2022. évi LXXVIII. törvény indokolás

Ezen indokolás a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 18. § (3) bekezdése, valamint a Magyar Közlöny kiadásáról, valamint a jogszabály kihirdetése során történő és a közjogi szervezetszabályozó eszköz közzététele során történő megjelöléséről szóló 5/2019. (III. 13.) IM rendelet 20. § (2) bekezdés a) pontja alapján a Magyar Közlöny mellékleteként megjelenő Indokolások Tárában közzétételre kerül.

A volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló 1991. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Etv.) elismerve az egyházak magyar történelemben végzett értékes kultúrateremtő, -megőrző és -átadó munkáját, az oktatás, nevelés, az egészségügy, a szociális és kulturális szolgáltatások terén ellátott jelentős feladatukat és fontos társadalmi szerepüket, rendelkezett az 1948. január 1. után kártalanítás nélkül államosított, hitéleti és közcélú feladatokat ellátó beépített ingatlanaik rendezéséről. Ennek határideje 2011. december 31-e volt. Az Etv. végrehajtása jelentős szerepet játszott az egyházak rendszerváltozás utáni revitalizációjában mind a hitélet, mind a közfeladat-ellátás vonatkozásában. Az Etv. végrehajtását követően azonban több esetben kiderült, hogy olyan városi templomok, amelyeket az egyházak még a kommunista diktatúra időszakában is folyamatosan használtak, ténylegesen nem egyházi tulajdonban, hanem jelentős részben a korábbi kegyúri jogviszony alapján önkormányzati, esetlegesen állami tulajdonban vannak.

Az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységének anyagi feltételeiről szóló 1997. évi CXXIV. törvény (a továbbiakban: Eftv.) rendelkezik a jogi személyiséggel rendelkező vallási közösségek közcélú tevékenységük folytatásához szükséges ingatlan megszerzésének lehetőségéről. Tekintettel arra, hogy a belső egyházi jogi személyek önállóan is vállalhatnak, illetve folytathatnak közcélú tevékenységet, indokolt az Eftv. kiegészítése. Rendelkezni kell továbbá az egyházon belüli jogutódlásról azon esetekben, ha az ingatlanokat ingyenesen kapták közcélokra tulajdonba, illetve azok az egyház szempontjából különleges, szakrális jelentőséggel bírnak. Különösen vonatkozik ez azokra az ingatlanokra, amelyek az államháztartás alrendszereiből, európai uniós forrásokból történő támogatásból részesültek, magyarországi működésük azonban megszűnik, annak érdekében, hogy az ingatlanhoz kapcsolódó közcélú tevékenység folytatása, annak folyamatossága biztosított legyen.

Az egyházi köznevelési, szakképző intézményekbe járó gyermekek, tanulók, illetve szüleik jogainak védelme érdekében a törvényjavaslat az Eftv. módosításával az egyházi fenntartók számára biztosítani kívánja az állami és önkormányzati tulajdonú épületek és az ezek tartozékát képező ingóságok tulajdonjogát mindaddig, amíg ezekben egyházi köznevelési, szakképzési tevékenység folyik.

A kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény (a továbbiakban: Kötv.) többek között a történelmi és a nemzeti emlékhelyeket is szabályozza. A nemzeti emlékhely a nemzet történelmében meghatározó jelentőséggel bíró helyszín, amely a magyar nemzet, illetve a magyar és az ország területén élő nemzetiségek összetartozását erősítő és identitásképző jellegénél fogva a nemzet önképében kiemelkedő fontossággal bír, továbbá amely országos jelentőségű állami megemlékezés színhelye lehet, és amelyet az Országgyűlés törvénnyel nemzeti emlékhellyé nyilvánít. A nemzeti emlékhelyek között vannak az Országgyűlés által nemzeti kegyhelynek minősített ingatlanok is. Ezek az egyetemes magyarság lelki-kulturális központjaiként is működnek, és mind a nemzet megmaradásában, mind a vallás szabad gyakorlásában kiemelkedő szerepet játszanak.

Mindezekre figyelemmel szükséges a történelmi és nemzeti emlékhelyül szolgáló ingatlanok jókarbantartási kötelezettségét rögzíteni, valamint az esetleges tulajdonosváltozással kapcsolatos kérdésekről is rendelkezni annak érdekében, hogy nemzeti emlékhelyek ne kerüljenek ki a magyarországi tulajdonosi körből, és erre tekintettel szerepüket mind a nemzeti emlékezet, mind a magyar nemzet spirituális önazonossága vonatkozásában folyamatosan be tudják tölteni.

Az Etv. végrehajtását követően is állami, helyi önkormányzati tulajdonban maradt, közvetlenül hitéleti, szakrális célokra jelentős részben a korábbi kegyúri jogviszony alapján használt épületek (templomok) jelenlegi tulajdoni helyzete fenntartásához állami vagy önkormányzati érdek nem fűződik. Figyelembe véve az Alaptörvény az állam és a vallási közösségek különvált működésére vonatkozó, illetve a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. törvénynek a templom és a vallásgyakorlásra rendelt más hely kiemelt jogi védelmét tartalmazó rendelkezését, a törvényjavaslat lehetővé teszi, hogy az eredetileg is közvetlenül hitéleti, szakrális célokra épített állami vagy helyi önkormányzati tulajdonban álló ingatlan, ingatlanhányad a módosítás hatálybalépésekor, valamint az igénylés benyújtásának időpontjában is ilyen célokra használt állami vagy helyi önkormányzati tulajdonban lévő ingatlanok (templom, kápolna) ingyenesen és általánosforgalmiadó-mentesen egyházi tulajdonba kerüljenek.

Az Eftv. rendelkezik a jogi személyiséggel rendelkező vallási közösségek közcélú tevékenységének folytatásához szükséges ingatlan megszerzésének lehetőségéről. Tekintettel arra, hogy a belső egyházi jogi személyek önállóan vállalhatnak, illetve folytathatnak közcélú tevékenységet, indokolt az Eftv. kiegészítése. Az Etv. 2. § (2) bekezdésében meghatározásra kerültek azok a hitéleti és közcélú célok, amelyekre tekintettel az egyház az Etv. alapján igényelhette volt ingatlanait. Az Etv. keretein túl is részesültek jelentős hitéleti és közfeladat ellátásra szolgáló ingatlanjuttatásban egyházak, illetve mind az ingatlanrendezés során, mind az egyedi ingatlanjuttatás során kapott ingatlanok rekonstrukciójára, fejlesztésére is komoly költségvetési támogatáshoz jutottak. Figyelemmel arra, hogy a közérdekű célhoz kötődő ingatlanjuttatás az egyházi igény kielégítésén keresztül valójában fontos társadalmi igény kielégítését is szolgálja, indokolt és szükséges ezen társadalmi igény kielégítésének biztosítása arra az esetre is, ha az ingatlanjuttatásban részesült egyházi szerv a jövőben megszünteti magyarországi működését. Hasonlóképpen, az egyház tevékenysége szempontjából különös jelentőséggel bíró szakrális ingatlanok esetében is kiemelt érdek fűződik azok jellegének és szerepének megőrzéséhez. A törvényjavaslat értelmében a jogutódlásról az egyház magyarországi legfőbb képviseleti szerve határoz, a jogalkotó csak e döntés hiánya esetére nyújt kisegítő megoldást.

A nemzetiségi önkormányzatok által fenntartott köznevelési intézmények esetében az intézménynek helyet adó ingatlanok tulajdonjogának az átadását a nemzetiségek jogairól szóló 2011. évi CLXXIX. törvény már korábban is biztosította a nemzetiségi önkormányzati fenntartó által az épületben folytatott köznevelési tevékenység fennállásáig. Figyelemmel arra, hogy helyi önkormányzati tulajdonú épületben bevett egyházi fenntartó által fenntartott köznevelési, szakképző intézmények is működnek, ezek működésének hosszú távú biztosítása, ezzel összefüggésben a köznevelési, szakképző intézményt látogató gyermekek, tanulók, illetve szüleik jogainak védelme érdekében a törvényjavaslat ezen fenntartók számára is biztosítani kívánja az önkormányzati tulajdonú épületek és az ezek tartozékát képező ingóságok tulajdonjogát mindaddig, amíg ezekben köznevelési, szakképzési tevékenység folyik. Ezzel összefüggésben a törvényjavaslat rendelkezik a tulajdonváltozás ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzésére alkalmas szerződések megkötéséről, illetve arra az esetre, ha ez a megadott határidőig nem jön létre, a perindítás lehetőségéről és ezzel összefüggésben az elidegenítési és terhelési tilalomról is. Amennyiben az ingatlanok és ingóságok helyébe más vagyonelemek lépnek, a közfeladat-ellátás egyházi részről történő megszűnése (beleértve a fenntartói jog központi költségvetési szerv, települési önkormányzat, vagy nem bevett egyházi – más vallási közösségi, magán, alapítványi, gazdasági társasági – fenntartó részére történő átadást is) esetén ezek tulajdonjoga az ingatlannal együtt ingyenesen visszaszáll az eredeti tulajdonosra. A törvényjavaslat ilyen esetekre nézve rendelkezik az elszámolás szabályairól is.

Az Eftv. 11/A. § (1) bekezdése alapján biztosított tulajdonjog értelemszerűen nemcsak a jövőbeni átadások, hanem a jelenleg már működtetett köznevelési, szakképző intézmények esetében is megilleti a bevett egyházi fenntartókat, ezért rendelkezik a törvényjavaslat ebben az esetben is a tulajdonváltozás ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzésére alkalmas szerződések megkötéséről, a bírósági jogorvoslat lehetőségéről, illetve az elidegenítési és terhelési tilalom elrendeléséről arra az esetre, ha a megadott határidőig a tulajdonba adásra vonatkozó szerződés nem jön létre, valamint az ingatlan visszaadása esetén irányadó elszámolási szabályokról.

Tekintettel arra, hogy a bevett egyházak és belső egyházi jogi személyeik részére közfeladat ellátásra történő ingatlanátadásra vonatkozó rendelkezés az Alaptörvény VII. cikk (5) bekezdésével összefügg, szükséges a sarkalatossági záradék módosítása.

A jelenlegi nemzeti emlékpont megnevezés a gyakorlatban könnyen összetéveszthető a nemzeti emlékhely megnevezéssel, amely félreértésekre, téves értelmezésre adhat okot. Mindezek nyomán indokolt a megnevezés magyar emlékpontra történő megváltoztatása, amely alkalmassá teszi mind a nemzeti emlékhelyektől, mind a történelmi emlékhelyektől való megkülönböztetését az emlékpontoknak. Szintén szükségessé vált az értékmeghatározó szakértői vizsgálat itt történő szabályozása is.

A Kötv. 61/B. § (3) bekezdése eddig is rendelkezett a nemzeti emlékhelyek védelméről és hozzáférhetővé tételéről. Az általános indokolásban foglaltak figyelembevételével szükségessé vált a nemzeti emlékhelyül szolgáló ingatlan jókarbantartási kötelezettségéről külön is rendelkezni, meghatározva az ezzel kapcsolatos hatósági ellenőrzési és működést biztosító kötelezettségeket is. Ezekről részletesen az általános közigazgatási rendtartásról szóló törvény rendelkezik, beleértve az ellenőrzésen túl az esetleges hatósági kötelezettségeket is. A hatósági eljárás során – ha felmerül – hitéleti kérdésben az érintett egyház magyarországi legfőbb képviseleti szervének a nyilatkozata nem mellőzhető. A vallási közösségek és az állam Alaptörvény szerinti elkülönült működésére tekintettel, illetve az Ehtv. 8. § (3) bekezdése alapján a vallási közösség belső szabályon alapuló döntését – értelemszerűen a hitéleti döntéseket is – állami szerv nem módosíthatja vagy bírálhatja felül, az tehát ilyen esetekben az állami szervek részére is irányadó.

A magyar emlékpontok meghatározásának és megjelölésének a szabályait tartalmazzák.

Szabályozni szükséges, hogy a nemzeti emlékhelyek elidegenítésére vagy terhelésére vonatkozó bármely okirat joghatás kiváltására csak a miniszter jóváhagyása esetén legyen alkalmas. Ezzel elkerülhető, hogy a nemzeti emlékhelyek kikerüljenek a magyarországi tulajdonosi körből, és akadályozott legyen a törvényben meghatározott célok megvalósulása.

Egyházi tulajdon – különös tekintettel a nemzeti kegyhelyekre – átruházása esetén jóváhagyás hiányában funkciójuk betöltése érdekében – figyelembe véve az állam és a vallási közösségek Alaptörvényen alapuló különvált működését – az egyház legfőbb szerve tesz javaslatot az új egyházi jogi személy tulajdonosra, ezzel biztosítva az egyetemes magyarság lelki-kulturális központjaiként is működő, és mind a nemzet megmaradásában, mind a vallás szabad gyakorlásában kiemelkedő szerepet játszó nemzeti emlékhelyekhez és kegyhelyekhez való szabad hozzáférést.

Szabályozni szükséges a nemzeti és történelmi emlékhelyek funkciójuknak megfelelő használatát, illetve esetleges megváltoztatásukra irányuló tulajdonosi vagy vagyonkezelői tevékenységet. A törvényjavaslat az emlékhely státusz odaítélésére egyébként is felhatalmazott Bizottságot ruházza fel véleményezési hatáskörrel, amelyet a Bizottság a Nemzeti Örökség Intézetével egyeztetetten gyakorol. A módosítással elkerülhetővé válik az emlékhelyek esetleges nem méltó átépítése, használata.

A védett kulturális javakhoz hasonlóan indokolt a nemzeti emlékhelyek vonatkozásában is a Magyar Állam elővásárlási jogának biztosítása az ellenérték ellenében történő tulajdonátruházás során, tekintettel arra, hogy a nemzeti emlékhelyek a nemzet történelmében meghatározó jelentőséggel bíró helyszínek, amelyek országos jelentőségű állami megemlékezés színhelyei lehetnek.

A módosítást Kötv. 2. melléklet II. pontja szerinti táblázatban szereplő helyrajzi számok pontosítása indokolja.

Hatályon kívül helyező rendelkezés.

A javaslat célja, hogy a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (a továbbiakban: PPKE) által ellátott oktatási, kutatási, kulturális és hitéleti feladatok hatékonyabb ellátását elősegítse azáltal, hogy a PPKE oktatási célú ingatlanjainak bővítését és fejlesztését célzó beruházást követően a megnövekedő gépjármű szám elhelyezését biztosítani tudja. A fenti cél megvalósulása érdekében az állami tulajdonban álló Budapest VIII. kerület, belterület, 36561/0/A helyrajzi számú, természetben a Budapest VIII. kerület, Pollack Mihály tér alatt található ingatlan (a továbbiakban: Ingatlan) 2026. március 31. napjával ingyenesen a PPKE által ellátott oktatási, kutatási, kulturális és hitéleti feladatok elősegítése céljából a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tulajdonába kerül, ezáltal a megvalósuló beruházást követően a költséghatékonyság elvének mentén az egységes elhelyezés is megerősítésre kerül.

A vagyonjuttatással érintett állami tulajdonú Ingatlan alkalmas az PPKE oktatási célú ingatlanjainak bővítését és fejlesztését célzó beruházást követően a megnövekedő számú gépjárművek költséghatékony elhelyezésére, figyelembe véve a szomszédos Magyar Nemzeti Múzeum igényeit is. Tekintettel az Ingatlan célhoz kötött felhasználására, továbbá a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény osztott tulajdon létesítésére vonatkozó rendelkezéseire, valamint arra, hogy a Pollack Mihály tér a kerületi önkormányzat kizárólagos tulajdonában áll, az Ingatlan tekintetében indokolt az elidegenítési és terhelési tilalom határozatlan időre történő megállapítása.

Hatályba léptető rendelkezés.

Sarkalatossági rendelkezés.