PÜ BH 2022/75
PÜ BH 2022/75
2022.03.01.
I. Annak megítéléséhez, hogy a térbeli megjelölés kizárólag olyan formából áll-e, amely a célzott műszaki hatás eléréséhez szükséges, nemcsak a megjelölés grafikai ábrázolását lehet figyelembe venni, hanem egyéb olyan információk is felhasználhatók, mint az érintett vásárlóközönség általi észlelés és ismeret, ezeknek az információknak azonban objektív és megbízható forrásból kell származniuk.
II. Az áru formájából álló megjelölés nem kizárt a védjegyoltalomból automatikusan amiatt, hogy az áru formája formatervezési mintaoltalom alatt áll, vagy ha azt kizárólag dísztárgy formája alkotja.
III. Az áru formájából álló megjelölés esetén annak megítéléséhez, hogy a forma hordozza-e az áru értékének lényegét, az érintett vásárlóközönségnek a grafikailag ábrázolt árura vonatkozó észlelését vagy ismereteit is figyelembe lehet venni, feltéve, ha objektív és megbízható információkból lehet azt a következtetést levonni, hogy a fogyasztóknak az adott áru megvásárlására vonatkozó döntését igen nagy mértékben ez a jellemző határozza meg [1997. évi XI. tv. (Vt.) 2. § (2) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A kérelmező 2015. február 5-én térbeli megjelölés védjegykénti lajstromozását kérte a 14. osztályba sorolt „dísztárgyak”, a 21. osztályba tartozó üvegből és kerámiából készült „dísztárgyak” és a 28. osztályba sorolt „játékok” árukra.
[2] A Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala (a továbbiakban: SZTNH) határozatával a védjegybejelentést elutasította a védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény (a továbbiakban: Vt.) 2. § (2) bekezdés b) pontjának második és harmadik fordulata alapján. A határozat indokolása szerint a lajstromozni kért megjelölés olyan homogén testet ábrázol, amely két, egymásra merőleges szimmetriasíkból, hét sima lapból és e lapokat elválasztó élekből áll. Ez a formai kialakítás a kérelmező „G...” nevű áruját ábrázolja, amely egy olyan konvex, homogén anyagból készült mono-monostatikus test, amelynek pontosan egy stabil és pontosan egy instabil, azaz összesen két egyensúlyi pontja van, és a test egyensúlyi pontba való visszatérését maga a formai kialakítás biztosítja. E termékről szóló internetes oldalakon, illetve a terméknek adott nagy sajtónyilvánosságból a formai kialakítás jellemzőit és funkcióját az átlagos fogyasztók megismerték. Ezért e tudást figyelembe lehetett venni az oltalomképesség megítélése során. Ebből következően a lajstromozni kért megjelölés egy olyan térbeli testet ábrázol, amely külső kialakításának, illetve az alkalmazott homogén anyagnak köszönhetően mindig visszatér az egyensúlyi pontjába, a megjelölést alkotó test teljes formai kialakítása azt a műszaki célt szolgálja, hogy a test mindig talpra álljon.
[3] Az SZTNH a Vt. 2. § (2) bekezdés b) pontjának második fordulata szerinti kizáró ok vizsgálata során kifejtette, hogy a térbeli test teljes formai kialakítása következtében funkcionálhat olyan játékként, amelynek az a rendeltetése, hogy mindig a stabil egyensúlyi pontjára billenjen vissza. A megjelölés valamennyi eleme kizárólag ezen célzott műszaki hatásnak alárendelten lett kialakítva, vagyis műszaki funkciót valósít meg. Ezért a megjelölést a 28. osztályban igényelt „játékok” árukra a tájékozottan és észszerűen eljáró fogyasztó nem az áru kereskedelmi származására való utalásként fogja fel, hanem a „G...” nevű test által célzott műszaki hatás eléréséhez szükséges formaként érzékeli. A térbeli megjelölés lajstromozása korlátozná a versenytársak választási lehetőségét a műszaki megoldás alkalmazása tekintetében, amely elegendő a vizsgált kizáró ok alkalmazásához. Az így biztosított védjegyoltalom indokolatlanul széles körű monopóliumot is eredményezne, mert az összetéveszthetőségig hasonló formájú testek forgalomba hozatalát is akadályozná.
[4] Az SZTNH indokolása szerint a 14. és a 21. osztályokba sorolt „dísztárgyak” áruk tekintetében a lajstromozás akadályát a Vt. 2. § (2) bekezdés b) pontjának harmadik fordulata képezi, amely szerint kizárt a megjelölés a védjegyoltalomból, ha kizárólag olyan formából áll, amely az áru értékének lényegét hordozza. A megjelölés szerinti térbeli alakzat figyelemfelkeltő kialakítású, feltűnő dizájnt testesít meg, és ez az érintett áruk értékesítésének központi eleme. A fogyasztók a dísztárgyakat elsősorban különleges formai kialakításuk miatt vásárolják meg. Elvileg nem zárható ki a térbeli kialakítású dísztárgyakra a védjegyoltalom megszerzése, azonban ha a formai megjelenést a feltűnő kialakítása határozza meg, okkal merül fel, hogy az áru értéke ebben a formai kialakításban rejlik.
A megváltoztatási kérelem
[5] A kérelmező megváltoztatási kérelmében az elsőfokú bíróságtól az alkalmazott kizáró okok értelmezése érdekében kérte az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EUB) megkeresését előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése érdekében. Érdemben a határozat hatályon kívül helyezését és az SZTNH eljárás folytatására utasítását kérte. A kérelmező álláspontja szerint az SZTNH tévesen vizsgálta az oltalomképesség feltételeit a „G...” áru tekintetében és vett figyelembe olyan tulajdonságokat, amelyek a térbeli megjelölés ábrázolásából nem láthatók. A kizáró ok vizsgálata körében a lajstromozni kért forma és a funkcionalitás közötti tényleges oksági kapcsolat fennállása, nem pedig a fogyasztók ezzel kapcsolatos észlelése és következtetése vizsgálható.
[6] Az SZTNH figyelemmel arra, hogy a megváltoztatási kérelem elvi jelentőségű jogkérdést vetett fel, a Vt. 77. § (1) bekezdése alapján írásbeli nyilatkozatot tett, amelyben a kérelmező előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése iránti kérelmét indokoltnak tartotta.
Az első- és a másodfokú végzés
[7] Az elsőfokú bíróság végzésével a megváltoztatási kérelmet elutasította.
[8] Az elsőfokú bíróság az árujegyzék 28. osztályba sorolt „játékok” áruk tekintetében a Vt. 2. § (2) bekezdés b) pontjának második fordulata szerinti kizáró ok vizsgálata során kifejtette, hogy a test formáját az egyetlen nézetből való ábrázolás nem tárja fel maradéktalanul. A bejelentéshez csatolt különlenyomat alapján a megjelölés egy térbeli test egyetlen nézetből mutatott, színek nélküli fotórealisztikus ábrázolása. A térbeli megjelölés körvonala püspöksüvegre emlékeztet, a felületét három (esetleg négy), egymással élekben és csúcsokban találkozó, mintázat és felirat nélküli lap képezi. A megjelölés a „G...” áru formáját mutatja egy nézőpontból. Az SZTNH azonban tévesen azonosította a bejelentés tárgyát az ismert termék formájával. A lenyomat szerinti test szélesebb körű oltalmat jelent, amelybe speciális esetként beletartozik a „G...” áru is. A megjelölést ugyanakkor anyagszerkezete, a homogenitás nem jellemzi, mert ez a jellemző grafikailag nincs megjelenítve.
[9] Az elsőfokú bíróság a kérelmező előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére irányuló kérelmében feltenni indítványozott kérdéseit megválaszolva a következőket fejtette ki.
[10] A „játékok” áruk tekintetében a célzott műszaki hatás vizsgálata során nem azt kell vizsgálni, hogy a releváns fogyasztó miképpen észleli az áru formája és a célzott műszaki hatás közötti kapcsolatot, hanem azt, hogy az ilyen kapcsolat objektíve fennáll-e. Az adott esetben az áru formájával célzott műszaki hatás az egyetlen stabil pontba való visszaállás (talpra állás). Erre tekintettel a műszaki hatás és a forma kapcsolatának vizsgálata eredményét nem a fogyasztók értékítéleteként, hanem műszaki tényként kell rögzíteni. A lajstromozást kizáró ok abban az esetben is alkalmazható, ha a kívánt műszaki hatás más forma használatával is elérhető. Az anyagszerkezeti jellemző, miután nincs grafikailag ábrázolva, nem része a lajstromozni kért megjelölésnek. A szóban forgó kizáró ok alkalmazásának ugyanakkor nem feltétele, hogy a szükségesnek minősített formának a célzott műszaki hatás eléréséhez elegendőnek is kell lennie. A célzott műszaki hatást az anyag és annak formája együttesen biztosítja. Bármely áru anyaga megváltoztatható a forma változatlanul hagyása mellett úgy, hogy a célzott műszaki hatás már nem jöhet létre. Ezért általában igaz, hogy az áru formája szükséges, de nem elegendő feltétele a célzott műszaki hatás elérésének, ehhez ugyanis a célszerű anyagválasztásnak is teljesülnie kell. Ebből következően, ha a szóban forgó kizáró ok alkalmazásához az áru anyagszerkezeti jellemzői értékelhetők volnának, az kiüresítené a kizáró okot.
[11] A „dísztárgyak” áruk tekintetében az elsőfokú bíróság nem értett egyet az SZTNH azon álláspontjával, amely szerint a tárgyi megjelölésben szereplő formának az esztétikai jellemzői kölcsönöznek jelentős értéket. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a „G...” áru értékét egyrészről az a tény alapozza meg, hogy első azon gömbből származtatott és kézzelfogható testek sorában, amelyek egyszerre konvexek, homogének és mono-monostatikusak; másrészről az áru értékét a matematikához kapcsolódó tudományos kérdésekre adott, empirikus alapokon álló válasz adja. A „G...” áru jellegzetes és egyedi formája ezeket az értékeket testesíti meg, függetlenül a forma esztétikai megítélésétől. A fogyasztók az árut nem mint egy szép, formatervezett tárgyat, hanem mint a kézzel fogható matematikát keresik, ebből az okból akarják dísztárgyként birtokolni.
[12] A kérelmező fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.
[13] A másodfokú bíróság álláspontja szerint indokolatlan volt az árujegyzékben szereplő termékek tekintetében az oltalomképességet eltérő kizáró okok szerint vizsgálni. A bejelentési kérelemhez mellékelt különlenyomatból megállapítható, hogy az igényelt oltalom egy térbeli megjelölésre vonatkozik. Az ábra a testet egy nézetből mutatja, ebből a szögből három, esetleg négy, egymáshoz élekkel és csúcsokkal kapcsolódó, sima felületű, lapokkal határolt formájú tárgy vehető ki. Az ábrázolási mód nem ad semmilyen információt arról, hogy a test képen nem látható részei hogyan vannak kialakítva, és azt sem lehet egyértelműen megállapítani, hogy a térbeli alakzat szimmetrikus vagy aszimmetrikus. Ilyen helyzetben a kérelmező „G...” néven ismertté vált áruját nem lehet a megjelöléssel megfeleltetni, és nem lehet figyelembe venni a talpra állás jellemzőjét sem. Az egyensúlyi helyzetbe kerülés képességével egyébként is csak matematikai számítás és kísérletezés után kifejlesztett homogén anyagszerkezetű test rendelkezik, az anyagszerkezet azonban a lenyomaton grafikailag nincs megjelenítve.
[14] A tárgyi megjelölés ábrázolási módja semmilyen formában nem utal arra, hogy a testhez valamilyen funkcionális tulajdonságot lehetne hozzárendelni, és ilyenre az árujegyzék áruiból sem lehet következtetni. A kérelmező az árujegyzéket a 28. osztályba tartozó „játékok” áruk tekintetében nem szűkítette, így nem tudható, hogy az adott formának milyen funkciónak kell megfelelnie. Az adott esetben sem a lenyomat, sem az árujegyzék nem közöl információt arról, hogy a lajstromozni kért formájú játékkal milyen módon lehet játszani, azt hogyan lehet játék céljára használni. Az árujegyzék 14. és 21. osztályba tartozó „dísztárgyak” áruk esetében ugyanakkor fogalmilag kizárt a célzott műszaki hatás, mert ezek a termékek csupán a környezet szépítését szolgálják, használhatóságuk ebben ki is merül.
[15] A másodfokú bíróság megítélése szerint, mindezek alapján az oltalomképesség feltételeit a teljes árujegyzékre vetítve, egységesen azon kizáró ok tekintetében kell vizsgálni, miszerint az olyan megjelölés kizárt a védjegyoltalomból, amely kizárólag olyan formából áll, amely az áru értékének a lényegét hordozza. Miután a lenyomatban megjelenített térbeli testhez semmilyen rejtett műszaki tulajdonság nem társítható és azzal a „G...” nevű termék nem azonosítható, ezért annak tudománytörténeti jelentősége sem értékelhető. Az áru értékét a háromdimenziós test szokatlanul letisztult, nyugalmat árasztó, különleges formai kialakítása biztosítja. Így megállapítható, hogy a forma hordozza az áru értékének a lényegét, ezért a térbeli megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban. Az egyéni jellegre tekintettel, a külső megjelenésre megszerzett formatervezési mintaoltalom által biztosított kizárólagosság nem menthető át más oltalmi formába. A kizáró ok közérdeket szolgáló célja azzal valósul meg, ha a tipikusan más oltalmi formába tartozó jellemzőkkel rendelkező megjelölés nem részesül védjegyoltalomban.
A felülvizsgálati kérelem
[16] A kérelmező a jogerős végzés ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmében a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és tartalmilag az SZTNH új eljárásra utasítását kérte, változatlanul indítványoztaaz EUB előzetes döntéshozatali eljárásának kezdeményezését.
Az Európai Unió Bírósága előzetes döntéshozatali eljárásának kezdeményezése
[17] Az eljárás során az SZTNH, az eljárt bíróságok és a kérelmező eltérő álláspontot foglaltak el abban a kérdésben, hogy a kizáró ok alkalmazása során kizárólag a megjelölés grafikai ábrázolását lehet-e figyelembe venni, vagy a grafikai ábrázolásban megjelenő forma és a célzott műszaki hatás, valamint az áru értékének lényege vizsgálatához értékelhetők a vásárlók észlelései és ismeretei is a formát megtestesítő „G...” árura vonatkozóan. E tekintetben a hivatkozott uniós joggyakorlat sem adott egyértelmű iránymutatást a szóban forgó kizáró ok adott esetben történő alkalmazásához. Ezért a Kúria a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 155/A. § (1) bekezdése alapján kezdeményezte az EUB előzetes döntéshozatali eljárását a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, az Európai Parlament és a Tanács 2008. október 22-i 2008/95/EK Irányelve (a továbbiakban: Irányelv) 3. cikk (1) bekezdés e) pontjának értelmezése körében a következő kérdések megválaszolása érdekében:
1) Az Irányelv 3. cikk (1) bekezdés e) pontjának második francia bekezdését úgy kell-e értelmezni, hogy kizárólag valamely áru formájából álló megjelölés esetén
a) kizárólag a lajstromban szereplő grafikai ábrázolás alapján vizsgálható, hogy a forma a célzott műszaki hatás eléréséhez szükséges, vagy
b) figyelembe vehetők a releváns fogyasztók észlelései is?
Vagyis figyelembe vehető-e, hogy a releváns fogyasztók számára ismert: az oltalmazni kért forma a célzott műszaki hatás eléréséhez szükséges.
2) Az Irányelv 3. cikk (1) bekezdés e) pontjának harmadik francia bekezdését úgy kell-e értelmezni, hogy a kizáró ok alkalmazható az olyan, kizárólag az áru formájából álló megjelölésre, amelynek esetében a vásárlónak a grafikailag ábrázolt áruval kapcsolatos észlelései vagy ismeretei figyelembe vételével állapítható meg, hogy a forma az árunak jelentős értéket kölcsönöz?
3) Az Irányelv 3. cikk (1) bekezdés e) pontjának harmadik francia bekezdését úgy kell-e értelmezni, hogy a kizáró ok alkalmazható az olyan megjelölésre, amely kizárólag olyan formából áll,
a) amely egyéni jellege alapján formatervezési mintaoltalom alatt áll, vagy
b) amelynek egyedül az esztétikai megjelenése kölcsönöz bármiféle értéket az árunak?
[18] Az EUB a 2020. április 23-án kihirdetett, C-237/19. számú ítéletében a következők szerint válaszolta meg az Irányelv értelmezése tárgyában feltett kérdéseket.
1) Az Irányelv 3. cikk (1) bekezdés e) pontjának ii. alpontját úgy kell értelmezni, hogy annak a megállapításához, hogy valamely megjelölés kizárólag az árunak a célzott műszaki hatás eléréséhez szükséges formájából áll-e, nem csak a megjelölés grafikai ábrázolását lehet figyelembe venni. A grafikai ábrázoláson kívül egyéb olyan információk is felhasználhatók a szóban forgó megjelölés alapvető jellemzőinek meghatározásához, mint például az érintett vásárlóközönség általi észlelés. Ezzel szemben, noha a megjelölés grafikai ábrázolásából nem következő információkat is figyelembe lehet venni annak megállapításához, hogy ezek a jellemzők a szóban forgó áru valamelyik műszaki funkciójának felelnek-e meg, ezeknek az információknak objektív és megbízható forrásból kell származniuk, és nem terjedhetnek ki az érintett vásárlóközönség általi észlelésre.
2) Az Irányelv 3. cikk (1) bekezdés e) pontjának iii. alpontját úgy kell értelmezni, hogy az érintett vásárlóközönségnek a kizárólag az áru formájából álló megjelöléssel, grafikailag ábrázolt árura vonatkozó észlelését vagy ismereteit figyelembe lehet venni e forma valamely alapvető jellemzőjének megállapításakor. Az e rendelkezésben foglalt kizáró ok akkor alkalmazható, ha objektív és megbízható információkból azt a következtetést lehet levonni, hogy a fogyasztóknak a szóban forgó áru megvásárlására vonatkozó döntését igen nagy mértékben ez a jellemző határozza meg.
3) Az Irányelv 3. cikk (1) bekezdés e) pontjának iii. alpontját úgy kell értelmezni, hogy az e rendelkezésben foglalt kizáró okot nem kell minden esetben automatikusan alkalmazni a kizárólag az áru formájából álló megjelölésre, ha az formatervezésiminta-oltalom alatt áll, vagy ha azt kizárólag egy dísztárgy formája alkotja.
A kérelmező észrevétele az EUB C-237/19. számú ítélete alapján
[19] A kérelmező álláspontja szerint az SZTNH és az eljárt bíróságok szubjektív vélemények, spekulatív feltételezések és nem az EUB ítéletében megkívánt objektív és megbízható forrásokból származó bizonyítékok alapján hozták meg a döntésüket. E követelményből az következik, hogy a műszaki hatás kapcsán a bíróságoknak és a hatóságnak bizonyítékokkal alátámasztott tényeken nyugvó műszaki elemzést kell végezniük annak megállapításához, hogy a megjelölés lényegi jellemzői az áru funkcióját valósítják-e meg. A vásárlók – eljárás során figyelembe vett – ismerete, miszerint a forma szükséges a talpra állás, mint műszaki hatás eléréséhez, téves, miután a „G...” esetében a tudományos áttörés az egynél több instabil egyensúlyi pont kiküszöbölése volt, a talpra állás nem célzott műszaki hatás, hanem csupán egy „mellékhatás”.
[20] Az EUB ítélete értelmében a kizáró ok, mely szerint a forma az árunak jelentős értéket kölcsönöz, nem alkalmazható, ha az áru értéke a formán kívüli tényezőkben rejlik, például az áru műszaki jellemzőiben, ismertségében, megalkotása történetében, az elkészítésének módjában, a felhasznált anyagokban, illetve alkotójának kilétében. Az SZTNH és az eljárt bíróságok szubjektív szempontok és nem bizonyítékokon alapuló értékelés alapján állapították meg – eltérő indokkal –, hogy az adott forma az árunak jelentős értéket kölcsönöz. Ezzel szemben a „G...” legjelentősebb értéke a megalkotásának története és az alkotóinak kiléte. Ezek a tényezők, mint formán kívüli tényezők azok, amelyek nagy mértékben befolyásolják a fogyasztói döntéseket, ekként pedig nem alapozzák meg a kizáró ok alkalmazását.
[21] A másodfokú bíróság tévesen állapította meg, hogy a tipikusan más oltalmi formába tartozó megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, amelyet az EUB ítélete is alátámaszt.
A Kúria döntése és jogi indokai
[22] A felülvizsgálati kérelem nem alapos az alábbiak szerint.
[23] A Vt. 1. § (1) bekezdése értelmében védjegyoltalomban részesülhet minden grafikailag ábrázolható megjelölés, amely alkalmas arra, hogy valamely árut vagy szolgáltatást megkülönböztessen mások áruitól vagy szolgáltatásaitól. A (2) bekezdés d) pontja szerint védjegyoltalomban részesülő megjelölés lehet különösen sík- vagy térbeli alakzat, beleértve az áru vagy a csomagolás formáját.
A Vt. 2. § (1) bekezdése alapján a megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, ha nem felel meg az 1. §-ban meghatározott követelményeknek.
A (2) bekezdés b) pontja szerint ki van zárva a védjegyoltalomból a megjelölés, ha kizárólag olyan formából áll,
amely az áru jellegéből következik, vagy
amely a célzott műszaki hatás eléréséhez szükséges, illetve
amely az áru értékének a lényegét hordozza.
[A Vt. 2. § (2) bekezdés b) pontja tartalmilag megegyezik az Irányelv 3. cikk (1) bekezdés e) pontjának i-iii. alpontjaival.]
[24] A tárgyi védjegybejelentés a „G...” árut ábrázoló térbeli megjelölésre vonatkozik, amelyről ismert, hogy egy olyan konvex, homogén anyagból készült mono-monostatikus test, amelynek egy stabil és egy instabil, azaz összesen két egyensúlyi pontja van, és a teljes formai kialakítás azt a műszaki célt szolgálja, hogy a test mindig a stabil súlypontba álljon vissza. Az eljárás során megállapítást nyert, hogy a bejelentés mellékleteként csatolt különlenyomat alapján, amely a lajstromozni kért megjelölés fotórealisztikus ábrázolása, a „G...” áru ismertetett tulajdonsága (talpra állás) és anyagszerkezeti jellemzője (homogenitás) nem állapítható meg. Ezért ahhoz, hogy az alkalmazott kizáró ok szerint a forma és a célzott műszaki hatás, illetve a forma és az áru értékének lényege közötti kapcsolat vizsgálható legyen, nem nélkülözhetők a releváns fogyasztók „G...” áruval kapcsolatos ismeretei.
[25] A bejelentett megjelölés árujegyzékének 28. osztályba sorolt „játékok” árui vonatkozásában az SZTNH és az elsőfokú bíróság ellentétes álláspontot foglaltak el abban a kérdésben, hogy az adott forma funkcionális jellemzőinek vizsgálata során a fogyasztók észlelése figyelembe vehető-e, azaz értékelhető-e az, hogy a releváns fogyasztók számára ismert: az oltalmazni kért forma a célzott műszaki hatás eléréséhez szükséges.
[26] Az EUB a Vt. 2. § (2) bekezdés b) pontja második fordulatának tartalmilag megfelelő Irányelv 3. cikk (1) bekezdés e) pontja ii. alpontjának értelmezése körében úgy foglalt állást, hogy a grafikai ábrázoláson kívül egyéb olyan információk is felhasználhatók a szóban forgó megjelölés alapvető jellemzőinek meghatározásához, mint például az érintett vásárlóközönség általi észlelés, azonban ezeknek a megjelölés grafikai ábrázolásából nem következő információknak objektív és megbízható forrásból kell származniuk, és nem terjedhetnek ki az érintett vásárlóközönség általi észlelésre.
[27] Az adott esetben tehát annak megállapításához, hogy a lajstromozni kért megjelölés kizárólag a célzott műszaki hatás eléréséhez szükséges formából áll-e, az EUB válaszának tükrében azt kellett megítélni, hogy a vásárlók szubjektív észlelésén, eshetőleges ismeretein vagy objektív, megbízható információn alapul-e az az ismeret, hogy a megjelölés szerinti térbeli test a formai és anyagszerkezeti tulajdonságai miatt mindig egyensúlyi helyzetbe (talpra) áll.
[28] A kérelmező értelmezésével szemben, az EUB ítéletéből nem következik az, hogy a műszaki hatás vizsgálata során a bíróságoknak és a hatóságnak bizonyítékokkal alátámasztott tényeken nyugvó „műszaki elemzést” kell végezniük annak megállapításához, hogy a megjelölés lényegi jellemzői az áru funkcióját valósítják-e meg. Az ítélet kérelmező által hivatkozott 35-37. pontjaiban csupán a szövegkörnyezetből kiragadott megállapításként szerepel az, hogy a kizáró ok vizsgálata során figyelembe vehető „információknak objektív és megbízható forrásból kell származniuk, és nem terjedhetnek ki az érintett vásárlóközönség általi észlelésre”.
[29] Az EUB ugyanis tartalmilag azt fejtette ki, hogy a célzott műszaki hatás vizsgálata során csupán a vásárló észlelésére nem alapozható megállapítás, mert az érintett vásárlóközönség nem feltétlenül rendelkezik ahhoz szükséges szakértelemmel, hogy az áru műszaki funkcióit pontosan meg tudja határozni, ennélfogva az ilyen, szükségszerűen szubjektív elemeket tartalmazó értékelés nem egyeztethető össze a kizáró okkal elérni kívánt céllal. Az érintett áru műszaki funkciói meghatározásának objektív és megbízható információkon kell alapulnia, ilyen objektív és megbízható információ lehet az árunak a védjegybejelentéskor esetleg benyújtott leírása, az áruval kapcsolatban korábban biztosított szellemi tulajdonjogokra vonatkozó adatok, az áru funkcióira vonatkozó közvélemény-kutatások és szakértői vélemények, vagy bármely más releváns dokumentum, például tudományos publikációk, katalógusok és internetes oldalak, amelyek az áru műszaki funkcióját ismertetik. Az EUB – tartalmilag – tehát egyértelműen úgy foglalt állást, hogy a grafikai ábrázoláson kívül egyéb olyan információk is felhasználhatók a megjelölés alapvető jellemzőinek meghatározásához, mint például az érintett vásárlóközönség általi észlelés, a vásárlók észlelésének/ismereteinek azonban objektív és megbízható forrásból kell származniuk.
[30] A kérelmező az SZTNH előtti eljárásban táblázatba foglalva csatolta a „G...” felfedezésének 2006-2007. években történt széles körű sajtómegjelenését, amely igazolja, hogy a felfedezés és annak kézzel fogható, tárgyiasult valósága a hazai és külföldi média kiemelt figyelmébe került. Minderre tekintettel a Kúria nemcsak a kérelmező által igazoltan, hanem nyilvános elérhetőségénél fogva a régi Pp. 163. § (3) bekezdése alapján a köztudomás szerint is megállapíthatónak tartotta, hogy a megjelölés szerinti térbeli test esetében a forma és a funkció közötti kapcsolat ismerete objektív megbízható forrásból származik.
[31] A fent kifejtettekre figyelemmel a Kúria az SZTNH álláspontjával értett egyet, amely célzottan a fogyasztók számára hozzáférhetővé tett internetes forrásokból származó információk figyelembe vételével megállapította: a megjelölést alkotó test formai kialakítása azt a műszaki célt szolgálja, hogy a test mindig talpra álljon, azaz a megjelölés kizárólag olyan formából áll, amely a célzott műszaki hatás eléréséhez szükséges. Az SZTNH a vásárlóközönség széles köre számára is rendelkezésre álló adatokból vonta le azt a következtetést, hogy a teljes test formai kialakítása a célzott műszaki hatás eléréséhez szükséges. Megállapítását a fent ismertetettek szerint az eljárás adatai alátámasztják. Az adott esetben figyelembe vett vásárlói információk – az EUB megállapításainak is megfelelő – olyan objektív és megbízható forrásokon alapulnak, amelyek az EUB által támasztott kritériumoknak megfelelnek és a kizáró ok alkalmazását megalapozzák. Ezért önmagában az, hogy az SZTNH a kizáró ok vizsgálata során figyelembe vett vásárlói információk – EUB ítéletében meghatározott kritériumoknak egyébként megfelelő – forrását nem az „objektív és megbízható” kifejezésekkel nevesítve jelölte meg, a döntés érdemét nem befolyásolja, így ez a körülmény a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és az eljárás megismétlését nem indokolja.
[32] Az eljárás adatai alapján megállapítható tehát: a 28. osztályba sorolt „játékok” áruk vonatkozásában a célzott műszaki hatás, a test egyensúlyi pontba való visszaállása lehetővé teszi, hogy a megjelölés szerinti térbeli test játékként funkcionáljon, ilyen módon alkalmas a vásárlói döntés befolyásolására. Eltérő indokok alapján, érdemben azonban az elsőfokú bíróság is helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a „G...” test mint játék, minden alapvető funkcionális jellemzője az elérni kívánt műszaki hatásnak alárendelten került kialakításra, ezért a megjelölés kizárt az oltalomból. A kérelmezőnek a felülvizsgálati eljárásban az EUB előzetes döntéshozatali eljárásban hozott ítéletének közlését követően előterjesztett észrevételében tett új hivatkozását, miszerint a célzott műszaki hatás – az eddigi érvelésével szemben – nem a test talpra állása, hanem az egynél több instabil pont kiküszöbölése, az SZTNH és az eljárt bíróságok nem vizsgálták, ezért azt, hogy ezen érvelésre tekintettel a jogerős végzés jogszabályt sért, megállapítani nem lehet. Ettől függetlenül a kérelmező által tudományos áttörésként értékelt egynél több instabil pont kiküszöbölése mint célzott műszaki hatás sem változtat azon a tényen, hogy a tárgyi megjelölés szerinti test teljes formai kialakítása azt a műszaki célt (is) szolgálja, hogy a test mindig az egyensúlyi pontjába álljon vissza.
[34] A lajstromozni kért megjelölés árujegyzékének 14. és 21. osztályba sorolt „dísztárgyak” árui esetében az adott kizáró ok alkalmazása szempontjából azt kellett megítélni, hogy a megjelölés szerinti forma az áru értékének lényegét hordozza-e.
[35] A Vt. 2. § (2) bekezdés b) pontja harmadik fordulatának tartalmilag megfelelő Irányelv 3. cikk (1) bekezdése) pontja iii. alpontjának értelmezése körében az EUB a 3. számú kérdésre adott válaszában egyértelműen állást foglalt abban a kérdésben, hogy az áru formájából álló megjelölés nem kizárt a védjegyoltalomból automatikusan amiatt, hogy az áru formája formatervezési mintaoltalom alatt áll, vagy ha azt kizárólag dísztárgy formája alkotja. A művészi vagy díszítő értékkel rendelkező áru formájából álló megjelölés esetében ugyanakkor vizsgálhatónak tartotta azt, hogy objektív és megbízható információkból lehet-e olyan következtetést levonni, hogy a fogyasztóknak az árura vonatkozó döntését igen nagy mértékben ennek a formának egy vagy több jellemzője határozza meg.
[36] Az SZTNH és a másodfokú bíróság a „dísztárgyak” áruk esetében a megjelölés szerinti térbeli test feltűnő, letisztult, kifinomult formai kialakítására tekintettel találták alkalmazhatónak a szóban forgó kizáró okot, figyelemmel arra is, hogy az áru értékének lényegét egy formatervezési mintaoltalom alatt álló dizájn hordozza. A Kúria megítélése szerint azonban egyéb szempontok vizsgálata nélkül ez az álláspont lényegében a formatervezési mintaoltalom alatt álló külső megjelenést, illetve a dísztárgy formáját automatikusan zárja ki a védjegyoltalom megszerzésének lehetőségéből, amely nem áll összhangban az EUB gyakorlatával.
[37] A Kúria a „dísztárgyak” áruk esetében az EUB 2. számú kérdésre adott válaszát tartja irányadónak a szóban forgó kizáró ok vizsgálatához. Eszerint az áru formájából álló megjelölés esetén a forma valamely alapvető jellemzőjének megállapításakor az érintett vásárlóközönségnek a grafikailag ábrázolt árura vonatkozó észlelését vagy ismereteit figyelembe lehet venni, feltéve, ha objektív és megbízható információkból lehet azt a következtetést levonni, hogy a fogyasztóknak az adott áru megvásárlására vonatkozó döntését igen nagy mértékben ez a jellemző határozza meg.
[38] Az eljárás során nem volt vitás, hogy a bejelentett térbeli megjelölés a „G...” árut grafikailag ábrázoló tárgyra vonatkozik, amelynek alapvető jellemzője, hogy billegő állapotból mindig az egyensúlyi pontba áll vissza.
[39] A kérelmező a felülvizsgálati kérelmében és az eljárás során mindvégig azzal érvelt, hogy a „dísztárgyak” áruk tekintetében a „G...” áru értékének lényegét az a matematikai felfedezés hordozza, amelynek a kézzel fogható szimbólumává vált. A kérelmező a felülvizsgálati eljárásban az EUB előzetes döntéshozatali eljárásában hozott ítéletének közlését követően előterjesztett észrevételében – korábbi álláspontjának ellentmondva – már azzal érvelt, hogy a „G...” áru legjelentősebb értéke a saját története, valamint alkotóinak kiléte, és ezek az áru formájához nem kapcsolódó tényezők határozzák meg az áru megvásárlására vonatkozó fogyasztói döntést, amely az EUB ítéletének tükrében a kizáró ok alkalmazását nem teszi lehetővé.
[40] Az EUB a szóban forgó kizáró ok alkalmazásához szükségesnek tartotta annak megállapíthatóságát, hogy a fogyasztóknak az áru megvásárlására vonatkozó döntését igen nagy mértékben a megjelölést kizárólagosan alkotó forma egy vagy több jellemzője határozza meg, az áru formájához nem kapcsolódó jellemzőket, mint például az áru műszaki jellemzőit vagy ismertségét, ezzel szemben nem tartotta relevánsnak. Hangsúlyozta ugyanakkor azt is, hogy bár az átlagos fogyasztó feltételezett észlelése önmagában ugyan nem döntő tényező a kizáró ok alkalmazásához, mégis hasznos értékelési szempont lehet a megjelölés „alapvető jellemzőinek” meghatározása során. Ebből következően – az EUB álláspontja szerint – a szóban forgó kizáró ok az alapügyben szereplő tényállás mellett megengedi, hogy az illetékes hatóság a megjelölésnek az érintett vásárlóközönség általi észlelésére és ismereteire tekintettel megállapítsa, hogy a megjelölést kizárólagosan alkotó forma egy matematikai felfedezés kézzel fogható szimbólumából áll, és mivel az illetékes hatóság úgy ítélte meg, hogy ez a körülmény az adott formát különlegessé és feltűnővé teszi, juthatott arra a következtetésre, hogy – a 44. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében vett – alapvető jellemzőről van szó, és meg kell vizsgálni, hogy a megjelölést kizárólagosan alkotó forma e körülmény folytán az árunak jelentős értéket kölcsönöz-e.
[41] Az SZTNH és a másodfokú bíróság az áru értékének lényegét a formatervezett külső kialakításban ragadták meg. A Kúria az elsőfokú bíróság indokaival értett egyet – amellyel az eljárás korábbi szakaszában tartalmilag egyezően érvelt a kérelmező is –, mely szerint a „G...” árut a fogyasztók egy elméleti jellegű tudományhoz, a matematikához kapcsolódó kérdésre adott válasz tárgyban megtestesült formájaként tartják számon, tudománytörténeti értéke miatt akarják megvásárolni és birtokolni. A fent ismertetett kiterjedt hazai és nemzetközi sajtónyilvánosságra, a nyilvánosan hozzáférhető ismeretekre mint objektív, megbízható információra tekintettel pedig okkal vonható le az a következtetés, hogy a vásárlóknak a „G...” áru megvásárlására vonatkozó döntését igen nagy mértékben ez az alapvető jellemző: a forma tudománytörténeti és szimbolikus értéke határozza meg. Ezért eltérő indokaitól függetlenül, érdemben jogszabálysértés nélkül állapította meg a jogerős végzés, hogy a „dísztárgyak” áruk vonatkozásában a megjelölés kizárólag olyan formából áll, amely az áru értékének lényegét hordozza, így nem részesülhet védjegyoltalomban.
[42] A kifejtettekből következően a Kúria a következőket hangsúlyozza. A védjegyoltalom alapvető funkciója a versenytársak azonos vagy hasonló áruinak, illetve szolgáltatásainak megkülönböztetése, az áru valamely gyártótól való származására, eredetére való utalás biztosítása. A tárgyi térbeli megjelölés egy matematikai felfedezés három dimenzióban megalkotott formájából áll, lényege és értéke a szellemi alkotásban testesül meg, amelynek védelmére az áruk egymástól való megkülönböztetésére szolgáló oltalmi forma nem alkalmas.
[43] Minderre tekintettel a Kúria megállapította, hogy a jogerős végzés érdemben jogszabálysértés nélkül utasította el az SZTNH védjegybejelentést elutasító határozata ellen benyújtott megváltoztatási kérelmet, ezért a jogerős végzést hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. IV. 21.140/2020/8.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás