BK ÍH 2022/75.

A törvényszék a másodfokú eljárásban meghozott végzésével a lopás vétsége miatt P. P. vádlott ellen indult büntetőügyben a kerületi bíróság 2021. március 22-én kihirdetett ítéletét hatályon kívül helyezte és a kerületi bíróságot új eljárás lefolytatására utasította.

Megállapította a másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség összegét is.

A hatályon kívül helyezés okaként azt jelölte meg, hogy az elsőfokú bíróság a vádlott bűnösséget beismerő nyilatkozatát a Be. 504. § (2) bekezdés c) pontjában meghatározott feltételek hiányában fogadta el, ezáltal a Be. 608. § (1) bekezdésének h) pontjában írt abszolút eljárási szabálysértést valósított meg.

A végzést a vádlott és a védő tudomásul vette, míg azzal szemben a másodfokon eljáró ügyész fellebbezést jelentett be.

A fellebbviteli főügyészség átiratában a fellebbezést kiegészítéssel és pontosítással fenntartotta.

Hangsúlyozta, hogy szemben a másodfokú bíróság határozatában foglaltakkal, az elsőfokú bíróság az eljárás alapját képező egyik vád alapján tartott előkészítő ülésen a vádlott beismerő nyilatkozatát azért nem fogadta el, mert észlelte, hogy egy másik vádban szereplő cselekménnyel törvényi egységet képez, ezért a vádlottnak az első vád alapján tett beismerő nyilatkozata nem felelhetett meg a Be. 504. § (2) bekezdés c) pontjában írt feltételeknek.

Utalt arra, hogy az elsőfokú bíróság ezen álláspontját a beismerő nyilatkozat elfogadását megtagadó végzése tartalmazza.

Kiemelte, hogy a második vád alapján nyomban kitűzött következő előkészítő ülésen az egyesítést követően az ügyész már folytatólagos egységként értékelte a cselekményt és annak megfelelően tett a büntetés nemére és mértékére indítványt.

Hangsúlyozta még azt is, hogy az egyesítést követően a kerületi bíróság ismételten nyilatkoztatta a vádlottat, aki a cselekmény elkövetését beismerte és lemondott a tárgyaláshoz való jogáról.

A fentiekkel összefüggésben kiemelte, hogy – szemben a másodfokú bíróság álláspontjával – az elsőfokú bíróság helyesen járt el, amikor az ügyeket egyesítette, majd az egyesítés után ismételten nyilatkoztatta a vádlottat a teljes cselekményre.

Rámutatott, hogy az azonos eljárási szakban lévő ügyek egyesítésére a Be. 146. § (1) bekezdése alapján a kerületi bíróságnak lehetősége volt, az egyesítés célszerűségéhez pedig – a törvényi egységre tekintettel – nem fűződhet kétség.

Összességében indítványozta, hogy az ítélőtábla a Be. 628. § (1) bekezdés a) pontja alapján, tanácsülésen eljárva a törvényszék végzését a Be. 630. § (2) bekezdésében megjelölt okból helyezze hatályon kívül, és a másodfokú bíróságot utasítsa a másodfokú eljárás lefolytatására.

Az ügyészi fellebbezés alapos.

A fellebbezést az ítélőtábla a Be. 628. § (1) bekezdésének a) pontja alapján eljárva a Be. 629. § (1) bekezdése szerinti tanácsülésen bírálta el.

Ennek során megállapította, hogy a másodfokú bíróság az eljárása során nem követett el olyan, a Be. 608. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértést, amely a végzés hatályon kívül helyezését a Be. 630. § (3) bekezdésében írt okból megalapozná.

Az ítélőtábla álláspontja szerint ugyanakkor a törvényszék tévedett, amikor a Be.-nek az előkészítő ülésre vonatkozó szabályait a helyzet valós körülményeit szem előtt tévesztve helytelenül, a jogalkotói céllal ellentétesen értelmezte.

Az eljárás irataiból a következők állapíthatók meg.

Az egyik ügyészség a Btk. 370. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés b) pont bc) alpontja szerint minősülő lopás vétsége, míg a másik ügyészség a Btk. 370. § (1) bekezdésébe ütköző és – figyelemmel a (2) bekezdés b) pont bb) alpontjára – a (3) bekezdés b) pont ba) alpontja szerint minősülő kisebb értékre, folytatólagosan és üzletszerűen elkövetett lopás bűntette miatt nyújtott be vádiratot P. P. vádlottal szemben.

Az első vád alapján 2021. március 22-én 14:15-kor megtartott előkészítő ülésen a kerületi bíróság a végzésével a vádlott beismerő nyilatkozatának elfogadását megtagadta arra hivatkozással, hogy a két fenti vád szerinti cselekmények törvényi egységet képeznek, így a beismerő nyilatkozat elfogadásának a Be. 504. § (2) bekezdés c) pontja szerinti feltétele nem áll fenn.

Ugyanezen előkészítő ülésen az ügyet az előtte a második vád alapján folyamatban lévő ügyhöz egyesítette.

Az utóbbi ügyben aznap 14:30-ra kitűzött, de az előző előkészítő ülés elhúzódása miatt 15:20-kor megkezdett másik előkészítő ülésen az ügyész mindkét vádat ismertette és azok alapján tette meg a Be. 502. § (1) bekezdése szerinti indítványát.

A vádlott az eljáró bíró figyelmeztetéseit követően úgy nyilatkozott, hogy azokat megértette, beismeri a két vádban szereplő mindhárom bűncselekmény elkövetését és lemond a tárgyaláshoz fűződő jogáról.

Az elsőfokú bíróság ezt követően hatályon kívül helyezte az előző előkészítő ülésen hozott végzését, egyúttal a vádlott bűnösséget beismerő nyilatkozatát elfogadta, majd az ügyben az előkészítő ülésen ítéletet hozott.

Az elsőfokú ítéletet az ügyész tudomásul vette, míg a vádlott és a védő enyhítés érdekében megfellebbezte.

Az elsőfokú ítéleti minősítés helyességében való állásfoglalás nélkül az ítélőtábla rámutat arra, hogy amennyiben a bíróság az előtte folyamatban lévő ügyekben a törvényi egység feltételeit megállapítja, a Be. 146. § (1) bekezdése alapján ezen ügyek egyesítése az ügy tárgyára tekintettel egyértelműen célszerű, ezért nem sértett törvényt az elsőfokú bíróság, amikor a fenti ügyek egyesítéséről döntött.

Kétségtelen, hogy a hivatkozott jogszabályhely szerint csak az eljárás azonos szakaszában lévő ügyek egyesítésének van helye, azonban a két, bírói szakban, azonos fokú elbírálás alatt álló ügy esetében e feltétel léte nem kérdőjelezhető meg.

Nem változtat ezen az a tény sem, hogy a másodfokú bíróság – az alább részletezettek szerint téves – álláspontja szerint az első előkészítő ülés berekesztését követően az elsőfokú bíróságnak az ügyet tárgyalásra kellett volna tűznie.

Az ügy irataiból megállapítható, hogy az elsőfokú bíróság a vádlott beismerő nyilatkozatát az első vád alapján tartott előkészítő ülésen nem a másodfokú bíróság által hivatkozott okból, a vádlott tárgyalásról való lemondásának hiányában nem fogadta el, hanem azért, mert törvényi egység fennállását észlelte a két vád szerinti cselekmények között. Így pedig egyetlen vádirat alapján a vádlott nem tehetett a Be. 504. § (2) bekezdés c) pontjának megfelelő nyilatkozatot, vagyis olyat, ami a teljes cselekményre kiterjedően egyértelmű, és amelyet az eljárás iratai alátámasztanak, mivel az eljárás iratai csak a törvényi egységként értékelt cselekmény egy részére vonatkoztak.

A jogalkotói akaratot is figyelembe véve, ebben az eljárásjogi szituációban nem kellett tárgyalásra tűzni az ügyet, mert azzal, hogy a kerületi bíróság az egyesítéssel a vádlottat és önmagát olyan eljárási helyzetbe hozta, hogy a vádlott egyértelmű nyilatkozatot tehetett és az ahhoz kapcsolódó iratok is a bíróság rendelkezésére álltak, az első előkészítő ülésen felmerült akadály elhárult.

Az elsőfokú bíróság a felmerült – és a büntetőeljárási törvényben konkrétan ténylegesen nem szabályozott – eljárásjogi helyzetet célszerűen és a Be. hatályos rendelkezéseivel nem ellentétesen oldotta meg, így az elsőfokú ítélet másodfokú bíróság által megjelölt okból történt hatályon kívül helyezésének nem lett volna helye, arról a másodfokú bíróság indokolatlanul rendelkezett.

Mindezekre tekintettel az ítélőtábla a másodfokú bíróság fellebbezéssel támadott végzését a Be. 630. § (2) bekezdés I. fordulatában írt okból – a Be. 629. § (1) bekezdése és (2) bekezdésének b) pontja szerint eljárva – hatályon kívül helyezte és a törvényszéket a másodfokú eljárás lefolytatására utasította.