BK ÍH 2022/9.
BK ÍH 2022/9.
2022.03.01.
Az indokolási kötelezettség teljesítésének részbeni elmulasztása nem jelenti azt, hogy az indokolás a rendelkező résszel teljesen ellentétes, és nem alapozza meg az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését [Be. 561. § (2) bekezdés c), d) pont, 561. § (3) bekezdés c), d) pont, 608. § (1) bekezdés f) pont, 627. § (1) bekezdés a) pont, 630. § (2) bekezdés].
A járásbíróság ítéletével B. J. vádlottat kiskorú veszélyeztetésének bűntette, valamint közvetett tettesként elkövetett lopás vétsége miatt 2 év szabadságvesztésre és – a büntetés tartamának megjelölése nélkül – minden olyan foglalkozás gyakorlásától vagy egyéb tevékenységtől eltiltásra ítélte, melynek keretében tizennyolcadik életévét be nem töltött személy nevelését, felügyeletét, gondozását, gyógykezelését végzi, illetve ilyen személlyel egyéb hatalmi vagy befolyási viszonyban áll. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben határozta meg, melynek végrehajtását 3 év próbaidőre felfüggesztette. Megállapította továbbá, hogy a vádlott a szabadságvesztés-büntetésből – annak végrehajtása esetén – legkorábban a büntetés kétharmad részének a kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra, illetve a vádlottal szemben 40 000 forintra vagyonelkobzást rendelt el.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyészség jelentett be fellebbezést a foglalkozástól eltiltás büntetés tartamának meghatározása végett.
A másodfokon eljárt törvényszék végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 608. § (1) bekezdés f) pontja alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította. Ennek okaként arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróságnak a Be. 562. § (2) bekezdése szerint szerkesztett ítélete a büntetőjogi jogkövetkezmények körében kizárólag a jogorvoslattal sérelmezett foglalkozástól eltiltás tekintetében tért ki a döntés indokaira. Ezt meghaladó részében csak ún. rövidített indokolást tartalmazott, így a végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés és a vagyonelkobzás alkalmazásának magyarázata pusztán az alapul szolgáló jogszabályok megjelölésére szorítkozott. Mindezt a másodfokú bíróság úgy értékelte, hogy az elsőfokú ítélet indokolása a rendelkező résszel teljes mértékben ellentétes.
A döntés ellen az ügyészség jelentett be fellebbezést a hatályon kívül helyezés és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasító rendelkezés miatt, a másodfokú határozat hatályon kívül helyezése érdekében
A fellebbviteli főügyészség átiratában az ügyészség jogorvoslati kérelmét változatlan tartalommal fenntartotta.
A Be. 627. § (1) bekezdés a) pontja értelmében a másodfokú bíróságnak az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyező és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasító végzése ellen fellebbezésnek van helye, ha a hatályon kívül helyezésre a Be. 608. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértés miatt került sor. Ez történt a jelen ügyben is, így az ügyészség jogorvoslati kérelme joghatályosnak minősült.
Az ítélőtábla a hatályon kívül helyező végzés elleni fellebbezés elbírálása során – a Be. Tizenhetedik Részében írt eltérések értelemszerű figyelembevételével – a harmadfokú bírósági eljárásra vonatkozó rendelkezéseket alkalmazta (Be. 626. §). Ennek keretében a felülbíráló bíróságnak abban kellett állást foglalnia, hogy volt-e törvényes ok a megismételt eljárás elrendelésére, illetve ténylegesen hiányoztak-e az érdemi határozathozatal feltételei.
A felülbírálat keretében az ítélőtábla az alábbiakra mutatott rá.
A Be. 608. § (1) bekezdés f) pontja értelmében a másodfokú bíróság nem ügydöntő végzésével hatályon kívül helyezi az elsőfokú bíróság ítéletét és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítja, ha az elsőfokú ítélet indokolása a rendelkező résszel teljes mértékben ellentétes. Ezen abszolút eljárási szabályszegés akkor állapítható meg, ha az elsőfokú bíróság ítéletének Be. 561. § (3) bekezdés c) vagy d) pontja szerinti része nem feleltethető meg a határozat Be. 561. § (2) bekezdés c), illetve d) pontja szerinti részének.
Ilyen esetben az elsőfokú ítélet annak feloldhatatlan belső, logikai ellentmondása miatt másodfokon nem értelmezhető, az elsőfokú bíróság büntetőjogi főkérdésre vonatkozó tényleges álláspontja nem rekonstruálható, következésképpen nem bírálható felül, és a másodfokú bíróság megváltoztató döntésével nem is orvosolható. Emiatt szükségképpen hatályon kívül helyezésről és az elsőfokú bíróság új eljárásra kötelezéséről kell határozni.
A bűnösség megállapítását és a bűncselekmény jogi minősítését nem érintő eltérés vagy hiányosság rendszerint nem is lehet hatályon kívül helyezés alapja, illetve a büntetés kiszabása tekintetében csak akkor, ha az indokolás és a rendelkező rész összhangja teljes egészében felbomlott. Így akkor, ha a rendelkező rész végrehajtandó szabadságvesztés és közügyektől eltiltás kiszabásáról szól, míg az indokolás a szabadságvesztés végrehajtásának próbaidőre történő felfüggesztésére vonatkozóan ad érvelést.
Erről azonban a jelen ügyben szó sem volt.
Az elsőfokú bíróság bűnösséget megállapító ítélete ellen az ügyészség – a Be. 583. § (3) bekezdés a) pontja alapján – kizárólag a kiszabott egyik büntetés, a foglalkozástól eltiltás tartama miatt jelentett be fellebbezést.
Ilyen esetben – figyelemmel a Be. 562. § (2) bekezdésében írtakra – az ügydöntő határozat indokolása a Be. 561. § (3) bekezdés a)-c) és e) pontjában, valamint a Be. 564. § (4) bekezdésében meghatározottakból is állhat.
Azaz kötelező tartalmi elem a vádra történő utalás, a vádlott személyi körülményeinek rögzítése, a tényállás megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, valamint a büntetés kiszabására és az intézkedés alkalmazására vonatkozó döntés indokainak az előadása, az alkalmazott jogszabályok megjelölésével. Az elsőfokú bíróság azonban ezt csak részben tartotta szem előtt, amikor a büntetőjogi jogkövetkezményeket érintő döntésének indokolásakor kizárólag a foglalkozástól eltiltás alkalmazásával kapcsolatos álláspontját ismertette. Mindez azzal a következménnyel járt, hogy határozatából – noha ez nem lett volna mellőzhető – a középmértéktől eltérő tartamban meghatározott, és végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés kiszabásának, valamint a vagyonelkobzás alkalmazásának szempontjait nem lehetett megismerni.
Ettől azonban az elsőfokú bíróság ítéletének hiányos indokolása még nem került ellentétbe a rendelkező résszel. Az abban szereplő, gyermekek érdekét sértő, illetve vagyon elleni bűncselekmények ténybeli alapja ugyanis a határozatban maradéktalanul megtalálható volt, így tisztázott az, hogy az elsőfokú bíróság a bűnösség megállapítását és a bűncselekmények minősítését milyen, általa rekonstruált múltbeli történésekre vezette vissza.
Következésképpen tévedett a másodfokú bíróság, amikor az indokolást a rendelkező résszel teljes mértékben ellentétesnek találta, miután a Be. 608. § (1) bekezdés f) pontjában írt abszolút hatályú eljárási szabálysértés nem valósult meg.
Az elsőfokú bíróság döntésének indokolása és rendelkező része között tehát feloldhatatlan ellentmondás nem mutatkozott, ezért legfeljebb az indokolási kötelezettség teljesítésének mértéke kerülhetett volna szóba. Így a Be. 609. § (2) bekezdés d) pontjában írt az a rendelkezés, mely eljárási szabálysértésnek minősíti, ha a bűnösség megállapítása, a felmentés, az eljárás megszüntetése, a bűncselekmény Btk. szerinti minősítése vagy a büntetés kiszabása, illetve az intézkedés alkalmazása tekintetében az elsőfokú bíróság az indokolási kötelezettségének nem, vagy csak részben tett eleget.
Mindez azonban a felülbírálat korlátozott terjedelme miatt nem is képezhette a másodfokú bíróság vizsgálódásának tárgyát.
Ha ugyanis a fellebbezést kizárólag a Be. 583. § (3) bekezdése alapján jelentették be, a másodfokú bíróság a Be. 590. § (3) bekezdésében írtak szerint az ítéletnek csak a fellebbezéssel sérelmezett rendelkezését, illetve részét bírálja felül. Ez a felülbírálat ugyanakkor a Be. 590. § (5) bekezdéséből következően kiterjed a Be. 607. § (1) bekezdésében, valamint a 608. § (1) bekezdésében írt eljárási szabályok megtartásának ellenőrzésére, továbbá a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére és a büntetés kiszabására vagy az intézkedés alkalmazására vonatkozó rendelkezések vizsgálatára is. Ennél szélesebb körű felülbírálatba a másodfokú bíróság nem bocsátkozhatott volna, ezért nem is kerülhetett abba az eljárásjogi helyzetbe, hogy az indokolási kötelezettség hiányos teljesítését, mint ún. relatív eljárási szabálysértést az elsőfokú bíróságon számonkérje.
A harmadfokú bíróság megítélése szerint azonban a szóban forgó hiányosság még teljes felülbírálat esetén sem eredményezhetett volna hatályon kívül helyezést. Miután a bejelentett fellebbezés kizárólag a foglalkozástól eltiltás tartamának megállapítását célozta, ennek elmaradását sérelmezte: semmi sem utal arra, hogy az indokolási kötelezettséget érintő hiányosság a másodfokú eljárásban ne lett volna orvosolható, illetve az a Be. 609. § (1) bekezdésében írt hatással járt volna.
Az elsőfokú bíróság a Btk. 52. § (4) bekezdésén alapuló foglalkozástól eltiltás kiszabásakor a büntető anyagi jogszabályt tévesen értelmezte, illetve alkalmazta. Mindez abban nyilvánult meg, hogy a szóban forgó büntetést elmulasztotta összekapcsolni a Btk. 53. § (1) és (2) bekezdéseiben írtakkal, így annak tartamáról nem rendelkezett.
Ezt pedig a másodfokú bíróságnak a Be. 606. § (1) bekezdésének alkalmazásával, az ítélet megváltoztatásával és a törvénynek megfelelő határozat meghozatalával kellett volna orvosolnia. A hatályon kívül helyezésre tehát törvénysértően került sor.
Ezért az ítélőtábla – a Be. 628. § (1) bekezdés a) pontja szerinti tanácsülésen – a másodfokú bíróság végzését a Be. 630. § (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a másodfokú bíróságot a másodfokú eljárás lefolytatására utasította.
A megismételt másodfokú eljárás során mindenekelőtt a felülbírálat terjedelmét szükséges meghatározni és azt, hogy történt-e olyan eljárási szabálysértés, mely a Be. 590. § (3) és (5) bekezdésének az alkalmazása mellett az ítélet hatályon kívül helyezéséhez vezethet. Ennek hiányában az elsőfokú bíróság ítéletében észlelt, jogszabály helytelen alkalmazására visszavezethető hibát a határozat megváltoztatásával szükséges kiküszöbölni.
(Pécsi Ítélőtábla Hkf.II.55/2021/4.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás