíróság a másodfokú bíróság megalapozatlan ítéletét a bizonyítást érintő ügyiratok alapján, valamint ténybeli következtetés alapján is felülbírálhatja, ugyanakkor a megalapozott tényállás megállapítása érdekében csak a tényállás kiegészítésére, helyesbítésére van lehetősége, arra nem, hogy eltérő tényállást állapítson meg. E rendelkezések alkalmazása szempontjából alapvető kérdésekről hallgat a jogszabály. Egyrészt a kiegészítés-helyesbítés és az eltérő tényállás közötti egyértelmű elhatárolási szempontok hiánya is eltérő jogértelmezésre adhat. Másrészt a jogszabály nem jeleníti meg azt a mögöttesen érvényesülő másodfokú rendelkezésekre épülő, mára egységesnek mondható joggyakorlatot, amely alapján, a másodfokú bíróság eljárási szabálysértésének kiküszöbölése az eredményeként a harmadfokú eljárásban lehetőség nyílik a másodfokhoz képest eltérő tényállás megállapítására. Ebből következően a 619. § (3) bekezdése alapján úgy tűnik, hogy a másodfokú tényállástól való érdemi eltérésre nincs lehetőség, holott a törvény más szabályai azt – korlátozott körben – lehetővé teszik.

A Javaslat célja átfogóan világossá tenni, hogy a harmadfokú bírósági eljárásban milyen feltételek mellett lehet a másodfokú bíróság által megállapított tényállástól eltérni. Ennek érdekében egyrészt a törvényszöveg szintjén – a másod- és harmadfokú eljárásra is kiterjedően, a Be. 593. § (5) bekezdésében – elhatárolja a tényállás kiegészítésének, helyesbítésének fogalmait az eltérő tényállás megállapításától. Másrészt pedig harmadfokon – korlátozottan – lehetővé teszi az eltérő tényállás megállapítását. Az új fogalomrendszerben a Javaslat az eltérő tényállás megállapítását ahhoz az elhatárolási szemponthoz köti, hogy ilyenkor a bűnösség kérdésében változás történik. Akármilyen csekély változtatás is eltérő tényállás megállapításának felel meg akkor, ha a bűnösség megállapítását befolyásolja. Az eltérő tényállás megállapításának új keretei között a harmadfokon rendelkezésre álló eszközrendszerrel, a terhelt javára korlátlanul, a terhelt terhére pedig a joggyakorlatban kimunkált eljárásnak megfelelően, a másodfokú eljárás törvénysértéséből fakadó elemek mellőzésével, az egyébként megalapozott elsőfokú tényálláshoz visszatérve állapítható meg a másodfokhoz képest eltérő tényállás. Az első fokú tényálláshoz történő visszatérés természetesen nem kell, hogy teljes körű egyezőséget eredményezzen, annak határát a tettazonosság fogalma jelöli ki.

A javaslat azon megalapozott jogalkalmazói felvetésre reagál, mely szerint az ügyészi állásfoglalás kialakítása a nagy terjedelmű, bonyolult megítélésű ügyekben hosszabb időt igényel.

Az Alkotmánybíróság 9/2022. (V. 25.) AB határozatával mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenességet állapított meg, és kimondta, hogy a Be. 810. §-a nem a jogbiztonság követelményének megfelelően szabályozza a pótmagánvádló azon mulasztásának jogkövetkezményét, amikor a másodfokú eljárásban megszűnt jogi képviseletéről a bíróság felhívására a kitűzött határidőben nem gondoskodik. Az alaptörvény-ellenes rendelkezés kiküszöbölése érdekében indokolttá vált a magánvádló, a pótmagánvádló és a jogi képviselőjük mulasztását érintő rendelkezések átfogó felülvizsgálata.

A magánvádas és a pótmagánvádas eljárás hatályos szabályozásában a törvény vélelmezi bizonyos mulasztásokról − pl. a kötelező megjelenés elmulasztása, a kötelező jogi képviselet megszűnése −, hogy a magánvádló vagy a pótmagánvádló ejtette a vádat, ami eljárás megszüntetési ok is egyben. A rendelkezések felülvizsgálata során azonban megállapítást nyert, hogy a szabályozásban ezek a jogkövetkezmények nem következetesen szerepelnek a különböző eljárási szakaszokban. Például a másodfokon nincs vádejtés, illetve nincs megfelelően szabályozva a jogi képviselet megszűnése a pótmagánvádas eljárásban.

A fentiekre tekintettel – az alaptörvény-ellenes rendelkezés módosítását meghaladóan – egy olyan koherens szabályozás kialakítása vált szükségessé, ami egységes elvek szerint szabályozza valamennyi, a magánvádló, a pótmagánvádló, illetve képviselőjük magatartásához köthető jogkövetkezményeket.

A magánvádas és a pótmagánvádas eljárásban a sértett saját döntése a magánvádlóként, illetve pótmagánvádlóként történő fellépés, erre tekintettel a megfelelő jelenlét biztosítása – a törvényben meghatározott esetben akár képviselő útján is – elvárható tőle. Ezért a módosítás értelmében a magánvádló és a pótmagánvádló aktív magatartásában megnyilvánuló eljárás megszüntetését célzó akarata, valamint a magánvádló és a pótmagánvádló mulasztása, vagy rendzavaró magatartása egységesen, és minden eljárási szakaszra kiterjedően az eljárás megszüntetését fogja eredményezni. Kiemelten fontos, hogy a jogkövetkezmény – mind a magánvádas, mind a pótmagánvádas eljárásban – kizárólag a sértett, illetve a jogi képviselő megfelelő figyelmeztetése mellett alkalmazhatóak.

Magánvádas és a pótmagánvádas eljárásban – eljárási szakasztól függően – az eljárás megszüntetéséhez vezet

− ha a sértett a vádat ejtette (illetve a feljelentést visszavonta),

− továbbá a sértett azon mulasztása, ha

− idézés ellenére nem jelenik meg, illetve magát alapos okkal, előzetesen nem mentette ki, illetve elérhetetlenné vált, önhibájából olyan állapotban jelenik meg, hogy az eljárási kötelezettségeit nem képes teljesíteni, továbbá az eljárási cselekményről engedély nélkül távozik, vagy a rendzavarással nem hagy fel, és ezzel lehetetlenné teszi az eljárás jelenlétében való folytatását,

− a sértett tartós, súlyos betegsége esetén nem lép helyébe képviselő, azonban a sértett sem jelenik meg,

− a sértett jogi képviselőjének jelenléte az eljárási cselekményen kötelező, azonban a sértett – megszűnt jogi képviselete helyett – új jogi képviseletéről a bíróság felhívása ellenére nem gondoskodik. Ebben az esetben azonban fontos kiemelni, hogy amennyiben a magánvádas eljárásban a sértett az eljárási cselekményen megjelenik, abban az esetben magánvádlói jogosultságai felélednek, és az eljárás nem szüntethető meg. Azonban ettől a pillanattól kezdve a magánvádló jelenléte ismételten kötelezővé válik. Meg nem jelenése esetén az eljárást meg kell szüntetni.

Ezeken felül a Javaslat a magánvádas eljárás jellegéhez igazodóan − a hatályos szabályozással egyezően − megszüntetési okként szabályozza azokat az eseteket is amikor

− a személyes meghallgatáson a sértett és a feljelentett békítése eredményes,

− az illetéket az illetékekről szóló törvény szerinti határidőben nem fizetik meg.

A Javaslat a magánvádas eljárás során szakít azzal a megoldással, hogy a magánvádló kötelező jogi képviselete esetén a jogi képviselő mulasztása tekintetében a magánvádló mulasztásaira vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. Az új rendelkezések értelmében, ha a sértett jogi képviselőjének a jelenléte kötelező, és az eljárási cselekményen nem jelenik meg, vagy rendzavarásával lehetetlenné teszi az eljárás folytatását, abban az esetben a bíróság a jogi képviselőt rendbírsággal sújthatja, azonban a korábbi szabályozással ellentétben az eljárás nem szüntethető meg – illetve a magatartása nem tekinthető a fellebbezés visszavonásának – a jogi képviselő mulasztására tekintettel.

Pótmagánvádas eljárásban a jogi képviselő rendzavarásának jogkövetkezményén a Javaslat nem változtat, ha a jogi képviselő a rendzavarással nem hagy fel, és ezzel lehetetlenné teszi a tárgyalás jelenlétében való folytatását, a bíróság a tárgyalást megszakítja. Ebben az esetben a pótmagánvádló más jogi képviselőt hatalmazhat meg, vagy a jogi segítségnyújtó szolgálattól másik pártfogó ügyvéd kirendelését kérheti. Ha ez nyomban nem lehetséges, a bíróság a tárgyalást a rendzavaró jogi képviselő költségére elnapolja.

A 9/2022. (V. 25.) AB határozattal érintett rendelkezések felülvizsgálata során megállapítást nyert, hogy a hatályos jogszabály nem rendelkezik teljes körűen a sértett jogi képviseletének megszűnésére alkalmazandó eljárási szabályokról. A Javaslat ezért következetesen, és egységesen minden eljárási szakaszon végigvezetve meghatározza, hogy ha a sértett jogi képviselete – amennyiben az kötelező – az eljárásban megszűnik, a bíróság a tudomásszerzést követően felhívja a sértettet, hogy jogi képviseletéről tizenöt napon belül gondoskodjék. Amennyiben a felhívásnak a sértett nem tesz eleget, abban az esetben is az eljárás megszüntetésére kerül sor. Itt is fontos kiemelni, hogy magánvádas eljárásban, ha a sértett maga jelenik meg az eljárási cselekményen, illetve úgy nyilatkozik, hogy a továbbiakban jelen kíván lenni – ezzel visszavéve a magánvádlói eljárási pozíciót –, abban az esetben ehhez a mulasztáshoz jogkövetkezmény nem társulhat. Ha a személyes jelenléthez kapcsolódó nyilatkozata ellenére nem jelenik meg, abban az esetben az ő meg nem jelenéséhez fog a megszüntetés jogkövetkezménye kapcsolódni.

A Javaslat a másodfokú eljárás szabályozása tekintetében tartózkodik az eljárási szabályok felesleges duplikációjától. A másodfokú eljárás során az elsőfokú eljárás szabályait értelemszerűen alkalmazni kell.

A sértett mulasztásának jogkövetkezményeire vonatkozó szabályozás módosítása érinti a bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezéseket is. A Javaslat egyértelműen kimondja, hogy amennyiben a vádat a magánvádló, illetve pótmagánvádló képviselte, és az eljárás az ő magatartásából eredően kerül megszüntetésre, a sértettnek a törvényben meghatározott mértékű költségtérítési kötelezettsége van.

A Be. belső koherenciájának megtartása érdekében szükségessé vált a magánvádas és a pótmagánvádas eljárások perújításra vonatkozó rendelkezéseinek módosítása is. A hatályos törvény a perújítás korlátai között nevesíti, hogy a vád ejtése, vagyis a váddal rendelkezni jogosult döntése (akár ügyész, akár magánvádló, akár pótmagánvádló) alapján hozott és jogerőre emelkedett eljárás megszüntető végzés perújítás útján sem bírálható felül. E szabály kiegészítése indokolt, tekintettel arra, hogy a sértett a Javaslat szerint már nem kizárólag az aktív „vádejtő” magatartásával rendelkezhet az eljárás megszüntetéséről, hanem passzív, mulasztásban megnyilvánuló magatartásával is, így a perújítás megengedhetőségének okai közül – a Be. belső koherenciájának megteremtése érdekében − ezeket az eseteket is ki kell zárni.

Be. 327. § (7) bekezdés b) pont: Indokát ld. a Be. 327. §-ához fűzött indokolásnál.

Be. 481. § (4) bekezdés: Indokolatlan, hogy a törvényszék, mint másodfokú bíróság a nyomozási bíró határozata elleni fellebbezés elbírálása során csak a 480. § (3) bekezdésében meghatározott esetben tarthat ülést. Akár a nyomozási bíró határozata, akár a fellebbezésben foglaltak indokolhatják, hogy a törvényszék a jogorvoslatot – más esetben is – ülésen bírálja el.

Be. 659. § (4) bekezdés: A felülvizsgálati eljárás során főszabály szerint a megtámadott határozat jogerőre emelkedése után bekövetkezett jogszabályi változásokat figyelmen kívül kell hagyni. Ezen szabály alól kivétel, ha a felülvizsgálati indítvány alapja az Alkotmánybíróság, vagy nemzetközi szerződéssel létrehozott emberi jogi szerv határozata, mert ezen esetekben a felülvizsgálat alapja az Alkotmánybíróság döntése, illetve a nemzetközi szerződéssel létrehozott emberi jogi szerv határozata. Miután a nemzetközi szerződéssel létrehozott emberi jogi szerv felülvizsgálati eljárást megalapozó határozatának kereteit a 649. § (4) és (5) bekezdése jelöli ki, indokolt, hogy a 659. § (4) bekezdése ezzel egyezően rendelkezzen. A Javaslat erre tekintettel az eddigi hiányos utalást egészíti ki akként, hogy visszautal a 649. § (5) bekezdés mellett a (4) bekezdés rendelkezéseire is.

e)–j) pont: A módosítás összefügg a Be. 768. § (3) és (3a) bekezdés módosításával, indokát ld. ott.

A hatályon kívül helyező rendelkezés összefügg a Be. 768. § (3) és (3a) bekezdés módosításával, indokát ld. ott.

Kodifikációs technikai módosítás.

Hatályba lépétető rendelkezés.

Sarkalatossági záradék.

Jogharmonizációs záradék.