PÜ BH 2022/72
PÜ BH 2022/72
2022.03.01.
A bírói egyezségtől a felek közös megegyezéssel – a szerződésmódosítás szabályai szerint – eltérhetnek, arra azonban az egyezséget jóváhagyó végzés anyagi jogerőhatása miatt nincs mód, hogy a fél (társasház) az abban foglaltakat a közgyűlés kötelmet keletkeztető határozatával vitássá tegye [2016. évi CXXX. tv. (Pp.) 360. § (1) bek.; 2013. évi CXXXIII. tv. (Tht.) 42. § (1) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes az alperesi társasházban az „F” jelű villaépületben lévő albetétek ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett tulajdonosa, ezek az ingatlanok azonban szavatosságiigény-érvényesítés tárgyát képező hibák miatt lakhatatlanok, használatbavételi engedéllyel sem rendelkeznek.
[2] Az alperes közgyűlése 13/2008. (03. 07.) számú határozatával törölte a felperes közös költség tartozását és az SZMSZ IV. részének 2/b. pontját akként módosította, hogy a tulajdonostárs a birtokbavétel napjától köteles közös költséget fizetni.
[3] A peres felek között a 13/2008. (03. 07.) számú határozat érvénytelenségének megállapítása iránt folyamatban volt perben létrejött és a bíróság által jóváhagyott egyezség szerint az „F” jelű épület tulajdonosa a használatbavételi engedély megszerzéséig, illetve használatra alkalmassá válásáig közös költség fizetésére nem köteles. Az egyezség megkötése után 2010-ben, illetve 2016-ban az alperes közgyűlése új SZMSZ-t fogadott el; ezek a szabályzatok ugyancsak rendelkeztek a tulajdonostársak közös költség fizetési kötelezettségéről.
[4] Az alperes részközgyűlése 13/2019. (05. 23.), az alperes közgyűlése pedig 12/2019. (05. 29.) számon úgy határozott, hogy az „F” épület tulajdonosa a többi villaépület tulajdonosával azonos mértékű hozzájárulást (üzemeltetési és felújítási költséget) köteles fizetni a társasháznak.
A felperes keresete, az alperes védekezése
[5] A felperes keresete a részközgyűlés és a közgyűlés határozatai érvénytelenségének megállapítására irányult, mert álláspontja szerint a határozatok ellentétesek az előzményi perben kötött egyezség tartalmával, amely mentesítette őt a közös költség fizetés kötelezettsége alól. A határozatok az ítélt dolog szabályát sértik, a Pp. 360. § (1) bekezdésébe ütköző módon érvénytelenek, ezen túlmenően kisebbségi érdekeinek sérelmét is megvalósítják.
[6] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy az előzményi perben kötött egyezség jogszabályba ütköző módon semmis, a felperes ugyanis az egyezségkötéskor még nem volt a teljes „F” épület tulajdonosa, így az egész épületre egyezséget nem köthetett, azonkívül az egyezség a per keretein is túlterjeszkedett: szavatossági igény érvényesítése nem volt tárgya a pernek és beszámításra sem volt lehetőség. Mindezek miatt az egyezség és az azt jóváhagyó végzés is jogszabályba ütközően semmis, ekként ítélt dolgot nem keletkeztetett. A perbeli közgyűlési határozat a többi villatulajdonossal azonos rendelkezéseket tartalmaz a felperesre, így kisebbségi érdeksérelmet nem okoz.
Az első- és a másodfokú ítélet
[7] Az elsőfokú bíróság a keresetnek helyt adó ítélete indokolásában rámutatott, hogy a peres felek az egyezségben ítélt dolog hatályával a használatbavételi engedély, illetve a beköltözésre való alkalmasság feltételéhez kötötték az „F” épület utáni közös költség fizetési kötelezettséget, s mivel ez a feltétel nem következett be, az egyezséggel ellentétes tartalmú közgyűlési határozatok érvénytelenek. Utalt arra: a bírói egyezség a közgyűlés határozatával a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (régi Pp.) 229. § (1) bekezdése és a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 360. §-a alapján nem írható felül, keresettel pedig az alperes sem az egyezség megváltoztatása, sem érvénytelenségének megállapítása iránt nem élt, az általa hivatkozott rendelkezések, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) 200. és 234. §-a alapján az érvényessége nem is vitatható. Mivel az egyezség a felek tartós jogviszonyára vonatkozik, az alperes e címen előterjesztett igényét külön perben érvényesítheti. Megalapozatlannak találta ugyanakkor az elsőfokú bíróság a kisebbségi érdeksérelemre történő hivatkozást, mivel a közgyűlés határozata a többi villatulajdonossal azonos mértékben kötelezte a felperest, ilyen módon kisebbségi érdeksérelme nem merülhet fel, nem beszélve arról, hogy saját érdekkörében felmerült okból nem tudja használni az ingatlanait.
[8] Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet megváltoztatásával a keresetet elutasította. Ítélete indokolásában hangsúlyozta, hogy a perbeli egyezség anyagi jogerejének terjedelme a keresettel érvényesített joghoz, adott esetben a 13/2008. (03. 07.) számú, az SZMSZ-t módosító közgyűlési határozathoz igazodik. A társasház ugyanakkor 2010-ben és 2016-ben is új SZMSZ-t fogadott el, így a 13/2008. (03. 07.) számú határozattal módosított SZMSZ hatályát vesztette. A jelen per tárgyát képező közgyűlési határozatok idején hatályos SZMSZ a közös költség viselési kötelezettséget a Tht. 24. § (1) bekezdésének fő szabálya szerint írja elő, eltérő rendelkezést egységesen a villaépületek tekintetében tartalmaz – a perbeli közgyűlési határozatok ezzel összhangban állnak. Az előzményi perben kötött, a korábbi SZMSZ hatálya alá tartozó egyezség jogerőhatása nem terjed ki a jelenlegi SZMSZ alapján elfogadott határozatokra, így azok a régi Pp. 229. § (1) bekezdését, illetve a Pp. 360. § (1) bekezdését sem sértik.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[9] A jogerős ítélet ellen felülvizsgálattal élő felperes annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte, mert álláspontja szerint a jogerős ítélet a Pp. 360. § (1) bekezdésében foglalt anyagi jogerőhatás elvét, az egyezséget jóváhagyó végzés ítéleti hatályát sérti.
[10] Kifejtette: nincs akadálya annak, hogy jogvitájuk rendezése érdekében a peres felek a kereseti kérelem és az ellenkérelem korlátain is túlterjeszkedve kössenek egyezséget. A BH1996.307. számú döntésre utalással mutatott rá arra, hogy perbeli egyezség kötése esetén a peres feleket nem kötik a kereset, illetve az ellenkérelem által meghatározott keretek, a felek szabad megállapodása nem korlátozható, így a régi Pp. 229. § (1) bekezdése szerinti jogerőhatás az egyezségben foglalt tartalommal következik be akkor is, ha a felek túlterjeszkednek jogvitájuk perbeli keretein. Az elsőfokú bíróság helyesen következtetett arra, hogy a peres felek az egyezségben a felperes közös költség fizetési kötelezettségét feltétel bekövetkeztéhez kötötték, az egyezséget az alperes ellentétes tartalmú közgyűlési határozatával nem írhatja felül.
[11] A kifejtettek miatt a másodfokú bíróság jogszabálysértő módon állapította meg, hogy az egyezséggel létrejövő jogerőhatás csak a 13/2008. (03. 07.) számú közgyűlési határozattal érintett körben érvényesül, a jogerős végzéssel jóváhagyott egyezséget ugyanis még eltérő tartalmú SZMSZ sem módosíthatja. A jogerős ítélet álláspontja szerint a régi Ptk. 207. § (1) bekezdését is sérti, ugyanis a felek kifejezetten feltételhez kötötték a felperes közös költség viselését, ez a kötelmi megállapodás pedig az utóbb meghozott SZMSZ-szel nem változtatható meg. Nézete szerint az elsőfokú bíróság jogi álláspontja a helyes: az egyezség a felek tartós jogviszonyát rendezte, ezzel kapcsolatos igényét az alperes külön perben érvényesítheti.
[12] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. Fenntartotta az előzményi perben kötött egyezség érvénytelenségére vonatkozó kifogását, hangsúlyozva, hogy a szavatossági kérdések közgyűlési hatáskörbe tartoznak, azzal kapcsolatos egyezséget a közgyűlés határozata nélkül a társasház nem köthetett. A közös költséggel szembeni beszámítás is kizárt, a felperes igénye ilyen módon történő érvényesítésének nem volt helye, a közös költségről pedig le sem mondhat a társasház. A mindezek ellenére megkötött egyezség álláspontja szerint a régi Ptk. 200. §-ába ütközően érvénytelen. Hangsúlyozta, hogy az SZMSZ 2010-ben és 2016-ban elfogadott módosításait a felperes nem támadta meg, fizetési kötelezettségét emiatt sem vitathatja. Az ismertetett indokok alapján mind a megelőző perbeli egyezség, mind annak jogszabálysértő jóváhagyása semmis, a semmisség megállapításához külön eljárásra sincs szükség. A felperes felülvizsgálati érvelésével szemben utalt arra, hogy a per tárgyát nem képező kérdésekre egyezség nem köthető, az egyezség e részei ítélt dolgot emiatt sem jelenthetnek. Mindezek miatt az eljárt bíróságok az érdemi döntéshozatalánál sem az egyezséget, sem annak jóváhagyását nem vehették volna figyelembe. Rámutatott, hogy a társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény (Tht.) 42. § (1) bekezdése értelmében a bírói egyezségre alapított kereset nem is alkalmas az érvénytelenség megállapítására, mivel az egyezséggel ellentétes közgyűlési határozat sem jogszabályt, sem az alapító okiratot vagy az SZMSZ-t, sem pedig a felperes kisebbségi érdekeit nem sérti.
A Kúria döntése és jogi indokai
[13] A felperes felülvizsgálati érvelése – kereseti kérelmének megfelelően – a bírói egyezség anyagi jogerejének terjedelmére vonatkozott: tévesnek tartotta az anyagi jogerő összekapcsolását az egyezségkötés idején hatályban volt, a 13/2008. (03. 07.) határozat alapjául szolgáló közgyűlési határozattal. A Kúria e tekintetben egyetértett a felperesi jogi álláspontjával: a peres felek egyezsége egyértelműen feltétel bekövetkeztéhez, a használatbavételi engedély kiadásához, illetve a beköltözhető állapot eléréséhez kötötte a felperes közös költség fizetési kötelezettségét, s mivel e feltétel nem teljesült, a felperes közös költség fizetésére nem köteles. Helyesen mutattak rá ugyanakkor a bíróságok a bírói egyezség kettős jogi természetére, amely szerint az egyfelől polgári jogi megállapodás, másfelől eljárásjogi jogintézmény, ami azt jelenti, hogy a polgári jogi megállapodásokkal szemben érvényesíthető igények – így az érvénytelenség – az egyezséggel szemben is felhozhatók, és irányadók a polgári jogi megállapodás módosításának szabályai is: a felek a szerződésmódosítás szabályai szerint félre is tehetik az egyezségben foglaltakat. Arra azonban nincs mód, hogy az egyik fél (az adott esetben az alperes) egyoldalú nyilatkozatával – a jelen esetben a kötelmet keletkeztető közgyűlés határozatával – eltérjen a megállapodástól, vitássá tegye az egyezséggel eldöntött jogot [Pp. 360. § (1) bekezdés]: a felperes egyetértésének hiányában kettejük jogviszonyára továbbra is a bíróság által jóváhagyott egyezség az irányadó, az ellentétes tartalmú közgyűlési határozat az anyagi jogerőhatás előzőekben hivatkozott szabályát sérti.
[15] Más kérdés az egyezség (mint polgári jogi megállapodás) esetleges érvénytelensége: amennyiben ugyanis arra a fél akár kifogás formájában hivatkozik, a bíróságnak vizsgálnia kell, hogy a felek megállapodása nem szenved-e az érvényességet kizáró hibában. Az egyezség kettős jogi jellege folytán azonban az érvénytelenségi perben a jóváhagyó végzés anyagi jogereje akkor sem szüntethető meg, ha a kereset alaposnak bizonyul. Az anyagi jogerő akkor oldható fel, ha az érvénytelenséget megállapító jogerős ítélet alapján a fél a jóváhagyó végzéssel szemben perújítással él: a rendkívüli perorvoslati eljárásban nyílik lehetőség arra, hogy a bíróság a jóváhagyó végzés hatályon kívül helyezése mellett az egyezség jóváhagyását megtagadja. Ezt a dogmatikailag helyes megoldást követte a BDT2012.2831. számú döntés, rámutatva, hogy az érvénytelenség jogkövetkezményeinek levonására csak a jóváhagyó végzés jogerejének feloldása után nyílik lehetőség.
[16] A perbeli esetben azonban az érvénytelenségi kifogással élő alperesnek elegendő bizonyítania az általa előadott érvénytelenségi okot, célja ugyanis a kereset elutasítása, nem az érvénytelenség jogkövetkezményeinek levonása, erre pedig a jelen perbeli állás mellett lehetőség van. A kifejtettekből következik, hogy az elsőfokú bíróság álláspontja az alperes érvénytelenségi kifogását illetően téves volt: a felperes az egyezségre hivatkozva kérte a támadott közgyűlési határozatok érvénytelenségének megállapítását, az alperes pedig az egyezség érvénytelenségére alapította a perbeli védekezését. Az így megtett perbeli nyilatkozatok kölcsönös vizsgálatának nincs akadálya, a bíróság az alperes ellenkérelmében előadott kifogást vizsgálni köteles. A kifogás mellőzése olyan súlyos, az érdemi döntésre kiható eljárási szabálysértés, amely a jogerős ítélet elsőfokú ítéletre is kiterjedő hatályon kívül helyezését és új elsőfokú eljárás lefolytatását, annak eredményeként pedig új határozat hozatalát indokolja.
[17] A kifejtettek miatt a Kúria a Pp. 424. § (3) bekezdése értelmében jogerős ítéletet az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot utasította új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára.
[18] Az újabb elsőfokú eljárásban a perfelvételi szak szabályai (Pp. XII. Fejezet) szerint fel kell hívni az alperest, hogy az egyezségbe foglalt megállapodással szembeni érvénytelenségi kifogását pontos jogszabályi hivatkozással és bizonyítási indítványokkal alátámasztva terjessze elő, majd a felperes nyilatkozatát követően az érdemi szakban a szükségesnek mutatkozó bizonyítást lefolytatva lehet állást foglalni a megállapodás érvényességéről. Amennyiben a kifogás alaposnak bizonyul, az a kereset elutasítását eredményezi, az érvénytelenség rendelkező részben történő megállapítására azonban erre irányuló viszontkereset hiányában nem kerülhet sor.
(Kúria Pfv. I. 20.800/2021/5.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás