BK ÍH 2022/80.

A törvényszék ítéletével V. Zs. terhelttel szemben összbüntetésbe foglalta az elítélt által indítványozott 11 ítélettel kiszabott szabadságvesztés büntetésből annak nyolc különböző, a K.-i Városi Bíróság, a Sz.-i Városi Bíróság, a K.-i Törvényszék és a K.-i Járásbíróság által jogerősen kiszabott végrehajtandó szabadságvesztését. Az összbüntetés tartamát 19 év 4 hónap fegyházban állapította meg, és megállapította azt is, hogy a terhelt különös visszaeső, feltételes szabadságra nem bocsátható.

Ezen túlmenően a törvényszék a terhelt összbüntetésbe foglalás iránti indítványát elutasította és a K.-i Városi Bíróság vele szemben jogerősen kiszabott további három különböző, végrehajtandó szabadságvesztése vonatkozásban az összbüntetési eljárás lefolytatásának megfontolása végett az ügyiratokat megküldte az illetékességgel rendelkező K.-i Járásbíróságnak.

A törvényszék ítélete ellen az elítélt jelentett be fellebbezést, az összbüntetés tartamának enyhítése érdekében.

A fellebbviteli főügyészség átiratában indítványozta, hogy az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet változtassa meg akként, hogy az elítélt összbüntetésbe foglalásra irányuló indítványát utasítsa el.

A bejelentett fellebbezés egyéb okból alaptalan, a fellebbviteli főügyészség átiratában foglaltak helytállóak.

A törvényszék ítéletében az iratok tartalmával egyezően rögzítette az elítélt összbüntetésbe foglalásra irányuló indítványában megjelölt alapítéletek lényeges adatait.

Helyesen járt el az elsőfokú bíróság akkor is, amikor – az érintett bűncselekmények elkövetési idejére tekintettel – megvizsgálta, hogy az összbüntetésbe foglalásra irányuló indítványban felsorolt ítéletek vonatkozásában akár az 1978. évi IV. törvény, akár a Btk. rendelkezései alapján az összbüntetésbe foglalás elvégezhető-e.

Azt is helyesen állapította meg a törvényszék, hogy sem az 1978. évi IV. törvény, sem a Btk. alkalmazása mellett nincs lehetőség a terhelt összbüntetési indítványában feltüntetett valamennyi alapítélettel kiszabott szabadságvesztés egyidejű összbüntetésbe foglalására, figyelemmel arra, hogy azok ún. kvázi halmazati viszonya nem mindegyik elítélés vonatkozásában teljesül.

Tévedett ugyanakkor az elsőfokú bíróság, amikor mindezek ellenére az egymással kvázi halmazatban álló elítéléseket összbüntetésbe foglalta, egyebekben pedig az indítványt elutasította és az összbüntetésbe nem foglalt ítéletek vonatkozásában, azok megküldéséről rendelkezett a K.-i Járásbíróságnak, az összbüntetési eljárás lefolytatásának megfontolása végett.

Az ítélőtábla álláspontja szerint ugyanis az összbüntetésbe foglalás iránti indítványról egységesen kell határozni. Ez azt jelenti, hogy a bíróságnak az indítványban megjelölt valamennyi szabadságvesztésről egységes döntést kell hoznia. Amennyiben az összbüntetésbe foglalás törvényi feltételei valamennyi érintett szabadságvesztés tekintetében fennállnak, akkor azokat hiánytalanul összbüntetésbe kell foglalni. Amennyiben azonban az indítványban szereplő alapítéletekkel érintett szabadságvesztések közül akár csak egy büntetés nem foglalható összbüntetésbe a további ítéletekkel, úgy ez az indítvány egészének elutasításához vezet. (Kúria Bkk.II.497/2021/2. és Bkk.II.60/2022/5.)

Mindezekre tekintettel tehát a törvényszéknek az elítélt indítványát teljes egészében el kellett volna utasítania, mivel az abban foglalt valamennyi alapítélettel kiszabott szabadságvesztés-büntetés egymással – törvényi feltétel hiányában – maradéktalanul nem foglalhatók összbüntetésbe.

A kifejtettekre figyelemmel, az ítélőtábla a Be. 606. § (1) bekezdésében foglaltak alapján az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és az elítélt összbüntetésbe foglalásra irányuló indítványát a Be. 839. § (5) bekezdése szerint elutasította.

Ezen döntésből fakadóan, szükségessé vált az elsőfokú határozat rendelkező részében felsorolt alapítéleteknek, a K.-i Járásbíróság részére, az összbüntetési eljárás lefolytatásának megfontolása végett történő megküldésére vonatkozó rendelkezés mellőzése is. Az indítvány teljes egészében történő elutasításával ugyanis – figyelemmel a Be. 839. § (3) bekezdésére – az elítélt ismételten abba a helyzetbe került, hogy maga döntheti el – a törvényi lehetőségeken belül –, mely ítéletek összbüntetésbe foglalását kéri.