PK ÍH 2023/102.

A felperes az alperesek által a perbeli ingatlanra vonatkozóan 2021. augusztus 9. napján megkötött adásvételi szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indított pert az alperesekkel szemben. Keresetlevelében személyes költségmentesség engedélyezését kérte.

Az elsőfokú bíróság a fellebbezett végzésével a felperes személyes költségmentesség engedélyezése iránti kérelmét a 2017. évi CXXVIII. törvény (a továbbiakban: Kmtv.) 13. § (4) bekezdése alapján elutasította, és a felperest felhívta 1 500 000 forint kereseti illeték megfizetésére. Végzésének indokolása szerint a felperes a bíróság felhívása ellenére sem igazolta a költségmentesség engedélyezésének alapját képező körülmények igazolására szolgáló űrlapon feltüntetett jövedelme havi 28 000 forint összegét és jogcímét. Ennek hiányában nem volt megállapítható, hogy fennállnak-e a költségmentesség engedélyezésének a Kmtv. 5. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott előfeltételei.

A felperes a fellebbezésében elsődlegesen a végzés megváltoztatását és a költségmentesség engedélyezése iránti kérelmének a visszautasítását, másodlagosan a 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 381. §-a alapján a végzés hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára való utasítását kérte. Fellebbezése szerint a költségmentesség igazolására rendszeresített nyomtatványnak a 26/2017. (XII. 27.) IM rendelet 7. § (3) és (4) bekezdése előírásához képest hiányos tartalma, vagy a kötelezően előírt igazolás hiánya miatt a bíróságnak nem a kérelme érdemi elutasításáról, hanem a Pp. 115. § (1) bekezdése és (6) bekezdés a) pontja alapján a visszautasításáról kellett volna határoznia. Amennyiben a másodfokú bíróság a kérelem érdemi elbírálását a másodfokú eljárásban nem orvosolható eljárási szabálysértésnek tekinti, az az elsőfokú végzés hatályon kívül helyezését indokolja.

A fellebbezés megalapozott.

A Kmtv. 13. § (4) bekezdése alapján a költségmentesség engedélyezése iránti kérelem elutasításának jogkövetkezménye abban az esetben alkalmazandó, ha a kérelemben előadott és a jogszabályban előírt módon igazolt körülmények vizsgálata alapján a bíróság azt állapítja meg, hogy az engedélyezés feltételei nem állnak fenn. Ezzel szemben, ha – a Pp. 115. § (1) bekezdése szerinti hiánypótlási felhívása ellenére – a fél a hiányokat a kitűzött határidő alatt nem pótolja, és a hiányos tartalom a kérelem elintézését gátolja, a Pp. 115. § (6) bekezdés a) pontja alapján a kérelmet vissza kell utasítani.

Az elsőfokú bíróság a döntését azzal indokolta, hogy a felperes költségmentesség engedélyezése iránti kérelmében foglaltak igazolására irányuló hiánypótlási felhívás eredménytelen maradt – a felperes a bíróság felhívására nem pótolta kérelme hiányait –, nem pedig azzal, hogy a kérelmében előadottak alapján a felperes részére nem engedélyezhető költségmentesség.

A hiánypótlás elmulasztása esetén alkalmazandó helyes jogkövetkezmény a Pp. 115. § (6) bekezdés a) pontja alapján a kérelem visszautasítása, nem pedig a kérelem elutasítása. Ennek a költségkedvezmény engedélyezése iránti kérelmek esetében azért van jelentősége, mert ha a bíróság jogerős végzéssel elutasítja a fél költségkedvezmény engedélyezése iránti kérelmét, akkor a Kmtv. 10. § (1) bekezdése alapján ezután a fél részére csak abban az esetben lehet költségkedvezményt engedélyezni, ha az engedélyezés feltételei utóbb – a kérelem elutasítása után – következtek be, míg a kérelem visszautasítása esetén a fél a kérelem benyújtásának időpontjában már fennálló feltételek alapján kérheti a költségkedvezmény engedélyezését.

Mindezekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság jogszabályt sértő végzését a Pp. 389. §-a szerint alkalmazott 383. § (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és a felperes költségmentesség engedélyezése iránti kérelmének elutasítása helyett visszautasította a kérelmet.