BK ÍH 2022/79.

Az ügyészség a más által a terhelt javára benyújtott perújítási indítványt az annak elbírálására hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bírósághoz továbbító átiratában – a perújítási indítványhoz fűzött észrevételeiben – nem terjeszthet elő más perújítási okra hivatkozó perújítási indítványt. Erre csak önálló perújítási indítványban van lehetősége, melynek alaposságát a bíróság külön perújítási eljárásban bírálja el [Be. 642. § (1) bekezdés, (3) bekezdés, 645. § (1) bekezdés, (2) bekezdés].

A törvényszék a 2018. december 12-én kelt és ítélőtábla határozata folytán 2019. október 22-én jogerőre emelkedett ítéletével a terheltet a Btk. 396. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott és az (5) bekezdés b) pontja szerint minősülő költségvetési csalás bűntette, 2 rendbeli, a Btk. 403. § (1) bekezdés b) pontjában meghatározott számvitel rendjének megsértése bűntette és a Btk. 345. §-ában meghatározott folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétsége miatt 3 év 4 hónap szabadságvesztésre, 3 év közügyektől eltiltásra és 3 év gazdasági társaság vezető tisztségviselői foglalkozástól eltiltásra ítélte. A szabadságvesztést börtönben rendelte végrehajtani és megállapította, hogy a terhelt a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.

E határozatok ellen a terhelt terjesztett elő – második alkalommal – perújítási indítványt, melyben az alapügyben előadott védekezésének a megismétlése mellett több személy tanúkénti kihallgatását kérte. Beadványában elsősorban arra hivatkozott, hogy a terhére megállapított bűncselekmények elkövetésében fenyegetés hatására vett részt, mely körülményt a házastársa vallomásával kívánta alátámasztani. Ezen túlmenően felsorolta azokat a munkatársait és alkalmazottait, akik részt vettek az általa képviselt gazdasági társaságok kivitelezési munkáiban és közreműködtek az N. Kft., valamint az E. Kft. nevében vállalt kötelezettségek teljesítésében.

A fellebbviteli főügyészség átiratában a terhelt perújítási indítványát alaptalannak tartotta, ugyanakkor – más okból – a perújítás elrendelésére és a megismételt eljárás lefolytatása céljából az iratoknak az alapügyben eljárt törvényszék részére történő megküldésére tett indítványt. Ennek alapját egy korábbi elítélésben jelölte meg, így abban, hogy a terheltet a P.-i Járásbíróság a 2019. szeptember 5. napján jogerőre emelkedett ítéletével a Btk. 396. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott és a (3) bekezdés b) pontja szerint minősülő költségvetési csalás bűntette, a Btk. 345. §-ában meghatározott folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétsége, valamint a Btk. 403. § (1) bekezdés b) pontjában meghatározott folytatólagosan elkövetett számvitel rendje megsértésének bűntette miatt 600 000 forint pénzbüntetésre ítélte. Ezt a fellebbviteli főügyészség a Be. 637. § (1) bekezdés b) pontjában írt perújítási okként értékelte; azaz akként, hogy a terhelttel szemben ugyanazon cselekmény miatt több jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozatot hoztak.

A jelen ügyben a rendkívüli jogorvoslati eljárást a Be. 639. § (2) bekezdés b) pontja alapján a terhelt kezdeményezte, értelemszerűen a saját javára és azzal a céllal, hogy a jogerős ügydöntő határozattal elbírált cselekményét más – számára kedvezőbb – megvilágításba helyezze. A perújítás iránti igényét tehát a Be. 637. § (1) bekezdés a) pontjában írt okra alapította, mellyel kapcsolatban azt kell vizsgálni, hogy az indítványozó által felhozott új bizonyítékok – a valóságuk bizonyítása esetén – alkalmasak lehetnek-e az elérni kívánt határozat meghozatalára [Be. 643. § (7) bekezdés].

Perújítási indítványát a terhelt az ügyészséghez nyújtotta be. Az ügyészség – figyelemmel a Be. 642. § (3) bekezdésére – a más jogosult által előterjesztett perújítási indítványt az észrevételével együtt küldi meg a bíróságnak. Ugyanakkor a Be. 26. § (1) bekezdése értelmében az ügyészség indítványt és észrevételt tehet minden olyan kérdésben, amelyben a bíróság dönt.

E rendelkezések egybevetéséből következően a más jogosult által előterjesztett perújítási indítvány esetén az ügyészség az észrevételezési jogát gyakorolja, amikor a perújítási indítvány megalapozottságával kapcsolatosan kifejti álláspontját. Ezt követően tesz indítványt – most már az észrevételének tartalmától függően – a perújítás elutasítására [Be. 644. § (6) bekezdés], vagy a perújítás elrendelésére [Be. 644. § (1) bekezdés]. A más jogosult által előterjesztett perújítási indítvány kapcsán ennél szélesebb indítványtételi lehetősége nincs, így nem kezdeményezheti azt, hogy – egy másik ok alapján – a terhelt javára szóló eljárás más irányt vegyen, esetleg a terhére forduljon. Ilyen tartalmú kezdeményezést külön ügyben, a Be. 639. § (1) bekezdésén alapuló indítvány előterjesztésével kell megtennie.

Ellenkező értelmezés több tekintetben is feloldhatatlan helyzethez, az eljárásjogi szerepek funkcionális zavarához vezethetne.

A kezdeményező személyétől vagy döntésétől függően a perújítási indítvány a célját tekintve kezdettől fogva meghatározott, a terheltnek vagy a terhére, vagy a javára szól. A két cél azonos ügyben nem kapcsolódhat egybe, már csak azért sem, mert az a jogorvoslati nyilatkozatok terén nehezen kezelhető, méltánytalan helyzetet teremtene. A perújítás elrendelése ellen ugyanis – a Be. 645. § (1) bekezdésében írtak szerint – nincs helye fellebbezésnek, így a terhelt javára rendkívüli jogorvoslatot kezdeményező személy a terhelt terhére szóló perújítás elrendelése esetén még azzal a helyzettel is szembesülne, hogy – indítványának elutasítása tárgyában – nincs lehetősége jogorvoslat előterjesztésére.

Hasonló helyzet állhatna elő akkor is, ha mindkét perújítási indítvány a terhelt javára szól. Ilyen esetben ugyanis a perújítást eredetileg kezdeményező másik jogosult – amennyiben a bíróság csak az ügyészség indítványát találja megalapozottnak – az általa felhozott perújítási ok elutasítása vonatkozásában esne el a jogorvoslat lehetőségétől.

Mindezekre tekintettel az ítélőtábla érdemben kizárólag a terhelt perújítási indítványával és az ügyészség észrevételével foglalkozott. Az ügyészség indítványában foglaltak vizsgálatának, végső soron a Be. 637. § (1) bekezdés b) pontján alapuló perújítási eljárás kezdeményezésének másik eljárás keretein belül van helye.

A Be. 637. § (1) bekezdés a) pontja értelmében a bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozatával befejezett büntetőeljárás esetén perújításnak van helye, ha az alapügyben akár felmerült, akár fel nem merült tényre vonatkozóan a terhelt felmentését, a vele szemben kiszabott büntetés lényeges enyhítését vagy a büntetőeljárás megszüntetését valószínűsítő új bizonyítékot hoznak fel. Ennek elemzésekor formai és tartalmi kérdésekre kell választ adni, tulajdonképpen arra, hogy ajánlottak-e fel olyan bizonyítási eszközt, melyből új tény ismerhető meg, ha igen, az a releváns körülményeket érintően alkalmas-e eltérő tényállás megállapítására.

A terhelt beadványa szerint házastársa kihallgatásától annak részletes előadása várható, hogy milyen módon kényszerítették bele a bűncselekmények elkövetésébe, a valótlan tartalmú számlák 2010. I. negyedéve és 2012. II. negyedéve közötti befogadásába, felhasználásába. A mások erőszakos ráhatására, fenyegetésére való hivatkozás már az alapügyben is a védekezés részét képezte, leghangsúlyosabban a 2016. május 10-ei tárgyaláson, amikor a terhelt az írásbeli vallomását előterjesztette. Ilyen körülmények között legfeljebb a bizonyítási eszköz (a házastárs vallomása) minősülne újnak, nem pedig az ebből származó adat (tehát a bizonyíték), miután az más forrásból már az alapügyben is rendelkezésre állt. Ezen túlmenően szükséges utalni az előtérbe helyezett bizonyíték túlságosan általános tartalmára, melyből a hosszú időn keresztül fennálló, büntethetőséget kizáró vagy korlátozó fenyegetettség egyébként sem következne.

A terhelt büntetőjogi felelőssége a valótlan tartalmú számlák felhasználásán és – ezen keresztül – vagyoni hátrány előidézésén alapult. Ebben a megközelítésben nincs jelentősége annak, hogy a terhelt által képviselt gazdasági társaságok a vállalt kivitelezési, építési munkálatokat szerződésszerűen teljesítették-e vagy sem, ezért az alkalmazottak előadásaihoz sem kapcsolódik az a várakozás, hogy azok perdöntő ténybeli megállapításokat pótolnának.

Ez okból az ítélőtábla – a Be. 643. § (2) bekezdése szerinti tanácsülésen – a terhelt perújítási indítványát alaptalannak találta, ezért azt a Be. 644. § (6) bekezdése alapján elutasította.

Az ítélőtábla végzése fellebbezés hiányában véglegessé vált.