PK ÍH 2022/88.

A felperes a keresetében a felek között 2018. október 26. napján a B., Sz. u. 39. szám alatti lakóépület és garázs kivitelezésére létrejött vállalkozási szerződés alapján 39 485 301 forint vállalkozói díj megfizetésére kérte kötelezni az I. és II. rendű alperest. Csatolta a Teljesítésigazolási Szakértői Szerv (a továbbiakban: TSZSZ) szakvéleményét, amely a felperes által teljes bizonyossággal megállapíthatóan teljesített tervezési, építési és kivitelezési munkák szerződés szerinti értékét 36 385 275 forintban határozta meg. A 2013. évi XXXIV. tv. (a továbbiakban: Tszsz. tv.) 8/D. §-a alapján a bíróságtól ideiglenes intézkedésként 36 385 275 forint elnöki letétbe helyezésének elrendelését kérte a TSZSZ szakvéleményére hivatkozva.

Az elsőfokú bíróság a 4. sorszám alatti végzésével ideiglenes intézkedéssel kötelezte az alpereseket, hogy egyetemlegesen fizessenek meg a Gy.-i Törvényszék bírói elnöki letéti számlájára 15 napon belül 36 385 275 forintot. Határozatának indokolása szerint a felperes kérelmét alaposnak találta a Tszsz. tv. 8/D. § (1) bekezdése alapján. Tájékoztatta a feleket, hogy ha a bíróság a kérelmező keresetét elutasítja, ítéletben rendelkezik a letétbe helyezett összegnek a kérelmező ellenfele részére történő kiadásáról, míg a kérelmező pernyertessége esetén a letétbe helyezett összeg visszaadásáról rendelkezik, a kérelmező részleges pernyertessége esetén pedig a letétbe helyezett összeg kiadásáról, illetve visszaadásáról a pernyertesség arányában határoz.

A végzéssel szemben az alperesek terjesztettek elő fellebbezést, amelyben a végzés hatályon kívül helyezését, és annak megállapítását kérték, hogy nem kötelesek letétbe helyezni a fellebbezéssel támadott végzés szerinti összeget.

Védekezésük szerint a felperes kezdeményezésére két alkalommal módosították a vállalkozási szerződés teljesítésének a véghatáridejét, a felperes azonban a módosított véghatáridőre is csak a kivitelezési munkák kb. 2/3 részével készült el, majd 2021 szeptemberében készre jelentette a munkálatokat. Előadták, az ezt követően tartott helyszíni bejárás során észlelt hibákról 114 pontból álló hibalistát küldtek a felperes részére, és kérték azok kijavítását, majd a hibák javításának elmaradására tekintettel 2021. október 25. napján a felperes hibás teljesítésére, jelentős késedelmére és érdekmúlásra hivatkozva elálltak a vállalkozási szerződéstől. Kifogásolták, hogy a TSZSZ a részére általuk megküldött, a felperes szerződésszegéseit részletező észrevételeiket a szakvélemény elkészítésekor nem mérlegelte, nem használta fel a kivitelezési munkálatok értékének meghatározásához.

Álláspontjuk szerint nettó 26 300 009 forint összeg lehet a felperest megillető, még ki nem fizetett vállalkozói díj összege, amennyiben a felek elfogadnák a TSZSZ szakvéleményének a javítási munkálatokra vonatkozó megállapításait. Kiemelték továbbá, hogy a fizetendő vállalkozói díj összegének meghatározásához szükséges kiszámítani és levonni a felperest a vállalkozási szerződés 4.1. és 2.4. pontja alapján terhelő késedelmi és meghiúsulási kötbér összegét is.

Mindezek alapján véleményük szerint tévedett a törvényszék, amikor a szakvéleményt aggálytalannak ítélte. Utaltak arra, a Tszsz tv. 8/D. §-ának abból a rendelkezéséből, miszerint ideiglenes intézkedéssel azon összeg bírósági elnöki letétbe helyezése rendelhető el, amely a Teljesítésigazolási Szakértői Szerv szakvéleménye szerint teljes bizonyossággal megállapíthatóan teljesített tervezési, építési és kivitelezési munkák szerződés szerinti értéke, az a következtetés vonható le, hogy a bíróságnak az ideiglenes intézkedés elrendelésekor vizsgálnia kell a szakvélemény megalapozottságát.

További érvelésük szerint az elsőfokú bíróság végzése sérti a Pp. 104. § (2) bekezdésében foglaltakat. Ezzel összefüggésben kiemelték, a kivitelezési munkálatok összegének finanszírozását nem teljes önerőből, hanem a három kiskorú gyermekükre tekintettel az E. Bank Zrt. által folyósított CSOK-ból és a háromgyerekes otthonteremtési hitelből kívánták részben fedezni, viszont a pénzintézettel kötött szerződés alapján a pénzintézet a lakóház készültségi fokának igazolása alapján a készültségi fokkal arányos összeget folyósítja részletekben, így nem áll rendelkezésükre a fellebbezéssel támadott végzésben meghatározott összeg, a végzésben foglaltak teljesítése súlyosan veszélyeztetné a saját, valamint kiskorú gyermekeik létfenntartását.

Kifejtették továbbá, hogy a Tszsz. tv. alkalmazásának a jelen ügyben nem lett volna helye, figyelemmel arra, hogy a törvény 1. §-ának rendelkezései alapján arra közbeszerzési eljáráshoz kapcsolódóan van lehetőség, a jelen vállalkozási szerződés viszont nem kapcsolódik közbeszerzési eljáráshoz.

A fellebbezésre észrevétel nem érkezett.

A fellebbezés nem alapos.

Az ítélőtábla a Pp. 369. § (3) bekezdés c) pontja szerinti felülbírálati jogkörében eljárva a fellebbezés korlátai között azt vizsgálta, hogy az elsőfokú bíróság végzése a Tszsz. tv. 8/D. § (1) bekezdésébe ütközik-e. A Tszsz. tv. 8/D. § (1) bekezdése értelmében a bíróság kérelemre – a rendelkezésre álló iratok alapján, a felek meghallgatása nélkül – ideiglenes intézkedéssel elrendeli a kereseti kérelemben (viszontkeresetben), illetve az ideiglenes intézkedés iránti kérelemben foglalt azon összeg bírósági letétbe helyezését, amely a Teljesítésigazolási Szakértői Szerv szakvéleménye szerint teljes bizonyossággal megállapíthatóan teljesített tervezési, építési és kivitelezési munkák szerződés szerinti értéke. Az ideiglenes intézkedés elrendelése biztosítékadáshoz nem köthető.

Egységes a bírói gyakorlat a tekintetben, hogy a TSZSZ szakvéleményére alapított perben előterjesztett ideiglenes intézkedés iránti kérelem elbírálása során a bíróság kizárólag a Tszsz. tv.-ben meghatározott feltételeket vizsgálhatja, azok fennállása esetén pedig – mérlegelés, illetve a Pp.-ben meghatározott egyéb feltételek fennállásának vizsgálata nélkül – kötelezően el kell rendelnie az ideiglenes intézkedést (BDT 2020.4218.).

A Tszsz. tv. 6. § (2) bekezdése előírja: A szakvélemény – a jogszabályban a szakértői vélemény tartalmára vonatkozó előírások szerint – a következő kérdések tárgyában készül:

a) a szerződés műszaki tartalma szerint a vállalkozót (alvállalkozót) terhelő munkák leírása,

b) az a) pont szerinti munkák közül a teljes bizonyossággal megállapíthatóan teljesített munkák mennyiségének és minőségének meghatározása,

c) az a) pont szerinti munkák közül a teljes bizonyossággal megállapíthatóan el nem végzett munkák meghatározása, és

d) a b) és c) pont szerinti munkáknak a szerződés szerinti költségvetési tételek, vagy az átalánydíj arányos részének alapulvételével meghatározott értéke.

A felperes által csatolt szakvélemény a hivatkozott törvényi rendelkezés szerinti tartalommal készült. A szakértői testület a felek között létrejött szerződésben meghatározott vállalkozói díjból kiindulva az el nem végzett munkák és a nem javított minőségi hibák értékét, valamint a már teljesített kifizetések összegét egybevetve állapította meg a felperes részére ki nem fizetett teljesítés ellenértékét.

A Tszsz. tv. 8/D. § (1) bekezdése alapján előterjesztett kérelem elbírálása során, az abban foglalt feltételek megvalósulása esetén a bíróság nem mérlegelhet, hogy az elnöki letétbe helyezést, mint ideiglenes intézkedést elrendeli-e, azt el kell rendelnie. Az alperesek fellebbezésében részletezett, a teljesítés szerződésszerűségére, illetőleg vállalkozói késedelemre vonatkozó kifogások az ügy érdemi elbírálására tartozó kérdések, amelyeket az ideiglenes intézkedés iránti kérelemről való döntése során a bíróság nem vizsgálhat.

Alaptalan az alpereseknek az a hivatkozása is, amely szerint az ideiglenes intézkedés elrendelése létfenntartásukat veszélyezteti, így az elrendelésnek a Pp. 104. § (2) bekezdésére tekintettel nem lett volna helye. A Pp. ugyanis – eltérően a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: 1952-es Pp.) XXVI/A. fejezetében foglaltaktól – a TSZSZ szakvéleményére alapított perre speciális eljárási szabályokat már nem állapít meg, azokat a jogalkotó a Tszsz. tv. 5/A. alcímébe foglalt 8/A–8/H. §-okba emelte át. A Tszsz. tv. 8/B. §-a értelmében a polgári perrendtartásról szóló törvény rendelkezéseit a Teljesítésigazolási Szakértői Szerv szakvéleményére alapított perben a Tszsz. tv. 8/A–8/H. §-aiban meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni. Az ideiglenes intézkedés iránti kérelemre és annak elbírálására vonatkozóan a Pp. 103. és 104. §-aitól eltérő rendelkezést tartalmaz a Tszsz. tv. 8/D. §-a, következésképpen a TSZSZ szakvéleményére alapított perben előterjesztett ideiglenes intézkedés iránti kérelem elbírálásakor a Pp. szabályai helyett a speciális jogszabály, a Tszsz. tv. 8/D. §-ának szabályai alkalmazandók, amelyek az alperes által hivatkozott Pp. 104. § (2) bekezdésének megfeleltethető rendelkezést nem tartalmaznak.

Ugyancsak alaptalan az alpereseknek az az érvelése, amely szerint a Tszsz. tv. a jelen perbeli jogvitában nem alkalmazható, mivel nem közbeszerzéssel érintett beruházásról van szó. A Tszsz. tv. – a törvény tárgyi hatályát meghatározó – 1. § (1) bekezdése értelmében ugyanis a Teljesítésigazolási Szakértői Szerv az építészeti-műszaki tervezési, kivitelezési szerződés (továbbiakban együtt: szerződés) építőipari teljesítéséből eredő e törvényben meghatározott kérdésekben a megrendelő, a tervező, a kivitelező vagy a vállalkozó (a továbbiakban együtt: fél) megbízására szakértői véleményt ad, ha teljesítési igazolás kiadása nem történt meg, a kiadás vitás, vagy a teljesítési igazolás kiadásra került, de a kifizetés nem történt meg. Az idézett törvényi rendelkezés a TSZSZ szakértői tevékenységét nem korlátozza a közbeszerzési eljárás keretében kötött építészeti-műszaki tervezési, kivitelezési szerződésekre, így nem volt akadálya annak, hogy a felperes az alperesekkel kötött vállalkozási szerződés teljesítésével kapcsolatos kérdésekben kérje a TSZSZ szakvéleményét, és arra alapítottan a Tszsz. tv. rendelkezéseinek az alkalmazását.

A kifejtett indokolási kiegészítések mellett, az ítélőtábla az elsőfokú bíróság érdemben helyes végzését a Pp. 389. §-ára utalással a Pp. 383. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.