BK ÍH 2022/8.
BK ÍH 2022/8.
2022.03.01.
Az ügyészség indítványa alapján hozott büntetővégzéssel szemben az ügyészség nem indítványozhatja tárgyalás tartását azzal az indokkal, hogy a bíróság a büntetővégzés meghozatalára irányuló eljárás szabályai szerint járt el [Be. 740. § (1) bekezdés, (2) bekezdés a)-c) pont, 742. § (1)–(3) bekezdés; 2020. évi LVIII. törvény 215. § (2) bekezdés].
A törvényszék a főügyészség indítványára G. A. vádlott ügyében büntetővégzést hozott, melyben a vádlottal szemben a Btk. 164. § (1) bekezdésében meghatározott és a (8) bekezdés I. fordulata szerint minősülő testi sértés bűntettének kísérlete miatt kettő év, végrehajtásában három év próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztést szabott ki.
Az ügyészség tárgyalás tartását indítványozta, a tárgyalás tartására irányuló kérelmében a vádlottal szemben súlyosabb, végrehajtandó szabadságvesztés kiszabására tett indítványt.
A törvényszék által kitűzött előkészítő ülésen az elsőfokú bíróság az ügyészség tárgyalás tartása iránti indítványát elutasította. Álláspontja szerint ugyanis a végrehajtandó szabadságvesztés kiszabásának indítványozásával, miután az a büntetővégzés keretében tilalmazott lett volna, az ügyészség lényegében azt kifogásolta, hogy a bíróság a Be. C. fejezetében meghatározott külön eljárási rend szerint járt el.
Az elutasításról rendelkező határozat ellen az ügyészség jelentett be fellebbezést hatályon kívül helyezés és az elsőfokú bíróságnak az eljárás folytatására utasítása érdekében.
A fellebbviteli főügyészség az átiratában az ügyészség jogorvoslati kérelmét változatlan tartalommal fenntartotta.
A másodfokú bíróság határozatában az alábbiakra mutatott rá.
A Be. 742. § (1) bekezdése értelmében a büntetővégzés ellen nincs helye fellebbezésnek, azonban a Be. 742. § (2) bekezdése alapján az ügyészség, a vádlott, a védő, a magánfél, a vagyoni érdekelt és az egyéb érdekelt annak kézbesítésétől számított nyolc napon belül tárgyalás tartását indítványozhatja. A Be. 742. § (3) bekezdése alapján ugyanakkor ez a lehetőség korlátozott annyiban, hogy ha a büntetővégzés meghozatalát az ügyészség indítványozta, nem kezdeményezheti a tárgyalás tartását azon az alapon, hogy a bíróság a büntetővégzés meghozatalára irányuló eljárás szabályai szerint járt el.
A büntetővégzés elleni jogorvoslati jogosultság különleges szabályozása arra vezethető vissza, hogy a külön eljárásban a bíróság tárgyalás tartása nélkül, pusztán a nyomozati iratokra támaszkodva szabhat ki büntetést, illetve alkalmazhat intézkedést. Ez okból – miután a tényállás megállapítása közvetett módon történik – az eljárás résztvevőinek lehetőséget kell adni arra, hogy kezdeményezhessék a büntetőjogi felelősség általános szabályok szerint történő elbírálását.
A bíróság a Be. 740. § (1) bekezdése értelmében az ügyészség indítványára vagy hivatalból jogosult arra, hogy tárgyalás mellőzésével, az ügyiratok alapján hozzon ügydöntő határozatot. Amennyiben ez az ügyészség indítványára történik, úgy abban már kifejezésre jut, hogy a vádló az ügyet az általa indítványozott büntetőjogi jogkövetkezmények alkalmazása mellett, tárgyalás tartása nélkül is befejezhetőnek látja. Állást foglal tehát abban, hogy az állam büntetőjogi igényét külön eljárás keretében kívánja érvényesíteni, nyilvánvalóan annak ismeretében, hogy ez a szóba jöhető büntetőjogi jogkövetkezmények megválasztását érintően lényeges korlátozásokkal jár. Ezzel tulajdonképpen az ügyészség valamennyi körülmény mérlegelése után a tárgyalás tartásáról lemond és a vádiratban nyilatkozatot tesz arra, hogy az ügyet bizonyítási eljárás lefolytatása nélkül bírálják el.
Az e körben kialakított és képviselt álláspont az eljárás későbbi szakaszában az ügyészséget már köti, ezért nem kezdeményezheti tárgyalás tartását azon az alapon, hogy a bíróság a külön eljárás perrendi szabályait választva, büntetővégzést hozott.
Márpedig a jelen ügyben az ügyészség éppen erre törekedett.
Az elsőfokú bíróság a Be. 740. § (1) bekezdése alapján benyújtott vádiratnak a büntetővégzés meghozatalára, a cselekmény minősítésére, valamint a büntetésre vonatkozó vádlói javaslatokkal maradéktalanul egyetértett, tartalmilag azokkal egyező határozatot hozott. Mindez azt követően történt, hogy az ügyészség – a veszélyhelyzet megszűnésével összefüggő átmeneti szabályokról és a járványügyi készültségről szóló 2020. évi LVIII. törvény 215. § (2) bekezdésében írt felhatalmazás alapján – azt is mérlegelte, hogy a vádlott kettő évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő cselekménye külön eljárási rendben elbírálható-e. Ennek igenlő megválaszolásával pedig nem pusztán a tárgyalás kezdeményezésének a jogáról mondott le, hanem azoknak a büntetéseknek és intézkedéseknek az alkalmazási lehetőségéről is, melyek nem szerepelnek a Be. 740. § (2) bekezdés a), b) és c) pontjainak felsorolásában. Így tehát lemondott arról, hogy a vádlottal szemben végrehajtandó szabadságvesztés kiszabására kerülhessen sor.
Az ügyészség indítványozhatja tárgyalás tartását. Ennek hátterét azonban a főügyészség abban jelölte meg, hogy a vádlottal szemben végrehajtandó szabadságvesztést kér, olyan büntetést, mely az általa kezdeményezett külön eljárás keretében nem lett volna alkalmazható. Így végső soron azon az alapon támasztott kifogást a büntetővégzéssel szemben, hogy a bíróság tárgyalás mellőzésével járt el és nem szabott ki végrehajtandó szabadságvesztést. Márpedig az ilyen indítvány – ahogyan arra az elsőfokú bíróság is rámutatott – a Be. 742. § (3) bekezdésében meghatározott okból kizárt. Eltérő értelmezés a szóban forgó rendelkezést kiüresítené, illetve megkerülhetővé tenné, mely nyilvánvalóan ellentétes a törvényhozó szándékával, de egyben sértené a vádlottnak a tisztességes eljáráshoz fűződő jogát is.
Ezért helyesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor a tárgyalás tartása iránti indítványt elutasította.
Következésképpen az ezt sérelmező fellebbezés nem volt megalapozott, ezért a másodfokú bíróság – a Be. 598. § (1) bekezdés g) pontja szerinti tanácsülésen – az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.
(Pécsi Ítélőtábla Bpkf.II.203/2021/4.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás