KÜ BH 2022/62
KÜ BH 2022/62
2022.02.01.
Az adásvételi szerződést elfogadó jognyilatkozat megtételére a Földforgalmi tv.-ben meghatározott 60 napos határidő jogvesztő. Az elővásárlásra jogosult a határidő utolsó napjáról adott téves tájékoztatásra – amennyiben saját jogszerű magatartásával a súlyos törvényi következmény elhárítására képes lett volna – sikerrel nem hivatkozhat.[2017. évi I. törvény (Kp.) 2. § (2), (4) bek.; 2013. évi CXXII. törvény (Földforgalmi tv.) 21. § (2), (3), (9) bek.; 474/2013. (XII.12.) Korm. rendelet (Rendelet) 13. § (1) bek.]
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A perben nem álló eladó, valamint az alperesi érdekelt mint vevő 2020. szeptember 14-én adásvételi szerződést kötöttek a .../168. és a .../56. helyrajzi számú ingatlanokra.
[2] Az adásvételi szerződést 2020. szeptember 14-től 2020. november 16-ig az elektronikus tájékoztatási rendszer keretében működő kormányzati honlapon (a továbbiakban: kormányzati portál) közzétették, valamint a föld fekvése szerint illetékes települési önkormányzat polgármesteri hivatalának hirdetőtábláján is kifüggesztették. A kormányzati portálon a „Hirdetmény törzsadat” nyomtatványon a kifüggesztés időpontjaként 2020. szeptember 14-ét, a jog gyakorlására nyitva álló határidő utolsó napjaként 2020. november 16-át tüntették fel, míg a közzétett, illetve a kifüggesztett szerződésre felvezetett záradékon a határidő utolsó napjaként 2020. november 13. szerepelt.
[3] Az elővásárlásra jogosult felperestől 2020. november 16-án érkezett elfogadó jognyilatkozat.
[4] Az alperes a 2021. január 8-án kelt, keresettel támadott határozatával az alperesi érdekelt tulajdonszerzését – a Magyar Agrár-, Élelmiszergazdasági és Vidékfejlesztési Kamara Csongrád-Csanád megyei elnöksége CSON01-55572-7/2020. számú állásfoglalásának megfelelően – jóváhagyta, egyúttal a felperes tulajdonszerzését megtagadta.
[5] Határozatát a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: Földforgalmi tv.) 21. §-ának (3) és (9) bekezdéseiben foglaltakra alapította. Indokolásában rámutatott, hogy az adásvételi szerződést a kormányzati portálra 2020. szeptember 14-én töltötték fel, a jognyilatkozat megtételére rendelkezésre álló 60 napos jogvesztő határidő az ezt követő napon kezdődött, annak utolsó napja pedig 2020. november 13. volt. Az elfogadó nyilatkozat benyújtására 2020. november 16-án, elkésetten került sor. Álláspontja szerint az, hogy a „Hirdetmény törzsadat” nyomtatványon a jog gyakorlására nyitva álló határidő utolsó napja tévesen szerepelt, nem eredményezi a Földforgalmi tv. 23. § (2) bekezdése szerinti megtagadási ok alkalmazhatóságát, hiszen az eladó és a vevő az elővásárlásra vonatkozó szabályokat nem sértette meg, és az elővásárlásra jogosultak számára is nyitva állt a 60 napos nyilatkozattételi határidő. Felhívta a Kúria Kfv.VI.37.746/2017/8. számú, közzétett – a KGD2019. 79. szám alatt is megjelent – határozatát, amely szerint az adásvételi szerződést elfogadó jognyilatkozat megtételére a Földforgalmi tv.-ben meghatározott 60 napos anyagi jogi határidő jogvesztő; amennyiben a jegyző az adásvételi szerződés záradékolása során a jognyilatkozat megtételére nyitva álló 60 napos határidő utolsó napját a záradékban tévesen tüntette fel, az nem hat ki a jogvesztő határidő számítására, a téves záradék nem írja felül a Földforgalmi tv.-ben rögzített határidőt és annak számítási módját. Az alperes jogi álláspontja szerint – bár a Földforgalmi tv. 2020. július 1-jétől hatályos 21. § (2) bekezdése értelmében az adásvételi szerződés hirdetményi úton való közlése a kormányzati portálon történő közzététellel valósul meg, a polgármesteri hivatal hirdetőtábláján való kifüggesztés pedig tájékoztató jellegűvé vált –, a Kúria által kifejtett jogértelmezés a jelen eljárásban is alkalmazandó.
A keresetlevél és a védirat
[6] A felperes keresetlevelében az alperes határozatának megsemmisítését és az alperes új eljárásra kötelezését kérte. Felhívta az Alaptörvény XXIV. és XXVIII. cikkét, az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 1. §-át, a 2. § (2) bekezdésének a) és b) pontjait, az 5. § (2) bekezdésének a) pontját, a 6. § (1) bekezdését, a Földforgalmi tv. 21. §-ának (2), (3) és (9) bekezdéseit, a 23. § (2) bekezdését, a 27. § (2) bekezdésének a) pontját, továbbá az elővásárlási és előhaszonbérleti jog gyakorlása érdekében az adásvételi és a haszonbérleti szerződés hirdetményi úton történő közlésére vonatkozó eljárási szabályokról szóló 474/2013. (XII. 12.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Rendelet) 13. §-ának (1) bekezdését és a (2) bekezdés b) pontját. Hangsúlyozta, hogy a kormányzati portálon megjelenő információk hitelességében az elővásárlásra jogosult alappal bízhat. Kiemelte, hogy a hirdetményben megjelölt határidőben, annak közzététele alatt nyújtotta be elfogadó nyilatkozatát. Álláspontja szerint az alperes jogszabálysértő módon értékelte a terhére a jegyzői eljárás hibáját. Az alperesnek nemcsak az ő, hanem a szerződés szerinti vevő tekintetében is meg kellett volna tagadnia az adásvételi szerződés jóváhagyását, ilyen módon lett volna orvosolható a jegyző eljárási szabálytalansága következtében őt ért sérelem. Meglátása szerint az alperes által felhívott kúriai határozat (Kfv.VI.37.746/2017/8., KGD2019. 79.) a jelen esetben éppen azért nem lehet irányadó, mert annak meghozatalakor még nem a kormányzati portálon történő közzététel minősült az adásvételi szerződés hirdetményi úton való joghatályos közlésének. Hivatkozott ugyanakkor a Kúria Kfv.II.37.037/2017/4. számú ítéletében foglaltakra, kiemelve, hogy nem róható fel a feleknek, ha a jegyzői eljárásban hiba történik, miután arra egyiküknek sincs ráhatása, azt ellenőrizni nem tudják. A Kúria Kfv.IV.38.083/2016/5. számú ítéletére, valamint a 2/2018. (IX. 17.) KMK véleményre utalva hangsúlyozta, hogy a jegyzői eljárás hibáinak korrigálására az adásvételi szerződés jóváhagyására irányuló hatósági eljárás keretében kell sort keríteni. Kiemelte továbbá, hogy a Kúria a Kfv.II.37.899/2017/8. számú, az EBH2019. K9. számon is megjelent határozatában megállapította, miszerint a vételi és az elővásárlási jog gyakorlása körében eljáró minden személy csak a saját magatartásáért tartozik, tartozhat felelősséggel; más jogsértő magatartása az egyébként jogszerűen eljáró személynél jogvesztést nem idézhet elő.
[7] Az alperes védiratában a kereset elutasítását kérte, a határozatában kifejtett indokok alapján.
[8] Az alperesi érdekelt ugyancsak a kereset elutasítása iránt terjesztett elő kérelmet. Álláspontja szerint az alperes a jogszabályoknak és a bírói gyakorlatnak megfelelően döntött. Kiemelte, hogy a kormányzati portálon 2020. szeptember 14-én tették közzé a perbeli adásvételi szerződéssel kapcsolatos hirdetményt, az elővásárlásra jogosultak részére biztosított 60 napos anyagi jogi jogvesztő határidő a közzétételt követő napon kezdődött. Azt pedig maga a felperes sem vitatta, hogy a határidőt elmulasztva, késve nyújtotta be az elfogadó jognyilatkozatát.
A jogerős ítélet
[9] Az elsőfokú bíróság a 2021. május 18-án kelt és jogerős ítéletével a keresetet elutasította a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 88. § (1) bekezdésének a) pontja alapján.
[10] Egyetértett az alperessel abban, hogy a perbeli tényállás mellett a Kúria Kfv.VI.37.746/2017/8., KGD2019. 79. számú határozatában foglaltak analóg alkalmazásának van helye. Ítéletének indokolásában kifejtette: az adott jegyzői hiba megítélésén nem változtat, hogy a jogvesztő határidő lejártának téves feltüntetésére a 2020. július 1-jét megelőző szabályozás szerint joghatályos közlésnek minősülő, a hirdetőtáblán kifüggesztett adásvételi szerződésre vezetett záradékon vagy az ezt követően joghatályos közlésnek minősülő, a kormányzati portálon megjelenő tájékoztató adatok között került sor. Rámutatott, hogy a közlés a szerződéshez és nem a tájékoztató adatokhoz kapcsolódik. Azt tartotta döntőnek, hogy mindkét közlési forma az adott jogi szabályozás mellett joghatályos közlésnek felelt meg, mindkét esetben a feleknek fel nem róható jegyzői tévedésről volt szó, amely a hatósági jóváhagyási eljárásban nem volt orvosolható. A 60 napos határidő az elfogadó nyilatkozatot tevők részére mindkét esetben rendelkezésre állt, az elővásárlásra vonatkozó szabályok nem sérültek. Az elővásárlási jog jogosultja a 60 napos jogvesztő határidőn belül tehet az adásvételi szerződésre elfogadó jognyilatkozatot, amely határidőt nem írhatja felül a jegyző tévedése. A Kúria a felhívott határozatában a 2/2018. (IX. 17.) KMK vélemény 1. pontjával összefüggésben hangsúlyozta, hogy a jegyző záradékolási tévedése nem befolyásolhatja a 60 napos jogvesztő határidő kezdetét, tartalmát és elmulasztásának következményeit; a jegyzői eljárás ilyen hibája a mezőgazdasági igazgatási szerv előtti eljárásban nem javítható ki. Hangsúlyozta, hogy az elővásárlási jognyilatkozatot tevőnek kellő gondosság mellett meg kell győződnie arról, hogy a 60 napos jogvesztő határidő mikor jár le. Hozzátette, hogy a per tárgyát képező ingatlan vételárának nagyságára (114 000 000forint) is tekintettel életszerűtlen, hogy a felperes csupán a tájékoztató adatok és nem a teljes adásvételi szerződés ismeretében tette meg a jognyilatkozatát.
A felülvizsgálati kérelem és az ellenkérelem
[11] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását kérte.
[12] Kifogásolta, hogy a jogerős ítélet sérti a Kp. 2. §-ának (1) és (4) bekezdéseit, mert az elsőfokú bíróság a keresetében előadottakat nem bírálta el: mellőzte vizsgálni a Kúria Kfv.II.37.037/2017/4., a Kfv.IV.38.083/2016/5. és a Kfv.II.37.899/2017/8., EBH2019. K9. számú határozataira vonatkozó hivatkozását, emellett tévesen értelmezte a 2/2018. (IX. 17.) KMK véleményt. Hangsúlyozta, hogy a jegyzői eljárás hibája nem róható a terhére, azt a hatósági eljárásban kellett volna orvosolni, más személy jogsértő magatartása az ő jogvesztését – az egyenlő bánásmód követelményét is megsértve – nem idézhette volna elő. Az elsőfokú bíróság tévesen alkalmazta a Földforgalmi tv. és a Rendelet keresetlevélben is felhívott rendelkezéseit, ezáltal maga is megsértette az Alaptörvényben és az Ákr.-ben biztosított alapvető jogait. Figyelmen kívül hagyta az elektronikus közzététel sajátosságait, nem tulajdonított jelentőséget a kormányzati portálon megjelent tájékoztatónak, a tájékoztató rendeltetésének, hogy az abban foglalt adatok hitelességében bárki alappal bízhasson, eljárása során irányadónak tekintse. A 2020. július 1-jét megelőzően, hirdetőtáblán közzétett hirdetményhez nem kapcsolódott olyan tájékoztató, mint az elektronikus közzététel esetén, így nézete szerint nem lehet analóg módon alkalmazni a Kúria Kfv.VI.37.746/2017/8., KGD2019. 79. számú határozatát. Ez a határozat nem vizsgálta a jelen ügy egyik sarkalatos pontját jelentő körülményt: az elektronikusan közzétett hirdetményben megjelent tájékoztatóban szereplő információk helytállóságának, hitelességének jelentőségét.
[13] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. Perköltséget számított fel.
[14] Álláspontja szerint helyesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor a Kúria általa is felhívott Kfv.VI.37.746/2017/8., KGD2019. 79. számú határozatában kifejtett jogértelmezést az ítélkezése alapjául elfogadta. Hangoztatta, hogy a közzététel módjában bekövetkezett változástól függetlenül a jegyzői hiba azonos jellegű, így annak jogkövetkezménye sem térhet el. Hivatkozott arra, hogy a perbeli elfogadó nyilatkozat szövegezése egyértelműen arra utal, hogy a felperes a nyilatkozatát nem csupán a tájékoztató adatok alapján tette meg, hanem ismerte a közzétett és helyes tartalmú záradékkal ellátott adásvételi szerződést is. A felperes az általa felhívott kúriai határozatok alkalmazásának hiányát úgy kérte számon, hogy nem vette figyelembe a részben vagy egészben eltérő tényállásokat. A jelen ügyben az említett kúriai döntésektől eltérő ténybeli elemek merültek fel, amelyek azonban éppen az e döntéseket időben is követő Kfv.VI.37.746/2017/8., KGD2019. 79. számú határozattal azonosak.
[15] Az alperesi érdekelt felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. Perköltséget számított fel.
[16] Tévesnek tartotta a felperes érvelését, amely szerint az elsőfokú bíróság ítélete jogkérdésben eltért volna a Kúria közzétett határozataitól. Éppen ellenkezőleg, az elsőfokú bíróság a Kúria Kfv.VI.37.746/2017/8., KGD2019. 79. számú határozatának megfelelően hozta meg az ítéletét. A felperes a jegyzőre és az alperesre kívánja áthárítani saját mulasztásának következményeit, azonban erre – az említett kúriai határozattal összhangban – nincs jogi lehetőség.
A Kúria döntése és jogi indokai
[17] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Kp. 118. § (1) bekezdése a) pontjának aa) alpontja és b) pontja alapján befogadta, mert azt a joggyakorlat egysége, valamint a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben való eltérés vizsgálata érdekében indokoltnak tartotta.
[18] A felülvizsgálati kérelem – az alábbiak szerint – nem alapos.
[19] A Kúria az elsőfokú bíróság jogerős ítéletét a Kp. 115. § (2) bekezdése alapján alkalmazandó 108. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem és az ellenkérelem keretei között – a megjelölt jogszabálysértések mentén – vizsgálta felül. A Kp. 120. § (5) bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye, a Kúriának a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a jogerős határozat meghozatalakor rendelkezésre álló iratok és bizonyítékok alapján kellett döntenie.
[20] A Kúria megállapította, hogy az elsőfokú bíróság nem vitatott tényállásból a Kúria korábban közzétett határozatának jogértelmezésével egyező jogi következtetést vont le. A jogerős ítéletben írtakkal a Kúria egyetértett, a felülvizsgálati kérelemben foglaltakkal összefüggésben az alábbiakat emeli ki.
[21] Az elsőfokú bíróság a perbeli közigazgatási jogvitát – a felperes kifogásával szemben – a kereseti kérelem, a felek által előterjesztett kérelmek és jognyilatkozatok keretei között bírálta el [Kp. 2. § (4) bekezdés], miután pedig a felperes keresetét – jogszerűen – megalapozatlannak ítélte, a hatékony jogvédelem biztosításának [Kp. 2. § (2) bekezdés] elmaradása alappal nem volt számon kérhető.
[22] Helytállóan mutatott rá az alperes a határozatában és az elsőfokú bíróság az ítéletében, hogy a Kúria a Kfv.VI.37.746/2017/8. számú, közzétett, a KGD2019. 79. szám alatt is megjelent határozatában a perbeli üggyel túlnyomórészt azonos tényálláson és megegyező jogi alapokon nyugvó jogvitában döntött. Az e határozatban foglaltakkal a Kúria jelen tanácsa teljes mértékben egyetértett, az eltérésre nem látott okot. A Kúria a precedens határozatában egyértelműen rámutatott, hogy az adásvételi szerződésre a jegyző által rávezetett záradék olyan tájékoztatásnak minősül, melynek egyfelől tényszerűnek kell lennie, másfelől az abban foglaltaknak követniük kell a Földforgalmi tv. 21. § (3) bekezdésében szabályozott határidőszámítási metódust. Amennyiben a záradék a határidők számítása vonatkozásában nem felel meg a fent megjelölt jogszabályhelynek, úgy ez a tény nem befolyásolja a szerződést elfogadó jognyilatkozat megtételének határidejét, vagyis a Földforgalmi tv.-ben foglaltakat nem írhatja felül a helytelen adatot (adatokat) tartalmazó záradék. A 2/2018. (IX. 17.) KMK vélemény 1. pontjával összefüggésben – amelynek értelmében a jegyző által elkövetett jogszabálysértések kiküszöbölésére a képviselő-testület nem jogosult, arra a mezőgazdasági igazgatási szerv előtti eljárásban van lehetőség – kifejtette, és ezáltal a véleményben írtakhoz kötelező erőt rendelt, hogy az adott esetben a jegyző záradékolási tévedése nem befolyásolhatja a 60 napos jogvesztő határidő kezdetét, tartalmát és annak elmulasztása következményeit. A jegyzői eljárás ilyen hibája a mezőgazdasági igazgatási szerv előtti eljárásban nem javítható ki, arra nem vonatkozik a KMK vélemény 1. pontja. Rámutatott, hogy a jegyző záradékolás során elkövetett hibája nem vezethet oda, hogy a mezőgazdasági igazgatási szerv az adásvételi szerződés jóváhagyásának megtagadásáról hozzon döntést, és ezzel az adásvételi szerződés ismételt kifüggesztését feltételezve lehetőséget biztosítson a Földforgalmi tv. 21. § (3) bekezdésében meghatározott jogvesztő határidőt elmulasztó felperes részére újabb elfogadó nyilatkozat benyújtására.
[23] Kétségtelen, hogy a jelen perbeli esetben a jogvesztő határidő lejártának téves feltüntetésére nem az adásvételi szerződésre vezetett záradékon került sor (ott ugyanis az helyesen, a törvénynek megfelelően szerepelt), hanem a kormányzati portálon megjelenő tájékoztató adatok között. E körülménynek azonban – amint arra az elsőfokú bíróság helytálló indokok mentén rámutatott – nincs olyan relevanciája, amely miatt az adott jegyzői hibának eltérő megítélés alá kellene esnie. A Földforgalmi tv. 21. § (3) bekezdése az elővásárlási jog jogosultja számára az adásvételi szerződésre vonatkozó elfogadó nyilatkozat megtételére rendelkezésre álló jogvesztő határidő kezdő időpontját (a Földforgalmi tv. 21. § (2) bekezdésére is figyelemmel 2020. július 1. előtt: az adásvételi szerződésnek a polgármesteri hivatal hirdetőtábláján történő kifüggesztését követő nap, 2020. július 1-jétől: az adásvételi szerződésnek a kormányzati portálon történő közzétételét követő nap) és annak tartamát (60 nap) egyértelműen meghatározza, ezek a perbeli esetben a felperes előtt is ismertek voltak. Bár a határidő (törvénynek megfelelően számított) utolsó napját az adásvételi szerződésre vezetett záradékon, illetve 2020. július 1-jétől a kormányzati portálon megjelenő elektronikus tájékoztató adatai között – a felperes által hivatkozott Rendelet 13. § (1) bekezdése szerint is kifejezetten csupán tájékoztatási céllal – szerepeltetni kell, azonban, ha ez az időpont bármelyik helyen tévesen (a törvényben foglaltaktól eltérően) szerepel, az nem jelentheti azt, hogy a jogvesztés ne a törvény kógens előírásai szerint következzék be. A Földforgalmi tv. és a Rendelet szabályozásának az alperes és az elsőfokú bíróság általi érvényre juttatása a felperes – általa hivatkozott – az Alaptörvényben és az Ákr.-ben biztosított alapvető jogait nem sérti.
[24] E körben a Kúria mindenekelőtt azt hangsúlyozza, hogy a Földforgalmi tv. 21. § (3) bekezdésében rögzített határidővel, valamint annak elmulasztásának a Földforgalmi tv. 21. § (9) bekezdéséből is eredő súlyos következményével (jogvesztés) az elővásárlásra jogosult felperesnek az adásvételi szerződés – és nem a tájékoztató adatok – közzétételére figyelemmel tisztában kellett lennie, e tekintetben az ő kockázata volt, hogy a határidő számításakor nem járt el kellő figyelemmel, körültekintéssel. Másfelől arra mutat rá, hogy az adott esetben a föld tulajdonjogának megszerzésére vonatkozó konkuráló dologi jogi igények merültek fel, a tulajdonszerzés pedig szigorú törvényi szabályokhoz kötött, a felperes törvény erejénél fogva bekövetkezett jogvesztésére figyelemmel az alperesi érdekelt tulajdonjogi igénye jogszerűen nem lett volna megtagadható. Az egyenlő bánásmód követelményének sérelme – miután a felperes és az alperes nem voltak összehasonlítható helyzetben – fel sem merülhetett. Ha a bíróság a jegyző hibájának a törvényi határidőre gyakorolt hatását elismerné, azzal nemcsak a felperesnek biztosítana a törvényben írtakon túli előnyt, hanem az alperesi érdekeltet hozná a törvényben írtakkal szemben hátrányos helyzetbe. Az érdekelt anyagi jogát ugyanis a jogvesztő határidő elmulasztása ugyancsak érinti, hiszen annak folytán szerez tulajdont. Ilyen törvényrontó hatalma a bíróságnak nincs. A felperes elmulasztotta a szerződés elfogadására vonatkozó 60 napos jogvesztő határidőt, így megsértette a Földforgalmi tv. 21. § (3) bekezdésében írtakat, ezért a Földforgalmi tv. 21. § (9) bekezdésére tekintettel az elővásárlási jognyilatkozatát olyannak kellett tekinteni, mintha az elővásárlási jogát nem gyakorolta volna. Mindamellett a felperes nincs elzárva attól, hogy a jogvesztő határidő lejártának a kormányzati portálon megjelenő tájékoztató adatok között történt téves feltüntetésére alapítottan – ha annak egyéb törvényes feltételei maradéktalanul fennállnak – esetleges kártérítési igényét érvényesítse.
[25] A Kúria megvizsgálta a felperes által felhívott Kfv.II.37.037/2017/4., a Kfv.IV.38.083/2016/5. és a Kfv.II.37.899/2017/8., EBH2019. K9. számú határozatokat is, azonban arra a megállapításra jutott, hogy az e határozatok alapjául szolgáló ügyek és a perbeli ügy között nem áll fenn az ügyazonosság, mert egyfelől eltérőek a tényállások, másfelől mások az eldöntendő jogkérdések.
[26] A Kfv.II.37.037/2017/4. számú határozat alapjául szolgáló ügyben eljárt hatóság azért tagadta meg a haszonbérbeadó és a per felperese között létrejött földhasználati szerződés jóváhagyását, mert megállapította, hogy a haszonbérleti szerződést az egyik érintett település polgármesteri hivatalának hirdetőtábláján nem függesztették ki. A Kúria ezzel kapcsolatban fejtette ki azt az álláspontját, miszerint nem róható fel sem a haszonbérbeadónak, sem a felperesnek az, ha jegyzői eljárásban hiba történik, hiszen a jegyzői eljárásra egyiküknek sincs ráhatása, azt ellenőrizni nem tudják, a hatóságnak pedig – észlelve a jegyzői eljárás hibáját – intézkednie kellett volna a kifüggesztés iránt, mielőtt a határozatát meghozza.
[27] A Kfv.IV.38.083/2016/5. számú határozat alapjául szolgáló ügyben az eljárt hatóság az adásvételi szerződés felperessel, mint elővásárlással jogosulttal történő jóváhagyását amiatt tagadta meg, mert a jegyző az elfogadó jognyilatkozatra nem vezetett fel záradékot annak igazolására, hogy a felperes, mint elővásárlásra jogosult a jognyilatkozatot személyesen adta át és az elfogadó jognyilatkozaton szereplő aláírást a saját kezű aláírásának ismerte el. Ezzel összefüggésben mutatott rá a Kúria arra, hogy a garanciális eljárási szabályok érvényesítésének a jegyző eljárási cselekményei vonatkozásában is az adásvételi szerződés jóváhagyására irányuló eljárás keretében kell megtörténnie. Ha tehát a jogosult jegyzékbe vétele jogszabálysértés miatt nem történik meg, az egységet alkotó eljárásban kell azt korrigálni. Orvoslási lehetőség híján egyértelműen sérülnének az ügyféli jogok.
[28] A Kfv.II.37.899/2017/8., EBH2019. K9. számú határozat – az előbbi ügyhöz hasonlóan – azon a tényen alapult, hogy nem volt nyoma annak, miszerint a jegyző a felperes adásvételi szerződést elfogadó jognyilatkozatának átvételekor nyilatkoztatta volna a felperest arról, hogy aláírását saját kezűnek ismeri el, továbbá a jegyző az okiraton aláírásával nem igazolta a Földforgalmi tv. 21. § (4) bekezdésében foglaltakat. E tekintetben fejtette ki a Kúria, hogy a vételi és az elővásárlási jog gyakorlása körében eljáró minden személy csak a saját magatartásáért tartozik, tartozhat felelősséggel. Ha a jogszabály jogvesztést fogalmaz meg, akkor azt csak akkor írhatja elő, ha a jogvesztéssel érintett személy saját jogszerű magatartásával képes azt elhárítani, más személy jogsértő magatartása adott – egyébként jogszerűen eljáró – személynél jogvesztést nem idézhet elő, ez felel meg a jogbiztonság, a kiszámíthatóság, és az észszerűség követelményének. A Kúria a megismételt eljárásra az elsőfokú bíróságnak éppen ezért írta elő: adjon lehetőséget arra, hogy a felperes jogszerű eljárását, magatartását igazolja, bizonyítékait előterjessze, továbbá bizonyítási indítvánnyal éljen.
[29] Hangsúlyozza a Kúria, hogy a felperes által felhívott kúriai határozatokban foglaltakkal ellentétben a perbeli esetben a felperesi jogvesztés nem önmagában és nem is elsősorban a jegyzői eljárás hibájára, sokkal inkább a felperes eljárásának hibájára vezethető vissza: a felperesnek lehetősége volt a tájékoztatás szerinti határidőszámítás kontrollálására, mi több, ahhoz elemi érdeke fűződött, ám ezt elmulasztotta. A lényegében azonos tény- és jogkérdést felvető Kfv.VI.37.746/2017/8., KGD2019. 79. számú határozatában – a szóban forgó jegyzői hiba jellegére figyelemmel – a Kúria elvi éllel mutatott rá, hogy a jegyző tévedése nem befolyásolhatja a 60 napos jogvesztő határidő kezdetét, tartalmát és annak elmulasztása következményeit; a jegyzői eljárás ilyen hibája a mezőgazdasági igazgatási szerv előtti eljárásban nem javítható ki, arra nem vonatkozik a 2/2018. (IX. 17.) KMK vélemény 1. pontja. Az adott esetben azonban ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy a felperes más személy jogsértő magatartásáért tartozna felelősséggel. A jogvesztéssel érintett felperes ugyanis éppen a saját jogszerű magatartásával képes lett volna a súlyos törvényi következmény elhárítására. A felperes magatartása azonban jogszerűnek semmiképpen sem volt tekinthető, hiszen az általa ismert adatok, tények, valamint jogszabályi rendelkezések figyelmen kívül hagyásával járt el, és nyújtotta be határidőn túl az adásvételi szerződést elfogadó nyilatkozatát.
[30] Minderre tekintettel a Kúria az elsőfokú bíróság jogerős ítéletét a Kp. 121. § (2) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Kfv.VII.37.897/2021.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás