BÜ BH 2022/64
BÜ BH 2022/64
2022.03.01.
A színlelt szerződés a korábbi Ptk. 205. § (6) bekezdése alapján semmis, ami azt jelenti, hogy hiányzik a szerződés szerinti cél létrehozására irányuló akarat minden szerződő fél részéről. Ha azonban a valós akarat bűncselekmény leplezése, az a színlelt szerződés megkötésével a leplezés célzata miatt a bűncselekmény egyenes szándékkal történő megvalósítására is utal. Amennyiben a színlelt szerződés megkötése esetén a szerződés szerinti cél létrehozása iránti akarat a szerződő felek részéről hiányzik, és a színlelt szerződés megkötésével leplezni kívánt szerződéses akarat bűncselekmény megvalósítására irányul, a cselekmény kilép a polgári jogi jogviszonyból és belép a büntetőjogi jogviszonyba.Erre figyelemmel sikkasztás megállapításának van helye, ha a színlelt szerződések megkötése azt a célt szolgálta, hogy azzal az elkövetők leplezni kívánták a rájuk bízott vagyon eltulajdonítását valós jogcímen történő kifizetés látszatát keltve [1959. évi IV. tv. (korábbi Ptk.) 205. § (6) bek., Btk. 372. § (1) bek.].
[1] A törvényszék a 2019. május 30. napján meghozott és kihirdetett ítéletében az I. r., a III. r., a IV. r. és az V. r. terheltet bűnösnek mondta ki folytatólagosan elkövetett sikkasztás bűntettében [Btk. 372. § (1) bek., (6) bek. a) pont], amelyet az I. r., a III. r. és az V. r. terheltet társtettesként, míg a IV. r. terhelt bűnsegédként követett el. A bíróság ítéletében a II. r. terheltet bűnösnek mondta ki társtettesként, folytatólagosan elkövetett sikkasztás bűntettében [Btk. 372. § (1) bek., (2) bek. b) pont ba, bc) alpont, (6) bek. b) pont]. A törvényszék ezért valamennyi terheltet 2 év szabadságvesztés-büntetésre ítélte, a szabadságvesztés-büntetések végrehajtását minden terhelttel szemben 2 év próbaidőre felfüggesztette. Rendelkezett arról, hogy a szabadságvesztés-büntetéseket végrehajtásuk elrendelése esetén valamennyi terhelt vonatkozásában börtön fokozatban kell végrehajtani. A terheltek a szabadságvesztés-büntetés utólagos végrehajtása esetén legkorábban a kiszabott szabadságvesztés-büntetés fele részének kitöltését követő napon bocsáthatók feltételes szabadságra. A törvényszék valamennyi terheltet előzetes mentesítésben részesítette.
[3] A másodfokon eljáró ítélőtábla a 2021. március 11. napján kihirdetett ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta azzal, hogy az I. r., a II. r., a III. r., a IV. r. és az V. r. terheltekkel szemben kiszabott szabadságvesztés-büntetések végrehajtása felfüggesztésének próbaidejét valamennyi terhelt vonatkozásában 4 évre súlyosította. Megállapította, hogy az I. r., a II. r., a III. r., a IV. r. és az V. r. terheltek a szabadságvesztés-büntetések végrehajtása esetén legkorábban azok kétharmad részének kitöltését követő napon bocsáthatók feltételes szabadságra. Mellőzte az I. r., a II. r., a III. r., a IV. r. és az V. r. terheltek tekintetében az előzetes mentesítésre vonatkozó rendelkezést. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét a vádlottak személyazonosító igazolvány számának pontosításával helybenhagyta, és megállapította, hogy a másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség az állam terhén maradt.
[4] Az ítélőtábla határozata ellen a fellebbviteli főügyészség 2020. augusztus 10. napján a Be. 648. § a) pontja alapján felülvizsgálati indítványt nyújtott be a III. r., a IV. r. és az V. r. terheltek terhére. A fellebbviteli főügyészség felülvizsgálati indítványát a Legfőbb Ügyészség 2020. november 10. napján a Be. 654. § (1) bekezdése alapján visszavonta.
[5] Az I. r., a II. r., a III. r., a IV. r. és az V. r. terhelt akkori védőjük útján felülvizsgálati indítványt nyújtottak be a törvényszék és az ítélőtábla ítéletével mint jogerős ügydöntő határozattal szemben a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjára hivatkozva, a Be. 653. § (2) bekezdése alapján. Indítványozták, hogy a Kúria az anyagi jogszabálysértés megállapítása mellett, a Be. 662. § (2) bekezdés a) pontja alapján hozzon a törvénynek megfelelő határozatot és a terhelteket bűncselekmény hiányában mentse fel.
[6] A felülvizsgálati indítvány szerint a jogerős ítéleti tényállásban szerepel, hogy a megbízási szerződések mind a tanácsadás, mind a pályázatok körében színleltek voltak, de álláspontjuk szerint a bíróságok azt nem fejtették ki, hogy a színlelt ügyletek a valóságban milyen ügyletet lepleznek. Hangsúlyozták, hogy a színlelt szerződés nem büntetőjogi kategória, ahhoz az akkor hatályos Polgári Törvénykönyv fűz jogkövetkezményeket. Abból a tényből, hogy a terhelteket nem marasztalták el hamis magánokirat felhasználásában, álláspontjuk szerint az a következtetés vonható le, hogy a megbízási szerződések semmilyen formában nem voltak valótlan tartalmúak, ebből pedig a bizonyítékok értékelése, felülértékelése nélkül is megállapítható, hogy ha a szerződések és az azokkal kapcsolatos okiratok nem valótlan tartalmúak, akkor azoknak csak és kizárólag polgári jogi következményei lehetnek. A Btk. 272. § (1) bekezdése szerint, „aki a rábízott idegen dolgot jogtalanul eltulajdonítja, vagy azzal sajátjaként rendelkezik, sikkasztást követ el”. A terhelteket a sikkasztás első fordulata alapján marasztalták el a bíróságok, azt állapították meg, hogy a rájuk bízott idegen dolgot jogtalanul eltulajdonították. A felülvizsgálati indítványban nem vitatták, hogy a IV. r. terhelt kivételével a felülvizsgálati indítvánnyal érintett terheltekre az M. V. Kft. vagyona vezető beosztású tisztviselő minőségben volt rábízva, a IV. r. terhelt a vádbeli időszakban a T. Kft. ügyvezetője volt. A felülvizsgálati indítvány arra hivatkozik, hogy a nem szerződésszerű teljesítés nem felel meg a büntetőjogi jogtalanság feltételeinek. A nem szerződésszerű teljesítés polgári jogi értelemben nyilvánvalóan jogsértést jelent, de egyben nem jelent nemteljesítést. A részleges szerződésteljesítés bármilyen arányú is, a jogosult részére kereshetőségi jogot biztosít és önmagában nem keletkeztet büntető jogviszonyt. A konkrét jogerős történeti tényállásban – álláspontjuk szerint – a bíróságok a nem szerződésszerű teljesítést értékelték teljes egészében jogtalannak és kapcsolták hozzá a szerződésekben foglalt megbízási díjat mint elkövetési értéket.
[7] A felülvizsgálati indítvány emellett arra hivatkozik, hogy a terheltek több jogág által szabályozott, többes státuszban voltak: az M. V. Kft. vezető tisztségviselői, aláírási jogot (cégjegyzési jogot) gyakorló alkalmazottai, vezető beosztású alkalmazottai, a T. Kft. vezető tisztségviselője és valamennyien a T. Kft. résztulajdonosai. Álláspontjuk szerint a többes jogállású alanyok (terheltek) esetén az egyes jogállásra vonatkozó felelősséget csak és kizárólag olyan módon lehet megállapítani, ha a jogállás szerinti jogok és kötelezettségek egyértelműen, kétségen kívül körülírhatók és ehhez egyértelmű és világos magatartás is kapcsolható. Hivatkozott a felülvizsgálati indítvány a Kúria Bhar.III.1.198/2019/11. számú határozatára arra vonatkozóan: ha a terheltek többes jogállásúak és az egyes jogállásokra a jogok és kötelezettségek egyértelműen és világosan nem határolhatók el, nincs arra törvényes lehetőség, hogy a jogalkalmazók valamennyi jogot és kötelezettséget a munkaköri kötelezettség körébe vonjanak és erre alapozva bűnösséget állapítsanak meg. A felülvizsgálati indítvány szerint, mivel jelen ügyben nem történt meg a terheltek többes státusza szerinti jogok és kötelezettségek elhatárolása, a büntetőjogi felelősség nem állapítható meg.
[8] A felülvizsgálati indítvány hivatkozik arra, hogy az alapját képező büntető anyagi jogi jogszabálysértés a jogerős ítéleti tényállás alapján is megállapítható, mert hiányzik a terheltek részéről az elkövetési magatartás: a jogtalan eltulajdonítás. A felülvizsgálati indítvány utal arra, hogy jövedelemhez jutáshoz egyéb jogcímük is lett volna, pl. prémiumot és osztalékot is elszámolhattak volna.
[9] Az I. r. terhelt az őt ugyancsak meghatalmazott védőként képviselő K. és B. Ügyvédi Iroda útján 2021. február 11. napján észrevételt nyújtott be. Észrevételében egyértelműsítette, hogy az öt terhelt nevében, dr. J. L. meghatalmazott védő útján benyújtott felülvizsgálati indítványt továbbra is a saját felülvizsgálati indítványaként tartja fenn, észrevételének célja annak kiegészítése a saját helyzete és a tényben eltérő szerepei alapján.
[10] Az I. r. terhelt észrevételében sérelmezte, hogy nem egyéni tevőlegesség alapján vizsgálták az ügyét, nem volt jó az egyesített eljárás. A gazdasági és piaci környezet feltérképezését teljesen figyelmen kívül hagyták. Kifogásolta a szakértői bizonyítást, valamint azt, hogy nem emeltek vádat a II. r. terhelt ellen a pályázati anyagokkal kapcsolatosan. Hivatkozott arra, hogy a hamis okiratok kiállítása miatt semmilyen jogi felelősségre vonás nem történt. Állította, hogy a megrendelések és a szerződések nem voltak színleltek. Kifogásolta, hogy az ítélet bűnszövetséget állapított meg. Észrevételezte, hogy a vád által érintett időszak végére a cég árbevétele jelentősen nőtt. Kifejtette, hogy álláspontja szerint sikkasztás azért nem valósítható meg, mert a T. Kft. rendelkezett az elsikkasztott vagyon fedezetével, a T. Kft. 2013-ban több, mint 560 millió forint eredménytartalékkal rendelkezett. Észrevételében azt állítja, hogy közte és a többi vádlott között komoly érdekellentét van, ezért ezt az ügyet együtt nem is lehetett volna tárgyalni. Hátrányosnak és méltánytalannak tartja a bűnszövetségi tagság megnevezést és az egyetemleges elítélést. Állította, hogy számára csak utólag, az iratanyag tartalmának megismerése és a tanúvallomások alapján derült ki, hogy a pályázatírási szerződéseket nem teljesítették.
[11] Állította: számára utólag derült ki, hogy okirathamisítással megtévesztették. A tanácsadási szerződésekkel kapcsolatosan előadta, hogy a megbízás nem volt ellentétes az M. V. Kft. érdekeivel, a tanácsadói kapacitást a legfontosabb területekre koncentrálta, ütemét jelentősen fokozta, a tervbe vett munkákat 2007 vége előtt befejezték, új tevékenységeket honosítottak meg, teherkocsis profilban országos piacvezetők lettek, az M. V. Kft. számára a legtöbb hasznot hozó intézkedés kezdeményezője volt.
[12] A Legfőbb Ügyészség 2020. november 10. napján benyújtott észrevételében a dr. J. L. ügyvéd által, az I. r., a II. r., a III. r., a IV. r. és az V. r. terheltek nevében benyújtott felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta.
[13] Hivatkozott arra, hogy a Be. 650. § (2) bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárásban a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás az irányadó, az nem támadható, ebből következően nem vitatható a tényállás megalapozottsága, és nem kifogásolható a tényállás megállapítását eredményező bizonyítékértékelő tevékenység mikéntje sem. A tényálláshoz kötöttségből következően a bűnösség is csak az ítéleti tényekkel mindenben összhangban álló tényállítások alapján vitatható. A tényállástól eltérő ténybeli alapokon álló jogi érvek a felülvizsgálat során nem vehetők figyelembe. A Be. 659. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye, a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó.
[14] A Legfőbb Ügyészség ezért törvényben kizártnak tartotta a terheltek tevékenységének munkaköri kötelességbe vonása tárgyában tett bírói megállapításokat vitató, gyakorlatilag a bizonyítékértékelő, -mérlegelő tevékenységre vonatkozó kifogásait, valamint a felülvizsgálati indítvány azon részeit, amelyekben a védő a jogtalan eltulajdonítás hiányára hivatkozik, mert ez az irányadó tényállással ellentétes, így azzal lényegében a megalapozottságot és ezáltal áttételesen a megállapított tényállást támadja, amire a felülvizsgálati indítvány keretében nincs törvényes lehetőség.
[15] A Legfőbb Ügyészség szerint téves a védőnek az a megállapítása, hogy a színlelt jogügylet a valóságban egy másik jogügyletet leplez, e körben ugyanis különbséget kell tenni színlelt és leplezett szerződések között. A korábbi Ptk. 207. § (6) bekezdése alapján a szerződés akkor színlelt, ha a felek ténylegesen nem akarnak egymással szerződést kötni. Leplezett pedig a szerződés akkor, ha a felek egyező szándéka arra irányul, hogy egymással a kifejezett jognyilatkozatoktól eltérően, más szerződést kössenek meg.
[16] A színlelés kétoldalú, tudatos magatartás, amikor a felek közös akarata arra irányul, hogy azt a szerződést, amely jognyilatkozataik alapján keletkezik, ne kössék meg (BH 2001.29.I.). Az, hogy a színlelt szerződés nem büntetőjogi kategória, nem jelenti, hogy az M. V. Kft.-nek a terheltekre bízott vagyoni jogtalan eltulajdonítását célzó, névleg kötött szerződéseknek kizárólag polgári jogi következményei lennének. Hivatkozott arra, hogy nem arról van szó, hogy a terheltek nem szerződés szerint teljesítettek, hanem arról, hogy a szerződés megkötésére teljesítési szándék nélkül került sor és azokat ténylegesen sem teljesítették.
[17] A Legfőbb Ügyészség hivatkozott arra: a büntetőjogi felelősség szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a terhelteket a sikkasztási cselekményhez kapcsolódó hamis magánokirat felhasználása miatt nem marasztalta el a bíróság, mivel egyrészt erre az elévülés büntethetőséget megszüntető volta miatt nem is kerülhetett sor, másrészt pedig ebből egyébként sem lehet olyan következtetést vonni, hogy a megbízási szerződések színlelt jellegüknél fogva ne lettek volna valótlan tartalmúak.
[18] Tévesnek tartotta a Legfőbb Ügyészség a többes jogállásúnak nevezett személyek tekintetében a különböző gazdasági társaságban betöltött eltérő pozíciókhoz kapcsolódó jogok és kötelezettségek egyértelmű körülírásának a büntetőjogi felelősség megállapításához szükségességre való hivatkozást. E körben észrevételezte, hogy a hivatkozott kúriai döntés jelen ügyben felmerült jogi kérdések tekintetében releváns okfejtést nem tartalmaz.
[19] A Legfőbb Ügyészség kifejtette: a sikkasztás bűntettének megállapítása szempontjából nincs annak jelentősége, hogy a terhelteknek a jövedelemhez jutáshoz lett volna más törvényes lehetőségük is. A legális jövedelemszerzés elvi lehetősége a jogtalan eltulajdonítás büntethetőségét nem befolyásolja, a jogerős ítéleti tényállás a terheltek motívumát is rögzíti.
[20] A Legfőbb Ügyészség hivatkozott arra, hogy az eljárt bíróságok nem vétettek a Be. 649. § (2) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértést sem.
[21] Mindezek alapján indítványozta, hogy a Kúria a Be. 660. § (1) bekezdése szerinti tanácsülésen, a törvényszék és az ítélőtábla ítéleteit a Be. 662. § (1) bekezdés a) pontja alapján valamennyi terhelt tekintetében hatályában tartsa fenn.
[22] A Legfőbb Ügyészség 2021. május 7. napján benyújtott beadványában az I. r. terhelt érveivel kapcsolatban is terjesztett elő észrevételt. Eszerint a felülvizsgálati eljárásban nem vehetők figyelembe az észrevételnek a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállással ellentétes, így lényegében a megbízási szerződés színlelt voltát vitató, a pályázati anyagok készítésével kapcsolatos visszaélésekről való tudomásának hiányára és a tanácsadások hasznosítására vonatkozó részei.Az I. r. terhelt a felderítettségen keresztül a megalapozottságot és ezáltal áttételesen szintén a tényállást támadja, a gazdasági és piaci környezet figyelmen kívül hagyásával, a hamis teljesítési igazolások, illetve a tanácsadások értéke és hozadéka részletesebb vizsgálatának elmaradására hivatkozással, amire ugyancsak nincs törvényes lehetőség.
[23] A Legfőbb Ügyészség az észrevételben foglaltak alapján szükségesnek tartotta annak vizsgálatát, hogy a felülvizsgálati indítványt az I-V. r. terheltek érdekében egyaránt előterjesztő meghatalmazott védő a felülvizsgálat során eljárhat-e, vagy őt a terheltek közötti esetleges érdekellentétre figyelemmel az eljárásból ki kell zárni. A Legfőbb Ügyészség e körben a Be. 43. § (2) bekezdésére, valamint a BH 2009.200. számon közzétett határozatra hivatkozott, emellett azt az álláspontot fejtette ki, mely szerint mivel a Be. 659. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye, ezért erre figyelemmel az I. r. terhelt észrevételében foglaltak az ő vallomásának nem tekinthetőek, a tényálláshoz kötöttségből és emiatt az észrevételben foglaltaknak törvényben kizárt joghatásaiból adódóan pedig az érdekellentét jogi fogalmának védő kizárása szempontjából figyelembe vehető esete sem állapítható meg. A Legfőbb Ügyészség álláspontja szerint kétségtelen ugyan, hogy beadványában az I. r. terhelt a saját büntetőjogi felelősségét mentő, de tettestársaira nézve hátrányos megítélésű állításokat fogalmazott meg, azonban azoknak a felülvizsgálati eljárásban történő jogi értékelésére csak olyan szűk körben kerülhet sor, ami az egyébként a terhükre rótt bűncselekményeket egybehangzóan tagadó terheltek esetében érdekellentétet nem okoz, így a terheltek érdekében ugyanazon védő eljárásának törvényi akadálya nincs.
[24] Dr. J. L., az I. r., a II. r., a III. r., a IV. r. és az V. r. terheltek akkori meghatalmazott védője 2021. február 8. napján a Legfőbb Ügyészség átiratára észrevételt tett. Észrevételében a felülvizsgálati indítványban foglaltakat a terheltek képviseletében változatlanul fenntartotta. Hivatkozott arra, hogy hiányzik a Btk. 372. § (1) bekezdésében megfogalmazott sikkasztás törvényi tényállásának szükségképpeni eleme, a jogtalan eltulajdonítás.
[25] A Kúria a 2021. május hó 11. napján megtartott tanácsülésen meghozott Bfv.I.975/2020/16. számú végzésével a felülvizsgálati eljárásból dr. J. L. meghatalmazott védőt kizárta. A Kúria felhívta a II. r., a III. r., a IV. r. és az V. r. terheltet, hogy a végzés kézbesítésétől számított 30 napon belül hatalmazzon meg védőt, ellenkező esetben a Kúria védő kirendeléséről gondoskodik. A Kúria végzésében megállapította, hogy az I. r. terhelt és terhelttársai között az érdekellentét az I. r. terhelt által felülvizsgálati eljárásban benyújtott észrevételével, annak benyújtásával keletkezett.
[27] A II. r. terhelt kirendelt védője 2021. július 26-án kelt észrevételében a korábbi védő által benyújtott felülvizsgálati indítványt változatlan tartalommal fenntartotta.
[28] A IV. r. terhelt kirendelt védője 2021. augusztus 11. napján benyújtott beadványában ugyancsak fenntartotta a IV. r. terhelt korábbi védője által benyújtott felülvizsgálati indítványt és az abban foglalt indokokat, valamint a korábbi védő által benyújtott 2021. február 8. napján tett észrevételeket.
[29] Az ügyben további észrevételeket a Legfőbb Ügyészség, az I. r., a II. r., a III. r., a IV. r. és az V. r. terheltek és védőik nem terjesztettek elő.
[30] Az I. r., a II. r., a III. r., a IV. r. és az V. r. terheltek által, védőik útján előterjesztett felülvizsgálati indítvány, valamint annak az I. r. terhelt által előterjesztett észrevételében foglalt további indokai alapján a felülvizsgálat részben kizárt, további részében a felülvizsgálati indítvány alaptalan.
[31] A Be. XC. Fejezetében szabályozott felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, annak lefolytatására kizárólag a Be. 648. és 649. §-aiban meghatározott okból van lehetőség.
[32] A Be. 648. § a) pontja alapján felülvizsgálatnak a bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt is helye van.
[33] A Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjának értelmében a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg a terhelt bűnösségét.
[34] A Be. 651. § (2) bekezdés b) pontja értelmében saját javára a terhelt is terjeszthet elő felülvizsgálati indítványt.
[37] A Be. 652. § (1) bekezdése értelmében a felülvizsgálati indítványban meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a felülvizsgálati indítvány irányul, valamint az indítvány előterjesztésének okát és célját.
[38] A Be. 652. § (4) bekezdése alapján a terhelt javára szóló felülvizsgálati indítvány benyújtása nincs határidőhöz kötve.
[39] A Kúria megállapította, hogy az I. r., a II. r., a III. r., a IV. r. és az V. r. terheltek a javukra szóló felülvizsgálati indítványt joghatályosan, a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjában megjelölt felülvizsgálati okra hivatkozással nyújtották be, ezért a Kúria a felülvizsgálati indítványt érdemben az alábbi keretek között bírálta el.
[40] A Be. 659. § (5) bekezdése értelmében a Kúria a jogerős ügydöntő határozatot – a (6) bekezdésben meghatározott kivétellel – csak a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott részében és csak a felülvizsgálati indítványban meghatározott ok alapján bírálja felül.
[41] A Be. 659. § (6) bekezdése szerint a Kúria a megtámadott határozatot a 649. § (2) bekezdése alapján akkor is felülbírálja, ha az indítványt nem ebből az okból nyújtották be.
[42] A Be. 649. § (2) bekezdése szerint eljárási jogszabálysértés miatt felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a határozatát
a) joghatóság hiányában,
b) magánindítvány, a feljelentés, vagy a legfőbb ügyésznek a 4. § (9) bekezdésében, vagy a Btk. 3. § (3) bekezdésében meghatározott rendelkezése hiányában,
c) nem az arra jogosult által emelt vád alapján,
d) a 608. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértéssel,
e) a súlyosítási tilalom megsértésével,
f) a specialitás szabályán alapuló mentességnek a törvényben meghatározott mentelmi jogon alapuló mentességnek vagy a nemzetközi jogon alapuló mentességnek a megsértésével hozta meg.
[43] A Kúria mindezek alapján a felülvizsgálat során azt vizsgálta, hogy megalapozott-e az indítvány abban a tekintetben, hogy a jogerős ügydöntő határozat a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg a terhelt bűnösségét, illetőleg megállapítható-e a Be. 649. § (2) bekezdésében megjelölt eljárási szabálysértés. A Kúria az I. r. terhelt felülvizsgálati indítványra tett észrevételében foglaltak alapján kiemelten vizsgálta a Be. 608. § (1) bekezdés d) pontjában foglaltakat azon az alapon, hogy megállapítható-e az első- és a másodfokú eljárás során az I. r. terhelt és a II. r., a III. r., a IV. r. és az V. r. terhelt közötti olyan érdekellentét, amely már az alapeljárásban megalapozta volna az érdekükben közösen eljáró védő kizárását.
[44] A Kúria a felülvizsgálati indítvány elbírálásánál figyelemmel volt a Be. 650. § (2) bekezdésében foglaltakra, miszerint a felülvizsgálati indítványban a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás nem támadható.
[45] A Kúria megállapította, hogy a felülvizsgálati indítvány mindazon részében, amely a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállást támadja, kizárt. Az, hogy a felülvizsgálati indítványban a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás nem támadható, azt jelenti, hogy a felülvizsgálati eljárásban sem a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás, sem annak egyes elemei, sem a tényállás megalapozottsága, sem pedig a tényállás megállapításához vezető okfolyamat – a bizonyítási eljárás lefolytatása, annak törvényessége, a bizonyítási eszközök és az abból származó bizonyítékok értékelése, a bizonyítékok egyenkénti és összességében történő összevetése, a bizonyítási indítványok elutasítása – nem támadható. A felülvizsgálati indítvány azon részeiben, amely ezeket vitatja, támadja, ideértve az I. r. terhelt észrevételében foglalt ilyen érveket is, felülvizsgálat alapjául nem szolgálhatnak, az alapján felülvizsgálat kizárt.
[46] A Kúria a felülvizsgálati indítványban megjelölt okból vizsgálta felül a jogerős ügydöntő határozatot, azt vizsgálta, hogy a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás alapján a felülvizsgálati indítványban foglaltaknak megfelelően megállapítható-e az, hogy a terheltek sikkasztás bűncselekményében történő bűnösségének megállapítása a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével történt. A felülvizsgálati indítvány alapján a Kúria ebben a körben azt vizsgálta, hogy a jogerős ügydöntő határozatban alkalmazott, a Btk. 372. §-ában foglalt sikkasztás bűncselekményének törvényi tényállási eleme, a jogtalan eltulajdonítás a jogerős ügydöntő határozat tényállásában foglaltak alapján megállapítható-e. Vizsgálta továbbá, hogy a felülvizsgálati indítványban foglaltaknak megfelelően az elkövetési magatartás részét képező színlelt szerződések megkötése a felülvizsgálati indítványban hivatkozottak szerint csak polgári jogi jogkövetkezményekkel jártak-e, vagy a jogerős ügydöntő határozat tényállásában foglaltak a terheltek büntetőjogi felelősségének megállapítására alkalmasak-e, figyelembe véve a felülvizsgálati indítvány „többes jogállású személyekre”, valamint a közigazgatási eljárásban hozott határozatra vonatkozó érveléseket. Vizsgálta a Kúria azt is, hogy a hamis magánokirat felhasználásának megállapítása, az ebben történt bűnösség kérdésében való döntés hiánya akadálya-e a sikkasztás, mint vagyon elleni bűncselekmény körében a bűnösség megállapításának.
[47] A Be. 650. § (2) bekezdése szerint felülvizsgálati indítványban a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás nem támadható. A Be. 659. § (1) bekezdése alapján pedig a bizonyítékok ismételt és eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye, a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó. Ez azt jelenti, hogy felülvizsgálatban a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése nem vitatható. A jogkövetkeztetések – így a bűnösség vagy a jogi minősítés megállapításának – helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapján vizsgálható (Kúria Bfv.III.175/2021/5. [15]-[16]).
[48] Ez azt is jelenti, hogy felülvizsgálatban a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mérlegelése sem külön-külön, sem pedig egymás viszonyában nem vizsgálható (Kúria Bfv.III.287/2021/15. [34]).
[49] Mindebből következik, hogy a bűnösség is csak az ítéleti tényekkel mindenben összhangban álló tényállítások alapján vitatható. A tényállítástól eltérő ténybeli alapokon álló jogi érvek a felülvizsgálat során nem vehetők figyelembe. A tényállás meg nem engedett támadásának minősül az abban foglalt tények tekintetében eltérő tény állítása, vagy az abban foglaltak valóságtartalmának vitatása is. Ugyancsak tilalmazott felülvizsgálati eljárásban olyan tény állítása és erre jogi érvelés és jogkövetkeztetés alapítása, amely a jogerős ügydöntő határozat tényállásában nem szerepel. A felülvizsgálati indítvány ilyen hivatkozásai alapján a felülvizsgálati eljárás kizárt.
[50] A jogerős ügydöntő határozatban foglalt megállapításokkal ellentétes az a hivatkozás, mely szerint a tényállásban az szerepelne, hogy a szerződések teljesítése nem szerződésszerűen történt. A jogerős ügydöntő határozatban az elsőfokú bíróság ítéleti tényállásának 1. és 3. tényállási pontjában szereplő, a sikkasztás bűncselekményében történő bűnösség megállapításának alapjául szolgáló tényállások egyértelműen azt tartalmazzák, hogy a szerződések teljesítése nem történt meg, annak megkötésére kizárólag abból a célból került sor, hogy az M. V. Kft. vagyonából a T. Kft. részére kifizetés történjen. A jogerős ügydöntő határozat egyértelműen nem azt tartalmazza, hogy a szerződésben foglaltakat a szerződés szerint a teljesítést vállalók részben, hiányosan, kis mértékben vagy meg nem határozható mértékben végezték el, ezért teljesítésük nem volt szabályszerű. Amennyiben a szerződő felek szerződési akarata a szerződésben foglaltak teljesítésére irányult volna, a teljesítés azonban bármilyen okból elmaradt volna, vagy a teljesítés nem lett volna megfelelő, úgy valóban csak a polgári jogi jogviszonyból eredő, szerződéssel összefüggő jogkövetkezmények alkalmazására kerülhetne sor. A jogerős ügydöntő határozat ítéleti tényállása azonban egyértelműen azt tartalmazza, hogy a szerződések megkötésére kizárólag a terheltek azon bűnös célzata miatt került sor, hogy a szerződésekkel leplezett módon az egyébként az I. r., a II. r., a III. r. és az V. r. terheltekre tényállás szerint rábízott, az M. V. Kft. mint gazdasági társaság vagyonából – amely elkülönült a tagok vagyonától, így a tagok számára is idegen vagyonnak minősült – a szerződés alapján az ott meghatározott pénzösszeget végleges jelleggel elvonják, saját maguk számára megszerezzék, amelyhez a IV. r. terhelt mint a T. Kft. ügyvezetője segítséget nyújtott. Bármilyen, a felülvizsgálati indítványban, illetve az I. r. terhelt észrevételében megjelölt ezzel ellentétes hivatkozás a jogerős ügydöntő határozat által megállapított történeti tényállással ellentétes, és így felülvizsgálati eljárás alapjául nem szolgálhat.
[51] A jogerős ügydöntő határozat ugyancsak tartalmazza azt, hogy a felülvizsgálati indítvánnyal támadott szerződéseket nem a szerződésben teljesítést vállaló T. Kft. és annak tagjai, hanem az M. V. Kft. alkalmazottai végezték el. A jogerős ügydöntő határozat mind általánosságban, mind az egyes tényállási pontoknál rögzíti az ezzel kapcsolatos tényeket, ezért a felülvizsgálati indítvány és különösen az I. r. terhelt észrevételében ezzel kapcsolatosan előadottak ugyancsak ellentétesek a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállással, így felülvizsgálatban nem vehetők figyelembe.
[52] A jogerős ügydöntő határozat tényállása rögzíti azt, hogy a T. Kft.-nek az általa megkötött hitelkeret szerződés (meghosszabbításaival) szolgált forrásul az M. V. Kft. üzletrészének megvásárlásához, a vételár részletekben történő kifizetéséhez. Annak érdekében, hogy a hitelszerződésben foglaltakat teljesítsék és a törlesztőrészleteket azok esedékességekor megfizethessék – egyéb forrásaik nem lévén – az I. r., a II. r., a III. r., a IV. r. és az V. r. terheltek elhatározták, hogy a T. Kft. nevében különböző szolgáltatások teljesítésére szerződéseket kötnek az M. V. Kft.-vel, és az ily módon befolyt összegekből teljesítenek a bank felé. Ennek érdekében már 1999. évtől kezdődően kötöttek ún. tanácsadói szerződéseket, ami – a T. Kft. által a pénzintézet részére benyújtott üzleti tervben foglaltakra figyelemmel – az üzletrész megvásárlásához szükséges eszközök nyújtásáról kötött hitelszerződés 3.4. pontjában a folyósítás feltételeként is lett kikötve. Ehhez kapcsolódóan a T. Kft. tagjai az 1999. június 30-án megtartott taggyűlésen abban állapodtak meg, hogy az M. V. Kft.-vel megkötött gazdasági és műszaki szervezési tanácsadási szerződések teljesítésében az I. r., a II. r., a III. r. és az V. r. terheltek külön díjazás nélkül, személyesen működnek közre. Valójában azonban a szerződésben foglaltak teljesítésének igazolására szolgáló, a T. Kft. produktumaként feltüntetett tanulmányokat nem a T. Kft. tagjai készítették, hanem az M. V. Kft. dolgozói munkaidejükben, munkakörük ellátása során. Ezen szerződések alapján 2005 májusáig különböző témakörökben készített tanácsadási anyagokra figyelemmel, folyamatosan kapott megbízási díjat az M. V. Kft.-től a T. Kft., amelyből meg tudta fizetni a bank felé az esedékes törlesztőrészleteket. A T. Kft. az üzletrész vételárának utolsó részletét 2004. április 29-én utalta át az M. V. Kft. részére. Az adóhatóság időközben kifogásokat fogalmazott meg a tanácsadási szerződésekkel kapcsolatosan. Erre is figyelemmel, a terheltek 2005. április 30-i hatállyal, a tanácsadásokat megalapozó keretszerződéseket azok 2007. év végi lejárta előtt megszüntették. Annak érdekében, hogy az M. V. Kft.-től továbbra is nagyobb összegű bevételhez jusson a T. Kft., a pályázatok felkutatására és megírására kötött keretszerződést a két cég. A pályázatokat azonban – az egyes szerződésekkel és a teljesítésigazolásokkal ellentétben – nem a T. Kft. vagy annak tagjai készítették, hanem az M. V. Kft. dolgozói, szintén munkaidejükben, munkakörük ellátása során.
[54] A T. Kft. nem saját maga készítette el a tanulmányokat, hanem az M. V. Kft. dolgozói által készített tanulmányterveket, előtanulmányokat, illetve osztályvezetői értekezletre vagy felügyelő bizottsági ülésre készített anyagokat nyújtották be saját maguk által készített tanulmányként. Ezért a gazdasági és műszaki szervezési tárgyban megkötött megbízási szerződések színleltek voltak; azok mögött a T. Kft. részéről tényleges teljesítési szándék nem állt fenn, és a T. Kft. részéről ezen szerződések kapcsán tényleges teljesítés nem is történt. A szerződések célja az volt, hogy az M. V. Kft. terheltekre bízott vagyonát a tényállásban megjelölt összegben jogtalanul eltulajdonítsák.
[55] A tényállás tartalmazza, hogy az 1/a. tényállási pontokban foglalt szerződések 2003. évben azt a célt szolgálták, hogy a II. r. terhelt, az M. V. Kft. ügyvezetője, az I. r. terhelt, az M. V. Kft. főmérnöke és a III. r. terhelt, az M. V. Kft. főkönyvelője az M. V. Kft. rájuk bízott vagyonából az V. r. terhelt, az M. V. Kft. kereskedelmi osztályának vezetője és a IV. r. terhelt, az M. V. Kft. jogtanácsosa segítségével 159 939 000 forintot tulajdonítsanak el jogtalanul.
[56] A pályázatírásra vonatkozó egyedi megbízási szerződésekkel kapcsolatosan a tényállás az egyes tényállási pontokban a 3. tényálláson belül tartalmazza, hogy az M. V. Kft. és a T. Kft. között megkötött pályázatírásra vonatkozó egyedi megbízási szerződések színleltek voltak, amögött a T. Kft. részéről tényleges teljesítés nem történt, annak megkötésére csupán azért került sor, hogy az alapján alapdíj és sikerdíj címén a terheltek az M. V. Kft. vagyonát – az egyes tényállási pontokban megjelölt összegben – jogtalanul eltulajdonítsák.
[57] A Kúria a jogerős ügydöntő határozat tényállásába tartozónak tekintette a másodfokon eljáró ítélőtábla határozatában határozatszerkesztési hiba miatt az indokolás [151] részében található azon megállapítást, mely szerint a feleknek nem volt szerződés teljesítésére irányuló valódi akarata, az csupán jogcím volt a későbbi kifizetésekre a T. Kft. részére az M. V. Kft.-től. A T. Kft. kvázi projekt cégként kizárólag a privatizáció céljából jött létre, amely az M. V. Kft. 65 százalékos üzletrészének kivásárlásához szükséges tőkét csak hitelből tudta fedezni, a hitel visszafizetéséhez szükséges pénzt pedig kizárólag az M. V. Kft. volt képes kitermelni. A T. Kft. „eltartója” – legalábbis az első években a hiteltörlesztés alatt – az M. V. Kft. volt, amelyből történő pénzkivételhez szükség volt valamilyen, a jogszerűség látszatát keltő szerződéses együttműködésre.
[58] A Kúria ugyancsak a jogerős ügydöntő határozat tényállása részének tekintette a másodfokú bíróság ítéletében ítéletszerkesztési hiba miatt az indokolásban szereplő következő további ténymegállapításokat is:
– a tanácsadási konstrukciót a terheltek közösen dolgozták ki (indokolás [160]),
– a tanácsadás csupán jogcím volt a pénzhez jutáshoz (indokolás [169]).
[59] Mindezekből megállapítható, hogy a felülvizsgálati indítvány azon megállapítása, mely szerint a jogerős ítéleti tényállásban sem szerepel, hogy a terheltek a megbízási tevékenység alapján semmilyen tevékenységet nem végeztek, nem helytálló.
[60] Az I. r. terhelt észrevétele a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényeket, az ahhoz vezető okfolyamatot, a bizonyítási eljárást, annak lefolytatását a bizonyítékok értékelését és a bizonyítással kapcsolatos egyes eljárási kérdéseket vitató, így kizárt azokban a részében, amelyben sérelmezi, hogy nem egyéni tevőlegesség alapján vizsgálták az ügyet, a gazdasági és piaci környezet feltérképezését teljesen figyelmen kívül hagyták, és amelyben a szakértői bizonyítással kapcsolatos kifogásait fogalmazza meg. Ugyancsak a megállapított tényállást támadja és ily módon kizárt azon hivatkozása, hogy a pályázati anyagokkal kapcsolatos részben a II. r. terhelt cselekvősége nem szerepel, az ő vonatkozásában emiatt nem emeltek vádat; azon részében, amelyben arra hivatkozik, hogy a megrendelések és a szerződések nem voltak színleltek, azok valós szerződési akaratot tartalmaztak és azok teljesítésre is kerültek; azon részében, amelyben arra hivatkozik, hogy a vád által érintett időszak végére a cég árbevétele jelentősen nőtt. Ugyancsak a jogerős ügydöntő határozat meg nem engedett támadásának minősül az a ténymegállapításokat érintő hivatkozása, mely szerint a sikkasztás azért nem állapítható meg, mert a T. Kft. rendelkezett az elsikkasztott vagyon fedezetével, 2013-ban több, mint 560 millió forint eredménytartalékkal rendelkezett.
[61] Az I. r. terhelt azon észrevétele, amely szerint őt megtévesztették, nem tudott arról, hogy a többi terhelt a szerződést nem akarja teljesíteni, illetőleg a többi terhelt között állhat fenn bűnszövetség, amelynek ő nem része, ugyancsak ellentétes a jogerősen megállapított ügydöntő határozattal. A Kúria e körben megállapította, hogy az I. r. terhelt észrevétele ebben a tekintetben ellentmondásos, és a saját korábbi nyilatkozataival is ellentétes, mert még az észrevételében is arra hivatkozik, hogy a szerződések nem voltak színleltek, valós szerződési cél vezérelte a gazdasági társaságokat és azok teljesítésre is kerültek. Az I. r. terhelt saját cselekvőségére vonatkozó, saját szerepét mentő és a terhelttársai felelősségét erősítő észrevételei ellentétesek a jogerős ügydöntő tényállásban megállapítottakkal, amely többek között az I. r. terhelt cselekvőségét is – részletesen és általános jelleggel egyaránt – megállapítja. Ugyanezen okok miatt ellentétes a tényállással, így nem vehető figyelembe azon hivatkozása, mely szerint számára csak utólag, az iratanyag tartalmának megismerése és a tanúvallomások alapján derült ki, hogy a pályázati anyag írására vonatkozó szerződéseket nem teljesítették. Az észrevételnek azon része, amely ezzel kapcsolatban terhelttársai és saját vallomásait elemzi, felülvizsgálat alapjául emiatt nem szolgálhat.
[62] Ugyanezen okból kizárt azon hivatkozása, mely szerint őt a valótlan okiratokkal, mint megbízót tévedésbe ejtették, szándékosan belekeverték ebbe az ügybe, és az is, mely szerint nem az ő feladata volt a pályázatokkal kapcsolatos irányítási és ellenőrzési folyamatok végzése. Ugyancsak a tényállás meg nem engedett támadásának minősül és egyben korábbi észrevételével ellentétes azon hivatkozása, mely szerint a tanácsadások valódiak voltak és az értük fizetett díjak jogosak, erre vonatkozóan a bizonyítás egyes elemeinek, a szakértői véleményeknek és a tanúvallomásoknak az elemzése a hivatkozott törvényi rendelkezések alapján felülvizsgálati eljárásban kizártak.
[63] A jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállással ellentétes az a hivatkozás, mely szerint a pályázati anyag kidolgozására vonatkozó szerződése kapcsán csak a megrendeléseket írta alá és hozzá csak a kész anyag került, a pályázati anyaggal kapcsolatos szerződések ugyanakkor nem voltak színleltek, ő nem volt a bűnszövetség része, külön érdekszövetség lehetett a II-V. r. terheltek között. Ugyancsak kizárt a felülvizsgálat az észrevételben foglalt azon érvek alapján, mely szerint a megbízást a másik négy terhelt vállalta, akik azt nem teljesítették, a kár az ezen négy fő által vállalt, de el nem végzett munka díja, ezért ő kárt nem okozott, neki nem volt a pályázatokhoz sem az SZMSZ, sem pedig munkaszerződés szerinti feladata, utólag derült ki, hogy okirathamisítással megtévesztették. Ezen észrevételek az irányadó tényállás megállapításaival ellentétesek.
[64] Ugyanezen okból kizárt a felülvizsgálat az észrevételben foglaltak azon része kapcsán, mely szerint a tanácsadási szerződések megkötésekor a megbízás nem volt ellentétes az M. V. Kft. érdekeivel.
[65] Az I-V. r. terheltek korábbi, közös meghatalmazott védőjének észrevételében foglalt azon állítás, mely szerint az 1. és 3. tényállásban szerződések színlelt szerződésekként lettek feltüntetve, és fel sem merült, hogy a szerződések büntetőjogi szándékot lepleztek volna, a fentiek szerint ellentétes a tényállásban foglaltakkal.
[66] A Kúria a felülvizsgálati indítványt nem kizárt részében az alábbiak szerint bírálta el.
[67] A felülvizsgálati indítvány arra hivatkozik, hogy az I. r., a II. r., a III. r., a IV. r. és az V. r. terheltek bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével került sor, mert a jogerős ügydöntő határozat 1. és 3. tényállási pontjában foglaltak alapján nem állapítható meg a jogtalan eltulajdonítás mint elkövetési magatartás, erre figyelemmel a sikkasztás bűncselekménye törvényi tényállás hiányában nem valósulhatott meg.
[68] A felülvizsgálati indítvány ezen hivatkozása alaptalan.
[69] A Be. 659. § (2) bekezdése értelmében a felülvizsgálati indítványt a törvényben meghatározott kivétellel a megtámadott határozat meghozatalakor hatályos jogszabályok alapján kell elbírálni.
[71] A Kúria megállapítja, hogy a sikkasztás bűncselekményének törvényi tényállása mind az elkövetéskor, mind az elbíráláskor azonos volt.
[72] A Btk. 372. § (1) bekezdése értelmében, aki a rábízott idegen dolgot jogtalanul eltulajdonítja, vagy azzal sajátjaként rendelkezik, sikkasztást követ el.
[73] A jogi személyiséggel rendelkező gazdasági társaság – az adott esetben a korlátolt felelősségű társaság – esetében az alapító vagyona és a társaság vagyona elkülönül, ezért a gazdasági társaság vagyona az alapító szempontjából „idegen dolog”, így ennek eltulajdonítása vagy ezzel sajátjaként rendelkezés esetén a sikkasztás megvalósul (BH 1997.61.). Az M. V. Kft. vagyona, mint korlátolt felelősségű társaság vagyona elkülönült a tulajdonosok, így a T. Kft, az M. Rt. és az M. Sz. vagyonától, így annak eltulajdonítása a tulajdonosok képviselői részéről is vagyon elleni bűncselekmény (lopás vagy sikkasztás) megvalósítására alkalmas.
[74] Eltulajdonításon az olyan szándékos magatartás értendő, amely tartalmilag a tulajdonjog gyakorlásaként jelentkezik (BH 2003.398.). A sikkasztás esetében az elkövető – a lopással ellentétben – jogszerűen birtokolja a dolgot, mert azt rábízták. A rábízás a szokásos helyzetben valamely jogügylet formájában történik. A birtokba adás jogcíme közömbös, lehet társasági jogi jogviszony, munkajogviszony, polgári jogi jogviszony alapján. Az M. V. Kft. vagyonát érintő rábízás az I. r. terhelt vonatkozásában ügyvezetővé választásáig munkajogi jogviszony, azt követően társasági jogi jogviszony alapján, a II. r. terheltre ügyvezetői minősége okán társasági jogi jogviszony alapján, a III. r. terhelt tekintetében főkönyvelői munkaköre alapján munkajogi jogviszony, gazdasági igazgatói pozíciójában társasági jogi és munkajogi jogviszony, az V. r. terheltre marketing osztályvezetői munkakörében munkajogi jogviszony, vállalkozási igazgatóként pedig gazdasági jogviszony, illetőleg munkajogi jogviszony alapján egyaránt fennálltnak tekinthető.
[75] A sikkasztás elkövetési magatartása a jogtalan eltulajdonítás, illetve a sajátjakénti rendelkezés.
[76] Az eltulajdonítás a dolog feletti, addig létező tényleges uralom végleges megszüntetését jelenti. Az elkövető a külvilág számára is észlelhetően, a dolog valóságos tulajdonosaként viselkedve megszünteti a korábbi, ténylegesen létező tulajdoni állapotot, és véglegesség szándékával új tulajdoni állapotot hoz létre. Ide tartozik az elidegenítés is.
[77] A jogtalanság objektív kategória. Az eltulajdonítás akkor jogtalan, ha azt sem a jogszabály, sem az arra jogosult nem engedi meg. A jogtalan eltulajdonítással megvalósuló sikkasztás esetén az elkövető az olyan ingó dolgot (ideértve a helyettesíthető dolgokat is, a pénzt is) jogszerűen tartja birtokában, az számára idegen, mivel annak nem ő a tulajdonosa, és azt eltulajdonítja, a dolog felett tulajdonjogot gyakorló tulajdonjogát megszünteti, és azon dolog vonatkozásában tulajdonosként fellép. A tényállás alapján megállapítható, hogy az M. V. Kft. által a tényállásban megjelölt szerződések által leplezetten kifizetett pénzösszeg az M. V. Kft. tulajdonát képezte, az valamennyi terhelt számára idegen dolog volt. A szerződések által leplezett eltulajdonítás során kifizetett pénz ugyanakkor az M. V. Kft. nevében jogszerűen eljáró I. r., II. r., III. r. és V. r. terheltekre rábízott vagyonnak tekinthető, az tisztségüknél, munkakörüknél fogva jogszerűen került a birtokukba.
[78] A pénz szerződésben megjelölt szolgáltatás teljesítéseként, ellenértékként történő kifizetése a tulajdonjog végleges hatályú átruházására irányult. Mivel az eltulajdonítás alapját képező szerződések színleltek voltak, emellett kizárólag annak leplezését szolgálták, hogy a terheltek az M. V. Kft. vagyonát kívánták eltulajdonítani azzal a célból, hogy az így megszerzett pénzösszegből a T. Kft. az M. V. Kft. vételárát törleszteni tudja, az eltulajdonítás jogtalan volt, mivel annak nem volt jogszerű alapja. A szerződés színleltsége okán szerződéses jogcím nem állt fenn, a szerződéskötés kizárólag a jogtalan eltulajdonítási szándék leplezése céljából történt meg.
[79] Mindezekből következik, hogy a sikkasztás bűncselekményének valamennyi törvényi tényállási eleme megállapítható a jogerős ügydöntő határozatból: az I. r., a II. r., a III. r. és az V. r. terheltek az M. V. Kft. számukra idegen, munkajogi, illetve társasági jogi jogviszonyból eredően jogszerűen birtokukba került vagyonát eltulajdonították akkor, amikor a valós jogcímen történő kifizetés látszatát keltve, az eltulajdonítást színlelt szerződések megkötésével leplezve az M. V. Kft. vagyonát eltulajdonították, és ehhez a IV. r. terhelt segítséget nyújtott.
[80] A felülvizsgálati indítványnak mindezek miatt a színlelt szerződéssel és a szerződési akarattal kapcsolatban kifejtett érvelése is téves.
[81] A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: korábbi Ptk.) a tényállásban szereplő szerződések megkötése idején hatályos 205. § (1) bekezdése értelmében a szerződés a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezésével jön létre.
[82] A korábbi Ptk. 205. § (2) bekezdése szerint a szerződés létrejöttéhez a feleknek a lényeges, valamint a bármelyikük által lényegesnek minősített kérdésekben való megállapodása szükséges.
[83] A korábbi Ptk. 207. § (5) bekezdése értelmében a felek titkos fenntartása vagy rejtett indoka a szerződés érvényessége szempontjából közömbös.
[84] A korábbi Ptk. 207. § (6) bekezdése szerint ugyanakkor a színlelt szerződés semmis, ha pedig az más szerződést leplez, a szerződést a leplezett szerződés alapján kell megítélni.
[85] A színlelés kétoldalú, tudatos magatartás, amikor a felek közös akarata arra irányul, hogy a szerződést, amely jognyilatkozataik alapján keletkezik, ne kössék meg (BH 2001.29.). A színlelt szerződés polgári jogi kategória, annak kétségtelenül vannak polgári jogi jogkövetkezményei. A színlelt szerződés megkötése ugyanakkor nem eredményezi azt, hogy amennyiben az bűncselekmény elkövetését is jelenti, a polgári jogi jogkövetkezmények mellett büntetőjogi felelősség ne lenne megállapítható.
[86] A Kúria megállapítja, a Be. 7. § (5) bekezdése alapján abban a kérdésben, hogy a terhelt követett-e el bűncselekményt, a bíróságot, az ügyészséget és a nyomozó hatóságot nem köti a polgári, a közigazgatási, a szabálysértési, a fegyelmi vagy más eljárásban hozott határozat, illetve az abban megállapított tényállás.
[87] Azt, hogy mi a bűncselekmény, mind az elkövetéskor, mind az elbíráláskor hatályos büntetőtörvény meghatározta. A jogerős ügydöntő határozatban alkalmazott Btk. 4. § (1) bekezdése szerint bűncselekmény az a szándékosan, vagy – ha e törvény a gondatlan elkövetést is büntetni rendeli – gondatlanságból elkövetett cselekmény, amely veszélyes a társadalomra és amelyre e törvény büntetés kiszabását rendeli.
[88] A Btk. 4. § (2) bekezdése értelmében társadalomra veszélyes cselekmény az a tevékenység vagy mulasztás, amely mások személyét vagy jogait, illetve Magyarország Alaptörvény szerinti társadalmi, gazdasági, állami rendjét sérti vagy veszélyezteti.
[89] Magyarország Alaptörvénye XIII. cikk (1) bekezdése értelmében mindenkinek joga van a tulajdonhoz.
[90] Az állandóan követett bírói gyakorlat értelmében a Büntető Törvénykönyv Különös Részében büntetni rendelt cselekményként szabályozott törvényi tényállást megvalósító magatartások a Btk.-ban írt, társadalomra veszélyességet kizáró eseteket kivéve önmagukban hordozzák a társadalomra veszélyességet.
[91] Minden esetben önállóan kell vizsgálni azt, hogy a színlelt szerződést megkötő személyek magatartása a polgári jogi jogkövetkezmények mellett valósít-e meg bűncselekményt, amennyiben igen, büntetőjogi felelősségre vonásnak van helye. A színlelt szerződéssel kapcsolatos védői okfejtés ezért téves.
[92] A színlelt szerződés a korábbi Ptk. 205. § (6) bekezdése alapján semmis, ami azt jelenti, hogy hiányzik a szerződés szerinti cél létrehozására irányuló akarat minden szerződő fél részéről. Ha azonban a valós akarat bűncselekmény leplezése, az a színlelt szerződés megkötésével a leplezés célzata miatt a bűncselekmény egyenes szándékkal történő megvalósítására is utal. Amennyiben a színlelt szerződés megkötése esetén a szerződés szerinti cél létrehozása iránti akarat a szerződő felek részéről hiányzik, és a színlelt szerződés megkötésével leplezni kívánt szerződéses akarat bűncselekmény megvalósítására irányul, a cselekmény kilép a polgári jogi jogviszonyból és belép a büntetőjogi jogviszonyba. A cselekmény büntetőjogi felelősségének önálló megítélése miatt nincs jelentősége annak, hogy a hamis magánokirat felhasználása miatt büntetőjogi felelősség megállapítására nem került sor. A Legfőbb Ügyészség e körben helyesen hivatkozott arra, hogy ezen bűncselekmények esetében az elévülés a büntetőjogi felelősségre vonás akadályát képezte volna, másfelől pedig a sikkasztás megvalósításának nem szükségszerű eszközcselekménye a hamis magánokirat felhasználása. Jelen esetben a színlelt szerződések megkötése azt a célt szolgálta, hogy azzal az elkövetők a sikkasztás bűncselekményét leplezzék.
[93] Ugyancsak ezen okból nincs annak jelentősége, hogy a terhelteknek lehetősége lett volna legálisan is jövedelemhez jutni. A büntetőjogi felelősség megállapítása kizárólag attól függ, hogy a terheltek által kifejtett elkövetési magatartás bűncselekményt valósít-e meg, és a terheltek büntetőjogi felelősségre vonásának helye van-e. Az, hogy a terheltek egyéb, számukra egyébként legális olyan magatartást nem fejtettek ki, amellyel jogszerű módon jutottak volna az M. V. Kft. pénzéhez, a ténylegesen elkövetett bűncselekmény miatti felelősséget nem befolyásolja. A büntetőjogi felelősség önállóan akképpen azért került szabályozásra, mert az eltérő jogágak felelősségrendszere, a felelősséget megalapozó magatartások, a jogágak jellegének és társadalmi céljának megfelelően eltérőek. A különböző jogágak által szabályozott társadalmi életviszonyok tartalma, az abból eredő felelősség és az erre épülő bírósági eljárás különböző. A Kúria felülvizsgálati eljárásban meghozott Kfv.I.35.844/2014/8. számú határozata az adójogi jogviszony szempontjából releváns tények vizsgálatára korlátozódik, eltérő bizonyítási szabályokkal és a bizonyítási teher eltérő következményeivel.
[94] A Kúria közigazgatási felülvizsgálati eljárásban nyilvánvalóan nem vizsgálta azt, hogy a jelen ügy terheltjei a büntetőügyben hozott jogerős ügydöntő határozatban foglalt szerződések megkötésével, az ahhoz kapcsolódó elkövetési magatartásukkal követtek-e el bűncselekményt, azért büntetőjogi felelősséggel tartoznak-e és velük szemben ez a felelősség milyen mértékű lehet.
[95] A Kúria a felülvizsgálati indítványban hivatkozott Bhar.III.1198/2019/11. számú ítéletével kapcsolatosan megállapította, hogy az jelen ügyre kihatóan releváns megállapítást nem tartalmaz. A Kúria ezzel kapcsolatban arra kíván utalni, hogy különbség van a Btk. 372. § (1) bekezdésébe ütköző sikkasztás, valamint a Btk. 376. § (1) bekezdésébe ütköző hűtlen kezelés bűncselekményének elkövetési magatartása között.
[96] A Btk. 376. § (1) bekezdése szerint, akit idegen vagyon kezelésével bíztak meg, és ebből folyó kötelességének megszegésével vagyoni hátrányt okoz, hűtlen kezelést követ el.
[97] A hűtlen kezelés elkövetési magatartása a vagyonkezelői kötelezettség szándékos megszegése és ennek eredményeként a vagyoni hátrány okozása. A vagyonkezelői kötelezettség tartalmának meghatározásánál lehet jelentősége a védő által hivatkozott „többes jogállású” személyek esetén az, hogy pontosan tisztázásra került-e, hogy az adott vagyon feletti vagyonkezelői kötelezettség min alapszik és az milyen terjedelmű, továbbá, mely jogviszonyból milyen a vagyonkezelést érintő kötelezettségek terhelik az érintett személyt. A sikkasztás mint vagyon elleni bűncselekmény, ugyanakkor ebben a tekintetben nem igényel speciális jogalanyiságot, nem szükséges az, hogy a rábízott vagyon felett egyben vagyonkezelői kötelezettsége is legyen. Amennyiben az elkövető idegen vagyon kezelésével megbízott személy, és ebből fakadó kötelezettségének megszegése abból áll, hogy a rábízott idegen vagyont eltulajdonítja, nem hűtlen kezelést, hanem sikkasztás bűntettét valósítja meg. Jelen ügyben erről van szó.
[98] A Kúria megállapította, hogy a jogerős ügydöntő határozat tényállásában egyébiránt pontosan meghatározásra került a terheltek munkaköre, valamint az érintett gazdasági társaságoknál betöltött tisztsége is. A sikkasztás bűncselekményének megvalósulásához ugyanakkor az idegen vagyon rábízásán kívül vagyon kezelésével kapcsolatos kötelezettség nem szükséges.
[99] A Kúria a Be. 649. § (2) bekezdésében foglalt hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértést nem észlelt.
[100] A Be. 659. § (6) bekezdése értelmében hivatalból vizsgálta az alapügyben eljáró bíróságok eljárását, ezzel kapcsolatban egyetértett az ítélőtábla ítéletében foglaltakkal. Az ügy irataiból megállapítható, hogy a törvényszék a IV. r. és az V. r. terheltek részére ténylegesen ismételten engedélyezte a tárgyalásról való távollétet, távolmaradásukat tudomásul vette, figyelemmel arra is, hogy az V. r. terhelt a 2018. október 29. napján tartott tárgyaláson, a IV. r. terhelt pedig 2019. január 21. napi tárgyaláson tett ilyen bejelentésüket az elsőfokú bíróság a jogkövetkezményekről való tájékoztatás után már tudomásul vette. Az első fokon eljárt bíróság ennek megfelelően nem sértette meg a törvény rendelkezéseit akkor, amikor ezt követően a IV. r. és az V. r. terheltek vonatkozásában általuk bejelentett és a bíróság által, figyelmeztetést követően tudomásul vett bejelentés folytán a tárgyalást a továbbiakban a távollétükben tartotta meg. Az elsőfokú bíróság eljárási szabálysértése ebben a körben mindössze annyiban áll, hogy a Be. 430. § (3) bekezdésében megkívánt engedélyt nem rögzítette. A Be. 430. § (3) bekezdése értelmében, ha a vádlott bejelentette, hogy a tárgyaláson jelen kíván lenni, utóbb a jelenlét jogáról ismételten csak a bíróság újabb engedélyével mondhat le. A tárgyalási jegyzőkönyvekről és az eljárás irataiból egyértelműen kiderül, hogy a bíróság ezt az engedélyt megadta, azonban annak dokumentálása kifejezetten sem a jegyzőkönyvben, sem meghozott végzésben nem történt meg. Ennek elmaradása azonban olyan relatív eljárási szabálysértés, ami a Be. 649. § (2) bekezdésében nem szerepel, felülvizsgálati eljárás alapját nem képezheti.
[101] A Kúria ugyanakkor arra figyelemmel, hogy a felülvizsgálati eljárásban Bfv.I.975/2020/16. számú végzésével az I. r. terheltnek a felülvizsgálati eljárásban tett észrevételében foglalt egyes kijelentésekre figyelemmel megállapította, hogy a felülvizsgálati eljárásban az I. r. terhelt és a a II. r., a III. r., a IV. r. és az V. r. terheltek között érdekellentét áll fenn, erre figyelemmel addigi közös védőjüket, dr. J. L. ügyvédet az eljárásból kizárta, a Be. 649. § (2) bekezdése alapján figyelembe veendő 608. § (1) bekezdés d) pontja esetleges megállapíthatósága kérdésében vizsgálta azt, hogy a felülvizsgálati eljárást megelőzően megvalósult-e az I. r. terhelt és a II. r., a III. r., a IV. r. és az V. r. terhelt között olyan érdekellentét, amelyre figyelemmel közös védő az ő védelmükben nem járhatott volna el.
[102] A Kúria ebben a tekintetben megállapította, hogy az alapeljárás során a terheltek között nem állt fenn olyan érdekellentét, amelyre figyelemmel védelmüket ugyanaz a védő nem láthatta volna el.
[103] A Legfelsőbb Bíróság a BH 2009.200. számon közzétett döntésében kimondta, nem valósul meg eljárási szabálysértés, ha azoknak a terhelteknek a védelmét, akiknek az érdekei nem ellentétesek, ugyanaz a védő látja el. Az, hogy a terheltek érdekei ellentétesek-e, kizárólag a védekezésüknek, illetve a vallomásuknak a tartalma alapján dönthető el. Ha a terheltek egybehangzóan tagadják a bűncselekmény elkövetésében való részvételüket, vagy azonos az előadásuk a cselekményről, érdekellentétükről nem lehet szó, még akkor sem, ha az egyik vagy egyes terhelteknek az lenne a valóságos – kedvező büntetőjogi megítéléshez vezető – érdeke, hogy a társaitól eltérő vallomást tegyen. A Legfelsőbb Bíróság a döntésben kimondta, hogy a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: korábbi Be.) 44. § (4) bekezdése szerint több terhelt védelmét ugyanaz a védő akkor láthatja el, ha a terheltek érdekei nem ellentétesek. Abban az esetben, ha a terheltek egyike a másikra terhelő vallomást tesz, ugyanakkor a társa tagadja a bűncselekmény elkövetését, valóban ilyen érdekellentét áll fenn. Nem beszélhetünk ugyanakkor érdekellentétről csupán azért, mert a terheltnek elméletben lehetősége lett volna olyan, a társaitól eltérő védekezést előterjeszteni és ennek megfelelő vallomást tenni, amely a cselekvőségének a büntetőjogi megítélését kedvezően érintette volna.
[104] A Kúria a BH 2021.1. számon közzétett döntésének II. pontjában megállapította: a Be. 43. § (2) bekezdése értelmében több terhelt érdekében ugyanaz a védő csak akkor járhat el, ha a terheltek érdekei nem ellentétesek. Az ellentét fakadhat a védekezés módjából (hallgatás, tagadás, beismerés stb.), a felrótt bűncselekmény elkövetésében betöltött szerepből, de származhat adott eljáráson kívüli egyéb okból; ezt az eljárás valamennyi szakaszában körültekintően kell vizsgálni. Abban az esetben, ha a terheltek egyike a másikra terhelő vallomást tesz, ugyanakkor a társa tagadja a bűncselekmény elkövetését, valójában ilyen érdekellentét áll fenn. Nincs szó azonban érdekellentétről csupán azért, mert a terhelteknek elméletben lehetősége lett volna eltérő védekezést előterjeszteni, ennek megfelelő vallomást tenni, amely cselekvőségüknek büntetőjogi megítélését kedvezőbben érintette volna. Ha ilyen védekezést a terhelt nem terjesztett elő, és vallomása nem volt ellentétes a tettestársával, akkor az érdekellentét sem áll fenn.
[105] A Be. 183. § (1) bekezdése értelmében a terhelt vallomásának minősül a terhelt minden olyan, a büntetőeljárásban a terhelti figyelmeztetés utáni, bíróság, ügyészség vagy nyomozó hatóság előtt tett, illetve ezeknek címzett szóbeli vagy írásbeli közlése, amelyben a bizonyítás tárgyára vonatkozó tényt állít.
[106] A Kúria mindezek alapján az érdekellentét kérdésében azt vizsgálta, hogy az I. r. terhelt előadásai, terhelti vallomása és védekezése alapján érdekellentét állt-e fenn a terheltek között az alapeljárásban. A Kúria megállapította, hogy az I. r. terhelt védekezéseit összességében, az általa előadott védekezés irányára és tartalmára figyelemmel, nem egyes kiragadott részletek alapján kell értékelni. Az I. r. terhelt a többi terhelttársával együtt, az alapeljárás során végig következetesen állította, hogy a jogerős elítélés tárgyát képező szerződésekben valós szerződési akarat tükröződik és azok ténylegesen teljesedésbe is mentek. Az I. r. terhelt a tettestársaival együtt tagadta a vádiratban foglalt bűncselekmények elkövetését, és mindvégig amellett érvelt, hogy ezek a szerződések mind gazdaságilag, mind jogilag miért voltak szükségesek és hasznosak az M. V. Kft. számára. Az I. r. terhelt terhelttársaival egyező módon mindvégig arra hivatkozott, hogy valamennyi szerződés valós teljesítésű szándékkal született és azok teljesítésre is kerültek, mégpedig a T. Kft. által. Az I. r. terhelt a törvényszék megismételt elsőfokú tárgyalásán tett vallomásában ugyan hivatkozott arra, hogy a terheltek egyéni cselekvősége fontos, a büntetőjogi felelősség vizsgálatában minden terhelt vonatkozásában külön-külön kell értékelni a terheltek cselekvőségét és tudattartalmát, ez ugyanakkor részéről a korábbi hatályon kívül helyezett ítélet alapjául született elsőfokú bíróság tevékenységének kritikájaként fogalmazta meg. Az I. r. terhelt vallomásának ezen részében részletesen elemezte, hogy milyen eltérő feladatai voltak a T. Kft. tagjainak, valamint hivatkozott arra, hogy ő az M. V. Kft. ügyvezetőjeként megbízói szerepben volt, így itt megrendelői-vállalkozói érdekviszony volt, amely ellenérdekeket is hordozhat magában. Arra is utalt, hogy az addigi teljes érdekazonosság elméletileg már nem állt fenn ennek a viszonynak a létrejöttekor, a szerződések megkötése után. Az I. r. terhelt itt maga utalt arra, hogy az érdekellentétet a megrendelői-vállalkozói érdekviszony hordozhatja, és ez az érdekellentét csupán elméleti. Az I. r. terheltnek ezen vallomása, amely a tényállás alapját képező tevékenységét elemzi, a tettestársai és saját vonatkozásában nem jelent ugyanakkor olyan vallomásmódosítást, amelyben a bűncselekmény elkövetésének tagadása mellett azt állítaná, hogy a terhükre rótt bűncselekményt ugyanakkor tettestársai elkövették. Az I. r. terhelt ugyanis az eljárás során végig, még a Legfőbb Ügyészség indítványára tett észrevételében is azt állította, hogy a szerződések nem voltak színleltek, valós szerződési szándék vezette őket és a szerződések teljesítésre is kerültek. Az, hogy ezen vallomásában saját ügyvezetői pozíciójából kapcsolódóan saját cselekvőségét menti, nem jelenti egyben a többi terhelttársának bűncselekmény elkövetésével történő terhelését is. Emiatt azok az utalások, amellyel terhelttársai eltérő érdekeire utal, csak a saját védekezésének megerősítése, melynek lényege az, hogy ő a vezetési szintjének megfelelő ellenőrzést elvégezte, és mivel a T. Kft. az adott munka teljesítését lejelentette, az M. V. Kft. illetékes osztályvezetője pedig a kft. érvényes ügyrendje szerint igazolta a teljesítést, joggal bízhatott abban, hogy a megbízásnak megfelelően a T. Kft. megrendelt tevékenységét elvégezte. Ugyanilyen hivatkozás részéről a pályázatírással kapcsolatos szerződésekre vonatkozó is, amely szerint a vezetői szintjének megfelelő ellenőrzést elvégezte a pályázatok beadása előtt, a pályázati eredmények pedig minden esetben megnyugtató visszajelzéssel szolgáltak számára. Az I. r. terhelt ezen védekezésének lényege nem az, hogy a szerződések színleltek voltak és azt a célt szolgálták, hogy az M. V. Kft. vagyonát megszerezzék, hanem saját szerepének elemzésével az egyéni felelősségét kívánja csökkenteni. Ugyanakkor az I. r. terhelt továbbra sem állítja azt, hogy ezek a szerződések színleltek voltak, azok teljesítése nem történt meg és azokat nem a T. Kft. teljesítette. Emiatt nem tekinthető érdekellentétet megalapozónak azon kijelentése sem, amelyben az elsőfokú bíróság hatályon kívül helyezett ítéletének megállapítása kritikájaként, és nem pedig ellentétes vallomásként fogalmazza meg azt, hogy ha az elsőfokú bíróság „aggály nélküli” megállapítása mégis igaz lenne, és jogerős határozata megállapítást nyerne, az azt jelentené, hogy résztulajdonos társai – akik zömében vezető társai is voltak – őt is megtévesztették volna. Az I. r. terhelt saját szerepét hangsúlyozva arra hivatkozott, hogy őt mint az M. V. Kft. ügyvezetőjét nem tájékoztatták arról, hogy a T. Kft. hogyan és milyen módszerrel teljesítette a szerződéseket, ugyanakkor azt továbbra sem állította, hogy ezek a szerződések teljesítésére nem került volna sor.
[107] Összességében a terhelti védekezéseket összevetve megállapítható, hogy az I. r. terhelt ezirányú védekezése a saját cselekvőségének elemzésére, felelősségének egyéni vizsgálatára és csökkentésére irányul, ugyanakkor nem terjedt ki arra, hogy a szerződések megkötésének szándékával, a szerződések teljesítésével, a jogtalan eltulajdonítással mint elkövetési magatartással kapcsolatban terhelttársaival ellentétes vallomást tegyen, így érdekei egészen a felülvizsgálati indítványra tett észrevételeiben foglaltakig nem tekinthetőek a terhelttársaival olyan ellentétes érdekeknek, amelyek a Be. 43. § (2) bekezdésében, illetve a korábbi Be. 44. § (4) bekezdésében foglaltak alapján a védő kizárását megalapozná. Mindezekre tekintettel a felülvizsgálati indítvánnyal érintett alapeljárásban az I. r., a II. r., a III. r., a IV. r. és az V. r. terheltek vonatkozásában ugyanaz a védő a terheltek érdekében is eljárhatott, erre tekintettel nem lehet megállapítani a Be. 608. § (1) bekezdés b) pontjára figyelemmel a Be. 649. § (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezést eredményező felülvizsgálati okot.
[108] Mindezek alapján a Kúria a Be. 660. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati indítványt tanácsülésen elbírálva, a Be. 662. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati indítvánnyal támadott, a törvényszék és az ítélőtábla mint másodfokú bíróság ítéletét hatályában fenntartotta, mivel a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt.
(Bfv. I. 975/2020.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás