2023. évi CIII. törvény indokolás

Ezt az indokolást a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 18. § (3) bekezdése, továbbá a Magyar Közlöny kiadásáról, valamint a jogszabály kihirdetése során történő és a közjogi szervezetszabályozó eszköz közzététele során történő megjelöléséről szóló 5/2019. (III. 13.) IM rendelet 20. §-a alapján a Magyar Közlöny mellékleteként megjelenő Indokolások Tárában közzéteszik.

A XXI. század harmadik évtizedében a digitalizáció legfontosabb eszköze a mobil, az okostelefon. Ezért 2024 végétől Magyarországon az igazolvány, az ügyintézés és az aláírás is mobilra költözik. Mobilalkalmazást hozunk létre, amely minden magyar állampolgár számára elérhető.

A központi mobilalkalmazás segítségével a magyar emberek minden eddiginél könnyebben és gyorsabban intézhetik el ügyeiket. A mobilalkalmazás segítségével igazolhatják majd a személyazonosságukat és egy gombnyomással rendezhetik fizetnivalóikat az állam felé. A Nemzeti Digitális Állampolgárság Program megvalósítása során az egyik legfontosabb alapelv az, hogy a felhasználó dönti el, hogy él-e a digitális állampolgárság nyújtotta lehetőségekkel.

Az új rendszerben kétféle ügyintézési forma lesz: az egyik az életesemény-alapú, amelyet ez a törvényjavaslat hív életre. A másik pedig a már jelenleg is ismert és széles körben használt ügyintézési lehetőségek, ezek között a teljeskörűen megújuló ePapír. Az életesemény-alapú ügyintézésnél a leggyakoribb ügyek a születéssel és az autóátírással függenek össze. Ezért a törvényjavaslat megteremti a lehetőségét annak, hogy ez a két ügytípus az elsők között váljon elérhetővé mobileszközön. A felhasználói élményt előtérbe helyezve az ügyintézés egy gombnyomással elindítható lesz, ezt követően pedig a szükséges adatokat és dokumentumokat az állam szerzi be.

A piaci szereplők bevonásával az állampolgárok egy szerződéskötésnél, banki ügyintézésnél vagy biztosítási ügyintézésnél is használni tudják a központi mobilalkalmazás részeként az egyszerűsített azonosítást és a digitális aláírást. A digitális állampolgárság amellett, hogy jelentősen egyszerűsíti az állampolgárok életét, digitalizálja az állam működését, ami a magyar gazdaság minden ágazatát versenyelőnyhöz juttatja.

A törvényavaslat célját határozza meg. A cél egy új, a Nemzeti Digitális Állampolgárság Program megvalósítását szolgáló törvényi szintű szabályozás megalkotása, amely az állami digitalizációval, a digitális térben elérhető szolgáltatásnyújtással és szolgáltatás-igénybevétellel összefüggő alapvető szabályokat fekteti le, az állampolgárok számára egyszerű, kényelmes és hatékony online szolgáltatások nyújtása érdekében.

A törvényavaslat a digitális állampolgárság koncepcióját vezeti be és szabályozza, prioritásként kezelve a digitális technológiák által támogatott ügyintézést és szolgáltatásokat, elősegítve a technológiai fejlődést és a digitális transzformációt, valamint javítva az állampolgárok és a kormány közötti interakciót a digitális térben.

A főbb célkitűzések és rendelkezések a következők:

a) Széleskörű digitális szolgáltatások: az állampolgárok számára elérhetővé teszi a különféle digitális szolgáltatásokat, beleértve az online azonosítást és aláírást, a biztonságos elektronikus kommunikációt és dokumentumkezelést, valamint az online fizetési rendszereket.

b) Optimalizálás és digitalizáció: elősegíti az állami szolgáltatások digitalizációját és optimalizálását, hogy azok hatékonyabban működjenek és jobban kiszolgálják a társadalmat.

c) Mobilbarát megközelítés: elsőbbséget élvez a mobiltelefonon és egyéb hordozható eszközökön történő ügyintézés, hogy az állampolgárok bárhol és bármikor hozzáférjenek a szükséges szolgáltatásokhoz.

d) Egységes digitális ügyintézés: a Javaslat meghatározza a digitális állampolgárság kereteit, szabályozza a digitális szolgáltatások nyújtását, és kötelezettségeket ír elő a részt vevő szervezetek számára.

e) Adatok felhasználása és együttműködés: támogatja az állami nyilvántartásokban rendelkezésre álló adatok közérdekű felhasználását és elősegíti az állami szervek közötti együttműködést.

f) Digitális magánjogi tranzakciók: előmozdítja a magánjogi jogviszonyok digitális formában történő kezelését, ezáltal modernizálva a jogi folyamatokat és tranzakciókat.

A felsorolt általános célkitűzések a törvényavaslat tételes rendelkezéseiben a következők szerint tükröződnek:

Magyarország Alaptörvényének XXVI. cikke szerint az állam törekszik az új műszaki megoldásoknak és a tudomány eredményeinek az alkalmazására. Az Alaptörvény e cikke az állam szolgáltató jellegét hangsúlyozza azzal, hogy az államnak törekednie kell arra, hogy lépést tartson a modern kor technológiai fejlődésével és lehetőség szerint felhasználja azokat az új műszaki megoldásokat és más tudományos vívmányokat, amelyek az állam működésének hatékonyságát növelik és emelik a közszolgáltatások színvonalát.

Az elektronikus közigazgatás hazai fejlődésében mérföldkő volt jelen törvényjavaslattal felváltandó, az elektronikus ügyintézésről szóló törvény (a továbbiakban: E-ügyintézési tv.). Ugyanakkor a jogalkotó felismerte, hogy az információs és kommunikációs technológiák fejlődése életünk gyökeres átalakulását hozza magával, ezért olyan megújuló szabályozási környezet szükséges, amely képes a gyors társadalmi és technológiai változások adaptálására.

A törvényjavaslat célja, hogy a digitális térben létrejöjjön egy olyan, hordozható eszközökre optimalizált keretrendszer, amely egységes felületen és azonos logikával lesz alkalmas a legkülönbözőbb – államhoz és nem az államhoz köthető – értéknövelt digitális szolgáltatások biztosítására. A törvényjavaslat keretszolgáltatásként biztosítja az eAzonosítást, az eAláírást, az ePostát, az eDokumentumkezelést, valamint az eFizetést, a Kormány rendeletében kijelölt digitális állampolgárság szolgáltató útján.

A törvényjavaslat életre hívja a szolgáltatások egységes hozzáférése érdekében a személyiadat- és lakcímnyilvántartás alanyi köre számára – az Európai Unió előkészítés alatt álló szabályozásával is összhangban – azt az egyedi és tartós azonosítót (a törvényjavaslat szóhasználatában: digitális állampolgárság azonosítót), amellyel jelentősen egyszerűsíti az emberek mindennapi ügyintézését.

A felhasználó dönti el, hogy él-e a digitális állampolgárság nyújtotta lehetőségekkel. Amennyiben él vele, a digitális állampolgárság azonosító mentesíti a magyar embereket attól az adminisztrációs tehertől, hogy jelenleg minden ügyintézés során újra meg kell adniuk az adataikat.

Az állammal való digitális kapcsolattartás elsődlegesen a digitális állampolgárság azonosítóval létrehozott felhasználói profillal történik, amelynek aktiválásáról és inaktiválásáról a felhasználó szabadon dönt.

A törvényjavaslat megteremti a lehetőségét egy digitális személyiadat-tárca kialakítására, amely az állampolgárok okmányain és személyes adatain túl a jövőben képes lesz az állampolgárok különféle tulajdonságainak (például életkor), jogosultságainak igazolására is.

A törvényjavaslat szakít az „ügy” és „ügyintézés” központi fogalomként való alkalmazásával, és a digitális szolgáltatás mint új gyűjtőfogalom részeként tekint ezekre.

A törvényjavaslat az életesemény-alapú integrált ügymenet biztosítását helyezi előtérbe, és létrehozza az életesemény-katasztert. Az életesemény-alapú ügyintézés paradigmaváltásának lényege, hogy az ügyintézés középpontjában nem a közigazgatás, nem a hatósági ügy, hanem az ügyfél és a kezelendő életesemény áll.

Újdonság, hogy a Javaslat külön részt szentel azon szervezetek – a törvényi szóhasználattal: digitális szolgáltatás nyújtására kötelezett szervezet –, szabályozására, amelyek a keretszolgáltatások közül kötelesek az egységes ügyintézés biztosítása érdekében az eAzonosítás és az eAláírás szolgáltatások használatát lehetővé tenni. A közüzemi szolgáltatókra pedig továbbra is vonatkoznak a korábbi kötelezettségek.

Ez a § meghatározza a törvényjavaslat hatályát, az érintett feleket, továbbá utal egyes, a tárgykörhöz kapcsolódó jogszabályokra. Az előírások célja, hogy széles körben szabályozza a digitális szolgáltatások nyújtását és igénybevételét, biztosítva a különböző szereplők közötti együttműködést és a digitális információk biztonságát.

A törvényjavaslat hatálya a törvényben és kormányrendeletben meghatározott digitális szolgáltatásokra, valamint azok digitális térben történő igénybevételére terjed ki.

A törvényjavaslat alanyi hatálya kiterjed

a) a digitális szolgáltatásokat igénybe vevő természetes személyekre, gazdálkodó szervezetekre, valamint más jogalanyokra,

b) azokra a szervekre, amelyek kötelesek digitális szolgáltatásokat nyújtani,

c) azokra a szervezetekre, amelyeket a törvény kötelez digitális szolgáltatás nyújtására,

d) azokra a jogalanyokra, amelyek önként vállalják a digitális szolgáltatás nyújtását.

A hatályos E-ügyintézési törvénnyel szemben a törvényjavaslat a személyi hatálynál rendelkezik azokról a szereplőkről is, amelyek az állami digitalizáció motorját jelentik. Ekként a törvényjavaslat hatálya kiterjed a digitális szolgáltatások megvalósítása érdekében a támogató szolgáltatások nyújtóira, a digitális keretalkalmazás szolgáltatás, a digitális keretszolgáltatások és az életesemény-alapú szolgáltatások nyújtására kijelölt szervre, valamint a digitális állampolgárság szolgáltatóra.

A felsorolt általános célkitűzések a törvényjavaslat tételes rendelkezéseiben a következők szerint tükröződnek:

Magyarország Alaptörvényének XXVI. cikke szerint az állam törekszik az új műszaki megoldásoknak és a tudomány eredményeinek az alkalmazására. Az Alaptörvény e cikke az állam szolgáltató jellegét hangsúlyozza azzal, hogy az államnak törekednie kell arra, hogy lépést tartson a modern kor technológiai fejlődésével és lehetőség szerint felhasználja azokat az új műszaki megoldásokat és más tudományos vívmányokat, amelyek az állam működésének hatékonyságát növelik és emelik a közszolgáltatások színvonalát.

Az elektronikus közigazgatás hazai fejlődésében mérföldkő volt a Javaslattal felváltandó, az elektronikus ügyintézésről szóló törvény (a továbbiakban: E-ügyintézési tv.) hatálybalépése.

Az elmúlt évek felértékelték a digitális teret, számos informatikai fejlesztés eredményeinek az emberek szolgálatába állításával, és ezzel egyidejűleg a felhasználói szokások változásával, elsősorban a hordozható eszközök széleskörű elterjedésével. A jogalkotó felismerte, hogy olyan megújuló szabályozási környezet szükséges, amely képes a gyors társadalmi és technológiai változások adaptálására.

A törvényjavaslat keretszolgáltatásként biztosítja az eAzonosítást, az eAláírást, az ePostát, az eDokumentumkezelést, valamint az eFizetést, a Kormány rendeletében kijelölt digitális állampolgárság szolgáltató útján.

A törvényjavaslat célja, hogy a digitális térben létrejöjjön egy olyan, hordozható eszközökre optimalizált keretrendszer, amely egységes felületen és azonos logikával lesz alkalmas a legkülönbözőbb – államhoz és nem az államhoz köthető – értéknövelt digitális szolgáltatások biztosítására.

A törvényavaslat életre hívja a szolgáltatások egységes hozzáférése érdekében a személyiadat- és lakcímnyilvántartás alanyi köre számára – az Európai Unió előkészítés alatt álló szabályozásával is összhangban – azt az egyedi és tartós azonosítót (a Javaslat szóhasználatában: digitális állampolgárság azonosítót), amellyel jelentősen egyszerűsíti az emberek mindennapi ügyintézését.

A felhasználó dönti el, hogy él-e a digitális állampolgárság nyújtotta lehetőségekkel. Amennyiben él vele, a digitális állampolgárság azonosító mentesíti a magyar embereket attól az adminisztrációs tehertől, hogy jelenleg minden ügyintézés során újra meg kell adniuk az adataikat.

Az állammal való digitális kapcsolattartás elsődlegesen a digitális állampolgárság azonosítóval létrehozott felhasználói profillal történik, amelynek aktiválásáról és inaktiválásáról a felhasználó szabadon dönt.

A törvényavaslat megteremti a lehetőségét egy digitális személyiadat-tárca kialakítására, amely az állampolgárok okmányain és személyes adatain túl a jövőben képes lesz az állampolgárok különféle tulajdonságainak (például életkor), jogosultságainak igazolására is.

A törvényavaslat szakít az „ügy” és „ügyintézés” központi fogalomként való alkalmazásával, és a digitális szolgáltatás mint új gyűjtőfogalom részeként tekint ezekre.

A törvényjavaslat az életesemény-alapú integrált ügymenet biztosítását helyezi előtérbe, és létrehozza az életesemény-katasztert. Az életesemény-alapú ügyintézés paradigmaváltásának lényege, hogy az ügyintézés középpontjában nem a közigazgatás, nem a hatósági ügy, hanem az ügyfél és a kezelendő életesemény áll.

Újdonság, hogy a törvényjavaslat külön részt szentel azon szervezetek – a törvényi szóhasználattal: digitális szolgáltatás nyújtására kötelezett szervezet –, szabályozására, amelyek a keretszolgáltatások közül kötelesek az egységes ügyintézés biztosítása érdekében az eAzonosítás és az eAláírás szolgáltatások használatát lehetővé tenni. A közüzemi szolgáltatókra pedig továbbra is vonatkoznak a korábbi kötelezettségek.

A § a törvényjavaslat egyes alapvető, koncepcionális szintű rendelkezéseit tartalmazza.

A törvényjavaslat célja, hogy felhasználóbarát, ügyfélközpontú és gyors ügyintézést biztosítson az állampolgárok számára a digitális csatornák és megoldások előnyben részesítésével. Az ügyintézés során a törvényjavaslat elsődlegesen az életesemények alapján szervezett és integrált rendszerekre támaszkodik, amelyek célzottan támogatják az egyéni ügyintézési folyamatokat.

Az új kódex egyik legfontosabb újítása, hogy felhasználói oldalon az ügyek digitális intézése már nemcsak egy lehetőség, hanem ezt főszabályként mondja ki a törvényjavaslat. Az állam és a felhasználó közötti alapértelmezett kapcsolat a digitális térbe helyeződik át.

A legtöbb állami digitális szolgáltatás ingyenes, hacsak törvény vagy kormányrendelet másképp nem rendelkezik. Az állampolgárok a szolgáltatásokhoz főként a digitális állampolgárság keretalkalmazásán keresztül férhetnek hozzá, és az állammal való kapcsolattartásukat egy úgynevezett a digitális állampolgár azonosítóval és aktivált felhasználói profiljukon keresztül bonyolíthatják. A felhasználók továbbá használhatják a digitális személyiadat-tárca szolgáltatásait, eszközeit.

A digitális állampolgárság szolgáltatásaival kapcsolatos alapvető rendelkezéseket tartalmazza.

Mivel elvi szintű rendelkezésként mondja ki a törvényjavaslat, hogy a digitális térben valamennyi ügy intézhető és valamennyi szolgáltatás igénybe vehető a digitális állampolgár azonosítóval, ezért ehhez igazodóan arról is rendelkezik, hogy az állammal való kapcsolattartás elsődleges pontja a felhasználói profil.

A Nemzeti Digitális Állampolgárság Program elveinek megfelelően a törvényjavaslat is rögzíti: a digitális állampolgárság főszabályként – a törvényben rögzített kötelező esetköröket leszámítva – csak lehetőséget jelent, a felhasználói profil jogosultja dönti el, hogy használja-e ezeket a lehetőségeket. Ugyanakkor a törvényjavaslat – pontosabban az annak felhatalmazása alapján megszülető rendeleti szabályozás – számos motiváló eszközzel fogja előmozdítani a törvényjavaslat céljainak teljesülését, a közigazgatás hatékony működtetését, a rendelkezésre álló eszközök és erőforrások megfelelő kihasználását.

Szintén elvi szintű rendelkezésként rögzíti a törvényjavaslat, hogy a digitális állampolgárság az állami nyilvántartásokban kezelt adatokra épül. A digitális állampolgárság keretei között valamennyi állami nyilvántartás és szakrendszer összehangoltan és a törvényjavaslatban foglaltaknak megfelelően együttműködik, és a szolgáltatások biztosításához szükséges mértékben automatikusan adatot szolgáltat.

Mind az E-ügyintézési törvény, mind az általános közigazgatási rendtartás elvi éllel mondja ki, hogy az állam nem kérhet be olyan adatot, amely nála rendelkezésre áll, elérhető, ez azonban a gyakorlatban korlátozottan érvényesült. Az állampolgárok joggal várhatják el, hogy a valamennyi szükséges adattal rendelkező állam ne az ő kötelezettségükké tegye a rendelkezésre álló adatok igazolását, a dokumentumok benyújtását.

A törvényjavaslat ezért alapvető követelményként rögzíti, hogy felhasználó nem kötelezhető a digitális térben rendelkezésre álló adat ismételt megadására. Az elvi rendelkezés gyakorlati megvalósulását a törvényjavaslat számos konkrét előírással, adatkezelési felhatalmazással, kormányrendeleti szintű szabályozás lehetővé tételével, továbbá a Digitális Szolgáltatóközpont létrehozásával és a felügyeleti működés megújításával mozdítja elő.

Új, a szolgáltatások fejlesztése szempontjából kiemelt jelentőségű elem, hogy a törvényjavaslat egyértelmű felhatalmazást ad: a törvény szerinti digitális térben keletkező vagy ott megjelenő, egyedi azonosításra alkalmatlan adatokat az állam a meglévő digitális szolgáltatások javítása, valamint új digitális szolgáltatások bevezetése, továbbá a közigazgatás döntéshozatalának megalapozása érdekében felhasználja.

További garanciaként rögzíti az akadálymentesség elvét, a tájékozódáshoz és tájékoztatáshoz való jogot, valamint a technológiasemlegesség elvét.

Az elektronikus ügyintézéshez való jogot az E-ügyintézési tv. nevesítette. E jogot a törvény a Nemzeti Digitális Állampolgárság Program koncepciójának megfelelően fejleszti tovább. Ez a jog kiterjed arra, hogy a törvény hatálya alá tartozó kötelezett szervezetek előtt a felhasználó bármely jognyilatkozatot elektronikus úton is megtehessen, az erre alkalmas eljárási cselekményeket vagy más jogügyleteket elektronikus úton is végezhessen.

A törvényjavaslat rögzíti, hogy szigetszerű fejlesztések helyett egy egységes logika mentén alakítsa ki az állam a digitális szolgáltatásokat, ezért elvi jelleggel rögzíti, hogy a digitális szolgáltatásokat a digitális térben kell létrehozni és működtetni.

A törvényjavaslat szintén az alapelvi rendelkezések között rögzíti, hogy kormányrendeletben meghatározott időponttól kezdődően minden szolgáltatás főszabályként kizárólag a digitális térben vehető igénybe. Az ezzel kapcsolatos részletes rendelkezéseket, valamint a szükséges kisegítő szabályokat (például az üzemzavarra vonatkozó szabályok, elektronikusan nem végezhető cselekmények köre) további szabályozás fogja tartalmazni.

Értelmező rendelkezéseket tartalmaz.

A rendelkezés a digitális szolgáltatást biztosító szervezetek körét, típusait határozza meg. A törvényjavaslat értelmében egyes szervezetek kötelesek biztosítani a digitális szolgáltatásaikat, mások pedig önként vállalhatják azt, az alábbiak szerint:

1. Az E-ügyintézési törvény alapján már ma is ismert kategória az elektronikus ügyintézést biztosító szerv, amelyet más néven, de lényegében azonos érintetti körrel megtart a törvényjavaslat. Mivel e szervi kör áll a legközelebb az állampolgárokhoz, illetve a vállalkozásokhoz, ezért ezeknek a szervezeteknek kell a legtöbb figyelmet fordítani arra, hogy a szolgáltatásaik felhasználóbarátak legyenek, s ezért is kötelesek a legtágabb körben a törvény teljes szabályozási körének megfelelni.

A törvényjavaslat szerint digitális szolgáltatás nyújtására köteles szerv:

a) az államigazgatási szerv,

b) a helyi önkormányzat,

c) a törvény vagy kormányrendelet által közigazgatási hatósági jogkör gyakorlására feljogosított egyéb jogalany,

d) az Országos Bírósági Hivatal és a bíróság,

e) az alapvető jogok biztosa,

f) az ügyészség,

g) a közjegyző,

h) a bírósági végrehajtó, az önálló bírósági végrehajtó iroda,

i) a hegyközségek kivételével a köztestület,

j) törvénnyel vagy kormányrendelettel az e törvény szerinti digitális szolgáltatás nyújtására kötelezett közfeladatot ellátó vagy közszolgáltatást nyújtó jogalany.

2. A törvényjavaslat egyik újdonsága, hogy meghatározott nem állami szervek számára kötelezést tartalmaz arra vonatkozóan, hogy bizonyos körben teljesértékű digitális szolgáltatást biztosítson a digitális állampolgárság követelményei szerint. Ennek részletes szabályozását az V. Rész tartalmazza.

3. A fenti alanyi körön kívül lehetőség lesz szabad csatlakozásra abban az esetben, ha valamely szervezet a folyamataiba a digitális állampolgárság egyes szolgáltatásait akarja integrálni. A digitális szolgáltatás nyújtását önként vállaló jogalany meghatározott digitális szolgáltatások biztosítását – törvényben vagy kormányrendeletben meghatározottak szerint, a Digitális Szolgáltatások Felügyeletének engedélyével – önkéntesen vállalhatja. Ez a személyi kör is díjat fizet a szolgáltatások használatáért.

A törvényjavaslat által bevezetett digitális állampolgár azonosítóra és annak alkalmazására vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza.

A digitális állampolgár azonosító bevezetésével összefüggésben szükség van az azonosítók és azok felhasználóinak nyilvántartására, amelyre figyelemmel a törvényjavaslat bevezeti a digitális állampolgárság nyilvántartást. A minden, a személyiadat- és lakcímnyilvántartás hatálya alá tartozó személyt megillető digitális állampolgár azonosítót a digitális állampolgárság nyilvántartás tartalmazza. A nyilvántartás már jelenleg is meglévő nyilvántartás – a Központi Ügyfél-regisztrációs Nyilvántartás – alapjain jön majd létre. Az azonosítóról nem kerül kiállításra igazolvány.

Lényegi rendelkezés, hogy valamennyi digitális szolgáltatást nyújtó szervezetnek lehetővé kell tennie a felhasználó ezen azonosítóval történő azonosítását. Elektronikus ügyintézés során a felhasználók nem kötelezhetők más azonosító használatára. Ha egy szolgáltató alapértelmezetten más azonosítót használ, az ügyfél a saját digitális állampolgár azonosítójával is igazolhatja magát. E rendelkezések alapján a digitális állampolgár azonosító az előnyben részesített módszer a digitális térben történő azonosításra.

A felhasználói profil felhasználó általi aktiválásával jön létre. Az aktiválás nem igényel személyes megjelenést; a felhasználói profil a keretalkalmazásba történő regisztrációval aktiválható.

A jövőben a szükséges műszaki és további jogi feltételek megteremtésével lehetőség nyílik a felhasználói profilban szerepkörök kialakítására és választására.

A hatékony, eredményes ügyintézés érdekében és elsősorban az életesemény-alapú fejlesztések megvalósítása és szolgáltatások nyújtása érdekében a digitális állampolgárság szolgáltató, illetve az adott digitális szolgáltatás nyújtója általános adatkezelési felhatalmazást kap az ügycsoport integrált intézéséhez. A digitális állampolgárság szolgáltató ennek érdekében, a nyilvántartások közötti kapcsolatokat felhasználva hozzáférhet az ügy elintézéséhez szükséges személyes adathoz és azokat kezelheti. Az egyes életesemények megoldásához, ügyintézéshez szükséges összesített adatköröket kormányrendelet sorolja fel, a törvény felhatalmazásra támaszkodva.

A törvényjavaslat támogató szabályozási környezetet teremt az úgynevezett proaktív szolgáltatások számára. Ez szintén új szolgáltatási megközelítést jelent, amelyben a szervezetek előre meghatározott vagy várható igényekre válaszként lépnek fel, kezdeményeznek az ügyfelek, felhasználók felé, még mielőtt azok kifejezték volna igényüket vagy problémájukat. Ennek tipikus eszközei az értesítések és figyelmeztetések, a személyre szabott ajánlatok, a problémák előzetes észlelése és megoldása, a felhasználó aktív támogatása.

A törvényjavaslat általánosan mondja ki, hogy proaktív szolgáltatások nyújtása céljából a felhasználó szükséges személyes adatai kezelhetők. A felhasználó a keretalkalmazás használatával ugyanakkor nyilatkozathat úgy, hogy proaktív szolgáltatások nyújtása érdekében nem járul hozzá személyes adatainak kezeléséhez.

A felhasználók általában elektronikusan intézik ügyeiket és teszik meg nyilatkozataikat, kivéve, ha a törvény vagy más jogszabály másként rendelkezik. Az elektronikus ügyintézés nem lehetséges, ha a törvény a felhasználó személyes megjelenését írja elő, az eljárási cselekmény elektronikus úton nem értelmezhető, nemzetközi vagy EU-s jogszabály kizárja, vagy ha az irat minősített adatot tartalmaz. Ha a felhasználó inaktiválja digitális állampolgári profilját és nem veszi igénybe a digitális szolgáltatásokat, akkor csak személyesen intézheti ügyeit.

A felhasználó – a digitális állampolgárság alapelvének megfelelően – ügyeit elsődlegesen a digitális állampolgárság keretalkalmazás útján intézheti, a törvény szerinti elérhető szolgáltatásokat elsődlegesen a keretalkalmazásban érheti el. Ezen túl a szolgáltatás elérhető kell, hogy legyen a személyre szabott ügyintézési felületen (a magyarorszag.hu oldalon), valamint amennyiben a digitális szolgáltató biztosít további ügyintézési lehetőséget, úgy a digitális szolgáltató által megadott módon.

A törvényjavaslat alapjaiban – a bevezetett terminológiai és szolgáltatási módosításokkal – átveszi az E-ügyintézési tv. szerinti kötelező elektronikus ügyintézés alá tartozó alanyi kört és a kötelezés szabályait. Így többek között valamennyi gazdálkodó szervezet és valamennyi jogi képviselő elektronikus kapcsolattartásra köteles.

A felhasználó az elektronikus ügyintézéshez szükséges nyilatkozatokat, eljárási cselekményeket és egyéb kötelezettségeket elsősorban a keretalkalmazás útján teszi meg. A törvényjavaslat ugyanakkor természetesen fenntartja az E-ügyintézési tv. szerinti SZÜF (személyre szabott ügyintézési felület) és a szervezet által közzétett tájékoztatásban megjelölt további elektronikus út ügyintézési lehetőségeit.

Az E-ügyintézési tv. által megállapított, majd módosított rendelkezések bevezették az automatikus közigazgatási döntéshozatali rendszert KEÜSZ-ként (központi elektronikus ügyintézési szolgáltatás), valamint megállapította az automatikus döntéshozatal szabályozását. A törvényjavaslat az E-ügyintézési törvény így kialakított szabályozási modelljét veszi át. A törvényjavaslat szerinti eljárás az automatikus döntéshozatal speciális, elektronikus változata.

A rendelkezés az automatikus döntéshozatali eljárás definícióját, az eljárás lefolytatás feltételeit határozza meg, illetve pontosítja az elektronikus ügyintézést biztosító szervek eljárásaiban, továbbá rögzíti, hogy mely esetekben nincs helye az eljárás alkalmazásának, illetve a korábbi szabályozással megegyező módon írja elő az elektronikus ügyintézést biztosító szerveknek az eljáráshoz kapcsolódó közzétételi kötelezettségét.

A digitális térben a dokumentumok természetesen főként elektronikus formában készülnek. A törvényjavaslat kifejzett elvárása, hogy a digitális térben a dokumentumok elektronikus formában jöjjenek létre. Dokumentum kivételes jelleggel állítható ki papír alapon.

Ugyanakkor kivételesen szükség lehet papíralapú irat kiállítására, befogadására is. A digitális szolgáltató hiteles másolatot készíthet mind papíralapú, mind elektronikus iratokból. Az elektronikus és papíralapú másolatok bizonyító ereje az eredetivel egyezik, feltéve, hogy a jogszabályi követelményeknek megfelelően készültek el.

Az elektronikus ügyintézés elterjedését és az informatikai eszközök közigazgatási felhasználását segítik a korábban kialakított ügyintézési terminálok – KIOSZK-ként működő elektronikus ügyintézési pontok, amelyek szabályozási kereteit az egyes eljárások egyszerűsítése és elektronizálása érdekében szükséges törvénymódosításokról szóló 2019. évi CXVI. törvény hozta létre. A törvényjavaslat átveszi az E-ügyintézési tv. erre vonatkozó speciális rendelkezéseit, a KIOSZK-ok működésének jogszabályi keretei biztosítása érdekében.

A KIOSZK-ok célja, hogy a személyes ügyintézés céljából a kormányablakban megjelent személy – mintegy az ügyintéző helyett – a KIOSZK segítségével legyen képes ügyintézésre. A KIOSZK ezáltal átmenetet képez az elektronikus ügyintézés és a személyes ügyintézés között, egyfajta „hibrid” megoldást alkot. A digitális állampolgárság távlati célja természetesen a teljes elektronizálás, azonban a jelenlegi helyzetben indokolt e hibrid ügyintézési lehetőség fenntartása.

Elektronikus kapcsolattartásról akkor beszélhetünk, amikor a felhasználó vagy a digitális szolgáltatást biztosító szervezet elektronikus úton teszi meg nyilatkozatát vagy döntését. Bizonyos esetekben ez a kapcsolattartás helyettesítheti a személyes megjelenést.

A kapcsolattartásra szolgáló elérhetőséget az E-ügyintézési tv. vezette be, amelyet a törvényjavaslat a szükséges eltérésekkel vesz át. A jövőben a természetes személy felhasználó hivatalos elérhetősége a felhasználói profilhoz tartozó tárhely, amelynek elérhetőségét a digitális állampolgárság szolgáltató a jövőben automatikusan megküld a rendelkezési nyilvántartás felé. Míg a hatályos szabályozás szerint szinte kizárólag az elektronikus ügyintézésre kötelezett szervezetek rendelkeztek hivatalos elérhetőséggel, az új szabályozás alapján a természetes személyeknek is hivatalos elérhetősége jön létre a felhasználói profil aktiválásával. Ennek jelentőségét az adja, hogy a hivatalos elérhetőségre küldött küldemény esetében – a megfelelő feltételek esetén – beáll a kézbesítési fikció. Ezáltal az új törvényi szabályozás alapján lényegesebben könnyebbé válik a szervek és a természetes személyek közötti elektronikus kapcsolattartás.

Amennyiben az automatikus bejelentés bármely okból nem lehetséges, úgy a hatályos szabályozással egyező módon a gazdálkodó szervezetek kötelesek bejelenteni hivatalos elérhetőségüket.

A felhasználók szabadon választhatják meg, hogy a digitális szolgáltatást biztosító szervezettel mely, a szerv által közzétett elérhetőségen tartanak kapcsolatot. A másik oldalról ugyanakkor – eltérő jogszabályi előírás hiányában – a szervezet a felhasználó részére a hivatalos elérhetőségre kézbesít dokumentumokat.

A törvényjavaslat átveszi a videotechnológiás kapcsolattal történő ügyintézés hatályos szabályait.

Az elektronikus ügyintézési cselekmények nem feltétlenül igénylik az ügyfél azonosítását. Abban az esetben, ha a nem elektronikus ügyintézéshez a jogszabály nem igényli személyazonosító adat megadását, elektronikus ügyintézés esetében sem várható el azonosítás. Minden más esetben az ügyfélnek azonosítania kell magát az ügyintézés azon pontján, ahol az adatok kezelése ezt szükségessé teszi. A szabályozás biztosítja, hogy bármely elektronikus ügyintézési cselekmény megtehető legyen az azonosítási szolgáltatás használatát követően. Amennyiben azonosítás szükséges, a felhasználó választhat az elektronikus azonosítási szolgáltatások közül, vagy az eIDAS Rendeletnek megfelelő elektronikus azonosító eszközt használhat. A szervezetek döntik el, milyen biztonsági szintű azonosítást igényelnek, hacsak jogszabály másként nem rendelkezik.

Az azonosítók és adatok igazolásának kötelezettsége körében a törvényjavaslat alapvető jelentőségű rendelkezésként írja elő: a digitális szolgáltatást biztosító szervezetek nem kérhetnek olyan adatot a felhasználótól, amely nyilvános, vagy amelyet valamely jogszabállyal rendszeresített közhiteles nyilvántartásnak tartalmaznia kell. Az ügyféltől való bekérés helyett a digitális szolgáltatást biztosító szervezet szükség szerint köteles azt beszerezni.

A törvényjavaslat átveszi továbbá az összerendelési nyilvántartás hatályos szolgáltatásaira vonatkozó garanciális szabályokat. Ezek közül kiemelendő, hogy ahol jogszabály hatósági igazolvánnyal rendszeresített azonosító kód igazolását írják elő, úgy más, ugyanezt az azonosító kódot tartalmazó hatósági igazolvány is elfogadott. Ezt továbbfejlesztve a törvényjavaslat megköveteli: digitális állampolgárság használatakor kizárólag a digitális állampolgári azonosító igazolása követelhető meg. A kapcsolódó adatokat a szervezet az összerendelési nyilvántartásból szerzi be.

A felhasználó rendelkezési jogával és a rendelkezési nyilvántartással kapcsolatos szabályok jelentősen megváltoznak a törvény hatálybalépésével, a keretalkalmazás, a digitális állampolgárság azonosító és a személyiadat-tárca élesedésével.

Az E-ügyintézési tv. által szabályozott rendelkezési nyilvántartás olyan nyilvántartás, ahol az ügyfél a törvényben meghatározottak szerint előre rendelkezhet arról, hogy mely ügyet miként és milyen képviselettel kívánja ellátni.

A rendelkezési jog a jelenleg is meglévő modellben, a törvényjavaslat szerint átalakítva működik tovább. A digitális állampolgárság logikája alapján megszűnik az elektronikus vagy nem elektronikus kapcsolattartási forma megválasztására, az elektronikus azonosítási mód megválasztására, valamint a kapcsolattartási mód megválasztására vonatkozó nyilatkozatok lehetősége. A felhasználói profil aktiválását úgy kell tekinteni, hogy a felhasználó az elektronikus kapcsolattartási formáról rendelkezett.

A digitális szolgáltatást biztosító szervezet alapvető kötelezettségeit, a szervezet által kialakítandó információs rendszerrel szembeni fő követelményeket állapítja meg. A digitális szolgáltatást biztosító szervezeteknek a hatósági és a közszolgáltatásokhoz kapcsolódó ügyek intézését megfelelő információs rendszerrel kell biztosítaniuk. A digitális szolgáltatásnak elérhetőnek kell lennie mind a keretalkalmazás útján és a személyre szabott ügyintézési felületen.

A digitális szolgáltatást biztosító szervezeteknek teljes körű elektronikus ügyintézési megoldásokat kell nyújtaniuk, amennyiben a jogszabály vagy az ügyfél ezt nem zárja ki, és ha az ügyintézési folyamat teljes egészében elektronikusan megvalósítható. A szolgáltatásnak továbbá biztosítania kell többek között az ügyfél által tett ügyintézési rendelkezések érvényesülését, a központi azonosítási ügynök szolgáltatáson keresztül elérhető azonosítási módok használatát, az elektronikus aláírások használatát és az ajánlott elektronikus kézbesítési szolgáltatással történő kézbesítés lehetőségét. Rögzíti továbbá, hogy a legtöbb kötelezett esetén a digitális szolgáltatásokat nyújtó információs rendszereknek folyamatosan elérhetőnek kell lenniük.

A szabályozott elektronikus ügyintézési szolgáltatások nyújtásához kapcsolódó törvényi szintű rendelkezéseket tartalmazza. Az új törvényi szabályozás – a szükséges felülvizsgálatot követően – továbbviszi az E-ügyintézési tv. szerinti modellt és a konkrét szolgáltatásokat. A már meglévő szolgáltatások ugyanakkor részben beépülnek a keretszolgáltatásokba, más SZEÜSZ-KEÜSZ szolgáltatásokat pedig kiváltanak a bevezetésre kerülő komplex keretszolgáltatások. A részletes működési szabályozás végrehajtási rendeleti szinten kerül meghatározásra.

Az elektronikus azonosítási szolgáltatással összefüggő törvényi rendelkezéseket tartalmazza.

A Kormány által kötelezően biztosítandó szabályozott elektronikus ügyintézési szolgáltatások köre a 2023. évben elvégzett felülvizsgálat miatt lényegében megegyezik az E-ügyintézési tv. szerinti körrel.

A Kormány által kötelezően biztosítandó elektronikus azonosítási szolgáltatásra vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza, ideértve a regisztráció törvényi szintű szabályozást igénylő kérdéseit is.

A Kormány által biztosítandó KEÜSZ szolgáltatásokat nevesíti, valamint meghatározza azok törvényi szintet tartalmazó rendelkezéseit. Az új szabályozás lényegesen nagyobb mértékben támaszkodik a végrehajtási rendeleti szabályozásra, a törvényjavaslat csak a KEÜSZ-ökkel kapcsolatos alapvető rendelkezéseket tartalmazza.

A törvényjavaslat – azok központi jelentőségére tekintettel – önálló, új kategóriaként szabályozza a digitális keretszolgáltatásokat: az eAzonosítást, az eAláírást, az ePostát, az eDokumentumkezelést, valamint az eFizetést.

E szolgáltatások a törvény átmeneti rendelkezéseiben szabályozott ütemezéssel kerülnek élesítésre, ezáltal biztosítva az átmenetet a meglévő és a digitális állampolgárság szerinti működési modell között. A törvény hatályba lépésekor részben a jelenlegi szolgáltatások fogják biztosítani az egyes keretszolgáltatások funkcióit.

A törvény az alapelvi rendelkezések között utal az életesemény-alapú ügyintézés követelményére, mely alapján az ügyintézést az egyes életesemények szerint tematizált és integrált ügymenetet biztosító ügyintézési rendszerekkel kell támogatni.

A közigazgatási ügyintézés hagyományos megközelítésében az igazgatás középpontjában a hatósági ügy fogalma, ezzel összefüggésben a különböző hatóságok, hatósági és illetékességi szabályok állnak. Ebben a megközelítésben az ügyfél felelőssége alapvetően, hogy az életében bekövetkezett valamely változáshoz vagy tevékenységhez kapcsolódóan intézendő ügyeket azonosítsa, a szükséges eljárásokat megindítsa.

Az életesemény-alapú ügyintézés modellje szakít az ügyek és hatósági hatáskörök köré épített igazgatásszervezéssel. Arra épül, hogy az emberek életük során nem hatóságokkal és ügyekkel, hanem különböző élethelyzetekkel találkoznak, például születés, házasság, munkavállalás, nyugdíjazás vagy egészségügyi problémák. Az elvárásuk az, hogy ne kelljen külön-külön navigálniuk hatóságok és szolgáltatások között, hanem egyszerűen és hatékonyan tudják kezelni az élethelyzetükhöz kapcsolódó ügyeket. A hatóság oldaláról nézve az elvárás az, hogy az ügyfél egy adott élethelyzetben egyetlen lépéssel el tudjon indítani több ügyintézési folyamatot, amely egy vagy több hatóság vagy más szervezet eltérő megközelítésében több, egymáshoz kapcsolódó ügyként, vagy ügycsoportként jelenik meg.

A törvényjavaslat ennek megfelelően előírja, hogy a digitális szolgáltatás nyújtására köteles szerv a feladat- és hatáskörébe tartozó digitális szolgáltatásokat elsődlegesen életesemények köré rendezetten köteles nyújtani. Gazdálkodó szervezet felhasználók tekintetében – figyelembe véve az adott szervezet működési sajátosságait – pedig hasonlóképpen, vállalkozási-ügyviteli események köré rendezett szolgáltatások alakíthatók ki. Az életesemény-alapú szolgáltatásokat és annak fő adatkezelési, együttműködési szabályait kormányrendelet állapítja meg. Az ügyeket tehát ezen tipikus életeseményekhez kell rendezni és azokat lehetőség szerint egységes folyamatban kezelni függetlenül attól, hogy az hány szervezet milyen hatáskörébe tartozik, azt milyen típusú üggyel lehet intézni.

Az életesemény-alapú ügyintézés eltérő megközelítést igényel igazgatásszervezési és fejlesztési szempontból egyaránt. Mivel az életesemény-alapú ügyintézés tipikus kihívása, hogy az adott életeseményhez több szervezet több típusú ügye vagy szolgáltatása kapcsolódik, így szükséges egy központi szervező és fejlesztő szervezet kijelölése, amely az élethelyzetet komplexitásában vizsgálja és aköré szervezi az egyes érintett szerveket, azok ügyintézési folyamatait. Az életesemény-alapú szolgáltatások kialakításának tehát meghatározó szereplője az adott életeseményhez rendelt kijelölt szolgáltató, melyet szükséges felruházni a szükséges döntési jogokkal és adatkezelési felhatalmazással.

Az egyes érintett hatás- és feladatkörrel rendelkező szervek egyfajta szakmai közreműködői szerepet töltenek igazgatásszervezési szempontból azzal, hogy az így kialakításra kerülő komplex ügymenetben továbbra is a hatáskörük szerint gyakorolják közhatalmi és egyéb feladataikat.

Az érintett ügyekre hatáskörrel rendelkező szervezetek felelősek a jogi környezet kialakításáért, a szakmai tartalom meghatározásáért és naprakészen tartásáért, a szolgáltatás fejlesztésének elsőhelyi felelőse azonban a kijelölt élethelyzet szolgáltató.

Az életesemény-alapú szolgáltatás kialakítása és működtetése során az életesemény tekintetében kijelölt életesemény-szolgáltató

a) dönt a szükséges fejlesztések koncepcionális irányairól és tartalmáról,

b) a kormányrendeletben kijelölt szakmai közreműködő törvényjavaslatának figyelembevételével megtervezi az életesemény-alapú szolgáltatást,

c) kialakítja az eredményes szolgáltatáshoz szükséges adatkapcsolatokat és a leghatékonyabb műszaki megoldásokat a szolgáltató oldaláról,

d) az életesemény keretében összekapcsolt ügyeknél meghatározza az optimális ügymenetet és a szükséges mértékben adatot kezel,

e) keretalkalmazáson keresztül elérhetővé teszi az életesemény-alapú szolgáltatást.

A szakmai közreműködő pedig a hatásköre által érintett körben

a) törvényjavaslatot tesz az életesemény-szolgáltatónak új életesemény kialakítására,

b) kialakítja az eredményes szolgáltatáshoz szükséges adatkapcsolatait és a leghatékonyabb műszaki megoldásokat.

A digitális állampolgárság másik jelentős újítása a digitális személyiadat-tárca szolgáltatás, amelyet a Kormány által kijelölt szolgáltató biztosít. A digitális személyiadat-tárca lehetővé teszi többek között azt, hogy a felhasználó személyazonosító adatait célzottan megossza személyazonosítás céljából vagy az igénybe vett szolgáltatáshoz, illetve a tárcában lévő, a személyazonosító adatain kívül eső attribútumot osszon meg.

Az adattárca megteremti a lehetőségét meghatározott okmányok tekintetében „digitális okmány” használatára. Sor kerül egyes okmányok digitális megfelelőinek kialakítására. A szolgáltatás keretében elérhető okmányok esetében a fizikai okmány felmutatásával egyenértékű, ha a felhasználó a tárcában elérhető adatokat, illetve kódot felmutatja és a szükséges ellenőrzési mechanizmusok az adatok egyezőségét állapította meg. Így a jövőben a személyiadat-tárca alkalmas lehet például a vezetői engedély felmutatásának kiváltására, vagy dohánytermék vásárlására jogosultság kapcsán a betöltött 18. életév igazolására. A megoldás ráadásul biztosítja azt is, hogy az adatkezelés csak az ügyintézéshez, illetve a szolgáltatás igénybevételéhez feltétlenül szükséges adatokra korlátozódjon.

A törvényjavaslat biztosítja a természetes személy számára, hogy rendelkezzen arról, hogy az állami digitális közhiteles nyilvántartásokba bejegyzett személyes vagy egyéb adatainak meghatározott körét a szolgáltató a digitális térben továbbítsa, bármely magánjogi ügyletéhez. Két fajtáját különíti el a törvényjavaslat: az eseti adattovábbítást, valamint a tartós adathozzáférést.

A digitális állampolgárság felhasználói profil aktiválásával, inaktiválásával és megszűnésével kapcsolatos rendelkezéseket határozza meg.

Központi rendelkezés, hogy – kormányrendelet eltérő rendelkezése hiányában – a felhasználói profil aktiválását követően úgy kell tekinteni, hogy a felhasználó valamennyi digitális térben intézhető ügy esetében e törvény szerint kíván szolgáltatást igénybe venni.

Egyes támogató szolgáltatások, valamint a digitális keretszolgáltatások harmadik fél szolgáltatók általi igénybevételére vonatkozó keretjellegű szabályokat állapítja meg. Így törvényben vagy kormányrendeletben meghatározott, a Kormány által biztosított támogató szolgáltatások digitális szolgáltatást biztosító szervezetnek nem minősülő szervezet által közérdek teljesítése céljából igényelhető, támogató szolgáltatás, valamint egyéb, informatikai, hálózati és infrastrukturális közszolgáltatás digitális szolgáltatást biztosító szervezetnek nem minősülő szervezet által az eredeti közszolgáltatáshoz képest meghatározott eltérésekkel és korlátozásaival ún. központi állami szolgáltatásként igényelhető. Ezzel a törvényjavaslat a továbbiakban is biztosítja az E-ügyintézési tv. által bevezetett ilyen típusú szolgáltatásokat. A közszolgáltatók és egyes más szereplők tekintetében ugyanakkor a törvényjavaslat jelentős változásokat hoz, amelyek külön alcímben kerülnek szabályozásra.

Az elektronikus ügyintézést igénybe vevő külföldi személyek nyilvántartása a hatályos E-ügyintézési tv.-ben szabályozott módon működik tovább a törvényjavaslat hatályba lépését követően is; a törvényjavaslat átveszi az ezzel kapcsolatos alapvető rendelkezéseket.

A nyilvántartás egyfajta harmadik nyilvántartásként biztosítja, hogy az eIDAS rendelet hatálya alá nem tartozó, se lakcím-, se az idegenrendészeti nyilvántartásban nem szereplő személyek is könnyedén igénybe vehessenek Magyarországon e törvény szerinti digitális szolgáltatásokat. A nyilvántartásba történő regisztrációjuk megkönnyíti az azonosítási szolgáltatások igénybevételét, képesekké válnak a hazai szolgáltatásokat használni. A regisztrációjuk ideje az ahhoz használt okmány érvényességéhez kötött.

A törvényjavaslat céljainak megvalósítása érdekében a törvényjavaslat – új funkcióval bíró szervezetként – létrehozza a Digitális Szolgáltatóközpontot. A Szolgáltatóközpont közreműködik a fejlesztésekben, szabványosítást fog végezni a weblapoknál (kódolás, arculati elemek stb.), továbbá beszerzési oldalról is kontrollfunkcióval fog rendelkezni. A Szolgáltatóközpont határozza meg és teszi közzé a digitális szolgáltatások és támogató szolgáltatások tervezésére és megvalósítására vonatkozó előírásokat és ajánlásokat, valamint módszertani támogatást nyújt ezen tevékenységek végzéséhez, az eredményeket folyamatosan figyelemmel kísérve.

A törvényjavaslat létrehozza a Digitális Szolgáltatások Felügyeletét, a jelenlegi elektronikus ügyintézési felügyeletnél erősebb szankcionálási jogkörrel felruházva. A felügyelet a digitális állampolgársághoz, a digitális szolgáltatások igénybevételéhez való jog gyakorlati érvényesülését felügyeli, továbbá a digitális szolgáltatások biztosítását ellenőrzi. E körben a Felügyelet ellenőrzi különösen a digitális szolgáltatásokat, a támogató szolgáltatásokat, a digitális állampolgárság szolgáltatásokat a fenti szolgáltatásokra és a szolgáltatásokkal összefüggő együttműködési kötelezettségre vonatkozó rendelkezések betartását, és eljár azok megsértése esetén. A részletes eljárási szabályozást végrehajtási rendelet tartalmazza majd.

A digitális állampolgárságra vonatkozó szabályozás – a törvényjavaslat által célzott hatékony szolgáltatásnyújtás megvalósíthatósága érdekében – alapul veszi, de jelentősen továbbfejleszti a hatályos, szervek közötti együttműködésre vonatkozó szabályozást.

A törvényjavaslat átveszi az E-ügyintézési tv. azon elvi rendelkezését, mely szerint az együttműködő szerv az ügy elintézéséhez vagy feladata ellátásához szükséges, más együttműködő szervnél keletkezett, vagy már beszerzett információkat, valamint az együttműködő szervnek az ügy elintézéséhez szükséges döntését vagy nyilatkozatát az együttműködő szervtől elektronikus úton szerzi be. E rendelkezés ugyanakkor az elvi rögzítés ellenére a gyakorlatban korlátozottan érvényesült. Ezért a törvényjavaslat adatkezelésre vonatkozó rendelkezései számos további követelményt határoznak meg, valamint a felügyeleti feladatok kiemelt része lesz a szervek közötti tényleges együttműködés felügyelete. Ennek kialakításában természetesen kiemelt szerepe lesz a Digitális Szolgáltatóközpontnak.

A törvényjavaslat az E-ügyintézési tv. számos informatikai együttműködésre vonatkozó rendelkezését nem tartalmazza, e rendelkezéseket a törvény végrehajtási rendelete fogja tartalmazni.

A törvényjavaslat ugyanakkor megszüntet több olyan nyilvántartást és kötelezettséget, amelyek jelenleg indokolatlan adminisztratív teherként érvényesülnek. A törvényjavaslat hatálybalépésével megszűnik az információátadási szabályzat készítésének kötelezettsége, ezáltal az információforrások regisztere is. A gyakorlati tapasztalatokat is figyelembe véve megszűnik továbbá az adat- és iratmegnevezések jegyzéke és az elektronikusan intézhető ügyek adatbázisa is. Megszűnik továbbá az E-ügyintézési tv. által előírt adattovábbítási nyilvántartás szervek általi vezetésének kötelezettsége is.

A törvényjavaslat újítása, hogy a digitális állampolgárság keretében kialakított egyes szolgáltatások használatát kiterjeszti a gazdasági élet meghatározott szereplőire, díj fizetése mellett. E szervezetek egy része már az E-ügyintézési törvényben is kötelezett szervezet volt, mely kört és követelményrendszert a törvény kibővít és továbbfejleszt.

A törvényjavaslat tág körben határozza meg a digitális szolgáltatás biztosítására kötelezett szervezetek körét, azzal, hogy a tényleges kötelezettségek egyes érintetti körök szerint eltérőek. A szervezetek kötelezettségei két fő kategóriába sorolhatók:

A) A törvényjavaslat szerinti digitális szolgáltatás nyújtására kötelesek az alábbi gazdálkodó szervezetek, feltéve hogy havonta átlagosan 50 ezer számlát bocsátanak ki:

– a hulladékgazdálkodási közszolgáltatók,

– távhőszolgáltatók,

– a földgáz egyetemes szolgáltatásra jogosult felhasználó részére földgázszolgáltatást nyújtók,

– a víziközmű-szolgáltatók,

– a szennyvízszolgáltatók,

– a kéményseprő-ipari szolgáltatók,

– az egyetemes postai szolgáltatók,

– a villamos energia egyetemes szolgáltatásra jogosult felhasználó részére villamosenergia-szolgáltatást nyújtók.

B) Az eAzonosítás és eAláírás használatát kötelesek biztosítani saját szolgáltatásai nyújtása során az A) pont szerinti érintetti körből azok, amelyek a számlakibocsátás küszöbét nem érik el, valamint

– a hitelintézetek és pénzügyi szolgáltatók,

– a pénzforgalmi intézmények, elektronikuspénz-kibocsátó intézmények és a Posta Elszámoló Központot működtető intézmény,

– a biztosítók és viszontbiztosítók,

– a befektetési vállalkozások és árutőzsdei szolgáltatók,

– az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról szóló törvény, a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló törvény, valamint a foglalkoztatói nyugdíjról és intézményeiről szóló törvény hatálya alá tartozó tevékenységet végzők, valamint

– a biztosító egyesületi szolgáltatást nyújtó gazdálkodó szervezetek.

Ezeknek a szolgáltatásoknak a biztosításához szükséges feltételek közé tartozik a digitális állampolgárság szolgáltató által meghatározott regisztráció, a szolgáltatási feltételek elfogadása, a kapcsolódó műszaki és kiberbiztonsági követelmények teljesítése. E szolgáltatói kör továbbá szolgáltatási díjat köteles fizetni a szolgáltatások igénybevételéért.

A területet korábban szabályozó irányelvet 2014-ben rendelet váltotta fel a belső piacon történő elektronikus tranzakciókhoz kapcsolódó elektronikus azonosításról és bizalmi szolgáltatásokról szóló 910/2014/EU rendelet (a továbbiakban: eIDAS-rendelet). Ennek fokozatos hatálybelépése által folyamatosan történt a rendeleti szintű részletszabályok elfogadása és a jogharmonizáció. A rendelethez kapcsolódó hazai törvényi szintű szabályozást az E-ügyintézési törvény IV. fejezete biztosította, melyet az új törvényi szabályozás – e törvény tárgykörével való szoros összefüggés okán – az értelemszerű módosításokkal átvesz.

E rendelkezés deklarálja a VI. rész szabályozási tárgyát, azzal, hogy a törvény hatályát és a szabályozási mozgásteret alapvetően az eIDAS-rendelet határozza meg, e törvény a tagállami szabályozási feladatok teljesítését biztosítja.

A bizalmi szolgáltatás nyújtásának megkezdésével és a szolgáltatás nyújtásával, a szolgáltatási szerződéssel kapcsolatos alapvető követelményeket állapítja meg.

A bizalmi szolgáltatás nyújtásának megkezdésének feltételeit egyrészről az eIDAS-rendelet szabályozza, további részletes szabályok meghozatalára a Bizottság is felhatalmazást kapott, így a hazai szabályozásnak törvényi szinten csak a fennmaradó kiegészítő szabályozási tárgykörökre kell szorítkoznia, így többek között a rendszeresített űrlapot használatára, az elektronikus eljárásra. A további részletes szabályokat, igazolásokat a végrehajtási rendelet határozza meg.

A törvényjavaslat továbbá a szolgáltató és ügyfele közötti szerződéssel és a szerződéskötéskor szükséges tájékoztatással kapcsolatos általános követelményeket határoz meg. A részletes szabályokat végrehajtási rendelet határozza meg.

A törvényjavaslat a hatályos szabályozással egyező módon határozza meg

– a bizalmi szolgáltatás keretében kibocsátott tanúsítványokkal kapcsolatos ellenőrzésre vonatkozó követelményeket,

– a bizalmi szolgáltatás keretében kibocsátott tanúsítvánnyal kapcsolatos általános kötelezettségeket,

– a tanúsítvány felfüggesztése és visszavonásával összefüggő rendelkezéseket, valamint bizalmi szolgáltató tevékenységének megszüntetésére vonatkozó törvényi rendelkezéseket, valamint

– a bizalmi szolgáltató adatszolgáltatási kötelezettségét.

A törvényjavaslat az eIDAS-rendelet 17. cikkében meghatározottak szerinti, a bizalmi szolgáltatások felügyeletére kijelölt szervként – a hatályos kijelölést fenntartva – a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóságot jelöli ki. Ezt a felügyeleti tevékenységet az elektronikus aláírással kapcsolatos szolgáltatások körében már 2001 óta végzi ez a szervezet, a tevékenység ellátásához szükséges szakértelem, erőforrások, gyakorlat és a megfelelő szervezeti felépítés is rendelkezésre áll, az uniós és nemzetközi szervezetekben jól ismert, kiépített kapcsolatokkal rendelkezik.

A törvényjavaslat az eIDAS-rendelet 17. cikkének részletes előírásai mellett szűkebb körben nevesíti a felügyelet feladatait, meghatározza a felügyelet eljárásaira és a jogkövetkezményekre és a bírság mértékére vonatkozó fő rendelkezéseket, továbbá rögzíti a felügyeletnek történő adatszolgáltatási kötelezettségeket.

A rendelkezés egyes, már a hatályos szabályozásban is fennálló jogkövetkezményeket kívánja megőrizni, az eIDAS-rendelet előírásával is összhangban. A jogkövetkezmények kiterjednek többek között az elektronikus aláírással és bélyegzővel kapcsolatos bizalmi szolgáltatásokra, az aláírás létrehozó eszközhöz, valamint a minősített archiválási szolgáltatáshoz.

A törvényjavaslat továbbá fenntartja azt, hogy bírság szabható ki akkor is, ha az elektronikus aláírással vagy bélyegzővel kapcsolatos bizalmi szolgáltatást nyújtó bizalmi szolgáltató nem teszi meg a saját elektronikus aláírás vagy bélyegző létrehozásához használt adatának megfelelő védelméhez szükséges intézkedéseket.

Az elektronikus aláírással és bélyegzővel kapcsolatos bizalmi szolgáltatások nyújtásának egyes rendelkezéseit, valamint a szolgáltatásokhoz kapcsolódó egyes jogkövetkezményeket állapítja meg, a hatályos E-ügyintézési tv.-nyel egyező módon.

A szerepkör-tanúsítási szolgáltatáshoz kapcsolódó törvényi szintű rendelkezéseket tartalmazza, a hatályos szabályozásnak megfelelő módon.

A § a nem a Kormány irányítása vagy felügyelete alá tartozó közfeladatot ellátó szervek részére közszolgáltatásként nyújtható,

– központosított informatikai és hírközlési szolgáltatások igénybevételének,

– a kormányzati célú hírközlési szolgáltatások, valamint

– a rendvédelmi informatikai közszolgáltatások

szabályait rendezi.

A Ptk. 6:7. § (2) bekezdése szerint a papír alapon rögzített jognyilatkozat írásba foglaltságának feltétele, hogy azt a nyilatkozó fél aláírja, a 6:7. § (3) bekezdés szerint pedig írásba foglaltnak kell tekinteni a jognyilatkozatot akkor is, ha annak közlésére a jognyilatkozatban foglalt tartalom változatlan visszaidézésére, a nyilatkozattevő személyének és a nyilatkozat megtétele időpontjának azonosítására alkalmas formában kerül sor.

A törvényjavaslat rendezi az elektronikus magánokiratok írásbeliségével kapcsolatos kérdéseket, meghatározva az írásba foglaltnak minősülő jognyilatkozatot tartalmazó elektronikus magánokirat általános fogalmát is.

A törvényjavaslat szerint az elektronikus magánokiratban megtett jognyilatkozat írásba foglaltnak minősül. Az elektronikus magánokirat pedig olyan elektronikus dokumentum, amelyet a nyilatkozó fél legalább fokozott biztonságú elektronikus aláírással és elektronikus időbélyegzővel látott el.

Figyelemmel a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény 325. § (1) bekezdés g) pontjában foglaltakra is, a törvényjavaslat elektronikus magánokiratnak minősíti azt az elektronikus dokumentumot is, amit a nyilatkozó fél a jövőben bevezetendő eAláírással hitelesít.

A törvényjavaslat fenntartja azt a szabályozást, amely szerint bizonyos jogviszonyokban csak a szöveg formájában tárolt jognyilatkozat minősülhet írásbelinek [Ptk. 6:7. § (3a) bekezdés].

A rendelkezés tartalmazza az elektronikus dokumentum fogalom meghatározásához igazított Ptk.-beli szabályt az öröklési jogi, családjogi, társasági jogi jogviszonnyal összefüggésben tett jognyilatkozatokat tartalmazó elektronikus magánokiratokra vonatkozóan.

A pénzügyi, biztosítási szektor digitalizációs fejlődésének biztosítása érdekében, illetve az ezen a téren már elért eredmények megőrzése érdekében szükséges annak kimondása is, hogy a Magyar Nemzeti Bank által felügyelt szervezetek által nyújtott szolgáltatások vonatkozásában az írásbeliség követelményének az ügyfél által – az aláírás időpontjának azonosítására is alkalmas – egyszerű elektronikus aláírással ellátott jognyilatkozatot tartalmazó elektronikus magánokirat is megfelel, ha a pénzügyi intézmény őt auditált elektronikus hírközlő eszköze vagy elektronikus ügyfél-azonosító és nyilatkozattételi rendszere útján azonosította.

A módosítás nem határoz meg konkrét technológiai követelményeket az egyszerű aláírás tekintetében, így a pénzügyi szektor szereplői által a pénzforgalmi megbízások hitelesítése körében széles körben alkalmazott, a pénzforgalmi szolgáltatás nyújtásáról szóló 2009. évi LXXXV. törvény (a továbbiakban: Psztv.) szerinti erős ügyfél-hitelesítési megoldás (például a nyilatkozatot tevő fél szervezetnél regisztrált telefonszámára SMS üzenetben megküldött aláíró kód megadása) is megfelel az egyszerű aláírás követelményének.

A törvényjavaslat további, alapvetően technikai jellegű, illetve a koronavírus-veszélyhelyzetben meghonosodott, a pénzügyi, biztosítási szektor működési gyakorlatára figyelemmel már létező szabályt emel át az új törvény keretei közé.

A központi címregiszternek, mint hiteles adatforrásnak a jogalapját törvényi szinten biztosítani szükséges, ezért törvényben rendelkezni kell annak létrehozásáról, működtetéséről.

A törvényjavaslathoz kapcsolódó felhatalmazó rendelkezéseket tartalmazza. A hatályos E-ügyintézési törvény alkalmazását is számos végrehajtási rendeleti szintű szabályozás segíti elő. A törvényjavaslat ezekre épít, ugyanakkor a rendeleti szabályozás körét tovább bővíti. A rendeleti szintű szabályozás kiterjedtsége elősegíti a rugalmas alkalmazkodást a technológiai és szolgáltatásbeli változásokhoz, fejlesztésekhez.

Hatályba léptető rendelkezéseket tartalmaz.

A törvényjavaslat hatálybalépését követően a hatálya alá tartozó, digitális szolgáltatást biztosító szervezetek kizárólag olyan új informatikai rendszert állíthatnak működésbe, amely az új törvénynek megfelel.

A törvényjavaslat hatályba lépését követő kezdeti időszakban ugyanakkor a zökkenőmentes átállás érdekéba jelenlegi e-ügyintézést biztosító szervek a szolgáltatásaikat a hatályos E-ügyintézési törvénynek megfelelően fogják nyújtani. A hatályba lépést követően fokozatosan valósul meg a digitális állampolgárság elemeinek, szolgáltatásainak élesítése, valamint a szervek, szolgáltatók átállása az új törvény szerinti működési modellre.

Az elektronikus ügyintézési felügyelet helyébe a törvényjavaslat hatálybalépésével az új törvény szerinti digitális szolgáltatások felügyelete lép, amely már az új törvény követelményeinek szem előtt tartásával látja el feladatait. Emellett jelentősen csökkennek az érintett ügyintézést biztosító szervek kötelezettségei, adminisztratív terhei. Megszüntetésre kerül az információátadási szabályzat készítésének és felügyelet részére történő benyújtásának kötelezettsége. Ezzel összefüggésben megszüntetésre kerül az információforrások regisztere és az adat- és iratmegnevezések jegyzéke is. Ezen túl megszüntetésre kerül a szervek bejelentési kötelezettsége az elektronikus ügyintézési lehetőségnek az adott ügyben történő biztosítása megkezdésével (és módosításával) összefüggésben, így megszűnik az elektronikusan intézhető ügyek adatbázisa is. Megszűnik továbbá az E-ügyintézési tv. által előírt adattovábbítási nyilvántartás szervek általi vezetésének kötelezettsége is.

Az E-ügyintézési tv. hatályvesztését kimondó rendelkezést tartalmaz.

Jogharmonizációs rendelkezéseket tartalmaz.