PK ÍH 2023/103.

A másodfokú bíróság fellebbezett végzésével visszautasította a felperes igazolási kérelmét és a keresetlevelet visszautasító végzés ellen bejelentett fellebbezését; megállapította, hogy az eljárás illetékmentes. Határozatának indokolásában rögzítette: az elsőfokú bíróság keresetlevelet visszautasító végzése a felperes részére 2021. július 13. napján szabályszerűen kézbesítésre került, 2021. szeptember 4. napján jogerőre emelkedett, amelyről a feleket értesítette. Igazolási kérelmében a mulasztás okaként „long-COVID/post-COVID” szindrómával együtt járó neurológiai tünetegyüttesre – memóriadeficitre, valamint tér- és időérzékelési zavarra – hivatkozott. A másodfokú bíróság a felperes igazolási kérelmét és fellebbezését elkésettség okán visszautasította, mivel a felperes a fellebbezési határidő elmulasztását nem tudta kimenteni.

A végzést a felperes fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Ítélőtábla hatályon kívül helyezte, és rámutatott: az eljárási szabályok szerint a felperest fel kellett volna hívni igazolási kérelme hiányainak pótlására.

A másodfokú bíróság a hatályon kívül helyező végzés iránymutatására tekintettel, mellőzés terhével felhívta a felperest annak valószínűsítésére, hogy 2021. július 14. napja és a 2021. november 1. napja közötti időszakban pontosan milyen időtartamon keresztül állt fent a betegsége és a betegségből adódó akadályoztatása melyik napon szűnt meg. A felperes a hiánypótlási felhívásra előadta, hogy 2021. április 12. napján már enyhe orientációs zavart tapasztalt G. városban, a vasútállomás megtalálása során. 2021. június 3. napján azzal pontosan tisztában volt, hogy az előző nap szerda volt, a következő nap pedig péntek lesz, azonban nem tudta, hogy aznap csütörtök van, ezért az előre ütemezett időpontban nem ment el a fogorvosához. A legsúlyosabb orientációs zavara 2021. június 14. napján volt, amikor az M3 autópályán a forgalommal szemben közlekedett, rendőrök vezették a helyes útra.

A felperes nyilatkozatát értékelve a másodfokú bíróság arra jutott, hogy a felperes nem pótolta igazolási kérelme hiányait, nem igazolta, hogy a fellebbezéssel támadott végzés kézhezvételétől az igazolási kérelem előterjesztéséig terjedő időszakban – vagy azt megelőzően – koronavírus-fertőzésen esett át, ennek következményeként „long-COVID/post-COVID” szindrómában szenvedett és azt sem, hogy az akadályoztatása pontosan mikor szűnt meg. A valószínűsítési kötelezettség nem jelenthet pusztán általános hivatkozást a tér- és időérzékelés zavarára vagy a „long-COVID” szindróma kezelési lehetőségeire, hanem hitelt érdemlően alá kellett volna támasztania, hogy 2021. július 14. napja és a 2021. november 1. napja közötti időszakban ténylegesen felmerültek az általa megjelölt körülmények. A felperes a 2022. október 21. napján kelt beadványában előadottak valóságát nem támasztotta alá észszerű kétséget kizáró módon, csak utalt a fogorvos és a rendőrség által feltételezhetően rögzített adatokra. A felperes okirati bizonyítékok, így a tünetei fennállására vonatkozó orvosi igazolások csatolásával tehetett volna eleget a valószínűsítési kötelezettségének. Megjegyezte: nyilvánvalóan nem fogadható el az a felperes által kiállított orvosi igazolás, amely szerint a hosszú COVID-szindróma eredményeképpen 2021 folyamán „agyilag zokni” volt. Kifejtette: a felperes nem igazolta megfelelően, hogy az igazolási kérelem benyújtására nyitva álló határidő későbbi megkezdésére okot adó körülmények fennálltak és mivel az igazolási kérelmet az elmulasztott határidő utolsó napjától számított tizenöt napon túl nyújtotta be, ezért a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 153. § (2) bekezdés b) pontja alkalmazásával a kérelem visszautasításnak volt helye. A felperes az elsőfokú bíróság keresetlevelet visszautasító végzését 2021. július 13. napján vette kézhez, így a fellebbezési határidő utolsó napja 2021. szeptember 3. napja volt. A felperes a fellebbezését a számára nyitva álló határidő leteltét követően, 2021. november 2-án adta postára, és mivel a mulasztását nem tudta kimenteni, ezért a fellebbezést a Pp. 366. § (1) bekezdése szerint elkésettsége miatt vissza kellett utasítani.

A másodfokú bíróság végzése ellen bejelentett fellebbezésében a felperes annak megváltoztatását, az igazolási kérelme elfogadását és – tartalmilag – a keresetlevelet visszautasító végzés ellen bejelentett fellebbezése érdemi elbírálását kérte. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság nem tudott megbirkózni az ügy néhány kérdésével, ezért hibás döntést hozott. Mivel jogi képviselő nélkül jár el, ezért tőle annyi várható el, hogy egyértelműen, de nem jogi nyelven fejezze ki a szándékát. Nem emlékszik, hogy a hiánypótló végzés tényelőadásra való felhívást tartalmazott. Előadta: a tér- és időérzékelési zavara hullámzó, jelenleg is fennáll. Jogértelmezése szerint a bizonyítás és a valószínűsítés nem azonos fogalmak, az általa írt orvosi igazolást nem bizonyíték jelleggel csatolta, azzal csupán az orvosi igazolás megkövetelésének a visszásságára kívánt utalni. Szubjektív tünetei orvosilag nem ellenőrizhetőek, kizárólag az elmondásán alapulnak. A világjárvány közepén egyébként sem várható el az orvostól orvosig járás. Hangsúlyozta: az őt akadályozó tünetegyüttes valószínűleg okozati összefüggésben áll a koronavírus-járvánnyal.

A felperes fellebbezése alaptalan.

A Fővárosi Ítélőtábla a másodfokú bíróság döntésével és ahhoz fűzött jogi indokolással egyetértett, ezért – annak szükségtelen megismétlése nélkül – csupán a fellebbezésére figyelemmel emeli ki a következőket.

A másodfokú bíróság helytállóan állapította meg: a felperes által előadottak nem alkalmasak annak igazolására, hogy akadályozva volt az igazolási kérelem határidőben való benyújtásában. A Pp. 151. § (1) bekezdése értelmében az igazolási kérelem előterjesztésére megszabott objektív határidő a mulasztástól számított tizenöt nap, a szubjektív határidő a mulasztásról való tudomásszerzéstől vagy az akadály megszűnésétől számított tizenöt nap, amely nem nyúlhat túl a végső, három hónapos objektív határidőn. A kérelmező – a fellebbezésben foglaltaktól eltérően – a törvényi határidő betartását, ekként az igazolási kérelem szabályszerű benyújtását igazolni tartozik, ennek hiányában kérelme megalapozottsága érdemben nem vizsgálható.

A felperes fellebbezési előadása szerint a saját maga által koronavírus-fertőzéssel összefüggésbe hozott „long-COVID/post-COVID” szindrómától hullámzó módon szenved. Ebből következően azt tartozott igazolni, hogy COVID-vírussal fertőzöttként az ügyei rendes vitelében akadályt jelentő szindróma kialakulását szenvedte el, amely – zavart tudati állapotot előidézve – nem tette lehetővé az igazolási kérelem tizenöt napos objektív határidőben való benyújtását, de azzal a szubjektív határidőszámítás szerint nem késett el. A felperes által becsatolt egyetlen okirat, a saját részére 2022. január 18-án „pro familia” vényen kiállított orvosi igazolás – amely szerint a hosszú COVID-szindróma eredményeképpen 2021 folyamán „agyilag zokni volt” – a hivatkozott szindróma időbeli kialakulását, az állapota igazolási kérelemre nyitva álló tizenöt napos objektív határidő elteltéig és azt követően, a kérelem benyújtásáig fennállását, valamint annak állított élettani következményeit – tér- és időbeli zavarodottság – nem igazolta.

A bírói gyakorlat következetes abban, hogy a fél általános, kizárólag saját előadásán nyugvó, nem ellenőrizhető, miden alátámasztás nélküli előadása az akadályozottsága megállapítására nem ad alapot. A COVID-vírus miatti járványhelyzet kialakulása, az elrendelt hatósági intézkedések köztudomású tények, valamint is, hogy a megbetegedés a lakosságot jelentős számban érintette, ugyanakkor az adott egyén tényleges érintettsége, fertőződésének esetleges szövődménye és annak lehetséges következménye egyedileg – a természeténél fogva legalább a vírusfertőzöttségen átesést és a fennmaradó panaszokat rögzítő orvosi dokumentáció alapján – vizsgálandó, ítélhető meg.

Mindezekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla egyetértett a másodfokú bíróság azon álláspontjával, miszerint az igazolási kérelem elkésett, ennek folytán a Pp. 153. § (2) bekezdés b) pontja alkalmazásával a kérelem visszautasításának volt helye. Az elkésett igazolási kérelem nem vezethetett a fellebbezési határidő elmulasztásának a kimentésére, ezért a másodfokú bíróság a Pp. 366. § (1) bekezdésének a helyes alkalmazásával döntött a fellebbezés visszautasításáról.

A kifejtettekre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla a Pp. 389. §-a szerint alkalmazandó Pp. 383. § (2) bekezdése alapján a másodfokú bíróság végzését helybenhagyta.