PÜ BH 2022/76
PÜ BH 2022/76
2022.03.01.
A kölcsönszerződés DH2 törvény alapján érvénytelennek minősülő kikötése alapján az adósnak nem keletkezhet fizetési kötelezettsége, a törlesztőrészletek érvénytelen szerződéses rendelkezésen alapuló részének nemteljesítésével nem eshet késedelembe. Ha az érvényesen kikötött szolgáltatás vonatkozásában a teljesítéskor nem állt fenn késedelem, a többletszolgáltatást idő előtti teljesítésként kell figyelembe venni és a következő törlesztőrészletre elszámolni. A kölcsönszerződés fizetési késedelemre alapított felmondása jogszerűségének vizsgálata során mindezekre tekintettel a felmondást megelőzően a törlesztőrészleteknek az érvénytelen kikötésen alapuló hányadára teljesített befizetéseket is értékelni kell az adós javára. Ha az így elszámolt többletszolgáltatás meghaladja a felmondáskor kimutatott hátralékot, az adós szerződésszegésére alapított felmondás nem tette esedékessé a felmondott szerződésben foglalt teljes tartozást, így nem teremtette meg e tartozás közvetlen végrehajtásának lehetőségét [1996. évi CXII. tv. 213. § (1) bek. a) és e) pont; 1959. évi IV. tv. (Ptk.) 525. § (1) bek. e) pont; 1994. évi LIII. tv. (Vht.) 23/C. § (2) bek.; 1952. évi III. tv. (régi Pp.) 369. § (1) bek. a) pont; 2014. évi XL. tv. (DH2 tv.), 4/2021. PJE határozat].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperesek 2007. július 10. napján közjegyzői okiratba foglalt deviza alapú kölcsönszerződést kötöttek a II-III. rendű alperesekkel. A szerződés alapján a II-III. rendű alperesek – osztatlan szolgáltatásként – svájci frank (a továbbiakban: CHF) pénznemben nyilvántartott kölcsön nyújtására vállaltak kötelezettséget, a felperesek pedig tudomásul vették, hogy a kölcsön, a kamat és a költségek a folyósítást követően CHF-ben kerülnek megállapításra. A szerződő felek a kölcsön összegét 12 000 000 forintban határozták meg azzal, hogy a kölcsön összegének devizában való megállapítása a folyósítás napján érvényes, a II. rendű alperes által alkalmazott deviza vételi árfolyamon történik, amelyről a hitelezők a folyósítási értesítő megküldésével tájékoztatják a felpereseket. A szerződés szerint a kölcsön ügyleti kamata a szerződés aláírásakor 5,2%, a kezelési költsége 2,04%, a futamidő – egyenletes törlesztés mellett – 240 hónap, a minden hónap 4. napjáig esedékes törlesztőrészletek induló összege pedig 678,11 CHF volt azzal, hogy az egyes törlesztőrészletek forint összegét a II. rendű alperes az általa alkalmazott, az esedékesség napját megelőző napon érvényes deviza eladási árfolyam alapján határozza meg. A felpereseket terhelő árfolyamkockázatról a szerződés V.4. pontja, valamint a felperesek által a kölcsönkérelem benyújtásakor, 2007. június 27-én aláírt kockázatfeltáró nyilatkozat tartalmazott tájékoztatást.
[2] A II-III. rendű alperesek a 2007. július 18-án kiállított folyósítási értesítő szerint 147,5 Ft/CHF árfolyamon 81 273,28 CHF-nek megfelelő összegű kölcsönt folyósítottak a felpereseknek.
[3] A III. rendű alperes 2013. május 13-án felmondta a kölcsönszerződést arra hivatkozással, hogy a felperesek nem tettek eleget szerződésszerűen a fizetési kötelezettségüknek.
[4] A II-III. rendű alperesek 2013. szeptember 6-án az I. rendű alperesre engedményezték a felperesekkel szemben fennálló követelésüket, amelynek behajtása érdekében közjegyző – az I. rendű alperes kérelmére – végrehajtási záradék útján közvetlen végrehajtást rendelt el mindkét felperes ellen. A végrehajtásokat az önálló bírósági végrehajtó foganatosítja.
[5] A III. rendű alperes a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabályairól és egyes egyéb rendelkezésekről szóló 2014. évi XL. törvény (a továbbiakban: DH2 törvény) alapján elszámolt a felperesekkel, amelyben megállapította, hogy az engedményezés időpontjáig 9 142,12 CHF-et számított fel tisztességtelenül. A felperesek az elszámolással szemben panasszal éltek, amelyet a Békéltető Testület jogerősen elutasított.
[6] A felülvizsgált elszámolás szerint a tisztességtelenül felszámított összeg meghaladja annak a hátraléknak az összegét, amelyre tekintettel a III. rendű alperes 2013. május 13-án felmondta a kölcsönszerződést.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[7] A felperesek a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 369. § a) pontja alapján előterjesztett keresetükben az ellenük indult végrehajtások megszüntetését, a Pp. 370/B. §-a alapján pedig a kölcsönszerződés érvénytelenségének megállapítását és érvényessé nyilvánítását kérték. Arra hivatkoztak, hogy a kölcsönszerződés – egyebek mellett – azért érvénytelen, mert nem tartalmazza a szerződés tárgyát és a törlesztőrészletek összegét, az árfolyamkockázat rájuk telepítése és a kezelési költség kikötése pedig tisztességtelen. Érvelésük szerint jogszerűtlen a felmondás is, mert a tisztességtelenül felszámított összeg figyelembevételével a felmondáskor nem volt lejárt tartozásuk.
[8] Az alperesek ellenkérelme a kereset elutasítására irányult, vitatták a szerződés érvénytelenségét és a felmondás jogellenességét.
Az első- és a másodfokú ítélet
[9] Az elsőfokú bíróság az ítéletével elutasította a keresetet. A határozatát azzal indokolta, hogy a kölcsönszerződés kiszámítható módon tartalmazza a kölcsön és a törlesztőrészletek összegét. Az árfolyamkockázat adósokra telepítése – a kockázatfeltáró nyilatkozatban és a szerződés V.4. pontjában foglalt tájékoztatásra tekintettel – nem volt tisztességtelen, csakúgy, mint a kezelési költség kikötése, az ugyanis nem szolgáltatás nélküli díj. A felperesek megszegték a kölcsönszerződést, amelynek alapján – a saját állításuk szerint is – jelenleg 8 000 000 forint tartozásuk áll fenn, így a felmondás jogszerű volt.
[10] A felperesek fellebbezése folytán a másodfokú bíróság az ítéletével helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét. Határozatának indokolása szerint az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú eljárás megismétlését nem tette szükségessé az, hogy az elsőfokú bíróság nem várta be a felperesek végrehajtási záradék törlése iránt előterjesztett kérelmének elbírálását, továbbá az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: az EUB) előtt C-621/17. szám alatt indult előzetes döntéshozatali eljárás befejezését. A záradék törlése iránti kérelem ugyanis időközben jogerősen elutasításra került, a másodfokú bíróság pedig a C-612/17. számú előzetes döntéshozatali eljárás befejezéséig felfüggesztette a per tárgyalását, így a döntését ezen eljárás eredményének ismeretében hozta meg.
[11] Érvelése szerint az elsőfokú bíróság a jogvita érdemét illetően is helyes jogi álláspontot foglalt el. A 6/2013. és az 1/2016. Polgári jogegységi határozatok értelmében a kölcsönszerződés akkor is megfelel a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 213. § (1) bekezdés a) és e) pontjainak, ha a szerződésben közölt adatok alapján a kölcsönösszeg és a törlesztőrészletek mértéke nem a szerződéskötéskor, hanem a folyósításkor, illetve a törlesztőrészletek esedékessé válásakor meghatározható. Ennek a követelménynek a szerződés megfelelt. A felek a kölcsönösszeget a lerovó pénznemben, azaz forintban határozták meg és rendelkeztek arról, hogy azt a folyósítás időpontjában a II. rendű alperes által alkalmazott deviza vételi árfolyamon kell átszámítani a kirovó pénznemre, azaz CHF-re, így a kölcsönösszeg a folyósításkor kiszámítható volt. A folyósítás időpontját nem lehetett előre meghatározni, az ugyanis a felperesek által teljesítendő folyósítási feltételek bekövetkezésétől függött. A szerződés CHF-ben rögzítette az induló havi törlesztőrészletet, valamint rendelkezett arról is, hogy az egyes törlesztőrészletek forint összegét a II. rendű alperes által alkalmazott, az esedékesség napját megelőző napon érvényes deviza eladási árfolyam alapján kell kiszámítani. Ennek alapul vételével a törlesztőrészletek forintösszege – azok esedékessé válásakor – egyszerű szorzással meghatározható volt.
[12] Kifejtette, hogy a felperesek nem vitathatták a DH2 törvény alapján elkészített elszámolást, az ugyanis felülvizsgáltnak minősül, ezért úgy kell tekinteni, hogy a felperesek nemcsak az elszámolás eredményét, hanem az elszámolás során figyelembe vett adatokat is elfogadták. Erre tekintettel egyetértett az elsőfokú bíróság azon álláspontjával, hogy a felperesek nem tehetik vita tárgyává a követelés összegszerűségét.
[13] Rámutatott, hogy a kezelési költségre vonatkozó kikötés az EUB C-621/17. számú ítélete, az árfolyamkockázatot a felperesekre telepítő rendelkezés pedig az EUB C-51/17. számú ítélete, valamint a 2/2014. Polgári jogegységi határozat alapján nem tisztességtelen.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[14] A felperesek a felülvizsgálati kérelmükben elsődlegesen azt kérték, hogy a Kúria a jogerős ítéletet helyezze hatályon kívül és adjon helyt a keresetnek. Másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérték.
[16] Arra hivatkoztak, hogy a DH2 törvény alapján készített elszámolás – a jogerős ítélettel ellentétben – csak az árfolyamrés és a kamatemelés kérdését rendezte, ezért az a követelés összegszerűségének alátámasztására nem alkalmas. Mivel pedig a tisztességtelenül felszámított összeg figyelembevételével a szerződés felmondásának időpontjában túlfizetésben voltak, nem követtek el olyan súlyos szerződésszegést, amely a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 525. § (1) bekezdés e) pontja alapján a felmondást jogszerűvé tette. A hitelezők a Ptk. 302. §-a alapján egyébként is késedelemben voltak, hiszen tévesen a tisztességtelenül felszámított összeget is tartalmazó módon határozták meg a tartozásukat, a jogosulti késedelem pedig a Ptk. 303. §-a alapján kizárja az adósok késedelmét.
[17] A jogerős ítélet sérti a Hpt. 213. § (1) bekezdés a) pontját. Az adósok ugyanis a szerződés alapján nem láthatták előre, hogy CHF alapú kölcsönt vesznek fel, és nem számíthatták ki azt sem, hogy mennyit. A megállapodás nem tartalmazza a folyósítás időpontját, ennek meghatározása a hitelezők kizárólagos jogkörébe tartozott, így egyedül ők dönthettek arról, hogy mekkora lesz a kölcsönösszeg.
[18] A jogerős ítélet sérti a Hpt. 213. § (1) bekezdés e) pontját és ellentmondó is, hiszen kimondja, hogy a törlesztési értesítő csak a hitelezők egyoldalú nyilatkozata, kinyilvánítja ugyanakkor, hogy azzal teljesíteni lehet a Hpt. 213. § (1) bekezdés e) pontjában foglalt követelményeket.
[21] Az alperesek felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában tartására irányult, annak helyes indokai alapján.
A Kúria döntése és jogi indokai
[22] A felülvizsgálati kérelem alapos.
[29] Érdemben elbírálható volt a felülvizsgálati kérelemben foglalt azon érvelés, amely szerint a jogerős ítélet sérti a Hpt. 213. § (1) bekezdés a) pontját, a 203. § (1) bekezdését és a 210. § (1) bekezdését, mert a kölcsönszerződés nem tartalmazza a kölcsön devizaösszegét, így az ezen okból érvénytelen. Ez az érvelés ugyanakkor nem foghatott helyt. E körben a Kúria maradéktalanul egyetért a jogerős ítéletben kifejtett indokokkal, amelyeket nem kíván megismételni. A felülvizsgálati kérelem tükrében csupán azt emeli ki, hogy a felek a kölcsön összegét a lerovó pénznemben, azaz forintban határozták meg, hiszen a hitelezők arra vállaltak kötelezettséget, hogy oszthatatlan szolgáltatásként 12 000 000 forint kölcsönt nyújtanak a felpereseknek. Az így meghatározott kölcsönösszeg kirovó pénznemben, azaz CHF-ben kifejezett egyenértéke pedig a folyósításkor pontosan kiszámítható volt, hiszen a szerződő felek úgy rendelkeztek, hogy a kölcsön összegének CHF-ben való megállapítása a folyósítás napján érvényes, a bank által alkalmazott deviza vételi árfolyamon történik. Mindez – az 1/2016. Polgári jogegységi határozatra is figyelemmel – megfelel a Hpt. 213. § (1) bekezdése a) pontjának, továbbá nem sértette meg a Hpt. 203. § (1) bekezdését és a 210. § (1) bekezdését sem.
[30] A jogerős ítélet – a felperesek felülvizsgálati kérelemben foglalt, érdemi elbírálásra alkalmas érvelésével szemben – nem volt ellentétes a Hpt. 213. § (1) bekezdés e) pontjával sem. A Kúria e körben is egyetért a jogerős ítéletben foglalt indokolással, amelyet a felülvizsgálati kérelem tükrében azzal egészít ki, hogy a 6/2013. Polgári jogegységi határozat nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely szerint a kölcsönszerződésben mind a kirovó, mind pedig a lerovó pénznemben rögzíteni kell a törlesztőrészletek összegét. Épp ellenkezőleg: az 1/2016. Polgári jogegységi határozat 2. pontja szerint a szerződés akkor is megfelel a Hpt. 213. § (1) bekezdés e) pontjának, ha nem az egyes törlesztőrészletek pontos összegét, hanem csupán azokat az adatokat tartalmazza, amelyek alapján a törlesztőrészlet – az egyes részletek esedékességekor – pontosan meghatározható. Ennek a követelménynek pedig a kölcsönszerződés eleget tesz, hiszen – a kirovó pénznemben, azaz CHF-ben – rögzíti a törlesztőrészlet induló összegét, a törlesztőrészletek számát és esedékességét, valamint azt is, hogy a törlesztendő forint összeget a II. rendű alperes által az esedékességet megelőző napon alkalmazott árfolyam alapul vételével kell kiszámítani. Azt, hogy az egyes törlesztőrészleteket – a szerződés III.2. pontjában foglalt egyenletes törlesztés mellett – a teljes futamidő alatt hogyan kell kiszámolni, a hitelezők devizában nyilvántartott, lakáscélú és jelzálog típusú konzorciális hitelekre vonatkozó, szerződéskötéskor hatályos üzletszabályzata (a továbbiakban: üzletszabályzat) határozta meg, amely a szerződés V.4. pontja szerint a kölcsönszerződés részévé vált. Ennek 7.1. és 7.2. pontjai értelmében a törlesztőrészletek mértékét az ügyleti év kezdetekor fennálló tartozás és a még hátralévő futamidő alapján kell meghatározni úgy, hogy a havi részlet tartalmazza a szerződésszerű teljesítés esetén fizetendő kamat és kezelési költség időarányos részét. A kamat időarányos részének számítási módját az üzletszabályzat 5.3. pontja, a kezelési költség időarányos részének számítási módját pedig az üzletszabályzat 5.5 pontja tartalmazta. Ezen – világos és egyértelmű – szabályok alapján a hitelezők kötelezettsége volt az adott részlet meghatározása, a felperesek pedig ellenőrizhették a számítás helyességét. Ezt a konstrukciót a felperesek elfogadták, hiszen éveken át eleget tettek a törlesztési kötelezettségüknek, így alappal nem állíthatták, hogy a perbeli szerződés nem felel meg a Hpt. 213.§ (1) bekezdés e) pontjának (a Kúria Pfv.I.21.658/2019/6. számú ítéletének [15] pontja).
[31] Nem foghatott helyt a felperesek azon érvelése sem, amely szerint az eljárt bíróságok megsértették a Pp. 3. § (3) bekezdését és 213. §-át. A keresetben hivatkozott okokból ugyanis a kölcsönszerződés nem minősült érvénytelennek, így nem lehetett alkalmazni az érvénytelenség jogkövetkezményeit, ezért nem kellett bizonyítást foganatosítani az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazása körében. Az érvénytelenségre alapított keresetet elutasító jogerős ítélet pedig értelemszerűen kiterjed az érvénytelenség jogkövetkezményének alkalmazása iránt előterjesztett kereset elutasítására is, így a felperesek alap nélkül állították, hogy az eljárt bíróságok nem merítették ki a keresetet.
[32] A felülvizsgálati kérelemben foglalt azon érvelés azonban megalapozott volt, amely szerint a felpereseknek – a tisztességtelenül felszámított összeg figyelembevételével – a felmondáskor nem volt hátralékuk, így a felmondás sérti a Ptk. 525. § (1) bekezdés e) pontját, ezért ahhoz nem fűződhetnek jogkövetkezmények, emiatt a végrehajtást meg kell szüntetni.
[33] E körben a Kúria mindenekelőtt azt emeli ki, hogy a másodfokú bíróság – a jogerős ítélet [36] pontjának tanúsága szerint – az elsőfokú ítélettel szemben előterjesztett fellebbezés részének tekintette a felperesek által benyújtott Pf. 5. sorszámú beadványt, amelyet a felek egyike sem sérelmezett. Márpedig e beadványban a felperesek – a keresetükkel egyezően – hivatkoztak arra, hogy a felmondás időpontjában túlfizetésben voltak, ezért a felmondás nem volt jogszerű. Mivel e hivatkozás a fellebbezés része volt, nem volt eljárásjogi akadálya annak, hogy azt a felperesek a felülvizsgálati kérelmükben is előterjeszthessék, amelyet szabályszerűen meg is tettek, hiszen megsértett jogszabályi rendelkezésként a Ptk. 525. § (1) bekezdés e) pontját jelölték meg, továbbá kifejtették a jogszabálysértés tartalmi indokait is. Ezért ezt a hivatkozást a Kúria érdemben elbírálhatta.
[34] Ennek során abból indult ki, hogy a Pp. 369. § a) pontja értelmében a végrehajtási záradékkal ellátott okirattal elrendelt végrehajtást akkor kell megszüntetni, ha a végrehajtani kívánt követelés érvényesen nem jött létre. A bírói gyakorlat szerint a követelés érvényes létrejötte körében azt kell vizsgálni, hogy a követelés a közvetlen végrehajtáshoz szükséges formában érvényesen jött-e létre (pl. a Kúria Pfv.I.21.259/2018/6. számú ítéletének [11] pontja), amelybe beletartoznak a felmondás jogszerűségét érintő kifogások is. Ennek oka az, hogy jogellenes felmondáshoz nem fűződhetnek joghatások, ezért amennyiben a felmondás jogszerűtlen volt, az nem tehette esedékessé a felmondott szerződésben foglalt teljes tartozást, így – a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 23/C. § (2) bekezdésében írt feltétel hiányában – nem teremthette meg e tartozás közvetlen végrehajtásának lehetőségét. Erre tekintettel a végrehajtás megszüntetése iránti perekben is vizsgálni kell azt, hogy a felmondás – olyan okból, amelyet a közjegyző az előtte folytatott nemperes eljárásban nem képes, ezért nem is köteles értékelni – jogszerű volt-e, azaz alkalmas volt-e joghatás kiváltására vagy nem (pl. a Kúria Pfv.I.20.488/2020/7., Pfv.I.20.032/2019/5., Pfv.I.20.313/2019/5., Pfv.I.20.487/2019/11. számú ítéletei).
[35] A III. rendű alperes a felperesekkel kötött kölcsönszerződést a Ptk. 525. § (1) bekezdés e) pontjára hivatkozással azért mondta fel, mert állította, hogy a felperesek nem tettek eleget szerződésszerűen a törlesztési kötelezettségüknek. A felperesek ezzel szemben arra hivatkoztak, hogy a felmondás nem felel meg a Ptk. 525. § (1) bekezdés e) pontjának, mert a felmondás időpontjában – a tisztességtelenül felszámított összeg figyelembe vételével – nem volt hátralékuk, így nem követtek el szerződésszegést. Az alperesek maguk is elismerték azt, hogy a tisztességtelenül felszámított összeg, amely a 28. sorszámú beadvány mellékletét képező DH2 törvény szerinti elszámolás szerint 9 142,12 CHF volt, meghaladta a felmondáskor fennálló hátralékot, amely az ugyanehhez a beadványhoz csatolt részletes elszámolás szerint 6.543,74 CHF-t tett ki.
[36] Azt a kérdést, hogy ilyen esetben minősíthető-e jogszerűnek a hitelező felmondása, a 4/2021. Polgári jogegységi határozat rendezte. E szerint a deviza alapú fogyasztói kölcsönszerződések részleges semmissége miatt szükséges elszámolási kötelezettséget előíró DH2 törvény szerinti elszámolás nem zárja ki, hogy a bíróság a polgári jog szabályai szerint utólag vizsgálja, hogy alapos volt-e a pénzintézet részéről a szerződésnek az adós fizetési késedelmére alapított felmondása. E vizsgálat során abból kell kiindulni, hogy a kölcsönszerződés DH2 törvény alapján érvénytelennek minősülő kikötése alapján az adósnak nem keletkezhet fizetési kötelezettsége, a törlesztőrészletek érvénytelen szerződéses rendelkezésen alapuló részének nemteljesítésével tehát nem eshet késedelembe, szerződésszegés e körben nem valósulhat meg. Ha az adós a törlesztőrészletnek az érvénytelen kikötésen alapuló hányadát is megfizette, azt teljes egészében a szerződés teljesítéseként kell elszámolni, amelyhez az adós további jognyilatkozatára, újabb rendelkezésére nincs szükség. Ha a többletszolgáltatást teljesítő adós a teljesítéskor az érvényesen kikötött szolgáltatás tekintetében késedelemben volt, a többletszolgáltatást a hátralékos szolgáltatásra kell elszámolni [Ptk. 290. § (1) bekezdés, (2) bekezdés a) pont, 293. §]. Ha pedig az érvényesen kikötött szolgáltatás vonatkozásában a teljesítéskor nem állt fenn késedelem, a többletszolgáltatást idő előtti teljesítésként [Ptk. 282. § (2) bekezdés, 292. § (2) bekezdés] kell figyelembe venni és a következő törlesztőrészletre elszámolni. A kölcsönszerződés fizetési késedelemre alapított felmondása jogszerűségének vizsgálata során mindezekre tekintettel a felmondást megelőzően a törlesztőrészleteknek az érvénytelen kikötésen alapuló hányadára teljesített befizetéseket is értékelni kell – az ismertetett szempontoknak megfelelően – az adós javára.
[37] Mindez – az alperesek felülvizsgálati ellenkérelemben foglalt álláspontjával szemben – azt jelenti, hogy a felperesek által az érvénytelen szerződési kikötések alapján a hitelezők részére megfizetett 9 142,12 CHF-t teljes egészében a hátralékra kell elszámolni. Mivel pedig az így elszámolt többletszolgáltatás meghaladja a felmondáskor kimutatott hátralékot, a felperesek valójában nem estek késedelembe, tehát nem követtek el szerződésszegést. Erre tekintettel a felmondás jogellenes volt, mert nem felelt meg a Ptk. 525. § (1) bekezdés e) pontjának, így ahhoz nem fűződhetnek joghatások. Emiatt a felmondás nem tette esedékessé a felmondott szerződésben foglalt teljes tartozást, így – a Vht. 23/C. § (2) bekezdésében írt feltétel hiányában – nem teremtette meg e tartozás közvetlen végrehajtásának lehetőségét. Ezért a végrehajtási záradékkal ellátott okiratban foglalt végrehajtások tárgyát képező követelés – a közvetlen végrehajtáshoz szükséges formában – érvényesen nem jött létre.
[38] A kifejtett okok miatt a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a Pp. 369. § a) pontja alapján a per tárgyát képező végrehajtásokat megszüntette, továbbá a Pp. 370/A. § (6) bekezdése alapján rendelkezett arról, hogy a megszüntetett végrehajtásokkal kapcsolatos végrehajtási költségek viselésére az I. rendű alperes köteles.
(Kúria Pfv. VIII. 20.045/2021/8.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás