BÜ BH 2022/69
BÜ BH 2022/69
2022.03.01.
Az Alaptörvény kizárja, hogy az ügyészségen kívül más állami szerv vádlóként lépjen fel, függetlenül a bűncselekmény, illetve az őt ért sérelem jellegétől. Ezért az 1998. évi XIX. törvény (korábbi Be.) sem tette lehetővé, hogy helyi önkormányzat büntetőügyben pótmagánvádlóként lépjen fel. Amennyiben a bíróság ennek ellenére ilyen vád alapján jogerős ügydöntő határozatot hozott, akkor nem a jogosult által emelt vád alapján járt el [3030/2020. (II. 24.) AB határozat; Be. 567. § (2) bek. c) pont, 649. § (2) bek. c) pont].
[1] A járásbíróság a 2018. február 19. napján kihirdetett ítéletével a II. r. terheltet bűnösnek mondta ki folytatólagosan, részben társtettesként elkövetett sikkasztás bűntettében [Btk. 372. § (1) bek., (2) bek. bc) alpont, (5) bek. b) pont]. Ezért a II. r. terheltet 2 év – végrehajtásában 3 évi próbaidőre felfüggesztett – szabadságvesztésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtása esetére a végrehajtási fokozatot börtönben, a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját a szabadságvesztés kétharmad részének kitöltését követő napban határozta meg. Kötelezte a II. r. terheltet – az I. r. terhelttel egyetemlegesen – kártérítés megfizetésére, illeték lerovására és a bűnügyi költség megfizetésére.
[2] A kétirányú fellebbezés folytán eljárt törvényszék mint másodfokú bíróság végzésével az elsőfokú ítéletet a II. r. terhelt tekintetében helybenhagyta.
[3] A jogerős ügydöntő határozat ellen a II. r. terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 648. § b) és 649. § (2) bekezdés c) pontjában meghatározott okból, eljárási jogszabálysértés miatt a Be. 651. § (2) bekezdés c) pontja alapján a jogerős ügydöntő határozat hatályon kívül helyezése és a büntetőeljárás megszüntetése érdekében.
[4] A felülvizsgálati indítvány szerint mind az első-, mind a másodfokú bíróság jogszabálysértően járt el a büntetőeljárás lefolytatása során, ugyanis T. Város Önkormányzata sértett, mint pótmagánvádló által előterjesztett vádindítványt – mint nem jogosulttól származót – el kellett volna utasítania.
[5] A védő kifejtette, hogy az önkormányzat közhatalmat gyakorol, márpedig a Be. 787. § (3) bekezdés d) pontja alapján nincs helye pótmagánvádlóként való fellépésnek, ha a sértett az állam vagy közhatalmat gyakorló szerv. Utalt továbbá a védő arra, hogy bár korábban a Legfelsőbb Bíróság 3/2004. BJE határozata helyt adott a pótmagánvád alapján való fellépésre az állam vagyoni sérelmével járó bűncselekmények esetében is, azonban a 42/2005. (XI. 14.) AB határozat a jogegységi határozatot alkotmányellenesnek nyilvánította és megsemmisítette. Az Alkotmánybíróság indokolása szerint ugyanis a közvádlói jogkörre az ügyészség rendelkezik felhatalmazással, márpedig a közhatalmat gyakorló állami szervek büntetőeljárásba való beengedése megteremtené annak a lehetőségét, hogy az állami szerv büntetőigényt érvényesítsen akkor is, ha azt az erre feljogosított ügyészség egyébként nem tartja indokoltnak. A védő álláspontjának alátámasztásaként utalt az Alkotmánybíróság 3030/2020. (II. 24.) AB határozatára, amely jogerős bírói döntés megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz elutasítása körében fejtette ki azt, hogy az önkormányzat jogállása szerint az állam része, így pótmagánvád előterjesztésére nem jogosult.
[6] T. Város Önkormányzata pótmagánvádló jogi képviselője a felülvizsgálati indítványra tett észrevételében a jogerős határozat hatályban tartására tett indítványt.
[7] Álláspontja szerint a jelen ügyben az önkormányzat pótmagánvádlóként való fellépését kizáró eljárásjogi rendelkezés nem volt, hiszen a pótmagánvád előterjesztésére 2015 novemberében, a hatályos büntetőeljárási törvényt megelőző eljárási törvény idején került sor, az pedig nem tartalmazott az önkormányzat sértett tekintetében korlátozó vagy kizáró rendelkezést. Utalt a jogi képviselő arra is, hogy a hatályos Be. – amely már előírja a felülvizsgálati indítványban hivatkozott kizáró rendelkezést – csak az elsőfokú ügydöntő határozat kihirdetését követően lépett hatályba, azonban a Be. átmeneti rendelkezései között a Be. 870. § (1) bekezdése kategorikusan kimondja, hogy a törvény hatálybalépésekor folyamatban lévő büntetőeljárásban az ezt megelőzően, a korábbi jogszabály szerint végzett eljárási cselekmény akkor is érvényes, ha ezt e törvény másként szabályozza.
[8] A pótmagánvádló jogi képviselője megjegyezte azt is, hogy az önkormányzat a jelen eljárás tárgyát képező jogviszonyban nem közhatalmat gyakorló szerv, a 42/2005. (XI. 14.) AB határozat kapcsán pedig arra mutatott rá, hogy az Alaptörvény Záró és vegyes rendelkezések 5. pontja szerint az Alaptörvény hatálybalépése előtt meghozott alkotmánybírósági határozatok hatályukat vesztik, így a hivatkozott AB döntés nem volt hatályban a pótmagánvádló fellépése idején.
[9] A II. r. terhelt védője a pótmagánvádló jogi képviselője nyilatkozatára tett észrevételében a felülvizsgálati indítványt – a pótmagánvádló jogi képviselőjének nyilatkozatának ismeretében is – változatlanul fenntartotta.
[10] A II. r. terhelt védőjének felülvizsgálati indítványa a következők szerint alapos.
[11] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amely a Be. 648. §-a értelmében kizárólag a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen és a Be. 649. §-ában megjelölt anyagi és eljárási okokból vehető igénybe. A Be. 649. §-ában meghatározott törvényi felsorolás tételes és nem bővíthető.
[12] A Be. 649. § (2) bekezdés c) pontja alapján helye van felülvizsgálatnak akkor, ha a bíróság határozatát nem az arra jogosult által emelt vád alapján hozta meg.
[13] Vádemelésre közvádas ügyekben az ügyész jogosult, magánvádas ügyben a magánvádló, míg törvényben meghatározott esetekben a pótmagánvádló. A bíróságnak vizsgálnia kell, hogy a vádat az arra jogosult emelte-e. A formai követelmény megsértése miatt hiányzik a vádemelési jogosultság, ha közvádra üldözendő bűncselekmény miatt a magánvádló emel vádat, vagy ha a pótmagánvádat nem a sértett terjeszti elő. Ugyancsak hiányzik a vádemelési jogosultság, ha közvádas ügyben kizárt ügyész vagy ügyészség emel vádat (Kúria Bfv.III.1.020/2014/12.).
[14] Pótmagánvádas eljárásban ilyennek tekinthető, ha a törvény alapján pótmagánvádlóként történő fellépésnek nem lett volna helye. A jelen ügyben pedig ez történt.
[15] A Be. 659. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati indítványt a megtámadott határozat meghozatala idején hatályos jogszabályok alapján kell elbírálni. Ez azt jelenti, hogy a Kúriának a felülvizsgálati indítvány elbírálása során az alapeljárás idején hatályban volt anyagi és eljárásjogi kódexek alapján kellett vizsgálnia a bíróságok eljárásának törvényességét.
[16] A jelen ügyben a vádindítvány 2015. december 15-én érkezett a járásbírósághoz, az elsőfokú ügydöntő határozatot az elsőfokú bíróság 2018. február 19-én hirdette ki, a másodfokú bíróság pedig 2019. március 26-án fejezte be az eljárást jogerősen. Mindez azt jelenti, hogy az elsőfokú eljárás, ideértve az elsőfokú ügydöntő határozat kihirdetését is, a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: korábbi Be.) alapján folyt, azonban a másodfokú eljárás idején, 2018. július 1. napjától hatályba lépett a jelenleg hatályos büntetőeljárási törvény, amelynek átmeneti rendelkezése, főszabályként a hatálybalépéskor folyamatban lévő ügyekben is előírta a hatályba lépő törvény rendelkezéseinek alkalmazását [Be. 868. § (1) bek.].
[17] A pótmagánvádló, a korábbi Be. 42. §-a alapján a büntetőeljárásban részt vevő személy, az a sértett, akit a törvény feljogosít arra, hogy – meghatározott esetekben – eredetileg közvádra üldözendő cselekmény miatt közvetlenül bírósághoz forduljon és maga képviselje a vádat, ha ezzel a jogával a büntetőjogi igény érvényesítésére kijelölt állami képviselő, az ügyészség bármely okból nem él.
[18] Alanyi oldalról a pótmagánvádlókénti fellépést a törvény kifejezett rendelkezése nem korlátozta vagy tiltotta, pozitív rendelkezésként írta elő, hogy pótmagánvádlóként – a törvényben meghatározott esetekben – a büntetőeljárásban részt vevő személyek közül – függetlenül attól, hogy természetes vagy nem természetes személy – a sértett vagy jogutódja léphet fel [korábbi Be. 51. § (1) és (3) bek.]. Mindez egyértelművé tette, hogy nem volt helye pótmagánvádas eljárásnak a sértett nélküli bűncselekmények esetében, illetve, hogy ha a feljelentő egyben nem volt a bűncselekmény sértettje, pótmagánvádlókénti fellépésre nem volt jogosult.
[19] A törvény ugyanakkor meghatározta a pótmagánvádló fellépésének eseteit [korábbi Be. 53. § (1) bek. a)-e) pont] azzal, hogy egyes rendelkezések a tényleges kört még tovább szűkítették [ha nem zárja ki a korábbi Be. 199. § (3) bekezdése és a fellépés időbeli korlátja hatvan nap volt].
[20] A nem jogosulttól származó vádindítvány benyújtásának az elutasítás volt a törvényi következménye. Azt, hogy a vádindítványt arra jogosult terjesztette-e elő, a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező elsőfokú bíróság kötelezettsége volt vizsgálni, amikor első körben a benyújtott vádindítvány befogadásáról döntött [korábbi Be. 231. § (1) bek., (2) bek. c) pont].
[21] A pótmagánvádlói alanyi kör, illetve a pótmagánvádlói fellépés szempontjából lényeges változást hozott a hatályos büntetőeljárási törvény.
[22] A Be. 787. § (2) bekezdése – a korábbi szabályozáshoz hasonlóan – biztosítja a sértett részére a törvényben meghatározottak szerint a pótmagánvádlókénti fellépés lehetőségét, ezzel egyúttal összegyűjtve, egy helyen adja pontos taxációját azoknak az eseteknek, amikor a pótmagánvádlóként történő fellépésnek nincs helye. A jelen ügy szempontjából relevánsan, pótmagánvádlóként történő fellépésnek nincs helye, ha a sértett az állam vagy közhatalmat gyakorló szerv [Be. 787. § (3) bek. d) pont]. A törvény előterjesztői indokolása e rendelkezés kapcsán rögzíti, hogy a sértetti érdekek képviseletének kérdését kívánja átfogóan rendezi a büntetőeljárásban az állam oldalán történő fellépés egységes szabályozása érdekében a 42/2005. (XI. 14.) AB határozatra és a Kúria 4/2015. BJE határozatára figyelemmel.
[23] Az indokolás rámutatott: az Alkotmánybíróság a 42/2005. (XI. 14.) AB határozatában megállapította, hogy állami szerv (legyen az közhatalommal rendelkező szerv vagy akár állami vállalat, egyéb állami gazdálkodó szerv vagy költségvetési szerv) pótmagánvádlóként nem léphet fel a büntetőeljárásokban. A pótmagánvád intézményére irányadó alkotmányos követelmény ugyanis, hogy közhatalmi funkcióval rendelkező egyetlen állami szervezet se vehesse át az ügyészségtől a vádemelés és a vádképviselet közhatalmi jogkörét. Erre tekintettel egyértelműen fogalmazza meg a törvény, hogy pótmagánvádlóként történő fellépésnek nincs helye, ha a sértett az állam vagy közhatalmat gyakorló szerv.
[24] Ha a pótmagánvádlókénti fellépésre a Be. 787. § (3) bekezdése ellenére kerül sor – továbbá, haa Be. 790. § (1) vagy (2) bekezdései szerinti, a pótmagánvádlóként történő fellépéshez szükséges feltételek hiányoznak – a vádindítványt, miután ebben az esetben kizárt a pótmagánvádlóként történő fellépés jogszerűsége – akárcsak a korábbi Be. esetében – el kell utasítani [Be. 794. § (1) bek.]. Amennyiben a bíróság a vádindítvány befogadását követően folytatott eljárása során észleli, hogy a vádindítvány befogadásának, a pótmagánvádlókénti fellépés kizártsága okán nem lett volna helye, úgy – a Be. 787. § (1) bekezdésének utaló szabálya alapján – a Be. 567. § (2) bekezdés c) pontja alapján az eljárást meg kell szüntetni.
[25] A 2018. július 1. napja óta hatályos büntetőeljárási kódex maga is a 42/2005. (XI. 14.) AB határozatra és az abban megfogalmazott alkotmányos követelményre utal a törvényi szabályozás indokainak megjelölésekor.
[26] Az Alkotmánybíróság a nevezett határozatában a Legfőbb Ügyészség által utólagos alkotmányossági vizsgálat tárgyává tett, a Legfelsőbb Bíróság 3/2004. BJE határozatának alkotmányellenességét állapította meg és azt a határozat kihirdetése napjával megsemmisítette, ugyanakkor a korábbi Be. 51. § (1) bekezdése és 53. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.
[27] A 3/2004. BJE határozat meghozatalát a jogalkalmazásban a sértetti joggyakorlásra jogosult alanyi kör értelmezésének kérdése tette szükségessé; nevezetesen, hogy az állam lehet-e a büntetőeljárás sértettje, az állam büntetőjogi sérelme esetén van-e helye pótmagánvádnak, tekintettel az ügyészség – mint közvádló – alkotmányos szerepére, helyzetére.
[28] A kérdést a Legfelsőbb Bíróság a jogegységi határozatában igenlően válaszolta meg kimondva, hogy az állami vagyon sérelmével járó bűncselekmények miatt indított büntetőeljárásban helye van pótmagánvádnak minden olyan esetben, amikor annak a korábbi Be. 53. § (1) bekezdésében meghatározott feltételei fennállnak, függetlenül attól, hogy az eljárás tárgyát képező bűncselekmény az anyagi jogi törvény mely fejezetében van elhelyezve.
[29] Az Alkotmánybíróság 2005. november 12-én meghozott és a Magyar Közlönyben 2005. november 14-én kihirdetett döntésében kifejtette, hogy a pótmagánvád intézményének bevezetésére a törvényhozónak nem volt alkotmányos kötelezettsége.
[30] Indokolásában hangsúlyozta, hogy a bűncselekmény elkövetésekor az elkövető megbüntetésére az államnak és nem a sértettnek keletkezik büntetőigénye. Önmagában az, hogy az állam a büntetőeljárási törvényben törvényi alapot teremtett meghatározott feltételek esetén a hiányzó közvád pótlására, és így esélyt adott a sértetteknek, hogy a büntetőeljárás, illetve a vád megalapozottsága tekintetében az ügyésztől eltérő álláspontjukat a bíróság elé vigyék, nem teremtett egyben alkotmányos alapjogot a sértettek számára a jogaikat vagy jogos érdekeiket sértő, illetve veszélyeztető, büntetendő magatartások bírósági elbírálásához. A törvényhozó viszonylag tág mérlegelési jogkörébe tartozik annak eldöntése, hogy a pótmagánvádra milyen esetekben ad lehetőséget és milyen esetekben zárja ki [42/2005. (XI. 14.) AB határozat indokolás V/1. pont]. Erre tekintettel utasította el a korábbi Be. 51. § (1) bekezdése és 53. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt.
[31] Mindemellett az Alkotmánybíróság megállapította: a pótmagánvád intézményére irányadó alkotmányos követelmény, hogy közhatalmi funkcióval rendelkező egyetlen állami szervezet se vehesse át az ügyészségtől a vádemelés és a vádképviselet közhatalmi jogkörét. Alkotmányosan kizárt, hogy a sértett eljárási jogállásának erősítését célzó pótmagánvád eszközként szolgáljon a közhatalmi szervezetek ügyészséget megkerülő fellépéséhez, és ez által az ügyészség alkotmányos jogállásának gyengítéséhez [42/2005. (XI. 14.) AB határozat indokolás V/2. pont].
[32] Az Alkotmánybíróság rámutatott: a hatalmi ágak elválasztásából és a büntetőhatalomra vonatkozó alkotmányos követelményekből egyértelműen következik, hogy a közhatalmat gyakorló állami szervezetek csak az Alkotmány és az Alkotmányon alapuló törvények kifejezett felhatalmazása és feladatkijelölése alapján vehetnek részt a büntető felelősségre vonás folyamatában, így a vádlói közhatalom nem kerülhet az ügyészségen kívül más közhatalmi szervhez. Az alkotmányos büntetőjogra az Alkotmánybíróság gyakorlatában eddig megfogalmazott tételek kizárják azt, hogy a sértett büntetőeljárási jogállásának erősítése céljával megkettőződjön a vádlói közhatalom, és az ügyészi közvád hiánya esetén lehetővé váljon az állam vagyoni jogaiban érintett, közhatalommal rendelkező szervezet belépése a büntetőeljárásba pótmagánvádlói minőségben. [Természetesen nincs akadálya annak, hogy közhatalommal rendelkező állami szervezet sértett a bűncselekményből származó vagyoni kárának megtérítése végett magánfélként fellépjen.] A vádlói közhatalom megkettőzése gyengíti az Alkotmány 51. § (2) bekezdésében kizárólag az ügyésznek biztosított közvádlói jogosítványt is. A közhatalommal nem rendelkező természetes és jogi személyek fellépésének lehetősége más: ezekben az esetekben fogalmilag nem lehet szó a vádlói közhatalom megkettőzéséről. A pótmagánvádló lehet természetes személy, jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, azonban az Alkotmányból eredő követelmény annak kizárása, hogy az ügyészségen kívül bármely más közhatalmi szervezet pótmagánvádlóként a vádló közhatalmi pozíciójába kerülhessen [42/2005. (XI. 14.) AB határozat indokolás V/2.2. pont].
[33] Az Alkotmánybíróság tehát megállapítva, hogy a hivatkozott jogegységi határozat rendelkező része az állam vagyoni sérelmét okozó bűncselekmények miatt indult büntetőeljárások tekintetében túl szélesen, az Alkotmány alapján feltétlenül szükséges korlátozás nélkül jelölte ki a pótmagánvádra jogosult sértettek körét, mint alkotmányellenest, megsemmisítette.
[34] Az alkotmánybírósági döntés kihirdetését, vagyis 2005. november 14-ét követően a 3/2004. BJE határozat megszűnt a jogalkalmazás kötelező erejű normájának lenni, ugyanakkor az AB döntésnek megfelelő szövegű törvényalkotásra csak a hatályos Be. 787. § (3) bekezdés d) pontjában meghatározottan került csak sor.
[35] Mindez azonban nem jelenti azt, hogy törvényi normaszöveg nélkül a pótmagánvádlói jogállást érintő AB döntést nem kellett volna figyelembe venni. A határozat – a fent idézett szerint – alkotmányos követelményként fogalmazta meg azt, hogy közhatalmi funkcióval rendelkező egyetlen állami szervezet sem veheti át az ügyészségtől a vádemelés és a vádképviselet közhatalmi jogkörét.
[36] Az alkotmányos követelmény intézményéről a 38/1993. (VI. 11.) AB határozat úgy fogalmazott, hogy ha a jogszabályi rendelkezés alkotmányossága éppen a szabályozás hiányossága vagy homályossága miatt kérdéses, az Alkotmánybíróság kifejezetten is megállapíthatja az alkotmányos értelmezés tartományát, meghatározhatja azokat az alkotmányos követelményeket, amelyeknek a norma értelmezéseinek meg kell felelniük. Ezt az eszközt tehát az alkotmányos követelmény törvényi szinten való megjelenítése erősítette meg [az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 46. § (3) bek.], vagyis az alkotmányos követelmény intézményét nem a 2012. január 1. napjával hatályba lépett, jelenleg hatályos Abtv. alkotta meg, az már korábban is létezett, melyet az Alkotmánybíróság saját gyakorlata alakított ki.
[37] Az eljárásjogokhoz kapcsolódó alkotmányos követelmények különösen fontos szereppel bírnak, azoknak a követelmény kimondása után a rendes bírósági eljárásban érvényesülniük kell(ene). Ha a rendes bíróság kimondott alkotmányos követelmény figyelembevétele nélkül hoz ugyanis döntést, úgy a döntésével szembeni – az alkotmányos követelmény figyelmen kívül hagyására hivatkozó – alkotmányjogi panasz a döntés megsemmisítésére vezethet (Abtv. 43. §).
[38] Ezen az alapon hozta meg az Alkotmánybíróság a II. r. terhelt védője által hivatkozott 3030/2020. (II. 24.) AB határozatot, amelyben bírói döntés alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt utasított el. E döntésre vezető ügyben – a jelen felülvizsgálat tárgyát képező ügyhöz hasonló tárgyban, de annak inverzében – az indítványozó arra hivatkozással kérte a pótmagánvádlói fellépést visszautasító – egyébként kizárólag a korábbi Be. hatálya alatt folyt eljárásban hozott – bírói döntés megsemmisítését, mely szerint őt, mint jogi személyt magánjogi jogalanyként érte jogsérelem, az önkormányzati vagyon pedig nem állami vagyon, ugyanakkor a 45/2005. (XI. 14.) AB döntés csak az állami vagyon sérelmével járó bűncselekmények sértettjének büntető eljárásjogi pozíciójával foglalkozott, és e körben tett megállapításokat.
[39] Az Alkotmánybíróság rámutatott, hogy alanyi oldalon maga az Alaptörvény zárja ki, hogy más állami szervek is vádlóként léphessenek fel, függetlenül a bűncselekmény, illetve az őket ért sérelem jellegétől, valamint, hogy a 45/2005. (XI. 14.) AB döntés érvelését továbbra is alkalmazhatónak tartja (3030/2020. (II. 24.) AB határozat [30]). Hangsúlyozta, hogy az önkormányzatok sérelmére elkövetett vagyon elleni bűncselekmények miatt indított büntetőeljárásban tehát az Alaptörvény kifejezett rendelkezése miatt nem lehet helye pótmagánvádnak. Nem azért, mert az önkormányzati vagyon azonos lenne a Magyar Állam (mint magánjogi jogalany) vagyonával, hanem azért, mert az önkormányzat jogállása szerint az állam része, ugyanabból az állami közhatalomból részesül, mint a központi állami szervezetek, ezért büntetőigénye az egységes állami büntetőigény részeként csak az ügyészség által érvényesíthető (3030/2020. (II. 24.) AB határozat [31]).
[40] A fentiek alapján kétségtelen, hogy az állam és a közhatalmi szerv pótmagánvádlóként való fellépésének tilalma 2005. november 14. óta, a büntetőeljárási törvény ilyen direkt tartalmú rendelkezése ellenére is fennáll, és ezen az Alaptörvény – pótmagánvádló jogi képviselője által hivatkozott – Záró és vegyes rendelkezések 5. pontjában meghatározott előírása sem változtat. A hivatkozott rendelkezés szerint az Alaptörvény hatálybalépése előtt (2012. január 1.) meghozott alkotmánybírósági határozatok hatályukat vesztik. E rendelkezés nem érinti az ezen határozatok által kifejtett joghatásokat.
[41] Az Alaptörvény Záró és vegyes rendelkezések 5. pontját Magyarország Alaptörvényének negyedik módosítása iktatta be, amelynek előterjesztői indokolása szerint a rendelkezéssel az Országgyűlés mint alkotmányozó hatalom egyértelművé teszi, hogy az Alkotmánybíróság nincs kötve a korábbi Alkotmány alapján meghozott határozataihoz, ami azonban nem zárja ki azt a lehetőséget, hogy a testület az Alaptörvény egyes rendelkezéseinek értelmezésekor a korábbival megegyező következtetésre jusson, ahogyan azt a lehetőséget is biztosítja, hogy az Alaptörvény egészének kontextusában a korábbi döntésekkel ellentétes megállapításokat tegyen. E rendelkezés tehát nem korlátozza, hanem éppen ellenkezőleg, kiszélesíti az Alkotmánybíróság szabadságát az Alaptörvény értelmezése tekintetében.
[42] Ebben a körben jegyzi meg a Kúria, hogy az alkotmánybírósági határozat nem jogszabály, nincs tehát olyan „típusú” hatálya, hatálybalépése, mint amely a jogszabályhoz kötődik. Az alkotmánybírósági döntés azt mondja meg, hogy hogyan kell, illetve hogyan kellett volna már korábban is értelmezni egy adott törvényi rendelkezést az Alkotmány, illetve az Alaptörvény tükrében.
[43] Szó sincs tehát arról, hogy az Alaptörvény idézett rendelkezése az Alaptörvény hatálybalépése előtt meghozott alkotmánybírósági döntések megsemmisítését hozta volna el, főleg nem akkor, amikor azokhoz joghatás is kapcsolódik, ezáltal a már megfogalmazott alkotmányos követelményt sem lehet semmisnek tekinteni. Ez utóbbi kijelentés megalapozottságát maga a Be. kodifikáció igazolta, a Be. 787. § (3) bekezdés d) pontjában annak kimondásával, hogy pótmagánvádlóként történő fellépésnek nincs helye, ha a sértett az állam vagy közhatalmat gyakorló szerv.
[44] Kétségkívül a Be. átmeneti rendelkezése körében a Be. 868. § (1) bekezdése alapján a törvény rendelkezéseit – a Be. 868-876. §-aiban meghatározott eltérésekkel – a hatálybalépésekor folyamatban lévő büntetőeljárásokban is alkalmazni kell. E kivételek között a Be. 870. § (1) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy az e törvény hatálybalépésekor folyamatban lévő büntetőeljárásban az ezt megelőzően, a korábbi jogszabály szerint végzett eljárási cselekmény akkor is érvényes, ha ezt e törvény másként szabályozza. A pótmagánvádló jogi képviselője ebben a körben tett okfejtésének azonban a fentiek alapján már nincs relevanciája.
[45] A jelen ügyben ugyanis nem arról van szó, hogy a korábbi Be. alapján pótmagánvádlóként fellépni jogosult személy ebbéli jogosultságát a hatályos Be. megvonta volna. Kizárólag arról van szó, hogy a jelen ügyben pótmagánvádlóként fellépett önkormányzat által benyújtott vádindítványt – a kifejezett törvényi előírás nélkül ugyan, de az egyértelműen megfogalmazott alkotmányos követelmény alapján – már az első fokon eljárt bíróságnak, a korábbi Be. 231. § (2) bekezdés c) pontja alapján vissza kellett volna utasítania. A másodfokú bíróság pedig abban az esetben járt volna el törvényesen, ha – már a hatályos Be. keretei között eljárva – a Be. 607. § (1) bekezdése alapján, a Be. 567. § (2) bekezdés c) pontjára figyelemmel az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezi és az eljárást megszünteti.
[46] Ekként a Kúria – a Be. 660. § (1) bekezdése alapján tanácsülésen, a Be. 655. § (1) bekezdése szerinti összetételben eljárva – a jogerős határozatot a II. r. terhelt tekintetében a Be. 663. § (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a Be. 567. § (2) bekezdés c) pontja alapján vele szemben a folytatólagosan, részben társtettesként elkövetett sikkasztás bűntette [Btk. 372. § (1) bek., (2) bek. bc) alpont, (5) bek. b) pont] miatt indult büntetőeljárást megszüntette.
[47] A Kúriának a törvénynek megfelelő határozat meghozatalára irányuló kötelezettsége kiterjed a járulékos kérdésekben hozott, így a magánfél által előterjesztett polgári jogi igény és a bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezésre is. Ennek megfelelően a jogerős ítéletben kártérítésként megítélt rendelkezéssel összefüggésben, a magánfél által előterjesztett polgári jogi igényt – az eljárás megszüntetésére tekintettel – a Be. 560. § (1) bekezdés a) pontja alapján a törvény egyéb útjára utasította, a bűnügyi költség tekintetében az I. r. és a II. r. terhelteket a bűnügyi költség megfizetésére egyetemlegesen kötelező rendelkezésből a II. r. terhelt kötelezését mellőzte. A kizárólag a II. r. terhelt terhére rótt, az állam által előlegezett bűnügyi költséget – amelyet a kirendelt védő díja eredményezett – a Be. 813. § (1) bekezdése alapján a pótmagánvádló köteles az államnak megfizetni.
[48] A Be. 856. § (1) bekezdés c) pontja szerint a bűnügyi költséget a befizetéstől a visszatérítés időpontjáig eltelt időre számított mindenkori törvényes kamatával együtt a terheltnek vissza kell téríteni, ha rendkívüli jogorvoslat folytán a bíróság a terheltet felmentette vagy vele szemben az eljárást megszüntette. A Be. 857. § (1) bekezdés c) pontja pedig előírja, hogy a visszatérítést felülvizsgálat esetén a Kúria rendeli el.
[49] A törvény a fenti rendelkezésekben nem utal arra, hogy a visszatérítési kötelezettség csak az államnak megfizetett bűnügyi költségre vonatkozna. A Be. 145. § (1) bekezdés a) pontja alapján bűnügyi költség az a díj vagy költség, amelyet a büntetőeljárásban, illetve a büntetőeljárással összefüggésben az állam előlegezett, valamint a c) pont alapján – többek között – a meghatalmazott képviselő díja és költsége akkor is, ha azt az állam nem előlegezte.
[50] A Be. 787. § (1) bekezdése szerint a törvény rendelkezéseit a pótmagánvádas eljárásban az arra vonatkozó fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. A visszatérítés tekintetében a Be. CV. Fejezete sem tartalmaz a fentiektől eltérő szabályt.
[51] Ekként a Kúria mind az állam, mind a pótmagánvádló jogi képviselője részére a II. r. terhelt által esetlegesen megfizetett összegek tekintetében elrendelte azoknak a befizetéstől a visszatérítés időpontjáig eltelt időre számított mindenkori törvényes kamatával együtt való visszatérítését a II. r. terhelt részére.
[52] A pótmagánvádló esetében ez azt jelenti, hogy a korábbi Be. 340. § (2) bekezdése alapján neki megítélt és az I. r. és a II. r. terheltet a pótmagánvádló jogi képviseletével felmerült költség címén 120 060 forint megfizetésére kötelező rendelkezése alapján, a II. r. terhelt által esetlegesen befizetett mértékben köteles a visszatérítést a II. r. terhelt részére teljesíteni.
[53] Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 80. § (1) bekezdés l) pontja alapján a II. r. terhelt a kártérítés megfizetésére kötelezéssel összefüggésben illetékfizetésre kötelező rendelkezés alapján, ha az illetékfizetési kötelezettségét teljesítette, a megfizetett összeg visszatérítését az illetékes állami adóhatóságtól kérheti.
[54] A visszatérítés szabályai a kártérítés címén jogerősen megítélt rendelkezést érintően nem adnak a Kúriának felhatalmazást, így a II. r. terheltet kártérítés címén kötelező ítéleti rendelkezéssel összefüggésben a Kúria rendelkezést nem tehetett.
[55] Bár a védő a felülvizsgálati indítványt a II. r. terhelt meghatalmazott védőjeként nyújtotta be, a beadványa összegző kérelmi részében az ítélet hatályon kívül helyezését és az eljárás megszüntetését az eljárási jogszabálysértés alapján nemcsak a II. r., hanem az ügy I. r. terheltje tekintetében is előterjesztette. Ezzel összefüggésben a Kúria a felülvizsgálati indítvány benyújtására feljogosított alanyi kör [Be. 651. § (2) bek.] és a felülvizsgálat előterjesztésének időbeli és tartalmi korlátainak szabályaira utal [Be. 652. § (6)–(7) bek.].
[56] A terheltet és a védőt egymásra tekintet nélkül, önállóan illeti meg a felülvizsgálati indítvány előterjesztésének joga, azonban főszabály szerint minden jogosult csak egyszer nyújthat be felülvizsgálati indítványt, valamint ugyanazon jogosult esetében bármilyen – így akár a korábbitól eltérő – tartalmú indítvány ismételt előterjesztése is kizárt a törvény alapján, amely az indítvány elutasítását vonja maga után [Be. 656. § (4) bek.].
[57] A jelen felülvizsgálati indítványt a védő a II. r. terhelt által adott meghatalmazás alapján mint II. r. terhelt védője nyújtotta be, ugyanakkor az I. r. terhelt védőjeként – amint arra a felülvizsgálati indítványban is utalt – az I. r. terhelt vonatkozásában védői részről felülvizsgálati indítvány benyújtására már került sor, ami azt jelenti, hogy ismételt felülvizsgálat, védői jogosultsági alapon a törvény által kizárt, arra az I. r. terhelt esetében, a Be. 651. § (2) bekezdés b) pontja alapján a terhelt saját jogán azonban továbbra is helye van.
(Kúria Bfv. II. 38/2021.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás